Skip to main content

Full text of "A magyar pásztorok nyelvkincse : a kir. magyar természettudományi Társulat megbizásából"

See other formats 


CD 


co 


HERMÁN  OTTÓ 

A  MAGYAR  PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 


i>  x^^ 


^ 

E 


BUDAPEST,  19!  4. 
KIADJA 
A  K.M.TERMÉSZETTUDOMÁNYI 

TÁRSULAT. 


á 


Purchased  for  the 
LiBRARY  of  the 

UNIVERSITY   OF   TORONTO 

from  the 

KATHLEEN  MADILL  BEQUEST 


TERMÉSZETTUDOMÁNYI 

KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT, 

MEGINDULT  1872-BEN. 


TERMÉSZETTUDOMÁNYI  KÖNYVKIADO-VALLALAT 

A  M.  TUD.  AKADÉMIA  SEGÍTKEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A    K.    M.    TERMÉSZETTUDOMÁNYI    TÁRSULAT. 


LXXXIX. 


HERMÁN  OTTÓ 


A  MAGYAR  PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 


A  XV.  (1914-1916.  EVI)  CZIKLUS 

ELSŐ  KÖTETE 

A  KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT  ALÁÍRÓI  SZÁMÁRA. 


^ü-^^^^é^^'/f-^ 


A  MAGYAROK  NAGY  ŐSFOGLALKOZÁSA 


MAGYAR  PÁSZTOROK 
NYELVKINCSE 


A  KIR.  MAGYAR  TERMÉSZETTUDOMÁNYI  TÁRSULAT  MEGBÍZÁSÁBÓL 
SZERZETTÉ 


HERMÁN  OTTÓ 


HÁROM  KÉPPEL  ÉS  HÁROM  SZÖVEG HAJZZAL 


BUDAPEST 
HORNYÁNSZKY  VIKTOR  CSÁSZÁRI  ÉS  KIRÁLYI  UDV.  KÖNYVNYOMDÁJA 

1914. 


íme,  második  kötete  indul  útjára  /annak  az  érdekes 
munkának,  a  melyre  csak  olyan  kutató  vállalkozhatott,  mint 
Hermán  Ottó,  a  ki  mélységes  szeretettel  rajong  a  magyar 
népért,  mert  ismeri  értékes  tulajdonságait  és  küzdött  egy 
merészen  kitűzött  czélért,  a  melynek  eléréséhez  vezető  uta- 
kat és  módokat  lankadatlan  kitartással  jelölte  ki  és  követte. 
Bámulatos  ihlettség  megelevenítette  munkakedvét,  meg- 
sokszorozta energiáját  és  a  feje  felett  sokasodó  időnek  még 
mindég  rendületlen  önbizalommal  kiáltja  oda:  „akarom!" 

Hermán  Ottónak  valóban  alapos  oka  van  akarni. 
A  magyar  nép  történelmileg  fel  nem  jegyzett  idejéből 
kíván  annyit  a  mennyit  lehet,  élőnkbe  varázsolni,  de  úgy, 
hogy  állításaiban  ne  csak  az  ábrándozok  higyjenek,  hanem 
azok  is,  a  kiket  a  tudomány  megtanított  kételkedni.  Ö,  a 
ki  sohasem  szeretett  kitaposott  utakon  járni,  a  magyar  nép 
eredetének  helyét  új  módszer  szerint  kutatta.  Sok  híres 
elődje  ehnent  hazánk  határain  kívül  messzire,  hogy  fel- 
fedezze a  magyarok  őshazáját.  Sok  becses  nyelvészeti  és 
egyéb  adatokat  gyűjtöttek  össze,  de  az  őshaza  helyét 
kijelölniök  nem  sikerült,  mert  hiányzott  az  összehasonlító 
eljárásnak  egyik  főeleme. 

Hermán  Ottó  nem  hagyta  el  hazánkat,  hanem  fel- 
kereste itthon  az  ősfoglalkozókat  és  itt  kereste  fel  az  össze- 
hasonlító eljárás  hiányzó  főelemét.  Éles  szemével  meg- 
figyelte a  hajlékot,  berendezését,  a  halászatot,  az  állat- 
tenyésztést, az  eszközöket,  a  szervezetet,  a  szókincset,  a 
köztörténet  adatait  stb.  s  ezeket  összehasonlítva  azzal,  a  mi 
más,  különösen  keleti  népeknél  ismeretes,  megtalálni  ipar- 


ELOSZO 

kodott  az  útjelzőket,  melyek  megmutatják   majdan  az  utat 
a  magyarság  eredete  felé. 

Mily  nagy  szeretet,  mily  erős  bizalom  vállalkozásának 
sikerében,  hajthatta  öt  évtizedeken  át,  hogy  sokszor  lemondva 
mindenről,  a  mit  a  műveltségben  elfinomult  ember  meg- 
szokott, erdőn,  mezőn,  tó  és  folyam  partján  együtt  éljen 
azokkal  a  magyarokkal,  a  kik  az  ősfoglalkozásokban  sokat 
megőrizhettek  az  ősiségből. 

Kutatásainak,  gyűjtéseinek  újabb  eredményeként  közli 
most  „i4  magyar  pásztorok  nyelvkincse'-''  czímű  munkáját. 

Úgy  látszik,  mintha  ez  a  kötet  tárgy  és  közfelfogás 
szerint  inkább  a  nyelvészet,  mint  a  természettudományok 
körébe  tartoznék.  Ámde  az  ősfoglalkozások  már  azért  is,  mert 
az  emberi  lét  alapfeltételei,  a  szó  magasabb  értelmében  véve, 
természettudományi  szempontok  alá  tartoznak;  a  viszony 
kifejezője  a  nyelv,  ennek  hivatott  kutatója  és  alkalmazója 
pedig  az,  a  ki  az  ősfoglalkozásokat  tüzetesen  tanulmányozza. 

Viszont  a  nyelvis,  mint  magasra  fejlett  emberi  tulaj 
donság,  természettudományi  alapokon  nyugszik:  de  a  nyelv- 
nek szerkezetét,  szabályait,  a  rokon  vonások  alapján  szár- 
mazását, a  nyelvész  kutatja,  és  így  a  két,  inkább  csak 
megszokás  szerint  különneműnek  látszó  szak,  alapjában  véve 
egybeesik.  Ezért  úgy  vélem,  hogy  a  Kir.  Magy.  Természet- 
tudományi Társulat  jó  szolgálatot  tett  a  nyelvtudomány 
ügyének  is  akkor,  a  mikor  e  szótár  megjelenését  biztosította. 

Hermán  Ottó  munkáját  négy  kötetre  tervezte;  kettő 
már  elkészült,  a  hátralevő  részt  most  rendezi  sajtó  alá. 

Vajha  nemcsak  vasakarata,  hanem  vasegészsége  is 
lenne,  hogy  hatalmas  tervét  végrehajthassa. 

Kelt  Budapesten,  1914.  augusztus  havában. 

Dr.  Ilosvay  Lajos, 

a  Kir.  Magy.  Természettudományi   Társulat 
elnöke. 


A  MAGYAR  PÁSZTOROK  NYELVKINCSE 


1* 


EI.OLJARO  SZO. 

„A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása"  czímü,  1909-ben 
kiadott  előtanulmányt,  első  beszámolóval  nyitottam  meg. 
Ennek  vége  felé  a  még  hátralevő  részeket  soroltam  elő. 
És  ekkor  így  nyilatkoztam: 

„Arra  a  kérdésre,  elbirom-e  mindezt  végezni?  egy 
szónyi  feleletem  van:  akarom!'' 

Azóta  is  mindég  ennek  a  szónak  hatalma  alatt  állottam ; 
mert  ez  az  erős  szó  fogadalom  is  volt.  Elgondolkoztam, 
nem  is  egyszer,  az  életidő  mind  rohamosabb  tünéséröl, 
öreg  embernél  az  életerő  fogyásáról,  mely  szerves  kap- 
csolatban van  az  életműködés  lassú,  de  folytonos  leáldo- 
zásával.  De  az  egyszer  komoly  eltökéléssel  kimondott 
,,akarom  /"  ott  lángolt  lelki  szemem  előtt,  kitartásra  serkentett 
a  legsúlyosabb  helyzetben  is,  annyira,  hogy  a  midőn  a 
szélhűdés  kiütötte  a  tollat  a  kezemből,  keményen  meg- 
állottam  és  úgyszólván  már  órák  múlva  hozzáfogtam  az 
írásgyakorlatokhoz  —  és  íme  ismét  írok,  mert  akarok! 

A  mit  itt  nyújtok,  az  a  magyarok  nagy  ősfoglalkozá- 
sából  eredő  szószedet,  melynek  kisebb  része  eredeti  gyűjtés, 
nagyobb  része  irodalmi  forrásaink  kiírása,  nem  szótári 
rendben,  hanem  fogalomkörök  szerint  való  csoportosításban 
s  a  betűrendnek  csak  a  fogalomkörben,  azon  belől  való 
alkalmazásával. 


VI  ELŐLJÁRÓ    SZÓ 

Ez  az  egyetlen  mód  arra,  hogy  necsak  az  egyes 
szavakkal,  hanem  összefüggésben  ezeknek  értelmén  túl  és 
ezeknek  segítségével  az  ösfoglalkozás  lényével  és  jelentő- 
ségével is  foglalkozzunk,  megismerkedjünk. 

Ebben  gyökerezik  a  kiadvány  egyik  eredetisége. 

A  másik  eredetiséget  abban  látom,  hogy  a  kiadvány 
azon  van,  hogy  a  természetrajzi  elemek  szakszerűen  meg- 
határozva legyenek. 

Mindenki,  a  ki  különösen  újabb  szótárirodalmunkat 
ismeri,  tudja,  hogy  a  természetrajzi  elemek  szakszerű 
meghatározásának  hiánya  vagy  megbízhatatlansága,  meny- 
nyire csökkenti  a  szótár  használhatóságát,  alapjában  véve 
tehát  mívelődési  hivatását,  a  melyet  ilyen  forrásműtöl  meg- 
tagadni nem  lehet,  éppen  azért  követelni  is  kell. 

Mint  sokszorosan  úttörő  vállalkozás,  hozzá  oly  népies 
foglalkozás  körében,  mely  átalakulóban,  sokszorosan  le- 
áldozóban van  —  és  tekintve  a  csökkenő  életerőt  is  —  érzem 
e  rész  hiányait,  a  melyeket,  a  mennyire  lehet,  pótolni 
fiatalabb  erők  lesznek  hivatva.  És  bizonyára  akadnak  is, 
mert  nyelvkincs  mentéséről  van  szó,  tehát  a  nemzet  életének 
legsarkalatosabb  eleméről.  Ez  hatalmas  rúgó. 

E  rész  jelentőségét  a  „Kiindulás"  szakasza  fejti  ki, 
a  hol  azok  is  fel  vannak  sorolva,  a  kik  gyarapítólag  működtek 
közre.  Itt  alább  adom  azoknak  a  neveit,  a  kik  a  meglátoga- 
tott pontokon  szíves  vendéglátó  gazdáim  és  kalauzaim  voltak. 
Ezeknek  helységek  szerint  való  felsorolása  egyszersmind 
kifejtője  utazásaimnak ;  de  nem  adja  az  egyes  pontról  való 
kirándulásoknak  sorozatát,  mert  ez  nagyon  messze  veze- 
tett volna. 

A  jegyzék  a  következő,  megjegyezve,  hogy  a  *-gal 
jelzett  pontokkal  csak  leveleztem ;  a  f  azt  jelenti,  hogy  az 
illető  azóta  meghalt;  a  számban  nem  vagyok  biztos. 

íme,  a  sorozat: 


ELŐLJÁRÓ    SZÓ 


vri 


1.  Abrudbánya  (és  aDetonata): 

Boér  Béla,  polgármester. 

2.  Alsórajk : 

Koller  István. 

3.  Andornak : 

Hebrony  Alajos, 
Mocsáry  Lajos. 

4.  *Apahida: 

Orosz  Endre. 

5.  Barcs : 

Spúr  Jánosné  úmö. 

6.  Bécs: 

Heger  Ferencz, 
Hoernes  Mór, 
Takáts  Sándor, 
Thallóczy  Lajos. 

7.  Békés: 

Csuta  Lajos,  révész, 
tWenkheim  Frigyes  gróf. 

8.  Berlin: 

Krause  Edward. 

9.  Berzencze : 

Babócsay,  tiszttartó. 

10.  Biharilye: 

Molnár  Károly,  juhász, 
Szabadhegyi  Géza. 

11.  Biharudvari : 

Thomm  Béla  dr. 

12.  Brassó  (és  Bucses): 

Benedek  Gyula, 
Förder  Sándor, 
Márk  Dezső, 
Méhely  Lajos, 
fRombauer  Emil, 
Zakariás. 

13.  Budapest: 

fBorovszky  Samu, 

Czerva  Frigyes, 

Koszkol  Jenő, 

Vezényi  Elemér, 
fWartha  Vincze  dr. 


14.  Bukkösd: 

t  Jeszenszky  Ferencz. 

15.  Csáklyó  iU.  Tavarna: 

Szeőts  Béla. 

16.  Csász  p.: 

t  Németh  Albert. 

17.  Császta: 

Gaal  Gaszton. 

18.  Csenger: 

t  Böszörményi  Endre. 

19.  Csik-Gyimes  és  Csongrád: 

Wagner  János. 

20.  Csokonya: 

Széchenyi  Géza  gróf. 

21.  Csúza: 

Csányi  Sándor. 

22.  Dárda: 

Czingelly  Árpád, 
Szegszárdi  Ferencz. 

23.  Debreczen: 

Haranghy  György, 

Király  Gyula, 

Kovács  József,  polgármester, 
fSimonffy  Imre, 
t  Széli  Farkas, 

Zoltai  Lajos. 

24.  *  Dinnyéshát-puszta : 

Chernél  István. 

25.  Diszel: 

Saary  testvérek. 

26.  Ecsedí  láp: 

Domahidy  István. 

27.  Erdélyiek: 

t  Ugrón  Sándor, 
Wass  Béla  gróf. 

28.  *Erdődi  uradalom: 

Galka  István  juhász, 
Rábay  Dezső. 

29.  Felsőtárkány: 

Gesztes  Lajos, 
Samassa  János. 


VIII 


30. 


31. 


32. 


33. 


34. 


35. 


36. 


37. 


38 


39. 


40. 


41. 


42. 


43. 


44. 


ELŐLJÁRÓ    SZÓ 

Fertő: 

Jászi   Viktor, 

Csörgey  Titus, 

Kada  Elek,  polgármester. 

t  Kertész  György,  halász. 

Kelemen  Jakab, 
Zubornyák  József. 

*Firtos-VáralJa: 

József  János. 

45. 

Keszthely : 

Csák  Árpád, 

*Grácz: 

fDunszt  Ferencz, 

Peisker  J., 

fHencz  Antal, 

Schuchardt  Hugó  dr. 

Huszár  Károly, 

Gyergyószentmiklós : 

Illés  Ignácz, 
Imrik  J., 

Kovács  Lajos. 

Lovassy  Sándor, 

Hajdúhadház: 

Takáts  Imre, 

Imre  Gábor  dr. 

Vutskits  György. 

Kiss  Gergely,  gulyás 

46. 

Kézdi-Vásárhely: 

Simon  Károly. 

Barabás  Sándor  dr. 

Hajdúszoboszló: 

47. 

Királybocza : 

t  Szívós  Géza. 

fPiovárcsi  Károly. 

*  Hantháza-puszta: 

48. 

"Kisbaczon: 

Lányi   Béla,    a   tótpágon  is. 

Benedek  Elek. 

Hortobágy-puszta : 

49. 

Kisharta: 

Király  Gyula, 

Hauer  Béla. 

fNánássy  László. 

50. 

Kiskunfélegyháza: 

Ivád: 

Gerenday,  őrnagy, 

Ivády  Béla. 

Kormos  István,  gulyás, 

*  Jászság: 

Fóka,  főkapitány. 

Hild  Viktor. 

Rádi,  csikós, 

Kálmáncsa: 

Szerelemhegyi  polgármester. 

Schilhán,  tiszttartó. 

51. 

Kisújszállás: 

Szécheny  István  gróf. 

Daday  Jenő  dr., 

Boleman  István  és  Béla  dr., 

Karancs: 

Gál   Kálmán,    polgármester. 

Ledö  István. 

52. 

Kolozsvár : 

Karczag: 

Madarász  Imre, 

Moldován  Gergely  dr. 

Megyeri  István,  gulyás. 

53. 

Kunszentmiklós. 

Rimaszombati  uram. 

Baksay  Sándor,  püspök. 

Szilágyi  Sándor,  juhász. 

54. 

*Laskó: 

'Kassa: 

Dömse  Imre. 

Puky  József,  ny.   min.    tan. 

55. 

Lengyeltóti : 

Kecskemét: 

Paulinyi  János, 

Dobos  Sándor,  gulyás. 

Varga  Béla, 

Dobos  József,  gulyás. 

Zichy  Béla  gróf. 

ELÖLJÁRÓ    SZÓ 


IX 


56. 


57. 


58. 


59. 


60. 


61. 


62 


London : 

Kropf  Lajos. 

Márkusfalva: 

fMáriássy  Ferencz. 

Mernye : 

t Bertalan  Alajos. 

Mezőkövesd : 

Bónis  Bertalan. 

Muraszombat : 

Buzetti  János,  halász, 
Czipott  Zoltán  dr., 
Kiss  Elemér  dr., 
Lukács  Gábor  dr., 
Olajos  Gábor, 
Sinkovics  Elek, 
Sinkovics  Kálmán, 
Üy  Károly. 

Nádudvar : 

Fazekas  Lajos, 
Ludány  Géza. 


Nagyenyed : 

fCsató  János,  alispán, 
flmreh  Károly, 

Szász   József  —    1914-ben 

főispán. 

63.  Nagyszalonta : 

Erdélyi  Gyula, 
Kertmeghy  Sándor, 
Lovassy  Ferencz, 
Nagy  József. 

64.  Németüjvár : 

Dömötör  Lajos. 

65.  Nova : 

Viosz  Ferencz. 

66.  Ollár : 

fSzily  Dezső, 
Szily  Kálmán. 

67.  Pest-Pilis-Solt-Kiskun  m. 

fBeniczky  Ferencz,    főispán. 
Halász  Jenő. 

68.  Peszéradacs : 

tKlempay  Elek. 


69.  *Rava: 

József  Mihály. 

70.  *Rea: 

Buda  Ádám. 

71.  Sárbogárd . 

Id   Madarász  József. 

72.  Somogy : 

Kacsóh  Pál, 
fKund  Jenő, 

Makfalvay    Géza,    1914-ben 

főispán, 
fSzécheny  Imre  gróf, 

Vasdinnyey  Aladár. 

73.  *  Sopron: 

Bunker  J.  N. 

74.  *  Szabolcs: 

flbrányi  Zsigmond, 
Józsa  András  dr. 

75.  Szanda-puszta : 

fWodianer  Albert  báró. 

76.  Szarajevó : 

Reiser  Othmár. 

77.  Szeged : 

Kovács  János, 
fPálfi  Antal,  nagytanyás, 
fReizner  János, 
t  Szabó  Ferencz,  tanyás. 

Tömörkény  István^ 
tVőneki  Pál, 

Zámbó  György. 

78.  Székelyudvarhely : 

D'Iemár  Károly. 

79.  Szentmiklós-puszta : 

Des  Echerolles-Kruspér  Sán- 
dor, 
Szalay  Péter. 

80.  Szolnok : 

Kreutzer  Balázs, 
Lengyel  Antal. 

81.  Szombathely : 

fBeissig  Ede. 


X 


82. 


83. 


84. 


85. 


86. 


87. 


ELŐLJÁRÓ    SZÓ 

Tárnok : 

88. 

Tyúkod : 

fDeák  Mihály. 

Szalay  Pál,  gazda, 

Tarnócza : 

fUray  Lajos. 

Szécheny  Ferencz  gróf. 

89. 

Ungvár: 

Torda . 

Rónay  Antal. 

Wolff  Gyula  dr. 

90. 

*VaJa: 

Schenk  Jakab. 

Tótkereszttír : 

t  Berke  János. 

91. 

Vámfalu: 

fNagy  Károly. 

Türkévé : 

Csató  Sándor, 

92. 

Vázsecz : 

t Fábián  Mihály,  juhász, 

SzokoU  Gyula. 

fFínta  László,  szíjjártó, 

93. 

Végles: 

fFinta Miklós,  számadó  gulyás. 

t  Nemeskéri  Kiss  Miklós, 

Kenéz  Béla,  polgármester, 

Nemeskéri  Kiss  Pál. 

Kenéz  Zoltán, 

94. 

*Verebély: 

fKis    István-Kukora, 

gulyás, 

a  Nécsey-család. 

Kupa  Árpád, 

fMaksay  Mihály,  gazda, 

95. 

Zala-Egerszeg : 

t  Simon  Imre, 

Csertán  Károly, 

Simon  László. 

Szentmiklóssy  Gyula, 
Szupics  Antal. 

Túróczszentm  ártón : 

Bódis  Jusztin, 

96. 

Zala-Szentmihály: 

Bulyovszky, 

Umszuner  Lajos. 

fLehoczky  Vilmos, 

97. 

Zenta: 

Rupprecht. 

Dudás  Lajos,  polgármester. 

98. 

Znióváralja 

fAkantisz  Rezső. 

A  következő  helyeket 
egyedül  is  járva  érintettem: 

99.  Alsóhetény. 

100.  Bak, 

101.  Bakony, 

102.  Beleg, 

103.  Böszörmény. 

104.  Csalhó  és  Nagyhagymás, 

105.  Corba  és  Kriván, 

106.  Csöke, 

107.  Csukár  havas,  a  Brassóiakkal. 

108  Dobsza, 

109.  Dolha,  Hauer  Bélával, 


sokszorosan,  vezetők  nélkül, 


110.  Domahida,    Domahidi 

Istvánnal. 

111.  Erzsébetváros. 

112.  Felsölok, 

113.  Fülöpszállás, 

114.  Gölle, 

115.  Gyetva. 

116.  Hetény, 

117.  Hétfalu, 

118.  Hódmezővásárhely. 


ELŐLJÁRÓ    SZÓ 


XI 


119.  Iharosberény, 

120.  Jászkunság, 

121.  Javorina  havas,  —  Túrócziak- 

kal,  1.  81. 

122.  Kába, 

123.  Kemend, 

124.  Királyhalma, 

125.  Kiskundorozsma, 
126  "Kiskunhalas, 

127.  Köveskál, 

128.  *Kupfalva, 

129.  *Lóvész. 

130.  Magyaratád, 

131.  Merény, 

132.  Mezőtúr, 

133.  Mocsolád. 

134.  Nagydobsza, 

135.  Nagyfalud; 

136.  Nagygécz, 

137.  Nyíregyháza. 

138.  Orczi, 


139.  Őszöd. 

140.  Pilishegy  —  Szász  Józseffel, 

1.  76., 

141.  Pusztapödöri. 

142.  Rajk. 

143.  Skit,  a  Brassóiakkal, 

144.  Stana, 

145.  Szabadszállás, 

146.  Szenna, 

147.  Szentmiklós  (Somogy), 

148.  Szoboszló. 

149.  Taszár, 

150.  Tiszaabádszalók, 

151.  Törcsvár. 

152.  *Vacsarcsi, 

153.  Vadé, 

154.  Várfala, 

155.  Virágosvölgy. 

156.  Zalaapáti, 

157.  Zseliczség. 


Az    erdélyi   részekben    tüzetes    kutatást   végzett    és 
végeztetett : 

f  PuNGüR  Gyula  a  következő  helyeken : 


158.  Apácza, 

159.  Bodzamente, 

160.  Erdőszengyei, 

161.  Hatodhegy, 


162.  Ilyefalva, 

163.  Málnás, 

164.  Markod, 

165.  Selye. 


Ez  a  sorozat  mutatja  a  kutatás  helyrajzi  kiterje- 
dését is. 

A  halottaknak  a  szív  mélyéből  fakadó  kegyeletem 
felmutatása  után,  még  külön  is  meg  kell  emlékeznem 
azokról,  a  kik  kiváló  módon,  magyaros  és  okos  ven- 
dégszeretetüket is  gyakorolva,  hathatósan  előmozdítot- 
ták működésemet  és  azokról,  a  kik  osztoztak  a  fára- 
dozásban. 


XII  ELŐLJÁRÓ    SZÓ 

Hálám  és  köszönetem  legelső  sorban  illeti  dr.  semsei 
Semsey  Andort,  a  kinek  neve  ott,  a  hol  nemesnek,  szép- 
nek, a  haza  üdvére  szolgálónak  csendben,  feltűnés  nélkül 
való  felkarolásáról  van  szó,  már  régen  fogalommá  vált. 
Nekem  nem  az  anyagi  részvétel,  hanem  az  a  tudat,  hogy 
működésemet  ismeri  és  helyesli,  adta  meg  a  legnehezebb 
helyzetekben  is ,  azt  az  erkölcsi  alapot,  a  melyen  bizton  és 
nyugton  megállapodhattam  és  tovább  működhettem,  mindég 
hűségesen  kitartva  az  ő  legkedvesebb  tárgya  mellett:  a 
természettudományok  szolgálatában.  A  második,  ki  vele 
sokszor  és  sokban  szövetséges  és  a  magyaros  megfontoltság 
mintaképe,  buzdító  és  mérséklő  egy  személyben,  az  Szily 
Kálmán,  a  kivel  a  sors  kedvezése  igazán  jó  órában  hozott 
össze  és  tette  lehetővé,  hogy  nagy  szervezőtehetsége  kereté- 
ben megszolgálhattam  a  mind  hatalmasabban  fejlődő  és 
kiható  kir.  Magyar  Természettudományi  Társulatot,  a  mely 
ma  már  igazán  „a  maga  lábán  jár".  Életem  büszkesége  és 
megnyugvása  ez  —  és  ezt  Szily  Kálmán  hűséges  kitartásának 
és  barátságának  köszönöm. 

A  kiknek  köszönhetem,  hogy  mélyebben  betekinthet- 
tem a  nagy  ősfoglalkozásba,  azok  a  következők:  Wass 
Béla  gr.  Szentgotthárdon,  az  erdélyi  Mezőség  szívében; 
f  Wenkheim  Frigyes  gr.,  egykor  képviselő  társam,  ki 
uradalmainak  Békés  város  mellett  elterjedő  részében  és 
távolabb  is,  a  mi  könnyebben  elérhető  volt,  magasra  fej- 
lett, de  a  régit  mégis  jól  fentartó,  nagy  gazdaságát  teljesen 
feltárta;  f  Wodianer  Albert  báró,  ki  Szanda  pusztájával 
hasonlóképpen  tett ;  Des  Echerolles-Kruspér  Sándor  Szt.- 
Miklós  pusztáján,  Lovassy  Ferencz  Nagyszalonta  körül 
ugyanezt  tették;  Ivády  Béla,  egykoron  képviselőtársam, 
törzse  fészkét,  Ivádot,  nyitotta  meg  előttem  és  mély  betekin- 
tést engedett  a  mátravidéki  „hadak''  szerfölött  érdekes  és 
tanúságos  viszonyaiba.  Igen  kitűnő  vezetőim  és  tájékoztatóim 


ELŐLJÁRÓ    SZÓ  XIII 

voltak  Karczagon  Madarász  Imre,  egykor  képviselőtársam, 
református  esperes;  Debreczenben :  Zoltai  Lajos  elsőrangú 
fáradhatatlan  gyűjtő  és  kutató;  íBertalan  Alajos,  a  kegyes- 
rend kitűnő  jószágkormányzója,  buzgó  ethnografus  Mer- 
nyén;  Imre  Gábor  dr..  Hajdúhadház  orvosa  és  Simon  Károly, 
tanítója;  Szily  Dezső  OUáron,  Klempay  Elek  Peszéradacson, 
Zámbó  György  Szegeden,  Nagy  Károly,  református  pap. 
Vámfaluban,  különösen  a  rovások  körűi  és  ugyanezekben 
a  jeles  kutató  Fischer  Károly,  ki  gyűjteményét  átengedte ; 
továbbá  Lkhoczkv  Vilmos,  egykori  képviselőtársam,  Turócz- 
szentmártonban;  D'Iemár  Károly  derék  útitársam,  a  Székely- 
földön végzett  nagy  gyalogolásban ;  Bónis  Bertalan  fő- 
szolgabíró Mezőkövesden  és  Tardon ;  Baksay  Sándor,  a  refor- 
mátusok püspöke,  Kúnszentmiklósony  kiről  a  „Kiindulásban'' 
külön  is  megemlékszem ;  Madarassy  László,  a  nomád 
pásztorság  kutatója;  Vutskits  György  tanár  Keszthelyen,  a 
halászatban  író  társam  és  végűi  Kropf  Lajos,  ki  mint  ma- 
gyar mérnök,  Londonban  megtelepedve,  sokszor  beutazta 
az  Indiákat  és  rendkívül  becses  anyagot  szerzett  a  puliról. 
A  szókincs  rendezésében  és  a  „correctura"  nehéz  munká- 
jában teljes  odaadással  Schenk  Jakab  adjunktus  és  Hámori 
Mihály  gondnok  urak  támogattak;  a  revízióban  Gorka 
Sándor  dr.  első  titkár  úr.  És  le  keU  tennem  a  kegye- 
letes megemlékezés  koszorúját  még  három  tisztelt  és  kedves 
tájékoztatóm  sírjára:  az  egyik  márkusfalvi  Máriássy  Febencz, 
a  szepességi  úr  nemes  prototypje;  a  másik  Kada  Elek, 
Kecskemét  város  méltán  híres  polgármestere,  az  alföldi 
róna  mintamagyarja  és  végre  a  harmadik  Ibrányi  Zsigmond 
a  Tiszamellék  igazi,  régi  úrvadásza. 

De  igaz!  a  sor  csak  akkor  lesz  teljes,  ha  még  meg- 
emlékszem vezetőim  és  tájékoztatóim  családjairól,  a  kik  oly 
kedves  figyelemmel  voltak  irántam  —  végűi  pedig  meg- 
emlékszem életem  hűséges  párjáról,  ki  —  a  míg  le  nem 


XIV  ELŐLJÁRÓ    SZÓ 

tört  —  osztozott  fáradalmaimban  és  buzgón  gyűjtötte  nyel- 
vünk tiszta,  népies  elemeit.  Hála  és  köszönet  mindeneknek! 

Ez  azonban  még  nem  végbúcsú,  mert  e  szerény  kötet 
után  következik  a  néprajzi  és  néptani  rész. 

Még  most  is  ki  merem  mondani:  akarom! 

Írtam  Budapesten,  1914  január  hónapban. 

Hermán  Ottó. 


TARTALOM. 


Oldal 

ELÖLJÁRÓ  SZÓ V 

A  KIINDULÁS 1 

Ázsiai  homoksivatag    ...  3 

Hédin  Sven 3 

Stein  Aurél 3 

Pumpelli 3 

A  nyelvkincs    ......  4 

Az  ember  eredete    ...    .  4 

Az  eredet 4 

A  valóság 5 

Ősfoglalkozás ő 

Ratzel  véréréivé 6 

Tagányi  véleménye    ....  8 

Horváth  Ignácz  anyaga     .    .  8 

Takáts  Sándor  véleménye  .    .  9 

Pusztítók 9 

Szilaj  pásztorság     ....  9 

A  tulipán 10 

Mikes  Kelemen    .....  11 

Színhatás 11 

Kirgiz  és  tulipán      ....  12 

Magyar  és  tulipán    ....  13 

Pásztomyelv 13 

Bitang,  Petőfinél 13 

Bitang  karó 13 

Nyájajuhász,  képpel.    ...  14 

Telepedés,  rakodás  ....  14 

Juhsorrend 14 

Változatok 15 

Kcnda  és  változatok    ...  15 

Nehéz  ustor     ......  15 

Ló  szőre 16 

A  kutya 16 

Ember  és  kutya 16 

Kutya,  elnevezés 17 

Pásztor 18 

Tolókasza 19 


Oldal 

Rétikasza 19 

Vesszőbárka 19 

Kiolvasás 20 

Idöjóslás 21 

Pásztorlelkület 22 

Önérzet .  23 

Nyomorúság 26 

Henczegés 26 

Gyöngédség 27 

A  ló  szeretete 27 

Lovasbetyár 29 

A  petri  gulyás 30 

Csikósnóták 31 

Pásztorszerelem 32 

Ellentét 33 

A  káromlás 33 

A  bölcseség 34 

Példabeszédek,  közmondások  34 

A  szószedet  eredete    ...  51 

A  szószedet  beosztása     .    .  53 

Irodalmi  források     ....  54 

Segítők 55 

Sorrend 56 

Függelékek 58 

Rövidítések  és  jelek     ...  59 

A  szószedet 65 

A  ház  és  tája 65 

Járóművek  és  részek   ...  85 

Lófogat  és  szerszám    .     .    .  106 

Debreczeni  lefogatok   .     .     .  110 

Debreczeni  kocsi  és  igásszekér  112 

Lóhajtás 113 

A  ház  és  szérűje     ....  114 

Eke 114 

Iga  és  befogás 117 

Ökörfogat  és  hajtás      .     .     .  123 

Hangelemek 126 

Rovás 127 


XVI 


TARTALOM 


Oldal 

Mérték ..132 

Vágószerszám 134 

Kasza  és  sarló 138 

Ironga,  képpel 141 

Hangszer 143 

Pásztorszervezet 145 

Pásztortanya    ......  177 

Eszköz  és  ruha 209 

Ostor,  ustor 220 

Pásztorkonyha     ....  225 

Edény 234 

Tűzhely .232 

Jószág 243 

iSzín,  ill.  szőr 253 

Hangok 254 

Coitus 256 

Betegség,  orvoslás   ....  260 

A  föld  és  a  nyíl 262 

A  nyíl 284 

Kút  és  kopolya    .....  289 

A  ló  szótára     ......  298 

A  ló  szőre 338 

A  ló  bélyege 357 

Lónevek 359 

Szarvasmarha  szótára      .    .  385 

Tej  és  termékei 434 

Szarvasmarha  szőre      .     .     .  439 

Szarvállások 453 

Szarvasmarhanevek  ....  461 

Bikanevek 462 

Tehénnevek 463 

Ökörnevek 469 

Bivaly .  490 

A  juh  szótára 493 

Juh  szőre 521 

Juhnevek 522 

Füljeg>^ek 324 

Juhtej  termékei 526 

Juh  hangelemei 538 

Kecske  szótára 539 

Kecske  szőre 539 

Kecske  hangelemei  ....  540 

A  disznó  szótára      ....  540 

Disznó  szőre 563 

Disznónevek 565 


Oldal 

Disznókergető      .     .     .     .     .  571 

Disznóhívás 573 

Disznómondókák           ...  575 

A  szamár  neve 577 

A  szamárról.  Vegyes        .     .  577 

Élősdiek 578 

A  lónál 578 

A  szarvasmarhánál  ....  579 

A  juhnál 580 

A  disznónál 582 

A  kutyánál 582 

Népies  felfogás 583 

A  kutya  szótára 584 

A  kutya  szőre 591 

A  kutya  szólása 592 

Kutyaszólítás 593 

A  puli,  képpel 596 

Terelés 597 

Puliszótár 597 

Pulinevek    .......  597 

Bajszi  puli 599 

A  pumi 599 

Kutyanevek 599 

A  macska 622 

ISMERET 624 

Pásztorcsillagászat  ....  624 

Tájékozás 631 

Időjárás,  időjóslás   ....  632 

Pásztorállattan 636 

Pásztormadártan      ....  643 

Madárszótár 646 

Madárnévrendszer     ....  658 

Fa-  és  bokorismeret    .    .    .  665 

Pásztorfüvészet 671 

Vegyes 687 

FÜGGELÉKEK 693 

I.  Tót  anyag,    Petényitől     .  695 

Tót  elemek,  Istvánffitól .  695 

Állatnevek,  Lányitól  .     .  696 
II.  Oláh    anyag,     leginkább 

Moldovdntől 697 

m.  Halászat 711 

Helyreigazítások  .....  737 

Szómutató 741 


1.  A  KIINDULÁS, 

2.  A  PÁSZTOMYELV  HAJLÉKONYSÁGA, 

3.  PÁ8ZT0RLELKÜLBT  és 

4.  BÖLCSESÉG. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincsc. 


1.  A  KIINDULÁS. 

Az  1909-ik  évben  kiadott  előtanulmány,  mely  a  magya-  Ázsiai  homok- 
rok  nagy  ösfoglalkozásának  történetelötti  (praehistorikus)  „Pdin  sven 
elemeit  és  köztörténetét  tárgyalta/  „első  beszámolóval" 
kezdődött.  Az  anyag  gyűjtése  közben,  1903-ban  azonban 
megjelent  Hédin  Sven  első,  kétkötetes  müve,  mely  az  Ázsia 
szívében  megtett  tízezer  kilométernyi  utat  tárgyalta^  és 
későbben  1908-ban  megjelent  Stein  Aurél  első  tanulmánya, 
az  ugyancsak  Ázsia  szívében  a  futóhomokba  temetett  váro- 
sokról.^ Ezek  a  müvek  egész  lényemet  ragadták  meg,  a  mi 
nagyon  is  érthető,  mert  hiszen  a  nemzet  ősfoglalkozásait 
kutatva,  folytonosan  felötlöttek  a  Belső-Ázsiából  származó 
analógiák.  A  hatás  abban  érte  el  csúcsát,  a  midőn  Sven 
Hédin  nél  olvastam  és  rajzban  láttam  a  Lopnor  sívó 
homokjából  napfényre  került  díszítéses  farészeket,  a  melyek 
szembeszökő  módon  egyeztek  és  egyeznek  a  Zala  és  Somogy 
legmagyarabb  pásztorainál  dívó  díszítési  alakzatokkal.* 
Különösen  ez  az  egyezés  bírt  reá,  hogy  a  beszámolóhoz 
függeléket  csatoljak,  a  melyet  következő  szavakkal  végzek : 

„Azonban   Stein   Aurél  —  és  itt  hozzáteszem :   Sven  stein  Auréi. 
Hédin   —   kutatásai,  a  gyönyörű  eredmény  daczára,  még 
csak  első  érintését  jelentik  a  sivatagok  világának.  Föl  kell 
tennünk,  hogy  ott,  a  korszakok  menete  rendén,  kultúrák 

1  Hermán  Ottó  :  A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása  stb.  Előtanul- 
mány.  Budapest,  1909.  Hornyánszky  Viktor. 

*  Hédin    Sven  :   lm  Herzen  von  Asien  etc.  Leipzig.   Brockhaus. 
I.  II.  1903. 

'  Stein  Aurél:  Homokba  temetett  városok.    Átdolgozta   Halász 
Gyula.  Budapest,  1908. 

*  Hermán  Ottó  :  Élőtanulmány  XX.  lap. 

1* 


Pumpelli 


4  HERMÁN    OTTÓ 

temetkeztek  egymás  fölé  és  —  szerintem  —  ott  nyugszik 
a  magyarok  „Öshazája^^  és  onnan  ered  e  nép  nagy  fej- 
lettsége". 

Nemcsak  azon  az  alapon,  a  melyet  Ázsia  szívének 
kutatói  nyújtottak,  hanem  azért  is,  mert  a  kultúrák  temet- 
kezésének föltevését,  PuMPELLi  R.,  Turkesztánban  folytatott 
kutatásaival  még  százötvennél  is  több  várossal  növelte.^ 

Ám  ezeknek  tárgyalása  nem  erre  a  helyre  való ;  sorra 
következik  ez  majd  az  utolsó  kötetben,  a  mikor  az  ethno- 
graphiai  és  ethnológiai  alapok  kifejtéséről  lesz  szó.  Ez  a 
kötet  a  maga  egészében  a  nyelvkincsnek  van  szánva  és  a 
mit  eddig  érintettem,  az  csak  némi  szerves  kapcsolat 
helyreállítása  érdekében  van  mondva. 
A  nyelvkincs.  Ez  a  szó :  „7íz/e/y/cmc.s",  óriási  szemhatárt  varázsol  lel- 

künk szeme  elé.  Óriási  volta  nemcsak  a  térre,  hanem  a 
mélységre  is  van  értve.  Szorosan  véve,  meg  kellene  ragad- 
nunk a  ma  beszélő  embert  állatiságának  állapotában  és 
abban  a  pillanatban,  a  melyben  az  első  tagolt  hangot  hal- 
latja s  azt  a  fogalom  első  csirájával  kapcsolja  egybe.  És 
azután:  az  emberré  alakuló  lényt  követnünk  kellene  fej- 
lődése útján,  nyomról-nyomra ;  haladásában,  elhajlásában, 
sőt  visszaesésében  és  sülyedésében  is,  eladdig  a  törzsig, 
annak  elágazásáig,  a  melynek  neve,  mert  szava  „ma^í/ör". 

A  kifejtett  sorozatra  csak  gondolva  is,  agyunk  veleje 
mintha  megrendülne  és  azután  összehúzódnék,  mert  mint- 
egy ösztönszerűen  érzi,  hogy  bármelyik  részét  veszi  elő  a 
sorozatnak:  a  bizonytalanság  meredezik  reája;  minden 
ingadozik  és  a  hol  biztos  feleletet  várunk,  szembetalálko- 
zunk a  kétség  kérdőjelével,  a  bizonytalansággal? 
^e^red^íe''  Ercdetilcg  melyik  állatalakból  fejlődött  az  ember?  — 

íme,  itt  a  bizonytalanság  első  kérdőjele!  A  földkerekség 
melyik .  pontján  vette  kezdetét  ?  Mikor  ?  Ha  fejlődött,  mely 
ok  indította  a  fejlődés  folyamatát?  Milyen  okok  hatottak 
közre,  hogy  irányt  vegyen?  Mi  volt  a  korszakok  meneté- 
ben az  irány  vagy  irányok  tartalma,  lényege,  változása  — 
az  okok  oka,  az  eredmény?  —  elég! 

^  PuMPELLi  R. :  Exploration  in  Turkestan.  Carnegie  Inst.  Wa- 
shington, 1905.  Gliniat  and  History. 


A    KIINDULÁS  5 

Azt  az  embert,  a  ki  már  a  fejlődés  útján  van  és  halad 
—  bármily  kezdetleges  legyen  is  az  értelmi  fok  és  ennél- 
fogva a  haladás  — ,  ezt  az  embert  már  fel  bírjuk  fogni; 
el  bírjuk  képzelni  a  különbségeket,  a  melyek  már  akkor 
is  egyénröl-egyénre  föléledtek  és  megnyilatkoztak;  azt  is 
fel  bírjuk  fogni,  hogy  a  közös  sajátosságot,  a  legkezdetle- 
gesebb társadalmi  alakulat  csiráit  elvetették:  de  a  kiindu- 
lást, az  okok  okát,  azt  az  ember  számára  a  titok  sűrű 
leple  fedi,  melyet  az  eredettől  fogva  gyarló  ember,  föl 
nem  lebbenthet.  Hozzá  sem  férhet,  mert  hiszen  saját  ere- 
detéről van  szó,  a  melylyel  szemben,  erő  helyett,  csak 
gyengeséget,  látás  helyett  csak  vakságot  érezhet:  mert 
saját  lénye  megfejtésében  önnönmaga  fölé  nem  emelkedhet. 

E  tehetetlenségből  meríti  hatalmát  a  föltevés,  a  mely 
azután  a  tudás  helyett  felépíti  trónusát  és  uralkodik  azo- 
kon, a  kik  visszariadnak  a  tudásért  folyó  harcztól.  Már 
pedig  ez  a  harcz  az  egyedüli,  mely  nyomról-nyomra  több 
és  több  világosságot  teremt  s  mely  reátanította  az  igazi 
tudásra  vágyó  embert  a  kutatás  módszerének  Meszelésére, 
alkalmazására,  ezáltal  a  valóság  alapján  tények  megalapí- 
tására —  és  reátanította  az  önbírálatra  is. 

Ezekután   a  helyzet  most  már  íery  alakul :   mert  az  ^em  a  hu,  ha- 

•^  *='*^  nem  a  valóság. 

eredet,  a  kimdulás,  a  kezdet  kezdete  a  kutató  emberi  elme 
számára  titok  és  az  is  marad,  nem  ezt  kell  feszegetni, 
mert  szükségképpen  tévedésekhez  vezet,  hanem  változtatni 
kell  a  módszeren,  a  kiindulás  elvén:  nem  a  sötétség,  a 
bizonytalanság  alapjából  kell  indulni  az  eredet  meghatá- 
rozása felé,  mert  ez  nem  vezethet  a  czélhoz,  hanem  a 
megfogható  és  meghatározható  valósággal  kell,  mint  szö- 
vétnekkel indulni  és  bevilágítani  messze  multak  bizony- 
talanságába, homályába,  mert  ez  az  egyetlen  mód,  a  mely 
a  homályból  világosságra  vezethet. 

A  magyarok  eredetének  kérdését  a  megfogható  és  meg- 
határozható valóság  alapján  megragadva,  a  feladat  igy  alakul :    • 

1.  Meg  kell  határozni   azokat  a  foglalkozási   ágakat,  a  legrégibb 

„^  °  o  »  foglalkozások. 

a  melyektol  a  nemzet  elete  és  fennmaradása  lényegesen 
függött,  lehetőleg  még  függ. 

2.  Meg  kell  határozni  azokat  a  mozzanatokat,  a  melyek 
az  ületö  foglalkozási  ágak  üzésére  lényegesek  voltak. 


6  HERMÁN    OTTÓ 

3.  A  foglalkozási  ágak  történeti  elemeit  szigorúan 
viszonyítani  kell  a  jelen,  vagy  a  legközelebbi  múlt  ponto- 
san meghatározható  elemeivel,  mert  ez  teszi  lehetővé, 
hogy  szilárd  talajon  haladhassunk. 

Az  ősfoglalkozások  két  ágazatában  eddig  végzett 
kutatások  tanuságtételei  így  állíthatók  fel: 

1.  A  halászat  ősi  elemeinek  az  élőkkel  való  egybe- 
vetéséből szerintem  a  következő  tétel  szűrődött  le: 

Bár  honnan  jött  légyen  a  magyarság  mostani  helyére^ 
halászó  helyről  kellett  jönnie;  az  irányt  véve,  ez  észak- 
keletről délnyugot  felé  tartott}  Tanítja  a  mód,  a  szerszám. 

2.  Az  állattenyésztés  és  az  állattartás,  röviden  egybe- 
foglalva :  a  pásztorélet  ősi  elemeinek  az  élőkkel  való  egybe- 
vetéséből minden  kétséget  kizáróan  a  vándor  —  nomád  — 
jelleg  állapítható  meg;  az  irányt  véve,  ez  is  északkeletről 
délnyugot  felé  tartott.  Erre  az  utóbbi  tételre  a  régiségből 
vett  elemek  az  előtanulmány  kötetében,^  különösen  a  szity- 
tyákkal  való  egybevetésből  derülnek  ki.  A  lehető  teljes 
tárgyi  bizonyítás  a  munka  utolsó  kötetének  marad  fenntartva. 

A  jelen  kötet  a  nyelvkincsnek  van  szánva,  a  melyben 
már  űgy  is  nagy  jellemző  erő  nyilatkozik  meg,  ha  a 
kutató  csupán  a  „uerba  valent  iisu"  régi  tételt  fogadja  is 
elvül  és  nem  mélyed  a  szavak  eredetének  bonczolásába. 
Vállalkozásom  természeténél  fogva,  engem  a  szavak  élő 
értelme  vezérel  és  kell,  hogy  ez  vezéreljen;  mert  az  élet 
lényeges  jelenségeinek  azonosságáról,  ennek  megállapítá- 
sáról, az  egészről  van  szó.  A  nyelvészeti  vizsgálat  későbbi 
feladat  és  másokra  tartozik.  Én  az  én  helyzetemben  Ratzel 
meghatározását^  tartom  helyesnek  és  irányadónak,  hogy 
t.  i.  a  kölcsönvevő  és  a  kölcsönadó  elemek  egykoron  tar- 
tósan érintkeztek  és  hogy  innen  származik  a  nyelvi  anyag 
kölcsönös  átvétele,  majd  szerves  összef orradása. 
Ratzel  ügy  a  miut  öunönmaguukat  ismerjük,  tudjuk  —  s  itt 

a  népet  értve  —  hogy  alig  képzelhető  nemzet,  mely  köny- 

1  A  magyar  halászai  könyve,  a  Kir.  Magyar  Természettudományi 
Társulat  megbízásából  írta  Hermán  Ottó,  két  kötet,  Budapest,  1887. 

*  A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása.  Előtanulmányok.  Irta  Hermán 
Ottó,  egy  kötet,  Budapest,  1909. 

3  Ratzel,  dr.  Friedrich :  Völkerkunde,  Leipzig,  1888. 


A   KIINDULÁS  7 

nyebben  elfogadná  az  idegen  szót,  könnyebben  beforrasz- 
taná saját  nyelve  egyetemébe,  mint  éppen  a  magyar. 
Éppen  azért  az  átvételeknek  a  kimutatott  súlyt  tulajdoní- 
tani nem  lehet.  És  alig  van  nemzet,  mely  könnyebben 
elhagyogatná  azt,  a  mi  tárgyi  ethnographiai  tekintetben 
ősi  kincs,  mint  éppen  a  magyar.  Ez  nem  mint  megrovás 
van  mondva;  söt  ellenkezőleg:  ez  az  illeszkedő  tulajdon- 
ság nem  kis  mértékben  megkönnyíti  az  egészben  csekély 
számú  nemzet  megmaradhatását,  mert  nem  alkot  tárgyi 
ellentéteket  ott,  a  hol  hatalmas  elemek  áramlata  úgyis 
ostromolja.  De  ennek  viszont  az  a  gonosz  oldala  van, 
hogy  a  sajátosságok  eltűnése,  vagy  elmosódása  nagyon 
is  megnehezíti  a  kutató  munkáját. 

Ez  az  elmosódás  volt  oka  annak  a  mohóságnak,  a  2?k°kSsÍ 
melylyel  az  ősfoglalkozások  kutatására  és  ebben  a  magyar 
néprajzra  vetettem  magamat,  melylyel  legelőbb  a  halá- 
szatot ragadtam  meg  s  fejlesztettem  a  fő  műig:  „A  magyar 
halászat  könyve"  czíműig.  Utóbb  átmentem  a  nagy  ősfog- 
lalkozásra,  a  pásztoréletre. 

Az  egész  működésben,  mint  vezércsillag  az  világított 
előttem,  hogy  ezekben  az  ősfoglalkozásokban,  melyeket  a 
legtipikusabb  magyar  elem  űzött,  maradhatott  meg  ~  és 
maradt  is  —  legtöbb  az  ősi  jellegből,  mely  mint  ilyen,  a 
nemzet  messze  múltjára  sugárzik  vissza  —  el,  az  eredet  felé. 

Az  első  lépést  1885-ben  tettem,  az  első  magyar  orszá- 
gos kiállítás  alkalmával.  A  bemutatott  halászati  szerszám- 
gyűjtemény  alkotta  meg  a  magyar  tárgyi  néprajz  alapját 
is,  méltatásban  részesült,  ki  is  adtam  katalógusát,  kis 
könyv  alakjában,  három  nyelven.^ 

A  kik  akkor  mellém  állottak:  dr.  Semsey  Andor  és 
SziLY  Kálmán,  ma  is  velem  tartanak.  Akkoron  teljes  férfi- 
erőben voltunk,  ma  rajtunk  az  aggság ;  de  a  magyar  érzü- 
let nem  gyengült. 

^  I.  Ősi  nyomok  a  magyar  népies  halászatban.  34  rajzzal.  Buda- 
pest, 1885. 

II.  Vestiges  des  temps  préhistoriques  des  Hongrois  d'aprés  leurs 
engins  de  peche  populaires  actuels.  U.  o.  1885. 

III.  UrgeschichtUche  Spuren  in  den  Geráten  der  ungarischen 
volkslümlichen  Fischerci.  ü.  o.  1885. 


8  HERMÁN    OTTÓ 

Tartozom  Baross  Gábor  emlékének  annak  kijelen- 
tésével, hogy  czélzatomat  azonnal  megértette  és  helyeselte. 

E  kis  könyböl,  mint  mustármagból  sarjadzott  a  ma 
már  lüktető  magyar  tárgyi  néprajz,  a  melylyel  mindaddig 
senki  sem  foglalkozott. 

A  hol  még  a  dologra  nézve  bizonyos  kétségek  lap- 
pangtak, azok  eloszlottak  az  1896-ik  évi  országos  ezredéves 
kiállításon  bemutatott  gyűjtemény  hatása  alatt,  mely  az 
évezred  határán,  1900-ban  Parisban  is  megtette  hatását  és 
itt  Budapesten  a  meghívott  külföldi  szaktudósok  részéről 
külön  elismerésben  részesült. 
véíSye.  Ekkor  írta  nekem  történeti  tudományunk  erős  harczosa, 

Tagányi  Károly,  kiben  a  kutatás  sorrendje  iránt  kétségek 
éltek,  1897.  évi  márczius  27-ike  alatt,  önkéntes  elhatározás- 
ból, a  következő  szavakat:  „Tanulmánya^  teljesen  meggyő- 
zött arról,  hogy  itt  (nálunk)  első  sorban  a  pusztuló  ethno- 
graphiai  anyag  haladéktalan  megmentésére  van  szükség. 
Tökéletesen  igaz  s  ennélfogva  a  levéltári  anyag  felkutatása 
teljesen  másodrendű  dolog^^. 

A  viszonyok  azonban  nagyon  kedveztek  a  vállal- 
kozásnak. A  míg  magam  számos  jóemberemtől  és  Darányi 
Ignágz,  akkori  földmívelésügyi  miniszter  intézkedésétől 
támogatva  újból  és  újból  kirándulhattam  az  ország  külön- 
böző részeibe  közvetlen  kutatások  megtételére,  a  tárgyi  és 
nyelvi  anyag  felgyüjtése  érdekében,  addig  éppen  Tagányi 
KÁROLY  irányítása  mellett,  a  páratlan  szorgalmú,  fájdalom  oly 
""'^''^irtéíf "  tragikus  véget  ért  Horváth  Ignácz,  halomra  gyűjtötte  a 
történeti  adatokat,  úgy,  hogy  lehetővé  vált  —  már  sürgetők 
megnyugtatására  is  — a  történeti  anyag  rendezése,  bevezetése 
s  egy  külön  kötetben  való  kiadása,  mely  kötetnek  czíme  a 
következő :  „A  magyarok  nagy  ősfoglalkozása.  Előtanulmá- 
nyok stb."  1909. 

E  kötetben  benne  van  minden,  a  mit  akkor,  a  szintén 
tőlem  megállapított  ősemberre  vonatkozólag  megtudtunk, 
a  mi  tehát  Magyarországra,  mint  területre  nézve,  őstörténeti, 
a  palaeoüth  kor  emberére  vonatkozott  és  a  mi  Európa 
areopágusa    előtt  be   is   vált.   Benne  van   az  is,   a  mi   a 

1  „Az  ősfoglalkozások.  Halászat  és  pásztorélet  stb."  1898. 


A    KIINDULÁS  9 

Skythák,  vagy  magyarán:  ,,8zittyát'  nomádságából  a  görög 
írók  tanúsága  alapján  ide  vonható,  és  benne  van  a  viszo- 
nyítás a  szittya  és  a  magyar  nomádság  elemei  között  is; 
végre  benne  van  az,  a  mi  a  IX-dik  századtól  kezdve  a 
XEX-dik  századig  bezárólag,  mint  okiratos  történet  bevehető 
volt  és  így  a  köztörténetet  alkotta  meg. 

De  mindezeknek  daczára  érezni  lehetett  az  anyagban  ^^{^{^  ^^^^^ 
kifejezett  folytonosság  szakadozottságát,  melynek  okát 
buzgó,  a  népies  elemek  iránt  oly  fogékony  történetírónk, 
Takáts  Sándor,  így  fejtette  ki:  „A  XVI-dik  és  XVII-dik 
században  a  népesség  legmagyarabb  része  állattenyésztéssel 
foglalkozott.  A  XVII-dik  század  végén  ez  majdnem  teljesen 
megsemmisült.  A  XVIII-dik  században  a  földmívelés  sorra 
elhódítja  a  földet  az  állattenyésztés  elől.  Mivel  pedig  a  régi 
állattenyésztés  emlékeit  nem  jegyezték  föl,  tömérdek  szó, 
kifejezés,  szokás  feledésbe  ment,  megsemmisült". 

A  történeti  igazság  itt  annak  megállapítását  követeh,  xViTsíázad? 
hogy  az  állattenyésztés  rettentő  pusztulását  nem  az  akkoron  ^*"  - 
már  szorongatott  török  okozta,  mert  ez  eredettől  fogva 
már  saját  érdekében  is  jól  meg  tudott  férni  a  magyar  nép- 
pel; hanem  okozta  az  a  kegyetlen  gyülevészség,  a  mely  a 
szent  kereszt  és  a  keresztyénség  védelmének  örve  alatt, 
végig  dúlta,  végig  sarczolta  és  harácsolta  Magyarországot. 

De  mind  ennek  daczára  mondom,  a  megsemmisülés 
nem  vehető  a  szó  legszorosabb  értelmében  olyannak,  mert 
fennállott  akkoron  a  magyar  Alföld  nádas,  gyékényes,  mo- 
csaras, ingó  lápoktól,  szikektől,  homokoktól  megszakított 
világa,  kész  és  be  nem  vehető  menedéke  a  siserahadtól 
és  egyébtől  szorongatott  magyarságnak,  a  mely  a  termé- 
szetnyujtotta  védelmet  mesterileg  fel  tudta  használni,  mert 
vérében  volt,  mert  az  ősiségből  hozta  át  a  saját  javára.  És 
ez  a  világ  nemcsak  az  embernek,  hanem  vagyonának,  gulyái- 
nak, méneseinek  és  egyéb  nyájának  is  biztos  menedéke  volt. 

Innen  kelt  azután  az  a  pásztorság,  a  melynek  nevét  a  páslío?Íág. 
közelmúltig  is  a  „szilaj"  jelezővel  illették.  Ezek  a  pásztorok 
őrizték  a  „szilaj  jószágot",  a  mely  jelző  inkább  az  álla- 
potra, mint  a  tulajdonságra  vonatkozott,  mert  azt  jelen- 
tette, hogy  a  pásztor  és  a  jószág  éven  át  nem  látott  fedelet, 
hajlékot ;  nem  került  tető  alá,  hanem  kiállotta  a  szabadban 


10  HERMÁN    OTTÓ 

az  idő  minden  viszontagságát  s  így  istenigazában  kőke- 
ményre edződött. 

Ennek  a  pásztorságnak  senki  sem  írta  meg  történetét, 
senki  sem  kutatta,  gyűjtötte  össze  nyelvkincsét,  a  melynek 
az  egész  helyzetnél  fogva,  éppen  oly  gazdagnak,  mint 
sajátosnak  kellett  lennie ;  ez  tehát  veszteség.  És  ha  valami 
kevés  még  megkerülhet,  úgy  mindenesetre  a  törvényható- 
ságok régi  gazdasági,  bitang  és  egyéb  jegyzőkönyveiből 
fog  kerülni,  a  melyek  eleddig  kevesebb  becsben  állottak 
nem  egy  történetíró  szemében,  a  ki  a  hatalom  fényében 
látja  a  nemzet  életét  s  kicsinyli,  kevesli  azt  a  színtájat,  a 
mely  telve  van  munkával,  verejtékkel,  áldozattal  és  szen- 
vedéssel —  de  éppen  azért  a  nemzet  életét  jelenti. 
LeunilSá"  Mielőtt  hogy  most  már  a  szószedet  némi  elemzésére 

áttérnék,  álljon  itt  —  némely  eljárás  menetére  —  egy  példa, 
mely  alkalmas  a  messze  múltba  is  bevilágítani.  A  példát 
a  tulipán  szolgáltatja,  melyet  Linné  ,jTiiIipn^'  név  alatt  veze- 
tett be  füvészete  rendszerébe.  Magát  a  nevet  véve,  a  min- 
dég megbízható  Db.  Johannes  Leunis  ezt  így  származtatja:^ 
„Soll  von  Tulipánt  abgeleitet  sein,  worunter  die  Türkén 
ihren  Turbán  (Kopfbedeckung)  verstehen,  oder  von  ioXótttj, 
welches  Knáuel  und  auch  eine  Kürbisart  (Türkenbund^) 
bezeichnet".  A  magyar  népnél  a  tulipán  nemcsak  ismeretes, 
még  a  legény  szeretője  is  „rózsám,  tulipántom"'  —  hanem 
mint  díszítmény  teljesen  a  nép  vérében  van:  ezernyi  alak- 
zatban mint  hímzett  díszítmény,  mint  festett,  faragott  alakzat 
fordul  elő,  sokszorosan  stilizálva.  A  legmagyarabb  mester- 
ségekben a  legkülönbözőbb  tárgyakon  ott  a  tulipán;  szűcs- 
nél, szűrszabónál,  szíjgyártónál  szerte  dívik;  sőt  még  a 
közelmúltban  a  magyar  sarut  készítő  csizmadia  is  kiverte 
készítménye  sarkára  a  kecskerágó  bokor  ^  sárga  fájából 
készített  szögekkel  a  tulipánt,  e  nélkül  nem  is  tartotta  min- 
denkori remeklését  tökéletesnejt.  Az  iparfejlesztés  legújabb 
mozgalma  is  e  virág  jegyében  indult. 


1  Leunis  Joh.  :  „Synopsis   der  Pflanzenkunde"  etc.  etc.  Hanno- 
ver, 1877.  n.  p.  1111.  Note  10. 

^  U.  o.  p.  645,  §  426.  Cucurbita  verrucosa  L.  Note  6. 
3  Evonymus  europaeus  L. 


A    KIINDULÁS  11 

Honnan  e  jelenség? 

GoMBocz  Zoltán,  ki  az  ifjabb  magyar  nyelvész- gárda  oomSnái 
legelejéhez  tartozik,  hozzám  intézett  levelében  így  származ- 
tatja a  tulipán  nevet:  „Á  szó  őse  a  persa  dülbend,  dúlbend, 
a  köznyelvben  tiilbend  is  =  turbán  és  tulipán.  Innen  átke- 
rült az  olaszba:  tulipano  (velenczei  ol.  dulipán,  tulipán, 
piemonti  bolognai  tulipán);  az  olaszból  a  magyarba".^  Ez 
lényegben  egyezik  Leunis  nézetével,  ki  szintén  a  turbánt 
hozza  fel.  Áz  eredet  tehát  keleti.  Á  magyar  egyes  előfor- 
dulás más  sorba  tartozik :  nem  társas. 

Vegyük  most  már  más  oldalról,  hogy  a  fajhoz  jussunk 
Itt  elsőnek  üdvözölhetjük  II.  Kákóczy  Ferencz  hűségesét, 
ki  urával  a  számkivetést  megosztotta,  a  kedves  levélírót: 
Mikes  Kelement.  Ez  1739-ben  küldetésben  Bukarestből  ^•'^^^ '^^'^•"^"• 
Jászba  lovagolt  és  az  utóbbi  helyről  június  21-én  ezt  írja: 
„Gyönyörűség  volt  a  mi  utazásunk  és  egy  menyasszony  gyö- 
nyörűséggel járhatott  volna  velünk,  mert  Bukaresttől  fogva 
egész  Jászig,  csak  a  sok  külömb-külömbféle  szép  virágon 
járt  volna;  mindenütt  a  mezők  be  voltának  terítve  virágok- 
kal, hogy  csak   a  szegfűre  és  a  tulipánra  léptek  lovaink". 

A  fajra  nézve  azután  a  kiváló  füvész,  Degen  Árpád  dr.  or.  oegen. 
—  kinek  revízióiért  nagy  hálával  tartozom  —  1910  szep- 
tember 23-án  kelt  levelében  így  nyilatkozott:  „Minthogy 
annak  a  vidéknek  flórája  ismeretlen,  csak  sejtem,  hogy  a 
faj  a  Tulipa  Biebersteiniana  E.  et  S.  lehetett.  Á  szegfüvek 
közül  Mikes  csak  a  legkorábban  virítót  láthatta,  a  mezeit 
(Dianthus  campestris  M.  B.),  a  rétit  (D.  pratensis  M.  B.),  vagy 
a  homokit  (D.  sabuletorum  Heuff.);  ezek  közül  a  legutóbbi 
nyílik  legkorábban". 

Következik  most  már  néhány  szó  a  színhatásról. 

Erről  Rozkosny,  Oroszországról  írott  művében ^  így  színhatás. 
nyilatkozik:  „Minthogy  a  puszták  világában  a  télből  a 
tavaszba  való  átmenet  hirtelen,  a  pusztát  csakhamar  ellepi 
a  friss,  buja  fű,  melynek  jelleget  kölcsönöz  a  Kowyl  —  azaz: 
árvaleány  haj,  Stipa  pennata  — ;  e  mellett  milliónyi  millió 
tulipán  nyitja  színes  kelyhét  és  adja  a  szín  tengerét." 

^  Levélben  és  a  Magyar  Nyelv  2  :  263.  igen  tüzetesen. 
*  Rozkosny:  „Rusland,  Land  und  Leute  IV.* 


12  HERMÁN    OTTÓ 

Aimásy.  ~  A  színeket  megnevezi  Almásy  György  dr.^  „A  midőn 

—  írja  —  a  tulipán  (Tulipa  altaica)  éppen  virágozni  kez- 
.  dett  —  a  hét  folyam  tájain  —  daczára  a  kissé  nyomasztó 
egyhangúságnak,  az  ezernyi  ezer,  karcsú  száron  ülő  sárga 
vagy  piros  virág  igen  kedvesen  festett,  mintha  valami  nagy, 
tarka,  piros-sárga  és  zöld  szőnyeg  volna  a  pusztákra  kiterítve". 

Radde.  Radde,^  a  hírcs   utazó   a  tulipánözön  színéről  és  be- 

nyomásáról így  ír:  „Perekoptól  és  Tsungártól  északra 
alkalmam  volt  óriási  tulipánmezőket  szemlélhetni.  Az  két- 
ségtelen, hogy  a  vadtulipán-mezők  "a  legpompásabb  láto- 
mányt  alkotják.  A  színek  oly  tiszták  és  változatosak,  hogy 
ily  színpompa  a  társásán  élő  növényeknél  csak  ritkán 
szemlélhető.  Az  általános,  világos-chrómsárga  színt,  mely  a 
tulipánoknál  leginkább  uralkodik,  sokszorosan  felváltja  az 
égő  czinóhervörös  vagy  a  karmazsin  szín.  Ritka  a  halavány 
viola  és  még  ritkább  a  fehér  .  .  .  Azonban  a  mily  remek  e 
tünemény,  oly  múlékony  is.  Sokszor  elég  egy  déli  óra 
melege,  hősége,  hogy  beláthatatlan  terület  színpompáját 
tönkretegye.  A  tünemény  legfeljebb  3—4  napon  át  ragyog, 
tetőz ;  e  tetőzés  után  a  szárazföldre  konyulnak  s  a  széles 
levelek  hamar  elszáradnak.  Már  május  közepén  csak  nagy 
fáradsággal  bírtam  a  tulipánok  nyomát  a  fűben  felfedezni". 

Kirgiz  és  A  múlt  —   XlX-ik  —   század   szerzői  nagy  kedvvel 

írnak  arról,  mennyire  vágyik  a  Kirgiz,  hogy  telelő  helyéről 
a  puszta  szabadságába  kivonulhasson,  a  tavasz  pompájába, 
melynek  ragyogó  elemét  a  vad  tulipán  alkotja.  A  pompát 
látva,  a  Kirgiz  nagy  kedvében  meghempereg  a  virág- 
szőnyegen, mint  az  arktikus  tájak  népe  a  vakító  fehérségű 
friss  hóban  .  .  . 

Magyar  és  El  kcll  fogaduuuk  azt,  hogy  a  Magyarok  egykoron 

és  tartósan  alá  voltak  vetve  Ázsia  pusztáin  a  színpompa 
hatalmas  benyomásának,  bevették  az  alaki  részt  is  lelkü- 
letükbe és  az  egymást  követő  nemzedékek  azt  egymásra 
átörökítették.  így  maradt  meg  a  nemes  virág  a  nép  lelkü- 
letében és  művészetében  mind  e  mai  napig. 

De  az  eredeti  magyar  név,  melyik  volt  és  hova  lett? 

^  Almásy  György  dr.:  „Ázsia  szívében*  stb.  Budapest,  1903. 
*  Radde:  „Versuch  eiiier  PflanzenphysiognomikTauricns",p.  220. 


A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA  13 

Az  Új  területen  megtelepedve,  itt  tavaszkor  nem 
köszöntötte  a  népet  a  tulipánszönyeg  s  a  név  elhalványo- 
dott. Az  olasz  papok,  a  kik  a  magyarságnál  történeti 
szerepet  játszottak,  ismerték  a  kerti  tulipánt  —  s  a  nép 
elfogadta  a  nevet,  a  melyhez  kötött  alakzattal  és  színnel, 
lelke  ősi  soron  telve  volt. 

A  természet  hatalmával  mindig  számolnunk  kell! 

Ezekután  következik  az  ősfoglalkozások  szószedetének 
jellemzése. 

Ez  a  szószedet  nem  szótár,  a  szó  közönségesen  bevett 
értelmében,  mely  egyetlen  szósorozatot  alkot,  mely  az 
A  betűvel  kezdődik  és  a  Z  betűvel  végződik,  s  a  melynek 
tagozatai  a  betűk  rendje,  egymásutánja  szerint  alakulnak, 
a  mikor  minden  szó  lehetőleg  csak  a  maga  értelmét  szol- 
gálja és  a  vonatkozások  a  lehető  legszűkebb  körre  szorít- 
koznak. 

2.  A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA. 

Az  ősfoglalkozások  szószedete  más.  Itt  az  egyes  szó  a  peíőS. 
maga  jelentésével  beleilleszkedik  egy  határozott  fgalmat 
alkotó  körbe,  a  mely  körben  a  szavak  összessége  a  kör 
egységes  fogalmát  megállapítja.  A  bitang  szó  egymagára 
nézve  nem  kimerítő,  az  ősfoglalkozásban  azonban  szük- 
séges. Az  emberre  nézve  meghatározta  a  magyar  Alföld 
legjobb  ismerője,  Petőfi  Sándor,  a  „  Talpra  magyar^^  czímű 
riadójának  egyetlen  sorával,  helyesebben  e  sor  két  sza- 
vával : 

SeJionnai  bitang  ember 


Ez  az  emberre  vonatkozólag  kimeríti  a  közkeletű  fogalmat. 
A  magyar  pásztorságnak  és  a  bitang  jegyzőkönyvet  kezelő 
hatóságnak,  következő  nyelvkincse  van  a  bitang  kifejezésére : 
barangoló,  csatangoló,  csavargó,  eltévedett,  kóborló,  kószáló, 
tilosbajáró,  urahagyott,  uratlan,  uravesztett, 

A  meghatározást  élesebbé  teszi  az  a  körülmény,  hogy  Bitang  karó. 
a  nomád  állapot  egyik  legjellemzőbb  maradványa,  a  bugacz- 
monostori  cserény  mögött,  időmben  is,  keményen  le  volt 


14  HERMÁN    OTTÓ 

verve  a  bitangkaróy  mely  arra  szolgált,  hogy  a  eserény 
közelébe  jutott  kóborló,  tehát  bitang  jószágot  hozzákössék, 
míg  gazdája  akadt  vagy  —  nem  akadt.  Egy  mellékhivatása 
a  bitangkarónak  pedig  az  volt,  hogy  a  szegénylegény  is 
hozzákösse  lovát,  a  míg  a  cserényben  mulatott.  A  legszaba- 
tosabb  meghatározást  pedig  az  nyújtja,  hogy  a  Kiskunság 
némely  pontján  a  karónak  neve  egyszerűen  bitó  volt. 

Nyájajuhász.  Beléereszkedve  a  juhászatba,   a  következő   szószede- 

tekhez jutunk!  az  alapfelosztás  ez:  fejős  juhász,  ellető 
juhász,  bárányos,  meddő  juhász,  ürüs,  kosos-  és  végre 
nyájajuhász.  Az  utóbbinál  meg  kell  állapodnunk,  mert  a 
közelmúltig  a  legtisztább  nomád  volt.  Kecskemét  táján  a 
homokok  körül,  tehát  az  ázsiaival  analóg  területen,  legel- 
tette nagy,  kizárólagosan  ürükböl  álló  nyáját;  volt  teljes 
bojtárszervezet  mellett,  harminczig  való  szamara,  mely  a 
czókmókot  felváltva  hordta. 

A  területet  kiszemelte  a  számadó  bojtár,  ki  legott 
kopolyaásáshoz  fogott,  hogy  mikorra  a  nyáj  és  a  számadó 
megérkezik,  legyen  ivóvize  embernek,  jószágnak  mind 
közönségesen. 

Teiepedés  -  A  mikoT  a  nyáj  megérkezett,   a  számadó  a  legalkal- 

masabb helyen  letüzte  az  ásót,  kivette  a  ragyogóra  csiszolt 
ivókolompját  s  reáborította  a  letüzött  ásónyél  végére:  ez 
volt  a  helyfoglalás  jele.^ 

Evvel  letelepedtek,  főztek  és  legeltettek,  a  míg  a 
legelő  jó  volt.  Elérkezvén  a  hely  változás  ideje,  a  számadó 
levette  az  ivókolompot,  kiadta  a  rendeletet:  „rakodjatok  V^ 
mire  a  szamár  teher  alá  került  s  az  elvonulás  megtörtént.* 
Ennek  még  részletei  vannak,  a  melyek  majd  az  utolsó 
kötetben  lesznek  előadva  —  ha  megérem. 

Juh  sorrend.  Már   Mezőtúrou   így  oszlik  meg  a  tagoltság :  bárány- 

falka,  tokjófolka,  ürüfalka,  kosfalka,  heverőfalka,  közös- 
falka.  A  falka  egyazon  tulajdonosé,  mint  Szőllőssy-falka, 
Arany-falka;  az  összesített  falkák  alkotják  a  nyájat. 

Kor  szerint  a  sorrend  Kun-Szent-Miklóson  így  alakul : 
bárány,    jerkebárány,     kosbárány,    toklyó,    —    még    nem 

^  Kada  Elelc  elhunyt  jóemberem  megállapítása. 
2  U.  attól. 


A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA  15 

fogant  —  apácza  =  meddő;  czanga,  fiaveszteit,  ürü  —  met- 
szett; kos,  juh. 

Az  erdélyi  részben  a  tagozódás,  a  nyelvi  változatok  változatok. 
és  az  idegenség  benyomulása  miatt  így  alakul:  anyajuh, 
kos,  bayka,  berbécs  a  metszett  ürü  a  latin  veruex-hől 
idomítva;^  berke,  birke,  biszke,  bürge,  bürge  juh,  czáger, 
czajger,  czanga,  czikjuh,  czire,  csanga,  diszké,  diszké  johó, 
diszké  juh,  diszké  juhacska,  diszkó,  döszke,  düszke,  fejő,  fejős 
juh,  fürtös  juh,  göncz,  gubás  juh,  gyeles,  ih,  ihocska,  jerke, 
jarka,  johó,  johók,  juhocska,  {kaptyil),  {kellány),  (kerlan), 
(kirlán),  (killán) ;  kostoklyó,  (mátor),  (mihóra),  (miora), 
(mióra),  (mijora),  {mijöra),  {millora),  (millóra),  möndöle, 
möndölecske,  (nyivor),  (oaie-buccie),  öreg  juh,  (pleketor),  suta 
juh,  száradott  juh,  szarvas  juh,  sztronga  juh,  üvecs,  yeh, 
A  rekesztett  nevek  idegenek,  de  használatban  vannak. 

Már  most  is  meg  lehet  vallani,  hogy  itt  a  nyelvnek  bő 
forrása  buzog  és  összefüggésben  adva,  világosságot  terjeszt. 

De  folytassuk  még  egy  kevéssé. 

A  disznóra  vonatkozó  sorozat  a  kan,  kocza,  malacz, 
süldő  és  ártány-njdl  nincs  kimerítve,  mert  a  tagozódás 
így  alakul:  artán  malacz,  artán  süldő,  artány  —  már 
1247-ben  —  disznófén,  göbe,  gönne,  gönne  malacz,  gönne 
süldő,  kancsi,  malacz,  mancsi,  süldő,  südő,  südű,  süjdő, 
süldő,  sütkő,  verő  disznyo,  verő  malacz,  wi  zildew  disznó, 
(süldén),  választási,  a  csecstől  elválasztott;  de  kiválasztott  is. 

Ehhez  a    sorozathoz    illeszkedik    a    pásztorszervezet,    j!jj;'o4y^ 
például    Nagyszalontán:    kondás-számadó,    kanos,    koczás, 
süldős,  malaczos,  ártányos,  fiadzös,  kutriczás. 

És  ha  legfőbb   terelőszerszámját,   az   ostort  vesszük,  ^ehéz  ustor. 
akkor  ennek  neve  nehézustor  és   ha  a  nyelén  kezdjük,  a 
mesterszavak  így  alakulnak: 

Karszij,  nyel  ennek  fogóvége,  dereka,  telkesvége  ezen 
kengyel,  telek,  forgó,  ostortöve,  rajta  pillangó,  következik 
az  ostor  dereka,  tőcsapója,  csapója,  legvégén  sudara.  Karikás 
az  ostor  akkor,  a  mikor  a  töve  és  telke  közt  karika  van, 
vagy  karikák  vannak. 

^  Ezt  a  származást  az  újabbkori  írók  elhanyagolták,  majd  ürünek, 
majd  kosnak  vették. 


16  HERMÁN    OTTÓ 

Ló  szőre.  A  színérzék  élessége  megnyilatkozik,  például,  a  lovak 

színeinek,  helyesen:  szőrének  megkülönböztetésében.  így 
a  ló  leggyakoribb  szörszíne  a  pej,  változatai  pedig  nagyjából 
ezek:  aranij-,  barna-,  fakó-,  meggy-,  mocskos-,  mogyoró-, 
piros-,  sölét-,  szattyán-,  tüzes-,  világos-pej. 

A  nyereg  mesterszavai  ezek:  Kápa,  nyeregbunda, 
körösztvas,  körösztvaskötés,  szárnya,  izzasztóbűre,  felrántója, 
vakcsattja,  hevedere,  kengyelvasa,  kengyelszíja,  és  még: 
szügy  ellője,  farmatringja. 

A  marha  szarvállása:  balcsákó,  bodor,  búváros,  csákó,  cso- 
bán,  fönnálló,  hegyes,  kajla,  kupak,  lant,  molyos,  pörge,  senye, 
sodró,  szélescsákó,  villás  stb.  szinte  kimeríthetetlen  sorozat. 
A  kutya.  A  magyarságra  nézve  legjellemzőbb  az,  hogy  mindent 

megnevez ;  áll  ez  az  egészre  és  részleteire.  Lovának,  ökré- 
nek, juhának,  disznójának  meg  van  a  maga  neve ;  a  kutya 
elnevezéseiben  pedig  egész  kedélyvilága  nyilatkozik  meg. 
Mielőtt  hogy  erre  vonatkozólag  mutatványt  adnék,  van 
külön  megjegyzésem  a  kutyára  nézve. 

A  társadalom,  mondjuk  városi  része,  érezhetően  elfor- 
dult a  kutyától.  Közbiztonságát  reábízza  a  közrend  hivatalos 
őreire,  a  kik  lehetnek  válogatott,  kötelességtudó  emberek, 
de  szimatjuk  és  hallásuk  a  kutyáéhoz  képest,  mint  mondani 
szoktuk,  semmi.  A  két  tulajdonsághoz  csatlakozik  a  har- 
madik, mondhatni  az  ébren  való  alvás:  a  legkisebb  nesz 
és  a  házőrző  talpon  van  és  hangot  ad.  Erre  képtelen  a 
közbiztonság  legpéldásabb  őre  és  a  legfinomabb,  leg- 
szilárdabb angol  lakat  vagy  zárókészülék. 
Ember  és  kutya.  Hehn  Viktor^  helyeseu  mondja,  hogy  a  kutya  minden- 

esetre az  az  állat,  mely  az  emberhez  abban  a  megmér- 
hetetlen múltban,  elsőnek  csatlakozott,  és  tegyük  hozzá, 
teljesen  alávetette  magát  gazdája  indulatjának.  Követte  a 
forró  égövtől  a  sarkok  örök  jegéig,  hűségét  nem  törte 
meg  a  legrettenetesebb  inség  sem,  megosztotta  és  meg- 
osztja gazdájával  a  jólétet  és  a  végső  nyomort  —  és  nem- 
csak gazdáját,  hanem  egész  családját,  minden  bizalmas 
ismerősét  szeretetébe  és  oltalmába  fogadja. 

1  Hehn  V.  Culturpflanzen  und  Haustiere  in  ihrem  Übergang 
aus  Asien  nach  Európa,  1902,  p.  454. 


A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA  17 

Kutya  nélkül  a  legjobb  pásztor  sem  vállalhatna  fele- 
lősséget a  reábízott  nagy  értékekért,  a  melyeket  egy  egy 
gulya,  egy  egy  nyáj  képvisel. 

A  kutya  nemcsak  terelő,  hanem  védője  is  az  éber- 
ségére és  bátorságára  bizott  nyájnak,  és  azt  a  kevés 
nyugodalmat,  a  melyet  a  pásztor  talál,  a  melyre  teste  reá- 
szorul, a  kutya  éberségének  és  hangadó  tulajdonságának 
köszönheti. 

A  pásztor  ezekért  meg  is  becsüU  kutyáját. 

Az  bizonyos,  hogy  a  kutya  sajátos  betegsége  a  veszett- 
ség rettenetes  baj  és  jaj  annak,  a  ki  áldozatul  esik  neki. 
A  mióta  azonban  a  zseniális  franczia,  Pasteur,  megtalálta 
és  a  társadalom  javára  foganatba  vette  biztos  eljárását,  a 
baj  terjedelemben  folyton  csökken.  És  végtére  is :  mik 
azok  az  elszórt  esetek  és  áldozataik  a  modern,  tömegeket 
irtó  és  valóban  rettenetes  betegségekhez  képest,  a  melyek 
országok  statisztikai  kimutatásaiban  a  halálozások  rovatait 
megtöltik!?  s  a  melyek  ellen  nincs  orvosság!? 

A  magyar  pásztor  és  a  közrendű  ember  is,   kutyáját    Elnevezés. 
hivatásához  illően  nevezi  meg.    A  derék   komondort  nem 
nevezi  soha  például:    Viganő-n3.k  és  a  semmifajta  csahost, 
például:  Dwiá-nak. 

Az  lévén  a  hite,  hogy  ha  folyónak  a  nevén  szólítja 
komondorját,  úgy  ez  nem  vesz  meg,  ehhez  képest  kifej- 
lődött az  a  hit,  hogy  a  folyónévnek  védő  hatalma  van  a 
veszettség  ellen  s  ilyen  neveket  adott  java  ebeinek,  kik 
erejüknél  fogva  különösen  veszedelmesek  voltak.  Kapcso- 
latos ez  a  hit  a  veszettségnek  azzal  a  tünetével,  hogy  az  ,  ■ 
eb  akkor  irtózik  a  víztől.  Tehát  a  nevek  ilyenek :  Berettyó, 
Bodrog,  Dráva,  Duna,  Maros,  Sajó,  Sió,  Szamos,  Tisza  — 
leggyakrabban  —  Tatros,  Tömös  stb.  —  Abból  az  időből, 
a  mikor  a  magyar  fiúkat  még  Olaszországba  vitték  kato- 
náskodni, kerültek  a  magyar  kutyák  sorába  az  Arnó, 
Tebró,  Rénó  stb.  Urak  szájáról  felszedett  nevek:  Hector, 
Lord,  Pamina  —  a  XIX.  században  igen  elterjedt  — ,  Plútó, 
Szultán^  sőt  Wasszer.  —  Humoros  magyar  nevek:  Nemaz, 
Mitvisz,  Migondja;  a  divatot  gúnyolok:  Krinolin,  Tunika, 
Viklér.  —  Egyebek:  Akármi,  Halgass,  Hallódé,  Jeszesz,  -— 
valami  Jézust  emlegető  németre  szabva :  Kabát,  Kaczabány, 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse.  2 


18  HERMÁN    OTTÓ 

orosz  téli  felöltő,  az  Alföld  főhelyein:  Kaczabáj,  Kávé, 
Kalács,  Kiaz,  Kivigyáz,  Klapecz,  tót  fiú;  Hurka,  Hallgass, 
Mitlátsz,  Mi  zörög,  Nemaz,  Talddde  —  találd  el;  Teperlyű, 
Veddrád  stb.  Az  e  nevekből  származó  sok  furcsa  helyzet 
nagy  mulatsága  a  bojtárságnak. 

Kriza  János  „Vadrózsáiban"  a  régi  kiadás  391.  olda- 
lán 171  kutyanév  van  kimutatva,  köztük  a  főfolyók,  mint 
a  Királyhágón  innen;  ott  van  aztán  Becsület,  a  Prikulics 
és  hasonlók. 

A  magyar  pásztor  legnevezetesebb  terelő  pásztorebe: 
a  puli  és  mellette  a  pincsi  is,  a  szószedetben  van  jellemezve 
és  külön  tárgyalást  kíván. 

Az  egész  névadásból  kicsillan  a  tréfa,  a  humor  és  a 
tisztesség  tudása.^ 
Pásztor.  Itt    meg  kell  jegyeznem,  hogy   noha   a  magyarság 

mindenkor  állattenyésztő  —  történetileg  a  végső  határig, 
tehát  890-ig  vissamenve,  már  rendezett  viszonyokra  valló 
áUapotban  volt^  —  a  pásztorra  egyetemes  magyar  elnevezése 
nem  volt.  A  latin  pastor  nevet  a  latinítás  korában  kapta  és 
ezt  a  nép  elfogadta.  Az  elnevezések  rendszere  egyezett  az 
állatfaj  tenyésztett  csoportjának  lényegével;  de  tovább  is 
tagozódott.  Kor  és  állapot  szerint  ötféle  pásztora  is  volt 
egyazon  állatfajnak,  mindegyik  névleg  megkülönböztetve. 
Betűrendben  a  sor  így  alakul:  1.  Ártányos,  2.  Bárányos, 
3.  Bikás,  4.  Bivalyos,  5.  Csikós,  6.  Csődör  Ös,  7.  Csűr  kés, 
8.  Ellető,  9.  Esztrengás,  10.  Falkás,  11.  Fejős,  12.  Garabós, 
13.  Göbölyös,  14.  Gulyás,  15.  Kanász,  16.  Kanos,  17.  Kecskés, 
18.  Kondás,  19.  Koczás,  20.  Kosos,  21.  Malaczos,  22.  Meddős, 

^  Érdekesség  okából  álljon  itt  az  a  tizenkét  kutyanév,  a  raelj'et 
Dalsbő,  a  budapesti  állatkertben,  1913  telén  tartózkodott  karaszjoki 
lapp  karaván  vezetője,  kérésemre  Cerva  pRiGYEsnek,  régi  jó  emberem- 
nek, tollba  mondott:  Biana  =  kutya  (Frus  J.  A.:  „Lexicon  Lapponi- 
cum  1887;  Baena,  génit.  Baednaga)  —  Tzoaaris,  Girgés,  Roomni,  Ranni, 
Tschinges,  Digaae,  Dzlko,  Tsaopis,  Baalefi,  Doarischi,  Tschama,  Chopi. 
Erre  a  névsorra  ug3'^an  bajosan  alapította  volna  egykori  Sajnovics 
János  a  lapp-magyar  nyelvazonosságát.  Megjegyzem,  hogy  Angliában 
megtelepedett  hazánkfia,  Kropf  L.  szerint,  az  eb  neve  Indiaszerte  Aíz/Za; 
Munkácsi  B.  szerint  Vogul:  kiitiiiv,  Mordvin:  l<uiu,  Perm:  Au/z,  Votják: 
kucapi,  Észt:  kuts  (Árja  és  kaukázusi  elemek  stb.  1901). 

a  Előtanulmány,  1909,  p.  118. 


A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA  19 

23.  Nyájas,  24.  Ökrös,  25.  Rideg,  26.  Sőrés,"^  27,  Süldős,  28. 
Tehenes,  29.  77/205,  30.  Í//íő5,  31.  Ürüs,  32.  Í/5^Ő5. 

Hogy  mennyire  vegyültek  a  pásztori  nevek  a  magyar- 
ság társadalmi  szervezetébe,  ezt  a  Csongrád,  Bács,  Bodrog, 
Borsod  és  Zemplén  megyék  XVI-ik  századbeli  dézsma  laj- 
stromaiból vett  sorozat  vüágítja  meg,  ú.  m. :  Bacsa,  Bacsó, 
Bakos,  Bárán,  Bárány,  Bárányos,  Barmos,  Bial,  Bika,  Bikás, 
Borjas,  Bujtár,  Csikó,  Csikós,  Csikósantal,  Csordás,  Disznós, 
Ellő,  Gebelyes,  Göböly,  Gubás,  Gulyás,  Hámos,  Ihász,  Jármos, 
Juhász,  Juhos,  Kajla,  Kajsza,  Kajtór,  Kanverö,  Kecskés,  Kos, 
Lovas,  Lovász,  Nyilas,  Ökrös,  Ökres,  Pásztor,  Patkó,  Patkós, 
Tuloy,  Üszős.  A  Nyilas  a  lópata  talpán  levő  nyilra  vagy  nyirre, 
a  kajla  szarvállásra,  a  kajtár  tulajdonságra  vonatkozik.  Ezek 
közül  nem  is  egy  nemes  családnév  volt  és  ma  is  az. 

Hogy  már  egy-két  sajátosabb  szerszámmal  is  meg-  Toiókasza. 
ismerkedjünk,  itt  van  az  Ecsedi  Láp  tolókaszája,  még  pedig 
a  tyukodi  forma;  java  magyar  szerszám,  a  mely  kiskéve- 
számra  nyesi  és  dönti  a  nádat.  Ennek  a  nevezetes  magyar 
szerszámnak  van:  tolórúdja,  tolókávája,  tolóvasa,  nádtartója, 
keresztfája,  köpüje,  vendéggúzszsa  és  ellengúzszsa.  Ez  tehát 
nem  sújtva,  hanem  tolva  kaszál.  —  A  réti  kasza  már  ^^-  Réti  kasza. 
szólván  anthropomorph  elemeket  jelez  elnevezéseivel,  van: 
orra,  ormója,  lanája,  sarka,  kaszacsapója,  nyele,  kacscsa, 
öle,  nyaha,  makkja,  örve,  ékje. 

Élesen  jellemző  arra  a  módra  nézve,  mely  a  magyar  vesszőbárka, 
népet  az  elnevezésekben  vezeti,  a  keszthelyi  vesszőbárka, 
vagy  rijtő,  a  rejtővel  azonos  jelentésű.  Ez  egy  hasas,  töl- 
cséres, vesszőből  való  haltartó.  Mesterszavai  a  következők, 
van:  szádja,  nyaka  —  ez  a  kettő  együtt  tölcsérformájú  — , 
\Qií\  szövése,  dereka,  fara,  peczke  és  tenyere.  Az  anthropo- 
morph elem  a  szád  =  száj-,  nyak-,  derék  és  a  far,  —  a 
legnevezetesebb  pedig  a  tenyér,  a  mely,  ha  hal  van  a 
bárkában,  a  száira  jön,  mert  kerek  deszka,  mely  mint  az 
ember  tenyere  befogja  a  bárka  szádját  ==  száját. 

Most  lényegesen  más  irányba  kell  térnünk,  mely  a 
pásztor  ismeretkörét,  annak  értékét  fejti  ki.  Egész  életével 
a  természetbe    helyezve,    annak   jelenségei   közvetetlenül 

1  A  göbölj'ös  és  sőrés  egy  és  ugyanaz. 

2* 


A  kiolvasás. 


20  HERMÁN    OTTÓ 

érintik,  hatnak  érzékeire  s  ezeken  át  értelmére  és  hatalmas 
anyagi  érdek  is  kapcsolódik  hozzájuk.  Nagy  felelősség 
súlya  alatt  működve,  előtte  áll  a  két  kérdés :  mi  használ,  mi 
nem  használ,  sőt  káros?  Megakarja  ismerni  —  keresi  a  módját. 

A  pásztor  látta  saját  vagy  gazdája  állatjának  a  test 
bizonyos  részén  való  kisebesedését;  jobban  odaszegezve 
éles  szemét,  észrevette,  hogy  a  seb  evesedik  és  az  evesedés 
váladékában  nyüvek  mozgolódnak.  A  rovarok  fejlődésének 
és  átalakulásának  szövevényén  nem  birt  eszével  áthatolni 
s  ez  reávezette,  hogy  az  alapjában  ismeretlen  baj  ellen 
hittel  és  babonával  védekezzék.  A  pondrók  kiolvasásának 
szakasza  a  néphitnek  igen  nevezetes  része,  a  fajmagyar- 
ságéban azonban  van  nagy  furfang,  de  nagy  tudás  is. 

Mezőkövesd  telivér  matyó  pásztora  így  felelt  a  felesé- 
gemnek a  kiolvasás  kérdésére:  „Van  hetvenkilenczféle  is, 
ilyenféle:  visszájára  olvasni  9-től  l-ig: 

Kilenez   nem  kilencz,    de   nyolcz;    nyolcz    nem 

nyolcz,  de  hét;  hét  nem  hét,  de  hat;  hat  nem  hat,  de 

öt;  öt  nem  öt,  de  négy;  négy  nem  négy,  de  három; 

három  nem  három,  de  kettő ;  kettő  nem  kettő,  de  egy. 

Erre  kihull  a  pondró". 

A  furfang  abban  áll,  hogy  ha  a  kiolvasó  egyetlen 
szóban  botlik,  vége  a  hatásnak.  A  ki  pedig  valamikor 
kutyából  olvasta  ki  a  pondrót,  az  többé  ki  nem  olvashat 
semmit,  mert  j,elhecsielenediW . 

Voltak  azonban,  a  maguk  körében  messze  vidéken 
híres  kiolvasok,  a  kik  jó  pénzért,  látatlanban  és  teljes 
biztossággal  gyakorolták  a  kiolvasást  és  a  laikust  ugyancsak 
ámulatba  ejtették.  Nekem  az  eljárást  nemes  Túrkeve  városa 
egykori  számadó  gulyása,  Finta  Miklós,  ki  nagyon  ragasz- 
kodott hozzám  és  semmitsem  rejtegetett,  így  magyarázta 
meg:  „a  kiolvasó  apróra  kikérdi  a  gazdától,  vagy  pásztor- 
tól, mifajta  az  állat?  hányadfüves?  mióta  nyüves  és  aztán 
azt  mondja,  menjen  haza,  megcsinálom,  hogy  p.  o.  mához 
egy  hétre  kihull  a  pondró,  szóval  határidőt  mond  és  zsebre 
teszi  a  kialkudott  bért.  És  abban  az  időben  csakugyan 
kihull  a  pondró.  A  tudományos  magyarázat  nagyon  egyszerű, 
világos  és  biztos:  a  kiolvasó  pontosan  ismeri  a  parasiták 
megjelenése  idejét,  épp  oly  pontosan  ismeri  az  átalakulás 


A  PÁSZTORNYELV  HAJLÉKONYSÁGA  21 

—  metamorphosis  —  menetét  és  ha  a  megjelenés  idejét 
megtudja,  megmondhatja,  egy  két  nap  ingadozással,  a  meg- 
szállott állatból  való  kitakarodást  is.  Ez  tehát  tiszta  sor  és 
fényes  bizonyítéka  a  magyar  pásztor  nagyszabású  meg- 
figyelő tehetségén  túl,  éleselméjüségének  is.  Ez  a  magyar 
síkság  pásztorának  lelki  tulajdonsága. 

Túl  a  Dunán  és  egyáltalában  a  dombosabb-hegyesebb 
vidéken  a  lelkület  más.  A  babona  a  nyugoti  szomszédból 
árad  be  a  magyarság  közé  és  —  mi  tűrés-tagadás  van 
benne  —  erős  része  van  a  vallásnak  is.  Általánosan  ismeretes 
az,  hogy  a  stíriai,  tiroli,  ausztriai  köznép  Európa  legbabo- 
násabb  elemei  közé  tartozik  és  a  mi  német  elemeinkkel 
érintkezve,  azokra  hatással  van. 

Egy  másik  sorozat  az  időjóslás.  Ezt,  a  hogyan  a  faj- 
magyar síksági  pásztor  tudja  és  gyakorolja,  valóságos 
népies  meteorológia,  részben  igen  finom  megfigyeléssel 
és  semmi  babonával  vagy  képtelenséggel. 

Karczag  városának  nekem  igen  kedves  emlékű  pász-  Mőjósiás. 
torai,  kik  akkoron  bizony  még  ázsiai,  sziki  területeken 
legeltettek  s  kiknek  számadója  így  kiáltott  a  kisbojtárra: 
„Gyerök!  hóczi  a  láfejemet,  hadd  üjjek  reá!"  mert  hát 
abban  a  nagy  fátlanságban  a  lókoponya  volt  a  pásztor- 
ember széke,  hát  azok  a  még  sokban  érintetlen  pásztor- 
emberek az  idöjóslás  következő  sorát  mondták  toUamba: 

1.  Ha  sűrűn  vannak  a  csillagok:  eső  leszen. 

2.  Ha  a  csillagok  futosnak:  szél  lesz. 

3.  Ha  a  Dunáról  —  délnyugatról  —  nagy  füst 
száll  föl  és  délnek  húzódik:  nagy  eső,  förge- 
teg, vagy  havazás  lesz. 

4.  Ha  a  leveli  béka  (Hyla  arborea  L.)  hápog :  eső  lesz. 

5.  Ha  a  daru  (Grus)  kiált:  eső  lesz. 

6.  Ha  a  lengyel  ludak  (Anser  albifrons)  lefelé  (dél- 
nek) mennek:  förgeteges  idő  lesz. 

7.  Ha  a  lengyel  lúd /*ó7/e/e  (északnak)  megy :  e/í;e5Zöf  /e/. 

8.  Ha  éjszakról  hangzik  a  harang  s  a  vadlúd 
(Anser  fabalis)  délre  vonul :  hideg  lesz. 

9.  Ha  a  ló  gyakran  prüszköl:  eső  lesz. 

10.  Ha  a  szamár  elhagyja  a  juhokat  és  a  nyékhez 
(karámhoz)  húzódik:  nagy  eső  lesz. 


22  HERMÁN   OTTÓ 

11.  Ha  a  fecske  az  emberhez  közel  röpül:  eső  lesz. 

12.  Ha  télen  a  tehén  a  sarat  rázza  a  körméről: 
nagy  hideg  lesz. 

13.  Ha  a  hold  vörös:  szél  leszen. 

14.  Ha  a   kutyaugatás  és  a  harangszó   délkeletről 
hallszik:  eső  lesz. 

Látható,  hogy  ezekben  a  pásztorregulákban  elsőbben 
is  éles  figyelés  nyilatkozik  meg.  A  pásztor  megfigyeli  a 
leveli  béka  hápogását,  a  darumadár  kiáltását,  a  fecske 
röpülését,  a  tehén,  a  szamár  magatartását  és  legkivált  a 
vadludak  tömegeinek  ide-oda  vonulását,  a  mely  utóbbiból 
a  kivont  tanulság  rendkívül  figyelemreméltó,  hogy  t.  i. 
mikor  északra  vonulnak  —  a  hidegek  felé  —  itt  nálunk 
„elvész  a  téV\  megfordítva  pedig  feláll  a  hideg.  A  harang- 
szó hallása,  úgy  a  kutyaugatásé  is,  a  levegőég  állapotával 
változik  és  lehet  jele  az  időjárás  változásának  is.  Szóval: 
itt  is  a  megfigyelés  élessége  és  bősége,  hozzá  a  magyar- 
ság józan  felfogása  nyilatkozik  meg  ritka  fény  nyel. 

A  magyar  pásztorságnak  megvan  a  maga  csillagászata, 
füvészete,  állattana  és  madarászata.  Ezeket  itt  éppen  csak  föl- 
említem. 

Lehetne  ez  elég  a  szószedet  bevezetéséül,  mint  annak 
az  előleges  bizonyítéka  is,  hogy  a  magyar  pásztorságban 
rendkívüli  elemmel  állunk  szemben,  melynek  észbeli  fej- 
lettsége más  népek  pásztorainak  fejlettségénél  sokkal  több 
és  annál  értékesebb,  mert  valóban  ősi  soron  szerezte  és 
hozta  át  időnkig;  a  mi  pedig  annál  fényesebb,  minél 
bizonyosabb  az,  hogy  a  magyarság  mindég  forgatagban, 
nagy  érdekek  tülekedésében  állva,  még  államot  is  birt 
szervezni  és  ezredéven  át  fenntartani,  akkor,  a  mikor  sok 
erősebb  nép  elhanyatlott,  részben  el  is  pusztult. 


3.  PASZTORLELKCLET. 

Egy  pillantást  kell  vetnünk  a  magyar  pásztor  lelkü- 
letébe, inkább  lelkébe.  Itt  is  oly  sajátosságra  bukkanunk,  a 
minőt  más  népek  pásztorainál  hiába  keresünk. 

A  magyar  pásztor  lelkületének  legtisztább  megnyilat- 


PASZTORLELKULET 


23 


kozása  költői  formában  történik  s  önérzete  magaslatán 
állva,  az  alföldi  gulyás  így  festi  helyzetét  és  érzését;  meg 
kell  azonban  jegyezni,  hogy  itt  a  vers  származása  a  máso- 
dik sorba  tartozik,  mert  még  ha  némely  vers  a  népies 
hangot  csak  utánozná  is,  az  a  körülmény,  hogy  a  pász- 
torok szájából  közvetlenül  van  véve,  bizonyítja,  hogy  a 
lelkületnek  megfelelt,  így  erre  jellemző  és  teljes  értékű. 
Kezdjük  tehát  az  önérzetes  gulyással: 


Gulya  fogja  kürűi  szekrényemet. 
Hat  komondor  őrködik  amellet, 
Sem  betyártól,  sem  vadtól  nem  félek, 
Pásztorsoron  szabadon  megélek. 


Az  önérzet. 


Hogyha  megfő  bográcsos  ebédem. 
Körülüli  vélem  a  cselédem ; 
Hat  bujtárnak  vagyok  fejedelme, 
Ugy  is  hínak :  „Gazdám  ú  kigyelme!" 

Ugy  jóllakom  fordított  kásával. 
Mint  a  báró  rosszparádéjával ; 
Olyat  iszom  zsíros  csobányomból, 
Mint  a  báró  arany  poharából. 

Ha  jóllaktam  környékez  az  álom, 
Vetett  ágyam  a  gyepen  találom ; 
Olyat  alszom  bokrok  árnyékában, 
Mint  a  báró  parádés  szobában. 

(Nincs  is  nékem  egyéb  vesztességem. 
Csakhogy  k  . . .  a  az  én  feleségem  ; 
Eszembe  jut  régi  legénységem, 
Még  az  élet  sem  esik  jól  nékem). 


Az  utolsó  négy  sor  kivételével  bemondta  Kis  Gergely, 
számadó  gulyás  H.-Hadházon;  az  utolsó  négy  sort  leg- 
kedvesebb és  legtiszteltebb  magyar  papomnak,  Baksay 
Sándor  ref.  püspöknek  köszönöm,  ki  népe  lelkületének, 
így  költészetének  is  legalaposabb  ismerője  és  méltatója. 

Ez  a  költemény,  noha  egésznek  látszik,  mégis  csak 
töredék.   Állítólag  az   egész   Mátyásy   József  müve,   ki  a 


24  HERMÁN    OTTÓ 

XVIII — XlX-ik  század  fordulóján  működött,  Izsákon  szü- 
letett és  1849-ben,  84  éves  korában  Kecskeméten  meghalt. 
Kiadott  müvei  azonban  nem  tartalmaznak  népies  elemeket. 
A  költemény  újabbkori  forrása  egy  1826-ból  származó 
kézirat,  mely  Kecskeméten  látott  napvilágot.^  Harminczhét 
strófája  végig  népies  és  nem  foglal  magában  Kazinczy 
előtti  nehézkes  elemeket,  mint  Mátyásy  kiadott  müvei. 
A  költemény  számos  töredéke  sok  népdalba  be  van  szőve, 
részben  megváltoztatva. 

Erre  ki  kellett  térni,  mert  egyik,  irodalomtörténetileg 
megszentelt  változata,  az  Erdélyi  János  népköltési,  még 
kiadatlan  gyűjteménybe  tartozva,  a  Kisfaludy  Társaság 
részéről  a  Magyar  Tudományos  Akadémiában  van  letétben.^ 
Ebben  van  Petőfi  SÁNDOR-nak  sajátkezüleg  írott  változata, 
mely  itt  következik: 

NÉPDALOK. 

Nem  bánom  hogy  parasztnak  születtem, 
Csak  azért,  hogy  zsiros  gulyás  lettem; 

Úgy  jól  lakom  fordított  kásával, 
Mint  a  goróf  roszparádéjával. 

Ha  látom  a  fergeteg  idejét, 

Lehajtom  a  kalapomnak  szélét ; 
Kifordítom  a  subámat  szőrre, 

Úgy  állok  ki  a  záporesőre. 

Ha  megunom  magam  a  pusztába, 
^  megyek  a  csárdába; 

Szépen  szólok  a  csaplárosnénak, 
Hogy  hozzon  bort  jó  borivójának. 


1  Kecskeméti  Lapok,  1880,  31-ik  szám.  A  czím :  „A  megelégedő 
güjás  dalja"  Mátyásy  Józseftől.  Csillag  alatt :  „E  költeményt,  melyet 
elhunyt  költőnk  egy  rébéri  barátjánál  ídőzése  emlékére  írt,  érdekes- 
nek tartották  közölni  egy  1826-ból  maradt  kézirat  után". 

^  Erdélyi  János  :  Népdalok  és  mondák  I— Hl.  kötelének  kéz- 
irati  anyaga  a  M.  Tud.  Akadémiában  35  sz.  Petőfi:  Népdalok  1.  sz. 
A  figyelmeztetést  dr.  Sebestyén  Gyula  úrnak  köszönöm. 

3  Két  szó,  javítás  miatt,  nekem  olvashatatlan. 


PASZTORLELKULET  25 

Az  én  lovam  százforintos  fakó, 

Repül,  csak  úgy  szikrázik  a  patkó; 

Mint  én,  az  is  igaz  magyar  fajta. 
X}Tilat  is  elkorbácsolok  rajta. 

Hat  bojtárnak  vagyok  fejedelme, 

így  tisztelnek:  gazd'  uram  ő  kelme; 

Gulya  keríti  he  cserényemet, 

Húsz  komondor  estrázsál  engemet. 

Még  azt  mondják,  nincs  asztalom,  székem 
Gorófnénak  sincs  olyan,  mint  nékem ; 

Enyém  minden  halom  és  tó  partja. 
Eszem,  iszom,  a  hol  kedvem  tartja. 

Még  azt  mondják  nekem  az  irigyek: 

Ihatom  én,  mert  loptam  eleget. 
Nem  kívánok  én  annak  egyebet: 

Soh'se  lássa  a  csillagos  eget. 

vagy : 

Azt  felelem  én  azoknak  vissza: 

Hogy  van  annak,  a  ki  meg  nem  issza. 

Egy  papírszeleten  szintén  Petőfi  kezétől  az  imént 
közlött  költemény  második  versszakának  következő  vál- 
tozata áll: 

Ha  érzem  a  fergetegnek  erejét, 

Lehúzom  a  kalapomnak  elejét; 
Úgy  kinézem  a  rósz  időt  alóla, 
Hogy  a  jég  is  visszapattog  róla. 

Ennek  a  strófának  változatsora  evvel  még  nincs  be- 
fejezve, így  a  „Kecskeméti  Lapokban"  közlött  versekben  ez 
strófa  így  hangzik : 

Ha  látom  a  fergeteg  idejét, 

Kigyüröm  a  süvegem  tetejét; 
Fel  sem  veszem  a  felhőt  alóla. 

Még  a  jég  is  visszapattog  róla. 

Hajdú-Hadházon  pedig  kiszakítva,  mint  töredék,  ez  a 
formája  volt: 


26  HERMÁN    OTTÓ 

Ha  látom  a  fergeteg  elejét, 

Lehúzom  a  kalapom  tetejét-, 
Úgy  nézem  a  rósz  időt  alóla, 

Még  a  jég  is  visszapattog  róla. 

Ez  a  hadházi  változat  a  leghelyesebb,  mert  a  síkság 
embere  nagy  látókörrel  bír  s  ezért  már  messziről  látja  a 
förgeteg  közeledését,  mely  különösen  akkor  megkapó, 
a  mikor  két  oldalt  a  verőfény  játszik. 

A  nép  szellemének  ez  a  folytonos  ébersége,  úgy  a 
mint  egyazon  kép  módosulásaiban  nyilvánul,  a  néplélek 
élő  voltáról  tesz  tanúságot  és  vonzóvá  teszi  a  vele  való 
foglalkozást. 

Haladjunk  immár  tovább  egy  lényegesen  más  pásztor- 
alakhoz. 

A  kormányzós  nagy  uradalom  pásztora  bezzeg  nagyon 
szerényre  ajozza  fel  kobzát  és  így  énekel: 

Nyomorúság  Ocsó  itt  a  pásztor,  Ha  szalonnáért  megy, 

Mert  nincs  becsületje,  A  félfontra  rakják ; 

Mert  a  gazda  előtt  Hogyha  búzát  adnak, 

Mind  hunczut  a  neve.  A  rossz  alját  adják. 

Ha  van  valamije,  Mirdenkép  keserves, 

Azt  mondják,  hogy  lopta.  Szegény  pásztor  sorja; 

Ha  nincsen  semmije:  Akárhogy  fordítja. 

Hogy  elkorhelykodta ;  Sohasem  megy  jóra ! 

Ha  kenyérért  mégyen, 

Kissebbit  választják,  (Békés). 

De  mikor  Kecskemét  síkján  a  csikósbujtár  lovára  pat- 
tant és  melle  kitágult  a  puszta  levegőjétől,  ily  dalra  fakadt : 

Henczegés.  ^^  ^^í^^s  bujtár  vagyok: 

Paripám  a  papné, 
Nyergöm  a  rektorné, 
Pokróczom  a  kasznárné; 
Hevederem  Julcsa, 
Kengyelvasam  Marcsa,    * 
Kantárszáram  Klára, 
Farmatringom  Sára: 
Csókom  utoljára! 


PÁSZTORLELKÜLET  27 

Ezek  a  bojtárok  körülbelül  a  magyar  faj  virágát  alkot- 
ják: deli,  szép  legények,  lábszár-csontjuk  sajátos  hajlásánál 
fogva  remek  lovasok. 

Más  hangot  ad  a  pásztoroló  gulyás  nótája. 

Mintha  a  harang  szava  adná  meg  az  alapját: 

A  nagy  Dombainé  asszonyom  a  gyöngédség. 

Gulyása  vagyok  én, 
Háromszázhat  darab 

Tinóját  őrzőm  én; 
Szépen  szól  a  pörge  tinó 

Harangja, 
Kisasszonyom  az  ablaknál 

Hallgatja. 

Nem  lehet  szebben  és  gyöngédebben  kifejezni  azt,  a 
mit  az  a  pásztor  kisasszonya  iránt  s  ez  ö  iránta  érez,  mint 
teszi  ebben  a  rövidke  versben  a  gulyás. 

De  a  ló!  A  ló  nemcsak  a  magyar  csikós,  vagy  a 
pásztor,  hanem  minden  vérbeli  magyar  ember  szemében 
az  állatok  országának  a  koronája. 

Noha  a  Kirgiz  lova  a  mi  volt  parlagi  lovunkhoz 
képest  csúnya,  a  Kirgiz  szemében  mégis  minden  szépnek 
a  foglalatja,  a  melytől  semmi  árért  és  semmiért  sem  válnék 
meg.  Hogyne  szeretné  a  magyar  is,  az  egykori  lovasnomád 
ivadék,  a  maga  szép  lovát,  a  mely  minden  körülmények 
között  szeretetének  tárgya  marad,  mert  ez  vérében  van? 
A  Bácska  gazdag  Svábja,  a  Fertőmellék  Németje,  a  Felföld 
úri  birtokosa,  mind  magyar  kocsisra  bízza  lovait,  mert  ez 
nemcsak  ért  hozzá,  hanem  szereti  is. 

A  viszonyt  ez  a  rövidke  költemény  fejezi  ki: 

Volt  egy  lovam,  ha  magam  rá  a  ió  szeretete. 

Vetettem ; 
Száz  mérföldre  maradt  a  szél 

Megettem ; 
Debreczeni  szabadságon 

Eladtam, 
Áldomáskor  csakhogy  meg  nem 

Sirattam. 


28  HERMÁN    OTTÓ 

Kedves  rózsám  kelebihe^ 

Az  ára, 
Neki  adtam  pántlikára, 

Ruhára. 
Ne  szorongasd  azt  a  bankót 

Jó  lélek. 
Ad  az  isten  még  többet  is, 

Ha  élek! 

Rendkívül  fontos  és  érdekes  az  a  különbség,  mely  a 
mostkori  ázsiai  lovasnomád  és  az  egykori  magyar  lovas- 
nomád között  fennáll.  A  Kirgiz  semennyiért  és  senki 
kedvéért,  a  magyar  egyedül  szeretőjéért  válik  meg  a 
lovától.  És  itt  nyilatkozik  meg  az  a  más  népekhez  képest 
mélyenjáró  különbség,  a  mely  a  magyart  a  nőhöz  való 
viszonyában  jellemzi  s  a  melyet  a  szerelem  mámora  után 
ez  a  mondás  teljesen  kifejez :  Regina  domus  mulier  — 
a  mely  azonban  nem  csorbítja  a  férfi  uralkodó  helyzetét, 
mert  a  magyar  asszony  feleség,  kinek  ura  van.  Ez  mindent 
megmond.  Hogy  mit  érez  még  a  betyár  is  a  szerelem 
hevében,  ezt  legszebben  megmondta  Séta  Pista,  a  híres 
somogyi  betyár,  ígyen: 

Betyár  vagyok.  Séta  Pista  a  nevem. 
Hét  regement  katona  sem  bír  velem; 
Nem  is  félek,  mert  van  nekem  koronám : 
Szeret  engem  az  én  gyönge  violám.' 

A  ló  a  lovasbetyárt  is  megnemesíti.  A  gyalogbetyár, 
az  „kapezabetyár"  s  a  lovasbetyár  világban  megvetés  tárgya, 
holott  a  lovasbetyár  a  nép  felfogásában  előkelőséget  ölt 
s  az  ő  cselekedetei  csak  a  büntető  Codex  értelmében 
bűnök,  ellenben  a  nép  felfogása  szerint  virtus  számba 
mennek,  akárcsak  a  portyázó  Turkmén,  vagy  a  barantázó 
Kirgiz  felfogása  szerint  a  „kirándulások".  Nem  is  aljas  a 
miénk,  mint  a  ,,Bayrischer  Hiesel'',  vagy  a  tót  Dovec. 


^  Következetesen  így:  „kelebibe"  mondják. 

*  A  Kisfaludy-Társaság  Népköltési  Gyűjteménye  VIII.  köt.  Dunán- 
túli gyűjtés  Dr.  Sebestyén  Gyulától  p.  298. 


PÁSZTORLELKÜLET  29 

A  betyárnóták  részleteiben,  nem  is  egyszer,  a  népies 
lyra  valóságos  gyöngyszemeire  akadhatni,  melyek  a  magyar- 
ság lelkületére  nemesen  jellemzők.  Lássuk  csak: 

Hej !  egy  se  betyár,  ki  gyalog  jár,  a  lovas  betyár. 

Hej!  ki  bodor  lovon  nem  jár! 
Lám  az  enyém  bodor-deres: 
Egész  világ  engem  keres. 

Az  erdőbe,  nagy  erdőbe, 
Rajtamütött  a  vármegye; 
Ki  fokossal,  ki  baltával. 
Ki  a  maga  szerszámjával. 

Nyisd  ki  rózsám  leveles  kis  kapudat. 
Hadd  kössem  be  fáradt  fakó  lovamat ; 
Adjál  neki  szénát,  zabot 
Úgyse  mulat  harmadnapot 
(Szatmár.)  Tenálad. 

Meg  kell  vallani,  hogy  a  költemény  akár  népies,  akár 
ügyes  utánzat,  valóságos  gyöngy  s  különösen  a  harmadik 
versszak  valóban  az. 

Egészen  más  hangnemben,  de  szintén  ékesen  szól  a 
következő : 

.      BETYÁR  NÓTA. 

Most  gyüttem  Szatmárról,  Csak  egy  maradt  rajta, 

Szatmár  városából,  —  Az  is  kotyog  rajta; 

Hej !  ismernek  már  a  lányok        Hej !  kovács  jó  czimborám. 

Lovam  járásáról!  Igazítsd  meg  rajta! 

« 

Magam  vagyok  Palkó,  Kesej  egyik  lába, 

Lovam  neve  Szajkó;  A  homlokán  hóka: 

Hej!  mind  a  négy  lábáról  Hej!  hogyha  tudtam  vóna 

Lehullott  a  patkó!  Szebbet  loptam  vóna! 
(Szatmár.) 

A  népies  felfogás  a  sikeres  betyárkodás  iránt  nyilat- 
kozik Rózsa  Sándorról  is,  a  kiről  kiváló  anatómusunk: 
Lenhossék  Mihály  tanár,  a  koponyaalkat ^  és  külső  benyomás 

^  Az  eredeti  koponya  Professor  Lenhossék  Mihály  intézetében, 
fényképét  majd  a  következő  kötetben  kiadom.  Az  alak  hiteles  képe 
kufsteini  rabsága  korából  nálam  van. 


30  HERMÁN    OTTÓ 

alapján  úgy  ítélt,  hogy  nincsen  bennök  semmi  aljasságra 

valló  elem,  a  népies  közfelfogás  tehát  különösen  1849-ben 

és  ezután,  hőst  láthatott  benne.  Erre  vaU  a  következő  két 

nóta  is: 

I. 

Mikor  Eózsa  Sándor  Arany  a  kantárja, 

Felült  a  lovára,  Ezüst  a  zabiája. 

Aranyrojtos  bő  gatyája  Sárga  rézzel  van  kiverve 

Lobogott  utánna.  .  A  nyerög  kapája. 

Röpülj  lován  repülj 
Félegyháza  felől, 
Röpülj  le  Gondi  Modolhó, 
Maga  van  egyedül. 

n. 

NÓTA  RÓZSA  SÁNDORRÓL. 

Rózsa  Sándor  fölül  a  nyerögbe, 

De  szép  csákó  ragyog  a  fejébe! 
Nemzetiszín  pántlika  van  rajta, 

Kossuth  Lajos  neve  ragyog  rajta. 

Letörött  a  bécsi  torony  gombja, 

Rózsa  Sándor  lova  vizet  inna, 
Erigy  rózsám  húzzál  neki  vizet: 

Rózsa  Sándor  Csehországba  siet. 
(Mind  a  kettő  Szeged.) 

Ez  a  szabad  csapat  ideje  volt. 

k  magyar  pásztorok  demokrácziáját  a  következő  kis 
dal  festi  találóan: 

Nem  vagyok  én  úri  nemzetségből  való. 
Nem  köll  néköm  selyempaplan  takaró. 

Beérőm  én  libatollas  dunnával, 

Piros  végre  hajtott  czifra  czihával. 
(Kecskemét.) 

De  van  kivétel  is,  mert  a  híres  petri  gulyás  így  dalol 
nagy  önérzetesen : 

Én  vagyok  a  petri  gulyás, 
Én  őrzöm  a  gulyát,  nem  más, 
A  bojtárom  vízen,  sáron, 
Magam  a  paplanos  ágyon. 


PASZTORLELKÜLET  31 

A  bánatnak  szava  ismét  így  zokog: 

Megégett  a  szentpéteri  cserény, 

Beleégett  barna  gulyás  legény ; 
Beleégett  három  pár  ruhája, 

Számadónak  jó  irhás  subája. 

Számadónak  nincsen  abban  karja, 

Párját  veszi  szögedi  vásárba, 
De  a  szegény  barna  gulyás  legény, 

Régen  a  cserénybe  égett  szegény. 

Szőke  kis  lány  kerüli  a  gulyát. 

De  nem  hallja  szeretője  szavát; 
Szőke  kis  lány  hiába  kerülöd. 

Mert  megégett,  ki  tégöd  szeretött. 
(Szolnok  körül.) 

A  csikós  a  legszabadabb  pásztor  ós  áll  a  mondás; 
„A  csikós  tanyája  a  ló  hátán  van;'^  inkább  csak  szít  vala- 
mely cserényhez.  A  csikós  lószeretete  ós  egósz  lónye 
szerint  ázsiai  nomádlovas.  ím  Qgj  kót  nótája: 

CSIKÓS  NÓTA. 

Csikós  leszek,  az  apám  se  vót  gulyás, 

Ostor  fityeg  oldalomon  karikás. 
Ostoromat  kivágom  a  ló  után. 

Úgy  sétálok  barna  babám  udvarán. 
Rézsarkantyúm  lovam  vékonyába  vágom. 

Repül  velem  mint  madár  a  rónákon. 
(Bihar  Szentmiklós.) 

CSIKÓS  NÓTA. 

Lóra  csikós  lóra! 

Elszaladt  a  ménös. 
A  nagy  major  mellett  —  csuhaj  la ! 

Porol  már  a  nyergös  —  ihajla ! 

Nem  tehetők  rúla 

Mert  mög  vagyok  fogva  — 
Van  néköm  bujtárom  —  csuhajla! 

Maj'  számol  az  rúla  —  ihajla ! 
(Kecskemét.) 


82  HERMÁN   OTTÓ 

Csikós  és  a  lova : 

CSIKÓS  NÓTA. 

Az  én  luvam  szabadon  jár,  El  se  lopják,  más  gazdára 

Nem  bánja  :  Se  vágyik. 

Betyár  lúra  nem  kell  békó.  Éhen  szomjan  egyet  szolgál 
Sem  pányva.  Halálig! 

(Bihar  Szentmiklós.) 

CSIKÓS  NÓTA. 

Nem  kell  az  én  lovam  hátára  nyerög. 
Nem  is  úgy  termött  ez  a  betyárgyerök ; 

Úgy  segéljen !  nem  is  ér  egy  fakovát, 
A  ki  szőrin  meg  nem  üli  a  lovát. 
(Bihar  Szentmiklós.) 

Pásztor  szerelem !  Ezt  már  az  előzőkből  megismerhettük. 
Á  nemesen  jellemző  az,  hogy  a  magyar  pásztor  szerelme 
forró,  de  mindig  illedelmes.  Nem  ismeri  a  léha  szót  és  az 
allúziókat.  Az  indulattól  sarkalva  öl,  de  nem   gyaláz  meg. 

A  két  nem  vonzódását  szépen  fejezi  ki  a  békési 
kis  nóta : 

Fehér  gulyám  kolompja  szól  a  réten, 

Gazdag  kis  lány  izent  nekem  a  héten : 
Szegény  legény !  ha  jó  szíved  szeretne. 
Gazdagságom  mind  a  tiéd  lehetne. 
(Békés). 

E  sorozat  záradékául  álljon  itt  egy  Bihar- Szentmiklósról 
és  egy  ismeretlen  helyről  való  négysoros : 

Gyócs  a  gatyám,  patyolat  az  ingem. 

Nem  vettem,  mert  babám  varrta  ingyen ; 

Azért  is  az  én  kedves  kis  babám. 
Csikósné  lesz  az  alföldi  rónán. 
(Bihar  Szentmiklós). 

A  minap  egy  bokor  mellett 
Három  juhom  hatot  ellett ; 
Van  már  juhom  van  bárányom 
Szerethetsz  már  kis  angyalom ! 

Még  egy  pár  szó  legyen  a  tájnak  szentelve,  melynek 
leírása,  ha  pásztorelme  szülte,  remek: 


PÁSZtORLELKÜLET  33 

Hej  puszta,  puszta,  nagy  bugaczi  puszta, 
Olyan  vagy  te  mint  a  mönnyég  maga! 
Halandó  szöm  be  nem  láthat  tégöd, 
Csikós,  gulyás,  futóbetyár  nem  éri  a  végöd  ! 

Messzi  látom  a  karcsú  kútágast. 
Magos  gémjén  gomb  helyett  ül  a  sas ; 
Furulyaszó  hallik  le  a  dombról, 
Hosszú  kürtszó  az  itató  kútról. 
(Kecskemét). 

Az  egész  sorozatnak  befejezése  legyen  az  az  ellentét, 
mely  végső  kifejlődésében  a  pásztor  és  a  betyár  sorsát 
élesen  jellemzi.  Hogy  a  két  alakot  egymás  mellé  teszem, 
az  onnan  van,  mert  a  legtöbb  betyár  pásztorsorból  kél; 
de  ha  egyszer  kiszakadt,  vissza  nem  térhet  többé  soha, 
míg  a  pásztor  békében  éri  meg  öregségét. 

A  pásztorember  így  végzi  napját: 

Esteledik,  alkonyodik,  Leterítem  a  subámat, 

Setét  van  a  pusztában,  Rágyújtok  a  pipámra. 

Szépen  hallik  falu  alatt  Rágondolok  az  én  régi 
Az  én  gulyám  kolompja.  Babámra ! 

(Békés). 

Evvel  szemben  a  betyár  így  látja  helyzetét  és  sorsá- 
nak végső  kifejlődését: 

Megátkozott  engem  az  édesanyám. 

Hogy  ne  legyen  se  országom,  se  hazám ; 

Tüskebokor  legyen  az  én  lakásom : 
Ott  se  legyen  soha  megmaradásom. 

A  KÁROMLÁS. 

Mint  minden  dolognak,  úgy  a  pásztorság  lelkületének 
is  megvan  a  maga  színe  és  a  maga  visszája.  Ha  az  örömben 
és  a  bánatban,  a  szerelemben  és  a  gyűlöletben  a  költői 
formáig  emelkedik,  az  ellenkezője  az  illetlenség  és  ez  is 
akad.  A  legkirívóbb  pedig  a  káromlás ,  vagy  közönséges 
szólás  szerint,  a  káromkodás,  a  miben  különösen  a  XIX. 
század  első  felében  valóságos  „virtuozitást"  fejtett  ki  a 
kanász  és  csürhés  népség  és  különösképpen  az  úrkocsis 
társadalom.  És  ha  a  tót  száz,  sőt  ezer  istent  —  sto,  tisic 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse.  3 


34 


HERMÁN    OTTÓ 


bohou  —  kavart  fel,  a  magyar  a  hetvenhetedik  ós  jelzős 
nagyapjával  érte  be.  Ez  azonban  a  nép  helyzetének  újabb- 
kori  változásával  és  a  népnevelés  terjedésével  lényegesen 
alább  hagyott. 

4.  A  BÖLCSESÉG. 

A  magyar  pásztor  éppen  úgy,  mint  a  magyar  nép 
bölcsesége  a  példabeszédben  nyilatkozik  fényesen  és  éle- 
sen. A  mi  a  következőkben  adva  van,  az  a  pásztor  szem- 
lélődése azok  fölött  az  állatok  fölött,  a  melyek  gondjára 
vannak  bízva.  A  felfogás  mélységére  nézve  legyen  elég 
egy  példa.  A  bugaezi  pusztán  járva,  egy  üszőre  bukkan- 
tunk, a  mely  a  pásztor  közeledtére  nagyon  kezdett  resz- 
ketni. Arra  a  kérdésemre:  miért  reszket  úgy  az  állat?  a 
vezető  számadó  példabeszéddel  azt  felelte :  „Nem  úgy  fázik, 
a  hogy  röszket",  azaz:  tetteti  a  reszketést  —  „töszi  mer 
fél,  mög  azért  is,  hogy  sajnáltassa  magát,  van  ám  annak 
is  magához  való  esze".  Az  ostorral  való  könnyű  érintés 
egészen  más  formában  mutatta  meg  az  állatot:  felvágta  a 
farkát  és  usgyé! 

PÉLDABESZÉDEK 

•  ■  ^-  ÉS 

KÖZMONDÁSOK  SORA.^ 


I.  Pásztor. 
II.  Ló. 

1.  Csődör. 

2.  Ménló. 

3.  Kancza. 

4.  Csikó. 

5.  Ló. 

6.  Paripa. 

7.  Fakó. 


III.  Jószág. 

1.  Bika. 

2.  Komor. 

3.  Tehén. 

4.  Borjú. 

5.  Tinó. 

6.  Ökör. 

7.  Barom. 

8.  Marha. 


9.  Gulya. 
10.  BivaL 
IV.  Juh. 

1.  Juhász. 

2.  Kos. 

3.  Juh. 

4.  Birka. 

5.  Bárány. 

6.  Ürü. 


V.  Kecske. 

1.  Bak. 

2.  Kecske. 

VI.  Disznó. 

1.  Kan. 

2.  Disznó. 

3.  Maiacz. 

VII.  Szamár. 
1.  Szamár. 


VIII.  Öszvér. 

1.  Öszvér. 


IX 


Kutya. 

1.  Komondor. 

2.  Kuvasz. 

3.  Kutya. 

4.  Eb. 


I.  Pásztor. 


nélkül   eszi    meg   a  farkas    a 
bárányt. 
Ahol  lágy  a  pásztor,  gyapjat  sz . .  ik      Eben  múlt  pásztorság,  falu  végén 

a  farkas.  dögöt  rág. 

Csak  a  pásztor  vétke,   ha  tudta     Minő  a  pásztor,  olyan  a  juh. 


1  Vö.  Balla.01  Mór  :  Magyar  Példabeszédek  stb.  Szarvas,  1850. 


PÉLDABESZÉDEK    ÉS    KÖZMONDASOK    SORA 


II.  A  ló. 

1.  Csődör. 

A  jó  csődör  vagy  megsántul,  vagy 
megvakul. 

Tudja  két  kézre  ugratni  a  cső- 
dört. 

2.  Mónló. 
A  jó  ménló  vagy  megsántul,  vagy 

megvakul. 
A  ménló   ritkán    rúgja    meg    a 

kanczát. 
Ménló  mellett  kancza  falja  fel  az 

abrakot. 

3.  Kancza. 

Jobb  a  kancza  csikóstul. 
Kanczarúgás  nem  oly  fájós. 
Nem  oda  kancza  a  búzába. 

4.  Csikó. 

Adjuk  meg  a  módját,  mint  a 
Páliak  a  csikó  herélésnek. 

Bojtorjános  csikóból  válik  a  jó 
paripa  (*a  szilaj  pásztorság 
maradványa,  mikor  a  csikó 
farka  tele  volt  ragadva  bojtor- 
jánnal) —  Arctium  Lappá  L. 

Délczeg  csikóból  válik  a  jó  paripa. 

Csikó  is  anjja  mellett  húz. 

Ha  a  csikót  korán  befogod,  ha- 
mar romlik. 

Kicsiny  csikó  nagy  derestől,  Há- 
mot húzni  tanúi  restül. 

Nála  minden  nap  csikót  billegez- 
nek  (*a  lókötés  korából). 

Rossz  csikóból  is  lehet  még  jó  ló. 

5.  Ló  és  Faripa  (herélt). 
A  bélyeges  lóra  is  felül  a  czigány. 
Abrakját  hordozó  lónak  nem  törik 
föl  a  háta. 


Abrakját  hordozó  lónak  nem  túrós 

a  háta.  (*  Túrós-túrhelyes,  kiseb- 
zett; a  sebhelyeken  gyógyulás 

után    fehér    szőr    nő   s   ekkor 

mintha    túróval    meghintették 

volna  a  ló  hátát). 
Addig   zárd  be   az    ólat,   míg  el 

nem  lopták  a  lovat. 
A    fogadott    lónak    rövidebb     a 

mértföld. 
A  hadakozásban  jobb  lovadat  az 

ellenség    sövényéhez,    mint    a 

magadéhoz  kötni. 
A  herélt  ló  is  néha  megcsikózik. 
A  herélt  lovat  a  talpáról  szokták 

fejni. 
A  hol  a  fék,  ott  a  ló  is. 
A   hol   nincsen   ló,    a   szamár  is 

elkel.  (*Analogonja:  Ha  ló  nincs, 

szamár  is  jó.) 
Ajándék  lónak  ne  nézd   a  fogát 

(*  a  korát). 
A  jó  lónak  zabla  kell,  nem  ostor. 
A  jó  lovat  nem  az   ostor,  hanem 

a  zabola  vezeti. 
A  ki  a  serény  lovat  sarkantyúzza, 

czigánykézre  szánta. 
A  kinek  lova   nincs,   Bécsben  is 

gyalog  jár. 
Akkor   abrakolja   a  lovat,  mikor 

harczra  indul. 
Akkor   vet   lakatot    az    istállóra, 

mikor  már  kilopták  a  lovat. 
A  kutyának  nőj  jön  a  fú,  ha  lovai 

eldöglenek. 
Állva  alszik,  mint  a  ló. 
A  ló  állva  álmodik. 
A  lófarkot  is  lehet  lefelé  szoktatni. 
A  ló  fia  is  csak  ló  lesz. 
A  ló  is  megbotlik,  noha  négy  lába 

van. 


A  csillag  a  szerző  jegye  és  pótlást  jelent. 


36 


HERMÁN    OTTÓ 


A  ló  is  szépre  nyerít. 

A  ló  is  szokásból  rugdos. 

A  ló  kötőfékkel  jár. 

A  lónyerítés  is  öröm. 

A  lovat  nem  szőréért,  hanem 
sörényéért  becsülik. 

A  lusta  ló  indítja  ugyan  a  kocsit, 
de  abban  is  hagyja. 

A  lusta  ló  is  farka  előtt  jár. 

A  nyavalya  lóháton  jön,  gyalog 
megy.  (A  baj  gyorsan  jön,  de 
lassan  múlik.) 

A  rost  ló  mindig  jobban  hízik. 

A  rost  ló  sarkantyúval  jó. 

A  tanult  lónak  nem  kell  sarkantyú. 

A  vén  ló  is  megnyeríti  az  abrakot. 

Azt  a  lovat  ütik,  a  mely  legjob- 
ban húz. 

Béna,  sánta,  kehes  ló,  szekeres 
lónak  mind  jó. 

Bízik,  mint  a  katona  a  lovában. 

Bolond,  a  ki  eb  után  a  lovat  el- 
veszti. 

Bolond,  a  ki  egy  zabszemért  a  ló 
seggibe  búvik. 

Bolond  lomha,  ördög  lova. 

Búsuljon  a  ló,  elég  nagy  a  feje. 

Egészségére  válik  a  czigánylónak 
a  rakoncza. 

Egyszer  megcserélt  ló  könnyen 
ismét  cserébe  megy. 

Elragadták  a  lovak. 

Én  lovat  árulok,  te  meg  bele- 
szúrsz. 

Esze  nélkül  van,  mint  a  Muczák 
lova. 

Fáradt  ló  is  előbb  jár  a  farkánál. 

Fáradt  lónak  a  farka  is  nehéz. 

Fehér,  mint  a  Szvatopluk  lova. 

Gazda  szeme  hizlalja  a  lovat. 

Gyakran  a  vén  lovon  verik  agyon 
a  farkast. 

Ha  a  ló  rugdos,  végy  el  az  abrakból. 


Ha  lovadat  jól  tartod,  magadnak 

használsz. 
Ha  lovad   nincs,    talpad    készen 

legyen. 
Haza  jár,    mint    a  Büki  lova  az 

abrakra. 
Herélt  lónak  csak  egy  a  lába. 
Hitvány  lovat   szállja    meg    leg- 
inkább a  légy. 
Igen  tud  a  varga  lovat  patkolni. 
Ijedtében   lova    helyett    tehenét 

kantározza. 
Jobb  a  lovat  az  ellenség  sövényé- 
hez,   mint   a   maga   karójához 

kötni. 
Jobban  csúszik  ott  a  nyereg,  mint 

aló. 
Jók  a  lovai,  de  rossz  a   kocsisa. 
Jól  tud  szántani  a  czigány  lován. 
Ki  gyalog  igér,  lóháton  meg  nem 

állja. 
Kirúgott  a  hámból.    (Alt.  a  lóról 

véve.) 
Könnyebb  a  ló  mellett  gyalogolni, 

mint  szavakat  fontolgatni. 
Könnyű  ló  után  a  szekeret  tolni. 
Könnyű  Szt.  Mihály  lovát    abrak 

nélkül  tartani. 
Közös  lónak  túrós  a  háta.  (*A  hátas 

lóra  vonatkozik,  a  nyereg  törés 

helyén  fehér  szőr  nő.) 
Leszokott  az    abrakról  a  czigány 

lova  (*megdöglött  éhen). 
Liptói     sajtot     ad,     hogy    lovat 

nyerjen. 
Lófarkából  csinálj  magadnak  sza- 
kált. 
Lófarkánál    kantároz     a     félénk 

katona. 
Lóhalálában  siet. 
Lónak,  lúdnak,  leánynak  nem  jó 

hinni. 
Lóról  szamárra. 


PÉLDABESZÉDEK  ES  KÖZMONDÁSOK  SORA 


37 


Lóval  imádkozik. 
Lovon  jött,  gyalog  ment. 
Lószúkiben  alkalmasint  nyargal- 
hat Jeruzsálembe. 
Lusta  lónak  korbács  az  abrakja. 
Margit  asszony,  deres   ló,  ritkán 

válik  abból  jó. 
Más    szemetén  él,  mint  a   Toldi 

Miklós  lova. 
Még  lova  sincs,  már  a  kantáron 

búsul. 
Megröstül    a  jó   ló   is,   ha   nem 

abrakolják. 
Megrúgta  a  Szent  Mihály  lova. 
Megszokta,   mint   a   czigányló   a 

korbácsot. 
Megültették  vele  a  falovat. 
Megválik,  kinek  a  lova  futósabb. 
Megverlek,  mint  az  igás  lovat. 
Minden    czigány    a    maga  lovát 

dicséri. 
Mosolygós     asszonynak,     görhés 

lónak,  világos    felhőnek    nem 

kell  hinni. 
Nagyobb  a  ló  az  istállónál. 
Néha  a  jó  ló  is  ezigánykézre  kerül. 
Nem   csoda,    ha   a   vak  ló  meg- 

botUk. 
Nem  ebre  bízzák  a  lóhalált. 
Nem  mindenkor  nevet  a  vak  ló. 
Nem   rúg   patkót    a    bakkancsos 

lova. 
Nincs  esze,  mint  a  lónak. 
Nyakas  lónak    nyakába  vetik   a 

pány\át. 
Nyomtató  lónak  nem  kötik  be  a 

száját. 
Ostoba,  mint  a  ló. 
Öklelj  csákó  kurva  asszony  lovát, 

ha  isten  fia  vagy. 
Pap  fékei  lovat,  ördög  a  bűnös. 
Rajta  ül  a  lovon  s  mégis  keresi 

(*helyesen  :  a  sárgán,  mert  már 


mind  megtalálta  a  lovait,  csak 
a  sárgát  nem,  mert  rajta   ült). 

Rost,  mint  a  kolompos  ló.  (*A  ha- 
rangos, mely  vezet.) 

Simon  bíró  hajtja  a  lovakat. 

Sípot  ajándékoz,  hogy  lovat  nyer- 
jen. 

Sok  jó  ló  szakad  meg  a  hámban, 
míg  erkölcsét  kitanulják. 

Szemes  kocsis,  szemes  ló,  kerék 
számra  igen  jó. 

Szemesnek  a  játék,  vaknak  az 
alamizsna,  czigánynak  a  vak  ló. 

Szemesnek  áll  a  világ,  vaknak  az 
alamizsna,  czigánynak  a  vak  ló. 

Szürke  lótól  sohasem  kérnek 
vámot. 

Tengődik,  mint  Toldi  Miklós  lova 
a  szeméten. 

Tűz  az  esze,  mint  a  Bari  czigány 
lovának. 

Úgy  ért  hozzá,  mint  a  ló  az 
abéczéhez. 

Vak  ember  lova  nem  igen  hízik. 

Vén  lóból  nehéz  poroszkát  csinálni 
(*a  poroszka  =  a  német  Pass- 
gánger,  hintázó  járású  a  régi- 
ségben a  nők  hátaslova). 

Visszafogta  a  ló  száját. 

Zabla  nélkül  aló,  sohasem  leszen  jó. 

Zabola,  fék,  ostor  a  délczeg  lovat 
is  megtöri. 

6.  Paripa. 

A  jó  paripa  is   megbotlik  néha. 
A  ki  lator  paripán  ül,  zabolából  itat. 
Büszke,  mint  a  paripa. 
Csiga  paripán  jár.  (*Azaz:  lassú.) 
Jó  paripa   mellett  szépen  jár  a 

csikó. 
Jó  paripa  nem  hajt  az  ebugatásra. 
Már  hízott  legyen  a  paripa,  mikor 

táborba  szállasz. 


HERMÁN    OTTÓ 


Nehezen  hízik  a  paripa,  a  kinek 
vak  az  ura. 

Paripa,  fegyver,  feleség  nem  kö- 
zös jószág. 

Ritka,  mint  a  huszár  paripa  nél- 

.     kül. 

7.  Fakó. 

A  fakó   is   húz,    de    a    fakót   is 

húzzák. 
Többet  költ  fakóra,  mint  érdemli 

fara. 

III.  Jószág. 

Gazda  szeme  hizlalja  a  jószágot. 

1.  Bika, 

Az  esett  bikát  a  gyermek  is  rug- 
dossa. 

Az  irigy  nyelv  bika  alá  is  borjút 
tehet. 

Benn  van  már  a  bika  a  búzában, 
csak  a  farka  áll  ki. 

Bika  alatt  is  borjút  keres. 

Erős,  mint  a  bika. 

Gyakran  megveszik  rajta  a  bika- 
pénzt. 

Kerüld  a  bikát  a  mikor  a  földet 
hányja. 

Nehéz  a  bikát  járomba  fogni. 

Nehéz  bikákon  szántani. 

Öklelős  bikának  széna  a  szarván. 

Nyakas,  mint  a  vad  bika. 

Rost,  mint  a  metszett  bika. 

Szabados,  mint  a  falu  bikája. 
(Nyr.  II:  143.) 

Volt  keleté  a  bikacsöknek.  (*Ha 
verekedésre  került  a  sor.) 

2.  Komor. 

Oly  kedve  van  mint  a  komornak 
a  járomban.  (*  Komor  =  rosszul 
herélt  bika.) 


3.  Tehén. 

A  mely  tehén  sokat  bőg,  kevés 
tejet  bocsát. 

A  tehén  csikót  ellett. 

A  tehén  farka  is  lóg,  mégsem 
esik  le. 

A  tehén  szarva  közt  keresi  a  tő- 
gyét. 

Az  akkor  volt,  a  mikor  a  tehén 
megborj  ázott. 

Azt  se  tudom  szegényt :  ki  tehene 
borja.  (Lebecsülés.) 

Derék  dolog  három  tehén  csorda. 

Egyik  tehén  a  másikat  nyalja. 

Eltaláltad  a  tehén  szarva  közt  a 
tőgyét. 

Fekete  tehénnek  is  fehér  a  teje. 

Ha  egy  tehén  fosos,  az  egész  csor- 
dát be  akarná  keverni.  (Mikor 
olyan  ember  gázol  a  mások 
becsületében,  akinek  magának 
se  tiszta  az  élete.) 

Jaj  annak  a  háznak,  hol  tehén 
bikának  vethet  jármot  a  nya- 
kába. 

Kinek  tehene  nincs,  kecskét  fejjen. 

Messzeországot  járt  be,  mint  a 
tehénfark :  egyik  farpofától  a 
másikig. 

Minden  tehén  a  magaborj  át  nyalj  a. 

Tehenet  nyergelsz. 

Tudjuk  micsoda  tehén  alatt  szo- 
pott. 

4.  Borjú. 

A  borjúnak,  a  míg  szopik,  nincs 

neve. 
A  kinek  nem  borja  nem  nyalja. 

(Eger,  M.  Ny.  X:91.) 
Anyja  után  szalad  a  borjú.  (Anyás 

gyerekre  alkalmazzák.) 
Azt  gondoltam  borjú  röpül. 
Bámul  mint  a  borjú  az  új  kapura. 


PÉLDABESZÉDEK   ÉS   KÖZMONDÁSOK   SORA 


39 


Borjúnyíró  pénteken.  (Sok  he- 
lyen :  holnap  után,  kis  kedden, 
bornyúnyúzó  pénteken.) 

Borjút  keresett,  ökröt  vesztett. 
(Aprósággal  bíbelődik  és  ezalatt 
nagyot  mulaszt.) 

Borjú  vezeti  a  tehenet.  (Gyerek 
okosabb    akar  lenni  anyjánál.) 

Föltartja  az  orrát,  mint  a  zámolyi 
borjú. 

Ha  borjait  megeszed,  keveset  szán- 
tasz a  szőkén. 

Kinek  nem  borja,  ne  nyalja. 

Megjáratták  vele  a  borjútánczot. 

Nem  sokat  ugrál  az  éhes  borjú. 

(*Nem  úgy  fázik  ahogy  röszket. 
Borjúról,  üszőről,  Bugacz-Mo- 
nostor.) 

Ne  nyald,  ha  nem  bor j  ad. 

Ostoba,  mint  a  borjú. 

Otthon  kedvére  nevelt  gyermek, 
végre  borjúból  ökörré  válik. 

Szép  a  borjú,  nyilván  kövér  tehén 
alatt  szopott. 

Szint'  annyi  borjúbőrt  visznek  a 
vásárra,  mint  ökörbőrt. 

5.  Tinó. 

Jármas  tinónak  béres  ostor.  Tol- 
nám. Nyr.  6:83. 
Tanulj  tinó,  ökör  lesz  belőled. 

6.  Ökör. 

A  fáradt  ökör  jobban   rakogatja 

a  lábát. 
Alánő,  mint  az  ökörfark. 
A  rest  ökör  is  nyerget  kivan. 
A  vén  ökör  mélyebben  tiporja  a 

sarat. 
Az  ökör   csak   ökör,  ha  Bécsbe 

hajtják  is. 
Az  ökrök  farába  verte  a  káncziót. 


Búsul,   mint   a   kinek  hat  ökrét 

ellopták. 
Czifra  mint  a  remek  ökör.  (*A  czéh- 

rendszer   idejében   a  mesterré 

avatásra   szánt  Ökröt  felszala- 

goztak,    ez  volt  a  remekökör.) 
Egy  ökör  nem  gulya. 
Erős,  mint  az  ökör. 
Gazdag  ember  kövér  ökröt  hizlal. 
Ha   egy  ökör   nekiveti   magát  a 

Tiszának,  a  többi  is  utána  úszik. 
Ha  tudná  az  ökör  az  erejét,  nem 

törné  fel  nyakát  az  iga. 
Hegyes  szarvii  ökörnek  letörik  a 

szarvát. 
Heverő  ökör    után   nem   vetnek 

holdot. 
Idegen  ökör  hazafelé  bőg. 
Igyál  ökör,  tó  víz. 
Lefelé  nő,  mint  az  ökör  farka. 
Megnyomta  a  csőszökör  a  lábát. 
Nehezen  tanúi  a  vén  ökör. 
Nekidűl    az    asztalnak,   mint   az 

ökör  a  járomnak. 
Nem    illeti    a   konyhaökröt  kos, 

bot,  járomszeg. 
Nem  úgy  keresik  a  hatökröt. 
Nyomtató  ökörnek  fel  ne  kösd  a 

száját. 
Ostoba,  mint  az  ökör. 
Ökör  húzza  az  igát,  ló  lakik  jól 

a  zabban. 
Ökörnyállal  takaródzik  (*ökörnyál 

az  őszkor  repülő  pókfonal). 
Ökör  szánt   a   zab    alá,  de  a  ló 

eszi  meg. 
Ökörtől  szamártanács. 
Ökörtől  tanúi  a  tinó. 
Ökrök  nélkül  csak  a  gönczöl  sze- 
kere fordul. 
Ökrön  dederunt,szamárontulerunt. 
Ökröt  is  azt  tartják  legjobbnak, 

a  kit  le  akarnak  vágni. 


40 


HERMÁN    OTTÓ 


Ökröt  searván,  embert  szaván. 
Szomjas  ökörnek   a  zavaros   víz 

.  is  jó. 

Úgy  alszik,  mintha  ökörbőrt  húz- 
nának a  jégen  (hortyog). 

7.  Barom. 

A  mértékletlenségnek  a  barmok 

is  határt  szabnak „ 
Szőrmentiben  simogasd  a  barmot. 

8.  Marha. 

A  szegényember  marhája  hizlalja 

a  gazdagot. 
Jó   marhának  könnyű    jó    vevőt 

találni. 
Kinek  esze  nincs,  nagy  marhája 

sincs. 
Kurabarátság,     marhaszaporaság 

hamar  oda  van. 
Szépen  döglik  a  marha,  olcsó  lesz 

a  bőr. 

9.  Gulya. 

Nagy  gulyája  van   a  ránczában. 
(Sok  a  bolhája.) 

■  10.  Bival. 

A  bival,  ha  csak  sóhajt  is,  mesz- 

sze  fú. 
Csak  akkor  szólj,  mikor  a  bivaly 

f  .  .  .  ik,  —  akkor  is  csak  azt : 

iszom  nagyanyám !  (kotynyeles 

gyermeknek). 
Lusta  bi válnak  vasvilla  a  korbácsa. 

IV.  A  juh. 

1.  Juhász. 

A  minő  a  juhász  olyan  a  bundája. 

Az  asztrológus  is  néha  felejtkezik  ; 

juhász  tudja,  ha  az  idő  változik. 


Két  pofára  esik,  mint  a  juhász- 
bojtár. 

Nem  mind  juhász,  a  kinek  botja 
van. 

2.  Kos. 

Gyapjáért  szokták  a  kost  is  meg- 
nyírni. 

3.  Juh. 

A  jó  juh  nem  sokat  béget,  de 
sok  gyapjút  ad. 

A  juhok  is  a  békés  legelést  sze- 
retik. 

A  juhot  nyírni,  nem  nyúzni  kell. 

A  mely  juh  a  bárányt  szereti,  az 
a  kost  nem  gyűlöli. 

A  mely  juh  sokat  bekeg,  kevés 
gyapjat  ád. 

A  minő  a  pásztor,  olyan  a  juh. 

Az  olvasott  juhot  is  megeszi  a 
farkas. 

Egy  rtihös  juh  az  egész  nyájat 
megvesztegeti. 

Egy  rühes  juh,  egész  nyájat 
veszteget. 

Elballag  a  juh  maga,  de  ritkán 
tér  maga  vissza. 

Gyapjáért  szokták  a  juhot  meg- 
nyírni. 

Ha  a  juh  szomorúan  legel,  dög- 
rováson van. 

Jó  a  juhot  hajtani  is,  fejni  is. 

Jobb  a  juh  bárányostul. 

Köhög,  mint  a  vén  juh. 

Könnyen  ballag  a  juh,  de  nehezen 
tér  vissza. 

Megszokta,  mint  a  juh  a  sót. 

Rossz  juh,  a  ki  a  maga  gyapját 
nem  bírja. 

4.  Birka. 

A  vén  birka  eléli  a  téli  takar- 
mányt, kikeletkor  döglik  el. 


PÉLDABESZÉDEK    ÉS    KÖZMONDÁSOK    SORA 


41 


5.  Bárány. 

A  hol  kevés  a  bárány,  nehezeb- 
ben esik,  ha  vész. 

A  mészáros  nem  könyörül  a  bá- 
rányon. 

Ártatlan  mint  a  bárány. 

Csak  akkor  nem  eszi  a  farkas  a 
bárányt,  mikor  el  nem  éri. 

Farkas  is  a  bárányok  kövérét 
szereti. 

Farkasnak  mondják :  Paternoster, 
azt  feleli:  bárányláb. 

Farkasnak'sohasem  lesz  bárány  fia. 

Fél,  mint  farkastól  a  bárány. 

Kis  bárányból  válik  a  nagy  kos. 

Könnyii  a  báránynak  vérét  venni. 

Könnyű  a  bárányt  megszelídíteni. 

Még  a  bárányban  is  van  méreg. 

Nehéz  a  bárányt  farkassal  össze- 
békéltetni. 

Nyakametszett  báránynak  sóhaj- 
tás a  vége. 

Oly  kellemes  a  szava,  mint  az 
erdei  fülemülének,  mely  a  bá- 
rányokat nyakgatja. 

Pásztor  vétke,  ha  tudta  nélkül 
eszi  meg  a  farkas  a  bárányt. 

Ritka  bárány  kullancs  nélkül. 

Sok  bárányt  elhord  addig  a  farkas. 

Sok  bárányt  visz  el  a  farkas,  a 
míg  a  verembe  kerül. 

Sok  húsvéti  bárányt  megevett. 

Úgy  szereti  a  farkas  a  bárányt 
hogy  megeszi. 

6.  ürü. 
Használ,  mint  agárnak  az  ürü. 

V.  Kecske. 

1.  Bak. 
A  baktól   őrizkedj,  mert   seggre 

taszít. 
Bakot  lőtt. 


Büdös,  mint  a  bak. 

Bakot  tett  kertésznek. 

Bízik,  mint  a  bak  a  szarvához. 

Büdös,  mint  a  bak. 

Egyik  bakot  fej,  a  másik  rostát 

tart  alája. 
Megadták  a  bak  árát. 
Mindég  egy  bakot  nyúz. 
Nehezen  lesz  abból  bakszekér. 
Sok  bakot  megnyúznak  addig. 
Ugrál,  mint  a  kecskebak. 

2.  Kecske. 

A  fél  kecskéből  válik  a  rossz 
kertész. 

A  kecske  akkor  rugdalódzik  legjob- 
ban, a  mikor  meg  akar  dögleni. 

Anyja  csalogatja  a  kecskegedőt  a 
kertbe. 

Apró  barom  a  kecske. 

Azt  szeretné,  hogy  a  kecske  is 
jóllaknék,  a  káposzta  is  meg- 
maradna ! 

Fut  a  kecske,  fehérlik  a  fara. 

Ha  valaki  elf  .  .  .ja  magát,  így 
szépíti  a  dolgot:  Csak  kecske- 
prüsszentés  volt! 

Kecskéhez  ne  menj  gyapjúért. 
(Rava,  Udvarhelym.  J.  M.) 

Kecskék  közt  bak  a  bika. 

Kecskelábra  kapott. 

Kecskepásztorságról  uraságra 
menni. 

Kecske  sem  menne  vásárra,  ha 
meg  nem  ütnék  az  inát. 

Kecskét  kertésszé,farkast  juhásszá 
tenni. 

Képes,  hogy  kecske,  mert  kurta  a 
farka. 

Nem  bízzák  kecskére  a  káposztát. 

Siet,  mint  a  kecske  a  zanót  után. 

Szereti,  mint  a  kecske  a  kést. 

Vén   kecske  is  megnyalja  a  sót. 


42 


HERMÁN    OTTÓ 


VI.  Disznó. 

1.  Kan. 

A  falu  kanját  is  olykor  megölik ; 
de  csak  válik  más  helyébe. 

2.  Disznó. 

A  disznó  is  néha  búzalisztet  eszik. 

A  disznó  megeszi  a  makkot,  de 
nem  néz  föl  a  fára.  (Mert  a 
lehuUottat  eszi.) 

A  disznó  sem  mozsdik,  mégis 
meghízik. 

A  gazdagnak  is  kettő  az  orra- 
lyuka,  mint  szegény  ember 
disznajának. 

A  ki  korpa  közé  keveredik,  meg- 
eszi a  disznó. 

Akkor  volt  szép  a  disznó,  mikor 
malacz  volt. 

A  nagy  disznó  mellett  apraja  is 
elkel. 

Bakonyi  röfögés,  farkasnak  ret- 
tegés. 

Disznó  a  pocsolyába  örömest 
visszatér. 

Disznó  a  száj  árul  szép  (tokás, 
kövér  emberről  [Eger.]).  M. 
Ny.  X.  91. 

Disznónak,  fösvénynek,  holtuk 
után  hasznuk. 

Disznónak  fürdő  a  mocsár. 

Disznón  gyapjat  keres. 

Disznóólra,  cserépfedél. 

Disznó  orra,  aranyperecz. 

Disznót  ebért  nem  adok. 

Egy  disznót  perzselnek. 

Éhes  disznó  makkal  álmodik. 

Eszes  disznó,  mely  gyökeret  ránt. 

Föltartja  az  orrát,  mint  az  érsek 
disznaja. 

Hallgat,  mint  a  hugygyó  disznó 
a  búzában. 


Ha  szárnya  lenne,  legjobb  madár 
volna  a  disznó. 

Ha  tudná  a  disznó,  miért  hizlal- 
ják, megdöglenék  bujában. 

Hitvány  disznónak  a  bőre  se  jó. 

Jobb  a  disznó  malaczostul. 

Jó,  hogy  a  disznónak  szarva 
nincsen. 

Ki  disznó  után  indul,  mocsárba  jut. 

Kövér,  mint  a  disznó. 

Lustább  a  disznónál,  mert  ez 
megveti  az  almot. 

Még  a  disznóalmot  is  el  akarj  a  adni. 

Meglesz  disznónyíró  szombaton. 

Megszokta,  mint  a  disznó  a  po- 
csétát. 

Mindent  orrára  vesz,  mint  a 
disznó. 

Minél  rühösebb  a  disznó,  annál 
inkább  vakaródzik. 

Moslékot  a  disznónak  szoktak  tar- 
tani. 

Nehéz  disznót  a  mocsárról  el- 
szoktatni. 

Nem  disznónak  való  a  gyömbér : 
makktól  is  meghízik. 

Nem  disznó  orrára  való  az  arany 
perecz. 

Nem  döglik  meg  a  disznó  a  maga 
álmától. 

Nem  hintik  a  disznó  elébe  a 
gyömbért. 

Nem  őriztem  vele  disznót. 

Nem  szokás  disznót  nyírni. 

Oláh  után  szokik  a  disznó. 

Összeröfögnek,  mint  a  bakonyi 
disznók. 

Ösztövéres  disznó  makkról  álma- 
dozik. 

3.  Malacz. 

Ágál,  mint  a  pótrás  malacz  a  ga- 
rasos kötelén. 


PÉLDABESZÉDEK    ES    KÖZMONDÁSOK    SORA 


43 


A  hitvány  malaez  makk  alá  jár. 

A  hol  malaczot  ígérnek,  zsákkal 
forgolódjál. 

Békési  malaez  kilencz  is  elfér  egy 
ólban. 

Egy  malaez  nem  csürhe. 

Farkas  szájából  ritkán  esik  ki 
nyálazatlan  a  malaez. 

Mentől  koszosabb  a  malaez,  annál 
jobban  vakaródzik. 

Okos,  mint  a  tordai  malaez.  (Far- 
ral megy  a  vályúnak.) 

Összebújnak,  mint  a  szegény  em- 
ber malaez  ai. 

Szegény  ember  hamar  megszám- 
lálhatja malaczait. 

Szegény  háztól,  ösztövér  malaez. 

Minden  koszos  malaez  megtalálja 
a  maga  dörgölődző  fáját  (Eger). 
M.  Nyr.  10:91. 

4.  Mangalieza. 
Kövér,  mint  a  mangalieza. 

VII.  Szamár. 

1.  Szamár. 

Abéczére  tanítja  a  szamarat. 

A  szamár  aranylanton  is  szamár- 
nótát penget. 

A  szamár  fejét  nem  szokták  meg- 
szappanozni. 

A  szamár  is  kedves,  a  hol  ló  nincs. 

A  szamár  is  oroszlánnak  látszik 
a  tudatlan  szemében. 

A  szamár  többre  becsüli  a  szal- 
mát az  aranynál. 

Döglött  oroszlánt  a  szamár  is 
megrúgja. 

Elszenvedi  a  szamár  a  verést, 
csak  adjanak  enni. 

Eminens,  mint  juhok  közt  a 
szamár. 


Füles  paripa  =  szamár. 

Ha  a  koldus  szamárra  kerül, 
sebesebben  megyén,  mint  az 
úr,  ha  lovon  ül. 

Ha  nagy  füle  volna,  éppen  esaesi 
lenne. 

Igen  kell  a  szamárnak  a  hegedú- 
szó. 

Kitetszik,  mint  juhok  közül  a 
szamár. 

Könnyebb  a  szamárhátra,  mint  a 
paripára  felkapni. 

Már  többször  hallottam  szamár- 
rívást. 

Megismerni  a  szamarat  rívásáról. 

Mden  szamár  a  maga  terhét  érti. 

Minden  szamár  a  maga  terhét 
tudja,  mily  nehéz. 

Nehéz  a  szamarat  kutyaságra 
tanítani. 

Nem  érti  a  szamár  a   szép  szót. 

Nem  illeti  a  szamarat  a  vörös 
nyereg. 

Nem  illik  szamárra  a  bársony 
nyereg. 

Nem  lehet  a  szamárra  asztagot 
rakni. 

Nem  szamárra  való  a  kantár. 

Ordításról  ismerik  meg  a  sza- 
marat. 

Ostoba,  mint  a  szamár. 

Elvásárol  ismerik  meg  a  szamarat. 

Rost,  mint  a  rőt  szamara. 

Sokat  a  szamár  is  leráz. 

Sok  szamár  hord  bársonynyerget. 

Szamár  állott  a  ló  elibe. 

Szamarat  füléről,  oroszlánt  kör- 
méről, rókát  farkáról,  ebet 
szőréről,  madarat  tolláról,  bolon- 
dot beszédjéről  ismerik  fel. 

Szamár  is  kedves,  a  hol  ló  nincs. 

Szamárrívás,  ebugatás  nem  messze 
ér. 


44 


HERMÁN    OTTÓ 


Szamár  se  bírja  az  asztagot. 
Vörös   nyereg  nem  illeti     a  sza- 
marat. 

VIII.  Öszvér. 

1.  öszvér. 

Konok,  mint  az  öszvér. 

IX.  Kutya. 

1.  Komondor. 

A  komondor  nem  sokat  törődik, 
ha  a  kis  kutya  megugatja. 

Kétfelé  tekint,  ha  agg  komondor 
ugat. 

Nosza  eb  után  komondor. 

2.  Kuvasz. 

A  mely  kuvasz  egyszer  általússza 
a  Dunát,  másszor  is  megpró- 
bálja. (Kicsi  vétekrúl  nagyra 
lépni  könnyű.  Ball.  269.) 

Kuvasz  szénán  fekszik,  de  abból 
nem  eszik,  de  azért  morog  az 
ökörre. 

3.  Kutya. 

A  félénk  kutyának  hasa  alatt  a 

farka. 
Akár  fehér,  akár  fekete,  elég  az, 

hogy  kutya. 
A  konczot  el  nem  ejti   nyálazat- 

lan  a  kutya.  Ball.  267. 
A  kutya  a   maga  víszhangját  is 

megugatja. 
A  kutya  egy  kon  ezért   a    prédi- 

kácziót  is  elhagyja. 
A  kutya  el  nem  hagyja  az  uga- 
tást. 
A  kutya,   ha    asztalra   húzod    is 

fejét,  asztal  alá  búvik. 
A  kutya  ha  más  nincs,  a  holdat 

ugatja. 


A  kutya,  ha  meg  nem  eszi  is  a 
dögöt,     legalább     körülheveri. 

A  kutya  is  a  szegényt  hamar 
megugatja. 

A  kutya  is  melegednék  a  tűznél, 
ha  orrát  nem  féltené. 

A  kutya  is  szokásból  ugat. 

A  kutyának  is  csak  eb  a  kölyke. 

A  kutya  néha  jó  kedvéből  is 
ugat. 

A  kutya  nem  nyúl,  ha  mindjárt 
vörhenyes  színe  van  is. 

A  lelánczolt  kutya  csak  azt  marja 
meg,  ki  hozzá  közelít. 

A  mely  kutyát  éri  a  kő,  az  rivan- 
nik  el. 

(Német :  Wenn  man  unter  die 
Hunde  wirft,  welchen  es  trifft 
der  schreit.  Ball.  269.) 

A  mely  kutyát  megakarnak  ölni, 
veszett  hírét  költik. 

Egy  kutya  =  mindegy. 

Fekete  kutya,  tarka  eb,  mind 
egy  ördög. 

Fenhordja  a  fejét,  mint  a  kutya, 
mikor  tejes  fazékhoz  ütötték 
az  orrát. 

Ha  a  kutyából  egyet  megütnek, 
szétmennek;  a  disznók  pedig 
összeröhegnek. 

Ha  a  kutya  meg  nem  marhatja 
az  embert,  a  követ  rágja. 

Ha  a  kutyának  oly  szarva  volna, 
mint  a  mérge,  senki  se  marad- 
hatna mellette. 

Ha  a  kutya  tutul  (vonít)  és  föl- 
tartja az  orrát :  tűz  lesz ;  ha 
lefelé :  halottat  érez.  Arács, 
Zalám.  Nyr.  22.  474. 

Hamarább  utoléri  a  hazugot,  mint 
a  sánta  kutyát. 

Iparkodik,  mint  a  szögverő  ku- 
tyája —  Ferenczi  J.  Szeged  —  A 


PELDABKSZKDEK    ES    KÖZMONDÁSOK    SORA 


45 


szögverók  Szegeden  betanított 
kutyát  alkalmaztak  a  kerék 
hajtására,  mely  összeköttetés- 
ben volt  a  fújtatóval :  a  kutya 
bent  állott  a  kerékben  s  a  lába 
folytonosan  járt ;  így  jött  a  kerék 
mozgásba.  A  közmondást  arra 
alkalmazzák,  ki  csak  kény- 
szerítő eszköz  alkalmazása  foly- 
tán iparkodik  dolgát  végezni. 
Nyr.  I.  179. 

Jobb  élő  kutya  a  holt  oroszlánnál. 

Besser  ein  lebender  Capuciner, 
als  ein  todter  Papst. 

Ki  kutyával  hál,  bolhásán  kél 
fel. 

Német :  Wer  mit  Hunden  schláf t, 
steht  mit  Flöhen  auf. 

Angol :  do. 

Olasz :  do. 

Kis  embertől  kutya  sem  fél. 

Kis  kutya  nagy  koncz. 

Kis  kutyától  a  macska  sem  fél. 

Kitett  magáért,  mint  a  Taczi 
kutya  az  utczáért. 

Ki  vagyon,  mint  a  kutyaikra  a 
hóbóí. 

Könnyű  a  lánczolt  kutyával  békét 
tartani. 

Köntös  ujjába  való  kutya. 

(Máskép  ölebecske). 

Latin :  Melitaeus  catulus.  Ball.  267. 

*Kusti,  kutya,  ne  ugass !  Ne  ugasd 
a  guzsajast !  (t.  i.  a  látogatóba 
jövő  legényt.) 

Kutyaábrázatból  nem  vauk  orcza. 

Kutya  farkassal  össze  nem  szö- 
vetkezik. 

Kutyafejű  (tatár).  Nyr.  28  :  90. 

Kutyafósülés.  Nyr.  28  :  90. 

Kutyafülű.  Nyr.  28:90. 

Kutya  gyomor  a  csontot  is  meg- 
emészti. 


Kutyahazugságnak  eb  a  hitele. 
Ball.  269. 

Kutyahitű.  Azaz:  pogány. 

Kutyálkodik.  Nyr.  28  :  90. 

Kutyának  kutyó  a  fia,  kecskének 
gedő. 

Kutyának  legkedvesebb  falatja  a 
dög. 

Kutyának    se   jó  az  első  kölyke. 

Kutyapeczér  nem  nagy  úr. 

Kutya  se  teszi  be  maga  után  az 
atót. 

Németül :  Hunde  und  Edelleute 
lassen  die  Thür  offen.  Ball.  267. 

Kutyát  fogni.  Eredete  Szirmay 
szerint  az,  hogy  első  Henrik, 
német  császár,  midőn  a  ma- 
gyarok az  előde  által  vállalt 
évi  adót  követelték,  azoknak  az 
adó  helyett  egy  rühös  kutyát 
küldött,  min  a  magyarok  fel- 
indulván, roppant  sereggel  Hen- 
rikre rajtaütöttek,  de  ettől  oly 
hatalmasan  visszaverettek,  hogy 
a  német  írók  tanúsága  szerint, 
50  ezer  magyar  elesett.  Innen, 
ha  valaki  szándékát  el  nem 
érve,  kudarczot  vallott,  azt 
mondták,  hogy  „kutyát  fogott". 
Sőt  „kudarczot  vallani"  is  annyi 
lenne,  mint  „kutyaarczot  val- 
lani". Ball.  268. 

Kutya  természetű.    Kutya  vérű. 

Kutya  tettnek  eb  a  jutalma. 

Kutya  ugatását  elhordja  a  szél. 
V.  Ugat  a  kutya,  de  elhordja  a 
szél. 

Kutyául  van.  Nyr.  28:90. 

Kutya  után  ugat  a  kutya,  bár 
semmi  oka  ne  legyen. 

Német :  Bellet  ein  Hund,  so  klaffe 
sie  allé.  Ball.  267. 

Kutya  után  ugat  a  kutya.  >>-^ 


46 


HERMÁN    OTTÓ 


Német :  Was  vom  Hund  kommt, 
bellt  gern.  Ball.  268. 

Kutya  van  a  kertben.  (Valaki  ti- 
losban jár.)  Ball.  266. 

Leforrázott  kutya  az  esőtől  is 
fél. 

Begossene  Hunde  fürchten  das 
Wasser. 

Magyarnak  a  kutyája  sem  vereti 
magát  örömest. 

Makutyi  —  Hol  mondja  nép?  — 
„ma  kutyául  vagyok"  összevo- 
nása. Jókai  is  használja.  Nyr. 
27:574. 

Megszorult,  mint  a  recsenyédi 
kutya.  (Árvíz  idején  addig  okos- 
kodott, míg  végtére  is  egy  a 
vízből  még  kiálló  boglyatetőre 
szorult  s  ott  vonított  és  nyo- 
morgott.) 

Míg  a  kutya  szarik,  elfut  addig 
a  nyúl. 

Franczia :  Tandis  que  le  chien 
pisse,  le  loup  s'  enfuit. 

Német :  Wabrend  der  Hund  sch . . ., 
lauft  der  Hasé  in  den  Busch. 
Ball.  266. 

Mintha  csak  egy  tarka  kutya  volna 
a  világon. 

Es  gibt  mehr  als  einen  bunten 
Huud.  Ball.  268. 

Nem  csak  egy  kutyának  neve 
Fari. 

Nem  csak  egy  vörös  kutya  van 
a  világon.  Ball.  268. 

Nem  lesz  kutyából  soha  szalonna, 
ha  megperzselik  is. 

Nem  szokás  a  kutyát  megper- 
zselni. 

Örvvel  erős  a  kutya. 

Rátartja  magát,  mint  az  Adorján 
kutyája. 

Róka  koma,  kutya  sógor. 


Rossz  kutya  az,  mely  megugatja 
a  maga  vaczkát. 

Se  kutya,  se  peták. 

Sokára  ér  a  sánta  kutya  Bu- 
dára. 

Sokat  a  kutya  farkára  sem  lehet 
kötni. 

Sokat  hízelkedik  a  kutya,  de  nem 
hisznek  neki. 

Sok  kutya  nyúl  halála. 

Szép  volna,  ha  kutyák  megbékül- 
hetnének. 

Tele  van  kutyasággal,  mint  a  duda 
satrafékkel. 

Ugat     belőle     a    halál    kutyája. 

Veres  kutya,  veres  ló,  veres  em- 
ber, egy  se  jó. 

Volt  része  a  kutyaportióban  = 
neki   is  kijutott  az  ütlegekből. 

4.  Eb. 

Ácsorog,  mint  a  jászok  ebe  a 
dombon. 

Addig  játszik  az  eb,  míg   kutyó. 

A  hamarkodó  ebnek  vakok  a 
kölykei. 

A  jó  ebet  nem  ütik  agyon  egy 
túróért. 

Egy  hegyes  túróért  agyon  nem 
verik  az  ebet.  T.  i.:  Hajó  szol- 
gád van,  ne  adj  ki  rajta  mind- 
járt első  vétkeért. 

Az  eb  is  haragszik,  ha  az  orrát 
bántják. 

Bagzó  ebnek  sok  lyuka  vagyon. 
Ball.  93. 

Bolond,  ki  eb  után  lovát  el- 
veszti. 

Bolond,  kit  a  megkötött  eb  meg- 
harap. 

Bolondság  eb  után  lovat  vesztem. 

Csak  eb  a  kutya. 


PÉLDABESZÉDEK   ÉS   KÖZMONDÁSOK    SORA 


47 


Eb  a  bárka  hal  nélkül,  T.  i.  Ebül 
van,  mitsem  ér  a  bárka  hal 
nélkül. 

Eb  a  bika  tehén  nélkül. 

Eb  a  csikós  suba  nélkül. 

Eb  a  gatya  ráncz  nélkül. 

Eb  a  juhász  bunda  nélkül. 

Eb  a  német  kutya  nélkül. 

Eb  az  oláh  disznó  nélkül. 

Éb    az    olasz    famacska    nélkül. 

■"Ball.  87. 

jB&adta,  Ebaátékz.  Blasphemat, 
maledicit.  Sándor  I.  Öszve  eb- 
adtázta.  Kreszn.  1831. 

Eb'  agja.  Kis  gyermekek  nyava- 
lyájok.  Comedones.  P.  P.  Nagy 
ehetőség.  Sz.  D.  Ezen  nyava- 
lyát okozza,  a  bőr  alatt  termő 
szőr-féreg.  Lásd  Házi  Orvossá- 
gok Váczon  1821.  p.  45. 
Kreszn.  1831. 

Eb'  ágyából  esett.  Kreszn.  1831. 

Éb,  a'  ki  nem  barát.  Kreszn. 
1831. 

Eb  a  kutyával  egy  alomba,  nem 
egy  járomba  illenek. 

Eb'  annya'  terhe.  Közmond. 
Kreszn.  1831. 

Eb-apának  kutya  fia.  Közmond. 
Kreszn.  1831. 

„Eb  csont  beheged."  Közmond. 
Kreszn.  1831.  *Még  jobb:  be- 
forr. 

Ebcsont  összeforr.  Nyr.  28  :  90. 

Eb-ebód.  —  Kreszn.  1831.  — 
Prandium  caninum.  A'  hol  bor 
nincs   Pázmány   Préd.   p.  389. 

Ebek  harminczadj  ára  került.  Nyr. 
28:90. 

Eb  eladóban  hagyla.  Kr. 

Eb-ellette.  —  Kreszn.  —  Catulus 
Vajda  2.  k.  p.  225.  *  =  eb- 
adta. 


Eben  gubát.  Kunos  Ignácz  sze- 
rint Kis-Azsiában  (Nyr.  22  : 4) 
eb  jelent  gubát,  subát. 

R.  Prikkel  Marián  szerint  (Nyr. 
24 :  71)  guba  jelent  kutyát 
[„Fanos  ebnek  gubás  eb  a 
társa"]. 

Némedi  D.  így  magyarázza  a  nép 
ajkáról:  „Két  ember  találkozott 
egyszer,  zsák  a  hátukon.  Az 
egyiknek  a  zsákjában  zörgött, 
a  másikéban  izgett-mozgott 
valami. 

—  Mit  visz  kentek? 

—  Diót!  Hát  kentek? 

—  Malaczot! 

—  Cseréljünk ! 

—  Cseréljünk ! 
Megcseréltek.  Megörült  mindegyik 

a  cserének,  mert  rá  akarták 
szedni  egymást.  De  bosszúságra 
vált  az  örömük,  mikor  odébb- 
állva  a  zsákot  kioldották, 
mert  az  egyik  malacz  helyett 
kutyát,  a  másik  meg  dió  he- 
lyett gubát,  gub ácsot  talált  a 
zsákjában.  (?)  Némedi  Dezső. 
Nyr.  32  :  577. 

Eben  gubát  cserél,  általános. 

Eben  gubát  cserélt. 

Egy  gubás  kocsis  ebet  akart 
lopni.  Hogy  könnyebben  megfog- 
hassa, ledobta  gubáját  s  a  kutya 
mozgolódása  közt  ott  is  felej- 
tette. Haza  jővén  a  kutya  ura, 
ebét  ugyan  nem,  de  a  gubát 
a  kocsi  mellett  lelte.  A  gazda 
visszajöttét  messziről  látván  a 
tolvaj :  nem  mert  visszamenni 
gubájáért.  Midőn  másnap  kér- 
dezték tőle  pajtásai,  hová  tette 
gubáját?  az  igazat  megvallani 
szégyellvén,    azt   felelte,   hogy 


48 


HEHMAN    OTTÓ 


az  éjjel  ezt  az  ebet  cserélte  a 
gubán.  Ball.  92. 
Eben  múlt  pás25torság  falu  végén 

dögöt  rág. 
Eb- erkölcsű.  —  Kreszn.  —  Cj^ii- 

cus ;  cynaedus,  Sándor  I. 
Ebet  szőréről,    madarat   tolláról, 

embert  társáról. 
Ebet  szőréről,  rókát  farkáról  meg- 
ismerheted —  V. 
Megismerni  ebet  a  szőréről.  Ball. 

92. 
Eb-fa.   —   Kreszn.  —   Rhamnus 
frangula ;  Sándor  I.  alias  ebesfa. 
Eb  faj.  —  Kreszn.  —  Genus  ca- 

ninum,  ortus  de  scorto. 
Eb-fejű.  —   Kreszn.   —  C3moce- 
phalus  V.  Simia  inuus,  Sándor 
I.  A  népnél  kutyafejű  tatár. 
Eb-fogak.  —  Kreszn.  —  Dentes 

canini. 
Eb-gallér.  —  Kreszn.  —  Collare 

caninum.  Örv.  Sándor  Istv. 
Ebhájjal  kenték  az  alfelét  a.  m. : 

hamis.  Kreszn. 
Eb-hal.  —  Kreszn.  —  Piscis  ca- 
pitosus,    mugil.  Molnár  Albert. 
P.  P.  Squallus.  Hayfisch.   Sán- 
dor I. 
*Umbra  canina ;  Cottus  gobio.  A 

békaporonty  =  ebihal. 
Eb  halállal  veszszen  el.   Kreszn. 
Eb    harminczad  —    Kreszn.    — 

Sors  adversa. 
Az  ebek'  harminczadjára  húzzák. 
Eb  hátán   meg  fordult.    Kreszn. 
Eb    marad    a   kutya   mindenkor. 

Ball.  267. 
Ebre  hájat.  Nyr.  28:90. 
Ebura   fakó !    Elterjedve,   de    bi- 
zonytalan   értelmű ;   leginkább 
csúfondáros  rászólás. 
Farkával  az  eb  is  parancsol. 


Fázik,  mint  az  eb. 

Ha  jó  volnék,    eddig  az  ebek  is 

megettek  volna. 
Hátulsót  harapják  az  ebek. 
Játszik  mint  az  eb  a  farkával. 
Jó  kölyökből  válik  jó  eb. 
Katonának  szép  a  neve,  eb  az  élete. 
Késő  a  vén  ebet  tánczra  tanítani. 
Késő  bánat,  eb  gondolat.  Kreszn. 
Két   ebnek   is   lehet   egy    neve. 
Ki  ebet  akar  tartani,  korpája  le- 
gyen. 
Ki  más  ebét  kötve  tartja,    köte- 
lét találja. 
Kínban  van,  mint  az  Undi  eb  a 

kalodában. 
Könnyebb     utóiérni    a    hazugot, 

mint  a  sánta  ebet. 
„Majd  föl  fújja  az  ebek  dalját." 

Közmondás,  Kreszn.  1831. 
Még    az    ebnek    sem   jó  az  első 

kölyke. 
Megrágják  a  konczot,  ebnek  ve- 
tik a  csontot. 
Megugratták    alatta  a  kan  ebet, 

vagy : 
Meglódították  az  ebet.    Ball.   92. 
Messze  Buda  sánta  ebnek. 
Nagy  a  feje,  mint  a  belédi  ebnek. 
Nehéz  a  konczot  eb  szájából  ki- 
vonni. 
Nem    egy   ebnek   kurta  a  neve. 

Ball.  93. 
Ne   tarts   ebet,    ha   kenyérhajad 

nincs. 
Ne  tarts  ebet,  ha  konyhád  nincs. 
Ne  tarts  ebet,  ha  korpád   sincs. 

Ball.  93. 
Nosza  eb  után  komondor. 
Nyalakodik  mint  az  eb. 
Nyújtózik  mint  az  eb  a  pozdorján. 
Ott    az    ebed,  a  pap    rétjén.    A 
kutya   ott   tartózkodik,    a    hol 


PÉLDABESZÉDEK    ÉS    KÖZMONDÁSOK    SORA 


49 


valamit  ehetik.  A  rétre  nem 
sokat  szoktak  hordani,  ugyan 
azért  a  kutyát  ottan  hiába  ke- 
resed. E  közmondással  tehát 
akkor  él  az  ember,  ha  valamit 
állítani  hall,  a  minek  hitelt 
adni  nem  tud  és  körülbelül 
ann3dt  tesz,  mint:  „azt  másnak 
mondjad,  a  ki  hiszi"  én  oly  ke- 
véssé hiszem,  mint  hogy  a  kutya 
a  réten  tartózkodik.  Ball.  92. 
Ragadozó,  mint  a  kapzsi  eb. 


Siet,  mint  a  talpa-égett  eb. 
Süveges  asszony  ebszokás. 
Szereti,   mint   az   eb  a  gereben- 

nyalást. 
Szereti,  mint  eb  a  macskát. 
Több  ebnek   neve  fari.  Ball.  93. 
Ugy  néz  rá,  mint  az  ebre. 
Úgy  sétál,  mint  a  kunok   ebe  a 

homokon.  Szirmay,  Adagia. 
Vess    az    ebnek,    csórja    farkát. 

Ball.  93. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


A  SZÓSZEDET  EREDETE 

És 

BEOSZTÁSA 


A  SZÓSZEDET  BEOSZTÁSA. 

A  szószedet,  mint  már  érintettem,  nem  y,szólár'^,  nem 
szavak  gyűjteménye,  a  melyek  betűrendet  követnek  és 
egy  vagy  több  nyelven  a  szónak,  csupán  csak  a  szorosan 
vett  egyenlő  értékét  adják. 

A  szószedet  fogalomköröket  igyekszik  felkarolni,  e  ^  ís^ök""" 
köröket  részlet  és  összefüggés  szerint  meghatározni  és  a 
fogalomkörön  belül  betűrendben  könnyen  hozzáférhetővé 
tenni.  A  szószedet  második  része  a  szómutató,  a  mely 
minden  egyes  szónak  helyét  így  jelentését  is  megmondja 
annak,  a  ki  keresi. 

A  magyarázatokra  és  tudományos  meghatározásokra 
a  lehetőségig  gondot  fordítottam. 

A   forrásokat    véve,    elsősorban    állanak    az    eredeti  ^  ^^rr/sok, 

'  gyújtok. 

gyűjtések,  a  melyeket  számos  utamon  magam  végeztem, 
úgy  a  Királyhágón  inneni,  mint  a  túli  részen.  A  szorosab- 
ban vett  erdélyi  részben,  régi  meghitt  és  ragaszkodó 
emberem,  néhai  Plngur  Gyula  és  négy  tanítványa,  ú.  m.: 
József  Mihály  (Rava,  Udvarhelym.),  József  János  (Firtos- 
váralja,  Udvarhelym.),  Kovács  Lajos  (Gyergyószentmiklós) 
és  WaGxNer  János  (Csík-Ghimes  és  később  a  Királyhágón 
innenre  jőve  :  Csongrádon)  gyűjtött ;  ezek  a  Csángók  közé 
is  benyomulva,  igen  lényegesen  hozzájárultak  a  szószedet 
anyagához.  Punglr  maga  számos  kiírást  is  végezett. 

Nagyon  is  érthető,  hogy  mindezek  a  nép  szájáról 
való  közvetlen  gyűjtések,  nem  nyújthattak  elégséges  anyagot, 
a  melyből  a  fogalomkörök  megalkothatok  lettek  volna, 
mert  a  feladatnak  megvannak  a  maga  nehézségei,  melyek 
a  megbízható  elemek  ritkaságában,  az  utánjárás  ezer 
akadályában  gyökereznek.  Magam  is  csak  egy  ember 
voltam,    a    kinek    a   szószedésen   kívül,   az   ősfoglalkozás 


54  HERMÁN    OTTÓ 

történetén  túl,  még  egész  tárgyi  és  értelmi  szövevényt 
kellett  szétfejtenem  és  áttekinthető  rendbe  hoznom.  Be  is 
láttam  —  elég  korán,  hogy  a  feladat  —  és  csak  majdan  —  a 
nagy  munka  nagy  felosztásával,  nemzedékekre  való  kiterjesz- 
tést értve,  volna  elérhető;  de  emberileg  tökéletesen  már 
akkor  sem,  mert  az  ősfoglalkozások  részben  átalakuló- 
ban, részben  teljes  elhanyatlásban  vannak,  a  mi  na- 
gyon érezhetően  reáhat  a  nyelvre,  éppen  legsajátosabb 
részében. 

Irodalmi  Folyamoduom  kellett  tehát  a  meglevő,  részben  gazdag 

és  becses  nyelvforrásokhoz,  a  melyekben  nem  oly  czél- 
zattal  gyűltek  ugyan  a  szavak,  mint  a  mely  engem  ser- 
kentett munkásságra,  de  a  czél  mégis  a  nyelv  gyarapítása, 
a  történeti  és  népies  elemek  biztosítása  volt,   így  bevált. 

Szótárak.  Sok  és  bccscs  anyagot,  melynek  történeti  értéke  van, 

nyújtott  a  SzAMOTA-ZoLNAi-féle  „Oklevél  Szótár";  ezt  az 
anyagot  lényegesen  gyarapították  az  igen  buzgó  Takáts 
Sándor  levéltári  kiírásai,  a  melyeket  a  legnagyobb  liberali- 
tással  rendelkezésemre  bocsátott.  Ebben  az  irányban  sok 
becses  adalékot  nyújtott  a  sohasem  nyugvó  Tagányi  Károly 
és  leghívebb,  ragaszkodó  emberem,  az  oly  szomorú  véget 
ért  Horváth  Ignácz  is.  Ilyen  úton  jutottam  az  országos 
levéltár  sok  becses  anyagához.  Bő  forrásul  és  sok  magya- 
rázattal szolgáltak  régi  szótáraink  és  régi  irataink  is. 
így  a  szótárak  közül :  Szenczi  Molnár  Albert  1621 ; 
Páriz-Pápai  1708;  Páriz-PApai-Bod  1767;  Márton  József 
1803.  A  szószedetek  közül:  a  Beszterczei  szószedet,  mely  a 
XV.  századból  való;  az  ugyanebből  a  századból  való 
Schlaegli  szójegíjzék ;  Szikszai  Fabricius  Balázs  lo90-iki 
szójegyzéke,  az  ősrégi  Verantius  Faustüs:  Dictionarium 
pentaglossum  (kiadva  1834) ;  és  egyike  a  legrégiebbeknek, 
a  „Lexicon  Joaniüs  M urmeln^\  in  quo  Latina  rerum  vocabula 
in  suos  digesta  classes  cum  Germanica  et  Hungarica  inter- 
pretatione  1533.  Editio  Szamota,  1896 

A  dolog  természeténél  fogva,  főforrást  alkotott  a  két 
tájszótár,  ú.  m. :  az  1838-iki  „Magyar  tájszótár,  kiadta  a 
Magyar  Tudós  Társaság"  és  ennek  Szinnyey  József  gon- 
dozta új,  bő  kiadása,  mely  a  Magyar  Nyelvőr  gyüjtelékeit 
beolvasztotta.   Ezeket    az    ősforrásból,    a   M.    Nyelvőrből 


A    SZÓSZEDET   BEOSZTÁSA  55 

vettem  át.  Újabbkori  szótárirodalmunkra  egyetlen  meg- 
jegyzést kell  tennem,  hogy  nem  fektet  kellő  súlyt  a  ter- 
mészetrajziak pontos  meghatározására,  pedig  ismétlem,  ha 
valamiben,  úgy  ebben  nyilatkoznék  meg  a  haladás. 

A  szószedet  derekát  azonban  megalkották  azok  a  ki-  segítők, 
írások,  a  melyek  hatalmas  és  virágzó  nyelvészeti  folyó- 
irataink :  a  „Magyar  Nyelvőr'',  máig  40  kiaknázott  évfolyama 
—  és  a  „Magyar  Nyelv''  máig  9  évfolyama  —  nyújtottak, 
a  melyeknek  kiírását,  szerény  díj  ellenében,  a  ma  már 
doktor  Lambrecht  Kálmán,  önkéntesen  elvállalta  és  telje- 
sítette, a  mely  munkáért  természetesen  a  felelősség  is 
terheli.  A  nyolczvanadik  életév  küszöbére  érve,  még  sok 
feladattal  szemben  állva,  a  szószedet  kegyes  olvasói  elnézők 
lesznek,  ha  erre  szükség  volna,  ezt  kérem  és  reménylem  is. 
Tisztán  érzem,  hogy  az  emberit  megtettem.  A  kiket  mint 
kiválóbb  segítőtársaimat  még  megnevezni  kedves  köteles- 
ségem, ezek  a  következők ;  Schenk  Jakab  adjunktus,  sok 
kiírásért  és  eredeti  gyűjtésért  is ;  Kupa  Árpád,  ezer  szóért 
és  ezer  útbaigazításért,  de  leginkább  mégis  ragaszkodásáért, 
mely  egyformán  hű  maradt  a  Kunpuszta  perzselő  verő- 
fényén és  a  legkegyetlenebb  síksági  förgetegben. 

A  két  legjellemzőbb,  azért  legfőbb  terület  pásztor- 
ságára nézve  kedvezett  a  szerencse.  A  Hortobágy ra  vonat- 
kozólag hálával  tartozom  Kovács  József,  Debreczen  nemes 
városa  polgármesterének,  Zoltai  Lajos,  múzeumi  őrnek, 
ennek  sok  más,  becses  adalékért  is ;  legújabban  Túri 
Mészáros  IsTvÁNnak,  ki  nagyon  alapos  kutatást  végzett  s 
egyrészét  kéziratban  engedte  át.  Bugacz-Monostorra,  illetőleg 
Kecskemétre  nézve  nagy  hálára  kötelezett  néhai  Kada  Elek, 
a  város  nagyérdemű  polgármestere,  ki  igazán  forró  sze- 
retettel viseltetett  a  népies  foglalkozások  iránt  és  sokat 
mentett  meg  a  feledéstől. 

Ezen  a  helyen  lerovom  tartozásomat  egy  elköltözött 
barátom  Bessenyei  Széll  Farkas  iránt  is,  ki  rajongó  híve 
volt  mindennek,  a  mi  magyar  és  a  mi  népies;  neki 
köszönhettem  azt  a  szép  és  fontos  okmányt,  mely  az  „Elő- 
tanulmány" 378—385.  oldalán  olvasható  és  a  „Nádudvari 
rend"  czímet  viseli.  Az  okmány  származása  ott  mint  néhai 
Hentaller  LAJostól  való  van  adva,  pedig  Széll  Farkas 


56 


HERMÁN    OTTÓ 


ajándéka.  A  helyreigazítást  megfogadtam  és  íme  teljesítet- 
tem. A  két  halott  már  régen  megbékült. 

Evvel  azt  hiszem,  nem  részletesen  ugyan,  de  főbb 
vonásaiban  adva  van  az  anyag  eredete;  adható  tehát  a 
csoportosítás  és  rendje  is. 

AZ  ŐSFOGLALKOZÁSOK  SZÓSZEDETÉNEK 
SORRENDJE. 

A  szószedet  14  szakaszra  és  ebben  78  czímre  oszlik ; 
hozzájárul  még  I— IIL  függelék.  A  sorrend  tehát  így  alakul : 


I.  A  ház  és  tája. 

1.  A  ház  és  tája. 

2.  Járóművek  és  részek. 

3.  Fogat  és  szerszám. 

4.  Debreczeni  lófogatok. 

5.  Debreczeni  lószerszám. 

6.  Debreczeni  kocsi  és  igás- 
szekér. 

7.  Lóhajtás. 

8.  Debreczeni  taliga. 

II.  A  ház  és  szérűje. 

9.  Eke. 

10.  Iga  és  befogás. 

11.  Ökörfogat  és  hajtás. 

12.  Hangelemek. 

13.  Rovás  és  mérték. 

14.  Vágószerszám. 

15.  Kasza,  sarló. 

16.  Ironga 

17.  Hangszer. 

III.  Pásztorszervezet. 

18.  Pásztorszervezet. 

19.  Pásztortanya. 


20.  Eszköz,  ruha. 

21.  Ostor. 

22.  Pásztorkonyha. 

23.  Tűzhely. 

24.  Edény. 

IV.  A  jószág. 

25.  Jószág. 

26.  Szín. 

27.  Hangok. 

28.  Coitus. 

29.  Betegség. 

V.  A  föld. 

30.  A  föld,  a  nyíl. 

31.  Kút  és  a  kopolya. 

VI.  A  ló. 

32.  Ló  szótára. 

33.  Ló  szőre. 

34.  Bélyege. 

35.  Lónevek. 


A    SZÓSZEDET   SORRENDJE 


57 


VII.  Szarvasmarha. 

36.  Szarvasmarha  szótára. 

37.  Tej  és  termékei. 

38.  Szarvasmarha  szőre. 

39.  Szarvállások. 

40.  Szarvasmarha  nevek. 

41.  Bivaly. 

VIII.  A  juh. 

42.  A  juh  szótára. 

43.  Juh  szőre. 

44.  Juh  nevek. 

45.  Füljegyek. 
45/a  Juhtej  termékei. 

46.  Juh  hangelemei. 

47.  Kecske. 

IX.  A  disznó. 

48.  Disznó  szótára. 

49.  Disznó  szőre. 

50.  Disznó  nevek. 

51.  Disznó  kergető. 

52.  Disznó  hívása. 

53.  Disznó  mondókák. 

X.  Szamár  és  öszvér. 

54.  Szamár  ós  öszvér  szótára. 

55.  Szamár  szőre. 

56.  Szamár  neve. 

57.  Szamárról,  vegyes. 

XI.  Élősdiek. 

58.  A  lónál. 

59.  Szarvasmarhánál. 


60.  Juhnál. 

61.  Disznónál. 

62.  Kutyánál. 

XII.  A  kutya. 

63.  A  kutya  szótára. 

64.  A  kutya  szőre. 

65.  A  kutya  szólása. 

66.  Kutya  szólítás. 

67.  Puli. 

68.  Pumi. 

69.  Kutyanevek. 

XIII.  A  macska. 

70.  Macskanevek. 

XIV.  Ismeret. 

71.  Pásztorcsillagászat. 

72.  Tájékozódás. 

73.  Pásztor  időjárás  és  idő- 
jóslás. 

74.  Pásztor  állattan. 

75.  Pásztor  madártan. 

76.  Madár  névrendszer. 

77.  Fa  és  bokor  ismeret. 

78.  Pásztor  füvészet. 

I.  FÜGGELÉK : 

Tót  anyag. 

II.  FÜGGELÉK: 

Oláh  anyag. 

III.  FÜGGELÉK: 
Halászat. 


58  HERMÁN    OTTÓ:    A    SZÓSZEDET   SORRENDJE 

Mielőtt,  hogy  a  szószedet  kifejtéséhez  hozzáfognék, 
néhány  szóval  jellemeznem  kell  a  három  függeléket,  mely 
a  szószedetet  bezárja. 

Az  első  függelék  jobbadán  azt  a  tót  anyagot  adja,  a 
melyet  a  buzgó  Lányi  Béla  Liptó  megyében  szerzett,  a 
mely  élénken  mutatja  a  magyar  hatást  a  tót  ösfoglalkozás 
körében  is.  Ez  nem  a  sokszorosan  felhánytorgatott  magya- 
rosításnak következménye,  mely  nincs  is,  hanem  teljesen 
önkénytes  dolog:  a  tetszés  kifolyása. 

A  második  függelék  adja  az  ösfoglalkozás  oláh  anyagát, 
azt,  a  melynek  magyar  eredete  kétségtelen.  A  forrás  dr.  Mol- 
DovÁN  Gergely  kolozsvári  egyetemi  tanár  megállapításaiból 
van  merítve,  tehát  oly  férfiútól  származik,  a  ki  az  erdély- 
részi oláhságnak  véréből  eredt,  annak  legalaposabb  ismerője 
és  legpártatlanabb  méltatója.  Hogy  miért  fektetek  én  e 
függelékre  kiváló  súlyt,  az  onnan  van,  mert  teljesen  meg- 
bizonyosodtam abban,  hogy  az  oláhságnak  a  rómaiaktól 
való  származtatása  tévedés,  melynek  tudományos  értéke 
nem  lehet.  A  legvégsőbb  levont  tanulság  az,  hogy  az 
oláhok  a  Balkánon  ma  is  élő  vlach  —  pXa/oC  —  elemnek 
ivadékaiy  melyek  a  múltban  majdnem  kizárólag  juhászok 
voltak  és  elterjedésök  a  magyar  részekben  arra  vezethető 
vissza,  hogy  Magyarországon  a  pásztor  sohasem  volt 
jobbágy,  hanem  szabadon  költözködött  oda,  a  hol  téresebb 
és  jobb  legelőre  talált,  a  mint  ezt  Petrovay  György  alapos 
felfogása  —  „Századok"  1911,  8.  füzet,  623.  lap  —  bizonyítja. 
Teljesen  kétségtelen,  hogy  p>.ax,  Ylach,  Walach  és  oláh 
egy  és  ugyanaz  és  a  latin  elemek  Ratzel  tételére  vezet- 
hetők vissza,  a  rum  un  névvel  együtt. 

És  semmi  kétség,  hogy  az  oláh  a  magyar  szabad 
költözködéstől  vett  lendületet  elterjedésére.  Ennek  történeti 
kifejtése  az  egész  mű  záradéka  leszen,  nagyrészben  készen 
is  van. 

A  harmadik  függelék  lehető  teljességben  adja  a  halászat 
mesterszótárának  pótlékát,  a  melynek  anyaga  „A  magyar 
halászat  könyve"  megjelenése  óta  (1887)  felgyűlt,  úgy, 
hogy  a  halászat  mesterszótára  a  kor  színvonalán  áU. 


RÖVIDÍTÉSEK  ES  JELEK. 

A   =    SZILY   KÁLMÁN. 

O  =  Chernél  István. 

*  =  Hermán  Ottó. 

*  =  PuNGUR  Gyula. 
c   =  tót :  cs: 

0    =  tót :  ó. 

Arany  Tsz.  ==  Arany  János:  Toldi  szerelme.  1879. 

b.  =  bivaly. 

Ball.  =  Ballagi  Mór  :  Új  teljes  magyar  és  német  szótár,  Budapest 

1881,  1857,  1867,  1872  és  példabeszédek  stb.  Szarvas,  1850. 
B.  Sz.  D.  =  Baróti  Szabó  Dávid  :  Kisded  szótár.  Kassa,  1792. 
Békessy  ==  Békessy  László  :  A  sertéstenyésztés   vezérelvei,    gazdák 

részére.  1871. 
Bszsz.  =  A  beszterczei   szószedet.  Latin-magyar  nyelvemlék  a  XV. 

századból.  Kiadta  Finály  Henrik.  Budapest,  1892. 
B.  Zs.  =  BÁTKY  Zsigmond:  A  halászó   keszegfalvi  ember.    (A   magy. 

Nemzeti  Múzeum  népr.  oszt.  Értesítője.  1893.  1 — 2.  ftiz.  p.  3.) 
Cihac  =  CiHAc:  „Dictionaire  d'etymologie  dacoroumaine."  Frankfurt, 

1870—1879. 
Com.    Jan.   =    Amos    Comenius  :    Janua    Linguae    Latináé.    Kolozs- 
vár,  1673. 
CsK.  =  Csanád  és  Kál  falu  egyezsége  a  közös  határgyepú  felől. 

1628.  M.  Gazd!  tört.  Szemle  IV.  2.  1897. 
Cz.  F.    =  CzuczoR  Gergely   és   Fogarassy   János  :    A   magyar  nyelv 

szótára.  Pest,  1862—1874. 
Debrivt.  Széli  Farkas  =  Debreczen   város  jegyzőkönyveiből,    Széll 

Farkas    kijegyzései.    Nyelvtud.    Közlemények   XXIV.    337—345. 

Megjelent  a  M.  Nyelvőrben  és  az  Oklevél  szótárban  is. 


60  HERMÁN    OTTÓ 

Dely  =  Dely  Mátyás  és  József  :  Gyakorlati  s  elméleti  sertés  tenyész- 
tés. Pest,  1867. 
Dorner  =  Dorner  Béla  levelei. 
Dudás  =  Dudás  Lajos  polgárm.  Zentán,  in  litt. 
E.Q.  =Ei8ENMAYER  SÁNDOR  és  GöBEL  Celestin:  Állatgyógyászat. Pest,  1867. 

E.  1.  =  EcBEDi  István  :   A   nomád   pásztor   enyhelyek    a  Hortobágyi 

pusztán.  1913.  stb. 
Englb.  =  Engelbrecht  Károly  :  A  szarvasmarha.  Pest,   1872. 

F.  =  Földi  János  :  Természeti  história  a  Linné  systemája  szerint.  1801. 
H.  A.  =   Herrmann   Antal  :    Adalékok     a     rováshoz.    Ethnographia 

XV.  3.  4.  1904. 

H.  I.  =  Halász  Ignácz  kiírásai. 

Hazai  Okm.  =  Hazai  okmánytár.  I — VIII.  Győr,  Budapest,  1865,  1891. 

H.  O.  M.  H.  K.  =  Hermán  Ottó  :  A  magyar  halászat  könyve.   1887. 

Jánosy  =  Jánosy  Gusztáv:  Megszabadított  Jeruzsálem.  1874. 

j.  =  juh. 

je.  =  jelek. 

jk.  =  jegyzőkönyv  debreczeni,  kiskunfélegyházai  stb. 

Jk.  J.  =  Jankó  János:  A  Balaton  tudományos  tanulmányozásának 
eredményei.  III.  2.  rész  :  A  balatonmelléki  lakosság  néprajza.  1902. 

k.  =  kecske. 

kk.    =  közkeletű. 

Kkfélegyh.  =  Kiskunfélegyháza. 

KI.  =  Különlenyomat. 

Kol.  és  Óv.  =  KoLOzsvÁRY  és  Óváry  :  Magyar  Jogtörténeti  emlékek. 
A  magyar  törvényhatóságok  jogszabályainak  gyűjteménye.  Buda- 
pest, 1885. 

K.  pü.  levt.  =  Közös  pénzügyi  levéltár  (főleg  Takáts  Sándor  adatai). 

Kr.  V.  Kreszn,  =  Kresznerics  Ferencz:  Magyar  Szótár.  Budán,  1831. 

Kriza  =  Kriza  János  :  Vadrózsák.  Székely  népköltési  gyűjtemény. 
Kolozsvár,  1863. 

Kupa  =  Kupa  Árpád  in  litt. 

Lipp.  P.  Kert  =  Lippai  János  :  Pozsonyi  Kert.  1664 — 1667. 

Lz.  =  Lázár  István  :  Alsófejérmegye  magyar  népe.  Nagyenyed,  1896. 

m.  =  megye. 

M.  =  Malonyay  Dezső  tárczaczikkei.  Bud.  Hirl. 


RÖVIDÍTÉSEK    ÉS   JKLEK  61 

M.  A.  =  SzENCzi  Molnár  Albert:  Dictionariumhungarico-latinum.  1621. 
M.  Qazd.  tört.  Sz.  =  Magyar  Gazdaságtörténeti  Szemle  I.  1894. 
M.  J.  =  MÁRTON  József:  Magyar  német  és  Német  magyar  szókönyv.  1803. 
MNy.  =  Magyar  Nyelv.  Szerkeszti   Szily  Kálmán  és  Gombocz  Zoltán. 

I— IX.  1905  óta. 
M.    ó.   =   Madarassy   László  :    „Nomád   pásztorkodás    a   kecskeméti 

pusztaságon"  1912. 
Magyar  Szó  =  napilap    1904,    143.    sz.    „Hogyan   ismerjük   meg  a 

magyar  lovat?" 
Misk.  V.  Miskolczi  =  Franzius.  Miskolczi  :    Egy  jeles  vadkert.  1769. 
Moldován  =  Moldován  Gergely  dr. :  Alsófehérvármegye  román  népe. 

Nagyenyed,  1899. 
Mon.  ==  Monostory  Károly:  A  sertéstenyésztés  alapvonalai.  Bpest,  1897. 
Mtsz.  =  Magyar  Tájszótár.  Budapest,  1892. 

Műnk.  =  Munkácsi  Bernát  dolgozatai  az  Ethnographia  1901 — 1905.  köt. 
nn.  =  Nem  népies. 
Nyr.   =   Magyar   Nyelvőr.  Szerk.    Szarvas    Gábor,  Simonyi   Zsigmond. 

I.  stb.  Ny.  3 :  43  =  3-ik  kötet  43-ik  oldal. 
NytSz.  =  M.  Nyelvtörténeti  Szótár.  1890—1893. 
NyK.  =  Nyelvtudományi  Közlemények. 
ö.  =  ökör. 

Oklsz.  =  SzAMOTA — Zolnai  Magyar  Oklevélszótár. 
Orsz.  Ivt.  =  Országos  levéltár. 
Orsz.  Ivt.  d.  =  Országos  levéltár,  diplomatica. 
Pb.  =  példabeszéd. 
P.  Gy.  =  PuNGüR  Gyula. 

PP.  =  Páriz-Pápai  Ferencz  :  Dictionarium  latino-hungaricum.  1708. 
PPBod.  =  Pariz-Pápai  Bod.  Cibinii.  1767. 
Préw.  Tib.  ==  Przewalszkij  Reisen  in  Tibet.  1834. 
R.  P.  =  II.  Rákóczy  Ferencz  :  Instructio  pro  spectabili   ac    generoso 

Stephano  Kálmánczai,  universarum  fiscalitatum  Maramarosiensium 

praefecto.  M.  Gazd.  t.  Szemle.  IV.  2.  1897. 
RMNy.  =  Bégi  Magyar  Nyelvemlékek    (Döbrentei  G.)    Buda,    1838 — 

1840,  a  M.  Ny.  Sz.  és  Oki.  Sz.-ból  idézve. 
RMK.  =  Bégi  Magyar  Költők  Tára    (SzHíASy   Áron)    1877.  I— V.,    a 

M.  Ny.  Sz.-ból  idézve. 


62  HERMÁN    OTTÓ:    RÖVIDÍTÉSEK    ÉS    JELEK 

Réthy  =  Réthy  Lábzló  dr. :  Az  oláh  nyelv  és  nemzet  megalakulása. 
Nagybecskerek,  1890. 

Schl.  sz.  j.  =  A  schlágli  magyar  szójegyzék  a  XV-ik  sz.  elsó  negyedé- 
ből. Kiadta  Szamota  István.  Budapest,  1894. 

Sch.  =  ScHENK  Jakab  gyűjtése. 

S.  I.  =  SÁNDOR  István.  Sokféle  XII.  darab,  Bécsben,  1808. 

Simics  =  SiMics  Károly  :  Kirgiz  pásztorlakások.  Ethnogr.  Ért.  1903. 

Sz.  D.  =  Baróti  Szabó  Dávid  1.  B.  Sz.  D. 

Sz.  P.  B.  =  SziKszAi  Fabriczius  Balázs  latin-magyar  szójegyzéke, 
1590.  Közzétette  Melich  János.   1906. 

Sz.  K.  =  Szabó  Károly  (forrás  az  illető  helyen). 

Szt.  és  Sztripszky  =  Sztripszky  Hiador  :  Adatok  Erdély  őshalászatá- 
hoz.  Ethnogr.  Ért.  1903.  6.  és  czikk  a  Pesti  Hírlapban. 

Sz.  Z.  =  Szamota  és  Zolnai  :  Magyar  Oklevélszótár.  Z.  Oki.  Sz. 

t.  =  tehén. 

Tolnay  =  Wolstein  Amadeus  János  fordítása  Tolnay  Sándortól.  1786. 

T.  M.  =  TuRi  Mészáros  István  czikkei,  Magyar  Nyelv.  VIII.  köt.  1912. 

T.  M.  I.  =  TuRi  Mészáros  István  kéziratai.  Nyelvtud.  Társ.  irat- 
tára. 1914. 

T.  S.  ^=  Takáts  Sándor  kiírásai. 

Tseh.  Márton  =  Ts.  M.  Lovakat  orvosló  könyv.  Pest,  1797. 

Tsz.  =  Magyar  Táj  szótár.  Kiadta  a  Magyar  Tudós  Társaság. 
Budán,  1838. 

TTK.  =  Természettudományi  Közlöny ;  megindította  Szily  Kálmán. 
1872. 

üjfalvy  =  Carl  v.  Ujfalvy,  Florenz.  Zentralbl.  für  Anthropologie. 
IX.  2.   105. 

"ütsz.  =  Új  tájszótár,  Szinnyei  JózsEEPtől. 

TTrb.  et  Conscrpt.  ==  Urbaria  et   Consciptiones.  Orsz.  Levt. 

Vadr.  =  Kriza  :  Vadrózsák  1.  Kriza  alatt. 

Vámb.  M.  e.  =  Vámbéry  Ármin  :  A  magyarok  eredete.  Budapest,  1882. 

Ver.  =  Verantius  Faustüs  :  Dictionarium  pentaglossum.  1595.  (1834.) 

Z.  L.  =  Zoltai  Lajos  :  A  Hortobágy-Debreczen.  1911.  és  levelek. 

Zl.  =  Zlamál  Vilmos  :  Barmászat  stb.  Pest,  1861. 


A  SZ08ZEDET 

HÁROM  FÜGGELÉKKEL 


A  szószf:det. 


I.  A  HÁZ  ÉS  TÁJA. 
A  ház  és  tája. 

*  Ablak  —  Ver.  35.  —  Fenestra, 
dalmát:  Prozor,  Oblok. 

*  Ablak-homlok  —  Székelyf., 
Ütsz.  I.  3.  —  az  ablakmélyedés 
felső  ívezete.  *  Szemöldök. 

*  Ablak-szem  —  Sopron  m. 
Répcze  m.,  Palóczság,  Deésakna, 
Eszék  vid.,  Ütsz.  I.  3.  —  az 
ablak  üvegtáblája.  *Ez  nem  az  ősi 
forma,  mert  ez,  üveg  helyett,  a 
„lantorna^,  a  hólyag  volt.  A  lám- 
páson is  ez  volt  üveg  helyett ; 
akad  még  ma  is,  1.  Lantorna. 

*  Ablak-tányér  —  Udvarhely., 
Ütsz.  I.  3.  —  ablaktábla. 

*  Ablak-tölgy  —  Csik  m. :  Gyer- 
gyó-Remete.,  Ütsz.  I.  4.  —  az 
ablak  oldalfája. 

Abora,  abara,  aborha  —  Tsz. 
szerint  —  széna-  v.  takarmány- 
tartó és  védőalkotmány,  mely  4 
vastag  karóból  v.  faoszlopból  és 
följebb  V.  lejjebb  csúsztatható 
könnyű  födélből  áll.  Szláv  ere- 
detű. Ószl.  óbora  =  sepimentum. 
Nyr.  27  :  344.  —  Beregszász.  Nyr. 
27 :  95.  Négy  földbeásott  oszlopon 
emelhető-sülyeszthető  háztető.  — 
Szatmár.  Ua.  Nyr.  24:431. 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelv 


Ágas  —  Csúza,  Baranya  m.  — 
az  oszlop,  ha  felül  nem  is  kétágú, 
pl.  kerítéságas,  kapuágas.  *Már 
a  szó  —  ágas,  maga  mondja, 
hogy  a  meghatározás  téves.  Nyr. 
18:46. 

♦  Aggaték  —  1.  Zala  és  Vasm. 

—  fogas.  „Vedd  le  az  aggatékról 
a  szűrömet",  „Akaszd  fel  a  sip- 
kámat az  aggatékra".  —  2.  Gömör 
m.  —  fogadott  gyermek. 

Ágos  —  Győr  és  Veszprém,  m., 

—  kétfelé  ágazó  fa,  a  mire  a  szín 
hullató  gerendája  van  rátéve.  Nyr. 
35 : 433. 

SAgyfa—  Székelyf.,  Ütsz.  I.  13. 

—  a  szarvazatban  az  épület  tetejét 
összefoglaló  fa. 

Ajtó  —  Ver.  38.  —  Fores, 
olasz :  Porta,  német :  Thür,  dal- 
mát: Vrata.  *Ez  a  tót  kapu,  az 
ajtó:  Dvere. 

Ajtó-fejfa  —  Palóczság.,  Ütsz. 
I.  21.  —  ajtófélfa. 

*  Ajtófélfa  —  kk.  —  az  ajtó 
két  oszlopoldala.  Az  ajtót  meg- 
alkotja a  két  ajtófélfa,  a  szemöl- 
dökfa és  a  küszöb,  együttvéve 
keret,  a  melybe  a  tulajdonképpeni 
ajtó  illesztve  van. 

kincse.  5 


Ajtóragasztó 


66 


Butka 


Ajtóragasztó  —  1.  ajtófélfa. 

Ajtó-retecz  —  Felső-Somogy. 
Maróth  puszta.,  Ütsz.  I.  21.  — 
ajtózár  *  kulcs  nélkül. 

S  Ajtószár- fa  —  Őrség,  Vas  m.. 
Csúza,  Baranya  m.,    Ütsz.  I.  21. 

—  ajtófélfa. 

*Ajtó  szemöldöke  —  Maros- 
vásárhely vidéke  —  az  ajtókeret 
felső  része. 

*  Ajtupelhe-lik  —  Őrség.  Vas 
m..  Ütsz.  I.  21.  —  kulcslyuk. 
(*A  „pelhe"  nyilván  pléh  =blech, 
sokszorosan  a  zár  neve.) 

Akna  —  Dunántúl.,  Ütsz.  I. 
23.  —  kémény. 

*  Állás  —  Háromszék  m..  Ütsz.  I. 
33.  —  a  csűr  földje  fölött  a  két 
gerendafára  csinált  széna-  v.  ga- 
bonatartó hely,  csürpadlás.  Palócz- 
ság  :  fészer.  Nyr.  22  :  480. 

*  Állásfa  —  Málnás.  Háromszék., 

—  a  csúrfődje  felső,  padlásrészé- 
nek belső  felén  elhelyezett  víz- 
szintes gerendák,  melyekre  kévés 
gabonát  raknak.  —  Vö.  csúrfődje. 

Angor  —  Hétfalu.    Brassó  m., 

—  mészárszék.  *Nyilvána  peczér 
területe,  az  Anger,  Schindanger, 
szász  réven  jutott  a  magyarba. 
Nyr.  21 :  144. 

Anyaágas  —  Szabolcs  m.,  — 
czuláp,  szuláp,  czulák.  Nyr.  17 :  414. 

í  Árnyék  —  Háromszék  m..  Ütsz. 
I.  54.  —  félszer,  szín. 

*Árnyókalja  — Málnás,  Három- 
szék m.,  —  a  csúr  fedett,  de  el 
nem  zárt  része.  (Vö.  Csúr.)  Itt 
vannak  elhelyezve,  beállítva,  fel- 
aggatva vagy  hiú  gerendáira  (pad- 


lás g.)  felrakva  a  gazdasági  esz- 
közök. Ma:  szekérszín. 

*  Azsag  —  Székelyföld  —  sütő- 
kemenczét  tisztogató  eszköz,  pe- 
metefűből vagy  kukoricza  hantjá- 
ból való. 

Banya-kemencze  —  Somogy 
m.,  Mtsz.  I.  98.  —  sárral  tapasz- 
tott parasztkemencze,  boglya- 
kemencze. 

Boglya  —  Szúrnyeg,  Zemplén 
m.,  Mtsz.  I.  149.  —  boglyaalakú 
sárkemencze. 

Boldog-anya  —  Heves  m. 
Karancs  vid.,  Gömör  m.,  Mtsz.  I. 
156.  —  a  mestergerendát  tartó 
faoszlop  a  parasztházakban. 

íBordój,  bordi  —  Moldovai 
csángók.  Mtsz.  I.  163.  —  =  bor- 
dély :  hitvány  kunyhó,  viskó,  putri. 

í  Bordély  —  Székelyf.,  Mtsz; 
I.  163.  —  hitvány  kunyhó,  viskó, 
putri. 

*Boronafa,  úsztatott  —  Lz.  — 
faházépítésre,  a  fából  való  fala- 
zat be  van  „vájkolva",  boronálva. 

Botló  —  Kis-Kún-Halas.  Mtsz. 
I.  173.  —  a  kapunyílás  közepén 
levő  vastag  czövek,  a  melyre  be- 
csukáskor  a  kapuszárnyak  sarkát 
fölteszik. 

*  Búbos  kemencze  —  Lz.  — 
kény  érsütőkemencze . 

Butik,  budik  —  Dunántúl. 
Mtsz.I.  202.  —  kis  kunyhó.*  Idegen, 
nyilván  a  butique,  mely  katona- 
soron jutott  a  nyelvbe. 

*  Butka  —  Abauj  m.  —  Bútka 
—  Rozsnyó.  —  Butyka  —  Szőny. 


Bukkfa-tégla 


67 


Csőrkapu 


Győr  m.,  Mtsz.    I.    202.     -  bódé. 
*A  német  Bude. 

í  Bükkfa-tégla  —  Málnás,  Há- 
romszék —  bükkdeszkából  vágott 
téfflaalakú  darabok.  Régente  evvel 
fedték  a  tetőt. 

Bütü  —  Székelység  —  vége 
valaminek,  pl.  házbtitü.  Nyr. 
2  :  426. 

*  Cselesznek  —  Pográny  és 
vid.  Nyitra  m.,  Mtsz.  I.  297.  — 
kémen eze  eleje,   szája  környéke. 

*Csemp,  csempe,  esempely  — 
Székelyf.,  Udvarhelym.,  Három- 
szék m.,  Csík  m..  Moldvai  csáng., 
Mtsz.  I.  284.  —  kályha. 

*  Csempe:  kályha.  —  Sz.  D., 
Kr.  81 :  33.,  Mtsz.  I.  284.  — kályha- 
cserép. 

*  Csepegés  —  Székelyf.,  Mtsz. 
I.  288.  —  ház-eresz.  „Maradj  a 
csepegés  alatt,  ott  nem  ér  az  eső". 

*  Csepegő  —  Debreczen.,  Mtsz. 

1.  288.  —  1.  házeresz   csurgója ; 

2.  ereszalja,  hová  a  víz  lecsurog. 

Csereklye  —  Orbán  B.,  A  Szé- 
kelyföld. —  létrát  pótló  ágas  fa. 
3:85.  Nyr.  37:90. 

*Cserény  —  Lz.  —  vesszőből 
font,  tapasztott  boltozat  a  búbos 
kemencze  fölött.  —  Csöreny  -^ 
Baranya  m.,  Kis-Kún-Halas.,  Kecs- 
kemét :  konyhaajtón  levő  vessző- 
félajtó. Mtsz.  1 :  295. ;  —  Göcsej  : 
léczajtó.  Mtsz.  1:295.;  1.  Verőcze 
és  vö.  Mtsz.  L,  294—295. 

» Cserép  —  Ver.  118.  —  dal- 
mát :  Csryp.  *Tót  crep. 


í  Cserepes  —  Selye,  Maros- 
torda  m.,  —  kályha.  Részei: 
1.  ftitő,  2.  kályha,  3.  kályha  fa, 
4.  Ponk,  5.  tűzhely,  6.  katlan 
szája,  7.  puczok  kő,  8.  gócz  láb, 
9.  kémény.  Vö.  kemencze  mege  és 
Mtsz.  I.  296. 

*  Cseresznek,    cseresznyék  — 

Gömör  m..  Heves  m.,  Mtsz.  I. 
297.  —  kemencze  füstfogója,  nyi- 
tott kürtője. 

*  Csorgató  —  Balatonmell.,  Mtsz. 
I.  347.  —  házeresz  csorgója. 

íCsornok  —  tornácz.  Székely 
szó.  Tsz.   76. 

*Cső,  csü  —  Rimaszombat., 
Mtsz.  I.  351.  —  kemencze  sütője. 
„Tedd  a  csúbe  a  pecsenyét,  haggy 
süjjön  meg.  *Ez  a  német  Rőre, 
az  újkori  takaréktűzhely  tartozéka 
és  sokszorosan  Rérnyi  vagy  Rér. 

*Csurgaté  —  Veszprém  m., 
Mtsz.  I.  347.  —  házeresz  csurgója. 

*  CsüUik  (==  csűr-lik,  csűr-lyuk) 
—  Karancs  vid.,  Mtsz.  1. 377. —  csűr. 

íCsűr  —  Málnás,  Háromszék 
m.  —  Részei :  Arnyékalja  (ma 
szekérszín).  Odor,  Csűrfődje,  Is- 
tálló, Disznópajta.  A  ház  udva- 
rán áll. 

*Csür  agya  — Málnás,  Három- 
szék m.,  —  a  hijunak  az  ülőn 
felüli  része.  „Az  ülőn  fejel  van 
a  csűr  agya." 

í  Csűrfődje  —  Málnás  —  a 
csűr  szérűje. 

*  Csűrkapu  —  Málnás,  Három- 
szék m.,  —  a  csűr  csűrfődjének 
mellső  oldalán  levő  nagykapu.  Vö. 
csiírfödje  kapuja,  csűr,   csűrfődje. 

5* 


Cuchya 

*Cuchya— Ver.  108. — Tugurium. 
Német :  Paurnhauss,  dalmát:  Cser- 
ga.  *  Kunyhó.  A  Cuchya  emlékeztet 
a  szláv  konyhára,  mely  Kuchina. 

*Czépus  —  Málnásfürdő  — 
a  tűzhely  földbe  vert  falába.  Ebben 

czépusszeg. 

*Czikó  —  Baranya  m.,  Szla- 
vónia., Mtsz.  I.  234.  —  kuczkó, 
sut,  kemencze  mögé,  kemencze. 
S  Szlavónia,  Mtsz.  1.  234.  —  ke- 
mencze. 

Czímzés  —  M.  Zalaapáti  — 
a  koszorúgerenda  alatt,  a  ház  két 
oldalán,  téglából  rakva.  *  Vájjon 
nem  Gesimse-e? 

*Czövek  (Zeuvek)  —  Ver.   25. 

—  Cuneus. 

Czuláp  —  Patóháza,  Szabolcs 
m.  —  sasfa,  ágas.  Nyr.  19 :  333. 
Túrkeve  :  fa-  vagy  téglából  rakott 
oszlop.  Nyr.  3:229.  A  tót:  stlp 
=  oszlop. 

Czüjek  —  Somogy  —  czövek. 
Nyr.  2:375. 

*  Deák-sövény  —  Tisza-Dob. 
Mtsz.  I.  388.  —  vesszőből  vagy 
nádból,  fonás  nélkül  készült  kerí- 
tés, melynek  alsó  vége  a  földbe 
van  ásva  s  a  közepe  táján  meg 
van  korczolva. 

Diák-lésza  —  Barkóság  — 
függélyes  fonású  kerítés.  *  Nyilván 
egy  a  tiszadobi  Deák-sövénnyel, 
1.  azt.  Nyr.  32:521. 

Dikó  —  Rimaszombat,  Gömör 
m.  —  az  ólban  készült  fekvő- 
hely a  kocsis  számára.  *Szalma- 
fonatú.  Nvr.  22:383. 


Eszterha 

Dufart,    dúfart    —    kapualja. 

—  (Tsz.)  Német  durchfahrtból. 
Nyr.  24 :  159. 

*  Duzzogó  —  Hódmező-Vásár- 
hely.  Mtsz.  I  446.  —  kemencze 
padkája. 

*  Eblak  —  Győrvid.,  Nyr.  5 :  522., 
Ütsz.  I.  3.  —  ablak. 

Előte  —  Bihar  —  a  boglya- 
kemenczének  sárból  tapasztott 
ajtaja.  *Vö.  Tévő.  Nyr.  4:44. 

*  Épség —  Csík  m.,  Háromszék 
m.  —  épület. 

í  Eresz  —  Kemenesalja  —  ház 
fedele,  héja.  Csíkszék :  pitvar, 
csarnok.  Gömör,  Székelyföld :  ház 
fedeléhez  való  ragasztók.  Tolna 
m. :  folyosó,  házfedél  kiálló  része. 
Tsz.  109. 

*Erez  —  Kézdi-szék.,  Tsz.  109. 

—  a  lakóház  pitvara.  —  *Erez 
hibásan  van  adva,  mert  a  szé- 
kelyek Eresznek  mondják. 

i  Erkély  —  Ver.  76.  —  Per- 
gula.  Olasz:  Altana.  Ném. :  Erker. 

Eskája,  rétya  —  Baranya  m. 
Tud.  Gyűjt.  1826.—  létra.  *  Nyil- 
ván a  Scalaból :  eskola,  rétya 
=  létra,  a  német  Leiter.  Nyr. 
34 : 483. 

Espély  —  Tsz.  —  faszeg,  a 
mellyel  a  sátor  ponyváit  össze- 
foglalják. Német  speil :  stábchen- 
ből*  Osztrákul  Speidl.  Nyr.  24: 100. 

*  Eszterha  —  Mtsz.    515 — 516. 

—  1.  háztető,  2.  eresz,  3.  eresz- 
alja. Tótul :  sztrecha.  Változatait 
lásd  a  Mtsz.  1.  515.  *Pápa  vidéke 

—  házeresz,  mely  a  gátőrt  fedi. 


Eszterha-alja 


69 


Gádor 


í  Eszterha-alja  —  Komárom., 
Mtsz.  I.  516.  —  ereszalja. 

Eszterja  —  Balatonmellék  — 
házeresz,  a  fedélnek  a  falból  elől 
s  hátul  kiálló  része.  Hullató 
(Kemenesalja).  Tsz.  112.  Tótul: 
sztrecha. 

Észtem  —  Rábaköz  —  gát 
az  árvíz  ellen.  Nyr.  3  :  280. 

*Fal  —  Ver.  73.  ^  Faries. 

*  Fecskesár  —  Berzencze,  So- 
mogy. —  házépítő  anyag :  agyag, 
szalmával  jól  összetaposva.  Igazán 
a  füsti  fecskétől  eltanulva,  ugyan- 
így a  Hajdúságon  is. 

SFélodru  —  Székelj^.,  Tsz. 
119.  —  p.  0.  olyan  csűr,  melynek 
csak  egyik  felébe  —  odorba  — 
lehet  gabonát  rakni ;  másik  felében 
istálló  van. 

*  Félszer  — Kemenesalja.,  Tsz. 
119.   —   szín,    kocsitartó    épület. 

*Fergentyü  —  Szüágyság  — 
fakilincs,  fazár. 

*  Fészer  —  Baranyám.  —  szin. 
Kecskemét,  Tsz.  121.  Fészerszín, 
színalja. 

Fogas  —  Bölön.  Háromszék  m. 
—  zsámoly,  melynek  deszkalap- 
jába függőlegesen  egy-két  arasznyi 
vesszők  vannak  erősítve.  A  juhok- 
nak való  szénát  teszik  belé,  hogy 
az  istállóban  el  ne  gazolódjék. 
Nyr.  34 :  104. 

*  Fordító  —  Kis-Kúnság.  Deb- 
reczen,  Bodrogköz,  Székelyföld, 
Erdély.,  Mtsz.  L  620.  —  fakilincs. 

*  Forgó-karika  —  Heves  m., 
Mtsz.  I.  622.  —  érczkarika. 


♦  Fölső-küszöb  —  Csúza,  Ba- 
ranya m.,  Mtsz.  I.  634.  —  szem- 
öldökfa. 

»Förgölő  —  Székelység.  Nyr. 
31:114.  és  34:107.  —  pajta 
ajtaján  levő  fahorog,  faretesz. 

$Füke    —    Baranya    m..    Tsz. 

—  vakablak. 

Fül-ajtó  —  Nyikó,  Udvarhely 
m.  —  helyesebben  hül-ajtó.  Lécz- 
ből  van  készítve  s  istállókra  al- 
kalmazzák (pinczékre  is),  hogy  a 
friss  levegő  bemehessen,  nehogy 
az  állatok  meg  fül  jen  eh.  L.  Verőcze 
is.  Nyr.   17:32  és  86. 

♦  Fülke  —  Gömör  m.,  Tsz.  — 
parasztházaknál  kemencze  mel- 
lett gyömbérnek  stb.    szánt  hely. 

íFürgetü  —  Őrség.,  Tsz.  131. 

—  ajtó-sasra  közepénél  fogva 
szegezett  kis  fa,  melynek  akár- 
melyik végével  be  lehet  az  ajtót 
zárni.  A  retesz  és  kelencs  másféle 
zárok.  *  Helyesen:  betámasztó. 

♦Fütö  —  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  pléhkemencze  a  cserepes 
és  a    fal    között.    Vö.    cserepes. 

*  Újkori. 

♦  Gabona-ház  —  Ver.  42.  — 
Granarium.     Dalmát :     Hambar. 

*  Magyarul  Hombár. 

íGádér-fa  (=  gádorfa)  —  Rép- 
cze  mell.,  Sopron  m.,  Mtsz.  I. 
666.  —  földre  fektetett  gerenda, 
mely  a  tomáczot  az  udvartól  el- 
választja. 

♦  Gádor,  gádor,  gátőr  —  Du- 
nántúl,  Pográny  és  vid.,    Nyitra 


Ganéj  helye 


70 


Gusba 


m.,  Beret,  Abauj  m.,  Mtsz.  L 

—  ereszalja,  tornácz,  folyosó. 
*Pinczetorka. 

*  Ganéj  helye  —  Ver.  101.  — 
Sterquüinum.  Német:  Mistgrube. 
Dalmát :  Gnoischye. 

Garággya  —  Bihar  —  trágyá- 
ból s  szalmából  összehordott  felöl 
magas  kerítés.  Nyr.  4  :  44. 

*  Gát  —  lésza,  sövény.  Barkó 
szó.  Tsz.  135. 

*  Gátőr  —  Pápa  vidéke,  Tsz. 
135.  —  az  a  része  a  lakásnak, 
mely  az  udvarra  nyúló  eszterha 
alatt  szárazon  áll. 

*Géber  —  Lz.  —  a  német 
Giebeltől.  L.  Vértelek. 

*Geráda  —  Debreczen,  Mtsz.  I. 
677.  —  eresz,  tornácz. 

Géréndü  —  Őrség  —  gerenda. 
Nyr.  2:374. 

*  Gerezd  —  Kezdi  szék.  Tsz. 
137.  —  faépület  borona  végeinek 
egymásba  rovatása,  az  épületek 
szegletein. 

Gicza :  házfödésre  való  apró 
zsupp,  kettős  zsupp.  Tsz.  I.  695. 

—  Szent-Gál,  Veszprém  m.,  Nyr. 
3  :  89.  —  háztetőt  fedő  zsúp. 
„Házat  giczázni." 

Giozázni  —  Szent-Gál,  Vesz- 
prém m.,  Nyr.  3 :  89.  —  „házat 
g."  Vö.  Gicza. 

Gicza-zsupp    ^—     M.-Zalaapáti 

—  a  kontyos  tető    gerinczén. 


*  Góczal 
kelyf..  Tsz.   138. 


tüzelőhely.     Szé- 


SGócz  alja  —  Pest-alja,  Ke- 
mencze  alja.  Székely  szó.  Tsz. 
138.  Selye,  Maros-Torda  m.,  — 
a  góczláb  kályha  alatti  része.  Vö. 
Cserepes. 

*Góez  láb  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  a  kályha  oszlopa 
fából  faragva.  Vö.  Cserepes. 

*Gog  —  kemencze.  —  Innen 
gog-mege,  gog-alja,  másutt  pest- 
mege,  pest-alja.  „Ülj  be  a  pest 
alá",  másutt  „agog  alá".  Székely 
szavak.  Tsz.  138. 

*Góré  —  1.  kukoriczatartó 
hely.  2.  Szőlő-  vagy  kukoricza- 
pásztor  kunyhója.  Balaton  mel- 
léke. —  Négy  magas  oszlopon 
álló  menedékhely,  benne  hálnak. 
Kállay  gyújt.  —  Gunyhó,  halász- 
góré,  halászkunyhó,  kaliba.  Pa- 
lóczság.  —  Szőlő-,  dinnye-  és 
kukoriczacsősznek  földből  vagy 
fából  épitett  vigyázóhelye.  Szeged, 
Kecskemét,  Tsz.  139. 

Góró  —  Orosztony,  Zala  m.  — 
kukoriczaszárító,  magas,  léczes 
pajta.  Vö.  Góré.  Nyr.  24:384. 

Göböríteni  —  Balaton,  Tud. 
Gyújt.  1839.  —  hevenyében  össze- 
tákolni egy  kis  épületet.  Nyr. 
34 :  484. 

S  Grádics  —  Ver.  94.  —  Scala, 
Laiter. 

Gudu  —  Nagyajta,  Háromszék 
m.  —  földbeásott  vályucska  vagy 
gödröcske,  itató  tyúkok  számára. 
Nyr.  34 :  104. 

í  Gusba  —  olyan  fa,  melyre 
tűzre  járó    üstöt   szoktak    akasz- 


Gúzsba 

tani.  —  Székelyi'.,  Csíkszék,  Tsz. 
144.  L.  gúzsba. 

í  Gúzsba  — Lóvész,  Csík  m. — 
üsttartó.  Részei :  guzsbafa,  ebből 
kinyulik  a  gúzsba  karja,  végére 
van  illesztve  a  guzsbavas;  felső 
éle  rovátkolt.  Ideakasztják  az 
üstöt,  sarokfa.  A  közepén  levő 
furadékban  áll  a  guzsbafa.  — 
Gúzsba  —  Csík  megye,  Gyergyó- 
ban  —  koUát.  Tsz.  145.  L.  Gusba. 

*Gyaka  —  a  szalmafedelet  le- 
csíptető karó.  Innen  gyakázni.  — 
Székelyf.  Szénaboglyán  átjáró 
pózna.  Szúrom  gyak.  Székely 
szó  stb.  Tsz.  146. 

íGyámol  —  (yamol),  karó.  — 
Ver.  101.  Statumen.  Német :  Pfal, 
Rabstack.  Dalmát :  Kolacz  taklya. 
—  Ver.  40.  —  Fulcrum.  PPBod. 
támasztó. 

*  Hágcsó —  kertek  *  kerítéséhez 
alkalmazott  lépcső.  —  Székelyf., 
Baranya  m..  Tsz.  151. 

*Hágszé  —  padlás.  —  Baranya 
m..  Tsz.  151. 

í  Hajlék  —  Ver.  104.  —  Ta- 
beruaculum,  Német :  Hütte. 

Háska  —  Csepreg  —  kerítés, 
palánk.  Tsz.  háskó.  Nyr.  2  :  372. 

»Háskó  —  hágcsó.  — Balaton- 
mellék. Lásd  az  egész  czikket  a 
Tájszótár  157.  lapján. 

S  Határ  —  Ver.  1 19.  —  Dalmát : 
Kőtár.  Jelenben :  nagy  határ 
trágya  is  =  összehordott  tr. 


n Hilajtó 

•  Ház  —  Ver.  30.  —  Domus. 
Olasz  :  Casa,  német :  Haus,  dal- 
mát:  Kuchya,  *kuca.  —  Ház  — 
szoba.  —  Barkó  szó,  Palóczság, 
Tsz.  157.  Székelyföldön  is :  pl. 
ódalház  =  mellékszoba.  Ház  — 
Málnás,  Háromszék  m.  —  Részei : 
tüzelő,  sütőkemencze,  kürtő,  raj- 
tája (létra),  ágy,  asztal,  pad,  tu- 
lipános láda,  pohárszék,  kemencze, 
ajtó  (belső  ajtó),  levélajtó  (rács- 
ajtó :  félajtónyi  magas).  Egyetlen 
ajtó  vezet  be  a  liázba  (ereszbe), 
kőtségkamara,  kicsi  ház,  nagy 
ház,  főtés. 

S  Ház  bütüje  —  Székelyf., 
Mtsz.  I.  209.  —  ház  vége. 

$  Házikó  —  Ver.  —  Casa.  — 
Ház  —  Casa  —  Haus,  Hixa 
(dalmát).  *Chiza,  tót. 

*  Ház-szarvazat  —  a  zsindely e- 
zetlen  szarufák  az  épület  tetejére 
felállítva.  —  Székely  szó.  Tsz.  158. 

*Hí,  híj  —  a  padlás  fölötti 
üresség.  —  Vas  m.  —  Híj  — 
padlás.  —  Marczalmellék,  Pápa, 
Tsz.  161,  162. 

Hidlás  —  Tokaj  —  deszka- 
padló az  istállóban.  Nyr.  19  :  383. 
L.  Híd.  —  Hidlás  —  Abauj  m. 
—   Istállópadló.  Nyr.  33:22. 

*Hiju  —  Málnás,  Háromszék 
m.,  —  padlás.  Az  ereszből  (vö. 
ház)  a  tüzelő  mellett  jobbfelől  álló 
rajtáim,  (létrán)  megy  fel  az  em- 
ber egy  nagy,  széles  téglaalakú 
nyíláson  át  a  hijuba.  A  nyílás  fel- 
es lenyíló  ajtaja :  lappancs.  Hiju- 
ban  gabonát  tartanak, 

*Hilajtó  —  Lz.  —  L.  Verőcze. 


Hiugerendázat 


72 


Kaloda 


*  Hiugerendázat     —     Lz.     — 

szaru-,  rak-  vagy  horgasfák    ösz- 
szessége. 

Hórdó-rájtoja —  Szászfalu,  Há- 
romszék m.  —  gabonahordáskor 
használt  szekéroldal.  Nyr.  36  :  326. 

*  Hűi-ajtó  —  Székelyf.,  Mtsz. 
I.  562.  —  pitvar,  istálló,  pincze 
külső  léczajtója.  L.  Verőcze. 

Iskája  —  Baranya-Szent-Lő- 
rincz  —  létra,  hágcsó.  *  Nyilván 
a  latin :  scala.  Nyr.  17 :  335  és 
2 :  237. 

Isparáez  —  a  lajtorjákat  a 
szirthez  erősítő  támasz.  Német : 
SpreizeUl.  Nyr.  24:252. 

í  Istálló  —  Ver.  18.  —  Caula. 
Német :  Schafstall. 

*Istáló  —  Málnás,  Háromszék 
m.  —  A  csűr  szélső  szakasza 
szarvasmarhák  és  juhok  számára. 
Padlását  gyermekkarvastagságú, 
fiatal  fenyőszálak  képezik :  perje, 
istállóperje  maguk  a  fenyőszálak  : 
perjefák.  Az  istálló  padlásürege 
istálló  odva. 

*Istáló  odva  —  Málnás,  Há- 
romszék m.,  a  csűr  istálló  szaka- 
szának padlása. 

*Istálóperje  —  Málnás,  Há- 
romszék m.,  —  a  csűr  istállójá- 
nak padlásgerendái.  Gyermekkar- 
vastagságú fiatal  fenyőszálak.  Vö. 
perje,  csűr,  istálló. 

í  Járompácza  —  Málnás,  Há- 
romszék m.,  vö.  odor  járom  páczáj  a. 
Vö.  odor. 

Mászol  (yazlo)  —  Ver.  81.  — 
Praesepium.  Dalmát :  Yaszlo. 


Jazoly  —  Kolozsvár,  glossz. 
1577.  —  praesepe.  TJ  Nyr.  36:261. 

Jazoly  karó  —  Kolozsv.  glossz. 
1577.  —  vacerra.  Cc.a  Nyr.  36  :  261. 

Kabala  —  Almás,  Háromszék 
m,  —  a  csempekemencze  felső 
része,  mely  egy  farámán  nyug- 
szik. Nyr.  36 :  326. 

íKájha  —  csempe  helyett  ke- 
menczének  való  cserép.  Székelyf., 
Tsz.   184. 

*  Kakasülő  —  Általánosan  — 
a  szaru-,  rak-  vagy  horgasfákat 
az  összeérés  alatt  erősítő  ke- 
resztfa. Sokszorosan  tyúkok  alvó- 
helye. 

*Kakó  —  egy  szeggel  meg- 
szegzett  s  a  csűr  farának  zsúpjába 
beléakasztott  (leszorító)  rúd  v. 
pózna.  —  Székelyf.,  Tsz.  185. 

*  Kaláka  —  (vendégséggel  ösz- 
szekötött  társas,  tömeges  segítség. 
Van  arató,  szénagyűjtő,  fahordó, 
fonó  stb.  kaláka).  —  Lásd  a  Tsz. 
185.  Székelyföld.  Van  házépítő 
kaláka  is :  ettől  megkülönbözte- 
tendő  az  a  segítség,  melyet  Gyer- 
gyóban  az  elégett  gazdának  a  köz- 
ségbeliek,  a  házának  rögtönös 
felépítésére  anyag-  és  kézimunka- 
adásban élelmezés  nélkül  nyúj- 
tanak. 

*  Kaliba  —  kunyhó.  Kaliba  — 
tőr ;  kalibába  esni :  tőrbe  csalni. 
Székelyf.,  *tulajdonképen^aíi6a= 
baj,  „sok  galibát  csinálni"  stb. 
Tót.  Tsz.  186. 

*  Kaloda  —  ház  fedelét  szorító 
kettős  fa.  —  Balatonmellék.  — 
Szeggel   összeszegzett   s   a   csűr 


Kályha 


73 


Kemencze 


tetején  keresztül  ve  tett  két  rúd. 
Székelyf.,   Tsz.    187.    —  Káloda 

—  1.  a  szalmatetőt  átfogó  kettős 
lécz.  Balaton.  2.  Ekeló,  az  eké- 
nek kétágú  csVisztatófája.  Szé- 
kelyf. 3.  A  méhkas  alsó  deszka- 
keremetje.  Háromszék.  4.  bognár- 
múszó.  5.  Bödönhajón.  Tsz.  I.  1026. 

*  Kályha — csempe,  kemencze. 

—  Székely  szó.  *A  németnél 
Eacheln,  Kachelofen.  Tsz.  187. 

*  Kályha-fa  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  a  cserepesnek  az  a 
fából  készült  rámája,  a  melyen 
a  kályha  össze  van  rakva. 

Kandi  —  kíváncsi ;  orrozat  nagy 
ólon,  a  melyben  takarmányt  tarta- 
nak. Nvr.  12 :  527. 


Kapu  —  Ver.   80. 


Porta. 


*Kapubábány  —  kapugyámoló- 
fa,  vastag  dúcz,  melyhez  a  kapu 
szárnyai  erősíttetnek.  „Búcsút  vett 
a  kapúbábányától.  —  Pápa  vid. 
Tsz.  192.  *  Általánosan :  a  kapu- 
félfától. 

Kapubábony  —  Kapubálvány, 
kapufa,  kapufélfa,  kapulábfel, 
kapuzába,  kapuzábé  —  a  kapu 
oldalfája. 

S  Kapubálvány  (Thorsáule).  Szé- 
kelyf. Vö.  kapubábány.  Tsz.  192. 

*  Kapufa  —  Ver.  110.  —  Valvae. 
*Torsaule. 


Kapufélfa 

kapuzábé. 


1.  kapubálvány. 


*  Kapulábfél  —  kapuláb,  kapu- 
fa (Thorsáule).  —  Székelyf.,  Tsz. 
192. 


» Kapuzába  —  kapuláb.  Szé- 
kelyf., Tsz.  192. 

*  Kapuzábé  —  kapubálvány. 
Székelyf.,  Tsz.  192. 

íKaró  —  Ver.  109.  —  Vallus; 
ein  Pfahl.  Ver.  73.  —  Palus. 

*  Karócska  —  Ver.  75.  —  Pa- 
xillus. 

*  Károgó  —  Tyúkod  —  a  ház 
ormán  álló  formás  fa,  a  melyet 
a  varjak  szeretnek;  ott  kárognak. 

*Kas  —  Ver.  119.  —  dalmát: 
kos. 

*  Katlan  —  üst-  v.  rézfazék 
helye.  Balaton  m.,  Tsz.  195. 

« Katlan  száda  —  szája.  Szé- 
kelyf., Tsz.  195. 

« Katlan  szája  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  a  katlan  nyílása  a 
katlan  falán. 

*  Katlantámasztó  —  allgemei- 
ner  Nothnagel.  Győrm.  Tsz.  195. 

Katroc  —  Devecser,  Baranya  — 
ketrec.  Nyr.  18  :  479. 

Kemence  pofája  —  Mátra- 
vidék —  a  kemencze  szája.  Nyr. 
24  :  431. 

*  Kemencze  —  Málnás,  Három- 
szék m.  —  Részei:  kemenczéfán 
nyugszik  a  felső  rész:  csempe- 
kemencze  (cserépkemencze) ;  ke- 
menrzelábT'd  van  erősítve  a  ke- 
menczefa,  alsó  vége,  a  pes faijába 
nyúlik  a  puczok,  pócz,  melyre  a 
kemencze  tüzelőfa  végét  támaszt- 
ják; puczoklik,  mint  a  pestalja, 
ez  is  kő-  V.  földből  van  rakva, 
jól  megtapasztva  és  meszelve; 
sod    (sut)    a   kemencze  fején  túl. 


Kemenczefej 


74 


Kuczorgó 


Ver.  15,  119.  —  Caminus.  Dalmát: 
Kamenicza.  Ver.  38.  Fornax.  Né- 
met: Ofen,  dalmát:  Feech.  *Magy. 
Pest. 

*  Kemenczefej  —  a  kemencze 
azon  része,  merről  a  tűz  ég;  ezzel 
átellenben  hátul  kemenczeláb  az 
a  fa  vagy  vas,  a  mely  kályhák 
alá  tétetik,  káholy-  v.  kemenczefa. 
Székelyf.,  Tsz.  200.  A  Tájszótár 
e  helyen  zavarosan  szól! 

« Kemencze  mege  —  Selye, 
Maros-Torda  m.  —  a  cserepes 
(1.  0.)  háta  és  a  fal  között  levő 
keskeny  köz. 

*  Kemény  —  padka  a  kályha 
mellett.  Sziget  vidéke,  Baranya, 
Tsz.  200. 

í  Kémény  —  Ver.  49.  —  Infu- 
mibuhim.  Dalmát:  Dimnya.  —  Ké- 
mény —  Lóvész,  Csík  m.  —  szikla- 
kövekből  összerakott  tűzhely.  Mel- 
lette áll  a  gúzsba.  Vö.  guzsha. 
A  kémény  felett  drót  van  ki- 
feszítve, melyre  üstöt  akasztanak. 
*Újkori. 

*  Kendőszeg  —  Málnás,  Három- 
szék m.  —  Régente  ezen  voltak 
elhelyezve  a  szép  kendők,  boká- 
lyok,  tányérok,  kalánok.  Ma  már 
nyoma  sincs.  *Ma  fogas. 

Kerékjászol  —  Győr  m.  — 
szénatartó  az  istállóban.  Nyr. 
3  :  427. 

*  Kertelés  —  Lz.  —  a  házról, 
ha  cserény-  v.  sövényfonatú. 

*  Kertelt  vessző  —  moldvai 
csángók  —  fonott  vessző.  Nyr. 
31  :  84. 

Kértsas  —  Szászfalu,   Három- 


szék   —    kerítés    oszlopa.     Nyr. 
36  :  327. 

*Ketrecz  —  1.  istálló  s  csűr 
előtt  polyvát,  kostot  tartó  hely. 
2.  Tyúkok  ólja,  Székelyf.  Baromfi- 
hizlaló.    Balaton    mell..  Tsz.  204. 

í  Kicsi  ház  —  Málnás,  Három- 
szék m.  —  a  rendes  lakószoba. 
Vö.  nagyház,  ház. 

*Kollát  —  Vacsárcsi,  Csík  m. 
—  szolgafa.  Részei :  kollátfa  (guzs- 
bafa),  kolldt  karja  (gúzsba  karja), 
kollátvas  (guzsbavas),  czövek  v. 
sarokczövek :  sarokfa. 

Kolodába  —  M.-Zalaapáti  — 
szokás  agyagfalat  verni. 

*Kolyiba  —  kaliba  —  Barkó 
szó.  Tsz.  211. 

*  Konyha  —  Ver.  25.  —  Culina. 
Olasz:  Cucina,  német:  Kuchel, 
dalmát:  Kuhinya. 

*  Kölyök  —  zavarnak,  fazárnak 
belső  része.  —  Palóczság,  Tsz.  119. 

*  Kötött  szalmafedél  —  álta- 
lános —  ha  egész  zsúpokat  rak- 
nak, illetőleg  kötnek  a  hiúgeren- 
dázatra. 

SKőtségkamara  —  Málnás,  Há- 
romszék m.  —  éléskamra.  *Az 
elköltenivalóról.  Vö.  ház. 

*Kuczik  —  kemencze  oldala  a 
tűzhelynél,  puszik.  —  Bodrogköz, 
Szatmár  vid.,  Tsz.  122. 

*Kuczk6  —  a  kályha  melletti 
szeglet.  Sopron.  —  Kuczik,  sut, 
zug :  angulus.  Tolna  m.,  Tsz.  122. 

í  Kuczorgó  —  törpe  ház,  mely- 
ben fel  sem  állliatni.  —  Kállay 
gyűjt.  Tsz.   122. 


Kudar 

*Kudar  —  kemencze  v.  kályha 
öble.  Kemenesalja,  Tsz.  123. 

*  Kuszkó  —  kályha  mellett  való 
szeglet.  Kemenesalja.  —  Kuszlik, 
kuczik,  sutton,  sarok,  zugoly,  szor- 
dék.  Balaton  mell.,  Tsz.  227—228. 

*  Kuszlik  —  kuczkó,  kályha- 
zug. Marczalmell.,  Tsz.  228. 

$  Küszöbláb  —  Székelyi.,  Mtsz. 
I.  1268.  —  1.  ajtófélfa. 

Lfábbítófej  —  Székelyf.,  Kriza 

—  a  lábbítók  hátulsó  végei  ebbe 
illesztvék.  Nyr.  1 :  281. 

«Lábitó  —  Székelység,  Nyr. 
31 :  115.  —  létra.  Xyr.  34  :  107., 
Sárköz,  Nyr.  32  :  462.,  Csúza,  Ba- 
ranya m.,  Nyr.  18:478.,  Mohács, 
Nyr.  27  :  111.,  Dunántúl,  Nyr. 
5  :  228.,  Lozsád,  Hunyad  m.,  Nyr. 
22  :  336.,  Rétfalu,  Szlavónia,  Nyr. 
34  :  487.  —  Lábító  —  Borsod  m.  — 
A  vásárra  járó  emberek  a  szekér 
baloldalára  egy  hosszú  rudat  köt- 
nek, hogy  arra  ráléphessenek, 
mikor  a  szekérre  akarnak  ülni  v. 
arról  le  akarnak  szállni.  Nyr. 
18:515. 

Lábtó  —  Beregszász  —  létra. 
Rétolya  —  uo.  —  ma:  betúát- 
vetés.  „Lajtorja".  Abaúj  m.,  Nyr. 
36:431. 

Lajmó  —  Bacsfa,  Csallóköz  — 
talpas  létra  egy  szál  fenyőből. 
Nyr.  16:92. 

Lajtárja  —  Szőkefalva,  Kis- 
Küküllő  m.  —  létra,  lajtorja.  Nyr. 
14 :  47. 

Lajtergya  —  Felső-Somogy  — 
lajtorja.    Nyr.    10 :  190.  Fejér  m. 

—  létra,  Nvr.   10 :  187. 


75 Leétra 

Lajtergya.  —  Szepezd,  Zala  m. 
—  „Hun  van  a  lajtergya?"  „Itt 
van  azisztérgya  alatt."  Házeresz, 
Nyr.  17  :  190.  Dobronak,  Hetes  — 
létra,  Nyr.  15  :  190. 

Lajtergya  —  Tolna  m.  —  létra. 
Nyr.  6:323. 

Lajtorgya,  lajtergya  —  Sze- 
pez ',  Zala  m.  —  lajtorja.  Nyr. 
17 : 236. 

Lajtorja,  létra  —  lojtra.  Újszl. : 
leiter,  szerb  :  lotra,  lengy. :  létra, 
rutén :  l'itra,  lytra,  iujtra,  ófn.  : 
leitara,  litv. :  leitere,  Nyr.  16 :  20. 
*Ver.  94.   Scala.    Német :   Leiter. 

*Lantorja  —  ablak  hólyagból 
az  oláhoknál.  Erdélyi  szó.  *A 
német  Laterne,  a  latin  Laterna. 
Tsz.  233. 

Lantorna  —  Ver.  54.  Laterna ; 
olasz  :  Lanterna,  ném. :  Latern  ; 
dalmát;  Szvichnicza.  *A  hólyag 
is,  a  mely  az  üveget  pótolta, 
„lantorna"  volt. 

*Lappan«s —  házból  a  pinczébe 
szolgáló  felemelhető  ajtó,  vagy  a 
madárfogó  (lecsapódó)  ajtaja.  Szé- 
ikelyf..  Tsz.  234.  —  Lappancs  — 
Málnás,  Háromszék  m.  —  a  hijuba 
vezető  nyílás  csapóajtaja. 

Láptó  —  Tisza-Dada  —  létra. 
Nyr.  27  :  45. 

Leb  —  Háromszék  m.  —  a  ke- 
mencze hőlevegője.  A  nyári  hő- 
ségben látható  léglebegés  is  lehy 
melyben  néha  délibáb  is  játszik. 
Nyr.  2 :  523. 

Leétra  —  Szilágy  m.  —  létra. 
Nvr.  6 :  473. 


Lésza 

Lésza  —  Mátyusföld  —  a  pő- 
zsövény  srallérja.  Nyr.  20  :  326. 

*Lészás  kert  —  felül  befedett 
sövénykert.    Székelyf.,    Tsz.  240. 

Létarja  —  Szolnok-Doboka  m. 

—  létra.  „A  létarja  elbillent  s  el- 
estem.«  Nyr.  10:239. 

Létorja  —  Derczen,  Bereg  m. 

—  létra.  Nyr.  20  :  432. 

*  Levélajtó  —  félajtó,  verőcze. 
Székelyf.,  Tsz.  240. 

Leveles  kapu  —  sok  helyen  — 
léczkapu,  kerített  udvarba  szol- 
gáló. 

Lézső  —  M.-Zalaapáti  —  tűz- 
fal a  ház  ormán,  1.  Vértelek. 

Lobba  ía  —  Dunántúl.  —  A 
mezei  munkások  a  kis  gyerekeket 
lepedőben  kecskelábakra  függesz- 
tik, hogy  alugyék.  *A  lepedő  így 
ringó  bölcső.  Nyr.  16  :  239. 

*  Macska  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Mtsz.  I.  1377.  —  a  tűzhelyen 
az  a  vas,  melyre  a  fát  rakják. 

*Macskafa  —  Székelyf. ;  Há- 
romszék m.,  Mtsz.  I.  1377.  — 
szarufákat  összefoglaló  fa,  kakas- 
ülő. 

*Majerpank  —  Lz.  —  a  felső 
gerendakeret  =  koszorú.  Megvan 
az  alföldi  szélmalomnál  is.  *  Nyil- 
ván a  „Mauerbank". 

*  Major  —  Ver.  81.  —  Praedium. 

*  Majorház  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  juhászok  hajléka ; 
ágasok  közé  foglalva;  deszkafal- 
ból, szalmafedéllel.  A  székelyföld 
juhászainál  a  sajtkészítő  kunyhó. 


76 Odo 

egyben  a  bács   —    itt  major   v. 
majoros  —  hálóhelye. 

íMak  —  Bánffy-Hunyad,  Mtsz. 
I.  1387.  —  régi  szabású  fakulcs- 
nak  három  kiálló  foga,  melyet  a 
vaskulcsnál  tollnak  neveznek.  Vö. 
Nyr.   12:380. 

Makk  —  Tsz.  peterke  alatt  —  az 
épület  boronafáj  a  végének,  be- 
véséssel készült  makkja,  mely  a 
kivésett  fába  szolgál.  Nyr.  13  :  91. 

Makkos  karika  —  Patakfalva, 
Udvarhely  m.  ^  vaskarika,  a 
melylyel  a  megrepedt  kaszanyelet 
összefoglalják.  Nyr.  34  :  105. 

*  Mally  —  kemencze  malylya 
=  kemencze  oldala,  belől.  Tisza- 
mente. Tsz.  249. 

*  Mestergerenda  —  a  padlás 
gerendái  alatt  keresztbe  húzott, 
erősítő  gerenda.  Székelyf.  Tsz. 
259.  Országosan  használva. 

*Mór  —  szalmás  sárból  rakott 
fal,  fecske-rakás.  —  Kemenesalja ; 
Sopron  m.  Tsz.  261. 

*  Nagy  ház  —  Málnás,  Három- 
szék m.  —  fogadószoba  = 
*„tiszta  szoba",  vö.  kicsi  ház,  ház. 

*Nyoszolyó  —  szalmából  fonott 
ágy,  lésza.  —  Balatonmell.,*  vö. 
Dikó.,  Tsz.  271. 

Odal  —  Göcsej  —  lajtorját, 
lábtót  is  jelent ;  t,  i.  a  szekér 
fogas  oldalát  lajtorja  gyanánt  is 
használják.  Lajtorját  rendesen 
réturhanak  nevezik.  Nyr.  12  :  47. 

*Odo  —  udu,  odv,  odu.  Szé- 
kelyf., Tsz.  273. 


Odor 


77 


Pemetefa 


» Odor  —  odu  :  mellékosztály  a 
csűrben  stb.  —  Székelyi.,  Tsz.  273. 

*Odor  —  Málnás  —  csűr  zárt 
szakasza,  melynek  csak  a  csűr 
födje  felőli  oldala  van  szabadon 
hagyva. 

*  Odor  fája  —  Málnás  —  az 
Odort  a  csúrfödtől  elválasztó  ge- 
rendázat. 

*Odor  fala  — Málnás,  Három- 
szék m.    —  vö.    odor,  odor  fája. 

SOdor  járompáczája  —  Málnás, 
Háromszék  m.  —  az  odor  falát 
(fáját)  és  búzatartó  fát  összekötő 
ágas,  vö.  járompácza,  odor. 

*Ó1  —  istálló.  —  Barkó  szó.  — 
Ormánság,    Palóczság.,  Tsz.   274. 

SOlló  —  szelementartó  fa.  Ba- 
latonmell., Tsz.  274.  Lásd  uo. 
ollóba  venni. 

*Orrozat  —  pitvar,  eresz,  er- 
kély. —  Sz.  D.,  Ksz.  62:21. 

Ostoru  —  Székelység  —  létrát 
pótló  ágas  fa*  =  ösztörú.  Nyr. 
5 :  424. 

*  Oszlop  —  Ver.  78  Püa.  Dal- 
mát: Sztuulp.  Német:  Seul.  *Tót: 
stlp. 

Osztom  —  Orbán  B.  Székely- 
föld —  létrát  pótló  ágasfa.  Erdő- 
kön használják.  Rákos  tájékán : 
osztom.  Köpeczen  :  perjyelág.  Tor- 
ján :  cserekje.  Siklódon :  csáklya. 
Vö.  Ösztörú.  Nyr.  37  :  93. 

Ottszorú  —  Sárköz  —  létra. 
L.  Osztorú.  Vö.  Ösztörú.  Nyr. 
32 :  463. 

*  Ösztörú  —  Alföld  —  köcsögök 
szárítására,  leölt  állatok  bontására 


szolgáló  ágasfa,  sokszor  erős  ka- 
rón vízszintesen  álló  kerék. 

ípaczok  —  rövid  fácskák,  me- 
lyeket a  szarufák  végéhez  szegez- 
nek, hogy  a  házfedél  horpadtabb 
legyen.  Bodrogköz  (*  homályos). 
Tsz.  281. 

*Pad  —  Heves  m..  Dinnyéshát 

—  padlás,    hiu.  lA   Tsz.    280-ik 
lapján,  nem  világos. 

*Fadika  —  padocska  ;  alacsony 
túzhely.  —  Baranya  m.,  Tsz.  281. 

Padimentom-kövecske —  Czeg- 
lédi  Istv. :  n.  Rákóczi  Gy.  stb. 
1661  =  kavics  padló.  Nyr.  30  :  326. 

*  Padka  —  Lz.  —  a  búbos 
kemencze  alapja. 

*  Padlás  —  Ver.  120.  —  dal- 
mát:  Pod.  *Tót:  Pojd. 

í  Pad-szék  —  Ver.  94.  — 
Scabellum.  Német :  Banckle. 

» Pajta  —  (paita),  csűr  (cheür) 

—  Ver.  72.  —  Palearium.  Olasz : 
Pagliavo.  Dalmát :  Poyata. 

Pajta  —  Lz.  —  istálló.  Hét- 
falú :  istálló.  Nyr.  3 :  373.  Orbán 
B. :  istálló.  Nyr.  37  :  93. 

Parizáta  —  Patóháza,  Szatmár 
m.,  —  recze,  léczkerítés.  Nyr. 
19 :  379. 

*  Pártázat  —  Balatonmell.  = 
kályha  karimája.  Tsz.  286. 

*Patics  —  Altalános  —  hasí- 
tott husáng,  mely  a  tapasztott 
falú  háznak  belső  vázát  adja. 

*Peraetefa  —  Bodrogköz  — 
sütőkemenczét  tisztogató  szalma- 
seprő. Tsz.  290. 


Pemeteg 


78 


Póznakankó 


í  Pemeteg  —  Csíkszék  —  fára 
kötött  szalmatekercs,  melylyel  a 
sütőkemenczét  kiseprik.  Tsz.  290. 

Pelvás  —  Fúr,  Komárom  m.  — 
pajta,    a  pelyva,   polyvától.    Nyr. 

18  :  528. 

*Pemet  —  Pápa  vidéke,  Ba- 
ranya —  sütőkemencze  tisztogató- 
eszköz. 

íPelyvakutyó  —  Vas  m.,  Mar- 
czalmell.  —  a  pajtákhoz  ragasz- 
tatni szokott  ólforma  rekesz,  hová 
a  pelyvát  töltik  s  tartják.  Tsz.  290. 

SPereje  —  Székelyf.  —  az 
istálló  felső  padlása,  melyen  a 
széna  áll.  Tsz.  292. 

*Perenge  —  a  fedelén  keresz- 
tül vetett  két,  egymással  össze- 
szegzett  rúd.  —  Székelyföld. 
Kállay  gyújt..  Tsz.  187.  Perentél  uo. 

Perje  —  Székelyf.  —  1.  Az  istálló 
felső  padlása  karóból  vagy  vessző- 
ből csinálva.  —  2.  A  csúrben  az 
állás  is  perjé-nek  neveztetik.  Tsz. 
292.  —  *  Málnás,  Háromszék  m., 
vö.  Istállóperje.  —  *A  pásztor- 
fúvészetben  egy  fú  neve :  Poa. 

*Perjefák  —  Málnás,  Három- 
szék —  az  Istállóperje  (1.  o.),  fia- 
tal fenyőszálak. 

SPernyeszteni  —  bepernyesz- 
teni  —  Balatonmell.  —  Pápa 
vid.  —  gizzel-gazzal  befúteni. 
Tsz.  293. 

íPest  —  Tsz.  Székelyf.  — 
sut  tüzelőhely  háta;  =  kemencze, 
de  magában  nem  használják,  csak 
összetételekben  :  pest  mellett,  pest 
alatt,  pest  megett.  Tsz.  293—294. 


—  Lásd  a  Tájszótárban  Peskedni, 
pest  alja  kezdetú  czikkeket  is. 

Pincze  —  általánosan  —  a  ház- 
nak a  földbe  ásott  része. 

» Pincze  —  Ver.  18.  —  Cel- 
larium ;  dalm. :  Pivnicze.  Német : 
Keller.  Oláh  :  Ptyemnicze. 

íPitar  — konyha  —  Csallóköz. 
Tsz.  299.  —  Székelyföldön  is. 

*Pitár  —  Lz.  —  a  ház  köze- 
pén, nyári  konyha  is. 

*  Pitvar  —  Ver.  112.  —  Vesti- 
hulum.  Vö.  Pitar. 

*  Póczik  v.  polczik  —  Vas  m., 
Győr  m..  Pápa  vid..  Tsz.  —  leg- 
inkább sárból  csinált  s  a  házak, 
vagy  kályha  előtt  levő  ülés. 
Tsz.  301. 

Póklya  —  Öri-Szent-Péter  — 
fenyőfából  hasogatott  léczecskék. 
Gyertya  helyett  égetik.  A  póklya- 
tartó  fel-letolható  czifra  állvány, 
vége  vasból,  a  melybe  a  léczecskét 
erősítik.  Nyr.  34  :  221.  *=  fáklya. 

í  Polyva-kutyó  —  Vas  m.,  Tsz. 

—  polyvatartó  fészer.  Tsz.  302. 

*Ponczik  —  Gyalu,  Kolozs  m., 

Nyr.  31:  115.  —  a  túzhely  része, 
hova  a  fát  támasztják. 

íPonk  —  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  tüzelőfa  végének  fel- 
póczolására  szolgál.  Vö.  puczok, 
majorház. 

*  Pózna  —  Balatonmell.  — 
szalmaházat  s  kazalt  lenyomtató 
sudara s  fa.  Tsz.  305. 


*  Póznakankó 


szalmafedeles 


Puczik 


79 


Reteszfő 


épületnek  farán,  fenn  a  hegyzési- 
nél  levő  pózna,  zavaros.  Székelyf., 
Tsz.   185:  Kakó. 

í Puczik  —  Gyalu,  Kolozs  m. 
Nyr.  31:115.  —  Kuczkó. 

♦  Puczik  V.  poczik,  puczok,  pu- 
czik, puczuk.  —  Székelyf.,  Tsz. 
Ülőhely  a  sutban,  kemencze  mege 
stb.  —  „A  várat  s  arany  midalliá- 
kat  nem  a  puczikban  keresik  !"  — 
Székely  közmondás.  Tsz.  308. 

♦  Puczok  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  tűzhely  az  Esztena  ajtó- 
hoz közel  álló  sarokban,  pázsintos 
földből  verve. 

♦  Puczok  kő  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  a  katlan  szája  előtti 
póez,  sár,  kő  v.  téglából.  Erre 
támasztják  a  tüzelőfa  végét.  Vö. 
cserepes. 

♦  Putri:  huruba,  földben  kiásott 
hajlék,  kutya.  Sz.  D.,  Ksz.  63  :  19. 
*A  huruba  nyilván  a  tót  hrob  =  sír. 

Rács  —  Kömörő  —  lajtorja- 
alakú készülék,  melyben  szénát 
tartanak  a  jászol  fölött.  Nyr. 
12  :  564. 

Rag  aj  ja  —  Kis-Kun-Halas  — 
a  ház  padlásának  az  a  része,  hol 
a  tető   a  falat  éri.  Nyr.    15 :  380. 

♦  Rag  alja  —  Balatonmell.  — 
a  padlásnak  a  koszorúfák  mellett 
levő  alacsonyabb  része.  Tsz.  310. 
—  Dombóvár,  Tolna  m.,  a  tető 
és  padlásalkotta  lapszög.  Nyr. 
25 :  192. 

S  Rajtája  — Málnás,  Háromszék 
m.  —  létra.  Az  ereszből  a  lap- 
pancson  át  a  hijuba  vezet,  vö. 
lajtorja. 


Raj  tója  —  Hajdú,  Szovát  — 
létra,    vö.    lajtorja.  Nyr.  26 :  189. 

Rajtója  —  Szászfalu  —  lajtorja. 
Nyr.  36:326. 

♦  Rakni  —  Ver.  102.  —  Struere, 
Olasz:  edificare.  Német:  Bauen  = 
építeni. 

Rakócza  —  Barkóság  —  istálló- 
beli  polcz.  Nyr.  32  :  524. 

Ramasz  —  Tatrangi  csángók, 
Erdély  —  úgy  nevezik  egy  levá- 
gott faderéknak  mintegy  90  cm 
hosszú  darabokba  ródalt  részeit, 
melyek  aztán  felhasogattatnak  ka- 
zalfákká. Nyr.  2  :  523. 

Rámpa  —  Vág  -  Királyfalva, 
Nyitra  vid.  palócz  —  korlát  az  át- 
járóknál. Nyr.  33  :  466.  *=Rampe. 

♦  Rázott  szalmafedél  —  Lz.  — 
ha  a  szalmát  villával  rakják  a 
hiugerendázatra. 

♦  Rekesz  —  rekesztek  —  Ke- 
menesalja —  ól,  záradék.  Tsz. 
313. 

Rendfa-ház  — Somogy,  Zalám., 
nyűg.  rész.  —  Az  a  farakás,  me- 
lyet a  gazdák  télen  át  szép  rend- 
ben összeraknak,  hogy  nyáron  át 
jól  megszáradva,  annál  alkalma- 
sabb legyen  a  tüzelésre.  —  Kk., 
Félegyháza  —  vasúti  munkások 
így  nevezik  a  kunyhóalakba  ra- 
kott keményfát.  Nyr.  25  :  187. 

♦  Retesz  —  Ver.  68.  —  Obex. 
Német :  Riegel,  Schloss.  Dalmát : 
Zavor.  *  Magyar:  závár. 

Reteszfő  —  Székelység  — 
függő  lakat.  Nyr.  2:471. 


Rétlya 


80 


Sorogja 


Rétlya  —  Mátravidék  —  létra. 
Nyr.  22:335. 

Rétlya  —  Szarvas-Gede,  Job- 
bágyi, Szurdok-Püspöki,  Csecse, 
Apcz,  Ecseg,  Nógrád  m.  —  létra. 
Nyr.  33:301. 

Rétoja  —  Zselyk,  Besztercze 
m.  —  létra.  Nyr.  18 :  576. 

Rétolya  —  1.  Lábtó. 

Réttya  —  Sellye,  Somogy  m. 
—  létra.  Nyr.  26  :  48. 

Rétyá,  rétlá  —  Ipolyság,  Hont 
m.  —  létra.  Nyr.  19:94. 

Rudas  —  Túrkeve  —  a  pet- 
renczékből  rakott  kis  boglya,  me- 
lyet rúdra  szedve  visznek  a  nagy 
boglyához.  Nyr.  3  :  229. 

S  Sarok  —  Ver.  80.  —  Fostis. 
Német:    Tliürpíbst   =   ajtósarok. 

íSarokfa  —  Lóvész,  Csík  m., 
közepén  kivájt  korong,  melyben 
a  guzsbafa  áll,  vö.  gúzsba. 

íSas  —  a  kert  deszkáit  meg- 
erősítő oszlopok;  továbbá  az  ajtó 
és  ablak  oldaloszlopai.  Székelyi., 
Tsz.  325.  —  Sopron  m.  —  „az 
a  karika,  a  kibe  a  zablak  akasz- 
tóját teszik".  Nyr.  6:373. 

*Sasfa  —  Lz.  —  a  sövényház 
szegleteit,  ajtó  és  ablak  nyílásait 
alkotó  gerendázat. 

Sasuka  —  Hetes,  Zala  m.  — 
az  ajtó  vaskapcsának  az  a  kis 
karikája,  a  melyen  a  lakat  karját 
húzzák  át.  Somogyban :  Sasolm, 
Szlávban :  Zastava  (==  összekötte- 
tés). Nyr.  19:576. 

*  Sátor  —  Szt.-György  völgye  — 
ponyva-sátorfa.  —    Pápa  vid.  — 


a  mire  a  ponyvát  terítik.  Tsz.  325. 

—  *Ver.  106.  —  Tentorium.  Dal- 
mát :  Sátor.  Német :  Zeit.  —  Sátor, 
s  különösen  sátorfa  országosan 
használt  kifejezés.  „Elhordta  a 
sátorfát".  *„ Felszedte  a  sátorfá- 
ját" =  elment. 

*  Sátoroskodni  —  Hajdúság  — 
hízelkedni;  alkalmasint  a  pulyka- 
kakas sátrozásától  véve. 

SSeráglya  —  Marczalmell.  — 
vesszőből  font  cserény,  ajtó- 
nak használják.  L.  verőcze.  Tsz. 
327. 

*Sikárlaiii  —  Székelyf.  —  mi- 
kor a  házat  megtapasztják,  s 
ennek  repedékeit  azután  híg  sár- 
ral bekenik:  ez  asikárlás.  Tsz. 329. 
Sikárló :  marhaganéj,  lúgzott  ha- 
muból s  agyagból  készült  híg 
kenedék ;  továbbá  híg  sár  a  si- 
kárlásra ;  uo.,  sikárló,  a  ki  siká- 
rol.  Uo. 

*Silák  —  Székelyf.  —  gyenge 
tűzvilág  estve  lefekvés  után  a 
házban.  Silákolni  uo.  —  csak  alig 
tüzelni,  *  máshol:  pislá.:olni.  Tsz. 
329,  330 

Skárpa  v.  kárpa  —  Abauj   m. 

—  kőkerítés.  Nyr.  33  :  24. 

*Sod  —  tűz  melletti  kormos 
fal.  Tsz.  332. 

*Sod  alja  —  tüzelőhely. 

íSordék,    szurdék,    sutton    — 
kályha  megett  levő  hely,  kuczkó. 
Göcsej.  Tsz.  333. 

Sorogja  —  Kiskászon,  Három- 
szék m.  —  jászol  fölé  alkalma- 
zott létra-féle,  mely  a  szénát 
tartja.  Nyr.  36  :  328. 


Sörény 

Sörény,  csörény  —  Csúza, 
Baranya  m.  —  léczajtó.  L.  verőcze. 
Nyr.  18  :  382.  Vö.  cserény. 

S  Sörény  —  Baranya  m. ;  Kis- 
Kun-Halas ;  Kecskemét.  Mtsz.  I. 
295.  =  cserény :  vesszőajtó  a 
konyliabej  aratnál. 

*  Sövény  —  Ver.  96.  —  Sepes. 

*  Fonott-sövény.  PPBod.  —  Zaun. 

*  Sövényház  —  Lz.  —  L.  Ker- 
telés. 

Spór  —  M.-Zalaapáti  —  „Spar- 
herd'. Spór  V.  pór:  takaréktűz- 
hely. Bihar,  Palóczság,  Debreczen, 
Erdély.  Tsz.  II.  428.  Vö.  sparherd, 

*  nagyon  elterjedt. 

Sprácz :  lajtorja.  Ex  német: 
spreize.  Karinth.  osztrák:  spreitz'n. 
Vö.  Isprác,  prác.  Nyr.  24:501. 

*Sut  alja  —  ttizelőhely. 

*Sutton  —  Balatonmell.,  Tsz. 
—  kuszkó,  sarok.  —  Kemenes- 
alja. Tsz.  —  rejtett  szegelet  a 
házban.  Suttony  —  Őrség.  Tsz.  337. 

*Száda  —  Székelyi.  —  szája 
a  kemenczének,  katlannak,  bar- 
langnak stb.-^Tsz.  338. 

S  Szállás  —  Ver.  100  —  istálló. 
Stabulum.  Olasz  :  Stalla.  Német : 
Stal,  Herberg.  Dalmát :  Sztala, 
Sztaan. 


í  Szalma  —  Ver.  121. 
mát :   Szlama. 


Dal- 


*  Szalmafedél  —  általánosan  — 
ha  a  fedöanyag  szalma. 

*  Szalonnás    kamra    —  Lz.  — 

a  tornácz   végében   bedeszkáz ás- 
sál megalkotva. 


81 Szenelő 

Szalufa  —  Csallóköz  —  szamfa. 
Tsz.   Nyr.   1:332. 

*Szamotlás  —  Kászonszék,  Tsz. 
340.  —  szarufa  állásának  szél- 
koszorú fába  való  beeresztése. 

íSzap  —  Palóczság,  Tsz.  — 
kemencze  oldala.  Barkó  szó., 
Tsz.  —  kemencze,  ennek  részei: 
szap  alja,  koczik,  cseresznek.  Tsz. 
340. 

*Szap-al  —  Palóczság.  Tsz.  341. 

—  kemencze  oldala  mellett  való 
pad. 

*Szár  —  Baranya  m.  Cz.  F.  — 
góré,  kukoriczatartó. 

*  Szarufa  —  Lz.  —  L.  horgasfa 
stb.  *Ver.    107.    Tignus,    Tignum. 

*Szeg  —  Balatonmell.,  Tsz.  — 
házsor,  p.  0.  fölszeg,  alszeg,  közép- 
szeg.—  Göcsejben  sok  falut  s^íö'ö'nek 
neveznek :  Paizsszög,  Kust}'  ánszög 
stb.  Tsz.  342.  Szeg,  a  Szilágyságban 
teszen  felet,  részt,  s  csak  össze- 
tételekben használtatik :  alszeg,  fel- 
szeg =  a  község  alsórésze,  felső- 
része. 

*  Szekérszin —  Málnás,  Három- 
szék m.  Vö.  árnyékalja. 

Szelemen  —  Résznek,    Göcsej 

—  a  ház  gerendázatának  része. 
A  szelemenfák  azok  a  vékonyabb 
ágak,  melyek  a  ra^ra,  mint  ge- 
rinczre  rádülnek.  Nyr.  12 :  189. 

*  Szelemen  —  Kállay  gyújt., 
Tsz.  —  eresz  az  épületen.  —  Szé- 
kelyi'., Barkó  szó  —  gerenda,  mely 
ágasokon  van.  Tsz.  343. 

« Szenelő  —  Balatonmell.  — 
kandalló.    Tsz.  344. 


Hermán  Ottó:  A  mag^yar  pásztorok  nyelvkincse. 


6 


Szer 

*Szer  —  Pápa  vid.,  Tsz.  —  sor, 
házsor ;  balszer,  jobbszer :  bal- 
felőli, jobbfelőli  házsor ;  alszer, 
felszer  stb.  Tsz.  345. 

Szkára  —  moldvai  csángó  — 
lajtorja.  Ered.  oláhból :  scará. 
Nyr.  30 :  181. 

*  Szoba  —  Palóczság.  Tsz.  — 
padlás,  vö.  ház.  Tsz.  349. 

*  Szomogy  —  Kemenesalja,  Tsz. 

—  épület  alja,  belseje,  koszorú- 
zatja.  (Talán  a  háztető  alja, 
koszorúzatja).  Tsz.  350. 

*Szucsu  alja  —  Székelyf.,  Tsz. 

—  kemencze  alja.  Tsz.  352. 

*Szuglya  —  Kemenesalja,  Tsz. 

—  kályha  melléke.  Tsz.  352. 

*Szurdék  v.  szubulyék  —  Szé- 
kelyf., Tsz.  —  szeglethely ;  kunyhó 
V.  kis  ház.  Tsz.  353. 

*Szurdik  —  Kállay  gyújt..  Tsz. 

—  kuczkó,  kuczik,  kemencze 
mögötti  hely.  Tsz.  353. 

*  Szuszok  —  Gömör  m.,  Palócz- 
ság, Szatmár  m.,  (Szilágy  m.)  — 
gabonatartó  nagy  szekrény.  Tsz. 
353. 

*  Szusztora    —    Székelyf.,  Tsz. 

—  viasz  seprejéből  csinált  mécs, 
*a  kenyér  bevetésénél  szolgál. 
Tsz.  353. 

*Szuvat  —  Székelyf.  —  tűz- 
helyről, ház  oldaláról  megégve  v. 
száradva  lehuUadozó  tapaszföld. 
Tsz.  354. 

*  Talpfa  —  Lz.  —  a  sövény- 
ház alsó  kerete. 


^2 Tóp 

*  Támasztó-istápok  —  Ver.  42. 

—  Grallae.  Német :  Staltzen. 

*Taráta  —  Kemenesalja,  Pápa 
vid.,  Balaton  mell.  —  elhagyott, 
pusztulásnak  indult  udvar,  kert, 
ház.  Tsz.  358. 

Tarogja  —  Szeged  —  létra, 
lajtorja  nem  használatos.  *  Nyil- 
ván saroglya.  Nyr.  7 :  236. 

*  Tatarozni  —  Balatonmell.  Tsz. 

—  javítni,  igazítni  p.  o.  házat, 
fedelet,  stb.  Tsz.  359.  Országosan 
használt  szó. 

*  Tégla,  zsindel  (sindel)  —  Ver. 
105.  —  Tegula.  Ném. :  Tack-Zie- 
gel.  Dalmát :  Simla. 

*Tető  —  Málnás,  Háromszék 
m.  —  Az  épületeket  azelőtt  bükk- 
fatéglával (1.  0.)  fedték;  ma  már 
zsindely  v.  cseréppel  fedik.  Ver. 
25.  Culmen. 

*  Tévő  —  Lz.  —  a  mivel  a  búbos 
kemencze    szádját   betámasztják. 

Tlny  —  hol  ?  Nyr.  12  :  528.  — 
kerítés. 

Tok  —  Ludashalma,  Hortobágy, 
MNy.  Vin:282.  —  az  ajtó  és 
ablak  kerete. 

Tombácz  —  Közép-Baranya  — 
kapuszár ;  Szegeden  család  neve. 
Nyr.  3:327. 

Tomó  —  Pannonhalma  —  kere- 
ken járó  gyermekfekhely,  melyet 
nappalra    ágy    alá    tolnak.    Nyr. 

12:188. 

Tóp  —  M.-Zalaapáti  —  küszöb, 
pl.  ablak  felső-tőpja*=  szemöldöke. 


Tornácz 

Tornácz  —  Lz.  —  a  ház  hosz- 
szában  és  az  utczára  esó  részen 
is.  Oszlopos,  födött  hely, 

Tőczik  —  Kassa  vidék  —  sár- 
ból tapasztott,  fehérre  meszelt 
padka,  melyet  nyáron  ülőhelynek 
használnak.  Nyr.  18:431. 

Tőczike  —  Hegyalja  —  sárból 
készült  ülőke  a  ház  előtt.  Nyr. 
24 :  480. 

*Tőtés  —  Málnás,  Háromszék 
m.  —  folyosó.  Vö.  ház. 

*Türem  vagy  törem  —  Pápa 
vid.  —  omladék,  falnak  megrom- 
lott része.  Tsz.  372. 

íTüszhely  —  Málnásfürdő  — 
pásztoroké,  részei :  czépus,  czépus- 
szeg,  üstrúd,  zsendiczefőzőüst. 

*  Tüzelő  —  Málnás,  Háromszék 
m.  —  a  mögötte  álló  sütökemenczé- 
vel  együtt  a  ház  ereszének  több 
mint  Vs-át  foglalja  el.  Részei : 
katlan,  felül  betapasztott  üsttel. 
A  katlan  nyílása  a  tüzelőbe  szol- 
gál ;  puczok  téglapócz,  melyre  a 
tüzelőfa  végét  támasztják ;  ke- 
mencze  száda  (szája) ;  tüzelő  alja, 
téglából,  kő-  V.  földből  rakva,  ta- 
pasztva és  meszelve ;  térdelő  lik 
a  gazdasszony  a  kenyér  beveté- 
sekor ide  dugja  a  lábát;  üstrúd 
(szolgafa) ;  üstrúdtartó ;  üstrúd 
karja,  erre  akasztják  az  üstöt ; 
faszeg  tartja  az  üstrúd  karját 
magasabban  v.  alacsonyabban ; 
tüzelő  kéménye ;  tüzelő  felső  része. 
Alakilag  megegyezik  a  guzsbá-yal. 

*  Tüzelőhely  —  Vacsárcsi,  Csík 
m.  —  kövekből  összerakva;  néha 
vályogból  és  sárral  összeragasztva 
és  kitapasztva;  könyökös  forma. 


83 Verőcze 

*  Tűzhely  —  Ver.  37.  —  Focus. 

t  Tűzhely  —  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  a  cserepesnek  (1.  o.)  emel- 
kedett alapja,  kb.  20  cm  magas. 
Kőből  rakva  és  sárral  összeta- 
pasztva, ú.  m.  a  ponk  is. 

S  Tűzhely-ponk —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  Vö.  ponk;  cserepes. 

Udvar  —  Szőkefalva,  K.-Kü- 
küUő  m.  —  nemesi  kúria.  Nyr. 
15:284.  íVer.  17.  —  Cavaedium: 
dalmát:  *Dvor.  Ver.  25.  —  Guria. 

Üsztürü  —  Zilah  —  ágas-bogas 
fatörzs  V.  szegekkel  kivert  faáll- 
vány a  lóhere  szállítására.  Vö. 
Ösztörű.  Nyr.  28:232. 

Vájkolás  — Kis-Solymos.  — Lz. 
—  tapasztás.  L.  vakolás  is. 


Vakolás    —    Lz. 

tapasztassál. 


itt  egy  a 


Varáta  —  vrata  —  kapu,  tót. 
Nyr.  35:289. 

*Vasmaeska  —  Selye,  Maros- 
Torda  m.  —  a  tüzelőfa  hátulsó 
végének  felpóczolására  szolgál. 
Vö.  ponk,  puczok. 

*  Vendégüst  —  Lz.  —  kis  üst, 
mely  a  „katlan"  fölött  lánczon 
függ. 

Verécze  —  Bihar  —  kis  léczes 
ajtó.  Tsz.,   verőcze.    Nyr.   3 :  232. 

*  Verem  —  Ver.  95.  —  Scrops. 
Scrobs  PPBod.  S Ver.  39.  —  Fovea. 

*  Verőcze  —  Kállay  gyújt.  — 
félajtó  farostélylyal.  Tsz.  383.,  1. 
Verécze. 

6* 


Verőczke 


84 


Zsüpolni 


Verőczke  —  Fúr,  Komárom 
m.  —  udvar-  v.  kerti  deszkaajtó. 
Nyr.  18:528. 

*  Vérté  —  Barkó  szó,  Tsz.  — 
ház  homloka,  1.  vértelek.  Tsz.  383. 

Vértelek  —  *  Diósgyőr,  Barkó 
szó  —  a  padon  elzárt  hely.  A 
ház  homlokzata,  melyet  a  fedél 
A  alakra  alkot ;  nyilván  abból  a 
korból  való,  mikor  az  ellenség 
leütött  fejét  ott  tűzték  ki.  A  nép 
már  nem  tudja  rendeltetését.  Tsz. 
383. 


*Vert    ház 
vert  falakkal. 


Lz.    —  földből 


*  Vigyor  —  Göcsej  —  két  egy- 
máshoz szabott  deszka  vagy  padló 
között  maradt  vagy  támadt  hasa- 
dék, üreg.  A  vert  falnak  való. 
Tsz.  385. 

*  Viskó  —  Székelyf.,  Balaton 
mell.  —  kisded,  alacsony  ház. 
Tsz.  387. 

*  Vityilló  —  viskó,  kunyhó.  Al- 
föld, Tsz.  388. 

Vóró  —  Szt.-Lőrincz,  Baranya 
m.  —  varrófa,  koszorúfa  (épüle- 
teknél). Nyr.  17 :  381. 

*Zábé  —  Székelyf.  —  lásd 
kapu-zábé,  kapu-láb,  kabu-bálvány 
stb.  Tsz.  389. 

Zakota  —  Nagybánya,  Szatmár 
m.  —  szalmából,  törekhől  földbe 
vert  karók  közé  rakott  fal,  az 
ólaknál,  hogy  ezek  télen  át  mele- 
gebbek legyenek.  Nyr.  15  :  191. 


Zám 

12 :  528. 


hol  ?  —  véghely.  Nyr. 


Zárló-fa  —  Mátyusföld,  Bod- 
rogköz —  a  fazávároknak  a  nyelve, 
a  mi  az  ütközőbe  belecsappanva, 
az  ajtót  becsukja.  Szegező-fa  — 
Bodrogköz  —  ennek  a  zárnak  a 
kulcsa  ;  annyi  szeg  van  belefúrva, 
a  hány  rovátkája  van  a  záróié- 
nak. Nyr.  17  :  555. 

í  Závár,  fazár  —  Barkó  szó, 
Göcsej  —  fakilincs,  fából  készült 
zár.  Tsz.  390. 

*  Závár  (zavor)  —  Ver.  122.  — 
Dalmát:  Zatvor,  „zárd  be",  ellen- 
tétje az  Otvor  =  n\ifiá  ki! 

*  Zavara  —  Székelyf.  —  haso- 
gatott fenyőből  készitett  kerítés, 
melyet  a  kettősen  lerakott  karók 
közül  könnyen  ki  lehet  szedni  s 
így  átjárót  nyitni.  Tsz.  390. 

*Zomogyalja  ^  Kemenesalja 
—  lásd  ragalja.  Tsz.  392. 

Zugla  —  Tallós,  Mátyusföld  — 
zsákutcza.  Nyr.  16:382. 


*Zsendéj  —  Székelyf. 
dely.  Tsz.  394. 


zsm- 


*  Zsideez  —  Székelyf.  —  magas 
mart  alatti  lakóhely.  Tsz.  395. 

Zsindel  (sindel),  tégla  —  Ver. 
105. —  Tegula.  Német:  Tackziegel. 

*  Zsúp  —  Székelyf.,  Erdély  — 
kicsépelt  kéve,  egybekötött  szalma- 
csomó. Tsz.  397.  Van  különben 
nemcsak  szalmazsúp,  hanem  nád- 
zsúp, kórézsúp  (=  kukoriczaszá- 
rakból).  —  Zsúp  —  stipula.  Ab 
kfnémet:  schoub,  kfnémet:  schob. 
Nyr.  24:404. 

^Zsúpolni  —  Székelyf.  —  szal- 
mával fedni.  Tsz.  397. 


Ágasfa 

Járóművek  és  részek. 

A  Ágasfa   —    a    nyujtószárny. 

Nyr.  29  :  187. 

A  Ágasgyűrű  —  a  fojtókarika. 
Nyr.  29  :  187. 

A  Ágaspánt  —  az  ágasfákat 
szilárdító,  hajlított  vaspánt.  Nyr. 
29 :  187. 

Ágasszög  —  Vas  m.  —  a  hátsó 
tengely  ágasát  a  nyújtóhoz  erősítő 
szög.  Nyr.  30  :  100. 

Ágastartó  —  Csongrád  —  alkal- 
mazzák a  szekér  hátulsó  tenge- 
lyere, hogy  a  szekéroldal  a  kerék- 
kel  ne   érintkezzék.    Nyr.   9  :  89. 

*Ágos  —  Bugaez-Monostor  — 
villavégú  karó  a  taliga  rúdjának 
föltámasztására. 

A  Agy  —  kocsikerék  közepe,  a 
melybe  a  tengelyszára  szolgál. 
Vö.  fej,  kerékagy,  kerékfej.  Nyr. 
29 :  187. 

A  Agycsap  —  a  küllőt  az  agyba 
erősítő   csap.  Nyr.  29 :  187. 

A  Agykarika  —  a  kerékagyat 
repedés  ellen  védő  vasgyúrü.  Nyr. 
29 :  187.  Némedi,  Tolna  m.  —  tő- 
karika.  Nyr.  29:382. 

A  Agypersely  —  a  persely.  Nyr. 
29:187. 

A  Agypuska  —  a  puska,  1. 
puska.  N>T.  29  :  187. 

A  Agy  torka  —  a  kerékagy  bel- 
seje. Vö.  végiglyuk.  Nyr.  29  :  187. 

Agyvégkarika  —  Csongrád  m., 
Hantházapuszta  —  a  kerékagy 
külső  felén  levő  karika.  MNy. 
1 :  139. 


85 Aljszog 

Ajanca-szekór  —  ajancha-sze- 
kér,  Beszt.  szószed.  Porosz  lengyel 
vidéken :  oynitz-wagen.  Tagányi 
szerint  a  szláv  ojnice  v.  ojnicaból 
ered :  villaalakú  rúd  egylovas 
taligákon  v.  kocsikon.  Deichsel- 
icagen  (egy)  rudas  szekér.  Oynicz- 
equus,  equus  dysel  vei  rympfert 
XIV.  sz.  Kropf  L.  Nyr.' 28: 87. 
*A  megfejtés  az,    hogy   szlávban 

—  tótban  —  oye  vagy  oje  a  szé- 
két- rúdja,  ez  a  szekér  tehát  ruda  < 
szekér,  azaz :  Deichselwagen,  és 
logice  az  equus  dysel  (=Deichsel), 
az  Ojnicz-equus-Deichsel)  magya- 
rul a  rudas  16  =  Deichselpferd. 
A  „vei  rympfert '*  nem  ide  tarto- 
zik, mert  az  a  gyeplösnek  felel 
meg. 

Aksa  —  Lz.  —  karó,  melyet  a 
rakodó  szekér  négy  sarkába  dug- 
nak. Más  néven  czepusa  (oláh). 
*A  debreczeni  rakoncza. 

Al-cserény  —  Kecskemét  —  a 
szekér  fenekén  a  két  deszka. 
Nyr.   19:46. 

*Alj  —  Csíkszék,  már  XVII.  sz. 

—  meredek  helyről  való  hordás- 
kor a  szekér  után  kötött  friss 
vágású  fenyőfa,  a  kerékkötő  bocs- 
kor helyett;  máskép  ^farkaW^, 
1.  azt. 


A  Alj 

185. 


1.  szekéralja.  Nyr.  29: 


A  Aljszög  —  a  förgettyút,  ván- 
kost és  tengely  tőkét  forgatható 
módon  összekötő,  közepükön  át- 
ütött szög,  azért  aljszög,  mert  a 
szekér  alját  tartja  össze ;  vö.  de- 
rékszög, csinszög,  nyujtószög.  Nyr. 
29 : 186. 


ÁUó-föIhércz 


86 


Billankó 


AÁUó-fölhércz  —  az  olyan  f., 
a  melyet  a  fölhérczszög  mozdu- 
latlanul rögzít  a  rúd  tövéhez.  Nyr. 
29 :  186. 

A  Alsó  marokvas  —  az  olyan 
marokvas,  a  mely  alul  erősíti  a 
fatengelyt.  Nyr.  29  :  187. 

Alsó  oldalfa  —  Szentes  —  a 
szekéroldal  alsó  gerendája.  Nyr. 
29:381. 

A  Alsó  sallangó  —  az  alsó  villa- 
tartó karika.  Nyr.  29  :  188. 

A  Alsószár  —  a  szekéroldal 
vagy  lajtorja  alsó  gerendája.  Nyr. 
29  :'l87. 

AAlsövény  —  a  szekérderék 
alja  V.  feneke,  ha  nem  tömör, 
csupán  egy-két  lazán  egymás 
mellé  fektetett  deszkából  áll.  Nyr. 

29 :  187. 

Atyafitagadó  —  Apátfalva,  Mát- 
ravid.  —  kétkerekű  taliga,  tréfás. 

Nyr.  24:288. 

Bacsiszta  ^  Tokaj,  Hegyalja. 
—  Ezt  az  eszközt  a  szekér  ten- 
gelyeire szokták  tenni,  a  levett 
oldal  helyébe,  a  midőn  is  a  lőcsök 
helyett  az  oldaldeszkát  a  bacsiszta 
négy  rakonczája  tartja.  Nyr.  23: 
239. 

Bak  —  németül  bock,  pl.  der 
bock  auf  dem  Wagen.  Nyr.  24 :  59. 

Bakkszekér  —  Zilah  —  két- 
kerekű taliga,  mit  az  emberek 
húznak.  Nyr.  28:231. 

Bakócza  —  1.  bakszán,  ven- 
dégszán, Cserhát,  Háromszék  m. ; 
2.  egy  ló  után  való  kis  lószekér, 
Torda-Aranyos  m.  MNy.  1 :  428. 


Bakonta  —  Hétfalu,  Brassó  m. 

—  erdőlő  szánnak  az  a  nyujtvá- 
nya,  hova  a  terhet  teszik.  Nyr. 
16 : 478. 

Bakos  —  Barkóság  —  szánkó- 
zásnál a  szánkó  végén  áHó.  Njrr. 
32 :  520. 

Bakszán,  négyesszán  —  Beth- 
lenfalva, Udvarhely  m.  —  ökröt 
és  lovat  fognak  bele.  Nyr.  34 :  277. 

Bakszekér  —  Répcze- Szent- 
György,  Vas  m.  —  egykerekű 
targoncza.  Nyr.  18  :  480. 

Banári-koesin  —  M.  ó.  Kecske- 
mét —  képletesen  =  gyalogosan. 

Bércze  —  Hont  és  Bars  m.  — 
a  hámfa.  Nyr.  29:382. 

Bézsa,  birzsa  —  moldvai  csángó 

—  bérkocsi.  Oláhból;  bírja.  Nyr. 
30:179. 

Biga  —  kétkerekes  taliga  és 
nem  kétlovas  szekér.  „1  den.  vei 
denariata  panis  debetur  de  biga 
f errata  de  non  f errata  nisi  obulus 
debetur."  (1252.)  Th.  vamlt  taliga 
1  den.  vámot  fiz.,  fakó  taliga  Vs 
den.  vámot  fiz.  „Currus  vassatus 
diversisrerumgeneribus  oneratus" 
Fejér  CDIX.  111:47.  1359.  Fakó 
szekér :  currus  ligneus  sine  ferra- 
mento  MA.,  PPBod.  Kropf.  Nyr. 
28 :  87. 

*Bilial-szekér  —  Háromszék 
m.  —  bivalyhúzta  szekér.  Mtsz. 
I.  138. 

Billankó  —  Váraszszó,  palócz 
vidék  —  az  a  fa,  amire  a  lógós 
ló  hámfájának  kötelét  kötik  ;  „////- 
lankó  minden,  a  mi  lóg,  billangó- 
zik."  Nvr.  26:383. 


Birfa 


87 


Csoklya 


Birfa  —  Bereg  iii.  —  szekér- 
oldal, melynek  egyes  fokait  záp- 
nak hívják.  Nyr.  6  :  425. 

*  Bogárhátú  szekér  —  1.  pony- 
vás sz. 

A  Boka  —  erősíti  a  küllőt  a 
talpba.  Nyr.  29  :  187. 

Borfa  —  Felső-Örvidék  —  desz- 
kás szekéren  az  oldalnak  a  teher 
tartására  szolgáló  alsó  fája.  Nyr. 
32  :  176. 

Burcsik  —  Zala  és  Vas  m.  — 
ernyő,  fedél  a  szekéren.  MNy.  I: 

378. 

ABütü  —  a  szekéroldal  szárai- 
nak végei.  Nyr.  29  :  188. 

Cságatyú  —  Szentes  —  görbe 
vas,  mely  a  vánkus  bal  végéből 
a  vezérbe  (1.  o.)  hajlik,  a  hol  rajta 
lyukak  vannak  és  egy  szög,  úgy 
hogy  a  csás  kereket  elébb  v.  hát- 
rább lehet   váltani.    Nyr.    17  :  45. 

Csap  —  erősíti  a  küllőt  az 
agyba.  Vö.  agycsap.  Nyr.  29:187. 

Csáskerék  —  Szentes  —  1.  a 
cságattyú  magyarázatában,  külön- 
ben a  bal  kerék.  Nyr.  17 :  45. 

Csásnyila  —  Szentes  —  a  ke- 
réktengely baloldali  tengelynyila; 
*  a  baloldali  ökör  is  csásökör.  Nyr. 
29  :  381. 

ACsatlás  —  a  fölhérczet  a  rúd- 
szárnyakhoz  erősítő  görbült  vas- 
rúd. Ha  nem  vezetik  a  rúdszárnyig, 
hátulsó  része  „csészében"  =  kari- 
kában végződik,  a  melyet  a  ten- 
gelyszáron helyeznek  el.  Nyr. 
29  :  186. 


Cseptetyű-ág  —  Palóczság  — 
a  szekérnid  kétágú  része  az  első 
tengely  alatt.  Nyr.  22  :  33. 

Csetenyés  szekér  —  Kalota- 
szeg —  ezzel  hozzák  este  haza  a 
menyasszonyt.  Gyarmathy  Zsigáné 
„A  fiatal  pap"  ez.  regényében. 
Nyr.  16  :  142. 

Csikojtó  —  Szentes  —  két- 
három  lánczszemből  és  egy  kariká- 
ból álló  szerkezet,  a  tézslának  a 
rúdfej hez  való  ragasztására.  (L. 
járom  kategóriában.)  Nyr.  29  :  381. 

SCsikoltó  —  Szilágyság  —  a 
tézslát  a  rúdhoz  foglaló  láncz 
(négyes  ökörfogatnál). 

Csín  —  Szily  K.  szerint  — 
bonyolódott  rész,  szerkezet.  „Egy 
öreg  nyári  szekér  csínjával  5  forint ; 
nyári  elő-csín  1  frt;  utolsó  csín 
84  dénár."  II.  Rákóczi  Ferencz 
limitatiója  1706.  Uo.  „Öreg  fakó 
szekér  3  frt;  első  csín  60  d.,  utolsó 
csín  42  d.  Fakó  kocsi  csín  1  frt 
30  dr.,  első  csín  30  dr.,  utolsó  csín  24 
dr.  Egy  pár  taligakerék  tengelyes- 
tül 60  d.;  csín  nélkül  48  d."  Csín 
Lévay  J.  szerint:  Első  csín:  nyújtó 
(achsenstok)  rúd  2  szárnya,  símely, 
fergettyú  és  juha  (joha).  Hátulsó 
csín:  símely,  nyújtó  3  ága.  (L. 
Asbóth  Nyr.  28  :  481—491).  L. 
bőven  Szily:  Nyr.  28  :  250.  — 
A  Csín  —  Szentes  —  összefoglaló 
csap  pl.  kocsin,  hordón.  Nyr.  29  : 
281.  L.  szekércsínja.  Nyr.  29  :  185. 

A  Csínszög  —  az  alszög.  (Csín- 
szög azért,  mert  a  csínt  tartja 
össze.)  Nyr.  29  :  186. 

Csoklya  —  Hétfalu,  Brassó  m.  — 
fáthordó  gyalogszán.  Nyr.  21 :  144. 


Csótánfa 

Csótánfa  —  Felső  Őrvidék  — 
deszkás  szekérnél  a  két  felső 
oldalfa;  ezekre  aggatják  az  össze- 
tartó lánczokat.  Nyr.  32  :  176. 

Csörény  —  Csurgó,  Somogy  m. 

—  a  kocsi  hátulsó   oldala  =  *a 
kas  fara.  Nyr.  21 :  143. 

*Csuszkó  —  Szeged  —  lejtőn 
leereszkedő  kocsi  kereke  alá  illesz- 
tett vas  V.  fadarab.  *  Rendes  neve 
bocskor  és    talabor.  Mtsz.  1 :  371. 

Csúszóvas  —  Németi,  Tolna 
m.  —  a  kerékkötő.  *  Talabor.  Nyr. 
29 :  382. 

A  Csúsztató  —  a  vánkos  és 
förgettyű  között  a  vánkoshoz  és 
rúdszárnyakhoz  eltil-hátul  lekötött 
vasrúd;  ugyancsak  ez  a  neve  a 
förgettyű  alsó  lapjára  erősített, 
kopást  megakadályozó  vaslemez- 
nek, a  melyet  csusztatópántnak 
is  neveznek.  Nyr.  29 :  186. 

Csusztatópánt  1.  csúsztató. 

ACsütke  —  Erdély  —  a  szekér- 
oldal két  szélső  zápja.  Nyr.  29 :  188. 

Czúg  —  Barkóság  —  előfogat. 
Nyr.  32:521. 

Czuppánt  —  Vas  m.  —  vas- 
lemezek, a  melyek  a  vánkost  a 
tengőhöz  erősítik.  (A  czuppánt 
szó  megvan  a  szélmalomban  is; 
czuppánt  =  czugpánt  =  Zugband.) 
Nyr.  30 :  100. 

Darabonca  —  Hertelendyfalva 

—  csángó-talicska   (*  egykerekű). 
Nyr.  28 :  523. 

Délézsán  —  Érmellék  —  széna- 
V.  pelyvahordó  kétkerekű  kocsi. 
*  Nyilván    tréfás,    a    delizsánczra 


88  Ekhó 


(Diligence)  az  egykori  postakocsira 
szabva.  Nvr.  29:334. 


A  Derékkötés 

29  : 187. 


a  hasló.  Nyr. 


Dérékszég  —  Csík  m.  —  az  a 
szeg,  mely  a  szekér  hátsó  felét 
az  elsőhöz  köti.  Nyr.  7:41. 

A  Derékszög  —  az  aljszög.  Nyr. 

29:186.    (Vas    m.    Nyr.  30:100: 
dérikszég.) 

A  Derékszögtok  —  a  foglaló. 
Nyr.  29 :  186. 

Digó  —  Ada,  Bács  m.  —  olasz 
munkások  kétkerekű  kocsija.  Nyr. 
27 :  412.  (A  talián  munkás  digós 
uo.  Nyr.  27  :  468.) 

Dragacs  —  Ada,  Bács  m.  — 
láda  nélküli  talicska,  targoncza. 
Szlávos.  Nyr.  27:477. 

Drékszég  —  Csík  m.  —  a 
szekér  első  tengelyét  és  nyújtóját 
erősíti  össze.  Nyr.  26  :  331. 

ADurung  —  Némedi,  Tolna  m. 

—  a  szekéroldalszárai.  Nyr.  29 : 
382. 

ADülése  —  van  a  keréknek, 
illetve  küllőinek.  Vö.  hajtása.  Nyr. 
29 :  187. 

AÉha  —  a  juha.  Nyr.  29  :  185. 

Éha  —  Kis-Kun-Halas  —  a  kocsi 
belső  részében  levő  keresztfa  (a 
régi    joh    változata).     Nyr.     14  : 

478. 

Ekhó  —  Debreczen  —  szekér- 
ernyő,  négy  lábon  a  szekér  két 
oldalához  erősítve.    *  Visszhangos 

—  Echó  —  mert  felfogja  a  zajt. 
Nyr.  11  :  189. 


Ekhós  szekér 


89 


Felső  szár 


*£khó8  szekér  -  általánosan 
—  fedeles  szekér,  az  „ec]ió"-tól 
„mer  erősen  hallik  benne  a  zaj." 
Bőrrel  vagy  gyékénynyel  fedve,  a 
fedél  négy  rúdon  áll. 

AEllentartó  —  a  nyaklószög. 

Nyr.  29 :  185. 

Előágas  —  Alsófehér  m.  —  a 
rúdágas.  Nyr.  23  :  576. 

A  Elülső  alj  —  vagy  elülső 
csin,  a  szekér  elülfekvő  főrésze, 
forog,  ellentétben  a  rögzített  há- 
tulsó alj-al.  Nyr.    29  :  185. 

Eplény  —  Szentes,  Csongrád 
m.  —  a  szántó  alsövénye,  kettő 
van :  első  és  hátulsó  keresztben 
a  szán  talpára,  erre  jönnek  a 
deszkák  s  ezekbe  vannak  erősítve 
a  rakonezák  is.  Nyr.  16  :  94.  — 
•  Eplény  —  Szilágyság  —  a  szán- 
talpakra   erősített   keresztpallók. 

Eplényes  —  Veszprém  —  szán- 
kó, melynek  elöl  kiálló  rúdja  van. 
Nyr.   15*^:334. 

Epli"  vagy  empli"  —  Zilah  — 
szánon.  Két  talp  van,  azon  négy 
láb  s  a  két  talpat  összeköti  a 
négylábon  keresztülálló  epli^.  Erre 
jön  a  kas  vagy  deszka.  (Vö. 
epléinj,  székely.)  Nyr.  28  :  232. 

A  Erősítő  —  a  szálkavas.  Nyr. 
29  :  187. 

Fakószekér  —  már  a  régiség- 
ben is  a  vasalatlan  —  a  szegény- 
ség szekere.  Vö.  biga. 

Fakutya  —  Zilah  —  a  szekér- 
kerék megkötésére  használt  kis 
faválu,  1.  bocskor,  talabór.  Nyr. 
28 :  232. 


Fallat  —  Csík  m.  —  oldaról 
a  szekér,  mikor  lejtős  helyen 
megy.  *  Nyilván  farol.  Nyr.  26  :  332. 

Fallik  —  a  szán  oldalas  úton. 

—  Székelyf.  *  Nyilván :  farol. 
(Farlik.)  Nyr.  25  :  46, 

AFamüves  —  Rákóczi  Ferencz 
1706.  évi  rimaszombati  limita- 
tiója  —  kerékgyártó.    Nyr.    29 : 

185. 

Farhécz  —  Hétfalu,  Brassó  m. 

—  ferhécz.  *A  rúd  végén  ke- 
resztbeálló, vasalt  fa,  melyhez  a 
hámfák  kapcsolódnak,  vasalása  a 
két  első  kerékhez  szolgál.  Fel- 
hágásra  is  szolgál.  Nyr.  16 :  478. 

AFarik  —  Vas  m.  —  farék ; 
ez  tartja  a  nyújtó  végét  szorosan 
a  hátsó  tengelyben.  Nyr.  30 :  100. 

Farkaló  —  1.  Alj.  * 

A  Fej  —  a  kerék  agya.  Nyr. 
29  :  187. 

Fejall  —  Göcsej  —  főalj,  de 
nem  vánkos,  hanem  csak  átvitt 
értelemben  használva.  Pl. :  Szekér 
fejall :  a  rakodott  szekérnek  egyik 
szárnyát,  csúcsát  jelenti ;  föld 
fejall:  a  földnek  keresztben  szán- 
tott széle.  Nyr.   12:46. 

Félló  —  egyes  ló  a  kocsi  előtt, 
ad  normám   félszem,    félkéz  stb. 

Félló  talyiga  —  „Apám  uram 
kocsija."  Hódmezővásárhely,  MNy. 
n :  136. 

Felső  oldalfa  —  Szentes  —  a 
szekéroldal  felső  gerendája.  Nyr. 
29 :  381. 

A  Felső  szár  —  a  lajtorja  felső 
gerendája.  Nyr.  29:187. 


Felyhercz 

Pelyherez  —  Mezőszilvás,  me- 
zőségi oláh  —  felhércz.  L.  far- 
héez.  Nyr.  37:220. 

AFenék  —  a  szekérderék  tömör 
alja.  Vö.  alsövény.  Nyr.  29 :  187. 

Pentő  —  a  küllő.  Nyr.  29  :  187. 

APergetyű  —  Szentes  —  a  för- 
gettyú.  Nyr.  29:381. 

Perhécz  —  a  német  vorholz\)ó\. 
L.  forhécz.  Nyr.  24:207. 

AFérhécz  —  Hont  és  Bars  m. 
—  a  fölhércz.  Nyr.  29  :  382. 

APog  —  Erdély—  a  zápl  Nyr. 

29 :  188. 

Pogantos  hintó  —  ötödik  vas- 
fogantos  hintó.  Monaki  Mihály 
1651.  invent.  Nagybánya,  v.  levtár. 
Nyr.  24:575. 

*Pogas  —  Bölön  — létraszerú 
szerkezet  a  széna  számára.  A 
német  Raufe. 

APoglaló  —  jobb  fajtájú  sze- 
kéren a  förgettyú,  vánkos  és  ten- 
gelytőke közepén  átütött  hüvelyes 
vas,  a  derékszög  tartására.  Vö. 
derékszögtok.  Nyr.  29  :  186. 

Pojtó  karika  —  Csík  m.  —  a 
tengely  végén  van ;  a  tengelyt  és 
a  párnát  kapcsolja  össze.  Nyr. 
26  :  332.  —  APojtókarika  —  a 
nyújtót  és  ágasfáit  a  nyújtó  mellső 
végén  összekötő  vaskarika.  Vö. 
ágasgyűrű.  Nyr.  29  :  187. 

APojtópánt  —  a  tőkepánt.  Nyr. 
29 :  186. 

Porgátáü  —  Erd.  Érczhegység, 
móczok  —  forgató.  A  gyeplőn  és 
a  nyaklón  levő  vaskarika.  Nyr. 
34:251. 


90 Furik 

A  Fölhágó  —  a  hágcsó.  Nyr. 
29  :  187. 

Pölhécz,  főhécz  —  Czegléd  — 
a  melyen  a  szekéren  a  kisefák 
lógnak.  Nyr.  22:375. 

A  Fölhércz  — ^  a  rudat  töve 
táján  keresztező,  a  hámfákat  tartó 
rúd.  Csatlás  erősíti  a  rúdszárnyak- 
hoz  kétoldalt,  fölhérczszög  fog- 
lalja a  rúd  tövéhez.  Vö.  förhécz, 
mozgó  —  f.,  álló  —  f.,  .förhéncz. 
Nyr.  29 :  186. 

AFölhérczhorog  —  a  fölhércz 
végén  kiálló  horog,  a  hámfa  hám- 
tűkarikájának  tartására.  Vö.  för- 
héczkapocs.  Nyr.  29  :  186. 

A  Fölhérczszög  —  a  fölhérczet 
a  rúd  tövéhez  foglaló  szög.  Nyr. 
29  :  186. 

A  Fölső  sallangó  —  a  felső 
villatartó  karika.  Nyr.  29 :  188. 

A  Förgettyú  —  az  elülső  sze- 
kéraljnak alapgerendája,  mely  a 
szekéroldalt  és  a  feneket  tartja. 
Vö.  fürgentyú,  fürgető.  Nyr. 
29 : 186. 

AFörhécz  —  a  fölhércz.  Nyr. 
29 :  186. 

AFörhéczkapocs  a  fölhércz- 
horog.  Nyr.  29  :  186. 

Förhéncz  —  Vas  m.  —  a  föl- 
hércz. Nyr.  30 :  100. 

Furik  —  Gömör  m.  —  a.  m. 
targoncza.  Talán  Fuhrwerkből  ? 
Cz.F.  Furik  — Miskolcz — talicska. 
Talicska  uo.  =  egykerekű,  két 
nyéllel  ellátott  láda.  Ettől  a 
Targoncza  abban  különbözik,  hogy 
ennek  csak  hátsaraglyájavan,  de 
ládája   nincs.    Furik   német  ere- 


Furmányos  szekér 


91 


Han 


detú,  tót  kicsinyítő  ik  képzővel. 
Nyr.  26  :  227.  —  Púrik  —  Gömör 
m.  —  egykerekű  targoncza.  Né- 
metből —  Fur  —  tótba,  innen 
magyarba  átvéve.    Xyr.    22  :  431. 

Furmányos  szekér  —  Tarczal 
—  a  lengyelek  nagy  társzekere. 
A  félmúltban  az  országos  forga- 
lomban az  volt,  a  mi  ma  a  vasút. 
Nyr.   17  :  565. 

AFürgentyü  —  a  förgettyú. 
Nyr.  29 :  186. 

Fürgete  —  Balatonmell.,  Tud. 
Gyűjt.  1839.  — szekéren.  *A  fer- 
getyú.  Nyr.  34:484.  —  Fürgete, 
Gyuha  —  BalatomelL,  Tud.  Gyűjt. 
1839.  —  szekéren.  *A  fergetyű 
és  a  joha.  Nyr.  34 :  531. 

AFürgető  —  Vas  m.  —  aför- 
gettyű.  Nyr.  30  :  100. 

Fürgető  —  Beő-Sárkány,  Rá- 
baköz —  ötödik  kerék  a  kocsi- 
nál. Nyr.  18:48. 

AFürhéez  —  Szentes  —  a 
szentesiek  két  f.-t  különböztetnek 
meg,  elsöf.-ei  éshátulsót.  (Négyesy.) 
De  melyik  a  hátulsó?  *A  fel- 
hágó, a  melynek  vasalása  a  há- 
tulsó tengelyhez  fűződik.  Vö. 
hágcsó.  Nyr.  29:381. 

Görbefa  —  Szentes  —  a  sa- 
roglya  oldalfája.  Nyr.  29  :  381. 

Gyeplütartó  —  Szentes  —  a 
szekér  felső  oldalfáján,  a  mellső 
vége  táján,  a  lőcs  előtt  C  alak- 
ban felhajló  vasalás.  Nyr.  29  :  381. 

AGynha  —  a  juha.  Nyr. 
29 :  185.  —  Gyuha  —  Balatonmell., 
Tud.    Gyűjt.    1839.    —   juhafa    a 


szekéren.  *A  rúd  két  ágát  össze- 
kapcsolja. Nyr.  34:484. 

A  Hágcsó  —  a  hátsó  csatlás- 
hoz    erősített    fölhágó.    NyT.   29: 

187. 

Hajlok  —  kocsitető.  M.  elem 
é.-szláv  nyelvekben.  Nyr.  17  :  304. 

Hajszásnyila  —  Szentes  — 
a  keréktengely  jobboldali  tengely- 
nyila ;  a  jobboldalra  fogott  ökör 
is  hajszásökör.  *A  lónál  a  jobb- 
oldali lógós  is  hajszáslógós.  NyT. 
29:381.^ 

A  Hajtása  —  van  a  keréknek, 
ül.  küllőinek.  Vö.  dűlése  van.  Nyr. 
29 :  187. 

Hámfa  —  a  fölhérczhorgon 
vagy  förhéczkapcson  a  hámtű- 
táska  fcs  hámtűkarika  közvetíté- 
sével megerősített,  a  lovak  hámját 
tartó  lengő  fa.  Vö.  kisafa,  késafa, 
bércze.  Nyr.  29  :  186. 

Hámfakarika  —  Némedi,  Tolna 
m.  —  ez  köti  össze  a  hámfát  a 
förhéczczel.  Nyr.  29  :  382. 

Hámfapánt  —  Szentes  —  a 
hámtűtáska.  Nyr.  29:381. 

A  Hámtűkarika  —  a  hámtű- 
táskát  a  fölhérczhoroggal  össze- 
kapcsoló karika.  Vö.  ragasztó- 
karika. Nyr.  29  :  186. 

A  Hámtűtáska  —  a  hámfa  köze- 
pén levő  bőrkarika,  a  mely  a 
hámtűkarikát  tartja.  Vö.  húzó- 
tarsoly, hámfapánt,  tasli.  Nyr. 
29 : 186. 

Hant  —  négykerekű  bányász- 
taliga. Szép.  szász  Kundból.  Nyr. 
24 :  250. 


Haráb ^_ 

Háráb  — moldvai  csángószekér. 

Nyr.  31:84. 

AHasló  —  a  szekérderekat  a 
nyújtóhoz  szegező  vagy  erősítő, 
így  szilárdító  gerenda  vagy  láncz ; 
azért  hasló,  mert  a  szekér  hasa- 
táján van.  Vö.  derékkötés.  Nyr. 
29  :  187.  —  Hasló  —  Balatonmell., 
Tud.  Gyújt.  1839.  —  a  szekéren 
=  fenék.  Nyr.  34:532. 


92  Káré 


A  Hátsóágas 

Nyr.  29 :  187. 


a  nyujtószárny. 


'  A  Hátsó  csatlás  —  személy- 
szállításra is  szolgáló  szekéren, 
a  hasló  végeiből  kiinduló  és  a 
hátsó  tengelyszárra  csészével  il- 
leszkedő, lefelé  görbülő  vasrúd, 
a  mely,  a  mellett,  hogy  növeli  a 
szekér  szilárdságát,  a  fölszállás- 
hoz szolgáló  hágcsó  alakítására 
is  módot  nyújt.  Vö.  hátulsó  csat- 
lás. Nyr.  29  :  187. 

A  Hátulsó  alj  —  vagy  csín,  a 
szekér  hátulsó,  rögzített  főrésze, 
ellentétben  a  forgó  elülső  aljjal, 
vagy  csínnal.  Nyr.  29 :  185. 

Hátulsó  csatlás  —  Szentes  — 
a  hátsó  csatlás.  Nyr.  29  :  381. 

Hecsko  —  Baranya  m.  —  a 
talicska  hevedere.  Nyr.  2 :  184. 

Hételő  —  Markaz,  Gyöngyös 
körül  —  előfogat  24  órára.  Nyr. 
27  :  44. 

Hintyó  —  Gömör  m.  —  hintó, 
kocsi  (Felső-Balog)  kizárólag  a 
rugós.  Nyr.  22  :  479. 

Homlokdeszka  —  Negyed  — 
akis  saroglyát  helyettesítő  deszka- 
lap a  szekér  elején.  Nyr.  23 : 
576. 


*Hóperecz  —  Avas,  Szatmár 
m.  —  pereczalakú,  a  hó  tetején 
való  járásra.  Hegyi  téli  közle- 
kedési eszköz.  A  német  Schnee- 
schuli. 

Hosszú  fürgetyü  —  Némedi, 
Tolna  m.  —  lőcs  nélküli  kocsin 
a  hosszú  rakoncza.  Nyr.  29 :  382. 

A  Húzótarsoly  —  a  hámtütáska. 

Nyr.  29 :  186. 

Hűrgész     -  Csikszentdomokos 

—  a  ki  a  szekeret  rúdjánál  fogva 
kormányozza.  Nyr.  32  :  326. 

*  Igás  szekér  —  általánosan  — 
a  gazdasághoz  való  szekér — lovas 
és  ökrös. 

Alha  —  a  juha,  joha.  Nyr. 
29  :  185. 

In  —  Szatmár  vidéke  —  a 
szekéroldal  ina,  zápja.  Nyr.  34 :  382. 

Ju — több  helyen  Mtsz.  —  a  juha. 

Juh  —  Mtsz.  —  a  juha.       Juh 

—  Barkósás:  —  szekérrész,  az  ún. 
ötödik  kerék.  Vö.  joh.  Nyr.  32  :  522. 

A  Juha  —  a  rúdágasokat  össze- 
kötő lécz.  Vö.  iha,  gyuha,éha,  léha- 
fa,  zilia,  ju,  juh,  léha.  Nyr.  29  :  185. 

Juha  —  Túrkeve  —  a  rúd- 
szárnya  végén  keresztüllevő  rész, 
1.  joh.  Nyr. 

AKaflantyú —  a  ragasztószög. 
Nyr.  29:  185. 

Kanczaoldal  —  M.  ó.  Kecske- 
mét —  olyan  szekér,  a  melynek 
oldalában  nincsen  kereszt. 

Káré  —  Érsekújvár  —  két- 
kerekű taliga,   feneke    és  oldalai 


Káré 

berczékkel  vannak  ellátva,  ember 
húzza.  Nyr.  8 :  282.  Mátyásföld, 
Nyr.  20  :  325.  Uo.  —  Káré  = 
kétkerekű  szekér.  A  német  Kar- 
renből. 

Káré  —  a  német  Karren-höl. 
Nyr.  24:297. 

A  Karikás  marokvas  —  az 
olyan  marokvas,  a  mely  körbe- 
futva, erősíti  a  fatengelyt.  Nyr. 
29 :  187. 

Karucza  —  Zilali  —  kis  szekér, 
parasztszekér,  targoncza.  Oláh  szó ; 
eredete  a  német  Karren.  Megvan  az 
erdélyi  részben  és  a  moldovai 
csángóknál.  Njt.  28:232. 

Kasfar  —  Tokaj  —  a  szekér- 
kas hátulsó  része.  Nyr.  24 :  48. 

Kászli  —  Dombóvár,  Tolna  m. 
—  egylovas  kis  szán.  *A  német 
Kasztl.  Nyr.  27:47. 

Kázlo  —  Hetes,  Zala  m.  — 
kázlofa.  A  szekéroldal  fogait  ne- 
vezik így.  Nyr.  19  :  143. 

Kenyeres  taliga  —  Bugacz  — 
1.  a  bugacz-monostori  cserény 
mellett.  *Ösfogl.  1898.,  pag.  30., 
1.  Taliga.  A  m.  ősf.  kör.  színes 
tábla. 

•  Kéreg  —  Moldvai  csángók  — 
a  szekér  feneke,  oldala,  csinálják 
„kertelt  vesszőből,  doszkából,  hárs- 
héjból". Nyr.  31  :  84. 

A  Kerékagy  —  a  kerék  agya 
(1.  0.).  Nyr.  29 :  187. 

A  Kerékfal  —  a  talp.  Nyr. 
29 :  187. 

A  Kerékfej    —    a  kerék  agya. 

Nyr.  29 :  187. 


93  Késefa 

A  Kerékkötő  —  kötél,  gerenda- 
V.  kapcsosláncz,  a  mely  a  lejtőn 
lefelé  haladó  kereket  köti.  Vö. 
kocsisára,  talpálló,  talabor,  csúszó- 
vas,  kerékkötővas.    Nyr.  29 :  187. 

Kerékkötővas  —  Némedi,  Tolna 
m.  —  a  kerékkötő.  *  Bocskor  is. 
Nyr.  29  :  382. 

A  Kerékszög  —  a  vastengely 
marokvasát  a  tengelyszárhoz  kötő 
szög.  Vö.  végszög.    Nyr.  29 :  187. 

A  Keresztfa  —  lőcstelen  sze- 
kereken a  szekéroldalakat,  na- 
gyobb megterlieléskor  összetartó 
rudak.  Vö.  kötő.  Nyr.  29 :  188. 

Kerík-kéve  —  Lozsád  —  a 
küllő.  Nyr.  23  :  96. 

AKésafa  —  a  hámfa.  Nyr. 
29  : 186. 

Késefa  —  Hegyalja  —  nagy 
hámfa,  melyet  előfogatoknál  liasz- 
nálnak  s  melyen  két  kisebb  hámfa 
van  megerősítve.  *A  debreczeni 
keresztes.  Nyr.  6 :  425.  —  Kése- 
fán  járni  —  Pázmány :  „Jobb 
a  papnak  késefán  járni,  mint  jám- 
bor házasságban  élni**.  A  kése  fán 
járó  nyilván  a  lógós  lovat  jelenti, 
melynek  nem  kell  a  többi  két  ló- 
val a  kocsi  terhét  húzni.  Pallas 
Lexicon  stb.  „Hámfa''  =  „A  lógós 
istrángját  a  kisafára  kapcsolják." 
Pázmány  világosan  a  lógóskodást 
értette  mondásában.  Az  Ütsz. 
tévesen  adja  a  kisafa  magyaráza- 
tát, mintha  ez  a  négyesfogatban 
csak  a  két  első  lóé  volna :  vala- 
mennyi ló  kisafánál  fogva  húz ; 
a  két  első  ló  kisafája  a  keresz- 
tesen van  megerősítve.  A  lógós 
ezen  kívül  jár. 


Késleg . 

Késleg  —  Csíkszentdomokos  — 
a  felhámozott  lovat  v.  a  rúdhoz 
fogott,  járomban  levő  marhákat 
(külön,  a  szekérhez  nem  fogva) 
hajtani.  Nyr.  32:327. 

Kisafa  —  Résznek,  Göcsej  — 
hámfa,  melyet  akkor  használnak, 
ha  négy  lovat  hosszára  fognak, 
az  első  lovak  strágját  (istrángját) 
a  kisafához  kötik,  azért  kisafás 
a  nevük.  *A  magyarázat  nem 
találó,  mert  valamennyi  ló  kisa- 
fánál  fogva  húz  v.  kisafán  jár. 
Nyr.  12  :  188.  —  Kisafa  —  Lovas- 
berény,  Fejér  m.  —  a  lógós  ló 
hámfája  *és  valamennyié.  Nyr. 
17  :  576.  Nagy-kúnság.  Nyr.  16  : 
332. 


Kisafőn 

ségi    oláh 
221. 


Mezőszilvás,  mező- 
késefa.    Nyr.    37: 


AKisefa  —  Szentes.  —  Négyesy 
szerint  a  szekérnek  hámfája  van 
és  nem  kisefáj  a,  mert  ez  afféle 
szabad  fürhécz,  a  mely  leakaszt- 
ható, de  hozzá  is  ragasztható  eké- 
hez, boronához,  vontatókocsihoz 
stb. ;  van  két  hámfája.  Nyr.  29 : 
381.  *A  kisefa  és  változatai  azo- 
nosak a  hámfával,  szabadon  lógók, 
hogy  a  húzóistrángok  ráburkol- 
hatók  legyenek.  Nyr.  29 :  186. 

Kisefa  keresztes  —  Szentes  — 
ketteshámfa,  levehető.  Ezekre  ve- 
tik az  istrángot  *két  külön  dolog, 
a  kisafához  az  istráng,  a  keresz- 
teshez a  kisafa  kapcsolódik.  Vö. 
Kisafán  járni.  Nyr.  17  :  46. 

Eisig  —  Bánfty-Hunyad  —  ki- 
segítőrúd  négyes  v.  hatos  ökör- 
fogatoknál.  Nyr.  28 :  426. 


94 Kocsi 

Kis  saroglya  —  Szentes  —  az 
elülső  s.,  *a  melyről  a  kocsis  hajt. 
Nyr.  29:381. 

Kóbor  —  Erdély  —  szekér 
födele.  Német  elem  a  m.  nyelv- 
ben. *Az  eredet  franczia,  a  Cou- 
vert ;  a  német  az  á2:yburkot  ne- 
vezte „£'í)^|)erdecken-"nek  =  Cou- 
vert-Decken,  mi  pleonasmus.  A 
Kóbor  így  a  Coiivert  szüleménye. 
Nyr.  23  :  154.  és  16  :  526. 

Kóboros  —  Székelység  —  er- 
nyős pl.  szekér.  Vö.  Kóbor.  Nyr. 
2  :  470. 

Koc  —  Hont  m.  —  tót :  kocsi. 
Kocik  Uo.  -  kocsis.  *  Magyar 
elem  a  tót  nyelvben.  Nyr.  29  :  331. 

Kocsi  —  Fejér  m.  —  a  járómú, 
ha  lovak  húzzák  v.  szamarak  s 
négy  kereke  van ;  Szekér  —   uo. 

—  ha  ökrök  húzzák ;  Kordé  — 
uo.  —  ha  csak  kétkerekű  ;  Taliga 

—  uo.  —  szántásnál  fordul  elő 
*„az  eke  taligája"  ;  különben  el- 
terjedt szállító  kétkerekű  alkotm. ; 
Talicska  —  uo.  —  egykerekű, 
ember  tolja  s  deszkákból  össze- 
állított taliga ;  Dragacs  —  uo.  — 
Ua.,  ha  léczekből  van  készítve. 
Nyr.  10 :  187.  —  Kocsi  —  Szen- 
tes —  a  lovas  szekér,  v.  lószekér. 
Nyr.  29:381.  —  Kocsi  —  Kis- 
Kun-Halas  —  minden  négykerekű 
járószerszám,  ha  ló  vonja  ;  ha  ökör 
vonja :  szekér  a  neve.  Nyr.  15 : 
143.  —  Kocsi  —  Riedl   Frigyes 

—  német :  Kutsche,  franczia : 
coche,  spanyol :  coche  (kocse), 
olasz  :  cocchio,  angol :  coach,  len- 
gyel :  kocz,  flamand  :  goetse,  svéd: 
kusk.  Conclusio  :  a  kocsi  szó,  mint 
ezt    Cornides   fejtegette   magyar 


Kocsi  eredete 


95 


Körpő,  körpölyű 


szó,  „a  mely  a  XV.  században 
(*Már  1267-ben!)  valószínűleg  a 
komáromi  Kocs  helységtói  vette 
nevét",  mely  a  magyar  kocsi- 
gyártás székhelye  volt.  Nyr.  11 : 
103.  —  Kocsi  —  Szentes  —  a 
lovas  fogat  *járómúve,  de  nevezik 
lószekérnek  is.  Nyr..  29 :  381.  — 
Kocsi  —  Bugacz,  T.  M.  I.  —  lo- 
vasalkalmatosság. —  Kocsi  — 
szóról  Szamota  István.  Nyr.  24: 
554—556. 

Kocsi  eredete  —  Coch,  Kocs 
községtől,  innen  a  tót  koc,  német 
Kutsche.  Réthei  Prikkel  M.  Nyr. 

27 :  385—388. 

A  Kocsisaru  —  a  kerékkötő, 
talabór.  Nyr.  29  :  187. 

Kocsitámasztó —Némedi,  Tolna 
m.  —  a  macska.  Nyr.  29 :  382. 

Kóla  —  Heves  m.  —  kordé, 
káré  (szerb  szó).  Nyr.  27 :  524. 

Kólé  —  Mátyásföld  —  két- 
kerekű taliga,  feneke  és  oldalai 
deszkákból  vannak  összeállítva, 
kis  ló  V.  szamár  húzza.  Nyr.  20  : 
325.  Érsekújvár,  Nyr.  8:282. 

Kolesz  —  Török-Szent-Miklós 
—  kétkerekű  kocsi  egy  lóra. 
*A  tót  koleso  =  kerékből.  Nyr. 
31 :  52.  Tokaj  —  kétkerekű  ta- 
lyiga,  kordé.  Nyr.  24 :  48. 

Kolesz  —  Ónod  vid.,  Borsod 
m.  —  nagy  ökrös  szekér,  magas 
deszkaoldalakkal;  rendesen törek- 
hordásra  használják.  *A  tót  ko- 
lesoból.  Nyr.  17  :  383. 

KoUa  —  Tiszamente  —  két- 
kerekű taliga.  Nyr.  26  :  140. 


Kólya  —  Mátravidék  —  két- 
kerekű talyiga.  Nyr.  22  :  288. 

Kólyika  —  Szt.-Erzsébet,  pa- 
lócz  vidék  —  talyiga.  Nyr.  26 : 
384. 

Koncz  fakóján  —  M.  ó.  Kecs- 
kemét —  képletesen:  gyalog. 

Konicza  —  Hétfalu,  Brassó  m. 
—  gyalogszánka.  Nyr.  16  :  526. 

•  Kordé  —  kétkerekű  szekér, 
leptika.  Balatonmell.,  Göcsej.  Két- 
kerekű taliga.  Marczalmell.,  Tsz. 
114.  Vö.  kordélni,  uo.  Kis-Kún- 
Halas  —  kétkerekű  kocsi  = 
*  taliga.  Nyr.  15:186. 

Kotyiga,  kocsiga  —  moldvai 
csángó  —  szekér.  Ered  oláhból : 
cotigá,  kétkerekű  taliga,  félkocsi. 
Nyr.  30 :  180. 

Kölöktézsla  —  Szentes  —  a 
rendes  tézsla  alatt  nyúlik  el  s 
arra  szolgál,  hogy  az  első  pár 
ökörnek  közvetlen  kapcsolata  le- 
gyen a  rúddal  s  ne  rongálják  a 
hátulsó  pár  ökröt  oly  esetekben, 
ha  nem  egyszerre  húznak  vagy 
indítanak,  kanyarodnak  ;  e  nélkül 
a  hátsó  pár  ökör  nyakára  húznák 
a  jármot  vagy  félrerántanák  őket. 
Nyr.  29:382. 

AKölyökrúd  —  „az  olyan 
tézslaféle,  mely  az  elülső  ökörpár 
nyakának  tehermentesítése  végett 
(négyökrös  fogatnál)  a  hátulsó 
rúd  felehosszaságáig  visszanyúlik 
és  így  erősíttetik  meg."  Nyr. 
29 :  185. 

Körpő,  körpölyű  —  Balaton- 
mell., Tud.  Gyűjt.  1839.  —  a 
szekérrúd    elejére     erősített    fa. 


Körpöly 


96 


Lőcsből  hámfa 


melybe  az  igatartó  nyakszeg  jár. 
Nyr.  34:485. 

Körpöly  —  az  ökörszekér  rúd- 
jának orrára  szegezett  fa,  melybe 
egy  az  igáttartó  nyakszeg  jár. 
(Tsz.)  Német :  körhel,  kerbel ;  szép. 
szász  :  karbeiből.  Nyr.  24  :  300. 

A  Kötő  —  a  keresztfa.  Nyr. 
29  :  188. 

Középső  záp  — .  Vas  m.  —  a 

szekéroldal  zápjait  összekötő,  a 
szekéroldalak  közt,  azokkal  pár- 
huzamosan haladó  lécz.  Nyr. 
29 :  100. 

A  Kupás  marokvas  —  a  fa- 
tengelyt  végén  teljesen  fedő  s  így 
erősítő   marokvas.    Nyr.    29 :  187. 

A  Kutya  —  a  ragasztószög. 
Nyr.  29 :  185. 

$  Kutya  —  Szilágyság  —  vályú- 
szerüleg  kivájt  fadarab,  melyet 
kerékkötőül  használtak  volt ;  = 
talabor,  talpaló.  Már  rég  kiment 
a  divatból  s  ma  a  neve  is  csak 
öreg  embereknél  ismeretes,  *L. 
bocskor,  talabór.  A  60-as  években 
voltak  vasból  késztilt  ilyen  kerék- 
kötők is,  ma  is  vannak. 

A  Küllő  —  a  kerék  talpát  az 
agytól  kifeszítő  karfák.  Vö.  fentő. 
Nyr.  29  :  187. 

A  Küllőkarika  —  a  tőkarika. 
Nyr.  29  :  187. 

Lajt  —  Dombóvár,  Tolna  m. 
—  négykerekű  vízhordó  szekér, 
mely  egy  terheskocsira  vaspán- 
tokkal erősített  hordóból  áll.  Nyr. 
27 :  47. 

A  Lajtorja  —  a  szekéroldal. 
Lajtorja  azért,  mert  a  közönséges 


létra     mintájára     készült.     Nyr. 

29 :  187. 

Laptika  —  Pápa,  Veszprém 
m.  —  kétkerekű  kocsi,  min  a 
gyöpmester  az  elhullott  marhát 
hordja  ki.  Nyr.  16  :  527. 

Léha  —  Hétfalu,  Brassó  m., 
Háromszék  m.,  Mtsz.  —  a  juha, 
1.  azt. 


ALéhafa 

29 : 185. 


a    juha.     Nyr. 


Lensika  —  Kemenesalja,  Tud. 
Gyűjt.  1829.  —kétkerekű  taliga, 
1.  leptika.  Nyr.  34:485. 

Leptike  —  Obecse,  Bács  m.  — 
kétkerekű  taliga.  Nyr.  29 :  190. 
Ui.  Kecskemét,  Nyr.  10  :  381.  Sop- 
ron, Nyr.  2  :  560.  Dunántúl,  Nyr. 
5  :  228.  L.  laptika. 

Lisza  —  Nyitra  palócz  — 
vesszőből  font  szekéroldal.  *Egy 
a  lészával,  ez  pedig  nyilván  a 
tót  Ijeskatól  =  Mogyorófa,  Corylus 
avellana  L.  ered,  melynek  vesszeje 
a  legkitűnőbb  a  fonásra.  Nyr. 
28  :  496. 

ALógázó  fölhércz  —  a  mozgó 
fölhércz.  Nyr.  29  :  186. 

ALőes  —  a  szekéroldalt  tá- 
masztó görbített  farúd.  Részei  a 
lőcsfej  és  a  lőcs  szára  és  lőcs- 
vasa, a  melyhez  a  lőcskarikák 
járulnak.  Nyr.  29  :  186.  —  Lőcs  — 
szláv  eredetű ;  a  tót  lévcból. 
Előfordul  már  M.  A.-ban.  Nyr. 
27  :  322. 

Lőcsből  hámfa  -  Hódmező- 
vásárhely. —  Az  egyszeri  pap 
lőcsöt  akart  csinálni  s  hámfa  lett 
belőle.    Használjuk,    mikor   nem 


Lőcsfej 

esik  meg,    a   mit   akarunk.  Nyr. 
2:239.  ^ 

A  Lőcsfej  —  a  lőcs  felső  vége. 
Nyr.  29 :  188. 

A  Lőcsfoglaló  —  a  lőesszár 
alsó  végének  vasalása.  Vö.  lőcs- 
kámva.  Nyr.  29  :  188. 

A  Lőcsgúzs  —  a  szekéroldal 
felső  szárára  erősített,  a  lőcsöt 
tartó  hurok.  *Gúzs  vagy  vas- 
kapocs. Nyr.  29 :  188. 

ALőcskámva  —  a  lőcsfoglaló, 
*a  mely  a  lőcsfejet  a  szekér- 
oldalhoz   csatolja.    Nyr.    29  :  188. 

ALőcsös  kocsi  —  az,  amelynek 
szekér  oldalait  lőcs  tartja.  Nyr. 
29 :  187. 

ALőesszem  —  a  lőcsfoglaló 
végén  levő  karika,  ezzel  illik  a 
tengelyszárra,  a  marokvas  perem- 
karikája mögé.  Nyr.  29  :  188. 

A  Lőcstál  —  a  lőcsfej  be- 
vágása, a  melyben  a  lőcsgúzs 
fekszik.  Nyr.  29  :  188. 

Lúszekér  —  Szilágysomlyó  — 
lószekér,  mert  lehetne  ökrös  is. 
Nyr.  16:286.  Pest-Pilis-Solt-Kis- 
Kún  m.  Nyr.  26 :  188. 

A  Macska  —  akadályozza  meg 
a  fölfelé  haladó  szekér  kerekét 
a  visszagördülésben.  Vö.  kocsi- 
támasztó. Nyr.  29 :  187. 

A  Marokvas  —  fatengelynél  a 
tengely  szárának  végét  megpán- 
toló vasalás.  Féleségei:  alsó-, 
karikás-,  szárnyas-,  kupásmarok- 
vas.  Vastengelyen  a  marokvasat 
kerékszög  köti  a  tengelyszárhoz. 


97 Megközölni 

Nyr.  29 :  187.  —  Marokvas  — 
Hol?  —  A  fatengelyt  a  végén 
az  alatta  levő  vas,  a  marokvas, 
egészen  körülfogja,  mintegy  mar- 
kolja, így  az  egész  vas  hasonlít 
egy  alkarhoz,  mely  végignjoilik  a 
tengely  alatt  s  annak  végét  a 
kéz,  azaz  marok  markolja.  Török 
Bertalan.  Nyr.  4  :  29. 

Mázas    (mázsás?)    szekér    — 

„Currus  magnus  summarius  vulgo 
mázas  szekér''  1435.  Decret.  Sigism. 
Summarius  ==ieheThoTáó,  innen  a 
német  Saumthier  és  magyar  szamár. 
Kropf.  Nyr.  28:87.  —  Máza, 
mázas  szekér  —  szamár.  Zsig- 
mond 1435.  oki.  és  1405.  decr. 
„extunc,  si  currus,  in  quibus 
huiusmodi  Ballae  etc.  pondéra 
adferentur,  magni,  onerati,  vulgo 
Mása  dicti  existerint.  1280.  Kún 
László  adománylevele :  „Nos  La- 
dislaus  . . .  volentes  Monasterio 
B.  Virginis  de  Kompold . . .  suc- 
currere,  Tributum  . . .  concessimus 
ordinandum  taliter,  quod  de  quo- 
libet  curru  salifero  unum  sal,  et 
de  uno  curru  qui  Mása,  vocatur 
unum  pondus  etc  . . .  Mázas  szekér 
(mázsás)  tehervivő  társzekér  le- 
hetett. A  súlyról,  a  melyet  elbírt, 
kapta  nevét.  Szamár  az  olasz 
somaro.  (Középlatin :  sagma,  salma, 
sauma  :  onus,  sarcina ;  ^  sag- 
marius,  sahnarius,  sommarius, 
summarius.)  Tolnai  Nyr.  28:  131. 

Megközölni,  megközletni  vala- 
mit —  Csík  m.  —  a  szekérrel 
úgy  járni,  hogy  a  kő  vagy  más 
útban  levő  tárgy  a  két  igás  és  a 
négy  kerék  közt  maradjon  el. 
Nyr.   10:330. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


Mozgó-fölhércz 


98 


Pating 


AMozgó-fölhórcz  —  az  olyan 
fölhércz,  a  melyet  a  fölhérczszög 
nem  rögzít  a  rúd  tövéhez  moz- 
dulatlanul. Vö.  lógázó-fölliércz. 
Nyr.  29 :  186. 

Nagy  saroglya  —  Szentes  — 
a  hátulsó  saroglya.  L.  azt.  Nyr. 
29 :  381. 

Negj  loúú  zeker  —  Kolozs- 
vári glossz.  1577.  —  quadriiugus. 
*  Négylovas  szekér.  Nyr.  36  :  416. 

Négyelő  —  Cz.  F.  —  1.  így 
nevezik  néhutt  a  szokottabb  nevű 
kisefát,  (*azaz  keresztest)  vagyis 
a  négylovas  kocsi  rúdjára  akasz- 
tott hámfákat,  melyek  elé  a  két 
első  lovat  fogják.  Négyelőnek 
mondják,  mert  csak  akkor  hasz- 
nálják, midőn  négy  lovat  fognak 
be.  2.  Hosszú  szíj  ostor,  melylyel 
négy  ökröt  hajtanak,  1.  bakos. 

A  Négyelő  —  négyesfogatoknál 
a  rúdvégszögre  akasztott  förhécz 
hámfái.  Nyr.  29  :  187. 

Négyelő  ostor  —  1.  Cz.  F. 

Nyakló  —  Pápa,  Veszprém  m. 

—  a  mivel  a  kocsirudat  a  ló 
nyakára  akasztják.  Nyr.  16  :  528. 

—  Nyakló  —  Kis-Kún  Halas.  — 
*1.  Az  a  szíj,  melylyel  az  ostor 
a  nyélre  van  kötve.  2.  A  melylyel 
a  kocsirudat  a  ló  nyakához  erő- 
sítik. Nyr.  15:283. 

A  Nyaklószög  —  a  rúdfej  alsó 
részén .  álló  szög.  Vö.  ellentartó. 
Nyr.  29 :  185. 

Nyárs  —  Karczag  —  rakoncza. 
Nyr.  26:46. 

ANyomórúd  —  a  rudalló.  Nyr. 
29  :  188.  —  Nyomó-rúd  —  nem 


trudes  v.  hypomochlium,  hanem 
„pertica  foeni  pressoria,  in  curru 
rustica"  uo.  Kreszn.  v.  druck- 
stange,  heubaum.  Ball.  *Az  a  rúd, 
a  melylyel  a  felrakott  szénát 
lenyomják,  hogy  ne  szóródjék. 
Nyr.  28:171. 

A  Nyújtó  —  az  elülső  és  hátulsó 
szekéraljat  összekötő  két,  illetve 
háromágú  rúd.  Agai  a  nyújtó- 
szárnyak.  Nyr.  26 :  185. 

ANjrujtószárny  —  a  nyújtókét 
oldalsó  ága.  Vö.  ágasfa,  hátsóágas, 
utóágas.  Nyr.  29  :  187. 

ANyujtószög  —  az  aljszög, 
azért  nyujtószögnek  nevezve,  mert 
a  nyújtót  is  a  csín  vázrészeihez 
erősíti.  Nyr.  29  :  186. 

Oldalfa  ^  Szentes  —  a  saroglya 
rámájának  szélső  kerete.  Vö.  görbe- 
fa.  Nyr.  29:381. 

Oldalzáp  —  Szentes  —  a  záp. 

Nyr.  29:381. 

Orszok  (orszak)  —  Székelyf., 
Erdély  —  rúdágast  helyettesítő  fa 
a  szán  orrán.  Oláh  elem  a  m. 
nyelvben.  Nyr.  23  :  483. 

Ökörrúd  —  Bölön,  Háromszék 
m.  —  szekérrúd,  *Nem  elégséges 
magyarázat.  Nyr.  34 :  106. 

A  Pánt  —  a  rúdtő  szalagos 
vasalása.  Nyr.  29  :  185. 

A  Párna  —  a  vánkos.  Nyr. 
29 :  186. 

Pating  —  Kis-Kun-Halas  —  az 
ekét  és  taligát  összekötő  láncz 
V,  gúzs.  L.  Csík  m.  Nyr.  12 :  189. 
és  15:333. 


Patting 

Patting  —  Lz.  —  (szláv)  erős 
szíjú,  a  lőcsöt  a  szekérlajtorjákhoz 
köti. 

Pengőkarika  —  Tokaj  —  a 
szekértengelyen  levő  lapos  karika, 
mely  peng,  s  a  kerékagyat  a 
szegtől  védi.  Nyr.  19 :  432. 

A  Persely  —  porzsol,  pörsöly 
MTsz.  A  kerékagy  vasbélése  (a 
kerékagy  torkában).  Vö.  agyper- 
sely. Nyr.  29 :  187. 

Pisafa  —  Csúza,  Baranya  m.  — 
sokszor  1.  kisafa  =  hámfa.  Njt. 
18 :  335. 

*  Ponyvás  szekér  —  Borsod  m. 

—  ponyvával  fedett.  A  meszesek- 
nél használatos.  L.  bogárhátú.  A 
fedele  emlékeztet  p.  o.  a  cserebogár 
fedőszárnyainak    domborúságára. 

Posztorong  —  moldvai  csángó 

—  láncz  a  szekéren,  a  mely  a 
rudat  tartja  =  *tartóláncz.  Nyr. 
30 :  172.     . 

Porzsol  —  Baja  MTsz.  —  a 
persely. 

Proozáp  —  moldvai  csángó  — 
ökörszekér  rúdja.  Eredeti  oláhból: 
pro^ap:  rúdtartó,  husáng.  Nyr. 
30:181. 

A  Puska  —  a  kerékagy  torkának 
vasbélése,  kopás  eUen  véd.  (Hosszú- 
falu, Brassó  m.  Mtsz.  piska).  Nyr. 

29 :  187. 

Báf  —  a  keréktalp  abroncsa; 
a  német  Reif.  Vö.  sín.  Nyr.  29 :  187. 

ARáfsróf  —  a  ráfot,  azaz 
kerékabroncsot  a  talphoz  rögzítő 
csavar.  Nyr.  29  :  187. 


99 Rokincza 

A  Ráf  szög  —  a  ráfot,  azaz 
kerékabroncsot  a  talphoz  kötő 
szög.  Vö.   sínszég.  Nyr.  29  :  187. 

Eagaszt  —  Tiszadob  —  a  rendes 
fogathoz  még  egy  másat  hozzá- 
csatol. Nyr.  27  :  45. 

Ragasztókarika  —  a  hámtű- 
karika.  Nyr.  29  :  186.  ; 

A  Ragasztószög  —  a  rúdfej  en 
felül  kiálló,  hajlított  vasszög,  a 
melyhez  a  tézslát  ragasztják.  Vö. 
kaflantjaí,  kutya,  rúdszeg.  Nyr. 
29 :  185. 

A  Rákláb  —  a  derékszöget  a 
foglaló  fölött  megerősítő  vas ;  meg- 
felel   a    csavar     „ mutter  "-jának. 

Nyr.  29 :  186. 

íRakoneza  —  Szilágyság  —  a 
szán  eplényeinek  végeibe  erősített 
négy  záp,  mely  a  szán  kasát 
tartja.  —  Rakoncza  —  Nagykun- 
ság —  a  szekér  4  sarkára  tűzött 

4  rúd  *arra  való,  hogy  a  szénát, 
gabonakeresztet  magasra  lehessen 
felrakni.  Nyr.  16  :  474.  —  A  Ra- 
koncza —  az  elülső  szekéralj 
förgettyújének  és  a  hátsó  alj 
vánkosfáj ának  végeire  erősített, 
fából  vagy  vasból  való,  fölfelé 
álló  rudak.  Lőcs  nélküli  kocsin  a 
szekéroldal  fölső  szárán  túlmen- 
nek, lőcsös  kocsinál  rövidebben 
és  ekkor  csak  az  alsó  szárán 
oldalt  levő  hüvelybe  akasztják 
bele.  Nyr.  29 :  186.  —  Rakoncza 
—  m.  elem  az  oláhban.  Lexicon 
Budense.  Nyr.  17  :  467. 

Rókancza  —  Csík  m.  —  ra- 
koncza. L.  Mtsz.  Nyr.  32 :  52. 

Rokincza  —  1.  rakoncza.  Nyr. 

5  :  129. 

7* 


Rúd 

A  Rúd  —  a  szekér  elülső,  ki- 
nyúló rúdja,  a  melyhez  a  lovat 
fogják  *s  a  mely  a  szekeret  kor- 
mányozza. Nyr.  29 :  185. 

ARúdágas  —  a  szekérrúd  tövé- 
hez illő  két  ágas.  Vö.  rúdszárny 
ágasa,  rúdszárnya,  előágas.  Nyr. 
29 :  185. 

ARudalló  —  szénásszekéren  a 
széna  lekötésére  használt  rúd.  Vö. 
rudazó,  nyomórúd.  Nyr.   29 :  188. 


100 Saroglya 

Rúdszeg  —  Némedi,  Tolna  m. 
—  a  ragasztószög.   Njr.  29 :  382. 

Rúd  tolva  —  Székelység  — 
rúd  szárnya,  a  tövénél  való  ketté- 
válás. Nyr.  31:114. 

ARúdtöve  —  a  szekér  rúdjá- 
nak vastag,  szekérfelöli  vége.  Nyr. 
29  :  185.  Vas  megyében  :  rúdtövő. 
Nyr.  30 :  100. 


A  Rudazó 

rúd.  29:88. 


a  rudalló,  nyomó- 


ARudazókötél  —  a  rudazó  le- 
kötésére szolgál.  Nyr.  29  :  188. 

A  Rúdfej  —  a  szekér  rúdjának 
elülső,  megvasalt  vége.  Vö.  rúd- 
orr,  rúdvég,  rúdhegy.  (Szentesen 

—  Nyr.  39 :  381  —  csak  az  ökör- 
szekérnek  vanrúdfeje;  a  kocsinak 
rúdvége,  rúdorra.)  A  rúdfej  abban 
különbözik  a  többi  rúdvégződés- 
től  —  rúdorr  és  rúdvégtől  — , 
hogy  felül  rövid  kiágazása  van, 
az  így  keletkező  -=  alakú  rúdvég 
két  ágán  keresztül  jár  a  ragasztó- 
szög (a  melyhez  a  tézslát  ragaszt- 
ják). Nyr.  29 :  185. 

Rúdhegy  —  Némedi,  Tolna  m. 

—  a  rúdfej.  Nyr.  29:382. 

A  Rúdorr  —  a  rúdfej,  a  melyre 
a  gyeplőt  akasztják.  Nyr.  29  :  185. 

A  Rúd  szára  —  a  rúd  középső 
Nyr.  része.  29  :  185. 

A  Rúdszárny  ágasa  —  a  rúd- 
ágas.  Nyr.  29  :  185. 

Rúdszámyo  —  Vas  m.   —   a 

rúdágas.  Nyr.  30  :  100. 


A  Rúdvég 

29 :  185. 


a    rúdfej.   Nyr. 


ARúdvégkarika  —  a  rúdfej 
végén  levő  karika,  a  tézsla  csi- 
koltó  lánczának,  a  rúdhoz  való 
kapcsolására.  Vö.  sikoltyú,  csikoltó 
karika.  Nyr.  29  :  185. 

Sallangó  —  N.-Kúnság  —  a 
szekérnél  az  a  vaspálcza,  mely 
az  oldalt  és  felhérczet  összetartja. 
Nyr.  2:326. 

Samu  —  Szentes  —  a  vontató 
alatt  a  rudasfát  tartó  fa.  Nyr. 
6 :  232. 

*Saraglya  —  Edvi  Illés  Pál  — 
a  hová  a  szénát  rakják  etetéskor; 
a  német :  Schrageu  és  tót :  Sragla. 
*A  Nyr.  27 :  177.  téved,  mikor  a 
tótból  —  sragle  —  jövevénynek 
mondja.  Különben  van  a  szekér 
végében  az  elrekesztő,  az  elején 
az  ülő  saraglya. 

A  Saroglya  — Hont  és  Bars  m., 
Nyr.  29 :  187.  Saraglya  —  a  sze- 
kérderék mellső  és  hátsó,  léczből 
alkotott  zárórésze.  Az  elülső  s.  a 
kis  — ,  a  hátulsó  a  nagy- saroglya. 
(A  kis-saroglyát  gyakran  a  hom- 
lokdeszka helyettesíti).  Saroglya 
a  németben:  Schragen.  Nyr.  39: 
382. 


Saroglya  alsófája 


101 


Szaglás  talicska 


Saroglya  alsófája  —  Szentes  — 
a  saroglyaráma  vízszintes  alsó- 
fája. Nyr.  29:381. 

ASaroglyacsatló  —  a  saroglya 
láneza,  a  melylyel  a  saroglyát  a 
felső  saroglyakarikához  kapcsol- 
ják. Nyr.  29 :  188. 

Saroglya  felsőfája  —  Szentes 
—  a  saroglya  rámájának  vízszin- 
tes felsőfája.  Nyr.  29  :  381. 

A  Saroglyakapocs  —  a  szekér- 
oldal alsó  oldalszárának  bütüin 
levő,  a  saroglyák  bekapcsolására 
szolgáló  karikák.  Vö.  saroglya- 
tartó.  Nyr.  29  :  188. 

ASaroglyakarika  —  a  szekér- 
oldal felső  szárának  bütüire  erő- 
sített, a  saroglya  lánczát  tartó 
karikák.  Nyr.  29  :  188. 

Saroglya  középsőfája  —  Szen- 
tes —  a  saroglyaráma  alsó-  és 
felsőfája  között  futó  vízszintes 
lécz.  Nyr.  29:381. 

Saroglyalevél  —  Szentes  —  a 
saroglya  zápjai,  a  hasonlat  a  nyi- 
tott könyv  leveleiről  van  véve. 
Nyr.  29:381. 

Saroglyapáleza  —  Szentes  — 
a  saroglya   zápjai.    Nyr.  29 :  381. 

A  Saroglyaráma  —  a  saroglya 
kerete,  benne  a  zápok.  Vö.  oldalfa, 
görbefa.  Nyr.  29  :  188. 

Saroglyatartó  —  Szentes  — 
a  saroglyakapocs.  Nyr.  29  :  381. 

Serággyo  —  Fejér  m.  —  sa- 
roglya a  kocsin ;  ehhez  hasonló 
kis  konyhaajtó.  Nyr.  10 :  188. 

Siketü  karika  —  Szentgyörgy- 
völgy,   Zala    m.  —  fölvonócsiga. 


Vö.  Tsz.  sikoltyú,  sikotyú,  sikatytyú-      19  :  191. 


*L.  csíkolto,  mely  a  tézslát  a  rúd- 
hoz köti.  Nyr.  2:280. 

ASikoltyü  —  a  rúdvégkarika. 
Nyr.  29 :  185. 

Símej  —  Tokaj  —  tengely- 
vánkos,  a  rúd  szárnya  a  tengely 
és  símej  közt  van.   Njt.  24 :  240. 

ASimely  —  a  vánkos.  Nyr. 
29:186. 

A  Sin  —  a  kerék  talpának  ab- 
roncsa. Vö.  ráf.  Nyr.  29  :  187.  — 
Vas  m.,  (Síny)  Nyr.  30 :  100. 

Sing  —  1.  elle ;  2.  ráf,  vasból 
a  kereken.  Német :  schiene.  Nyr. 
24 : 396. 

Sinszég  —  Némedi,  Tolna   m. 

—  a  ráfszög.  Nyr.  29:382. 

ASipkarika  —  a  kerékagyat 
repedés  ellen  védő  kívülről  körül- 
vevő vasgyúrü.  Vö.  széleskarika. 
Nyr.  29 :  187. 

Siraglé  —  Hajdú  m.    —  oláh 

—  saroglya. .  Nyr.  25  :  300. 

Sírin  —  Zenta  —  a  szekérnek 
vesszőből  font  oldaM  *=  a  kas. 
Eredete  nyilván  a  cserény.  Nyr. 
18 : 383. 

Sliccz  —  kocsirész  (* melyik?) 
Német:  schlitz.  Nyr.  24:396. 

Soroglyás  talicska.  M.  ó.,  Kecs- 
kemét —  egykerekű,  az  isztronga- 
kerítés  és  a  tej  hordásra. 

Steszli  —  Csiliz-Radvány,  Győr 
m.  —  a  teszli,  eredete  a  német 
stoszen,  Stössel.  Nyr.  23  :  577. 

Szaglás  talicska  —  Kemenes- 
alja, Nemes-Magasi,  Vas  m.  — 
bakszekér,    *  bakos    taliga.     Nyr. 


Szálkavas 

A  Szálkavas  —  fatengelynek, 
helyesebben  szólva  félig  vasalt 
tengelynek  vasalása.  Vö.  Erősítő. 
Nyr.  29 :  187. 

A  Szárnyas    marokvas    —  az 

olyan  marokvas,  a  mely  két  ol- 
dalt (szárnyakkal)  erősíti  a  fa- 
tengelyt.  Nyr.  29 :  187. 


—  Bugacz-Monostor  — 
a  taliga  rúdján,  a  melynél  fogva 
a  taligát  a  szekér  után  kötik  = 
ragasztószeg. 

í  Szekér  —  e.  h.  szekér.  —  Csík 
m.  —  szekér  részei :  Nyújtó,  ra- 
koncza,  küllő,  füréncz,  füréncz- 
pácza,  tengű,  pengú,  ütközű,  sár- 
kánykarika, lőcs,  hámfa,  kisafa, 
gyuha,  sín,  agy,  üklú,  v.  üklely. 
*A  rúd  és  az  oldal  kimaradt. 
Tsz.  343.  Szentes  —  az  ökrös- 
fogat, vö.  ökör  szekér.  Nyr.  29  :  381. 

—  Szekér  —  Sellye,  Somogy  m. 

—  Részei:  rúd,  kerék,  tengői, 
fürgete,  nyútó,  ódá,  kis  ágas,  lőcs, 
sarágja,  fölhécz,  juha,  rakoncza. 
Nyr.  26 :  48.  —  Egészvágás  sze- 
kér —  Székelyf.  —  nagy  lajtor- 
jás,  buta  szénahordó  szekér.  Fél- 
vágás szekér  Kisebb,  erdőlésre 
V.  trágyahordásra  használt  sze- 
kér.    Nyr.    23:524.    —     Szekér 

—  szán,  tengely,  nyereg,  ostor  a 
honfoglalásnál  is  régibb  szók. 
Nyereg,  ostor  finn  ugorban  is  meg- 
van ;  szán,  tengely  talán  török 
eredetű.  Nyújtó,  juhafa,  késafa, 
hintó,  régi  m.  szavak.  Nyújtó  ex 
nyújt.  Juhafa  ex  juh,  joh  =  belső- 
rész gyomor.  Késafa  1.  Nyr.  25 : 
280.  Hintó  =  ex  hintázó  kocsi. 
Nyr.  27 :  38.  —  Szekér  —  Szen- 
tes   —    az    ökrösfogat,  gyakran : 


102 Szügyellő 

ökörszekér.  Nyr.  29  :  381.  —  Sze- 
kérfajták —  Gyergyó  —  fakó- 
szekér, félvágásszekér,  hordósze- 
kér, kóbérésszekér  *az  igás  ki- 
maradt. Nyr.  34:322.  —  Szekér 
—  Bugacz.  T.  M.  1.  —  ökrös 
alkalmatosság. 

A  Szekéralja  —  szekércsínja, 
a  szekér  főrésze,  van  elülső  alj 
V.  csín  és  hátulsó  alj  v.  csín. 
Nyr.  29 :  185. 

ASzekércsinja  —  a  szekéralja. 
Nyr.  29 :  185. 

A  Szekérderék  —  a  tengelye- 
ken nyugvó  felső  szekérrész ; 
benne  a  szekérkas.  Nyr.  29 :  187. 

*  Szekérkas  —  általánosan  —  a 
szekérderék  vesszőből  font  bélése. 

A  Szekéroldal  —  a  szekér  két 
felső,  párhuzamos  oldalgerendája 
(Vas  m.  Nyr.  30 :  100.  ódófa).  Nyr. 
29 :  186—187. 

A  Szekéroldal  pántja —  a  szom- 
szédos zápokat  összekötő,  a  szekér- 
oldal száraival  párhuzamos  lécz. 

Nyr.  29 :  188. 

Széles  karika  —  Némedi,  Tolna 
m.  —  a  sípkarika.  Nyr.   29 :  382. 

*Szin,  szin-al  —  Székelyf., 
Tolna  m.  —  szekér  v.  egyéb  szá- 
mára való  fedett  hely.  Pápa  vi- 
dékén: sziny.  Tsz.  347. 


Szinely  —  Szentes 
gelytőke.  Nyr.  29:381. 


a  ten- 


Szügyellő  —  Szentes  —  ket- 
tős karika  a  lószekér-rúd  végén; 
belehúzzák  a  kettős  nyaklót.  Nyr. 
29:382. 


Tajicska 


103 


Tengelycsap 


Tajicska  —  Nkúnság  —  em- 
beri erőre  készült  kétkerekű  kézi 
kocsi. 

Tajiga  V.  kordé  —  uo.  —  két- 
kerekű egylovas  kocsi.  Nyr.  16 : 
524. 

*  Talabor  —  Székelyf.  —  válú- 
szerüleg  kivájt  fadarab,  melyet  a 
lejtőn  lefelé  való  menetnél  kerék- 
kötőül szoktak  volt  használni,  1. 
bocskor.  Tsz.  355.  —  Talabor 
(alabor)  —  Székelység  —  talpaló. 
A  kerék  alá  talabort  vet.  Tsz., 
Kr.  Nyr.  2  :  471.  —  ATalabor  — 
a  kerékkötő.  Nyr.  29 :  187. 

Talicska  —  Csallóköz  —  desz- 
kából készült  egykerekű  szállító 
eszköz. 

Taliga  —  uo.  —  kétkerekű 
emberhúzta  kocsi  (Kún  László 
szekere).  Nyr.   16  :  140. 

*  Taliga  —  Debreczen  és  álta- 
lánosan —  kétkerekű  alkotmány, 
melyet  a  ló,  két  rúd  közé  fogva, 
húz.  Különben  lőcsös-oldalas.  Nyil- 
ván ázsiai  eredetű,  egy  az  árba 
V.  arába  járóművel ;  teljes  analó- 
gonja  pedig  az  orosz  telega.  MNy. 
VI:  6.  KI. 

*  Taliga  —  Bugacz-Monostor,  de 
Hortobágy  is  —  kétkerekű,  fede- 
les, zárt  alkotmány,  a  melyben  az 
eleség  állott,  innen  Kenyeres  fa- 
liga; a  cserényszekér  után  volt 
kötve,  egyrudas,  ágasfára  feltá- 
masztva. *  Kecskemét,  *Kis-Kún- 
Félegyháza,  *  Csongrád,  1799.,  1. 
Taligás. 

Taligás  —  Bugacz-Monostor, 
Debreczen,    Hortobágy  —    az    a 


pásztor,  a  ki  a  gazdaságot  el- 
látja; a  Hortobágyon  már  nincs 
is  taligás.  Bugacz-Monostoron  az 
a  pásztor,  a  ki  a  cserényben  gaz- 
dálkodik :  lakos. 

A  Talp  —  a  kerék  talpa,  azaz 
kerülete.  Vö.  kerékfal,  tóp.  Nyr. 
29 :  187. 

ATalpalló  —  a  kerékkötő.  Nyr. 
29  :  187. 

í  Talpaló  —  Székelyf.  —fából 
készült  kerékkötő ;  nagyobb  for- 
galmú helyeken  vasból  is  készült 
=  talabor,  *1.  Bocskor.  Tsz.  356. 

Tángyérkarika  —  Csík  m.  — 
vaskarika  a  tengelyen  belül,  hogy 
a    súrlódás   kisebb   legyen.    Nyr. 

26 :  428. 


Targancs 

2:oncza. 


Monor 


tar- 


Tergenye  —  Debreczen  —  ter- 
genyés  szamár :  teherhordó  szamár 
*  nyerge.  Nyr.  11:477. 

*Targoncza,  talicska  —  Szé- 
kelyf., Tsz.  358.  —  kétkerekű 
szekér,  koldulószekér. 

Targoncza  =  talyiga  —  Hajdú. 
Szovát  —  kétkerekű  kocsi.  Nyr. 
24 :  584. 

Tasli  —  Szentes  —  a  hámtű- 
táska.  Nyr.  29:381. 

Telega,     Kibitka,    Arába     — 

Ázsia,  Kisázsia  és  Oroszország — 
kétkerekű  járóművek. 

Tengelyág  —  Némedi,  Tolna 
m.  —  a  tengelytőke.  Nyr.  29  :  382. 


A  Tengelycsap    - 

szár.  Nyr.  29:  186. 


a  tengely- 


Tengelyderék 


104 


Türet 


A  Tengelyderék  —  a  kerék- 
tengely  középső  része,  dereka, 
két  oldalán  a  tengelyszárak  szol- 
gálnak az  agyba.  Vö.  tengő.  Nyr. 
29 :  186. 

ATengelyfa  —  a  tengelytőke. 
29 :  186. 

A  Tengelynyila  —  Szentes  — 
a  tengely  szár,  a  tengely  bal- 
oldali nyila  ;  csás  nyila ;  a  jobb- 
oldali :  hajszásnyila.  Nyr.  29  :  186. 

ATengelyszáx  —  a  tengely- 
deréknak a  kerékagyba  szolgáló 
nyúlványa.  Vö.  tengelycsap,  ten- 
gelynyila. Nyr.  29 :  186. 

A  Tengelytőke  —  a  kerekek  ten- 
gelydereka fölött  fekvő,  a  vánkost 
tartó  gerenda.  Fatengelyeknél  a 
tengelytőke  és  a  kerék  tengelye 
azonos.  Vö.  szinely,  tengelyág, 
tengelyfa,  tőkefa,  tengelyderék. 
Nyr.  29 :  186. 

Tengelyvégszeg,  tengelyvas- 
szeg —  Szatmár  m.  —  a  szekér 
része.  Nyr.  34:383. 

Tengő  —  Vas  m.  * —  a  ten- 
gelyderék. Nyr.  30 :  100. 

Ténzsala  —  Lz.  —  Két  szöres 
vlszen  egy  fittykalbászt.  (Két 
szarvasmarha  közt  a  ténzsala.) 
Találós  mese. 

*Tergenye  —  Alföld  —  sza- 
márnyereg, melyre  átérhet  rakják. 

Tészli  —  Vas  m.  —  a  tengely 
végét  körülvevő  és  a  lőcsöt  tartó 
vastok.  Nyr.  30 :  100.  Negyeden 
is  teszli,  ab  steszli  =  német 
Stosen.  Nyr.  23  :  577. 


ATézsla  —  az  a  vendégrúd,  a 
melyhez  a  négyes  ökörfogatnál 
az  első  pár  fogva  van.  Nyr. 
29 :  185. 

Tézsla,  ténzsola  —  Lz.  Alsó- 
fehér m.  —  szekérrúd.  Nyr. 
22:418.  —  *  Tézsla,  tézsolya 
—  Székelyf.,  Balatonmell.,  Ke- 
menesalja, Őrség,  Tsz.  363.  — 
*A  négyes  ökörfogatnál  az  első 
párnak  való  rúd,  a  melyet  a 
csikoltó  köt  a  szekérrúdhoz. 

Tezsola  —  Sir  ok,  Heves  m. — 
szekérrúd.  L.  tézsla.  Nyr.  27  :  44. 

Thaliga,  taliga  —  Kolozsvári 
glosszák,  1577.  —  bigae,  biro- 
tum.  C*,  tibiale  (!)  Cc".  Thaligas. 
no.  —  carrucarius,  bigarius  U^ 
Nyr.  36:70. 

Tóp  —  Vas  m.  —  a  kerék 
talpa.  Nyr.  30 :  100. 

íTorboncza  —  Székelyf.,  Tsz. 
366.  —  targoncza. 

ATőkarika  —  az  agyat  repe- 
dés ellen  védő  vasgyürü  a  küllők 
mellett.  Vö.  küllőkarika,  agy- 
karika. Nyr.  29  :  187. 

A  Tőkefa  —  a  tengelyiőke. 
Nyr.  29 :  186. 

AÍőkepánt  —  foglalja  össze 
az  elülső  és  hátulsó  szekér  aljban 
a  vánkost  és  tengelytőkét.  Vö. 
fojtópánt.  Nyr.  29  :  186. 

*  Történetes  hely  —  Göcsej, 
Tsz.  369.  —  veszedelmes  hely, 
hol  a  szekér  könnyen  felfordulhat. 

í  Türet  —  Balatonmell.,  Tsz. 
372.  —  a  szénásszekeren  több  (?) 
türetek  vannak  s  a  türetek  száma 


Ujstye 105^ 

szerint  drágább  is.  (Talán  :  csomó- 
rétegek ?) 

Ujstye  —  moldvai  csángó  — 
kocsirúd.  *A  szláv  oje-ből.  Nyr. 
30 :  173. 

Utóágas  —  Alsófehér  m.  — 
a  nyujtószárnya.  Nyr.  23  :  576. 

*Űklely,  üklű  —  Őrség  —  az 
a  szöglet,  hol  a  kocsirúd  a  ten- 
gely alatt  kétfelé  ágazik.  Tsz.  375. 

Űlisdeszka  —  Vas  m.  —  ülés- 
deszka, a  kocsi  V.  szekér  elején 
a  szekéroldalakra  akasztott  ko- 
csisülés. Nyr.  30 :  100. 

Ütköző  —  Vas  m.  —  védi  a 
„puska"  végét  a  kopástól.  Nyr. 
30 :  100. 

A  Vakszög  —    a   vasrakoncza 

felerősítésére  és  támasztására 
szolgáló,  a  förgettyúbe,  illetve  a 
vánkosfába  behajtott  szög.  Nyr. 
29 :  186. 

A  Vánkos  —  a  tengelyderék 
fölött  szekérszéltiben  fekvő,  elől 
a  förgettyút,  hátul  a  szekérfene- 
ket tartó  gerenda.  Vö.  simely, 
vánkosfa,  zsámoly,  párna.  Nyr. 
29 :  186. 

A  Vánkosfa  —  a  vánkos.  Nyr. 
29 :  186. 

Vánkus  —  Szentes  —  a  tajiga 
tengelye  fölött  levő  vastagabb  fa, 
melyen  a  gerendely  vége  nyug- 
szik. Nyr.  17:45. 

A  Vasalás  —  a  rúdon  vaii  vasa- 
lás a  rúdfej en  és  a  rúdtövén  pán- 
tok. Nyr.  29 :  185. 


Záp 

Vasvillatartó  —  Szentes  —  a 
viUatartó.  Nyr.  29:381. 

A  Végiglyuk  —  a  kerékagy 
torka ;  kitűnő  néphumor.  Nyr. 
29 :  187. 

A  Végsőkarika  —  a  kerékagyat 
repedés  ellen  védő  vasgyúrú.  Nyr. 
29 :  187. 

A  Végszög  —  a  kerékszög.  Njt. 
29 :  187. 

A  Vendégoldal  —  szénás-  és 
szalmásszekérre,  annak  kereszt- 
fáira fektetett  gerendák,  hogy  a 
szekeret  szélesítsék.  Arany  Toldi- 
jában: „Szörnyű  vendégoldal  reng 
araszos  vállán".  Nyr.  29 :  188. 

A  Vendégoldalgúzs  —  a  ven- 
dégoldalakat    összekötő     hurok. 

Nyr.  29 :  188. 

Vezér  —  Zilah  —  a  szán  orrá- 
nál az  a  rész,  melyhez  a  rudat 
erősítik.  Nyr.  28:233. 

A  Villatartó  karika  —  a  sze- 
kéroldal felső  szárán  levő,  széna- 
villát tartó  karika ;  párja  az  alsó 
oldalszár  hátsó  részére  esik.  Vö. 
Alsó-,  fölső  sallangó.  Nyr.  29  :  188. 

Vőgyi  —  Tisza-Dob  —  még 
pedig  a  kelés  vőgyi  (közepe  bel- 
seje) ;  a  vetélő  vőgyi,  a  mozdulat- 
lan tengely,  a  melyen  a  csíve 
forog ;  a  rúd  vőgyi  a  rúd  töve,  a 
melyen  rúdszeg  megy  keresztül. 
Nyr.  27:46. 

SZáp  —  Szatmár  vid.  —  egy  íz 
a  szekéroldalban.  Tsz.  390.  Tokaj  : 
1.  romlott  (tojás),  2.  a  szekérol- 
dal keresztfája.  Nyr.  24:335. 


Záp 

A  Záp  —  a  lajtorja  vagyis  sze- 
kéroldal alsó-  és  felsőszárát  és  a 
saroglya  rámát  összekötő  rudak. 
Vö.  fog,  csütke,  oldalzáp,  saroglya- 
levél,  saroglyapálcza.  Nyr,  29  :  187. 

Zéha  —  Mtsz.  a  juha.  L.  azt. 

Zeplény  —  Sárköz  —  a  szánkó 
egyik  része.  L.  eplény.  (*„Az  ep- 
lény"  helyett  „a  Zeplény").  Nyr. 
32:464. 

Ziha  —  a  juha.    Nyr.  29 :  185. 


106 Gyeplős 


A  Zsámoly 

29  :  186. 


a  vánkos.  Njnr. 


Lófogat  és  szerszám. 

Béső  —  Csallóköz,  Bacsfa  — 
balról  befogott  ló.  *  Helyes  köz- 
felfogás szerint  a  nyerges.  L.  azt. 
Nyr.   16:47. 

Bottartó  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
derékszíjon  vaskarika,  a  csikós 
használja,  ha  lóra  száll. 

*CsatlóláDcz  —  Debreczen  — 
hosszúláncz,  a  melynél  fogva  a 
lógósok  húznak. 

*  Csattosdarabok  —  Debreczen 
—  felcsattolásokra  szolgáló  szíjak 
a  lónyergen.  MNy.  VI :  6.  KI. 

*Czímeres  —  általánosan  — 
derék ;  van  czímeresökör,  czíme- 
resszád,  czímeresfogat  (a  debre- 
czeni)  stb.  MNy.  VI :  12.  KI. 

*  Czölömp  —  Keszthely  —  ko- 
loncz,  a  mit  a  kutya  nyakára 
kötnek. 

*Dzségór  —  Kis-Kun-Halas  — 
zsiger. 


*Egyszéltibe  —  Debreczen  —  a 
szekérrúdhoz  értve,  keresztbe  egy- 
sorba  fogott  lovak.  MNy.  VI :  6.  KI. 

Előjárók  —  Drávavid.  és  Ba- 
ranya m.  —  a  kocsi  elé  fogott 
lovak.  *Csak  a  négyesfogat  elöl- 
járóinak felel  meg.   Nyr.   7:477. 

*Embertülső  —  Debreczen  — 
lógós,  a  csoportos  lófogatban  a 
balfelől  befogott  lógós.  Vö.  lógós. 
Szekérnél,  taligánál  egyaránt. 

*  Farbőr  —  Debreczen  —  a 
két  nyeregkápa  közötti,  a  melyre 
a  felülés  történik.  MNy.  VI :  6  KI. 

Félló  —  Hódmezővásárhely  — 
egyesló  a  kocsi  előtt.  —  PóUó- 
taliga  —  Apámuram  kocsija.  MNy. 
II  :  136.  *Ad  normám  félkéz, 
félláb,  félszem  stb. ;  tipikus  ma- 
gyar. 

*  Felrántó  —  Debreczen  —  kes- 
keny szíj,  mely  a  hevedert  meg- 
feszíti. MNy.  VI:  6.  KI. 

Fogókötel  ^   1.  ponyváskötél. 

*  Fokostartó  —  Debreczen  — 
a  lónyereg  elülső  részén  egy  bőr- 
hurok, melybe  a  fokos  jár.  MNy. 
VI:  6  KI. 

Gamó  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
horog,  a  vasfazék  felakasztására. 

Gönczi  békó  —  Bugacz —  T. 
M.  I.  —  kulcscsal  zárható. 

Gyeplős  —  Kolozsvári  glosszák, 
1577.  —  antecessarius  B.  *  A  né- 
gyes fogatnál  az  előlfogott  bal- 
oldali ló.  Nyr.  39  :  179 

*  Gyeplős  —  általánosan  —  a 
négyes    fogatoknál,    de    a    többi 


Gyeplős  lovak 


107 


Keresztfa 


csoportnál    is     az    elől   befogott 
balfelőU  ló. 

Gyeplős  lovak  —  NytSz.  — 
funales  equi  PPBod.  *A  négyes- 
fogatban  az  előljáró  baloldali  ló; 
helyesen  van  adva :  Ballagi  1873. 
Hont  és  Bars  m.  Nyr.  29:32. 
Balatonmell,.  1839.  Mtsz.  Cz.  F. 
magyarázat. 

*Hajszás  —  Debreczen  —  lógós, 
a  hármasfogatú  taligában  a  jobb- 
oldali, rúdon  kívül  fogott  ló,  mely 
hajszás,  mert  a  taligás  johb  keze 
ügyében  vagyis  a  jobbkézben 
tartott  ostor  alatt  jár;  tehát  haj- 
szolható. MNy.  VI— 7.  KI. 

*Hánifa  —  általánosan  —  az, 
a  melyhez  a  lógosok  istrángja 
szolgál.  L.  kisafa,  ill.  kisefa. 

*  Hármas  —  Debreczen —  fogat, 
a  három  ló  egysorban,  egyszíltibe 
fogva.  A  rudat  véve  balról  a 
nyerges,  jobbról  a  rudas,  ez 
utóbbi  mellett  a  lógós,  mely  külön 
kisafához  fogva  a  tengelyhez 
megerősített  csatlóláncznál  fogva 
húz.  MNy.  VI :  7.  KI. 

*  Hármasfogatú  —  Debreczen 
—  taliga;  a  középső  ló,  nyerges, 
a  két  rúd  között  jár,  erre  dúl  a 
teher,  a  két  rudat  heveder  köti 
össze  s  ez  nehezedik  a  nyeregre. 
MNy.  \l :  7  KI. 

*Hatlóláncz  —  Debreczen  — 
eredetileg  a  hatosfogatnak  sajátos 
láncza,  mely  átment  a  többi  népes- 
fogatra is. 

*  Hatos  —  Debreczen  —  fogat. 
Elől  egyszíltibe  négy,  a  rúd  mel- 
lett    két     ló :     balról    a  nyerges. 


jobbról  a  rudas.  Elől  középen 
balról  a  gyeplős,  jobbról  az  ostor- 
hegyes ;  balról  a  gyeplős  mellett 
az  embertülsö-,  jobbról  az  ostor- 
hegyes mellett  a  hajszás  lánczos. 
MNy.  \T:11.  KI. 

*  Hetes  —  Debreczen  —  fogat. 
Elől  egyszíltibe  négy,  hátul  három 
ló,  a  nomenclaturát  lásd  a  hatos 
fogatnál.  MNy.  VI:  11.  KI. 

*  Heveder  —  Debreczen  — 
tenyérnél  is  szélesebb  szíj,  mely 
a  nyerget  a  ló  hátán  megerősíti. 
MNy.  6  :  6.  KI. 

*Hittyes  —  Debreczen  —  a 
négyesfogat  bizonyos  formája,  a 
midőn  a  kocsis  nem  nyeregből, 
hanem  a  saroglyából  hajt. 

*Hittyesre  fogott  négyes  — 
Debreczen  —  két  ló  elől  kisafá- 
hoz, kettő  a  rúd  mellé  fogva.  Ez 
nemzetközi  forma  is.  Hátul  a  rúd 
meUett  balra  a  nyerges,  jobbra  a 
rudas ;  elől  balra  a  gyeplős, 
jobbra  az  ostorhegyes,  mert  az 
ostor  csak  a  hegyével  éri.  MNy. 
VI :  9.  KI.  és  Nyr.  3  :  36.  Hajdú  m. 

*  Kengyel  —  Debreczen  —  a 
mibe  a  lovas  fel-  és  leszálláskor 
s  lovaglás  közben  beteszi,  iUetve 
betéve  tartja  a  lábát.  MNy.  VI :  6.  KI. 

*  Kengyelszíj  —  Debreczen  — 
a  mely  a  kengyelt  a  nyereghez 
erősíti.  MNy.  VI:  6.  KI. 

*  Keresztes  —  Debreczen  — 
két  összeszíjazott  hámfa,  a  mely- 
hez az  előljáró  lovak,  gyeplős, 
ostorhegyes,  fogva  vannak. 

*  Keresztfa  —  Debreczen  —  a 
lónyereg  első  kapáján.  Néha  vas- 


Kettes 108 

ból,  néha   sárgarézből,    de   azért 
mindig  kereszt/a.  MNy.  VI :  6.  KI. 

*  Kettes  —  Debreczen  —  fogat, 
egy  rúd  mellé  két  ló  jobbról- 
balról befogva.  MNy.  VI :  7.  KI. 

*Kéztűső  —  Patonyszél,  Alsó- 
Csallóköz  —  a  rudas  ló.  Vö.  azt. 
Hel3rreigazítja  a  Nyr.  1 :  231  és 
12 :  142  adatát.  A  „belső"  Heves 
megye,  johhról  befogott  ló.  Mtsz. 
115,  a  7'udas.  L.  azt.  Ugyanez  a 
Mtsz.  116  alatt  jobbról  felhozott 
ló  is. 

*Kisafa  —  sok  helyen  —  1. 
Hámfa,  Kisefa. 

Kisefás  —  Cz.  F.  —  Midőn 
négy  ló  van  a  kocsi  elé  fogva,  a 
rúd  jobboldalán  járó  ló  neve 
rudas,  az  elébe  fogotté  pedig 
kisefás  vagy  ostorhegyes ;  a  rúd 
baloldalán  járóé,  melyen  több 
vidék  szokása  szerint  a  kocsis  ül, 
nyerges,  az  előtte  iávóé  ideáig  gyep- 
lős. *  Helyes. 

Kocsi  —  István  ifj.  kir.,  1267. 
—  „ad  nos  properare  debeas 
apparatibus  bellicis  super  totidem 
cochy  iugalibus  vehendis  et  bene 
vasatis,  jól  vasalt  kocsi.  Nyr. 
8:551. 


*Koppaiitóra  — 

több  vidéken  — 
kettő,  nyerges  és 
előtt  egy  ló,  mely 
barázdában  jár.  A 
szorosan,  hátul  két 
ló,  a  fogat  neve 
MNy.  VI :  13.  KI. 


Debreczen  és 
a  rúd  mellett 
rudas,  ezek 
szántáskor  a 
tótságon  sok- 
ökör, elől  egy 
:    na   vidlicki. 


Lagáü   —   Erd.    Érczhegység, 
móczok  —  lógó,  melyet  harmadik 


Nyeregfa 

lónak  fognak  be.  Gal  de  lágáü  = 
lógoló.  Nyr.  34:256. 

*Láiiczos  —  Debreczen  —  az 
embertülsö,  az  ötös  fogatban,  mely- 
nek hámfája  a  hátlótartó  hosszú 
lánczhoz  van  kapcsolva,  mely  az 
első  tengelyhez  szolgál.  MNy.  VI : 
11.  KI.  Ellentétben  a  lógósokhoz, 
a  melyek  a  hátulsó  tengelynél 
fogva  húznak.  MNy.  6:11.  KI. 

Lóggós  —  Kis-Kun-Halas  —  a 
kocsi  elé  fogott  harmadik  ló. 
Rendesen  csak  kettőt  fognak  be. 
„Hiszen  szeretné  bággyadt  szamár- 
nak csak  lógón  útfélen  járni.  Czó 
rúd  mellé  csak."  (Matkó:  B.  Csák 
275.)  Nyr.  15  :  238. 

Lógó  —  Bagota,  Komárom  m. 
—  így  nevezik  a  harmadik  lovat, 
mely  nem  a  kocsirúd  mellett, 
hanem  egyik  ló  mellett  áll.  Nyr. 
25:478. 

*  Lógós  —  általánosan  —  a 
csoportos  lófogatoknál,  külső  olda- 
lon, külön  hámfához  (kisafához) 
fogott  ló.  Van  etnbertülső  és  hajszás 
lógós,  1.  azokat.  —  Logös  (ló)  m. 
elem  a  tótban:  logosz,  lokosz, 
rutén:  lögösnyj,  szerb-horvát: 
logov.  Nyr.  17:447. 

Lógós  út — Ballagi  —  „a  szekér- 
út mellett  azon  útvonal,  a  melyen 
a  lógós  ló  szokott  menni".    1873. 

*Lóiiyereg  —  1.  Nyereg. 

Lovagló  kantár  —  Bugacz, 
T.  M.  I. 

*  Nyeregfa  —  Debreczen  —  a 
lónyereg  faalkotmánya.  MNy.  VI : 
6.  KI.  ^ 


Nyeregkápa 109 


*Nyeregkápa  —  Debreczen  — 
első  és  hátulsó;  a  nyereg  két 
kiálló  része,  a  mely  közé  a  felülés 
történik.  MNy.  VI :  6.  KI. 

*  Nyerges  —  Debreczen  —  az 
égy  rúd  mellé  fogott  két  ló  közül 
a  baloldali  —  a  bakról  vagy 
saroglyából  véve  —  még  akkor 
is,  ha  nincs  nyereg  a  hátán.  Az 
elnevezés  állandó,  helyhez  kötött, 
akárhány  lóból  álljon  is  a  fogat. 
MNy.  VI  :  7.  KI.  —  Vas  m.,  Nyr. 
30:99  —  a  balról  befogott  ló. 
Helyesen  még:  Cz.  F.,  Balaton- 
mellék, Mtsz.  1839.,  Hont  és  Bars 
m.,  Nyr.  29  :  382.,  Ballagi  1873. 
Nyerges  —  NytSz.  —  ephippia- 
rius,  ephippiatus,  stratarius  M.  A. 
(gesattelt,  satteltragend)  Nyer- 
gesió clitellarius  Pesti:  Nom.  III. 
102  equus  sellarius,  ephippiarius 
PPBod.  cadit  in  nergues  pótok  1268 
(Wenzel  III.  195).  Az  sárga  louat 
fékestül  hámostul,  zekeres  mér- 
gessel hagiom  Thamasnak  RMNy. 
il,  302. 

*  Nyolczas  —  Debreczen  —  elől 
is,  a  rúd  mellett  is  egyszéltibe 
négy-négy  ló.  A  nomenclaturát  1. 
a  hatos  fogatnál.  MNy.  VI:  11.  KI. 
—  Ötletes  fogat  egyszéltiben.  Az 
adat  néhai  Széli  Farkastól  való. 
Sokan  kétségbevonták ;  de  a  gazda 
felelete  Sz.  F.  kérdésére:  már 
mire  való  az  a  sok  ló?  Azer  mer 
van!  Rávall  a  debreczeni  tipikus 
önérzetre  s  ez  valóvá  avatja  Sz. 
F.  adatát.  MNy.  VI :  12.  KI. 

*  Oldalbőr  —  Debreczen  —  a 
farbőrnek  a  lónyereg  oldalára  leérő 
része.  MNy.  VI :  6.  KI. 


Rudas 

*  Ostorhegyes  —  általános  — 
a  négyes  lefogatnál,  az  első  sor- 
ban jobbfelől  befogott  ló,  melyet 
a  kocsis  csak  ostorhegy  gyei  ér- 
het el. 

Ostorhegyes  ló  —  Kreszn.  — 

a  gyeplős  ló  mellett  való.  S.  I. 
Helyesen  még :  Cz.  F.,  Ballagi, 
1873. 

*  ötös  —  Debreczen  —  fogat : 

1.  nyeregből  hajtva.  Ez  a  tipikus 
debreczeni  fogat:  elől  három, 
hátul  a  rúd  mellett  két  ló,  még 
pedig  a  rúdtól  balra  a  nyerges, 
jobbról  a rwíías;  elől  balra  ^.gyeplős, 
jobbra  az  ostorhegyes,  a  gyeplős- 
től  balra  az  emberttilső  lánczos, 
mely  külön  hámfán  az  első  ten- 
gelyhez csatolt  hosszú  láncznál 
fogva   húz.  MNy.  VI  :  11.   KI.   — 

2.  Hosszúgyeplöre,  francziásan 
hajtva:  a  saroglyából.  Két  sor  ló, 
hátul  három  a  rúd  mellett,  balról 
a  nyerges,  jobbról  a  rudas,  e  mel- 
lett a  lógós,  külön  kisafához  fogva. 
Elől  balra  a  gyeplős,  jobbra  az 
ostorhegyes  MNy.  VI :  9.  KI. 

Pányváskötél  —  Bugacz  T.  M. 
I.  —  hosszú  kötél,  a  végén  hurok, 
lefogásra. 

*  Rudas  —  Debreczen  —  az 
egy  rúd  mellé  fogott  két  ló  közül 
a  jobboldali  —  a  bakról  vagy 
saraglyából  véve.  Az  elnevezés 
állandó  helyhez  kötött,  akárhány 
lóból  álljon  is  a  fogat.  MNy. 
VI :  7.  KI.  —  Kudas  —  Ballagi, 
1873.  —  kocsiba  befogott  két  ló 
közül  az,  a  melyik  jobbfelül  áll. 
Helyesen    még :    Balatonmellék, 


Rudas 

Tsz.  1839.  Vas  m.,  Nyr.  30:99. 
Hont  és  Bars  m.,  Nyr.  29 :  382. 
Cz.  F.,  hozzá  a  népdal: 

Állj  meg  Jancsi,itt  van  már  a  csárda, 
Ihatnék   a  rudas  lovam,  a  sárga. 

Rudas  —  NytSz.  —  temonis  ; 
stangen.  Rudas  lovak:  equi  jugales, 
jugatorii,  jugarii  PPBod.  Az  én 
lovaim  az  rudas  sánta,  az  két 
gyermek  ló  erőtlen  az  keh  miatt. 
Lev.  T.  II.  30.  Ha  te  üdvözülsz, 
az  én  rudas  lovam  is  üdvözül. 
Thaly  Adal.  I.  80. 


*  Seggbőr 


1.  farbőr. 


*Szíltire     fogott    négyes     — 

Debreczen  —  fogat.  Középen,  a 
rúd  mellett  halról  a  nyerges, 
jobbról  a  rudas.  A  nyergestől  balra 
az  emberftílsö,  a  rudastól  jobbra 
a   hajszás -lógós.  MNy.  VI :  9.    KI. 

Vasbékó  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
ló  lábára  való. 


Debreczeni  lefogatok. 

(Rövidítések:  Debr.  1.  f.  ==  debre- 
czeni lófogat,  E.-t.-l.  =^  embertülső- 
lógós,  O.-h.  =  ostorhegyes,  H.-l.= 
hajszáslógós.) 

Egyfogatú  taliga  —  Debr.  f. 
—  alakzata :  Nyerges,  taliga. 

Egyszíltibe  —  Debr.  sz.  —  ha 
kettőnél  több  lovat  egysorba 
fognak. 

Előrefogni  —  Debr.  sz.  —  ha 
a  lovak  két  sorban,  négyes, 
ötös  stb.  fogat,   vannak  befogva. 

Franeziás  hatos  —  Debr.  f.  — 
fogat,  szántásra,  alakzata: 


110 Koppantőra 

E.-t.-lánczos  —  Gyeplős  —  Ostorh., 

Lógós — Nyerges — Rudas, 

Eketaliga, 

Eke. 

Hármas  szekórfogat  —  Debr. 
f.  —  alakzata : 

Nyerges— Rudas— Hajszáslógós, 
Szekér. 

Háromfogatú  taliga  —  Debr.  f. 
—  alakzata: 

E.-t.-l. — Nyerges — Hajszás-lógós, 
Taliga. 

Hatos  fogat  —  Debr.  f.  —  alak- 
zata: 

E.-t.-L— Gyeplős— Ostorh.—H.-l., 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

Hegyesre  fogott  —  1.  Koppan- 
tóra. 

Hetes    fogat   —   Debr.    f.   — 
ritka,  alakzata: 

E.-t.-lánczos-Gyeplős-O.-h.-H.-l., 

Nyerges — Rudas — Lógós, 

Szekér. 


Kétfogatú  taliga   —  Debr.  f. 

—  alakzata : 

Nyerges — Hajszás-lógós, 
Taliga. 

Kettős  szekérfogat — Debr.  f . — 
alakzata : 

Nyerges — Rudas, 
Szekér. 

Koppantőra  —  Debr.  vidéki  f. 

—  kisebb  erővel  szántásra  való; 
alakzata : 

Gyeplős, 

Nyerges — Rudas, 

Eketaliga, 

Eke. 


Lógóra  fogott  hatos 


111 


Hám 


Lógóra  fogott  hatos  —  Debr.  f. 
alakzata  : 

E.-t.-lánczos — Gyeplős — Ostorh. — 
Nyerges — Rudas — Lógós, 
Szekér. 
Négyes  szekérfogat  —  Debr.  f. 
alakzata:  1.  előrefogva;  liittyes  v. 
francziás  hosszú  gyeplőre,  sarog- 
lyából hajtva: 

Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

2.  egyszéltihen  fogva  : 

E.-t.-lógós— Nyerges— Rudas— H.-L, 

Szekér. 

Nyeregből  hajtott  —  Debr.  sz. 

—  az  a  kétsoros  fogat,  a  mikor 

a  kocsis,  a  nyeregben  ülve,  hajt. 

Nyolczas  fogat  —  Debr.  f.  — 
a  teljesnomenclatúrát  adja  két  sor- 
ban előrefogva;  alakzata: 
E.-t.-lán. -Gyeplős— O.-h.—H.-lán., 
E.-t.-lógós— Nyerges-Rudas-H.-l., 
Szekér. 

Ötös    fogat    —    Debr.    f.    — 

1.  saroglyából    hajtott,   alakzata: 
Lánczos— Gyeplős— Ostorhegyes  - 

Nyerges^Rudas, 
Szekér. 

2.  nyeregből   hajtott,  ez    a  világ- 
hírű tipikus  fogat;  alakzata: 

Lánczos— Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas, 

Szekér. 

3.  lógóra  fogott,  alakzata: 

Gyeplős — Ostorhegyes, 

Nyerges — Rudas— Lógós, 

Szekér.  —  nn. 

Ragasztani  —  Debr.  sz.  — 
annyi  mint  hozzácsatolni,  kariká- 
val a  ragasztószeghez  akasztani  a 
keresztest  kétsoros  fogatnál. 


Saraglyából  hajtott  —  Debr. 
sz.  —  az  a  fogat,  a  mikor  a 
kocsis  sem  ül  nyeregbe. 

Debreczeni  lószerszám. 

(Rövidítés:  Debr.  1.) 

Álladzó  tekerés  —  Debr.  1.  — 
a  csikósféken,  a  forgó  karikát 
tartja. 

Átalvető  —  Debr.  1.  —  1.  csikós- 
nyereg. 

Csikósfék  —  Debr.  1.  —  jel- 
lemzi a  homlokszíj  hiánya,  a  mi 
a  ló  fejének  sajátos  jelleget  ad; 
különben  részei:  Fejszíj,  pofa- 
szíjak, orodzó,  abladzó,  forgó- 
karika, kikötőszíj,  pofasallang, 
lyukasztott  díszítéssel,  zabla. 

Csikósnyereg  —  Debr.  1.  — 
csak  mint  általvető  egy  pokrócz- 
darab,  hozzácsatolt  kengyelekkel. 

Fék  —  Debr.  1.  —  a  kantár 
népies  formáinak  neve,  vö.  sze- 
keresfék, csikósfék  és  nyergesfék 
V.  kantár. 


Pékfej  —  Debr.    1. 
fülmögötti  része. 


a   fék 


Fékszár  —  Debr.  1.  —  az  a 
rövidebb  szíj,  mely  a  nyergen  ülő 
kocsishoz  a  zablátói  megy. 

Gyeplő  —  Debr.  1.  —  az  a 
hosszú  szíj,  mely  a  zablátói  in- 
dulva a  kocsis  kezébe  jut. 

Hám  —  Debr.  1.  —  bőrből  alkotva 
a  melynél  fogva  a  ló  a  szekeret 
húzza.  Részei :  Hámhúzó,  a  szügy- 
nek  szolgáló  rész.  Csülök,  amelybe 
az  istráng  fűződik.  Nyakszíj,  a  ló 
nyakán  átvetve.  Vállszíj,  a  ló  vál- 


Kantár 


112 


Felhérczkrika 


lát  övedzi.  Hátszíj,  a  ló  hátán 
vonul.  Hámtáska,  az  istráng  szá- 
mára. Czombtáska,  vagy  tompor- 
táska. Hasló,  alulról  tartja  a  há- 
mot. Istráng  kenderből. 

Kantár  —  Debr.  1.  —  Z.  L. 
szerint  a  szemellös,  simlideres  = 
Schirmleder  úri  készség,  nn. 

Kikötőszár  —  Debr.  1.  —  a 
forgókarikából  indul. 

Nyereg  —  Debr.  1.  —  úgy  a 
szekeres,  a  taligás  fuvarozásnál 
szerepel.  Részei:  Első  nyeregkápa 
V.  nyeregfű.  Hátsó  nyeregkápa  v. 
nyeregfü.  Farbőr,  ülésre  való.  Nye- 
regszárny V.  oldalbőr.  Heveder, 
a  nyereg  lekötésére.  Lekötőszíj 
ua.  Vakcsatt,  mert  nincs  peczke. 
Felrántószíj,  a  bevarrott  vakcsat- 
ton.  Csattos  kengyelszíj.  Kengyel. 
Keresztfa  v.  keresztrész.  Csattos- 
darabok.  Farmatring,  a  ló  farka 
alatt.  Fokostartó,  ma  fékszárnak 
való.  Nyeregbunda,  a  farbőrön. 
Izzasztó,  a  nyereg  alatt. 

Nyergesfék  —  Debr.  1.  —  a  sze- 
keresféktől a  félkörben  futó  órádzó 
különbözteti  meg.  Vö.  szekeresfék. 

Ostor  —  Debr.  1.  —  részei : 
Ostornyél.  Ostortelek.   Suhogó. 

Szekeresfék  —  Debr.  1.  — 
Részei:  Fék  feje. Pofaszíj.  Homlok- 
szíj, szironyos  díszítéssel.  Homlok- 
sallangó.  Keresztszíj.  Zablatartó 
szíjak.  Zabla  és  karikái.  Fapeczek, 
mint  zablatartó.  Álladzó.  Tartalék- 
szíj. Szíjtartókarikák.Pofasallangó. 

Szemellő  —  Debr.  1.  —  tulaj- 
donképpen szemellenző.  L.  Kantár. 


Debreczeni  kocsi  és 
igásszekér. 

(Rövidítés :  Debr.  k.  i.  sz.) 

Abrakostarisznya  —  Debr.  sz. 

—  etetéskor  az  abrakadásra  szol- 
gál ;  a  ló  fejére  akasztható ;  a 
szekér  tartozéka. 

Alsó  oldalfa  —  Debr.  sz.  — Z.L. 

Csatlófa  —  Debr.  sz.  —  fe- 
szíti a  derékkötőlánczot. 

Csatlós  —  Debr.  sz.  —  a  fel- 
hércz  vasalása,  mely  a  rúd  szár- 
nyához szolgál. 

Csobán  —  Debr.  sz.  —  víz- 
tartó faedény,  a  szekér  rendes 
tartozéka. 

Derókkötőlánez    —  Debr.  sz. 

—  teherrakodás  esetén  a  szekér- 
oldalak összehúzására  szolgál. 

Egyrúdú  szekér  —  Debr.  — 
Z.  L. 


Első  tengely  —  Debr. 
Z.  L.,  két  keréknek. 


sz. 


Fejszetartó  —  Debr.  sz.  —  a 
hosszúnyelü  fejszének  szolgál;  a 
szekér  tartozéka. 

PeUiércz  —  Debr.  sz.  —  mely 
a  rudat  töve  táján  keresztezi,  a 
kocsi  szélességénél  valamivel 
hosszabb  rúd.  Z.  L. 

Felhérczkapocs  —  Debr.  sz. 
—  a  felhércz  két  végén  alkal- 
mazott vasalás.  Z.  L. 

Felhórczkarika  —  Debr.  sz.  — 
a  melyen  a  többes  fogatoknál  a 
lánezos  ló  lánczát  átbujtatják. 


Felső  oldalfa 


113 


No,  gyű! 


Felső  oldalfa  —  Debr.  sz.  — 
Z.  L.,  a  melyet  a  lőcsök  támasz- 
tanak. 

Gúzs  —  Debr.  sz.  —  az,  a 
melylyel  a  vendégoldal  a  szekér- 
oldalra van  beakasztva. 

Hámfa  —  Debr.  sz.  —  a  mely- 
hez a  lovat  az  istrángnál  fogva 
befogják.  Vö.  kisafa  stb. 

Hátsó  tengely  —  Debr.  sz.  — 
Z.  L.,  két  hátulsó  keréknek. 

Keresztes  —  Debr.  sz.  —  az 
a  rész,  melyhez  az  előrefogott 
lovak  a  kisefánál   fogva  húznak. 

Lőcs  —  Debr.  sz.  —  Z.  L.,  a 
szekéroldalak  támasztására. 

Lőcsfő  —  Debr.  sz.  —  a  négy 
lőcs  felső  vége,  mely  a  felső 
oldalfát  támasztja.  Z,  L. 

Lőeskarika  —  Debr.  sz.  —  a 
bal  lőcsön  a  többágú  vasvilla 
nyelének  befogadására. 

Nyaklószeg  —  Debr.  sz.  —  a  rúd 
végén  a  ragasztószeg  mögött  áll. 

Ragasztószeg  —  Debr.  sz.  — 
a  rúd  végén,  a  keresztes  beakasz- 
tására  szolgál. 

Eakoncza  —  Debr.  sz.  —  emeli 
a  szekeret  s  takarmány  és  gabona- 
hordáskor  jön  alkalmazásba ;  de 
az  is,  a  mely  a  szekéroldalakat 
alul  tartja. 

Rúdszámy  —  Debr.  sz.  —  a 
rúdnak  a  szekér  alá  njűló  ágas 
része. 

Rúdtöve  —  Debr.  sz.  —  a  sze- 
kér felé  eső  vastagabb  vége. 


Rúdvég  —  Debr.  sz.  —  a  rúd- 
tővel  ellenkező,  vékonyabb  rész, 
rajta  a  ragasztóvasalás. 

Sallangó  —  Debr.  sz.  —  a 
melyre  a  csobán,  szeredás,  vakaró, 
abrakostarisznya  és  a  csikóbőrös 
kulacs  van  akasztva ;  mind  a  sze- 
kér tartozéka. 

Szeredás  —  Debr.  sz.  —  ele- 
séges  tarisznya,  a  debreczeni  sze- 
kér rendes  tartozéka. 

Vakaró  tarisznya  —  Debr.  sz. 
—  a  ló  tisztítására  való  szerszám- 
mal, a  debreczeni  szekér  rendes 
tartozéka. 

Vasperecz  —  Debr.  sz.  —  nagy 
beakasztó  karika   a  keresztesen. 

Vendégoldal  —  Debr.  sz.  — 
növeli  a  szekér  szélességét  s  gúzs- 
zsal  van  akasztva  a  szekéroldalra. 

Zápok  —  Debr.  sz.  —  a  felső- 
és  alsó  oldalfákat  összekötő  lé- 
czek ;  elölről  haladva,  van  első, 
második  és  harmadik  záp.  Z.  L. 

Lóhajtás. 

Debreczen. 
*Gyü  te!  —  Debreczen  —  in- 
dító    szó,     a     lefogatnál.     MNy. 
VI:  6.  KI. 

*Hahó  —  Debreczen  —  tartóz- 
tató szó  a  lóhajtásnál.  MNy. 
VI:  6.  KI. 

*Hó  —  Debreczen  —  meg- 
állító szó  a  lefogatnál.  MNy. 
VI:  6.  KI. 

No,  gyű !  —  Debreczen  —  in- 
dítószó alófogatnál.  MNy.  VI:  6.  KI. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


8 


Aljdeszka 


114 


Eke  kabala 


Debreczeni  taliga. 

(Rövidítés :  Debr.  t.). 
Aljdeszka   —   Debr.    t.    —   a 
taliga  feneke. 

Hasló  láncz  —  Debr.  t.  — 
mely  a  taligás  ló  hasa  alatt 
elmenve,  tartja  a  két  rudat. 

Heveder  —  Debr.  t.  —  a  nyer- 
gen átvetve  szolgál. 

Keresztszóp  —  Debr.  t.  —  a 
mely  a  taliga  két  rúdját  együtt 
tartja. 

Kétrúdú  —  Debr.  t.  —  a  két- 
kerekű taliga. 

Rúdtartó  szíj  —  Debr.  t.  —  a 
ló  nyergéről  lecsüngve,  tartja  a 
rudat. 

Saroglya  —  Nyírség — a  taligán 
is  van. 

Űlésdeszka  —  Debr.  t.  —  1. 
alj  deszka. 

II.  A  HÁZ  ÉS  SZÉRŰJE. 
Eke. 

*Anda-monya  —  Csík  m., 
Ütsz.  I.  42  —  ekeszeg. 

*  Anya-szarv  —  Heves  m., 
Ütsz.  I.  46  —  az  eke  nagyobbik 
szarva,  melybe  a  gerendely  vége 
van  befoglalva. 

Átlaló  —  Csík  m.  —  összekötő, 
átfogó  pl.  ekekabala  átlalója.  MNy. 
1 :  282. 

Corman  —  Erd.  Érczhegység. 
móczok  —  kormány,  az  ekén  a 
kormány  vas.  Nyr.  34  :  151. 

íCságató  —  szántó  taliga  hor- 
gas löjtforma  rúdja,   melylyel  az 


eke  nagyobb,  vagy  kisebb  fogásra 
igazíttatik.  Székely  szó.   Tsz.  58. 

Cságattyu  —  Nagykunság  — 
az  eketaligán  az  a  görbe  vas, 
mely  az  eke  irányát  szabályozza, 
1.  cságató.  Nyr.  16 :  190. 

íCsigóté  —  a  tézsla  végét 
az  ekerúddal  összefoglaló  fa-csatt. 
Balatonmell.  Tsz.  70.  Csikóié  — 
foglaló,  melylyel  a  rudat  a  szánhoz 
foglalják.   Marczalmell.    Tsz.    71. 

Csikótó  —  Palóczság  —  sikol- 
tyu;  az  ekét  a  rúdhoz  tartó  fa- 
szög.  Nyr.  23 :  384. 

Csoroszlya  Oklsz.  1587:  E^ 
lapos  was  es  keth  chorozla  hozza. 
1594:  Ket  lapos  vas  chorozliastol. 
1597:  Ekére  való  szeles  es  czorozla 
vasak.  1638 :  Lemez  vas.  Cziorosz- 
lia  vas.  —  Csoroszlya  —  ált.  — 
az  a  késszerű  vas,  mely  az  ekevas 
előtt  irányt  vág. 

Czank  ^-  Tszg.  —  szeg,  a 
melylyel  az  ekét  mélyebbre  eresz- 
tik vagy  kijjebb  emelik.  Német 
Zange-hó\.  Ny.  24  :  102. 

Czioroszlia  —  Sz.  F.  B.  — 
Culter  praecisorius. 

Egy  ekebeli  —  Hódmezővásár- 
hely. —  A  pór  nép  így  fejezi  ki, 
ha  sok  gyermeke  van;  egy  eke- 
heli  hat,  mivel  ennyi  ökröt  szok- 
tak szántáskor  az  eke  elé  fogni. 
Nyr.  2 :  189. 

Ekefejelés  —  Oklsz.,  1521.  — 
Eodem  die  Ekefeyelesre.  Az  eke- 
fej javítása. 

*Eke  kabala  —  Csíkszék  — 
ekeló.  Tsz.  104.  A  székelyföld 
nagy  részén  :  Marostordaés  Udvar- 
hely megyékben  kabala,  1.  ekeló. 


Ekekíssjg 115 

Ekekissig  —  Ermellék  —  az 
ekéhez  tartozó  összes  szerszám. 
Nyr.  29:334. 

íEkeló  —  ekének  kétágú  csúsz- 
tatófája.  Balatonmell.,  Tsz.  104. 
A  székelyeknél  kabala.  L.  azt. 

Ekelú  —  Olaszfalu,  Veszprém 
m.  —  V-alakú  faeszköz,  melyen 
az  ekét  vontatják.  L.  ekeló,  eke- 
kabala. Nyr.  17:46. 

Ekepénz  —  Oklsz.,  1568.  — 
De  singula  média  sessione  soluunt 
pecuniam  wlgo  eke  pénz  vocatam 
semel  in  anno.  Az  adó  egy 
neme. 

Eke  részei  —  Marót  puszta. 
Felső-Somogy.  —  Ekeesoroszla, 
eketormány,  laposvas,  ekeszarva, 
Nyr.  10 :  190.  —  Eke  részei  — 
Sellye,  Somogy  m.  —  göröndő, 
lapisvas,  csótár,  ködök,  körösz- 
szög,  két  szarva,  rúd,  cságaté, 
tengői,  kerék.  Nyr.  26 :  48. 

Ekés  ember  —  Oklsz.,  1596. 
—  Minden  ekés  ember  ad  egy- 
egy  kalangya  búzát.  Szuhay:  Az 
egyliázlátogatás  p.  138. 1598.  Min- 
den ekés  ember  egy  kalangya 
búzát  ad,  manip.  32,  félekés 
felényit,  azaz  16  kéve  búzát  stb. 
Aratrum  habens,  faciens. 

Ekeszaru  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  stiva.  AaS  *a  melynél 
fogva  a  szántó  ember  az  ekét 
fogja.  Nyr.  36:416. 

Eketaliga  —  kétkerekű  alkot- 
mány, a  mely  az  eke  húzására, 
szállítására  szolgál.  Van  rúdja, 
tengelye,  kereke. 


Geréndély 

Eketalp  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  buris  D.  dentale  G^, 
bentale  C^.  Nyr.  36:418. 

Ekezarwa  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  buris  D^.  Nyr.  36  :  69.  — 
Eke  (zarwa)  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  V.  ö.  szarv.  Nyr.  36  :  19. 

Élleli  —  Háromszék  m.  —  a 
kovács  a  használat  által  meg- 
tompult szántóvasat.  Nyr.  4  :  427. 

Észtéke  —  RépczemeU.,  Sop- 
ron m.  —  ösztöke,  az  ekevasra 
rátapadó  föld  letisztítására  szol- 
gáló fanyeles    vas.    Nyr.   2 :  518. 


Eosztóke 

mulus. 


Sz.  F.  B.  —  Sti- 


Ezteke  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  trula  Cc,.  Nyr.  36 :  175. 

Felkaboláz  —  Csíkszentdomo- 
kos —  az  ekét  ráköti  a  kabolára, 
indulásra.  Nyr.  32:326. 

Piókszarv  —  Heves  m.,  1840., 
Mtsz.  —  az  eke  kisebbik  szarva. 

Gabona  —  Beregszász  —  az 
ekénél  a  talyiga  helyett  használt 
kétágú  fa.  L.  kabala,  ekeló.  Nyr. 
29:539.,  30:300. 

Géréndéj  —  Szentes  —  az 
eke  főgerendája,  a  német  Grindel. 
Nyr.  17:45. 

Gerendely  —  Tokaj  —  az  eke 
gerendája  (átv.).  L.  Géréndély. 
Nyr.  23 :  384. 

Gerendely  —  axis,  axe  ;  pflug- 
haupt,  pflugsterze  (NySz.).  1.  Azon 
hosszú  görbe  fa,  a  melyre  az 
ekefej  van  illesztve.   2.   A   nagy 

8* 


Gólya 


116 


Lemes  vas 


malomkerék  tengelye.  3.  A  bor- 
sajtó vm.  része.  A  német  grindel, 
grendel,  osztr.  bajor  grindlböl. 
Nyr.  24:247. 

Gólya  —  Halas  —  kabola, 
eke-ló.  L.  ekeló,  e.  kabala.  Nyr. 
23 :  48. 

Halkad  —  Székelyföld  —  az 
eke  után  a  föld,  ha  nem  omlik 
össze,  hanem  nagy  halkakban 
(darab)    fordul   fel.   Nyr.  25:47. 

Iga  —  Oklsz.  Jugum.  1558.  — 
Három  eke  wasawal  talygayawal 
igayawal  és  mynden  zerzamawal 
eghetembe. 

Kabola  —  Szatmár  m.  —  azon 
két  darab  fából,  háromszögalakra 
(egyik  oldala  njdtott  marad),  ké- 
szített egyszerű  eszköz,  melyre 
szántáskor  az  ekét,  boronát  külö- 
nös módon  szokták  ráfektetni  s 
rajta  csúsztatva  szállítani  ki  a 
mezőre  s  onnan  haza.  Vö.  Kabola, 
ekeló.  Nyr.    14:427   és    28:233. 


-  Csík  m.  —  az 
eke  géréndéjben  az  a  szeg,  mely 
az  ekét  a  taligával  összeköti. 
Nyr.  7:236. 

Kakasszög  —  Kis-Kún-Halas 
—  mely  az  ekét  és  a  göröndőt 
foglalja  össze.  Nyr.  15 :  142. 


Kalabina 

vid.,  Mtsz.  - 


Gömör  m.,  Karancs 
ekeló.  Vö.  Kabola. 


*  Kéntelen  csúszó  —  ekeka- 
bala. Tsz.  200.  Eredethelye  nincs 
megadva ;  talán  székelyföldi. 

«Koppantóra  —  mikor  az 
ekébe  a  két  rudas  ló  eleibe  egy 
harmadik  van  fogva.  Szilágyság. 


Kormánydeszka  —  Tokaj  — 
az  ekében,  *mely  a  kihasított 
földet  fordítja.  Nyr.  19  :  383. 

Kormány-fő  —  kórmán-fő.  Ko- 
máromszentpéter;  kórmán-fú,  Me- 
zőtúr :  az  eke  egyik  része  ;  ehhez 
van  erősítve  a  kormánylemez  és 
ez  utóbbihoz  az  ekevas.  Pest 
m.  Mezőtúr,  Komáromszentpéter, 
Hajdú  m.  MNy.  V :  141. 

Ködök  —  Tokaj  —  az  ekében 
a  szántóvasnak  az  a  része,  mely 
a  gerendelyhez  van  erősítve.  Nyr. 
19 :  383. 

Kődökszeg  —  Uo.  —  mely  a 
kődökvasat  a  gerendelyhez  fogja. 
Nyr.  24:48. 

Kődökvas  —  Tokaj  —  az  eke- 
vas öntött  része.  Nyr.  24  :  48. 


Lapos  vas  — 

1521:     Ferrum 
Laposwas.  1553 
res  lapos   was. 
ferri  lapos  was. 
was    és    k^th 
1594:  Kétlapos 


Oklsz.  —  vomer. 
arabilem    wlgo 

;  Quattuor  vome- 
1566  :  Portiones 
1587:  Eg  lapis 
chorozla    hozza. 

vas  chorozliastol. 


Lemez  —  Oklsz.  —  vomer. 
1558 :  Egy  Lemes  nádiastul  az 
Ember  wasabul  ha  nadlya,  öth 
kraiczarth  wehessen  a  kovács. 
M.  Gazd.  tört.  Sz.  VI.  137.  1566 : 
Eke  három.  Azokhoz  lemes  wagon 
három  Chotar  négy.  Ezteke  há- 
rom Ekenadfwro  egy.  Vö.  Asboth. 
Nyr.  31:171.  Lemez  =  csoroszlya, 

Lemes  vas  —  Zárka  Máximái 
Pest,  1807.  —  „Lemes  vasát 
(ekéről  van  szó,  hihetőleg  lapos 
vas)  asztal  gyanánt  maga  elibe 
fordítván.  100-ik  maxima.   Talán 


Lemezvas 


117 


Afa 


lemez   vas?    Ny.    1:378,    2:376, 
25 :  285. 

Lemezvas  —  Oklsz.  1638.  — 
Lemezvas.  Czioroszliavas.  Vö.  As- 
both.  Nyr.  31 :  172.,  173. 

Macska  —  Patóháza,  Szatmár 
m.  —  szántáskor  az  ekét  s 
taligát  összekötő  szerszám.  Nyr. 
18 : 432. 

Marokvas  —  Lexlcon  Budense 
p.  59.  —  lamina  ferrea,  qua  medio- 
lus  rotae  interius  munitur;  eiser- 
nes  blech,  womit  der  radfack  in- 
wendig  beschlagen  wird.  M.  elem 
az  oláhban.  Nyr.  17  :  372. 

Megtorkolni  —  Tsz.  —  tor- 
kolni alatt  az  ekében  a  gaz  meg- 
torkolik  =  megakad,  felgyűlik. 
Nyr.   13:92. 


*  Ösztöke  —  eketisztító, 
ség,  1.  észteké.  Tsz.  280. 


Ör- 


*Pating  —  Székelyf.  —  a  mivel 
az  ekét  a  taligához  fogják  (szíj- 
V.  gúzskötél).  Tsz.  288.  Régebben 
a  lőcsöt  is  a  szekéroldalhoz  pating- 
gal  —  erős,  vastag  festetlen  bőr- 
karika —  erősítették  oda  a  Szé- 
kelyföldön. —  Pating  —  Tokaj 
—  vasgúzs,  mely  az  ekét  a 
taligához  köti.  Nyr.  12:189., 
24 :  192. 

Patting  —  Tokaj  —  gúzs,  mely 
az  ekegerendelyt  a  taligához  szo- 
rítja. Nyr.  19:432. 

*  Péterke  —  Székelyf.  —  a 
borona  fájának  vésett  vége : 
makkja,  melyet  a  sasfának  vagy 
talpfának  megfelelő   vésményébe 


illesztenek.  Tsz.  295.  Vö.  az  idé- 
zett hely  egész  czikkével.  L.  pe- 
terkézni  czikket  is. 

Sámyeső  —  Sopron  m.  — 
sárvas,  1.  ösztöke.  Nyr.  6 :  373. 

Suka  —  Zselyk,  Besztereze  m. 
—  kerülőeke ;  nem  váltható  eke. 
Nyr.  18:576. 

Tiézsla  —  Nyitra  palócz  — 
ökrös  ekerúdja,  *ha  négy  ökör 
húzza.  Nyr.  28:497. 

Üsztöke  —  Bars  m.  —  az  ekét 
tisztító  vas.  L.  Ösztöke.  Njr. 
10 :  138. 

Vezér  —  Szentes  —  az  eke- 
taliga rúdja.  Njrr.  17  :  45. 


Iga  és  befogás. 
Befogás  rendje. 

Befogás  —  a  mi  a  lónál  a  hám, 
az  az  ökörnél  az  iga  vagy  járom, 
mely  a  szekérrúd  végére  van  al- 
kalmazva, mindig  két  ökör  be- 
fogására szolgál,  tehát  páros.  A 
négyes  és  hatos  fogatnál  kisegítő 
rúd  jön  alkalmazásba,  a  tézsla 
YSigjténzsola,jnely  a  esik  olt  ólánez- 
czal  a  rúdhoz  van  ragasztva,  így 
szabadon  mozgó;  igája  szintén  pá- 
ros s  a  rúdrészszel  a  nyak- 
szeggel függ  össze.  Minden  ökör- 
párhoz külön  iga  és  külön  tézsla 
kell. 

Áfa  —  Némedi,  Tolna  m.  — 
alfa.  Nyr.  29:382.  Sárköz  Nyr. 
32 :  461. 


Afa 

Áfa,  "ófa  —  Győr  és  Veszprém 
m.  —  az  alfa.  Nyr.  35 :  435. 

í  Aj-fa  —  Székelyf.,  Ütsz.  I.  25. 

—  a  járom  alsó  keresztfája,  al-fa. 
Gyergyó.  Nyr.  34:322. 

Áldeszká  —  Nógrád  m.  —  alfa. 
Nyr.  33:303. 

Alfa  —  Leánykút,  Temes  m.  — 
a  rúdhoz  erősített,  vízszintesen 
haladó  alsó  lécz.  L.  fa.  —  Al-fa 

—  (ajfa  Székelyf.,  Tsz.)  —  a  já- 
rom alsó  keresztfája  (Kis-Kun-Ha- 
las.  Nyr.  14  :  236. ;  15  :  28. ;  Szé- 
kelyf., Nyr.  2  :  380. ;  hely  nélkül. 
Nyr.  2:380.).  Mtsz.  I.  25. 

Beel  deszka  —  Sz.  F.  B.  — 
Dentale. 

Béfa  —  az  a  függőlegesen  álló, 
szarvszerú  fa,  mely  az  ökör  nyaká- 
nak rúdfelőli  oldalát  fogja,  vö.  já- 
romszeg. Székelyf.,  Tsz.,  hely  nél- 
kül mint  bélfa.  Sárköz,  Nyr.  32 : 
461,  héfa.  Némedi,  Tolna  m.,  Nyr. 
29  :  382.  Ercsi,  Pest  m.,  forrás  nél- 
kül, héfa.  Vas  m.,  Nyr.  30 :  100., 
léfa.  Győr  és  Veszprém  m.,  Nyr. 
35  :  435.,  Uéfa.  —  Béfa,  beéfa  — 
Sárköz,  Tolna  m.  —  bélfa,  belfa 
az  iga  belső  két  szarvalakra  álló 
fája,  *mely  az  ökör  nyakának 
egyik  rúdfelőli  oldalát  fogja.  Vö. 
járomszeg.  Nyr.  33  :  336. 

Béldészkk  —  Nógrád  m.  —  1. 
béfa.  Nyr.  33  :  303. 

Bélfeíé  —  Erd.  Érczhegység, 
móczok  —  bélfa,  1.  béfa.  Nyr. 
34 :  146. 

Belfjaúá  —  oláh-járom  béfája. 
Njrr.  17  :  116.  Magyarorsz.  részek 


118  Dérzsola 


és   móczok.    (Torda-Aranyos   m.). 
L.  béfa. 

Bolfó  —  Mezőszilvás  —  mező- 
ségi oláh-bélfa  a  jármon.  L.  héfa. 
Nyr.  37:220. 

Bordicza —  szinonimje  a  járom 
két  béfájának,  1.  azt.  Miklosich 
többi  magyarázata  nem  áll  meg. 
Helyes  a  Nyr.  4:42.  Székelység, 
járomhélfa.  Nyr.  34: 322.,  Gyergyó, 
járomhélfa.  Njo*.  34 :  83.,  Gyergyó, 
járomközfa.  Vö.  járomszög. 

Cujet'  —  oláh  —  cövek  a  já- 
romnál. Arad  s  Bihar  m.  L.  csi- 
koltószeg.  Nyr.   17:117. 

Csígattyú  szeg  —  Sopron  m. 
—  a  legnagyobb  járomszeg.  Nyr. 
6 :  373. 

Csikótó  —  általánosan  —  az 
a  csatlóláncz,  mely  a  négyes  ökör- 
fogatnál a  tézslát  a  rúdhoz  köti 
s  a  csikoltószeggel  megerősíti. 
Nyr.  9  183.,  Mezőtúr :  csikótó.  Nyr. 
9  :  182.,  Szilágyság :  csikoltó.  Nyr. 
2  :  518.,  Répczemellék :  csikótó. 
Sz.  M.  A.  Czikoltó :  vinculum  lig- 
neum,  in  conjugatione  Jogorum 
bovinum.  Sz.  M.  A.  Csikoltószeg, 
clavus  ligneus,  vinculi  jugalis. 

Czikoltoszeg  —    Sz.  M.  A.  — 

Clavus  ligneus  vinculi  jugalis. 

*Decz  —  Kézdivásárhely  —  1. 
béfa. 

Dérzsola  —  Hetes,  Zala  m.  — 
az  igához  tartozó  rúd,  mely  szán- 
táskor és  boronáláskor  a  rudat 
helyettesíti,  *egy  a  tézsolával,  1. 
azt.  Nyr.  19  :  142. 


Eszköz 119 

Eszköz  —  Csallóköz  —  igás 
fogat.  Nn.  Nyr.  16 :  47.  , 

Fa  —  1.  áfa,  béfa;  szolgafa; 
végfa;  ajtófélfa,  szemöldökfa. 

Pej  —  1.  rúdfej;  tézsla  feje; 
ustorfej. 

Pelfa  —  Gyergyó  —  a  nyakfa 
V.  járomfa.  Nyr.  34 :  322. 

Pias-tézsola  —  Csík  m.  —  a 
hátsó  fogatnak  az  a  befogó  tézs- 
lája,  melynek  első  felén  a  két 
első  fogat  felerősítésére  egy  szeg- 
gel ellátott  fakampó  van.  Vö. 
csikójtyú,   csikótó.  Nyr.  32  :  406. 

Fölakasztotta  az  igát  a  szegre 

—  kifogyott    a   szarvasmarhája. 
Őrség.  Nyr.  1 :  462. 

Gerendelyrud  —   Sz.   F.     B. 

—  Temo. 

Hó  —  Mátyásföld  —  iga.  Hó 
wellé!  kiált  a  mátyusföldi  az 
ökörre,  *hogy  az  igába  menjen. 
Nyr.  12:527. 

Iga  —  Vas  m.  —  A  felső  víz- 
szintes fa  iga\  alsó  vízszintes  fa 
igaósófa.  A  kettőt  2  igahéfa  köti 
össze,  melyek  az  igahéfaszéggel 
vannak  az  igához  kapcsolva.  Az  iga- 
szeg a  marha  nyakát  zárj  a  az  igába, 
nyakszég  pedig  a  szekérrúd  végét, 
a  rúdfejet  kapcsolja  az  igához. 
Nyr.  30 :  100.  —  Iga  —  Miklosich 
iugum,  joch  —  ószlovén:  igo.  Vö. 
jarimű.  A  finn  jukko  ==  a  gót 
jukk.  Nyr.  11:220.  Dunántúl: 
„A  német  fórosoknak  igás  a  lovuk 
szerszáma".  Nyr.  16 :  190.  —  Iga 

—  Győr  és  Veszprém  m.  —  áfa; 


Járom 

"ófa  =  az  alsófa,  b^éfa  —  uo.  — 
a  2  I  fa,  járom:  iga,  nyakszeg:  a 
középső.  Nyr.  35  :  435. 

Igabéfa  —  Répczemellék,  Sop- 
ron —  így  nevezik  azon  2  függé- 
lyes fát,  mely  az  igának  felső  és 
alsó  darabját  összetartja,  Nyr. 
2  :  518.,  *s  a  melyhez  az  ökör  nya- 
kának befelé  eső  oldala  illeszke- 
dik. Vas  m.  Nyr.  30 :  100.  L.  béfa. 

Igafa  —  Némedi,  Tolna  m.  — 
járom.  Nyr.  29:382. 

Iga-ófa  —  Nagylózs,  Sopron 
m.  —  az  igának  alsó  vízszintes 
fája  =  alfa.  Nyr.  30:444. 

Iga-ósófa   —    Vas    m.    —    az 

alfa  (alsófa).  Nyr.  30 :  100. 

Igaszég  —  Vas  m.  —  a  járom- 
szög, *mely  a  jármot  a  rúdhoz 
fűzi.  Nyr.  30  :  100. 

*  Járom  —  Miklosich  —  iugum, 
ószlovén :  jarimü,  új  szlovén :  jarem. 
Vö.  igo.  Nyr.  11:222.  Sz.  F.  B. 
Jugum.  Nyr.  35:435  Győr  és 
Veszprém  m.,  iga.  Nyr.  34 :  322 
Gyergyó,  járom.  —  Leánykút,  Te- 
mesm. —  arúdf éjhez  erősített  és  az 
alfával  párhuzamos  felső  vízszint 
haladó  lécz.  Összetételekben  1. 
járomszeg.  —  Pinka-Mindszent  — 
részei:  van  Nyakafája,  béfája, 
sioga,  rúdszöge,  alsófája.  — 
Gyergyó  —  járompácza  (a  két 
külső),  hordicza  (a  két  belső),  aj  fa 
^=  aljfa,  felfa  ebben  lyuk,  melybe 
a  köz  jár  és  a  közbe  jő  a  küsz- 
küllö.  Nyr.  34:322.  —  Göndör 
Domokos  járma  Kadicsf  alván. 
Malonyay:  A  magyar  nép  művé- 
szete, n.  köt.,  225.  lap,  353.  ábra. 
Járom    áll   6  darabból:   járómív, 


Járotnalja 

2  bordicza  =■  *béfa,  2  járomszeg. 
Bordiczának  van  szarva.  *Az  alfa 
kimaradt. 

Emelem  ágas  .  .  .  járom; 

taszítom    szőrös  .  .  .  ökörnyak; 

allóbelebütykös  .  .  .  Járomszeg. 

Szatmár  m.,  találós  mese.  Nyr. 
15:331. 

*  Járomalj  a  —  Kézdivásárhely 
—  1.  alsófa. 

Járomdércze  —  Szászfalu,  Há- 
romszék m.  —  a  járom  közepén 
kétfelé  görbülő  két  fadarab.  Nyr. 
36 :  326. 

Járomfa — Némedi,  Tolnám.  — 
az  ökör  nyakán  van.  Nyr.  29  :  382. 

Járom-fa  —  a  mestergerendá- 
hoz vagy  a  keresztgerendához 
szegezett  álló  gerenda.  Sárospatak, 
Nyr.  17:527. 

Járom  V.  igafa  —  Némedi, 
Tolna  m.  —  a  szekér  járuléka, 
melynél  fogva  a  jószág  a  szekeret 
húzza.  Részei:  az  ökör  nyakán 
van  a  kétszer  görbített  járomfa, 
evvel  párhuzamos  alul  az  dfa,  e 
kettő  között  van  a  két  lyukkal 
ellátott  függőleges  héfa,  a  mely- 
nél fogva  az  egész  igafát  meg- 
bévitik.  Az  ökör  nyakát  egészen 
körülzárják  a  két  járomszeggel  s 
az  egész  jármot  a  nyakszpggel 
erősítik  a  rúd  végéhez.  Nyr. 
29  :  382. 

*Járomfej  —  Kézdivásárhely  — 
1.  nyakfa. 

Járomfő  —  Nógrád  m.  — 
nyakfa.  Nyr.  33:303. 

Járomív  —  Székelyf.  —  a 
járom  felső  íve,  járom  szoros 
értelemben. 


120 Köz 

Járompácza  —  Gyergyó  —  a 
két  külső  járomszög,  *mely  a 
befogott  ökör  nyakának  külső 
oldalát  fogja.  Nyr.  34 :  322. 

Járom  részei  —  Nógrád  m.  — 
hat  helyen ;  áldészká  =  áfa,  bél- 
dészká  =  béfa,  járomfő,  nyák- 
szög. Nyr.  33:303. 

Járomszeg  —  Leánykút,  Temes 
m.  —  a  járom  legszélső,  függő- 
leges alkotórésze:  vasszeg,  mely 
a  járom  és  alfán  átütve  az  ökör 
nyakát  a  béfa  és  a  járomszeg 
közé  zárja.  L.  szeg,  1.  járompácza. 
Sz.  F.  B.  radius.  Nyr.  29:382. 
Tolna  m.  járomszeg.  Járomszög 
—  Ercsi. 

Járom-tézsla  —  kisegítő  járom- 
rúd,  a  mely  mellé  a  négyes 
ökörfogat  első  párja  van  fogva. 
Bereg-Rákos,  Bereg  m.  vid.  Pap 
Károly.  MTsz.  I.  981. 

Kiszáradt  a  járma  =  eldöglött 
a  marhája.  Székelyf.  Nyr.  2  :  232. 

Kölyökrúd  —  az  olyan  tézsla- 
féle,  mely  az  elülső  ökörpár 
nyakának  tehermentesítése  végett 
a  hátulsó  rúd  felehosszaságáig 
visszanyúlik  s  így  erősíttetik  meg. 
Nyr.  29 :  186. 

íKörpölű  —  az  a  fa-csat,  mely 
a  taligarudat  a  tézsolával  össze- 
köti. Őrség.  Tsz.  120.  Vö.  körpöly. 

*Körpöly  —  az  ökörszekér  rúd- 
jának orrára  szegezett  fa,  melybe 
jár  egy  az  igát  tartó  nyakszeg. 
Balaton  mell.  Tsz.  121. 

Köz  —  Gyergyó  —  a  felfa  v. 
járomfa  lyukába    illik;    talán    a 


Küszkfillő 


121 


Sikoltyú 


nyakszög?  Közéjük  jön  a  küsz- 
küllő.  Nem  világos.  Nyr.  34  :  322. 

Küszküllő  —  Csíkm.  —  „azon 
két  fa,  mely  a  jármot  a  rúdhoz 
erősítő  ún.  vonószíj  két  végén 
keresztül  szuratik  (Közküllőből)". 
Nem  világos.  Gyergyó  ú.  1. 
egy  a  ténzsolával.  Nyr.  8  :  93, 
34:83,  34:322  és  köz. 

Nyakai  —  Sárköz,  Tolna  m.  — 
a  járom  felső  részének,  vagyis  az 
igának  ívalakú  hajlásai,  másutt 
járomfa.  *Vö.  felfa.  Nyr.  32  :  461. 
Nyr.  33  :  335. 

Nyakszeg. —  Leánykút,  Temes 
m.  —  a  rúdfejet  a  járomhoz 
erősítő  kampós  vasszeg.  L.  szeg. 

—  Nyak-szeg  —  (nyakszög):  az 
a  fa  V.  vasszeg,  a  melylyel  az 
igát  a  szekérrúdhoz  v.  a  tézsolá- 
hoz  csatolják.  Balatonmell.  Tsz.; 
Heves  m.,  Csépa.  Nyr.  22:478. 
Mtsz.  I.  1530.  Nyr.  35 :  435,  Győr 
és  Veszprém  m. :  nyakszég.  Nyr. 
30 ;  100,  Vas  m. :  nyakszeg,  Nyr. 
29:382,  Tolna  m.:  nijakszeg.  Tsz. 
268  Balatonmell.  nyakszeg.  Ercsi 
és  Nógrád  m. :  nyakszög. 

"Ófa  —  Győr  és  Veszprém  m. 

—  alfa-  Nyr.  35  :  435. 

Ósófa  —  Vas  m.  —  1.  iga- 
ósófa.  *Afa  (alfa),  Nyr.    30:100. 

*Pálcza  — Kézdi-Vásárhely  — 
1.  szög,  járomszög,  mely  az  ökör 
nyakának  kifelé  álló  oldalát  fogja. 
L.  Járompácza. 

Rákláb  —  Csík  m.  —  az  igás 
szekérrúd   szárnyában   levő  vas- 


tag szög,  végén  lapos,  szögletes 
lyuk  van,  melybe  egy  kétrétűen 
összehajtott  vaslemez  jár,  ez  a 
rákláb.  Két  végét  szétnyitják 
azért,  hogy  a  lyukból  ki  ne  hull- 
jon s  a  nagy  szeget  is  a  kihullás- 
tól védje.  Ilyen  rákláb-szeget 
más  szerszámokba  is  szoktak 
erősíteni,  de  mindenhol  egy  na- 
gyobb szeg  végébe  (sasóka,  1. 
Mtsz.).  Nyr.  32  :  52. 

Réstéü  —  Erd.  Érczhegység, 
móczok  —  eresztő  a  járomnál. 
Nyr.  34:315. 

Rúd  —  Leánykút,  Temes  m. 
—  az  alfán  túl  érő  rúd. 

*  Rúdfej  —  a  szekérrúdnak  a 
jármon  túl  kiálló  része,  1.  rúd. 

Rúdvégkarika  —  csikoltó  ka- 
rika. *A  csikoltó  karika  a  tén- 
zsolán  van.  Nyr.  29 :  185. 

Sikojtyu  —  Csík  m.  —  szarvas- 
marha négyes  fogatnál  1  méter 
hosszú,  magamagából  faragott 
horoggal  ellátott,  fából  készült 
vonóeszköz,  melynek  hátsó  vége 
a  szekérrúdra  van  erősítve,  az 
első  végére  pedig  a  fahorognál 
fogva  az  elsőfogat  vonórúdját 
erősítik.  Ennek  használatával  a 
négyesfogat  megfordulása  kisebb 
körben,  kevesebb  helyen  történ- 
hetik. *Nem  sikoltyú,  hanem 
ténzsola,  1.  azt.  Vö.  Csikoltó.  Nyr. 
32 :  53. 

Sikoltyú  —  Oklsz.  —  Vinculum 
catenarum,  temonum.  1444  óta 
személynév.  1513 :  Vomeres  ad 
aratra  duo,  chykolfhe  ferrea 
quatuor.  1520 :  Ad    currum  wlgo 


Szeg 122 

Chykoltho  de  ferro  feci  parare. 
1569 :  Breues  catenae  ferreae 
chykotho  vocatae.  1597 :  Tesla 
czikotesiül.  1658 :  Két  szőke  jó 
ökör  harangostul,  tézslástól,  jár- 
mostól,  kötelestől,  sikotiostól. 

Ssseg  —  1.  járomszeg,  nyak- 
szeg, ikszeg,  tsikolto-szeg,  1. 
azokat. 

*Szék  —  Kézdi-Vásárhely.  — 
L.  Rúdszög. 

Tesla  —  Sz.  F.  B.  —  Temosula. 
*A  négyes  ökörfogatnál  az  első 
párnak  _való  rúd  :  a  ténzsola.  Alsó- 
Baranya:  Tezsla.  Nyr.  11:382. 
Egyéb  nevei:  dérzsola  Hetes, 
Zala  m. ;  flas  tézsola  Csík  m. ; 
gerendelyrúd  Sz.  F.  B. ;  kölyökrúd 
Szily ;  sikojtyú  Csík  m.  (téves) ; 
tesla  Sz.  F.  B.  temosula;  tézsla 
Alsó-Baranya,  Leánykút ;  járom 
tézsla  Bereg  m. ;  tesla  rúd  Sz.  F. 
B. ;  t^sola  Kolozsv.  glossz.  1577. ; 
tézsla  Csallóköz  ;  tézsola  Székelys., 
Csík  m. 

Tesla    rúd    —    Sz.    F.   B.    — 

Histoboeus  vei  Histoboe.  Temo, 
Portica  jugalis.  PPBod. 

Tesola  —  Kolozsv.  glossz.  1577. 

—  temo.  Nyr.  36 :  420. 

Tézsla  —  Oklsz.  —  Temo. 
1552 :  Juga  cum  attinenciis  thes- 
layival.  1586 :  Vagion  egy  tesla 
kinec  uegebe  uas  lancz  vagion. 
1658:  Két  szőke  jó  ökör  haran- 
gostul, tézslástól,  jármostól,  köte- 
lestől, sikotiostól. 

Tézsla  —  Leánykút,  Temesm. 

—  négy  ökör  befogása  esetén 
kisegítő  járom.    Összetétekben  1. 


Tézsola 

tézsla  feje,  tézsla  rúdja,  tézsla 
csikojtó,  tézsla  csikajtó.  Járom- 
tézsla :  kisegítő  jároiRTÚd,  a  mely 
meUé  a  négyes  ökörfogat  első 
párja  van  fojva.  (Bereg  m., 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly.) 
Mtsz.  I.  981.  —  1.  Anégyes  v.  hatos 
ökörfogatnál  használt  toldalékrúd 
V.  előrúd  (négyesfogatnál  a  szekér- 
rúdhoz van  akasztva,  hatosfogat- 
nál az  első  a  szekérrúdhoz,  a  máso- 
dik pedig  az  első  toldalékrúdhoz). 
2.  Az  a  hosszú  rúd,  a  mely  mellé 
szántáskor  és  boronáláskor  az 
igás  marhát  fogják.  Mtsz.  U.  728. 
—  Tézsla  —  Csallóköz  —  sze- 
kérrúd. Tézslás  ökör.  Van  lánczos 
t.,  szántó  t.,  nyelves  t.  Tsz.  Nyr. 
1 :  332.  —  Tézsla  —  Leánykút, 
Temes  m.  —  a  kisegítő  járom 
rúdja. 

Tézsla-fa  —  1.  Tézsla.  —  Mtsz. 

11.  728. 

Tézsla  csikojtó  —  Leánykút, 
Temes  m.  —  a  kisegítő  jármot  a 
hátsó  járomhoz  erősítő  láncz.  L. 
tézsla  csikajtó,  csikojtó,  csikajtó, 
tsikoltú,  tsikoltú  szeg. 

Tézsla-fej  —  Ercsi  —  ezt  a 
tézslarúddal  tézslaA;anA:a  (több) 
köti  össze. 

Tézsla  feje  —  Leánykút,  Te- 
mes m.  —  a  kisegítő  járom  rúd- 
feje.  L.  fej. 

Tézsla-fej  —  a  tézsla  eleje,  a 
melybe  a  jármot  a  nyakszeggel 
belefoglalják  (Csallóköz,  Kecske- 
mét :  Csaplár  Benedek  ;  Czegléd : 
Bosvay  Vümos).  Mtsz.  E.  728. 


Tézsola  —   Székelység 
liga  rúdja.  Nyr.  4:328. 


ta- 


Tézsola-fő 


123 


Magyar  ökörfogat 


Tézsola-fő  —  Orbán  B.,  A  Szé- 
kelyföld —  azon  felfelé  hajlított 
fa,  melynek  segítségével  a  járom 
a  rúdhoz  van  esősítve  1 :  108. 
*  Hozzáteendő,  hogy  az  első  páré. 
Nyr.  37:93. 

Tézsola  lábú  —  Háromszék  — 
kinek  lába  előre,  kifelé  görbül 
és  széjjel  áU.  Nyr.  4:431. 

Tsikoltú  —  PP.  —  Vinculum 
ligneum  in  conjunctione  jugorum 
borinorum,  ein  hölzernes  Bánd, 
das  das  Ochsen-Joch  zusammen- 
bindet. 

Tsikoltó-szeg  —  PP.  —  Clavus 
ligneus  vincuH  jugulis,  eüi  Joch- 
Stecken. 

Ökörfogat  és  hajtás. 

Hely  szerint : 

Csás  =  balra  fogott. 
Hajszás  =  jobbra  fogott. 

Magyar  ökörfogat.  A  rendes, 
teljes  fogat  négy,  a  rendkívüU  hat 
ökör,  a  közönséges  iga  két  ökör 
s  ez  a  szekérrúd  mellé  fogva,  a 
mikor  a  csoport  így  alakul : 

Rudas  csás — Rudas  hajszás, 
Szekér. 

A  négyes  fogat: 

Első  csás — Első  hajszás. 

Rudas  csás — Rudas  hajszás, 

Szekér. 

A  hatos  fogat : 

Első  csás — Első  hajszás, 

Második   csás — Második   hajszás. 

Rudas  csás — Rudas  hajszás, 

Szekér. 


Megnevezett  négyesek: 
Agyas — Szeles, 
Villás — Daru, 
Szekér. 
Továbbá : 

Hattyú — Vidra, 
Gatyás — Inges. 

Pásztor — Bojtár, 
Rigó — Kárász. 

Csárdás— Buár, 
Csákó — Szarvas. 

Bobé — Halász, 
Zsombó — Pénzes. 

Gyűrű — Meggyes, 
Göndör — Pirók. 

ViUám — Gyertyás, 
Pásztor — Fütykös. 

Csákó — Bicskás, 
Gatyás — Tornyos. 

Bojtos — Vizsla, 
Hajas — Pengő. 

Forrás — Zsombó, 
Babér — Szőke. 

Vezér — Virág 

Huszár — Kajla 

stb. 

Láder — Viktor, 
Rudas — Piktor. 

Cselő — Mozsár, 
Lepke — Káplár. 

ÉrmeUék,Nyr.29:532. 

Viklér — Timár, 
Körmös — Perge. 

Boros — Kardos 
Szegén — Fogoly. 

Nyr.  4:240. 


Csá  124 


Két-két    összefogott    ökör    neve 

sokszor  rímel,  vagy  alliteral,  vagy 

egyébként  rokonjelentésü,  így: 

Zsandár — Betyár, 

Hullám — Villám, 

Csöngő — Pöngő, 

Dongó — Fátyó. 

Njrr.  Marót  puszta,  Somogy. 

Vagy: 

Lader — Viktor, 

Rudas — Piktor. 

Gatyás — Inges  együtt  jár. 
Pásztor — Bojtár  szintén. 

Hattyú — Vidra  viziek 
stb. 

Csá!  — Gyergyó — Ficzkó  !  ökör- 
biztató. Nyr.  34:260. 

*Csá  —  Csukó  \  jobbra  ieveli  a 
balról  befogott  Csákó  ökröt. 

Csá-hó  nye  —  Csík-Szt.-Mihály 
—  ökörterelő  a  balról  levőnek. 
Nyr.  30:493. 


*  Csali 


terelő    szó.   L.   Csá. 


Csalié,  csali  —  Pápa  vid.  — 
ökörterelő  szó  =  jobbra.  Nyr. 
36 :  38. 

*Csá  ne!  —Marosvásárhely  — 
ökörhajtó  szó   =  balról  jobbra. 

Csá  nye  !  Csahó  —  Hétfalu  — 
ökörterelő  =  jobbra!  Nyr.  38  :  143. 

*Csás  —  általánosan  a  balról 
befogott  ökör,  megfelel  a  lefogat- 
nál a  nyergesnek. 

Cselő  —  Alföld  —  ökörterelő 
szó.  Szólás:  „Cselőre  áll  abajusza" 
=  egyik  fele  le,  a  másik  fel. 
Mtsz.  I.  283. 


Hajszás 

Cselő  V.  csálé !  —  Hódos,  Arad 
m.  —  ökörterelő  =  balra.  Nyr. 
26 :  239. 

O „Cselő  hó  ne!"  —  Puszta- 
Dinnyéshát  —  „Isten  áldjon,  hó 

ne,  ne!^ 

íFarta!  —  Zilah  —  =  farolj! 
azaz :  a  farral  oldalt  menj  1 A  terelő 
rendesen  a  tenyerével  ráüt  az 
ökör  tomporára. 

Párta  te  —  Marosvásárhely  — 
ökörterelő  szó  =  lépj  oldalt,  arrébb. 
Nyr.  27:480. 

Partova !  —  Miskolczi  G.  p.  10 
—  „a  barmok  a  mondásra  melly 
hamar  engednek". 

Háj  ez,  hőjcz  —  Háromszék  m. 
balról  jobbra  tereli  az  ökröt.  Nyr. 
5:37. 

Hajcz-nye!  —  Csíkszentdomo- 
kos —  ökörterelő  =  balra.  Nyr. 
32  :  326. 


Haj   ki!    —    Szt.-Pál 
szólítás.  Nyr.  3  :  44. 


ökör- 


Haj -na  —  Mezőtúr  —  Virág- 

Bumbó!    Ökörindító.    Nyr.  8  :  144. 

*  Hajsz!  —  általánosan  —  be- 
fogott ökörirányítás.  L.  hajszás. 
—  *  Hajsz  —  Lombár!  balra  tereli 
a  jobbról  befogott  Lombár  hajszos 
ökröt.  —  Hódos,  Arad  m.  — 
ökörterelő  szó  ^  jobbra!  Nyr. 
26 : 239. 

*  Hajszás  —  általánosan  —  a 
jobbról  befogott  ökör,  megfelel  a 
lófos^atnál  a  rudasnak. 


Hi  elé  nye! 

m    elé   nye!    —    Hétfalu    — 

indítás.  Nyr.  38  :  143. 

*Hikk  —  Vas  m.  —  igavonónak 
balra.  Nyr.  30:99. 

Hik-meg  —  Beösárkány,  Ba- 
ranya m.  —  ökörhátráltató.  Nyr. 
18 :  94. 

Hó!  —  Hétfalu  —  ökörterelés 
=  megállítás.  Nyr.  38 :  143. 

Hó-ha!  —  Mezőtúr  —  ökör- 
megállító szó.   Nyr.  8  :  144. 

Hó  ide  —  Hoide-ne !  —  Udvar- 
hely m.  —  ökörhajtás.  Nyr.  12 :  477. 

Hojs  hid'is  kájlac  —  ökörterelő 
(magyar  elem  oláhban).  Nyr.  17 : 
163. 

Hók  ide  ne !  —  Marosvásárhely 
—  ökörhajtószó  =  johhról  halra. 
Nyr.  27:480. 

*Hokk  —  Vas  m.  —  igavonónak 

=  balra  Nyr.  30  :  99. 

*Hó  me!  —  Marosvásárhely  — 
ökörhajtó  szó  =  jobbról  balra. 
Nyr.  27 :  480. 

Hó  meg  ide!  —  Hétfalu  — 
ökörterelő  =  balra.  Nyr.  38  :  143. 

Hó  meg  ide  nye!  Csík-Szent- 
Mihály  —  ökörterelő  a  fordulónál. 
Nyr.  30:493. 

Ho  mellé!  —  Mátyusföld  — 
=  igába!  kiált  az  ökrész  az  ökör- 
nek. Nyr.  12:527. 

Hosz  —  Pápa  vid.  —  ökörterelő 
szó  =  balra.  Nyr.  36 :  38. 

Hódéra-csáxa  —  Székelység  — 
„hajszra  csáléra".  Nyr.  2:427. 

,   Hó  vissza  nye!  — .Hétfalu  — 
ökörterelés  =  hátra.  Nyr.  38  :  143. 


125 Ne  te! 

Hózad  nye!  —  Mezőszilvás  — 
oláh  ökörterelő  szó  (magyar  elem). 
Nyr.  37:221. 

Hők  V.  hők  te  hők!  —  Zilah 
Nyr.  28  :  286  —  hátráltat  (hőköltet 
szarvasmarhát).  Kis -Kún- Halas. 
Nyr.  15:282. 

*Hök  me!    —   Marosvásárhely 

—  ökörterelő  szó  =  hátrálj.  Nyr. 
27 :  480. 

Hők  még  nye!  —  Udvarhely 
m.  —  ökröt  hátráltató  szó.  Nyr. 
9 :  236. 

íH's  ne!  csó,  hó  bé,  hí  odább, 
hí  megide  csá!  Ökörterelők  — 
Rava^  Udvarhely  m. 

Hujde  —  Gyergyó  —  Bolokán! 
ökörbiztató.  Nyr.  34:260. 

Hujde  nye  —  Csík-Szent-Mihály 

—  ökörterelő  a  jobbról  levőnek. 
Nyr.  30:493. 

*Humég  —  Vas  m.  —  hátrál- 
tatás az  igába.  Nyr.  30:99. 

Húmeg!  —  Vas  m.  —  ökörterelő 
szó:  hátráltató.  Nyr.  30:99. 

Hüköltetés  —  sokfelé  —  az 
igások  hátráltatása.  Nyr.  36  :  334. 

Körha  te!  —  Hódos,  Arad  m. 

—  ökörszólítás  =  „tedd  a  járomba 
a  nyakad!"  Nyr.  26:239. 

Kerhó!  —  Balatonmell.  —  a 
marhaigába  való  szólítása.  Tsz. 
202. 

Me,  Jámbor  me!    —    Hétfalu 

—  ökörhivogatás.    Nyr.    38  :  143. 

Ne  te !  —  Écs  —  tehénszólítás. 

Nyr.  36:334. 


Az  ördög  győzi ! 


126 


Beczcze-beczcze 


Hangelemek. 
Szarvasmarha. 

*  Az  ördög  győzi !  —  Borsod  m. 

—  szól  a  bika  bömbölve,  ha  sok 
tehenet  adtak  a  csordába. 

Bén  —  Őrség,  Vas  m.  —  bőg 
(tehén).  A  marhák  nagyon  béták. 
Bej  ok,  bész,  bén,  béjunk,  bétok, 
bénák.  Nyr.  12 :  380.  Őrség,  Nyr. 
12  :  381.  „A  borgya  után  bén". 

*Bőg  —  általánosan  —  a 
szarvasmarha  hangadása.  Vö.  Nyr. 
7 :  335. 

Böhel !    —    Csíkszentdomokos 

—  marhát  kergető  szó.  Nyr.  32 : 
324. 

*Brüimyög  —  Csík-Szt.-György 

—  a  tehén  mikor  félhangon  szól 
a  borja  után. 

Eu-e !  —  Kunság  —  ha  a  marha 
elbódorog,  a  kereső  pásztor,  mire 
megpillantja,  ökölbe  szorítja  a  ke- 
zét, hogy  csak  hüvelykujja  áll 
felfelé,  akkor  leguggol  és  az  ököl- 
lel magafelé  intve  odakiált  a  fi- 
gyelő marhának  :  „Eu-e-Eu-e  !  Az 
állat  megszakításokkal  közeledik. 
Szemere  Lászlótól. 

Hoj-ki-boczi-te  —  Mezőtúr  — 
tehénhívás.  Nyr.  8  :  144. 

Hé   nye!    —    Csík-Szt.-Mihály 

—  tehénterelés.  Nyr.  30 :  493. 

Hojsz-esali-bokros  —  Vesz- 
prém m.  —  tehénhivogató.  Nyr. 

6 :  284. 

*Me-ide-me!  —  Rava,  Udvar- 
hely m.  —   ökör-,   tehénhivogató. 


Me-is-me!  —  Háromszék,  orbai 
járás  -  tehénhivogatás.Nyr.7:190. 

Me  só !  —  Csík-Szt.-Mihály  — 
tehénhivogató.  Nyr.  30:493. 

*Ml-hály  —  Szabolcs  m.  — 
bika  szava ;  az  első  szótag  mély, 
a  második  egy  oktávával  maga- 
sabb. Vö.  Nyr.  4:88. 


m 


Né-bocze-né-né  —   Veszprém 
,  —  tehénhivogató.  Njr.  6  :  284. 


Ökör  V.  tehén  hívása  —  Szür- 
nyeg  —  haj !  haj  ki !  haj  fel  ne  ! 
hajrá !  hú  !  húha !  hai  ha  ne  !  prok ! 
prok  ne  !  csá !  csálé  !  csálé  csá ! 
csálé  ne !  haj  ne !  hök !  hök 
te  !  fartó  !  ná(h) !  ná  boczi  ná(h)! 
prücski  ne !  bőg,  bömböl.  Nyr. 
10 :  279. 

Ptró  —  Forró-Encs  —  ökör- 
hajtó szó.  Nyr.  28:422. 

Ptrű  —  Kalotaszeg  —  ökör- 
biztató szó,  így :  Ptrű,  elő  Csákó  ! 
Mozsár !  Há  bide  Szilaj !  Nye  ! 
Nyr.  27:233. 

*Tala  be,  hajj  be  !  —  marhát- 
hajtó szó.  — Kállay  gyújt.  Tsz.  355. 

Tala-el-te!  —  Mezőtúr  —  te- 
hénhívás. Nyr.  8 :  144. 

Tala-te  !  —  Mezőtúr  —  tehén- 
hívás. Nyr.  8 :  144. 

Tprücs-bé  !  —  Drávamellék  — 
marhahajtó  szó.  Nyr.  61 :  87. 

Borjú. 

*Bécce  né-ne-ne  — Vas  m.  — 
borjúhivogató.  Nyr.  30:99. 

Beczcze-beozoze  —  Adánd, 
Somogy  m.  —  borjúhívás.  Nyr. 
5:431. 


Beczcze-ne,  beczcze 


127 


Rovás 


Beczcze-ne,  beczcze  —  Sz.-Gál 
—  borjúhívás.  Nyr.  3  :  44. 

*Boczi,   boczi   tarka 
Se  füle,  se  farka  stb. 

Népdal,  országszerte. 

Böcze-ne  !  böczikém-ne  !  — 
Fejér  m.  —  borjúhivogató.  Nyr. 
10 :  188. 

Borjú  —  Vadr.  513.  —  bőg, 
csacsog,  brünynyög,  midőn  anyjá- 
hoz vágyik. 

Hí,  hí  eló-csá!  —  Udvarhely 
m.  —  ökör-,  tehénhajtás.  Nyr. 
12 :  477. 

Kicike-Kicike-gici-gici-gici !  — 

Csík-Szt.-Mihály —  borjúhivás.  Nyr. 
30:493. 

Kogy-el !  —  Csík-Szt.-Domo- 
kos—  borjúhajtó  szó.  Nyr.  32  :  327. 

Kuty-ki !  prücs  ki !  —  Maros- 
vásárhely —  borjúűzés.  Nyr.  27  : 
480. 

Me-kicsike-me  !  —  Hétfalú  — 
borjúhivogató.  Nyr.  38  :  143. 


Ne-beczi-ne ! 
-  Nyr.   12  :  336. 


Pannonhalma 


*Prü-bé  —  prücsi-bé,  prticsi- 
bé-ne,  prücski,  kuty-ki.  Maros- 
vásárhely, borjúkergető. 

Prücsi-bé !  ne !  —  Marosvásár- 
hely  —  borjúkergetés.  Nyr.  27 : 

480. 

Prücsi-é  !  prücsi  ki !  —  Hét- 
falu —  borjúüző.  Nyr.  8 :  143. 

Prücsi-nye !  —  Csík-Szt.-Mihály 
—  borjúűzés.  Nyr.  30:493. 


Prücsike-me !  memeke !  —  Hét- 
falu —  borjúhivogató.  Nyr  38  :  143. 

Prücsi -prücsi-prücsi !  —  Ma- 
rosvásárhely —  borjúhívás.   Nyr. 

27 :  480. 

Pücsi-pucsi;  pucsike!  —  Ud- 
varhely m.  . —  borjúhívás.  Nyr. 
12:477. 

Tála  be!  —  Ádánd,  Somogy 
m.  —  borjúbehajtás.  Nyr.  5  :  431. 

Tala-ki !  —  Ádánd,  Somogy 
m.  —  borjúkihajtás.  Nyr.  5:431. 
Szt.-Gál,  Nyr.  3  :  44. 

*Tala-ki-te  —  Kisújszállás  — 
borjúterelőkiáltás. 

*Tprücsi-me-me  !  tprücsi-me- 
me!  —  Rava,  Udvarhely  m. 

*  Trücs-be,  prücs-be !  —  Kállay 
gyújt.  —  borjútbehajtó  szólás. 
Tsz.  370. 

Rovás. 

Általánosan  véve  a  rovás  az 
analfabetizmus  idejében  az  egész 
közéletre  kiható  elszámolás,  n3dl- 
vántartás,  ellenőrzés  eszköze  volt, 
melynek  gyakorlata  abban  állott, 
hogy  a  rovókéssel  bizonyos  konven- 
cziónális  jegyeket  róttak  alkalmas 
pálczákra.  Az  adás-vevésben,  a 
hitelben,  ellenőrzésben,  közérvény- 
ben állott  a  rovásfa  és  számos 
találó  szólásmódban  érvényesült. 
Valakinek  sok  „bűne  van  a  rová- 
son^, innen  „rovott  multú^,  meg- 
róni valakit,  felróni  valakinek 
valamit,  leróni  a  tartozást,  mind 
a  rovástól  és  műveletétől  ered- 
nek. A  duhaj    nóta    így  mondja 


Bárányrovás 


128 


Hajók 


Korcsmárosné  bort  ide  a  kupámba, 

Hadd  igyék  a  szegény  legény 

[bújában ; 

Rővja  fel  a  rézfokosom  nyelére : 

Hány  itcze  bor  fogyott  el  már 

[kedvembe. 

Kiváló  értékkel  és  jelentőséggel 
bírt  a  rovás  a  pásztoréletben, 
hol  a  nyáj  és  szolgálmánya  s 
minden  járandóság  rováson  tar- 
tatott nyilván  és  számoltatott  el. 
A  számrendszer  ötös  =  quinárius 
volt  s  a  kéz  öt  ujján  alapult. 

Bárányrovás  —  Alföld  és  Du- 
nántúl, Zala,  Somogy  —  fából 
faragott  páros,  apró  szerszámok, 
házieszközök,  de  a  párban  az 
egyik  mindig  nagyobb.  Elléskor 
a  nagyobb  felet  az  anya,  a  kiseb- 
bet a  bárány  nyakára  kötötték, 
hogy  az  anyajuh  és  a  bárány 
összeadhatók  legyenek.  A  jó  juhász 
az  volt,  a  ki  harmadnapon  már 
rovás  nélkül  is  összeadta  az 
anyajuhot  bárányával.  L.  Bárány- 
szoktató. 

*  Bárány  szoktató  —  Kunság  — 
1.  Bárányrovás.  V.  ö.  figurafa. 

*  Beróni  —  XVII.  század,  Kassa 
város  artikulusaiban  1688-ban  — 
írásban  megállapította,  hogy : 
„annak  berótt  régi  módja  és  szo- 
kása szerint." 

*  Billeg  —  Szeged-Csöngöle  — 
a  rováson  az  a  jegy,  mely  a 
juhfalka  gazdáját  jelenti.  Újabban 
már  tintával  írva,  monogramm- 
szerű. 

Birgerovás  —  Dobos  Sándor 
—  „elöl  van  az  öreg  birge,  a 
másik     oldalon     elől    a    bárány, 


utána  az  ürü,  legutolsók  a  kosok. 
Agasegyháza. 

Bürgerovás  —  Bugacz  —  1. 
Birgerovás. 

Czinkus  —  Erdélyi  részek, 
XVIII.  sz.  vége  —  a  hasított  ro- 
vásnak az  adósánál  maradt  része ; 
a  pásztoroknál  is  a  gazdának 
adott,  ellenőrző  rész. 

Disznórovás  —  Dobos  Sándor 

—  elől  vannak  a  kanok,  ezek 
után  az  öreg  disznók,  ezek  után 
az  ártányok,  ezek  után  a  süldők, 
legvégül  a  malaczok.  A  süldők 
rendszerint  két  csoportot  alkotnak 
ú.  m.  a  választási,  a  melyek  te- 
nyésztésre vannak  szánva  s  az 
eladók. 

*  Figurafa  —  Bihar-Ilye  —  1. 
Bárányrovás.  A  juhász  helyesen 
jegyezte  meg,  hogy  „a  lumerust 
a  sitét  akolban  nem  látom,  de  a 
figurafát  kitapogatom".  Akkor  t.i. 
már  ráfestették  a  számot  ajuhra 
és  a  bárányra. 

Gérézdelni  —  Háromszék  m. 

—  bemélyülő  rovátkákat  húzni 
valamin.  Nyr.  5  :  36. 

Qulyarovás  —  Bugacz  —  a 
főrovás,  a  melyre  a  gulya  egész 
állománya,  az  állatok  neme,  kora 
és  a  tulajdonos  szerint  fel  van 
róva  ;  a  nemet  és  illetőleg  a  kort 
az  egymásután  tünteti  fel.  így  a 
baromrovásnál  első  helyen  áll  a 
bika,  azután  következik  a  tehén  stb. 

Hajók  —  Hétfalu  —  faro  vas- 
kor kihullott  forgács.  Nyr.  3  :  524. 


Hasított  rovás 


129 


Nyugtató 


*  Hasított  rovás  —  Bugacz- 
Monostbr  —  külön  minden  gazda 
8zániára ;  rajta  van  a  számadó 
rovásának  illető  része,  a  gazda 
jegyével  együtt  s  akkor  ketté 
van  hasítva;  az  egyik  fele  a 
gazda,  a  másik  fele  a  számadó 
kezén  marad  mint  ellenőrzés  és 
elszámolás  is.  L.  Czinkus. 


Hasított  rovás  behozatala  — 
H.  A.  Rovás.  —  1799 :  A  Guber- 
niiim  felterjesztése  Ö  Felségéhez. 
„Parem  eontroUeriam  proponit 
praefectus  de  Huttern  in  proto- 
coUo  suo  diurnalo,  quod  pagum 
Jelenbach  in  eo,  ut  loco  longarum 
unilateralium  et  penes  judices 
asservari  solitarum  incisuram 
simpliciores  et  quoad  quemlibet 
eontribuentem  distinctare  fissaeque 
quorum  una  pars  apud  judicem  et 
altéra  apud  eontribuentem  ipsrnn 
asservatur  vulgo  Czinkus  dictae 
incisurae  introducantur,  et  in  his 
compositis  incisuris  quaelibet  ad- 
ministratio  comotetur.  1800 :  Kör- 
rendelet a  magyar  és  székely 
törvényhatóságokhoz:  „az  kétfelé 
hasított  rovásoknak  is  azon  hely- 
ségekben, a  hol  a  lakosok  írástu- 
datlanok, behozása  elrendeltetik." 
1801 :  Pasztóhi  szolgabíró.  Nagy 
Cserged,  felterjesztése  a  főbíró- 
hoz. A  hasított  rovások  elle^inyi- 
latkozik,  mert  a  bírák  nehezen 
tudják  összeszerkeszteni  s  ha  a 
kötő  elszakad,  egy  idő  múlva 
senki  sem  tud  a  rovásokon  el- 
igazodni, holott  az  uzusban  volt 
hosszú  rováson  50 — 60,  sőt  100 
esztendő  múlva  is  biztos  volt  az 
eligazodás. 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse 


*Hopmoringon    szurkolás    — 

Bihar-llye  —  a  rovással  való  el- 
számolásról azt  mondta  a  juhász  : 
„akkor  a  pásztorok  még  hop- 
móringon  szurkoltak".  A  szurkolás 
abban  állott,  hogy  drótalakzatokat 
olvasztott  szurokba  mártották  s 
a  juhok  orrára  vagy  pofájára 
nyomták. 


*  Hosszú  rovás  —  Erdélyi  ré- 
szek —  a  XVIII.  század  végén 
és  XIX.  század  legelején,  azok 
a  rovások,  a  melyeken  a  közsé- 
gek adója  négy  oldalra  felróva 
szedetett ;  de  a  pásztorrovás  is, 
a  melyen  a  gazdák,  juhaik  és 
illetményeik  fel  voltak  róva. 


*Kés  allya  fa  —  PP.  —  a 
rovás,  mert  kés  alól  kerül  ki. 

*Koczka  —  Bihar-llye  —  L 
Bárányrovás,  már  betűkkel  és 
számokkal  ellátott,  lyukasztott 
fakoczkák,  a  juhok  és  bárányok 
nyakára  kötve. 


Kötő  —  H.    A.   Rovás, 
hasított  rovás.  1801. 


Vö. 


Lerovás  —  általánosan  —  a 
pásztor  a  mikor  beszámolt,  a 
rovás  számait  a  kés  keresztmet- 
szésével látja  el,  a  mi  a  be- 
számolástjelenti, a  múvelet  gulyás 
nyelven  a  számok  „elhúzása". 
„Le  is  kéne  már  faragni  a  rovást." 
Nyr.  27:91. 

Nyugtató  —  Bereg  —  vala- 
mely rovásnak  a  másolata,  melyet 
a  pásztor  vagy  a  pénzkölcsönadó 
az  adósnak  ad. 

9 


Okörhúgyvonal 


130 


Rovás 


Okörhúgyvonal  —  Peszér, 
Adacs  —  a  rovást  nem  hasították, 
hanem  -^^^^^  vonalra  kettéfűré- 
szelték. 

Ökörrovás  —  Bngacz  —  a 
melyre  az  ökörgulya  állománya 
van  felróva. 

Összeróni  —  Bugacz  —  a  tőke- 
rovásokat a  gulyarovásra.  Vö. 
Tőkerovás  és  gulyarovás. 

Páros  rovás  —  M.  ó.  Kecs- 
kemét —  melynek  mind  a  két 
felére  egy  vágással  róvtak  s 
azután  az  egyik  fél  a  pásztornál 
maradt,  a  másik  a  gazdának 
jutott.  így  keletkezett  a  hasított 
rovás  is. 

Rávás  —  Mezőszilvás,  mezőségi 
oláh  —  rovás.  Nyr.  37:222. 


Kávar§,   ráva§ 

hegység,  móczok 
34:315. 


Erd.    Ercz- 
rovás.  Nyr. 


Ravó  [rovó]  —  „A  nagyságos 
személyek  szégyenlik  a  számtartó 
írások  megvizsgálását,  mintha 
gyalázatot  tennének  magokon,  ha 
nyomozzák  a  rofwí,  a  viczegazdát." 
Nyr.  24:317. 

Ró  —  ált.  —  Czuczornál:  „Éles 
eszközzel  bizonyos  kemény  testen 
metszést  tegyen,  hézagot,  vonalat 
vés;  betűket,  számjegyeket  róni 
fába,  botra". 

Roó,  rovó  —  moldvai  csángó- 
kés; már  csak  ritkán  hallani. 
A  rovás,  mint  az  írás  helyettesí- 
tője még  járja  az  írásnemtudóknál. 
Nyr.  30 :  172. 


Rováncs  —  Dalnok,  Háromszék 
m.  —  használják,  mikor  egy  ellen- 
őrző közeg  vagy  felsőbb  hatóság 
megvizsgál  valamely  közpénztárt. 
Nem  lehet  népies.   Nyr.  27  :  233. 

Rovar  —  Vörösmarthy  Mihály 
VI.  177.  —  Rákóczi  Ferencz  értel- 
mében: a  jegyző. 

*  Rovás  —  Békés  m.  —  szám- 
rendszer: Mogyorósi  István  „het- 
vennyolczba  forduló"  kanász  az 
uradalom  utolsó  rovásos  pásztora 
a  rendszert  így  adta: 

|/XAX(l=oláh)al.cztonigy: 

j  5  ^0  50  Ám  1000 


=  111 1  /  a'hüvelyK  megkőtLÍ^r 


Ez  a  magyar  quinárius  szám- 
rendszer ! 

Rovás  v.  ravás  —  1.  crena, 
tessera,  talea  ==  bacillus  incisus 
=  Kerbholz,  Kerbe. 

*  Rovás  —  általánosan  —  bacil- 
lus incisus  =  a  számokkal  való 
nyilvántartás  régi  módj  a.  A  magyar 
rovás  a  quinárius  számrendszeren 
alapult  s  a  kéz  öt  ujjára  volt 
alapítva.  L.  előbb!  —  *  Rovás  — 
általánosan  —  alkalmas  fa,  a 
melyre  a  pásztor  —  de  más  is  — 
a  számszerinti  nyilvántartást  alkal- 
mas jegyekkel  felrótta,  vagy  met- 
szette. —  *  Rovás  —  Bugacz- 
Monostor  —  van :  Számadó  rovás ; 
1.  azt.  Hasított  rovás;  1.  azt.  — 
Rovás  —  Oklsz.  —  Tessera  — 
1469  Sebasciani  Rouas.    Soproni 


Rov᧠

Oki.  n.  456.  1544  Attam  szenaert 
kit  rauasra  hortak  eé  hétig.  Az 
mészáros  rauasra  hordót  húst. 

Bovás  —  magyar  elem  a  tót- 
ban —  y,Má  mnoho  na  r óvási"'  = 
sok  van  a  rováson.  Nyr.  33 :  572. 

Kovásba  venni  —  Monum. 
Hung.  Hist.  VII.  p.  244.  —  Híd- 
végi Mikó  Ferenez  mondja:  „Meg- 
verték a  (Mihály)  vajdát  Szt. 
Mihály  havának  10-ik  napján  hét- 
főn délben,  azután  halomba  hány- 
ták a  testeket.  Enyedi  ember 
vette  rovásban,  kilenezezer  fekszik 
az  öregebbik  halomban,  a  kisebbik- 
ben kétezer,  kiket  közel  tájban 
összehordottanak".  Áll  a  marha- 
állománjTÓl  is. 

Rovásírás  —  Csókán  Pál  — 
leghatározottabban  állítja,  hogy 
Hódmezővásárhelyen  se  1903  kö- 
rül, se  régebben  soha  nem  hasz- 
nálták a  rovásírást.  „Van  ugyan 
számrovás  ma  is,  de  az  csak  szám- 
jegyeket helyettesít  és  nem  egyéb 
a  római  I,  V,  X,  L,  M  jegyek 
változatainál  és  eltorzított  másai- 
nál. Nyr.  82:352. 

Rováson  van  —  nem  az  állító- 
lagos hun  székely  írásra  '  mutat 
vissza,  hanem  arra  a  középkori 
szokásra,  mely  szerint  az  adó- 
fizetést pálczára  rovott  vonaUal 
jelezték.  Innen  az  accisa  szó  is 
=  ad  cisa  (rovásra).  Nyr.  17  :  263. 

„Rováson  van  —  felróni  vkinek 
vmit  (leróni,  megróni)".  Régi  igen 
sok  népnél  elterjedt  módja  a  fel- 
jegyzésnek, fapálczikákra  való 
bevágásokkal,  kivált  a  pogány- 
világban,  de  még  ma  is.  Rovásfa 


131 


Rovat 


minálunk :  kétfelé  hasított  pálezika, 
melyen  haránt  bevágásokat :  rová- 
sokat tesznek,  úgy,  hogy  mind  a 
két  felén  meglegyenek.  A  bevágá- 
sok jelzik  po.  a  mészárosnál  a 
vett  húst,  korcsmában  az  iczczé- 
ket,  a  fuvarok  számát,  szüretnél 
a  lehordott  csöbröket  stb. ;  a  rová- 
sok szerint  jár  azután  a  fizetés. 
A  rovásfa  egyik  felét  rendesen  a 
munkaadó,  hitelező,  m.ásikát  a 
munkás,  adós  tartja  meg;  ellen- 
őrzésül a  két  felet  összeteszik  s 
akkor  a  rovásoknak  egyezniök 
kell.  Népdal:  „Rójja  fel  a  réz- 
fokosom nyelére.  Hány  icce  bort 
ittam  meg  már  hitelbe".  Németül: 
einem  etwas  ankerben,  bei  jemand 
auf  dem  Kerbholze  stehen.  Maga 
a  „Buchstabe"  =  „betű"  jelen- 
tése is  eredetileg  bükk  pálezika 
volt.  Nyr.  25  :  500.  —  *A  ro- 
vás rendszere  legmagasabb  fej- 
lődését a  magyarság  állattartá- 
sában érte  el,  hol  az  állatállo- 
mány faj,  nem  és  kor  szerint  — 
részben  igen  elmésen  és  mindég 
pontosan  volt  —  és  részben  még 
mais  van  kimutatva  és  ellenőrizve; 
kifejlesztette  a  nagy  anyagi  érték, 
mely  az  állatállományban  összpon- 
tosult, a  gyakorló  a  pontosság 
volt. 

*  Rovás,  öszvejáró  —  tehát  hasí- 
tott. II.  Rákóczi  Ferenez,  1704 
p.  73. 

Rovásra  fel  =  —  T.  L.  — 
menteni  a  marhát,  nyilvántartás 
végett. 

Rovat  —  újkori  értelemben 
—  po.  gazdasági,  törvényszéki  stb. 
rovat. 

9* 


Rovatai 


132 


Egy  nap  Járó  föld 


Rovatai  —  Csík  m.  —  a  pótadó, 
a  mit  kirónak. 

*  Rovátka  —  egyenes  bevágás, 
innen:  rovátkol,  rovátkolat,  rovát- 
kos,  rovatik,  rovátkos,  rovatékos, 
rovátkolás. 

Rovatolás  —  rovat  szerint  való 
elrendezés,  ellenőrzés  stb. 

Rovó  —  ált.  —  az  eszköz,  a 
mivel  rónak;  de  a  személy  is  a 
kigyakorolja;  a  régiségben  királyi, 
országos,  rovó  gyakran  ravó  alak- 
ban. Már  1541-ben  „Mathias  János, 
ő  felsége  ravója".  Rovó,  ravó : 
praefectus  tributorum  =  adórovó, 
innen :  rováspénz  =  bizonyos  kulcs 
szerint  kivetett  adó,  melyet  az 
illetőre  rárónak. 

*  Számadó  rovás  —  Bugacz- 
Monostor  —  négy,  hat,  ritkán 
nyolczszegletes  méternél  is  hosz- 
szabb,  gyalult,  két  ujjnyi  vastag- 
ságú fa,  a  melyre  a  számadó 
gulyás  stb.  a  kezére  bízott  egész 
állatállományt,  gazdák  szerint  fel- 
ró vj  a.  A  felrovás  a  kéztől  eredő 
quinarius  számrendszeren  alapul. 
A  gazdák  jegye  az  írás  elterjedése 
óta  „monogrammszerú".  Vö.  gulya- 
rovás. 

Számbaszedés  —  Bugacz  — 
a  jószágnak  felrovása. 

Szólások  —  Fischer  K.  —  fel 
vagy  róva,  rovásod  van,  rovásom 
van  ellened,  majd  rovásra  veszlek 
—  felrólak,  lerovom  tartozásomat. 
Ród  az  orrodra.  Nyr.  27 :  91.  Sok 
van  a  rováson,  uo.  *  Rovott  ember, 
rovott  múltú,  rovott  életű  ember. 
Már  megtelt  a  rovásod. 


Tinórovás  —  Bugacz  —  rend- 
szerint külön  mutatja  ki  a  tinókat, 
a  melyek  ökröknek  vannak  szánva. 

Tőkerovás  —  Bugacz  —  az,  a 
melyet  a  számadó  gulyás  a  tulaj- 
donosnak ad  nyugtatóul,  hogy 
jószágát  szám-  és  kor  szerint  át- 
vette. A  tőkerovás  hosszában  ketté- 
hasítva, tehát  páros,  az  egyik  fele 
a  pásztor  kezében  marad,  a  másik 
fele  a  gazdának  jut.  A  felrovás, 
a  két  felet  összeillesztve  történik. 
A  tőkerovások  mind  a  főrovásra 
átmásoltatnak. 

Mérték. 

Arasz  —  palmus,  legtöbbször  a 
letüzött  hüvelyk-,  nevendék-,  néha 
kisujj  kifeszítésének  átérő  távol- 
sága (átlag  22  cm). 

Bakarasz  —  a  mennyit  a 
hüvelyk-  és  mutatóujj  feszítve  átér 
(átlag  17  cm). 

Bucsér  —  1.  kópicz. 

Czolt  —  zoll  (körülbelül  3  cm). 
Á  szó  Középbaranyában  él.  Nyr. 
3 :  282. 

Egy  csipetnyi  —  a  mennyit  a 
hüvelyk-,  a  mutató-  és  a  középső- 
ujj  foghat ;  a  sónál  a  hüvelyk-  és 
a  mutató  is  elég. 

Egy  kőhajtásnsri  —  a  meddig 
egy  férfi  egy  alkalmas  követ  el- 
hajintani  bír. 

Egy  marékkal  —  a  mennyit  a 
marék  foghat  —  módjával,  mert 
„a  ki  sokat  markol,  keveset  szorít". 

Egy  nap  járó  föld  —  ameddig 
egy  megtermett  férfi  egy  nap 
alatt  el  bír  menni. 


Felöntő 


133 


Porczió 


Felöntő  —  Somogy  m.  —  V* 
pozsonyi  mérő.  Nyr.  2  :  375. 

Ficska  —  Szíhalom,  Borsod 
m.  —  \\  véka.  Nyr.  24  :  432. 

Pinák  —  Sopron  m.  —  pozsonyi 
mérőnek  Vg-át  mérő  faedény.  Tud. 
Gyújt.  1848.  Nyr.  35:41.  Fejér 
m.,  kis  véka.  Nyr.  5 :  36. 

•  Pont  —  Ver.  108.  —  Trutina; 
Wag.  13.  Bilanx.  —  Pont  (Funth) 

—  Ver.  55.  —  Libra.  Német :  ein 
Pfund ;  ein  Wag.  Mérleg  és  súly 
értelemben;  ma  is  él. 

Fuka  —  Bihar  m.  —  a  véka 
nyolczada.  Nagykunság,  Nyr.  3 : 
232. 

*Kankó  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  a  mázsa  (1.  o.)  rúdjának 
kampója  (mázsa  =  félkarú  mér- 
leg). 

Kópicz  —  Vas  m.,  Somogy  m.  — 
szalmából  font  mély  kosár,  mely- 
ben lisztet  tartanak.  Nyr.  16 : 
239.  Őrség  —  nagy,  szalmából 
font  véka.  Tsz.  Nyr.  2 :  562.  L. 
Bucsér. 

Korecz  —  „Hat  koreez  zab". 
Koreez  a.  m.  modiiis  =  véka.  Tó- 
tul: korec.  Nyr.  5:210. 

Kbbol  véka  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  —  modius  P^.  A  német : 
Kübel ;  tulaj  donképen  négy  véka. 
Nyr.  36:422. 

Köbü  és  köböl  —  Répezemel- 
lék,  Sopron  m.  —  mérő.  Nyr. 
2 :  560. 

Köpóce  —  Mezővári,  Bereg  m. 

—  10 — 13.  L.  nagyságú  edény. 
Nyr.  27:523. 


Köpércze  —  Bihar  m.  —  a 
véka  nyolczadrésze.   Nyr.  3  :  232. 

íKörtvély  —  Cursor  in  statera 
romane.  Tisza  mell.  Tsz.  121. 
Az  egykarú  mérlegnek  —  Schlag 

—  a  gömbölyű  súlyozója. 

Kupa  =  két  iteze  (Va  kupa  egy 
itcze).  Vö.  Tsz.  Székelység.  Nyr. 
2 :  470. 

Lukna  —   „Hat   lukna    árpa" 

—  mérték.  Milyen  ?  Nyr.  5  :  205. 
okiratokban. 

Marok  —  német :  Faust :  lómér- 
ték, a  földtől  a  7nar  éléig;  (átlag 
10  cm). 

*  Mázsa  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  egykarú  vasmérleg,  részei: 
mázsa  rúdja,  kankó,  mázsa  botja, 
mázsa  tálja.  Vö.  slag,  fontos  tál, 
kompona.  *  Máskülönben  100  font. 

•  Mázsa  botja  —  Hatod,  Há- 
romszék m.  —  a  mázsa  (1.  o.) 
súlyozója. 

Mérő  —  Somogy  m.  —  Vs 
pozsonyi  mérő.  Nyr.  2  :  376. 

Métyelnek  —  mondják  Heves 
m.-ben  a  métert.  Nyr.  7 :  286. 

Minczér — Magyar-Soók,  Nyitra 
m.  Tata.  Mtsz.  I.  1458.  —  körtés 
mérleg  (münzer). 

öl  —  német :  Klafter,  igy  hat 
suk  =  láb. 

Öreg  mérő  —  „Minden  eszten- 
dőben eg^Tiek  hat  öreg  mérő  búza". 
Kőszeg,  1723.  (436)  MNy.  183. 

5  Porczió —  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  Egy  porczió :  régi  mérték 


Röf 134 

s  leginkább  a  pálinkamérésnél 
használták :  egy  porczió  pálinka. 
A  mostani  mérték  szerint  kb. 
egy  deczi. 

Rőf  =  mint  sing,  a  tót :  „ríf " 
nyilván  a  magyarból  átvéve,  a 
német:  Elle. 

Sing  —  német:  Elle.  A  kife- 
szített karon  a  hüvelyk  hegyétől 
a  mell  közepéig  mérve  (kb.  60  cm). 

Suk  —  ein  Schuk,  egy  láb, 
iigy  mérve,  hogy  a  két  ököl  az 
elálló  hüvelykkel  érintkezik  (át- 
lag 30  cm). 

Szájtli  —  Répczemellék,  Sop- 
ron m.  —  messzely.  Német:  Seitl. 
Nyr.  2:561. 

Szapu  —  Mátyusföld  —  gabona- 
mérő faedény ;  három  mércze. 
Nyr.  20:328. 

Szindzsák  —  Bukovina  —  egy 
messzely  (fél  römpöly).  Nyr.  6  :  525. 

Vasas  —  Somogy  m.  —  egy 
pozsonyi  mérő.  *  Derék  i;íi5abron- 
csos  mérőedény  volt,  *  az  abroncs- 
ról vasas.  Nyr.  2  :  377. 

Verdung  —  Veszprém  m.  — 
fél  messzely,  messzely,  *az  itcze 
negyedrésze.  Német  =  vierting. 
Nyr.  5:523.,  24:402. 

Vödör  —  Székelység  —  16 
kupa,  leginkább  bormérték,  sok 
helyen  veder.  Nyr.  2 :  472. 

Vágószerszám. 

Agús-kapa  —  Barkóság  —  két- 
ágú kapa.  *Agas  kapa  a  trágyára 
való.  Nyr.  32:520. 


Bárd 

AkoUo  fa  —  Bazin  vára  in- 
venta  riuma  1586.  Szt.-György- 
vára  levt.  Nyr.  16 :  132. 

Ar§áu  —  Erdélyi  Erczhegység, 
móczok  —  1.  ásó,  2.  alsó  (kártya). 
Nyr.  34 :  145. 

*Balaska  —  Somogy  m.  — 
balta,  pásztorok  fegyvere.  A  Wlach 
eredetű  „walaska^,  a  juhászok 
„  Walasi""  fegyvere.  A  név  sokfelé 
elterjedt  és  idomult.  Ui.  Keme- 
nesalja, Szepezd,  Zala  m.,  Göcsej, 
Veszprém,  Felső-Somogy,  Balaton- 
mellék. Ütsz.  I.  90,  Nemes-Ma- 
gasi,  Vas  m.  Nyr.  19 :  191.  Tsz. 
1838  :  31.  Majd  hosszúnak,  majd 
rövidnek  mondva.  L.  Walaska. 

Balta  —  meglehetősen  általá- 
nos —  kisebb  fejsze  s  inkább 
fegyver,  mint :  a  kanászbalta,  kon- 
dásbalta, mely  fok  nélkül  való  és 
alakilag  a  rézkorival  azonos,  ju- 
hászbalta, mely  szintén  sajátos 
alak  és  p^ax-forma,  innen  Walaska, 
Balaska,  vö.  Balaska  és  Walaska, 
sőt  maga  a  balta  is  ide  vonható. 

Balticka  —  baltácska,  alakilag. 
M.  elem  a  tótban.  Nyr.    33 :  571. 

%Baltika  —  Szőreg,  Torontál 
m..  Ütsz.  I.  93.  —  baltácska. 

*  Baracska  —  Kálmáncsa,  So- 
mogy ni.,  Ütsz.  I.  90.  =Balaska. 
*  Walaska. 

Bárd  —  Oklsz.  —  1.  Ascia, 
beil,  2.  azon  erdőrész,  mely  egy 
bárddal  egy  nap  alatt  kivágható. 
1214:  Silue  que  uulgo  Bárd 
dicitur.  Vö.  Tagányi  Erd.  oklvt. 
I.  XIII.  1499 :  Silvis  fogotherdew 
vei    Bardalysi    appelatis.     1309 


Bikanyüzó  135 


Vsiim  securis  in  communi  silua 
qui  uulgariter  bardiií'd  dicitur. 
Zala  m.  —  íBárd  —  Ver.  10. 
Ascia. 

Bikanyúzó  —  Nagykunság  — 
a  fanyelű  tót  bicska  tréfás  neve. 
Nyr.  16  :  142.  Szekszárdon:  bugyii. 
Nyr.  11:527. 

Bizsok —  Jk.  J  ., Balatonmell. — 
pásztornál  =  bicsak  v.  bicska. 
Somogy  Tsz.  I.  141.  *Csokonya. 
Bárándi  puszta  Tsz.  I.  141. 

*  B^óta  —  Palóczság,  Ütsz.  I. 
93.  —  Balta. 

*Bóta  —  Dergecs,  Zala  m.; 
Somogy  m. ;  Szentgál,  Veszprém 
m. ;  Eszék  vid. ;  Rima  és  Balog- 
völgy, Gömör  m. ;  Hont  m..  Ütsz. 
I.  93.  —  Balta. 

»Botoska  —  Keszthely,  Mtsz. 
L  174.  —  kézi  balta. 

*  Budák  —  Majláthfalva,  Arad 
m.,  Mtsz  I.  188.  —  fejsze. 

Bugyii  —  Somogy  — kis  kés- 
fajta. Nyr.  3 :  140. 

*Buti  —  Szeremle,  Pest  m., 
Mtsz.  I.  202.  —  fejsze.  Sárköz. 
Nyr.  32:461. 

*  Csákány  —  Bakony,  Koch  út- 
leírásában —  fokosnak,  de  fej- 
szének is  leírva ;  kanászok  fegy- 
vere. 

Csákány  —  Miklosich  —  reut- 
haue,  stockhammer  ;  ószlovén  : 
cekanü;  meissel,  új  szlovén:  cakan; 
hammerbeil,  lengyel :  czekan ; 
streitkolben.  Nyr.  11:118. 


Ganajvágó 

Csokány  — Tatrangi  csángók, 
Erdély  —  csákány.  Tsz.  csok- 
mány.  Nyr.  2:476. 

íCsokmán  —  Baranya-Szt.- 
Lőrincz,  Mtsz.  I.  337.  —   fejsze. 

*Csokmány  —  Sziget  vid.  — 
faragófejsze.  Máléfejsze.  Sárköz, 
Tsz.  74. 

Csornák  —  Somogy  —  ékfejsze. 
Nyr.  2:375,  *  Somogy  m.  Mtsz. 
I.  339. 

Éles  igyekezet  —  Ori-Szt.- 
Péter  —  a  favágó  baltája.  Nyr. 
34:221. 

El"ő  kés  —  Kővágóörs,  Rév- 
fülöp, Zala   m.    —    ölökés.    Nyr. 

19 :  48. 

Erdölőfejsze  —  Oklsz.  — 
securis  arboraria.  .  1545  :  Vöttem 
eg'  erdöllö  feyszet. 

*  Fejsze  ^Ver.  95.  —  Securis, 
fejsze. 


Fésze  —  Székelység 
L.  Kr.  Nyr.  4:93. 

*Pésze  —  Szilágyság —  fejsze. 

Fokos  —  0.  Sz.  —  1635: 
„Egy  pallos,  a  ki  félig  fokos"". 
Cambuca. 

Fokoska  —  Árva  m.  tót  — 
kis  fejsze  v.  a  juhászok  fokosa. 
Nyr.  25:507. 

Fütyő  —  Marosvásárhely  — 
fanyelű  bicsok.  Nyr.  15  :  239. 

Ganaj  vágó  —  Oklsz.  —  1548  : 
Ligones  sünt  ut  wlgo  dicitur  gana 
vago. 


Gwraboló 


136 


Köpe 


Gwraboló  —  széles  kapa.  — 
Bazin  vára  inventáriumából.  1586 : 
Szt.-György  város  levéltára.  Nyr. 
16 :  132.  ' 

Hókon  —  Olaszfalu,  Veszprém 
m.  —  baltaféle.  L.  Hókony.  Nyr. 
17 :  46. 

*  Hókony  —  Pápa  vid.  — balta 
neme.  *  Nagyon  Hacke-ízü.  Tsz. 
165.  Tisza-Adony,  Bereg  m.  Nyr. 
26 :  477,  mint  halaszték.  Nyr. 
24  :  254  a  német  hackenből.  Győr- 
vidék. Nyr.  6 :  272.  —  Hókony 
—  Bőny,  Győr  m.  —  kisebbnemú 
fejsze,  melylyel  fél  kézzel  farag- 
nak. Evvel  ellentétben  a  favágó 
f,  =  öreg  fejsze.  Veszprémben  a 
hókony = balatka,  a  pásztorembe- 
rek fejszéje  =  balta.  Nyr.  15  :  285. 

*  Horgos  fejsze  —  Lóvész, 
Csik  m.  —  válut  vájnak  vele. 

Irtókapa  —  Szina,  Somogy 
m.  —  keskeny  pengéjű  kapa. 
Szatmárban  :  kapafejsze.  Nyr.  19  : 

382. 

Ispót  —  spatha,  meissel,  scbröt- 
eisen.  Ervágó  vasszerszám.  Ném.  • 
spnt-U\.  Nyr.  24:252. 


Juhászbalta 
laska  és  Balta. 


ált.  —  Vö.  Ba- 


Kaczér  —  Csurgó,  Somogy  m. 

—  húsvágó  fejsze.   Nyr.  29  :  336. 

Kanászbalta  —  1.  Balta  alatt. 

Kapa  —  Kolozsv.  glossz.,  1577. 

—  ligo.  Nyr.  36  :  65.^ 

Kapa  —  részei :  Nógrád  m., 
(hat.  helyen)  nyél,  fok,  kapafő. 
Nyr.  33:303. 


Kapácska  —  Oklsz.  —  1597  : 
Sátorhoz   való   hituan   kapaezka. 

Kapafok  —  Oklsz.—  1700 :  Egy 
kapa  forrasztásátul  s  jó  kapafok 
csinálásátul  adjanak  egy  polturát. 
M.  Gazd.  tört.  Sz.  I.  84. 

Kapanyél  —  Oklsz.  —  1700  :  A 
kapanyélnek  az  ára  :  kettőnek  le- 
szen egy  poltura.  M.  Gazd.  tört. 
Sz.  I.  84.  Mondás,  „Ha  isten 
akarja  elsül  a  kapanyél  is". 

í  Kés  —  Ver.  25.  —  Culter.  — 
Kés  —  culter,  részei :  késpenge, 
foka,  éle,  hegye,  nyele. 

Kés  foka  —  Kecskemét  —  a 
kés  nyelének  vége,  *  tévedés,  mert 
a  kés  foka  szemben  van  a  kés 
élével,  tehát  a  tompa  rész.  Nyr. 
19 :  46. 

*  Késtok  —  Karczag  —  pász- 
toroké ;  van  hüvelye  és  kupakja. 

Kétágú  kapa  —  Oklsz.  —  1587 : 
Irtó  kapa.  Tooth  kapa.  Keth  agho 
kapa.  1638:  Ketagu  kapa  —  a  ganaj 
eltakarítására. 

KQt  elAv  feize  —  Kolozsv.  gl. 
1577.  —  bipennis,  hellebart,  oder 
byhet  C,.  Nyr.  36 :  176. 

Kloszér  —  Kopács,  Drávamel- 
lék —  nádsarló.  Nyr.  16:430. 
*  Ugyanaz  a  mi  a  halászok  „ka- 
szurja",  mely  a  kasza- orrából,  ké- 
szül. Ui.  Csúza,  Baranya  m.  Nyr. 
16 :  430. 

Kondásbalta  -^  Kanászbalta. 
L.  Balta. 

Köpe  —  Beő-Sárkány,  Rába- 
köz —  a  fejsze  háta,  foka.  Nyr. 
18 :  94.  Kfnémet :  kipfe  =  spitze- 
ból.  Nyr.  24:300. 


Kötőfejsze 


137 


Sarro  vei  methele  kes 


Kötőfejsze  —  Oklsz.  —  1549: 
Keoteo  feyze  (/?mí?<or,  azóta  gyakori. 

Kulya  fejsze  —  Oklsz.  — 
1566  :  Bwbos  feyze.  Kwlya  feyze. 

Kúrúcska  —  Beregszász  — 
csáklya.  *a  Krückére  emlékeztet. 

Nyr.  36  :  94. 

*Kusztora  —  túl  a  Dunán  — 
faragóbicska,  a  melylyel  a  pász- 
torok fricskáinak. 

Lapátásó  —  Visnye,  Somogy 
m.  —  olyan  ásó,  a  milyennel  a 
szérűt  szokták  tisztogatni ;  de 
különben  ásásra  nem  való.  Xyr. 
17 : 333. 

Lapos  kapa  —  Oklsz.  —  1638: 
Lapos  kapa.  1669 :  Öreg  lapos 
kapa  21  dénár.  M.  Gazd.  tört. 
Sz.  I.  91.  1700:  Fizessenek  4  ?í7- 
pos  kapáknak  és  csákányoknak 
élesítésétől  1  polturánál  többet 
nem.  Uo.  84.  1702  :  Lapos  kapát 
7.  vettem  den  34.  fi.  2.  18.  Adal. 
Zemplén  m.  Tört.  VI.  45. 

Lipityánka  —  Bátyú,  Bereg  m. 
—  lapos  ásó.  Nyr.  34 :  382. 

Málé  fejsze  —  Sárköz  —  kuko- 
riczaszár-vágó  fejsze.  Xyr.  32: 463. 

Metelo  oUo   —    Sz.   F.   B.  — 

Forfex. 


Ortókapa  —  Kassa 
Nyr.  19 :  190. 


csákány. 


Ösztöke  —  Oklsz.  —  sarculum 
stimulus.  1275/1323:  Quorum  vnus 
vocatur  Estuge  Veszprém.  1279: 
Kese  filü  Estyuge  Alsóörs.  1566: 
Eke  három.  Azokhoz  lemes  wagon 
három  Chotar  négy  Esteke  három. 


Penge  —  ex  plenge  késvas, 
kardvas.  Mert  a  nyeletlen  kés 
hányás  által  peng.  Xyr.  28  :  28. 

Pias  —  Dunántúl  —  csákán- 
kapa.  így  magyarosították  meg  a 
kerti  munkások  a  kertésztől  hal- 
lott franczia  pioche  szót.  Xyr. 
16 :  240. 

Pilinga  —  Székesfejérvár  — 
a  kés  pengéje.  Xyr.  7 :  187. 

íPilingya  —  a  kusztora  kés 
vasa.  Pápa  vidék.  Tsz.  296. 

Pofás  fejsze  —  Göcsej  —  mikor 
életlen,  vastag  a  fejsze.  Xyr.  6 : 

180. 

Rámásfürész  —  Csúza,  Ba- 
ranya m.  —  *a  keretes  kézifűrész. 
Xyr.  18:382. 

Sarló  —  Oklsz.  —  Silicula. 
1295  óta  hely-  és  személjiiév ; 
1532 :  Unum  wlgo  sarro.  1552 : 
Húsz  sarro.  1566 :  Say^ro  tyzen- 
kettő.  1597 
sarro. 


Kaza    sarro    fogas 


Sarlópénz  —  Oklsz.  —  Falcia- 
lis.  1468 :  Quibusdam  pecuniis 
racione  dictarum  decimarum  pro- 
ueniendis  que  wlgo  Sarlopeíiz 
appellarentur.  1551 :  Pecunie  Sar- 
lopenz  vocate.  1553 :  Extranei  et 
inquilisni  metentes  sarlopenz  sol- 
uent.  1557 :  Pecunie  sarlopenz 
vocate  etiam  si  quattuor  vei 
vltra  fuerint  et  ad  vnam  partém 
mersuerint  soluuntur  duntaxat. 

Sarro  -vei  methele  kes  (!)  — 
Kolozsv.  glossz.  1577.  —  secula 
falx.  Xyr.  36  :  69. 


Sora  van 

Sora  van  —  Csík  m.  —  min- 
den éles  szerszámnak,  késnek, 
fejszének,  kaszának,  mikor  ujon 
köszörülik,  az  éle  szélén  látsza- 
nak a  leköszörült  fémszilánkok, 
ez  az  élnek  a  sora.   Nyr.  32 :  53. 

Suba  —  M.  —  a  bizsók  pen- 
gét védő  fátok,  hogy  „kárt  ne 
tegyen  a  tarisznyában".  Bárándi 
puszta.  Suba:  ebben  az  értelem- 
ben új,  de  magyar. 

Szalukapa  —  Szt.-Lőrincz,  Ba- 
ranya m.  —  keresztfejsze,  vakaró- 
fejsze.  Nyr.  17:380. 

Szeles  elo  kapa  —  Sz.   F.    B. 

—  Bipalium. 

*  Szívó-kés  —  Kállay  gyújt. 
Tsz.  349.  —  kétnyelú  vonókés. 
Szívó-szék.  Uo.  vonószék. 

Szórö  meczókes    —   Sz.  F.  B. 

—  Falx  vinatoria,  putatoria. 

Szólb  szedő  kes   —  Sz.  F.  B. 

—  Falcul  a. 

Topor  —  Szegszárd-Palánk  — 
rövidnyelú,  *szélesélú  bárd,  geren- 
dák megfaragásához  való.Szlávnak 
látszik.  Nyr.  1 1 :  527 —  Topor  —  Se- 
regélyes —  kis  szekercze.  *  Téve- 
dés, mert  szélesélú  bárd.  L.  Topor, 
Szegszárd.  Nyr.  19  :  288.  *  Balaton 
piell.  kerékgyártó  fejsze.  Tsz.  368. 

Valaska  —  Pozsony  m.  — 
Nyr.  8:471.  L.  Balaska,  Walaska. 
Ui.  Nyitra,  Vágkirályfalva.  Njrr. 
33  ;  466.  Balatonmell.  Ütsz.  I.  90. 

"Walaska  1.  Valaska  és  Ba- 
laska. A  diminutivumok,  mint : 
Balticka,  Baltika,  Baracska  mind 
idetartoznak,  1.  azokat. 


138 


Fen-kő 


Kasza,  sarló. 


Ballóka  —  Pográny,  Nyitra  m. 

—  palócz.  A  kaszanyél  fogantyúja. 
Lósy. 

*  Bankó  —  Balaton  vid.  Mtsz. 
I.  1397.  —  kaszának  jobbkézbelí 
fogantyúja. 

Csapó  —  Bőny,  Győr  m.  — 
aratáskor  a  kaszára  erősített,  haj- 
lított pálcza,  mely  a  gabona  szá- 
rát szépen  letakarja.  Nyr.  16  :  143. 
Debreczen.  Nyr.  7 :  137.  L.  bankó. 

Déréc  —  Hétfalu,  Brassó  m.  — 

1.  kasza  fokán  a  fölhajló  párkány, 

2.  kasza  megnádalása.  Oláh  elem 
a  m.  nyelvben.  Oláhban :  dres, 
clires  =  ausbesserung.  Nyr.  22 : 
337. 

Derécz  —  Hétfalu  —  kasza 
megnádalás.  Nyr.  5  :  330. 

Déréez  —  Hétfalu,  Brassó  m. 

—  a  kasza  fokán  a  felhajló  pár- 
kány. Tsz.  Kasza  megnádalása. 
Nyr.  16:478. 

Éles  ügyekezet  —  Ori-Szt.- 
Péter  —  kasza.  Nyr.  33  :  57. 

Elo    horgát    kaza,    sorro    — 

Kolozsv.  glossz.  1577.  —  falx 
procurva  Tg.  Nyr.  36  :  262. 

Első-kasza  —  Barkóság  —  elő- 
ször kaszált  széna.  Nyr.  32  :  52L 

Fen  —  Beszt.  szójegyz.  —  cos. 
(Fintok :  Melich  az  Alföldön  ka- 
sza fen-t  is  hallott).  Nyr.  22 :  180. 

í Fen-kő  —  Ver.  24.  —  cos; 
olasz :  cote. 


Fenkw 

Fenkw  —  Kolozsv.  glossz.  1577. 

—  cos  F3.  Kaza  kw.  Uo.  cos  fal- 
caria  F3.  Nyr.  36  :  66, 

Fentér,  fentok  —  Szatmár  m. 

—  fenkő  tokja.  Nyr.  10 :  430. 

Pinkü  —  Mezőtúr  —  fenőkő. 
Fiútok.  Uo.  a  miben  a  fenőkő  áll. 
Nyr.  9:479. 

Fintok  —  N.-Kunság  —  fenő- 
tok  ;  kaszakő  tokja.  Nyr.  16  :  237. 

Gorzsa  —  törött  kasza,  nyélbe 
alkalmazva,  kóróvágásra  való. 

*Kaezor  —  Kiskunfélegyháza 

—  a  kasza  orrából  készült  szőlő- 
metszőkés. 

Kalló  —  Csík  m.  —  a  kézfej- 
től hónaljig  érő  külön  ujj,  melyet 
aratáskor  a  karra  húznak,  hogy 
az  ingujj  ne  kopjék.  Nyr.  7 :  236. 

Kanta  —  Csík  m.  —  a  kasza- 
nyél fogantyúja.  Nyr.  7  :  236. 

Kasza  —  Oklsz.  —  1478.  óta 
személynév  is.  1634  :  Egy  szecska 
metteo  láda,  kasza  nélkül.  *Ver. 
35.,    119.    Falx.    Dalmát:  Kossá. 

—  Kasza  —  Győr-  és  Veszprém 
m.  —  b"ókkonkacs,  a  nagy  kacs, 
csikóláh,  gömbölyű  kis  kacs,  kis- 
örv,  padosörv :  a  nyélen  levő  két 
karika,  pipa :  a  takarót  a  kasza- 
nyélre erősíti,  pöcs  (i),  kis  szeg  a 
pados  örvön,  takaró,  gereblye  for- 
májú. Nyr.  35  :  435.  —  *  Kasza  — 
Csík-Tapolczán  —  részei :  Hegyi, 
sarka,  fáncza,  nyaka,  karikája, 
czókja-ék,  nagykanta,   kicsikanta. 

—  *  Kasza  —  Csokonyán  —  orra, 
ormója,  csírje-nyaka,  kisbankója, 
nagybankója,   karikája,    ékje.  — 


139  Kaszál 


*  Kasza  —  Pinka-Mindszenten  — 
orra,  penéje,  orma,  nyaka,  kari- 
kája, ékje,  nyele,  kiskampója, 
nagykampója.  —  *  Kasza  —  Ber- 
zenczén,  Somogy  m.  —  högyi, 
oromgya,  pönöggye,  sorka,  kari- 
kájo,  nagymankója,  kismankója, 
nyele,  köböle,  ékje.  —  *  Kasza  — 
Tyúkodon  —  pengéje,  pántja, 
horga,  csapója-sujtó,  mankóközi- 
öle, nagymankója,  kismankója, 
orra.  —  *  Kasza  —  Málnáson, 
Háromszék  m.  —  nyaka,  éle, 
páncza,  makkja,  mankója,  nyele. 
—  Kasza  —  kétszínű  —  keszke- 
nővel játszik  és  két  kaszával  ka- 
szál Nyr.  24:414. 

Kasza  alja  —  Oklsz.  —  prati 
pars,  quae  uno  die  una  falcé 
desecari  potest.  1597 :  Reeth  15, 
kasza  allya  =  kaszáló  rész,  me- 
lyet egy  nap,  egy  kaszával  le- 
kaszálhat. 

Kaszafen  —  Mátravidék  — 
kaszafénkő.  Nyr.  24  :  384. 

Kaszafén  —  erdélyrészi  köz- 
mondás :  Elkopik  az  ember,  mint 
a  kaszafén(kő).  Nyr.  6:461.  Zala 
m.  Zenta :  kaszakő,  fenkő.  Nyr. 
19:528.,  18:383. 

Kaszajég  —  Mánd  —  éles  jég. 
Nyr.  19:335. 

*  Kasza kü  —  Tyúkod  —  a  kasza 
vetélőalakú  fénköve. 

Kaszaküpü,  Kaszasutu  —  Sár- 
falva, Háromszék  m.  —  fenkőtok. 
Nyr.  36:327. 

Kaszál  —  Oklsz.  —  1519 :  Est 
quoddam  pratum  fessile  quod  XV. 
homines  falcant  vno  die  wlgo 
XV.    ember   kazalya.    1581 :   Szt. 


Kaszálás 


140 


Solló 


János  nap  után,  ha  kaszáló  fú 
lészen  rajta  (t.  i.  a  parlagon). 
Székely  Oklvt.  V.  126.  íVer.  34. 
falcare.  Dalmát :  kossiti. 

Kaszálás  —  Oklsz.  —  1330— 
1505  :  Ad  quendam  locum  Kazalas 
vocatum.  1599 :  Minden  barmat- 
lan  ember  egy-egy  napi  kaszál- 
lással  tartozik.  Szuhay  B.,  Az  egy- 
házlátogatás. Miskolcz,  1900 :  148. 
Kaszálás  =  Foenisecium,  PPBod. 
1767. 

Kaszálópénz  —  Oklsz.  —  1578: 
Kazalo  penzth  dánt. 

*  Kasza-mankó  —  kasza  nyelé- 
ben levő  horgasfa  =  fogantyú. 
Székelyi'.  Tsz.  194—195. 

Kaszapénz  —  Oklsz.  —  1492: 
Kazapenz  communiter  soluetur 
médium  florenum  sin  autem  fal- 
canerunt  dominó  terrestri  nichil 
soluetur.  1507  :  Kazapenz  denarX. 
1519 :  De  quolibet  fumo  jobagio- 
nali  soluunt  prouisori  qui  vocantur 
kazapynz. 

Kaszás  —  Oklsz.  —  1336  óta 
gyakori  személy-,  hely-  és  fog- 
lalkozásnév. Foenisector. 

*  Kaszás  adó  —  1631.  Vas 
megye  tanuvallatása  —  a  legelő- 
használatért négy  tehén  után  egy 
kaszás  járt  az  uradalomnak,  a 
Nádasdy  és    Gyórfi    családoknak. 

Kaszasarló  —  Oklsz.  —  1597: 
Kaza  sarro  3,  Fogas  sarro  4. 
^  Frecskay  szerint :  kaszagyártás 
közben  az  olyan  kaszát,  a  mely 
hátsó  végén  kihasadt,  a  selejtbe 
vetik  és  ebből  megrövidítéssel 
sarlót  vernek  ki.  Az  ilyen  sarlót 
nevezik    kaszasarlónak,    a   mely 


némileg  különbözik  attól  a  sarló- 
tól, a  mely  eredetileg  sarlónak 
készült."  *  Frecskay  tévedett:  a 
kasza  selejtjéből  készült  görbe, 
sima  élű  sarló  fűre  való,  a  fogas 
sarló  fogacsos  élú  könnyedén  hajlí- 
tottsarló érett,  szalmás  gabonának. 

*  Kaszatok  —  Tyúkod  —  így: 
a  kasza  fénkövének  tokja.  *  Szé- 
kelyföld, fénkövet  tartó  fa-  vagy 
csontkupa.  Tsz.  195. 

*  Kaszatok  —  Málnás,  Három- 
szék m.  — az  a  fából  v.  szárúból 
készült  edényszerü  eszköz,  mely- 
ben vízben  tartják  a  fénkövet. 
Kankócsk áfánál  fogva  akasztják 
a  kaszatokot  a  derékkötőre. 

Kászó  —  oláh  szó  —  kasza ; 
koszösk  ua.    kaszál.   Nyr.  16 :  45. 

Kaza  vei  zarlo  —  Kolözsv. 
glossz.  —  1577 :  falx,  ein  sichel 
J,.  Nyr.  36  :  65. 

*Kaszúr  —  Alföld  —  kaszából 
készült,  nyélre  erősített  vágó- 
szerszám. 

Képezni  —  Somogy  m.  — 
kaszával  aratni  s  nem  sarlóval, 
mert  az  ezzel  való  aratás  az 
igazi  aratás.  Nyr.  19  :  287. 

Keringeni  —  Hétfalu  —  ka- 
szálni. Nyr.  3  :  373. 

Kikandász  —  Csíkszentdomokos 
—  a  kasza  hegyével  kivájja  a 
gödörben  levő  füvet.  Nyr.  32  :  326. 

Koma  kaszás  —  Szabolcs  — 
a  ki  ingyen  segít  kaszálni,  gyen- 
gén kaszál.  Nyr.  9  :  136. 

Solló  —  Segesvár  —  sarló. 
Nyr.  9 :  44.  Ui.  Székelység,  Nyr. 
4:328.  Háromszék,    Nyr.   9:236. 


Ilik  kép. 


CSONT- CSAKLYÁN  IRONGÁLÓ  MAGYAR  FIÚK. 


A    141-IK    OLDALHOZ. 


Sóró 


141 


Csudör 


Sóró  —  Ormányság  —  (som) 
sarló.  Nyr.  3 :  230.  Ui.  Dráva- 
mellék, Nyr.  6 :  43.  Kopács,  Nyr, 
17:44.  Innen:  sórős,  Numenius 
arquatiis  (a  sarlósorrú  gojzer  v. 
polimadár). 


Sorró 

í) :  236. 


Erdővidék. 


Nyr. 


*  Szárvágó    —    Kkfélegyh. 
1.    Kaszúr    és    Gorzsa,    a 
orrából  készülnek. 


Toklyó  —  Hont  m.  —  kasza 
fénkő  tokja.  Tsz.  II.  748. 

*Tokmány  — Szeged-Csöngöle 

—  tülök,  a  kasza  fénkövének 
való.  Ui.  Őrség,  Kemenesalja. 
Barkóság,  Palóczság,  Balatonmell., 
Tsz.  365.  Zenta,  Nyr.  38:143. 
Karczag,  Nyr.  26 :  46.  Szucsák, 
Nyr.  18  :  576.  Somogy,  Nyr.  10  : 
477.  Csúza,  Nyr.  18  :  429.  Kiskun- 
halas, Nyr.  15 :  473. 

Ironga. 

Bőrhidázni  —  Érsekújvár  — 
a  vékony,  még  ropogós  jég  hátán 
csúszkálva  keresztülszaladgálni. 
Nyr.  7:40. 

Csáklya  —  csontkorcsolya  a 
ló  metatarsusából.  Zilah,  korcsolya. 
Nyr.  14:287. 

*  Csáklya,  csákja  —  Zilah, 
Erdély,    Székelyi.,    Mtsz.    I.   259. 

—  korcsolya,  korcsolyának  hasz- 
nált csont  V,  fa. 

*Csáklyabot —  1.  Iszánkodóbot. 

íCsáklyázni  —  Zilah  —  kor- 
csolyázni. Nyr.  14:287.—  Csák- 
lyázni   —   lószárcsontokon,   vas- 


szeges bot  segítségével  a  jégen 
sebesen  csúszni.  Csíkszék,  Tsz.  59. 
A  Csáklyázni  szót  az  50-es  évek- 
ben használták  még  Marosszéken 
is  ==  korcsolyázni. 

*  Csicsonkázni  —  Zilah  — 
csúszkálni.  Nyr.  14  :  287. 

Csilikány  óznak  —  Hegyhát  — 
„a gyermekek, mikor  karót  dugnak 
a  földbe  és  azon  csórják  magukat". 
Nyr.   1:467. 

S  Csiszokázni  —  csuszánkodni 
csuszolni  a  jégen.  Erdély,  Tsz.  74. 

*Csontcsáklya  —  Kézdi-Szt.- 
Lélek  —  a  ló  két  középcsontjából 
készült  korcsolya.  Dr.  Barabás 
Sándor. 

*  Csoszkorondani  —  Turócz  m^ 
Mtsz.  I.  371  —  csúszkálni  (jégen). 

íCsuszánkodik— Erdély?  Mtsz. 
I.  371.  —  csuszkái  (jégen). 

*Csuszkondik  —  Nógrád  m.,_ 
Mtsz.  I.  371.  —  csuszkái. 

*Csuszkora —  Csallóköz.  Mtsz. 
I.  371.  —  csuszka.  Ironga?  Vö. 
Ballagi  Mnyszt. 

*Csuszkorál  —  Sopron  m.,, 
CsaUóköz,  Mtsz.  I.  371. 

Csuszkorányi  —  Mosón  m.  — 
jégen  csúszni.  Nyr.  10  :  382. 

*  Csuszkorondik —  Gömör  m., 
Mtsz.  I.  371.  —  csuszkái  (jégen). 

*Csuszkotol  —  Háromszék  m. 
Mtsz.  I.  371.  —  csuszkái. 

»Csuszpitol  —  Győr  m.,  Mtsz. 
I.  371.  —  csuszkái. 

í  Csüdöz  —  Székelyf.,  Mtsz.  — 
I.  375.  —  lócsonton  korcsolyázik. 


Glics 


142 


Kuszkorondani 


Glics  —  Csík  m.  —  fakor- 
csolya.  Gyerekek  a  talpukra  kötve 
úgy  használják,  mint  az  aczél- 
korcsolyát.  *  Szepességi  szász  szó : 
Glitschen  =  jégen  csúszkálni. 
Nyr.  26 :  427. 

*Gusztony  —  Alföld  —  1. 
Iszánkodóbot.  —  *Gusztony  — 
vasszeg,  bot  v.  pálcza  végében. 
Gusztonyos  bot.  Meggusztonyozta 
=  megszurkálta.  Tsz.  145.  Szeged. 
*A  csontkorcsolya  hajtóbotja.  Nyr. 
7 :  235. 

lUangatnyi  —  Nyitra,    p  aló  ez 

—  jégen   csúszni.   Nyr.    28  :  496. 

lUanka  —  Nógrád  m.  —  kis 
szánkó  Nyr.  15  :  143. 

niankázni  —  Kővár  vidék, 
Ipoly  völgy  —  csúszkálni  jégen. 
Nagyszótár  szerint  Alsó-Nyitra- 
völgyben  :  ülangat,  Nyr.  16  :  476. 
Nógrád  m.,  Nyr.  15  :  143. 

Illonkázni  —  Ipolyság,  Hont  m. 

—  csúszkálni  jégen.  Nyr.  19 :  46. 


Iringa  —  Bács  m. 
hely.  Nyr.   16  :  144. 


csuszkáló- 


Iringál  —  Hatvan  vid.  —  csusz- 
kái a  jégen.  Ui.  Bács  m.,  Nyr. 
9:378,  27:44. 

Iringolni,  iringálni  —  Jász- 
Ladány  —  jégen  csúszkálni.  Nyr. 
26 :  188. 

Irintani  —  Szarvas-Gede,  Nóg- 
rád m.  —  csúszkálni  a  jégen. 
Sokszor  irontani.  Ve.  Hatvan. 
Nyr.  33 :  178. 


*Irongálni 
csúszni. 


csontkorcsolyán 


Irontani  —  Kunszentm  ártón  — 
csúszni  a  jégen.  Nyr.  33 :  178. 

Iszánk  —  Csík  m,  —  sima  jég, 
melyen  csuszkáinak.  Nyr.  26  :  428. 

*Iszánkodni   —    Csík-Madaras 

—  jégen  csúszkálni.  (Iszánk,  uo. 
csuszkálóhely  a  jégen).  Nyr.  20 : 
47.  Ui.  Nyr.  9:377.  Makó,  Csík- 
szék, Kecskemét,  Tsz.  178.  Hajdú 
m.,  Nyr.  7  :  235.  (Szeged).  Hétfalu, 
Nyr.  34:83.  Gyergyó,  Nyr.  34: 
83.  Alföld,  Nyr.  13:577. 

*  Iszánkodóbot  —  Kézdi-Szt.- 
Lélek  —  a  csontkorcsolyához  való 
szeges  tolóbot,  1.  Gusztony. 

Kanyargatni  —  Hetes,  Zala  m. 

—  csúszkálni  a  jégen.  Nyr.  19: 143. 

Korcsija  —  Szeged  —  korcsolya, 
értve  alatta  azirongát.  Nyr.  7  :  236. 

Korcsoja  —  Kézdivásárhely, 
Háromszék  m.  —  kis  szánkó. 
Nyr.  29:431. 

Korcsolázni  —  T.  S.  Kecske- 
mét, 1685.  —  kóborolni:  „Ha 
valaki  vasárnapokon  szekereivel 
ide-oda  korcsolyázik,  büntetése 
12  frt". 

í  Korcsolya  —  kézi,  kis  szán 
bikfa  deszkából  készítve,  rúdja, 
eplénje  nincs.  Korcsolyázni:  mi- 
kor a  gyermekek  ilyen  szánnal 
a  hegyoldalon  leereszkednek,  vagy 
egymást  húzzák.  (Korcsolya  = 
hordót  leeresztő  eszköz).  Székelyf., 
Tsz.  113. 

*  Kuszkorondani  —  Rimaszom- 
bat, Mtsz.  I.  371.  —  csuszkoron- 
dani,  csúszkálni  (jégen). 


Megsíkul 

*Megsíkul  —  Kézdi-Szt.-Lélek 

—  a  csontesáklyahasználattól   a 
jégen  =  sima,    sík  lapra   kopik. 

Sikaaidozik  —  Szilágysomlyó 
jégen  csuszkái.  Nyr.  16  :  287. 

Sikanyózni  —  Akna-Szlatina. 
Máramaros  m.  — jégen  csúszkálni. 
Nyr.  36:34. 

Sikárkó  —  Tokaj  —  csúszkáló. 
Sikárkozik,  uo.  csuszkái.  Nyr. 
24 :  240. 

•  Sikárkozni  — Bodrogköz,  Tsz. 
•329.  —  jégen  csúszkálni.  —  Si- 
kárkozni —  Abauj  m.,  Bereg- 
szász —  jégen  csúszkálni.  Nyr. 
33:24,  26:523. 

Sikonka  —  Apa-Nagyfalu,  Sz.- 
Doboka  m.  —  jég,  melyen  a  gyer- 
mekek csúszkálni  szoktak.  Nyr. 
15 :  382. 

'Sikonkázni  —  Székelyf.  —  jé- 
gen csúszkálni.  Tsz.  329.  Maros- 
vásárhely =  irongálni. 

Sikonkodni   —   Udvarhely  m. 

—  irongálni. 

Simulkázik  —  Hegyalja  — 
csuszkái  a  jégen.  Nyr.  24 :  479. 

Simulkázni —  Rozsnyó — csusz- 
káLui  a  jégen.  Simulka  erre  alkal- 
mas jég.  Nyr.  8  :  566. 

Sink^ó  —  Palóczság  —  jég- 
csuszkáló  sink^óznyi,  uo.  jégen 
csúszkálni.  Nyr.  22  :  79. 

Sinkózás  —  T.-Szt.-Miklós  — 
■csúszkálás.  Nyr.  31 :  52. 

Sinkózik  —  Rimaszombat  — 
csuszkái  a  jégen,  másutt  iringál. 
Nyr.  17:574. 


143 Furolya  fia 

Sisinkázni    —  Marosvásárhely 

—  jégen  csúszkálni.  Nyr.  9  :  428. 

Slutylfa  —  Losoncz,  1858.  — 
fakorcsolya.  Nyr.  14  :  287. 

Hangszer. 

*  Billegető  —  Somogy  m.,  Mtsz. 

—  hatlyukú  síp. 

íBordó-sip  — Erdő  vidék,  Mtsz. 

—  duda. 

*Csampolya  —  Székely  szó. 
Tsz.  —  duda,  vö.  csimpolya. 

*  Csimpolya  —  1.  Zilah,  Szé- 
kelyf. —  duda.  2.  Apa-Nagyfalu, 
Szolnok-Doboka  m.,  Udvarhely  m., 
tilinkó.  3.  Székelyf.,  Mtsz.  Kis 
dob,  melyet  az  ujjak  hegyével 
vernek. 

*Duda  —  szerte  a  magyarság- 
nál is  —  lényegileg  a  római  tibia 
gemina,  levegőtömlővel.  Vö.  csim- 
polya. 

í  Dünnyögni  —  Bodrogköz,  Tsz. 

—  sípfuvás,  furulyázás  mellett  a 
torkával  az  orron  át  zúgni. 

*Fakürt  —  Oklsz.  —  1581: 
„Keth  eoregh  hozzu  fa  kwrth^. 

*Pujera  —  Gyetva  vidék,  Zó- 
lyom m.  —  három  hanglyukas, 
közel  embernyi  síp,  melyet  ven- 
dégcsövön  fújnak  meg.  (A  magyar 
ősfoglalkozások  köréből.  TTK. 
1900 :  271.). 

Furolya  fia — Lisznyai  Kálmán. 
Új  palócz  dalok.  1858.  p.  146. 
Nyr.  19 :  140.  —  v.  tilinkó,  itt  = 
(fűzfa)  síp. 


Furuglya 


141 


Széltől-szélig^ 


*  Furuglya  —  Somogy  —  több 
helyen  a  tilinkó.  Vö.  furulya. 

Furulya  —  általánosan  —  a 
tilinkó.  Horger  A.  oláh  jövevény- 
szónak tartja.  Nyr.  31 :  546. 

*  Fúvószipka  —  Ló  vész,  Csik 
m.  —  a  kürtön  az  a  kis  cső,  a 
melyen  megfújják.  Vö.  vendégcső. 

Fűzfasip  —  általánosan  —  a 
fűz,  leginkább  gyenge  hajtásából 
készitett  síp.  Petőfi:  „Lovagolok 
füzfasípot  fújva".  *  Tavaszkor, 
mikor    nedvbe    szökken    a    fúz 

—  Salix  — héja  lecsavarható, hogy 
csövet  alkot,  a  miből  könnyen 
készül  a  síp. 

íGajda  —  Újvidék,  Mtsz.  — 
duda.  *  Szláv,  hangfestő. 

$Gajdás  —  Újvidék,  Mtsz.  — 
dudás.  *L.  Gajda. 

*  Harántsíp  —  Pápa  vid.,  Tsz. 

—  fuvola. 

*  Havasi  kürt  —  Máramaros, 
Ung  —  a  havasok  vidékén,  a 
íiatal  hársfa  kérgéből  alkotott, 
a  nyír-  v.  meggyfa  kérgével  körül- 
csavart, a  fejlettebb  fokon  ketté- 
hasított fatörzsből  vájt  abroncsok- 
kal egybefoglalt  öblű  kürt,  leg- 
újabban bádogból  is  készül.  (A 
magyar  ősfoglalkozások  köréből. 
TTK.  1900 :  271.  [Nyr.  26  :  170  sze- 
rint havasi  kürtöt  használnak  a 
sziléziai  goralok  is.])  Üvegből 
készül  az  üvegkürt. 

*Hosszifuruglya  — Somogy  — 
hosszú,  ötlyukú  fúvóhangszer,  ti- 
linkó, hangja  méla,  a  pásztor 
belé  is  dünnyög.  Hossza  öt  ököl 
és   négy   ujj ;   hanglyukai   a  két 


hüvelyk  összeérése,  azután  egy^ 
két  ujj  és  egy  hüvelykujj  széles- 
sége szerint  csoportosulnak.  Ha 
készítője  kiskezű,  a  hang  maga- 
sabb és  fordítva.  (A  magyar  ős- 
foglalkozások köréből.  TTK.  1900 : 
270.) 

*  Kanászkürt  —  Somogy,  Zala 
—  rendesen  ökörszarvából,  dísz 
nélkül  való  tülök. 

*Kürt  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
►Egy  és  fél,  2  m  hosszú,  fából 
készült,  nyírfakéreggel  körül- 
csavart hangszer;  vastagabb  végén 
10 — 12  cm,  a  vékonyabbon  5 — 7 
cm  átmérőjű ;  ezen  van  a  fúvó- 
szipka. 

Nünü  —  Csík  m.,  Tsz.  Keme- 
nesalja, Tsz.  —  nádból  vagy  hő- 
bér  (==  lopótökhébér)  szárból  ké- 
szült síp. 

Nyéklő  —  Barkóság,  Borsod 
m.,  Nyr.  32 :  524  és  Komoróczy 
Miklós  in  litt.  —  Baromfi  lábszár- 
csontjából készült,  vadcsalogató 
síp,  különösen  a  vadorzók  kezén. 
Úgy  készül,  mint  a  fűzfasíp. 
Nyelvcsapjának  és  a  nyéklőcsont- 
nak  hosszától  függ  hangja. 

Síp  —  általánosan  —  fúvó- 
hangszer. Ver.  37.  fistula,  tibia ; 
német:  Pfeiff,  dalmát:  svrha> 
szvirale. 

Sípborda  —  Alexics ;  magyar 
elem  az  oláhban.  Nyr.  17:468, 
tömlősíp,  duda. 

SSipos  —  Ver.  107.  —  Tihicen. 

*  Széltől-szélig  —  Ropoly  puszta> 
Somogy  m.  —  a  furuglya,  tilinká 
kimérésénél  az  egész  hossza. 


Szültű 


145 


Amaxobíf 


Szültű   —  Moldvai  csángó 
furulya.  Nyr.  31:86. 


Tárogató  —  szerte 
kezete  kétes. 


*  szer- 


Tilinka  —  Székelyi.,  Tsz.  — 
nem  a   tilinkó,   hanem   fíízfasíp. 

*Tilinkó  —  Alföldszerte  álta- 
lánosan —  hatlyukú  síp;  a  juhá- 
szok bodzából  maguk  készítették ; 
hossza  két  ököl,  a  lianglyukak 
ujjbegy  szélességre  egymástól ;  ne- 
ve hangfestő.  Erdélyben  ez  a 
furulya,  Dunántúl  furuglya. 

Timbura  —  Székelyf.,  Eted 
Malonyay  —  tambura. 

Tömlősíp  —  a  régiségben : 
1577,  Kolozsv.  glossz.,  Nyr.  36 : 
368 ;  tömlősíp,  tömlő  syp  —  duda. 
NySz.  11:1575.) 

*  Tülök  —  Alföldszerte  — 
szaruból  készült  kürt,  rendesén  a 
csordás  használja. 

Türkölni  —  Kiskunhalas,  Nyr. 
15:474;  Tisza-Szt.-Imre,  Nyr.  9: 
137.  —  tülköt  fújni.  *  Türkölni 
=  kürtölni. 

*  Üvegkürt  —  Székelység  — 
üveghutában,  rendesen  Bükszádon 
fujt  havasi  kürt.  (A  magyar  ős- 
foglalkozások köréből  TTK.  1900: 
271.)  Az  üveghuta  megszűnésével 
eltűnt  a  kürt. 

*  Vendégcső  —  Gyetva  vid., 
Zólyom  —  a  fuj  érán,  az  a  cső, 
a  melyen  megfújják  a  hangszert, 
mert  hosszúsága  miatt  a  fúvó 
nem  éri  el  máskép  a  síp   végét. 


III.  PÁSZTORSZERVEZET. 

Pásztorszervezet. 

*Bugacz-Monostor.  Pásztorok 
1895-ben.  Gulyások: 


Arva-Tóth, 

Nagy, 

Borka, 

Nyers, 

Dobos, 

Oroszi, 

Farkas, 

Pintér, 

Gángó, 

Repka^ 

Hornyák, 

Sáfár, 

Józsa, 

Sinkai, 

Kovács,  Krumplis, 

Tóth, 

Lakatos, 

Varga, 

Mészáros, 

Zubornyák. 

*  Abrakos  —  1549.  Vö.  MNy. 
II :  127.  —  az,  a  ki  a  cselédek- 
nek szánt  bort  kezelte :  „Az  ab- 
rakos pinchében  wr  zolein  ter- 
meth  borok  vannak".  Abrakon,  a 
lovak  eledelén  kívül,  szolgáknak 
adott  kenyeret  és  szalonnát  is 
értettek ;  abrakos  tehát  az  a 
szolga,  a  ki  ételben  kapta  meg 
járandóságát,  ellentétben  a  béres- 
sel, a  ki  bért  kapott. 

Abrakosztó  —  1577 :  Kolozsv. 
glossz.  Nyr.  36 :  365.  —  abrak 
ozto :  az,  a  ki  a  lovakat  abrakol- 
tatta, de  lehet  az  is,  a  ki  a  szolgák- 
nak az  ételt  kiadta.  L.   abrakos. 

*  Agaso  campestris  —  a  XlII-ik 
század  óta  —  mezei  lovász. 

*Agazo  —  a  régiségben  — 
lovász.  Már  Plautusnál  teherhordó- 
marhahajtót jelent.  Nyr.  27  :  91 
szerint  ago-|-asinus,  tehát  eredeti- 
leg szamárhajtó. 

Amaxobii  —  szekerén  élő  no- 
mádok. (Ptolomaeus  Claudiusnál.) 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


10 


Ángária  146 


Ab :  á\iala  ==  fedeles  szekér.  Vö. 
Előtanulmányok  89,  102. 

*  Ángária  —  Alföld  —  pász- 
torok kialkudott  vagy  szokásos 
járandósága. 

Anya-juhász  —  Hortobágy, 
MNy.  VIII :  236.  —  több  gazda  egy 
nyájba,  falkába  vert  jószágát  őrzi. 

*  Armentarius  —  XVIII.  század 
—  equorum  =  csikós. 

*  Árvául  —  T.  S.,  Kecskemét, 
1702.  —  elhagyva,  gazdátlan : 
„Király  István  úr  nem  árvául 
fogta  fel  azon  telelő  és  nyaraló 
helyeket,  hanem  bekéredzett  stb." 

*Árvául  felfogni     —     1702. 

Kecskemét  —  telelő   és  nyaraló 

helyet,    ha  el   voltak    hagyatva, 
elfoglalni. 

*Bács  —  általánosan  —  a 
számadó  juhász,  a  tótságon  „Baca" . 
A  régiségben,  Oklsz.,  1590  ill. 
1692  óta.  Bács  alakja  inkább  a 
székely ségnél,  bacsó  alakja  az 
Alföldön  él.  Szólás :  Szőkefalva, 
K.-Küküllő  m.,  Nyr.  15:335. 
^  Három  napig  magának  fej  a  bács". 

Bacsa  —  Palóczság,  Tsz.  — 
göUnicz völgyi  németeknél.  Nyr. 
25  :  299.  a  bács. 

*  Bacsó  —  sok  helyen  —  a 
számadó  juhász,  a  Palóczságban. 
Nyr.  22:528.  Bacsó.  (Gyalu,  Ko- 
lozs  m.,  Nyr.  31:115;  vagyon- 
talan parasztember  is). 

Bacsó  gazda  —  Barkóság,  Nyr. 
32  :  520.  —  számadó  juhászgazda. 

*Bacsu  —  Karczag  —  juhász- 
kunyhó,   ha    sajt    készül    benne. 


Bébíró 

Forró  Encs,  Abauj  m.,  Nyr.  31 : 
83.  —  Számadó  juhász.  (Moldvai 
csángóknál,  Nyr.  31 :  83  ;  öreg 
ember.) 

Bacsus  —  Tisza-Szent-Imre, 
Nyr.  9 :  137.  —   számadó  juhász. 

Bacza  —  Nógrád  m.,  Nyr.  4 : 
425,  33  :  561.  —  számadó  juhász. 
Helyesen :  Baca,  a  tótoknál. 

Bárányos  —  Tk.  Balatonmell., 
Mezőtúr,  MNy.  VI :  279.  —  a  bá- 
rányfalka  őrzője. 

Barmatlan  ember  —  1599. 
Oklsz.  —  a  kinek  nincs  barma, 
azaz  marhája.  „Minden  barmat- 
lan ember  egy-egy  napi  kaszálás- 
sal tartozik  (a  prédikátornak). 
Minden  b.  e.  tartozik  aratással  a 
prédikátornak". 

Barmos  ember  —  régebben  — 
a  pásztor,  de  inkább  a  marha 
gazdája.  1581,  Gyergyó.  (T.  S. 
Bud.  Hirl.  1904.  35.)  1599:  „A 
barmos  ember  egy-egy  napi  széna- 
hordással tartozik".  (A  prédiká- 
tornak.) Oklsz. 

Barom  pásztor  —  Kolozsv. 
glossz.  1577.  Nyr.  36  :  366.  —  ba- 
rom paztor  ;  Sz.  F.  B. :  „barom  va^ 
ökör  pásztor,  a  marhák  őrzője. 

*  Barom  tőzsér  —  T.  S.  Nyr. 
32  :  54.  —  a  XVI.,  XVH.  század- 
ban marhakereskedő. 

Basu  —  Moldvai  csángó,  Nyr. 
31 :  83.  —  öreg  ember  (egyébként 
számadó  juhász.). 

*  Bébíró  —  1748.  Karatna  köz- 
ség, Csallóköz,  Nyr.  16:432.  — 
az,  a  ki  másutt  lakik  és  bír,    de 


Becsflpénz 

itt  is  van  birtoka  s  itt  is  van  joga, 
pl.  legeltetési,  erdőlni.  Vö.  idebíró. 

*Becsüpónz  —  1715.  Feselnek 
falu  —  a  mi  a  kár  becslése  után 
a  kárvallottnak  jár. 

Berbécses  —  Lz.  —  herélt 
kosok  pásztora.  *  Magyarán  Ürü- 
pásztor  V.  Ürüs. 

Béres  —  általánosan  —  az 
oláhban  és  az  erdélyi  Elrczhegy- 
ség  móczainál  (Nyr.  16 :  354  és 
34  :  147.)  biri^ ;  Hont  m.,  tót.  Nyr. 
29 :  331.  bíres,  szolgaember,  a  ki 
bérért,  azaz  pénzért  dolgozik.  A 
régiségben  1387  óta  személy-  és 
foglalkozásnév.  Oklsz.  Grossin- 
ger  I.  120.  és  Ny.  Sz.  ökör,  sőt 
juhpásztornak  is  veszi.  Vö.  bgyéres. 

Bérespénz  —  1525.  Oklsz.  — 
„Tam  jobagiones,  quam  inquilini 
annuatim  tenentur  soluere  quod 
Béres  pénz  dicitur"  úrbéri  illeték, 
adónem. 

*  Berótt  —  1688.  Kassa  arti- 
culusai  —  a  fizetést  régi  berótt 
mód  szerint  szedjenek;  beróvott, 
régen  rováson  kimutatott  fizetés. 
Vö.  Előtanulmányok  202. 

Berszán  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32 :  324.  —  herszány.  Szé- 
kelyi. (Orbán  B.  II.  23,  101,  104.) 
Nyr.  37  :  190.  havasi  oláh  pásztor. 

Berszány  —  1.  berszán. 

Betyár  —  Szentesen,  Nyr.  6 : 
179.  —  urasági  cseléd ;  rang  sze- 
rint csikós,  béres  és  birkaúsztató 
közt  áll.  Csongrádban,  Mtsz.  a 
béresek  mellett  szolgáló  ostoros. 
Betyár  a  régiségben  nőtelent  je- 
lentett.   Előtanulmányok  363.   — 


147 


Bíró 


*  Betyár-befogadásért    100  bot,  is- 
métlés esetén,  katonának  adatik. 

Betyár  béres  —  Félegyháza, 
Nyr.  6 :  134.  —  az,  a  ki  csak  té- 
len béreskedik. 

*  Betyárkenyér  —  Békés  — 
régentén  a  pásztorok  kenyérillet- 
ményét mindég  egy  kenyérrel 
megpótolt'ák,  hogy  adhassanak  a 
jelentkező  szegénylegényeknek, 
betyároknak  s  így  azokat  kielé- 
gítve, a  rablástól  visszatartsák. 

Bgyéres  —  Mezőszilvás,  oláh, 
Nyr.  37  :  220.  —  béres. 

Bialos  —  1.  bivalyos. 

Bihalos  —  Dunántúl,  Nyr.  16  : 
190.  —  1.  bivalyos. 

Bika  gujás  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  VHI:236.  —  az  a  gu- 
lyás, a  ki  csak  bikákat  őriz. 


Birkapiczér 

-  birkapeczér. 


Zalaapáti,   M. 


*Birkások  —  Komárom,  Du- 
nántúl —  Szászországból  a  merino- 
juhtenyésztésre  betelepített  szak- 
értők, —  nem  pásztorok  —  Ko- 
márom megyében  birkáscsaládok : 
Békefy  —  azelőtt  Friedrich,  Mille 
—  azelőtt  Meil,  Hencz  —  azelőtt 
Sauer,  Mihályi  —  azelőtt  Micheler 
és  Herbst.  Ilyen  családok  még: 
mányoki  KoUer,  Kégl  és  mások. 
A  legtöbb  meghonosodott  s  nemes- 
séget nyert.  A  tótban  —  Nyr.  17  : 
253.  —  birkás.  Vö.  bürgés. 

Bíró  —  általánosan  —  uradal- 
makban vagy  községek  gazda- 
ságaiban a  felügyelő.  Van:  esztena- 
bíró,     fabíró,     fúbíró,     pajtabíró, 

10* 


Bíros 

pusztabíró,  szénabíró,  székbíró, 
szúrübíró,  tőkebíró,  határbíró,  me- 
zőbíró,  pásztorbíró. 

Biros  —  Zsolna  vid.,  tót,  Nyr. 
26:422.  —  béres. 

*  Bitang  —  általánosan  —  a 
csavargó  ember  s  a  kárbamenő, 
idegen  jószág,  innen  bitang  ember, 
bitang  marha,  bitangolás  stb.  Sze- 
geden 1723-ban.  (Nyr.  30:252.  a 
középfelnémetből  származtatja ; 
tréfásan  Bitt'  Dank-ból.).  Kecske- 
mét, ua.  Bitang  jegyzőkönyvei, 
kitűnő  források. 

*  Bitangban  élni    —  XVII.  sz. 

—  törvénytelenül. 

*  Bitang  ember  —  1794.  Bihar 
m.  statútuma  —  a  tilosban  járó 
rossz  ember.  L.  csapongó  is.  Vö. 
Előtanulmányok  267. 

*  Bitang  karó  —  Btigacz-Mo- 
nostor  —  a  cserény  mögött  levert 
karó,  a  melyhez  a  bitang  marhát 
kötötték ;  de  az  ellátogató  sze- 
génylegények lovaikát  is,  a  míg 
mulattak,  a  b.  k.-hoz  fűzték. 

*  Bitang  marha  —  általánosan 

—  a  tilosban  járó,  kártokozó  ide- 
gen jószág. 

*  Bivalyos  —  mindenütt,  a  hol 
bivalyt  tartanak  —  a  bivalyok 
gondozója,  ápolója,  terelője.  A 
régiségben  1692  óta.  —  Oklsz.  — 
„Két  bialosnak  külön-külön  pénz 
fl.  3,  búza  cub.  4". 

Bocskoros  —  Barkóság,  Nyr. 
32:520.  —  szőllőpásztor. 

*Bocsolázni —  Kecskemét  régi- 
ségéből —  beleszédülni  a  vere- 
kedésbe. 


148 Botozás 

*  Bojtár  —  általánosan  —  a 
számadópásztor  segítője.  Van : 
öregbojtár,  csikósbojtár,  gulyás- 
bojtár, juhászbojtár,  tinósbojtár, 
üszősbojtár,  kanászbojtár  stb.  T. 
S.  szerint  egy  a  dunántúli  voy- 
dárvdl  =  ispán.  (Nyr.  32 :  154.) 
Kossuth  Lajos  Romagnából  közli, 
mint  olasz  tájszót :  hoitario  = 
ökörpásztor  (Nyr.  13  :  563) ;  Mik- 
losich  szláv  eredetűnek  tartja 
(Nyr.  11:117.,  vö.  Nyr.  17:253 
és  37  :  101.) ;  Grossingernél  —  I : 
120.  —  bubulcus.  Vö.  bujtár. 

Bojtos  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  VIII :  236.  —  a  bojtár. 

Bojtosné  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  VIII :  237.  —  bojtárné. 

Borjúpásztor  —  általánosan  — 
a  régiségben  1554  óta  —  Oklsz. 
—  Benedictus  Bornyw  pastor  ; 
1692.  Borjúpásztor  stb.  —  a  bor- 
jak őrá^je. 

*  Boros  kenyér  —  Kecskemét 
régisége  —  gyógyszer  a  bevert 
fejekre,  kivált  a  pásztorokéra. 

Botos  —  Balatonmell.,  Mtsz.  — 
csősz,  mezőpásztor,  mert  bottal 
őriz.  T.  S.  szerint  a  XVI.,  XVII. 
században  a  bottal  terelő  marha- 
hajtók, szemben  az  ostorral  te- 
relő ostorosokkal.  (Előtanulmá- 
nyok 178.) 

Botos  ispán  —  Barkóság,  Nyr. 
32:521.  —  oklevélnélküli,  tehát 
nem  iskolázott  gazdatiszt. 

*Botozás  —  XVIII.  sz.,  Bihar 
m.  statútuma  1792.  —  A  pásztor 
kap  elsőízben  12,  másodízben  24 
botütést;  a  nemes  ugyanazért  első- 


Boum  pastor 


149 


Csapongó  ember 


ízben  2  Rfrt,  másodízben  4  Rfrtot 
fizet.  Vö.  Előtanulmányok  266. 

*Boum  pastor  —  XVIII.  szá- 
zad —  gulyás. 

BöUér  —  általánosan  —  köz- 
rendből való,  nem  tanult  disznó- 
ölő. A  régiségben  1469  óta,  Oklsz. 
Beller  stb.  Sokszor  a  pásztor- 
rendből való. 

*Bőrgyüjtő  —  T.  S.,  1594, 
Kecskemét.  —  A  régiségben  az 
elhullott  állatok  bőrével  beszá- 
molt a  pásztor  és  a  bőrgyújtő 
ezeket  szedte  össze.  „Kék  lovat, 
bitangot  adtak,  hogy  azon  járjon 
n  bőrgyűjtő",  vagyis  bitangolva 
talált,  hamuszín  lovat. 

*  Branista  —  XVLl.  század  1630, 
a  fogarasvidéki  tanuvallatásban  — 
tilos,  tilalmazott  értelmében ;  a 
szláv  „braniti"  =  tilalmazni,  ol- 
talmazni értelmében  ;  „  hrana  = 
kapu  is,  lehet  tehát  kapu  őre, 
védője  is".  Vö.  Előtanulmányok 
211. 

*Bramstér  —  XVII.  sz.  1636, 
a  fogarasi  praevarikáczióban  — 
csősz,  a  szláv  braniti  =  védeni 
Titán.  (Vö.  Előtanulmányok    197.) 

Brégó  —  Ercsi,  Fejér  m.  Nyr. 
26 :  80.  —  kisbéres.   Vö.   bregós. 

Bregócs  —  Némedi,  Tolna  m., 
Nyr.  32  :  119,  Enying,  Nyr.  26  :  38. 
—  kisbéres.  Vö.  bregós. 

Bregós  —  Gesztesi  járás,  Ko- 
márom m.,  Mtsz.  —  öregbéres. 
Némedin  Bregócs,  a.  m.  kisbéres. 
Ilyen  értelemben  közli  R.  Prikkel 
Marián  is  (Nyr.  26:38.).  Vö. 
l)regó,  bregócs. 


*Bubulcus  —  Anonymusnál  I. 
fejezet  —  gulyás  értelmében. 

Bucciu  —  oláhban,  Nyr.  37 : 
468.  —  vágóhídi  mészáros. 

Budár  —  Szeged,  Mtsz.,  Kis- 
kunhalas, Nyr.  14 :  286.  —  szőllő- 
pásztor. 

Buddog  —  Jászság,  Nyr.  29 : 
47.  —  a  csősz  járásáról :  czammog. 

Buger  —  Felsősomogy,  Nyr. 
8:432.  —  kaszás  tót. 

Bujtár  —  némely  helyen ;  Sze- 
ged, 1727.  —  bojtár. 

Büki  —  Fehér  m.,  Nyr.  26 : 
524.  —  mezőcsősz. 

*  Bürgés  —  több  helyen  —  a 
bürge  őrzője,  tehát  birkás. 

*Cioban  — juhász,  balkáni  szó. 
Az  oláh  ==  vlach  pásztornak 
nincs  hazája, "hegyek  hátán  halad 
a  nyájjal,  a  merre  jó  legelő  van; 
a  székelységnél  „Csobán". 

*  Custos  equatiae — XIII.  század 
H.  I.  —  csikós  értelmében,  kü- 
lönben ménes  őre. 

*  Custos  pecorum  —  XI.  század 
—  barompásztor  vagy  őr  = 
gulyás. 

Csamangó  —  Kecskemét,  Nyr. 
4 :  284.  —  kutyapeczér. 

*  Csapongó  —  Bihar,  1792.  — 
a  bitang,  kóborló,  csavargó  ember. 
Vö.  bitang  ember.  Vö.  Előtanul- 
mányok 267. 

*  Csapongó  ember  —  1.  Bitang 
ember. 

Sehonnai  bitang  ember, 

A  ki  ha  kell,  halni  nem  mer, 

stb.  Petőfi. 


Csatás 


150 


Csordás-gyerek 


Csatás  —  Székelyföld,  Udvar- 
hely m.,  Háromszék  m.,  Mtsz.  — 
éjjeli  csordaőr  (a  csata  őre,  1. 
szarvasmarha  alatt). 

Cserdás  —  Göcsej,  Tsz.  Őrség, 
Nyr.  4  :  521.  —  csordás. 

*  Cserényalja  — Biigacz-Monos- 
tor  —  tagjai :  1.  Számadó,  a  cse- 
rény  feje.  2.  Lakos,  ki  a  cserény 
gazdaságát  látja  el;  nem  legel- 
tet. 3.  Bujtár,  több :  1-ső,  2-ik, 
3-ik,  4-ik  ezek  között.  4.  Óreg- 
bujtár,  alatta  az  ifjabb  bujtárok. 
5.  Kisbujtár,  a  borjúkat  őrzi.  A 
második  reggel  főzéshez  lát. 

Csetres  —  Balatonfüred  — 
pásztorgyerek.  Nyr.  37  :  428. 

*Csihés  —  T.  S.  —  hívatlan 
segítő,  jöttment.  Debreczenben, 
Nyr.  34  :  524,  béres. 

Csikós  —  általánosan  —  a 
lovak  őrzője ;  hajtóeszköze  a  bot 
és  a  karikás.  Van :  számadó 
csikós,  csikósbojtár,  czifra  csikós, 
renyhe  csikós.  1384  óta  a  köz- 
renden gyakori  családnév  (Oklsz.) 
„Chykos". 

Csikósbojtár  —  általánosan  — 
a  számadó  csikós  mellett  szol- 
gáló lóőrző. 

Csikósné  —  Hortobágy,  T.  M. 
MNy.  Vin:237.  —  a  csikós  fe- 
lesége. 

*  Csikósszervezet  —  Kkfélegy- 
háza  —  1  számadó,  3  bojtár. 

C  sírás  —  Szőllős-Györök,  So- 
mogy m.,  Nyr.  22:238.  —  az 
urasági  tehenek  gulyása  (mert 
ott  az  uraság  gulyája  csira,  azaz 
svájczi  tehenekből  állott). 


Csiszár  —  Szentes,  Nyr.  8:187 
és  általánosan  —  marhakeres- 
kedő. Gencs,  Szatmár  m.,  Mtsz. 
lótolvaj.  Vö.  lócsiszár. 

Csobán  —  Hétfalu,  Brassó  m., 
Nyr.  22 :  295,  Uzon,  Háromszék 
m.,  Mtsz. ;  Tatrangi  csángó,  Nyr. 
2 :  476 ;  moldvai  csángó,  Nyr. 
30  :  179.  — juhász,  az  oláh  cioban. 
De  jelent  edényt  is  (1.  Edény 
categoria)  és  Hétfalun,  Csík  és 
Udvarhely  m.,  nagy  juhászkutyát 
is.  Vö.  Csobány. 

Csobány  —  Erdély  több  helyén 
—  juhász.  Vö.  csobán,  oláhos. 

*  Csontot     zörgővé     tenni    — 

Kecskemét  régisége  —  vereke- 
désben a  legyőzöttről :  „zörgött 
a  csontja,  úgy  megverte". 

Csordahajtó  —  Vép,  Vas  m.,. 
Nyr.  30:446.  —  az  az  utcza,  a 
melyen  a  csordát  hajtják. 

*  Csordapásztor  —  T.  S.  — 
röviden  csordás,  teheneket  legel- 
tető, estére  a  helységbetérő  pász- 
tor. A  régiségben,  Oklsz.,  1497 
óta  személynév  :  Anthonio  Chorda- 
pazthor.   1596 :  csordapásztor. 

Csordás  —  általánosan  —  az 
estére  hazajáró  fejős  vagy  tejelő 
jószág  pásztora,  őrzője.  A  régi- 
ségben, Oklsz.,  1400  óta  személy- 
név :  Gliordas.  Az  erdélyi  Ercz- 
hegység  móczainál,  Nyr.  34 :  151. 
csurdar.  Grossingernél  1 :  120. 
boarius  seu  bubulcus.  Vö.  csordás. 

Csordás-gyerek  —  Hortobágy^ 
T.  M.,  MNy.  Vin  :  236.  —  a  csor« 
dás  segítője. 


Csordós 


151 


Disznópásztor 


Csordós  —  RépczemelL,  Sop- 
ron 111.,  Nyr.  2  :  518.  —  csorduós. 
Beő-Sárkány,  Rábaköz,  Nyr.  18:47, 
csordás. 

Csoringár  —  Szilágy  m.,  Mtsz. 

—  bojtár.    (Pungur   szerint   nem 
magyar.) 

*  Csősz  —  Kecskemét  és  álta- 
lánosan —  a  pnsztán  felügyelő, 
a  piisztagazdának  alárendelve.  A 
régiségben,  Oklsz.,  1903  óta  Cheuz, 
Cliewz  stb. 

*  Csősz-bíró  —  Oklsz.  —  1668- 
ban :  „Nagy  András,  Csőz  biró". 
A  csőszök  felügyelője. 

Csukás  —  Szilágy  m.  —  csikós. 
Nyr.  7 :  381. 

Csürbiró  —  a  régiségben, 
Oklsz.  —  1692 :  Csürbiró ;  a  ga- 
bonaház tiszttartója. 

*Csürhés  —  szerte  —  disznó- 
pásztor, a  ki  a  helység  sertéseit 
reggel  kihajtja,  este  hazatereli. 
A  csűrhessél  szemben  a  kondás 
éven  át  kint  marad. 

Csürhés  kanász  —  Kiskunfél- 
egyháza 1781—1801.  évi  jegyző- 
könyve —  a  csürhét  hajtó  pász- 
torember. 

Csűrös  —  a  régiségben,  Oklsz. 

—  1601  óta  személynév  is. 

Czanga-juhász  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  VIII  :  236.  —  ju- 
hász, *a  fiavesztett  anyajuhok 
pásztora. 

Czárán     —  moldvai     csángó, 

Nyr.    30  :  179.  —    munkás ;    az 

oláhban   ^aran  =  paraszt,   föld- 
műves. 


Czéh  —  általánosan  —  az  egy 
foglalkozást  űzők  társulata.  A  sza- 
bad ipar  törvénybe  foglalásakor  — 
1884  :  XVII.  t.-cz.  —  helyükbe 
ipartestületek  léptek.  A  czéh  ren- 
desen iparosemberekből  állott,  de 
pásztorczéheket  is  ismerünk  1635, 
illetve  1649  óta.  Vö.  Előtanulmá- 
nyok 188.,  192. 

Czifra- csikós  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  Vni:236.  —  a  czifra 
ménes  őrzője. 

Czifracsikósné  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vm  :  237.  —  a  czifra- 
csikós  felesége. 

sCzihos  —  Udvarhely  m.  — 
lólopásban  segédkező.  *  Nyilván  ez 
csiholta  a  szikrát,  hogy  a  lovak 
megriadjanak. 

*Czimbora  —  T.  S.,  Kecske- 
mét, 1837.  Nyr.  32  :  154.  —  rész- 
vényes értelemben.  „Fogadták  a 
gazdák  a  czimborát  telelőre  is." 
„Czimbora!"  —  igy  szólítja  meg 
az  öregebb  vagy  rangidős  pásztor 
a  fiatalabbat.  (Hortobágy,  MNy. 
VIII :  237.) 

Czinczár  — Kiskunhalas,  Zenta, 
Bács  m.,  Mtsz. ;  Ada,  Bács  m., 
Nyr.  27  :  412.  —  nem  tanult,  kon- 
tár mészáros  v.  hentes. 

*  Disznó  őrző  —  Oklsz.,  1505  : 
„Benedikto  Dyzno  Ewrzeiv''  — 
tehát  a  sertések  őrzője. 

Disznópásztor  —  általánosan 
—  a  disznók  őrzője.  A  régiség- 
ben 1544  óta  —  Oklsz.  —  dizno 
paztor,  1588:  Dyzno  paztor.  1692: 
disznópásztor ;  kolozsvári  glossz. 


Disznós  ember 


152 


Esztrengás  juhász 


1577.,  Nyr.  36:366.,   dizno    paz- 
tor ;  Sz.  F.  B. :  disznó  pásztor. 

Disznós  ember  —  1581.  Oklsz. 
—  „Ha  disznót  találnak  a  tilal- 
masban és  kárt  tészen,  meg- 
fizesse disznós  emfeer  a  hajtópénzzel 
együtt",  tehát  vagy  az,  a  kinek 
disznaja  van,  vagy  a  disznópásztor. 

Dodos  —  Tatrangi  csángó,  Er- 
dély, Nyr.  2  :  524.  —  juhászféle 
ember  gúnyneve. 

*Egy  bot  —  XVIII.  század, 
1791.  Segesvár  erdőrendtartása  — 
ily  értelemben  „ne  külön,  kisebb 
nyájakban,  hanem  egy  hot  alatt  = 
egypásztor  alatt  legeljen  a  marha"; 
németül  :•  „unter  einem  Stáb". 
Vö.  Előtanulmányok  297. 


—  Szeged  —  az  a 
bojtár,  a  kin  az  éjjeli  őrzés  sora 
van,  azaz  :  az  éjjeli  őrzésben  soros. 


-^Kecskemét,  XVII.  sz. 
T.  S.  —  [használat  értelmében ; 
pusztákat  élni,  földeket  élni. 

*  Elesküdni  —  T.  S.,  Kecske- 
mét —  a  tulajdonjogot  esküvel 
bebizonyítani,  elesküdte  ökrét  = 
megtalálta  és  esküvel  szerezte 
vissza. 

Elkacsmarni    —  1.  kacsmarni. 

*  Ellető    pásztor  —  T.  S.  —  a 

ki  a  tenyésztést  intézte. 

*Elletős  —  Mezőtúr,  MNy.  VI: 
279.  —  az  a  pásztor,  a  ki  az  ellő 
jószágot  kezeli. 

EUetős-juhász  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vin:236.  —  a  ki 
elleti  a  birkát. 


Előzködő  —  Barkóság,  Nyr. 
32 :  521.  —  az,  a  ki  szekérrel, 
lóval  mindig  elhagyni  törekszik 
az  előtte  haladót. 

*Első  bujtár  —  Bugacz-Mo- 
nostor  —  az,  a  ki  éjjel  lóhátról 
legeltet. 

Elszoritani  —  1612-ben  —  az 
utakat,  vagyis :  keskenyíteni. 

*  Eltudni  —  T.  S.,  Kecskemét, 
1739.  —  elbocsátani,  eltagadni : 
„igenis  felfogadtuk  a  gazdát,  de 
úgy,  hogy  mindenkor  eltudhassuk 
magunk  mellől". 

*  Építeni  —  T.  S.,  Kecskemét 
—  törvénytelen  gyermeket ;  de 
földet  is  megépíteni  =  berendezni. 

*Eques  serviens  —  XVIII.  szá- 
zad —  lovas  szolga.^ 

*Equitantes  —  XI.  század  — 
lovászok,  equites  is,  más  helyen 
Agazones.  Az  előbbiek  a  bakony- 
béli  apátság  jószágainak  és  va- 
gyonának 1086-iki  összeírásában. 

Erdőbiró  —  Háromszék  m., 
Nyr.  17 :  137.  —  a  községi  erdő 
felügyelője. 

Esztenabiró  —  Háromszék  m., 
Mtsz.  —  a  juhfejő  tanya  felügye- 
lője. Vö.  Mró, 

*Esztenás  —  az  a  juhász,  a 
ki  a  juhokat  az  Észten ában  feji. 

Esztrengás  juhász  —  Mezőtúr, 
MNy.  VI:  279.,  Hortobágy,  MNy. 
Vili  :  236.  —  fejős  juhász,  a  ki  a 
juhokat  esztrengálja,  vagyis  az 
esztrengába  kergetve,  megfeji  és 
a  tejet  feldolgozza.  Vö.  fejős 
juhász. 


Fabiró 153 

Fabiró  —  Kisvárda,  Szabolcs 
111.  és  Eted,  Udvarhely  iii.,  Nyr. 
17:137.,  138.  —  erdőfelügyelő, 
fabecslő  (Borszörcsök,  Veszprém 
m.,  Nyr.  17 :  138.).  Vö.  bíró. 

*Falkás  pásztor  —  T.  S.  — 
ki  egy  gazdának  jószágát  =  fal- 
káját  legelteti. 

Falu  lába  —  Barkóság,  Nyr. 
32  :  521.  —  a  kisbíró,  a  ki  a  köz- 
ségi végzéseket,  a  pásztorokét  is 
kidobolta,  tehát  összejárta  a  falut. 

Falu  szabadítás  —  a  régiség- 
ben is  —  vö.  Hajtópénz.  A  „sza- 
badítás" a  legeltetés  kezdhetésére 
vonatkozik. 

Fandi  —  Erdély  és  Máramaros, 
Nyr.  4:284.  —  kutyapeczér. 

*Parkaskéve  —  T.  S.,  Kecs- 
kemét, XVII.  század,  Nyr.  32  :  154. 
— pennaticum,  tulaj  donképen  pen- 
napénz ==  írásdíja,  vagy  bírság; 
nem  világos.  Rokon  a  „farkas- 
poenitentia".  L.  RMK.  IV.  341. 

Parkpénz  —  Beő-Sárkány,  Rá- 
baköz, Nyr.  18 :  47.  —  farkapíz, 
borravaló,  a  melyet  a  ló-  vagy 
disznókereskedő  cselédje  a  vevő- 
től az  állat  hazavezetéseért  vagy 
hajtásáért  kap. 

*Fejőjuliász  —  Kecskemét,  Al- 
földszerte  —  a  ki  anyanyájat  őr- 
zött, fejt  és  sajtot  készített.  L. 
Nyáj  aj  uh  ász. 

*Fejő  pakulár  —  Márkod,  Ma- 
ros-Torda  m.  —  fejőjuhász,  boj- 
tár. Vö.  pakulár.  *A  pakulár  ab 
baculo,  tehát :  botos. 

*  Fejős  gulyás  —  T.  S.  —  ki  a 
szarvasmarha,  tehéngulya  tejgaz- 
daságát viszi. 


Főkenéz 

*Fejő8  juhász  —  1772.  Hajdú- 
ság és  Alföldszerte  —  a  ki  fejős 
nyájat   őriz    és  tejét  feldolgozza. 

*  Fejős  pásztor  —  T.  S.  —  ki 

az  anyabaromgulyák  körül  a  tej- 
gazdaságot folytatta. 

*Peldgraff  —  XVII.  század 
vasvári  és  fraknói  rend  1668.  — 
a  ki  a  határ  rendjét  intézte  s  a 
pásztorok  fölött  állott.  (1649-ben 
vasvármegyei  pásztorok  czéh- 
levelében  :  ^mezei  gróf''.)Y'ó.  Elő- 
tanulmányok 224.  ' 

*  Felelő  pásztor  —  XVII.  szá- 
zad 1688.  —  székely  falu  törvé- 
nyében =  számadó  pásztor. 

*  Felfogadás  —  Kecskemét  — 
a  pásztorokról  szegődtetés  értel- 
mében. 

*Pelhóhérolni  —  Kecskemét 
régisége  —  kegyetlenül  megverni. 

Félnyirtékes  gazda  —  Lz.  — 

az  a  juhászgazda,  a  ki  a  tizen- 
hatodik versen  kap  egy  fejést 
vagy  egy  sajtot. 

*Fiadzós  —  Nagyszalonta  — 
a  fiadzó  anyadisznók  pásztora. 

Fogadott  béres  —  1577.  Ko- 
lozsv.  glossz.,  Nyr.  36 :  130.  — 
mercenarius. 

*  Fogott  bíró  —  XVII.  század, 
Gömör  m.  —  köztiszteletben  álló 
ember,  kit  vitás  esetekben  bírói 
tisztre  felkértek. 

Formondor  —  Érsekújvár,  Nyr. 
26  :  284.  —  határbíró,  a  csőszök 
felügyelője  —  a  német  Vor mun- 
dér. Vö.  Fürmender. 

Főkenéz  —  1.  kenéz. 


Főkerulő 

*Főkerülő  —  XVII.  század  — 
a  közönséges  kertilőnél  rangosabb. 

*  Fölépíteni  —  Vas  m.,  XVII. 
század  —  conformálni,  azaz : 
czéhbe  tenni.  Nádasdy  F.  utasí- 
tása. Vö.  Előtanulmányok  192. 

*  Futamodott  legény  —  Kecs- 
kemét régisége  —  nekibúsult, 
nekivadult,  futóban  levő  legény. 

*Fübér  —  Kecskemét  és  álta- 
lánosan —  a  legelő  használatáért 
fizetett  pénzösszeg. 

Fűbíró  —  Háromszék  m.,  Nyr. 
16 :  137.  —  az  erdei  kaszáló- 
helyek felügyelője.  Vö.  bíró. 

*Fürmender  —  Kassa  város 
statútuma  1687  —  gyám,  a  német 
„Vormünder"  után.Vö.  formondor. 

*Füvelőhadnagy  —  XVI.  sz. 
lólegeltetés  rendje  —  a  ki  a 
pány\án  legelő  lovak  dolgában 
ellenőrködött,  a  praesidiariusok 
főgyüjtését  szabályozta.  A  rend 
alapja :  egy  ló,  egy  vezeték  fú. 
A  vezeték  az  a  kötél,  a  melynél 
fogva  a  lovat  vezették ;  a  mai 
kötőfék.  Vö.  Előtanulmányok  225. 

Gáes  —  Kézdi-Polyán,  Csík 
m.,  Nyr.  28  :  46.  —  juhász.  (Talán 
rokon  a  hács-nl.) 

*Garabi   csikós  -    T.  S.  —  ? 

*  Gazdarend  —  Kecskemét, 
1754,  a  város  régi  jegyzőkönyvei- 
ből —  a  gazdák  rendtartása. 

*  Gazdaság  —  Vacsárcsi  és  más 
helyeken  —  a  gazdák  összessége, 
a  kik  juhaikat  pásztorolásra 
összeadják. 


154 Gulyás 

*Gonasz  —  Kohl,  Útleírás  — 
kanász.  Kohl,  nagyon  mulatsá- 
gosan a  Gonasz't  a  gonosztól  szár- 
maztatja, azt  mondja,  hogy  a 
németek  ejtik  „kanász "-nak  s  ez 
rossz. 

*Gosztina  —  XVII.  század  — 
a  legeltetésre  befogadott  idegen 
jószág ;  de  a  vendégül  befoga- 
dott jószág  legeltetéseért  való  díj 
is.  A  szMv  gostina  =  vendégség- 
től így.  Fogarasvidéki  tanuvalla- 
tás  1630.  (Cihac  II :  126,  góstiná.) 
Vö.  Előtanulmányok  210.  Vö. 
gosztinázás.  ,  ^, 

*Gosztinázás  —  XVII.  század, 
fogarasvidéki  tanuvallatás  —  ide- 
gen állatokat  legeltetésre  díj  el- 
lenében felvállalni,  tehát  vendégül 
látni,  A  szláv  Gost-Host  =  vendég, 
gostina-hostina  vendégség,  de  la- 
koma is.  Vö.  gosztina. 

Göbölyös  —  T.  S.,  Grossinger 
1 :  120  és  általánosan  —  ki  a 
hízó  szarvasmarhát  az  istállóban 
gondozza.  Sima,  Somogy  m.,  Nyr. 
19  :  381,  göbölös.  Vö.  sőrés. 

*Göbölypásztor  —  T.  S.  — 
hízó  szarvasmarhát  őrző.  Vö. 
göbölyös. 

*Göböl3rtartó  —  1712,  Kecs- 
kemét, T.  S.  —  marhakereskedő, 
ki  göbölylyel  kereskedett. 

Gujásbojtár  —  Hortobágy,  T. 
U.,  MNy.  VIII :  236.  —  a  szarvas- 
marha pásztora,  a  számadógulyás 
alárendeltje. 

*  Gulyás  —  országszerte  —  a 
szarvasmarha  pásztora,  éven  át 
kint  legeltetője;  ha  a  gulyáért  ő 


Gyalog  szer 


155 


Hajtogató 


a  felelős,  akkor  számadó  gulyás. 
Sok  helyen  giijásivak  ejtik.  Gros- 
singernél  1 :  120,  gulás.  A  régi- 
ségben 1588  óta,  Oklsz.,  Gulyás. 
Hont  megyei  tótoknál,  Nyr.  29 : 
331,  gulás ;  az  északi  szláv  nyel- 
vekben magyar  elem :  gular. 
(H.  I.,  Nyr.  17 :  303.)  Van  még  a 
számadó  gulyáson  kívül :  gujás- 
bojtár,  bikagujás  stb. —  Szervezet 
—  Kkfélegyh.  —  1  számadó 
gulyás,  1  öregbojt?;^  4  bojtár, 
1  lakos. 

Gyalog  szer—  Oklsz.  —  1683: 
„Barma  nincsen,  csak  gyalog 
szerben  szolgál  az  marhátlanság 
miatt".  —  Gyalogszer  —  Székely- 
ség, Mtsz.  —  gyalog,  kézi  nap- 
szám, a  ki  végzi,  az  a  gyalog- 
szeres, uo. 

*  Gyalogszeres  —  1800.  —  a 
kinek  nincs  marhája,  napszámos- 
forma, mert  gyalogszerrel  jár.  A 
régiségben,  Oklsz.,  1668 :  Mind 
gialogh  szeres  s  mind  marhás 
ember.  1684 :  marhás  és  gyalog- 
szeres jobbágy. 

*  Gyermeképítés  —  T.  S.  — 
ha  a  pásztorember  törvénytelen 
gyermeket  „épített",  borjút  adott 
a  „fattyat  vetett  lánynak". 

Gyülekezet-gazda — Barkóság, 
Nyr.  32:522.  —  tréfás  elnevezése 
a  pásztorgazdának. 

*  Hajdú  —  T.  S.  szerint,  Nyr. 
22  :  87.  —  Bécsben  Heyto,  Heydo, 
die  Haytok,  Heytok  a  XVI.  század 
okmányaiban  Heydoggen,  Ochsen- 
treiber,  Ochsenknecht  helyett ;  de 
sokszor    szinonym    a    horvát    és 


rácz  csempészekkel  is.  A  régi- 
ségben 1500 — 1510  óta,  Oklsz. 
Fontos  adat  az  1514.  évi  Oklsz. : 
„Item  Statútum  est,  quod  pro 
Pecudum  aut  Pecorum  conser- 
vacione  in  terris  Aliorum  Nemo 
Rusticorum  eciam  Liberarum  vei 
aliarum  Ciuitatum  Regiarum  do- 
mos  seu  Casas  decetero  Campe- 
straies  siue  Tuguria  communi 
vocabulo  Za/?«asnuncupatatenere 
aut  conseruare  possit,  vt  per  hoc 
malicia  Haydonum  cesset  et  de- 
pereat.  Praeterea  quod  Bubulci 
wlgari  sermone  Haydones  nun- 
cupati  etc.  1524 :  Pastoribus  Jiay- 
donihns,  qui  duxerunt  quatuor 
boues.  Ezekből  kitűnik,  hogy  a 
hajdúk  hivatás  szerint  jószág- 
hajtók  voltak  és  mint  ilyenek 
edzett  úgy  szilaj  voltuknál  fogva 
válhattak  oly  vitézekké,  a  minők- 
nek közhit  és  história  ismeri. 

*  Hajtó  —  XVII.  század.  T.  S. 
—  marhahajcsár,  egy  a  botossal, 
német  szájon  Hejdo,  Hejdogg, 
utóbb  többesben  Haydoggen  és 
Heyduggen  alakra  romlott  s  a 
magyar  mint  „Hajdút"  vette 
vissza.  A  Székelyföldön  Nyr.  25  : 
47.,  mezőszilvási  oláhságnál  uo. 
37:221.  és  erdélyi  Érczhegység 
móczainál  uo.  34:252.  —  mezőőr, 
határpásztor,  a  ki  a  tilosból  mar- 
hát hajt.  Vö.  hajdú. 

*Hajtóczédula  —  Debreczen  — 
a  legeltetésre  jogosító  hatósági 
bizonyító  okmány. 

*  Hajtogató  —  XVII.  század, 
T.  S.  —  a  ki  a  kiszakadozó  mar- 
hát helyreterelte.  Kecskeméten 
1673 :  „juhokat  hajtogató". 


Hajtópénz  156 


*Hajtópénz  —  a  marhát  hajtó 
pásztor  bére,  melyet  bitangolás- 
kor  megvettek  a  hajtón  ül.  pász- 
toron, p.  0.  1581-ben.  „Ha  vala- 
mely ember  éjjel  juhát  falu  híre 
nélkül,  falu  szabadítása  elótt  a 
tilalmasban  behajtja,  annak  bír- 
sága flór.  1,  az  hajtópénz  mináen 
10  juhtól  1  pénz".  1715:  Fesel- 
nek, Kecskemét. 

*  Hallomást  vallani  —Kecske- 
mét régisége  —  mások  elbeszélése 
után  vallani.  Vö.  Látomást  vallani. 

*Hamargatni  —  T.  S.  —  sür- 
getni. 

Handgrof— T.  S.  XVI— XVH. 
század  —  a  magyar  marhatőzsé- 
rek  „honti  gróf  "-ja,  ki  a  közve- 
títést vitte  s  a  taksákat  beszedte. 
L.  Hontigoróf.  T.  S.  szerint  újab- 
ban „Hansgraf". 

Hantos  —  Lipta-Gerge,  Nyr. 
50:301.  —  hentes. 

Hanycsősz  —  Nagy-Lózs,  Sop- 
ron m.,  Nyr.  30  :  444  —  hanysági 
<?sősz. 

*Harmadfües  —  Balatonmell. 
—  a  harmadfűre  kelő,  előhasi 
juhok  pásztora. 

*Háros  —  1800,  Marosszék  — 
személy,  „marhátlan  gyalogszeres 
pásztor".  A  Dunának  van  Buda- 
pest mellett  egy  „Háros"  szigete. 
Az  oklevélben  a  háros  toUhiba 
Jiátos  helyett.  Vö.  hatos.  A  szó 
azokra  vonatkozik,  a  kik  hátukon 
vitték,  hordták  fájukat. 

*Határbiró  —  1748,  Karatna 
Jcözs.,    Háromszék    m.,    Nyr.  17 : 


Hentes 

137,  138.  —  a  ki  a  határpász- 
torok, csőszök  fölött  áll. 

*  Hatos  —  (1800,  Marosszék 
erdővédő  javaslata)  —  azok  a 
gyalogszeres  emberek,  a  kik  há- 
tukon viszik  ki  a  száraz  ágat, 
almot  az  erdőből.  Az  eredeti  ok- 
levélben íráshibából  háros  áll.  A 
„hátiteher"  most  is  mérték  az 
erdészeti  rendtartásban.  MNy.  II. 
1908.  Vö.  Előtanulmányok  319. 

Hegybíró  —  Hont  m.,  Nyr. 
6 :  232,  több  helyen  Mtsz.  —  a 
szőUők  felügyelője,  aszőllőcsőszök 
feje.  A  szó  a  szőUőhegyről  van 
véve. 

Helbősóteni  —  Ózd,  Baranya- 
m.,  Nyr.  27:478.  —  állásában 
megerősíteni  „minnyá  pásztort 
helbősétöttek". 

*Helyös  embör  —  Kecskemét 

—  1602-ik  évi  jegyzőkönyv  225. 
old.  „Elsőben  vetöttük  az  10  f. 
adoth  helyös  embörre"  =  csalá- 
dos embör,  ellentétje  a  rideg  em- 
bernek. 

Hendzsór  —  Kecskemét,  Nyr. 
35:91.  —  hentes. 

Hentellér  —  néhol,  Debreczen- 
ben,  Nyr.  35:90.  —  hentéler; 
disznóölő  hentes,  a  hentel  =  disz- 
nót öl  szóból.  A  régiségben  1587. 

—  Oklsz.  —  Quicumque  opus  lanio- 
num  vei  mactationis  personarum 
in  ordine  Hentéler  vocata  exer- 
cere  voluerit.  1656 :  Az  hentellér 
meszarok  keozt. 

Hentes  —  általánosan  móczok- 
nál  is,  Nyr.  34  :  253.  —  disznóölő. 
A  régiségben  1619.  —  Oklsz.  — 


Hentesszer 


157 


Iratos  szolga 


^az  mészárosok  instancziájára  az 
hentes  szer,  a  hova  a  húst  kell 
felhordani  és  árulni,  az  hentesek- 
nek legyen  helye"  (Debreczen). 
Itt  a  hentes  szer  =  hentes  sor, 
a  vásáron. 

Hentesszer  —  1.  hentes. 

*  Hevederpénz  —  1635.  Gömöri 
juhászszabadság,  a  Wesselényi 
rendjében  --  a»  sajton  kívül  kész- 
pénz adó ;  nyilván  a  széles  bőr- 
heveder —  öv  a  tót  opaszok  — 
után,  a  melyben  a  pénz  számára 
külön  zseb  volt  és  van.  Vö.  Elő- 
tanulmányok 189. 

Hidlós  —  1.  hidó. 

Hidó  —  Beret,  Abauj  m.,  Nyr. 
2  :  423.,  Kóvár  vid.,  Ipolyvölgye, 
Xyr.  16 :  476.,  Szihalom,  Borsod 
m.,  Nyr.  24:432.  —  hidlós,  Gö- 
csej, Tsz.,  kidós.  Vas  m.,  Mtsz., 
ostorosgyerek,  a  ki  a  szántásnál 
a  lovat,  (Szihalmon  az  ökröt) 
hajtja. 

Hidós  —  1.  hidó. 

*Hltiés  —  1748.  Nagy-Baczon 
falu  —  eskütétel,  eskü  alatti  vizs- 
gálat.  Vö.    Előtanulmányok   295. 

*  Holla  —  1565.,  Miksa  király 
erdőrendtartásában.  A  tót  Hola, 
a  Holi  =  meztelentől,  a  hava- 
soknak a  törpefenyő-öv  fölötti 
kopasz  része,  egyértelmű  a  Szé- 
kely Havassal.  Legelőterület. 

*Honti  goróf  —  T.  S.  —  a 
bécsi  Handgróf,  a  ki  a  marha- 
kereskedést igazgatta.  L.  Hand- 
graf. 

*Hozó  —  H.-Hadháza  —  a  boj- 
tár, a  ki  a  kérő  által  bekért  ele- 
séget kihozza.  L.  Kérő. 


*  Hozzá!  —  Kecskemét  régi- 
sége —  kiáltás,  ha  marhatolvajok 
támadták  a  pásztorokat ;  kiáltásra 
a  pásztorok  összefutottak  és  neki- 
támadtak a  tolvajoknak. 

Humni  —  Szeged  körül  — 
pásztorszó,  annyi  mint  hunyni,, 
azaz :   aludni. 

*Hűtő  —  Szeged-Csöngöle  — 
1.  Tejes. 

Hüvetér  —  Pozsony  m.,  MNy, 
1 :  378.  —  szőllőpásztor. 

*Idebiró  —  1727.  Szemerja 
falu  —  a  ki  másliol  lakik  és  itt  is 
bír.  Vö.  Bébíró.  Vö.  Előtanulmá- 
nyok 278. 

*  Igazítani  —  Vas  m.,  1649, 
XVII.  század  —  igazolni.  Nádasdy 
F.  utasítása. 

*  Igazságlevél  —  Csongrád, 
1799.  —  pásztorok  igazoló  irata; 
a  község  elöljárósága  állította  ki. 
Vö.  Előtanulmányok  232. 

Ihász  —  Nagy-Lózs,  Sopron  m.. 
Nyr.  30  :  443.,  Őrség,  Nyr.  4  :  52L 
Kállay  gyújt..  Tsz.  —  juhász.  A 
régiségben.  —  Oklsz.  —  1400  óta 
gyakori  személynév :  ihaz. 

*Interkapor  —  T.  S.  XVI— 
XVII.  század  —  tőzsérek  szava, 
mely  „Unterkáufert"  jelentett ; 
ennek  is  díj  járt. 

*  Intés  —  Kecskemét  régisége 
—  húsz  botütés  annak  a  pásztor- 
nak, a  ki  kóborolt. 

*  Iratos  szolga  —  1661.  A 
keszthelyi  rendtartásban  —  „a 
császár  iratos  szolgáinak"  a  legel- 
tetés  meg   volt   engedve :   a  kik 


Ispán 

kilétüket  császár  iratával  bizonyí- 
tották. Vö.  Előtanulmányok   221. 

Ispán  —  általánosan  —  a  gazda- 
ságok felügyelője.  Munkácsi  B.  sze- 
rint, Nyr.  31 :  34.  az  iráni  spmi  szó. 

*Isztronga-lík-lábú  —  Kiskun- 
halas —  pásztoroknál  ( )  lábú  em- 
ber, a  juh-isztronga  nyílásáról 
véve,  másképp  dongalábú. 

Jargaló  —  1564.  Oklsz.  — 
nyargaló ;  lovasszolga. 

*  Jegyváltás  —  T.  S.  Kecske- 
mét —  pásztoroknál  jegykendővel 
és  czifra  gatyamadzaggal  járt. 

*Jobagio  campestris  —  XIII. 
század  —  mezei  jobbágy,  mint 
pásztor  is. 

*  Jós  —  Háromszék  m.,  Nyr.  5  : 
37.,  28  :  292.  —  Juhos,  Szily  Kál- 
mán szerint. 

*  Jószágos  —  Kecskemét,  1673. 
—  tulajdonos  értelmében,  t.  i.  az, 
a  kié  a  jószág.  A  juhász  rend- 
tartás eredeti  szövegének  6.  pont- 
jában így  :  „  Jószágossént  valaha- 
kor  tapasztaltatik",  a  „séwí"  lapsus 
calami  ként  helyett.  Vö.  Előtanul- 
mányok 368. 

*  Juhász  —  általános  —  az,  a 
ki  a  juhot  őrzi.  Sz.  F.  B. :  juhaaz. 
1400.  —  Oklsz.  —  Ihaz;  majd 
Jwhaz,  Juhaz  stb.  A  hontmegyei 
tótoknál.  Nyr.  29:331.  juhás.  H. 
I.  szerint  magyar  elem  az  északi 
szláv  nyelvekben  (Nyr.  17  :  304.) ; 
Komárom  megyében  a  hosszú- 
szőrű magyar  juh  őrzője.  A  Hor- 
tobágyon, MNy.  VIII:  236.  van: 
számadó    juhász,    nyáj-,    anya-. 


158 Juhos 


czanga-,  elletős-,  fejős-  v.  esztren- 
gás-,  magyar  juhász ;  számadó 
bojtár  és  kisbojtár. 

Juhászczéh  —  a  régiségben  — 
a  juhászok  társulata  (M.  Gazd. 
tört.  Sz.  IV.  2.  94.). 

*Juhászdézsma  —  M.  Gazd. 
tört.  Sz.  IV.  93.  —  Gömörben, 
1606-ban  bizonyítva  van,  hogy  a 
juhászok  emberemlékezet  óta  se 
bárányaik,  sem  vetésük  után  nem 
fizettek  ;  adtak  a  kir.  dézsmások- 
nak  két  sajtot  és  egy  hevedert  — 
opaszok?  —  vagy  az  utóbbi  he- 
lyett 6  pénzt. 

*Juhászrend.ek  —  J.  Balaton- 
mell. —  az  összeszoktatott  kate- 
góriák szerint :  Kosos,  Ürüs,  Bir- 
kás, Harmadfües  (előhasi),  Tok- 
lyós.  Bárányos. 

*  Juhászszabadalom  —  M.  Gazd. 
tört.  Sz.  IV.  92.  —  „Valaszká 
Sloboda"  Gömörben,  talán  1848-ig. 
A  krasznahorkai  és  csetneki  juhá- 
szok már  1635-ben  alkottak  tár- 
sulatot. 

*  Juhászszervezet  —  Békés  — 
Számadó,  Bojtár,  Kisbojtár,  Ellető, 
Fejős,  Kosos,  Bárányos,  Ürüs, 
Meddő,  Nyájajuhász. 

Juhásztat  —  Debreczen,  Nyr. 
7 :  329.  —  megszelídít.  Vö.  meg- 
juhászodik. 

Juh-czinozár  —  Szeged  vid., 
Mtsz.  —  juh-vágó,  juhokkal  ke- 
reskedő ember. 

Juhos  —  a  régiségben,  1341 
óta,  Oklsz.  —  az  a  gazda,  a  ki- 
nek juha  van. 


Juhos  gazda 


159 


Kárlátni 


*  Juhos  gazda  —  Kecskemét, 
1673.  évi  szabályzat  —  a  kinek 
juha  van.  Vö.  Előtanulmányok  368. 

Juh-pásztor  —  a  régiségben, 
Bszsz. :  yeh  paztor.  Ver.  71.  Jih 
pásztor  —  opilio,  vagyis  juhász. 

*Kacsmarm  —  Kiskunhalas, 
Nyr.  15: 142.  —  elkaparítani,  lopni. 
Ékacsmarni,  Halas,  Túrkeve,  Zala 
Mtsz.  Ua.  Szólás  Halason,  Mtsz. 
„Ha  húst  köUött  kacsmarni,  ára 
a  Dávid  szörnyen  kantáros  vót". 

*Kaczifántos  —  Somogy  m.  — 
hetyke,  kényes,  rátartós ;  különösen 
kanászokról ;  gyakori,  nem  is  ve- 
szik gúnynak.  (Baranyában  is  él. 
Mtsz.^ 

*Kalangyász  —  1715.  Feselnek 
falu  —  az,  a  ki  a  kalangyák  kö- 
zött, tehát  bitangban  legeltetve, 
azokban  kárt  teszen.  Vö.  Előta- 
nulmányok 272,  314. 

*  Kanász  —  sok  helyen  —  az 
a  disznópásztor,  a  ki  a  tenyész- 
téshez értett,  ezt  és  különösen  a 
kanokat  gondozta.  L.  Kanos.  A 
kanász  szó  a  régiségben  1141  — 
1161  óta  szerepel  —  Oklsz.  —  mint 
személynév  is :  Kanaz  stb.  A  ka- 
nász évszámra  kint  őrzi  a  serté- 
seket (Hatvan,  Nyr.  33  :  176.).  A 
tótság  is  átvette  (Nyr.  17 :  444.) 
Mondóka,  Körmenden.  Nyr.  2  :  469. 

„A  ki  minket  meggyaláz 
Pokuba  legyen  kanász 
Ott  se  legyen  egyebe 
Csak  e  kuli  tehene". 

(A  pokuba  =  pokolban). 

Kanászbojtár  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  VIII :  236.  —  a  ka- 
nász segítője. 


Kanászfattyú  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vm  :  236.  —  gyerek- 
sorban  levő  disznópásztor. 

Kanászgyerek  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vin  :  236.  —  gyerek- 
sorban levő  disznópásztor. 

*  Kanászszervezet    —    N.-Sza- 

lonta —  Számadó, Bojtárok:  Kanos, 
Koczás,  Sűdős,  Malaczos,  Fiadzós, 
Kutriczás.  —  F.-Szt.-Miklós,  Bi- 
har —  Számadó,  Számadóboj- 
tár, Súdős,  Koczás,  Kanos,  Ma- 
laczbojtár.  —  Felső-Tárkány  — 
1  Számadó,  Bojtár,  „a  mennyi 
kellett". 

*  Kanos  —  általánosan — uradal- 
makban az  a  pásztor,  a  ki  a  sertés- 
kanokat gondozta. 

*  Kantáros  —  K.-K.-Halas  — 
ügyes,  alkalmazkodó  legény.  Kan- 
táros bojtár:  ügyes  bojtár. 

*  Kappan  —  Kecskemét  XIX. 
század  eleje  —  nőtlen  juhászok, 
kik  télen  kisebb,  köralakű  sánczok 
közt  tanyáztak  (KadaElek).  *Ezek 
a  köralakú  sánczok  tulaj  donképen 
nyékek. 

*  Kapusember  —  1748  Karatna 
község  —  a  ki  a  tanorok  kapuját 
nyitja.  Vö.   Előtanulmányok  273. 

Kár  —  Tisza-Dob,  Nyr.  19  :  47., 
általánosan  —  a  pásztorok  nyelvén 
a  jószág  kártétele  vetésben,  vete- 
ményben.  „Kárba  van  a  jószág" 
a  m.  vetésbe  ment  a  jószág  s  ott 
kárt  okoz;  tilosba  megy. 

*  Kárlátni  —  1748  Karatna  falu 
—  a  kárt  ahhoz  értő  emberekkel 
megnézetni.  Vö.  Előtanulmányok 
274. 


Káromkodás 


160 


Kilakní 


*  Káromkodás  —  Kecskemét 
régisége  —  tilalom  alatt  volt. 

Kártélyozó  —  Őrség,  Vas  m. 
Nyr.  2 :  472  —  az,  a  ki  a  mezőn 
lop,  vagy  marháját  tilosba  ereszti, 
azaz  kárt  tesz. 

Kecskepásztor  —  Sz.  F.  B., 
Ver.  16.  —  a  kecskék  őrzője. 
Vö.  kecskés. 

*  Kecskés —  XVII.  század,  álta- 
lános —  a  kecskepásztor.  Monoron 
—  Nyr.  6 :  234.  —  gúnynév,  Magyar- 
Péeskán  —  Nyr.  5  :  286.  —  család- 
név. 

*  Kenéz  —  a  régiségben  —  pász- 
toroknál számadó  pásztor.  Ilyen 
értelemben  használja  az  Oklsz. 
1570:  „Kenezius  singiűos  anno 
soliiit  tempore  stronga  vnnm 
agnum  et  caseum".  Horvátország 
1758.  törvényében:  „knézii  domini 
comisssarii"  (Előtanulmányok  285, 
816.)  A  délszlávoknál  fejedelem, 
a  tótoknál  kíiaz  =--  pap.  A  kenéz 
a  szláv  szó  lágyítása.  —  Takáts 
szerint  MNy.  II.  23,  25.  —  a 
vlachus  és  rutén  pásztorszékhelyek 
élén  kenézek  és  soltészok  állottak. 
Krajnán  (Máramaros  m.)  1610-ben 
van  főkenéz.  Erdőszáda  1583.  évi 
összeírása  felsorol :  főkenézt,  mar- 
hával szolgáló  kenézt,  gyalogsze- 
res kenézt,  henye  kenéz  gazdákat, 
adófizető  kenézeket  és  szolgáló 
kenézeket. 

*  Kenyeresgazda  —  1796  Nád- 
udvar, Kunság  —  a  XVIII.  szá- 
zadban az  volt,  a  kit  a  gazdák 
Compossessoratusa  a  végett  válasz- 
tott, hogy  a  pásztorokat  kenyérrel 
és  egyéb  élelemmel  ellássa,  azt 


a  gazdáktól  földjeik,  vagy  az 
utczák  sorrendje  szerint  beszedje. 
Volt  a  gulyához  kenyeresgazda, 
nyáj  juh  ász-kenyeresgazda.  Előta- 
nulmányok 382,  383,  384.  Vö. 
pénzesgazda. 

*  Kenyérsor  —  Békés  —  az 
öreg  Mogyorósi  kanász  így  kezdte  r 
„Mikor  /cewí/érsorfea  bemegyek"  = 
mikor  rajtam  a  sor  stb. 

*Kérő  —  H. -Hadház  —  a 
számadó  gulyás,  a  ki  a  gazdákat 
feljárja,  hogy  eleségadásra  sor- 
rendszerint  felkérje.  L.  hozó. 

Kerülő  —  Szentes,  Nyr.  10 : 
430  —  csősz. 

Két-tejesgazda  —  Lz.  —  min- 
den renden  kétszer  kapja  a  rendes 
fejést. 

*Kéz  alá  —  általánosan  —  a 
jószágot  a  pásztor  őrzése  alá 
adni. 

*  Kezes  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  jótálló,  a  kit  a  juhász  állít 
a  községbeli  juhosgazgák  elé,  hogy 
anyagi  biztosítékuk  legyen  a  juhász 
kezére  bízott  juhokért. 

Kezes  csikós  —  Kkfélegyh. 
1750.  évi  jegyzökönyvében  — 
„kezes  csikós  conventio"? 

*  Kezet  beadni  —  a  közbírák- 
nak ;  egyezségek  ünnepélyes  meg- 
erősítése, a  „mely  ellen  semmi- 
nemű törvénybeli  remedium,  se 
contradictio,  inhibitio,  repulsio,  se 
bírókérés,  avagy  tilalom  nem 
obstálhat".  P.  86.  Cs.  K.  1628. 

Kilakni  —  Kunszentmárton, 
Nyr.  3  :  30.  —  „kilakik  a  pusztán" 


Kisbéres 161 

=  állandóan  kint  él,  kint  tartóz- 
kodik. 

Kisbéres  —  sok  helyen  — 
béresgyerek.  1517.  Oklsz.  Andrea 
Kysberes. 

Kis-bojtár  —  Hortobágy,  T.  M., 
MXy.  VIII:  236.  —  bojtárgyerek. 


*Kisbujtár 

borjak  őrzője 


—    Bugacz    - 
bojtár  gyerek. 


Kiskondás  —  Tatrangi  csángó, 
Erdély,  Nyr.  2  :  525.  —  gúnyneve 
annak,  a  ki  „mindég  betyáros 
ingbe  jár". 

*Koczás  —  Puszta-Szent-Miklós, 
Bihar  m.  —  a  nőstény  disznók 
pásztora. 

Kommenczió  —  sok  helyen  — 
a  latin  conventio ;  a  pásztoroknál 
egyezség  a  fizetés  dolgában;  sok- 
szorosan a  pénzbeli  és  természet- 
ben  való  fizetést  is  értik  alatta. 

Komplár,  kompolár  —  a  régi- 
ségben, Nyr.  35:289.,  Oklsz.  — 
kompanista,  a  tőzsérek  társgaz- 
dája. 1469  Petro  Kompolár;  1522 
Gregorius  Compolar.  L.  komplár- 
ság. 

*  Kompiáros  —  T.  S.  —  «tigy- 
nök"-féle;  de  leginkább  „kom- 
panista".   (Előtanulmányok    178.) 

*  Komplárság—  T.  S.  XVI.,  XVII. 
század  —  kompanistaság,  tőkések 
szava,  mely  a  társas  vásárlást 
jelentette,  de  a  föld  felvállalóinál 
is  dívott.  Ilyen  értelemben  1667 
(Oklsz.)  „Farkas  Márton  komplár- 
ságra  fordította  (Debreczen)  város 
földet".  Vö.  Előtanulmányok  178. 

Kompolár  —  1.  komplár. 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse 


Konász 

33 :  176.  - 


Kos 

Marosvásárhely,  Nyr. 
a  kanász. 


*Konesorgó  —  1748  Csongrád 
m.  stat.  —  bitang,  csavargó  értel- 
mében. (Előtanulmányok  261). 

Kondár  —  Fölső-Nyék,  Tolna 
m.  Nyr.  6  :  274;  Bars  m.  Mtsz.  — 
kondás. 


*  Kondás  —  általánosan  —  a 
disznókonda  őrzője,  a  ki  nyáron 
át  kint  él  a  jószággal  a  legelőn 
és  csak  ősszel  hajtja  a  helységbe. 
(Nyr.  33  :  176.  Hatvan  vidékéről  a 
kondás  szót  a  csürhés  értelmé- 
vel magyarázza  tévesen.)  Az  oláh- 
ban: kondás  (Nyr.  17:163.),  tót- 
ban: kondás  (Nyr.  17  :  446),  rutén: 
kondás  (Nyr.  25 :  298) ;  mindkettőbe 
a  magyarságból  került.  Túrkeve, 
Ecseg  pusztán  a  kondások  Gömör- 
ből  valók  voltak ;  fegyverük  a  bor- 
sodi és  hevesi  formával  azonos  ba- 
laska.  A  kondással  szemben  a 
csürhés  naponta  hazahajt. 


Kondász  —  Pápa  vid.  Tsz.; 
Csallóköz,  Nyr.  1 :  280.  Háromszék 
m.,  Nyr.  33 :  176.  —  a  kondás. 

*Korcsolyás  —  1658  Nagy- 
bánya a  városi  statútumban  — 
csőszféle  ember,  a  ki  a  bitangoló 
marhát  behajthatta,  a  legelőt 
őrizte.    Vö.   Előtanulmányok  221. 

Kos  —  Alattya,  Jász-Nagy-Kun- 
Szolnok  m.,  Nyr.  10 :  143  —  juhász 
gúnyneve ;  gyermekkorában  a  többi 
gyermekkel  játszva,  fejüket  össze- 
ütötték s  mivel,  mint  erősebb, 
minden  gyermeket  legyőzött,  rajta 
maradt  a  kos  név.  A  kos  öklelé- 
séről vétetett. 

11 


Kosos 


162 


Lábaserdő  csősz 


*  Kosos  —  Debreczen,  Jk.  Bala- 
tonmellék —  a  kosnyáj  pásztora. 

Kospásztor  —  Kkfélegyh. ;  Me- 
zőtúr, MNy.  VI:  279.  —  a  ki  a 
kosokat  legeltette. 

Kospétér  —  Nagy  -  Lengyel, 
Göcsej,  Nyr.  10  :  191.  —  Hofstetter 
nevú  ember  magyarosított  neve. 

*Kótyavetyé8  —  T.  S.  —  a  ki 
a  marhát  árverés  útján  vette. 

Kotyós  ember  —  Gyergyó, 
Marosszék,  Nyr.  34 :  262.  —  fuva- 
ros; talán  kótyagosságáról  így 
nevezve. 

Köpecz  —  Kalotaszeg,  Nyr.  28  : 
426.  —  kereskedő  ember:  „oda 
van  köpeczkedni"  =  marhával 
kereskedni.  A  tótból :  kupec  = 
kereskedő. 

Köpeczkedni  —  Kalotaszeg, 
Nyr.  28:426  —  marhával  keres- 
kedni. 

.    *  Köszmér  —  XVII.  század  T. 

S.  —  marhakereskedő.  Debreczen- 
ben  1714-ben  van  12  köszmér. 
(ZoltaiNyr.  35:91.)  Vö.  Előtanul- 
mányok 178.  1.  kuszmér  is. 

*  Követés  —  1635:  Szatmár  m. 
tanuvallatása.  (Előtanulmányok 
213.)  —  „Az  nyomást  szabadoson 
járhatták;  az  Krasznán  túl  az 
erd6  felől  követés  által  járhat- 
tak" *szerint,  a  szabadon  járáson 
kívül  valószínűleg  soros  vagy 
szerre  legelés  is. 

Krabat  —  1548  óta  a  XVI. 
században  a  bécsi  királyi  és  ka- 
marai rendeletekben.  T.  S.,  Nyr. 
32  :  87.  —  Kroát,  horvát ;  horvát 


marhahajtó,     általánosan     hajtó 
értelemben  használják. 

Kupecz  —  több  helyen  állat- 
kereskedő, pl.  lókupecz,  disznó- 
kupecz.  Tót  szó. 

Kurrencs  —  Göcsej  —  csordás. 
Nyr.  2:474. 

Kurta-gulyás  —  Kiskunhalas, 
Nyr.  22  :  142.  —  50—60  marha 
gulyása.  Vö.  kurtagulya  (szarvas- 
marha alatt). 

*Kurtakoresmárulás  —  Kecs- 
kemét régisége  —  korhelykedés. 

Kuszmér  —  Debreczen,  Nyr. 
35  :  91.  —  köszmér,  uo. ;  kuszmir, 
Oklsz.  a  régiségben, — marhakeres- 
kedő, a  ki  azonban  csak  kicsiny- 
ben kereskedik.  1702  Debreczen: 
„A  kuszmérokrul  vagyon  sokszori 
végezés,  ha  rajta  kapják,  a  bá- 
rány húst  tőlük  el  vehetik". 
(Sárosi  tótoknál,  Nyr.  34:479. 
kuszmér  =  szűcs.)  Vö.  köszmér. 
*Ez  utóbbi  tévedés,  mert  a  tót- 
ságon a  szűcs  =  kuswir,  ez  pedig 
nyilván  a  német  Kürschner. 

Kutricza  —  Nagyszalonta  — 
alacsony  ól,  a  melyben  az  anya- 
disznók fiadzanak. 

*Kutriczás  — Nagyszalonta  — 
a  fiadzó  disznók  őrzője. 

*  Különkenyeres  —  1615  — 
a  Pelsőcz  város  és  Szalócz  falu 
közti  perben,  fogott  bírák  ítéle- 
tében :  az  az  ember,  a  ki  a  maga 
kenyerén  élt,  tehát  önálló  volt. 
Előtanulmányok  207. 

Lábaserdő  csősz  —  Cserhát, 
Mtsz.  —  az    az    erdőcsősz,   a  ki 


Lakos  163 


csak  a  védelmi  teendők  teljesíté- 
sével van  megbízva. 

*  Lakos  —  Kiskunhalas,  Kecs- 
kemét —  az  a  bojtár,  a  ki  a 
cserényben  maradt,  vitte  a  gazda- 
ságot, főzött,  beoltotta  a  tarhót, 
összegyűjtötte  a  száraz  tőzeget, 
fejte  a  teheneket ;  tisztán  tartotta 
a  cserény  környékét,  de  mikor 
a  gulya  a  cserényhez  jött  és  le- 
hevert, a  pásztorok  pedig  alvásra 
tértek,  a  lakos  ügyelt  a  jószágra 
is.  L.  Talyigás,  Tanyás. 

*Lappangtató  —  T.  S.,  XVI., 
XVII.  század  —  marhatolvaj, 
„marlialappangtató". 

*Látó  —  Baja,  Nyr.  33 :  531. 
T.  S.,  MNy.  1:356.  —  a  bécsi 
„Beschatier'* ,  a  ki  az  eladó 
marhákat  megvizsgálta,  mielőtt 
tovább  hajthatták ;  de  a  látó  itt- 
hon is  megvolt  s  ellenőrző,  fel- 
ügyelő tisztet  végzett,  mint :  hús- 
látó, borlátó,  sárlátó,  révlátó ; 
(analogonja:  malombíró,  csúrbíró, 
czéhbíró,  majorbíró,  révbíró).  A 
látó  szó  a  meglát  =  megvizsgál 
igéből. 

*  Látomást  vallani  —  Kecske- 
mét régisége  —  mint  szemtanú. 
Vö.  Hallomást  vallani. 

Legeltető  pásztor  —  Sz.  F.  B, 
—  az,  a  ki  a  jószágot  legeltette. 

*  Legény  —  Munkácsi  —  alán 
elem :  juvenis,  adolescens  stb., 
a  régiségben  legnen. 

*Leváltam  —  T.  S.,  Kecske- 
mét —  az  akasztófáról  a  jó 
juhászt,  vagy  váltsággal  kiszaba- 
dítani a  jó  pásztort. 


Lótanitó 

*Lignatió  —  XVII.  század  — 
a  faizás,  a  latin  lignum  =  fától. 

*Lixa  —  XII.  század  —  a 
legalsóbbrendú  szolga ;  pásztor- 
kodva is. 

*Lóbeli  ügy  —  Mezőtúr  —  a 
lókötők  szava,  mikor  a  törvény- 
nyel összeütköztek  ;  lóbeli  sor  is. 

*Lóc8Íszár  —  általánosan  — 
lókereskedő.  A  Kiskunságban 
Nyr.  3  :  565.,  lókínzó,  lónyúzó. 

*Lódoktor  —  általánosan  — 
állatorvos. 

*Lófő  —  székely  szó  —  a  szé- 
kelyek régi  szervezetében  a  má- 
sodik rend,  mely  saját  lován  és 
saját  költségén  tartozott  a  had- 
ban szolgálni,  lehetett  hadnagy gyá, 
béke  idején  székbíróvá.  (Előtanul- 
mányok 157.) 

Lófőség  —  1463,  Marosszék  — 
a  székelység  második  rendje, 
mely  saját  lován  és  költségén 
végezte  katonai  kötelezettségét. 
(Előtanulmányok  151,  157.) 

Lóhajtó  —  1577,  Kolozsv.  glossz., 
Nyr.  36  :  227.  —  kocsis  értelmé- 
ben. 

*Lókötő  —  általánosan  —  ló- 
tolvaj,  de  a  cselekvés  nem  meg- 
bélyegző, hanem  virtus,  a  lovas 
nomád    eredetet   bizonyító  elem. 

*Lókupecz  —  általánosan  — 
lókereskedő. 

Lópásztor  —  Bszsz.  —  low 
pastor :  lovak  őrzője. 

Lótanitó  —  a  régiségben  — 
a  lovat  nevelő  lovász.  1623 :  „Az 
ló-tanítót    gyakran   magához   hi- 

11* 


Lótörő 


164 


Marhakár 


vassá,  megfenyegesse,  lásson  igen 
jól  hozzájok  és  tanítsa  őket  szé- 
pen". 1476  óta,  Oklsz.,  személy- 
név is:  Lothaneytho. 

Lótörő  —  Kopács,  Drávamell., 
Nyr.  16:431,  6  :  374.  —  lóherélő  ; 
a  törésről  vagyis  herélésről. 

Lóval  bánó  —  Oklsz.,  1548.  — 
„Lowalbano"  =  aki  a  lovat  kezeli. 

*  Lóval  imádkozni  —  hiábavaló 
törekvés. 

Lovaslegény —  1265  „jobagio- 
nes  equestres,  qui  vulgariter  lo- 
vaslegen  nuncupantur" ;  lovász. 
Nyr.  8:551. 

♦Lovász  —  T.  S.  —  lóistálló 
körül  foglalkozó,  idomító.  Sz.  F. 
B.,  louasz. 

*Lóvá  tenni  valakit,  —  álta- 
lánosan —  rászedni. 

*Lovazón  —  1236 :  a  magyar 
lovász  latinizálása :  „terras  per 
Lovazones  (Agazones)  ablatus. 
Előtanulmányok  127. 

*Lózsián  —  Szabolcs  —  ló- 
zsivány  =  lókötő. 

Magyar  juhász  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  VIII:  236.  —  az,  a 
ki  a  magyar  juhokat  őrzi.  A 
rangsorban  hátrább  áll;  *a  bir- 
kás elébe  vág. 

*Majorbiró  —  1648.  I.  Rákóczi 
György  rendje  —  a  majorban 
az,  a  mi  az  udvarbíró  az  udvar- 
ban ;  sok  helyen  csúrbíró.  Erdély, 
egyértelmű  a  számadóval.  Oklsz. 
1637.  1.  Szkotár. 

*  Majoros  —  több  helyen,  a 
Mtsz.    szerint    Szirákon,    Nógrád 


m.  —  gulyás ;  de  ez  a  meghatározás 
alighanem  téves,  mert  majoros 
rendesen  a  juhászok  főembere^ 
a  ki  a  fejesre  ügyel  fel.  így: 
nyárádmenti  székely  juhászok,. 
Maros-Torda  m.;  Márkod,  Maros- 
Torda  m. ;  Selye,  Maros-Torda  m. 

'^Malaczbojtár  —  P.-Szent- 
Miklós,  Bihar  m.  —  a  malaczok 
mellett  őrködő  bojtár. 

Malaczos  —  a  régiségben,. 
Oklsz.  —  a  ki  a  malaczokat  gon- 
dozza. 1453 :  Malachwser  =  Ma- 
laczosér  ;  disznók  heverő  patakja. 

Malmot  vágni  —  Kecskemét 
régisége,  XVI.,  XVIL  sz.  —  ve- 
rekedéskor az  ellenfelet  felemelve 
földhöz  vágni.  (Nyr.  32 :  90.  Szá- 
zadok, 1907:55.) 

Marhabánó  —  Rimaszombat,. 
Gömör  m.,  Nyr.  17 :  573.  —  marha- 
gondozó falusi  ember,  a  ki  a 
városi  tehenesgazdákhoz  reggel- 
este bejár,  a  városba  a  tehene- 
ket ellátni.  A  Barkóságban,  Nyr. 
32:523,  marhát  gyógyítani  tudó 
ember. 


*  Marha-gyógyitó 

Pál  —  állatorvos. 


Edvi  Illés 


♦Marhagyüjtő   —  T.    S.    —   a 

ki  a  gazdák  „tőkéit"  összeszedi  és 
összetereli. 

Marhakár  —  Oklsz.  —  1683  : 
„Az  országnak  nagyobb  része  a 
török  parancsolatjából  kimenvén 
Győrhez,  sok  ember  s  marhakár- 
ral j övének  meg"*  Itt  a  marhában 
esett  kárt  jelenti.  Különben  or- 
szágosan rendesen  a  marha  kár- 
tétele. 


Marha  kuszmír 


165 


Ménespásztor 


Marha  kuszmír  —  Debreczen, 
1712.,  Oklsz.  —  marhakereskedő. 

^Marhaloppangtató  —  XVL, 
XVII.  század  T.  S.  —  marhasik- 
kasztó. Vö.  Előtanulmányok  178. 

Marhás  —  Oklsz.  —  az,  a  ki- 
nek marhája  van.  1467  :  Andreas 
Marhas.  1668:  Mind  gialogh  szeres 
s  mind  marhás  ember.  A  marhás 
ember,  ha  tsak  két  ökre  van  is, 
fizet  két  kereszt  búzát,  16  kévé- 
jével. 1711 :  A  mely  rétek  vágy- 
nak, azokban  a  marhátlan  embe- 
rek tartoznak  délig  kaszálni,  a 
marhás  emberek  behordani.  A 
marhás  ember  fuvarral  szolgált ; 
a  marhátlan  gyalogszerrel,  mun- 
kával. 

*  Marhás  gazda  —  Kecskemét 
a  régiségben  —  annyi  mint  va- 
gyonos, innen  marhásabb  =  jobb- 
módú, marhátlan  ==  szegény.  Vö. 
marhás. 

*  Marhátlan  gazda  —  Kecske- 
mét —  1.  Marhás  gazda. 

.  Marhavevő  —  1577.  kolozsvári 
glosszák,  Nyr.  36  :  423.  —  marha 
veuö. 

*  Meddő  juhász  —  Kecskemét 
—  a  ki  a  fiavesztett  vagy  más 
okból  nem  tejelő  juhokat  legel- 
tette;  oláhlakta  vidéken  ez  ameddő 
pakulár. 

*  Meddő  pakulár  —  Márkod, 
Maros-Torda  m.  —  juhászbojtár, 
a  ki  a  meddő  juhokat  és  a  bárá- 
nyokat legelteti.  Vö.  pakulár. 

*Megárúlni  —  1615.  Győr,  T. 
S.  —  megalkudni  értelemben  is. 


Megjuhászodik  —  általánosan 

—  megfélemlik,  lecsendesedik. 

Megkanászodik  —  Háromszék 
m.,  Nyr.  33  :  176.  —  a.  m.  meg- 
juhászodik. 

*  Meglakni  a  pusztát  —  Kecs- 
kemét régisége  —  a  pusztán  meg- 
maradni, a  helyet  megtartani. 

Meglátni  —  T.  S.,  MNy.  1 :  356. 

—  megvizsgálni ;   innen  húslátó, 
borlátó  stb. 

Megtézslázni  —  sok  helyen  — 
ökröt  járommal  (tézslával)  ellátni. 
A  régiségben  átvitték  a  kalodával 
való  büntetésre :  1722.  —  Oklsz. 

—  Borsod   m. :    „megtézslázták" 
a.  m.  kalodába  zárták. 

*Megunszolás  —  T.  S.  XVI., 
XVII.  század  —  tőzsérek  szava, 
úgy  látszik  a  megintés,  a  melyért 
asztalpénzt  fizettek.  Előtanulmá- 
nyok 178. 

*  Megváltozni  —  T.  S.  XVI., 
X\H.  század  —  megváltani  ér- 
telmében ;  a  tőzsér  czéhbe  beadta 
magát,  lefizette  a  körösztpénzt  és 
evvel  „megváltozott"- 

*  Megzöcskölni  —  Kecskeméti 
régiség  —  agyba-főbe  verni,  meg- 
dögönyözni, kárt  tenni  egymásban. 

Méneshajtó  —  Sz.  F.  B.  — 
menés  haito  =  csikós. 

Ménespásztor  —  általánosan 
a  r-égiségben  —  a  lovak  pásztora, 
vagyis  csikós.  Oklsz.,  1425:  Pet- 
rus  Menespazthor.  1544 :  attam 
az  menés  pásztornak  flór  II.  Ko- 
lozsv.  glossz.,  1577.,  Nyr.  36 : 
366.  menés  paztor.  1584:  Mynes 
paztor  Pöre  János.   1588 :  Menés 


Menős 

-paztor.  1728 :  Miskolcz,  „Protes- 
tál solemniter  az  Menés  Pásztor 
arrtil,  hogy  Actor  Uram  Danyi 
nevű  szolgája  az  Lónak  gondgyát 
visellye  és  nyűgben  vesse,  mivel 
hogy  idegeny  és  igen  szökő  is 
volna  azon  ló,  az  Menésben  meg 
sem  maradna,  Debreczenben, 
XVIIl.  század  elején  ménespász- 
tor. (Z.  L.,  M.  Gazd.  tört.  Sz.  XII. 
1905.  2.) 

Menős  —  Sopron  (Tud.  Gyújt. 
1840.)  Nyr.  34 :  485.  —  csavargó. 
(Pásztorok  nevezik  menősnek.) 

Mészár  —  Oklsz.  —  1453  : 
Mezaar  (Somogy  m.,  helys.) ; 
1650:  „Az  henteller  meszarok". 
A  m.  mészáros,  *a  tót  meso  =  hús, 
mesjar  =  mészáros.  Henteller  = 
hentes. 

Mészáros  —  általánosan  — 
marhaölő.  A  régiségben  1405  óta 
Oklsz.  Vö.  Mészár. 

♦Mezei  gróf  —  Vas  m.,  1649. 

—  Nádasdy  Ferencz  utasításában  : 
„marhapásztorok  vagy  mezei  gró- 
fok". Vö.  Előtanulmányok  192. 

Mezőbiró  —  sok  helyen  —  a 
mező  felügyelője.  Vö.  bíró. 

Mokány  —  Lz.  —  havasi  oláh, 
*  innen  Mokány  ló  =  havasi  fajta. 

Monyator — Székelység,  Nyr.  4 : 
236.,  Erdély,  Nyr.  23  :  438.,  Hatod, 
Háromszék  m.,  (P.  Gy.) ;  monyo- 
tor  —  Orbán  Balázs,  Székelyf., 
(I.  80.)  Nyr.  37  :  92.,  munator  Mtsz. 

—  az  a  juhpásztor,  a  ki  a  fejő 
juhokat  a  fejő  likon  át  a  sztrungába 
bocsátja.   A   szó   nyilván  a  latin 


166 Nyájkondás 

Monitor  =  intő-tői   ered,  mert  a 
juhokat  intésre  eresztgeti. 

Móré  —  Lz.  —  a  nagy  turmát 
őrző  pakulár  segítője. 

Mulgetor  —  Lz.  —  fejő  pász- 
tor. *A  latin  Mulgere  =  fejni 
szótól  ered.  Vö.  Monyótor. 

*  Nemtelen  —  XVIIL  század 
Csongrád  m.  statútuma  1799.  — 
a  ki  nem  nemes  ;  kártételkor  azt 
megbotozták,  a  nemes  fizetett.  Sz. 
F.  B.  szerint :  nemtelen  =  paraszt, 
az  ignobilis. 

*Nyájajuhász  —  1772.  Hajdú- 
ság, Kecskemét,  Alföld  —  az  a 
számadó  juhász,  a  ki  nem  fejős 
juhot,  hanen  ürüket  vagy  meddő- 
ket legeltetett,  tehát  nem  fejt,  sem 
sajtot  nem  l^észített.  Ez  legto- 
vább volt  nomád.  (Előtanulmá- 
nyok 242.)  Vö.  nyáj  juhász,  fejő- 
juh,ász. 

*  Nyáj  juhász  —  1750 :  Kiskun- 
félegyháza ;  1773  :  Kecskemét ; 
1796:  Nádudvar;  Mezőtúr,  MNy. 
VI :  279  :  Hortobágy  (T.  M.)  MNy. 
VIII :  236.  —  az,  a  ki  több  gazda 
falkájából  alakított  nyájat  legel- 
tet. (Előtanulmányok  382.)  Vö. 
nyájajuhász,  számadó  juhász. 

Nyájkanász  —  Hortobágy,  (T. 
M.)  MNy.  VIII:  236.  —  számadó 
disznópásztor,  a  tenyésztésre  szánt 
disznók,  különösen  kanok  őrzője. 

Nyájkondás  —  Hortobágy,  (T. 
M.)  MNy.  VIII:  236.  —  számadó 
disznópásztor,  a  ki  éven  át  kint 
legelő  kondát  őriz. 


Oculált  kondás 


167 


Öreg  csikósbojtár 


*  Oculált  kondás  —  Sárospa- 
tak, 1719.  —  a  „külföldi"  kondás, 
kit  a  makktermés  becslésére  el- 
hívtak; tehát  a  kebli  kondások 
közé  szemzett.  Előtanulmányok 
235. 

*Oculatio  —  Sárospatak,  1719. 

—  szegődtetés,  1.  oculált  kondás. 

*Opilio  —  Anonymus  I.  fejezet 

—  juhász.    Előtanulmányok  118. 

*  Orozni  —  Kecskemét,  a  régi- 
ségben —  ellopni.  Vö.  orság. 

*Orság  —  T.  S.  Kecskemét  — 
egyértelmű  a  lopással.  Vö.  orozni. 

*  Ostoros  —  általánosan  —  az 
ostorral  bánó  pásztor,  rendesen 
béres  gyerek.  T.  S.  szerint  a  XVI., 
XVII.  században  a  marhahajtás- 
nál ostorral  terelők,  szemben  a 
bottal  terelő  botosokkal.  (Előta- 
nulmányok 178.)  Vö.  ustoros. 

*Oszkotár  —  1633.  a  kománai 
összeírás  —  kondás,  disznópász- 
tor, de  az  Oklsz.  szerint  juhász 
is.  Az  oszkotár  szó  a  szláv  skutár 
magyaros  alakja.  (Előtanulmányok 
187.)  Vö.  oszkotárság,  skutar,  sku- 
társág,  szkotár. 

Oszkotárság    —    1637.    Oklsz. 

—  „Uadnak  három  oszkotarsagh 
allya  sereg  Juhok.  Első  oszkotar- 
sagh alatt  vagyon  feyeös  Juh  226. 
Meddő  eöregh  juh  24.  Második 
szkotarsagh  allya  maiorsagh  Juh. 
Eöregh  bárányos  Juh  78.  Ez  idej 
kos  barany  35  etc".  Oszkotárság 
tehát  itt  juhpásztortanyát  jelent. 
A  szó  a  szláv  skutar,  skutárság 
magyarosítása.  Vö.  Oszkotár. 


Ökör  csordás  —  Kiskunfél- 
egyháza, 1749.  évi  jegyzőkönyve 

—  az  ökörcsorda  őrzője. 

*  Ökörgulyás  —  Kába  —  az 
ökörgulya  pásztora. 

Ökör  pásztor  —  1577.  Kolozsv. 
glossz.,  Nyr.  36 :  68.  —  ekewr 
pastor ;  Sz.  F.  B.  baro  va^  ókor 
pásztor ;  Bszsz.  ekur  paztor ;  Ver. 
14.  ökör  pásztor;  a  latinságban 
már  Anonymusnál  hubulcus  (Elő- 
tanulmányok 117.)  ökröket  le- 
geltető. 

Ökörtőzsér  —  1557.  Oklsz.  — 
„Neque  Negociatores  wulgari  Ser- 
mone  et  Hungarico  idiomate  Ew- 
kewr  Thewzer  vocati  soliti  nun- 
quam  ad  Officium  laniorum  se  se 
intromittere  et  illis  vti  et  gaudere 
valeant  atque  possint"  ökrökkel 
kereskedő,  marhakupecz. 

Ökrész  —  Olaszfalu,  Veszprém 
m.,  Njrr.  17 :  47.,  ökrisz,  Bacsfa, 
Csallóköz,  Nyr.  16:92.  —  az 
ökrök  pásztora. 

Ökrisz  —  1.  ökrész. 

Ökrös  —  Olaszfalu,  Veszprém 
m.,  Nyr.  17:47.  —  az  ökrök 
pásztora. 

*  Öregbojtár  —  Bugacz-Monos- 
tor,  öregbujtár  uo.  és  általánosan 

—  gulyánál,  kondánál  és  ménes- 
nél a  bojtárok  feje,  alárendelve 
a  számadónak.  Van  tehát  öreg 
csikósbojtár  (a  ménesnél)  és  öreg- 
bojtár a  kondánál  és  gulyánál. 

*  Öregbujtár  —  1.  öregbojtár. 

*Öreg  csikósbojtár  —  Kecske- 
mét, Bugacz-Monostor   —    a  esi- 


Őreggazda 

kósboj tárok   feje,    alárendelve    a 
számadó  csikósnak.  Vö.  öregbojtár. 

*  Öreggazda  —  Kecskemét  — 
a  régiségben  az  a  választott  gazda, 
a  ki  a  pásztorok  fölött  állott  és 
gondoskodott  ellátásukról,  gazdá- 
ról gazdára  szedve  be  a  járulékot. 
Katholikusok  és  reformátusok  kü- 
lön-külön. Az  öreggazdát  a  tanács 
bízta  meg  a  pásztorok  fölfoga- 
dásával. Vö.  tőkegazda,  tőkés- 
gazda. 

Öregrend  ember  —  Ege,  Ud- 
varhely m.,  Nyr.  29  :  190.  —  öreg 
ember  (60  éven  túl). 

*  Őrzető  —  Kecskemét  —  őrizés, 
ilyen  alkalmazásban  :  „magán  őr- 
zető", megkülönböztetésül  a  hiva- 
tásos pásztorral  való  őrzéstől.  Kis- 
kunfélegyháza, 1781—1801.  évi 
jegyzőkönyvei  is  említik  az  „őr- 
zetőt". 

Őrző  —  moldvai  csángó,  Nyr. 
31 :  85  —  őrző-pásztor. 

Összehajt  —  1632.  Oklsz.  — 
„Ha  penigh  valamelyik  Jobagy- 
nak  any  Disznaja  ninczen,  hogy 
tizre  kelnek,  az  oly  ember  más- 
sal vagy  harmanis  eöszue  haitiak 
disznojokat  es  ugy  adnak  tizedet 
de  valto  pénzel  nem  tartoznak",  itt 
tehát  összehajt  =  egy  kondába 
verni  a  disznókat. 

Öszvér  őrző  —  Sz.  F.  B.  — 
eöszuer  órzö,  az  öszvérek  pásztora. 

Öszvérpásztor  —  Bszsz :  ezuer 
pasfor ;  Sz.  F.  B. :  oszuerrel  hano 
—  mulio,  azaz  az  öszvér  őrzője. 

*Pakulár  —  Erdély,  általáno- 
san ;    Lz.    Marosvásárhely,    Nyr. 


168 Pásztor 

9:428;  Székelyf.,  Tsz.,  Nyr.  23: 
483;  Selye,  Maros-Torda  m.,  P.  Gy. 

—  juhászbojtár ;  oláhosan  pakulár 
a  latin  baculus  =  bot-tói,  tehát 
hotos,  mert  bottal  őriz.  A  régi- 
ségben 1692  óta  Oklsz.  (Vö.  Elő- 
tanulmányok 196.)  Márkodon,  Ma- 
ros-Torda m.,  P.  Gy.  szerint  van 
fejő  pakulár,  meddő  pakulár  és 
pakuláríiúk.  Vö.  pakurar. 

íPakulárfiú  —  Márkod,  Maros- 
Torda  m.  —  juhászbojtárgyerek; 
az  oláhosított  latin  baculus  =  bot- 
tól, mert  bottal  őriz. 

Pakurar  —  Lz.  —  még  olá- 
hosabban  pakuraru.  Uo.  a  paku- 
lár, 1.  0. 

Paraszt  ember  —  Sz.  F.  B.   — 

Rusticus,  agrestis  homo. 

*  Paraszt  tiszt  —  1674.  Nagy- 
szőllősi  rendtartás  —  parasztsor- 
ból való  csősz  vagy  kerülő.  (Elő- 
tanulmányok 223.) 

*Pascuatio    —    XVII.    század 

—  legeltetés. 

Pásztor  —  általánosan  —  a  ló, 
szarvasmarha,  disznó,  juh  stb. 
őrzője,  legeltetője,  gondozója.  A 
régiségben  1095  óta  Oklsz.  1095  : 
Aratores  in  cupan  Poscuba  zartou 
Ratun  Scelleres  Paztur  Lopü  tunc 
bókon  woiadi.  1240 :  Pazthor- 
hatara ;  1370  óta  személynév.  1522 : 
Ad  terras  arabiles  Pazthormezeye 
vocatas.  A  kolozsvári  glosszák 
szerint  Nyr.  36 :  366.,  pastor,  ba- 
rom paztor,  dizno  paztor,  menés 
paztor.  Miklosich  szerint  ószlovén- 
ben  pastyrí,  uj szlovénben  pastir 
(Nyr.  11 :  363.).  —  *Pásztor  —  T. 
S.,   Kecskemét  —   megkülönböz- 


Pásztorbíró 


169 


Pénzesgazda 


tetve :  ménespásztor,  csikós,  gu- 
lyás, göbölypásztor,  lovász,  ökör- 
pásztor, csordapásztor,  nyájjuliász, 
kospásztor,  fejős  juhász,  ellető 
pásztor,  meddő  juhász,  sztrenga- 
hajtó,  garabó  csikós,  bojtár, 
rideg  legény,  falkás  pásztor, 
göbölyös,  kondás,  csikós  boj- 
tár, szénázó-,  szalmázó -legény, 
marhagyújtő,  ökrész,  sőrepásztor, 
sőrés. 

Pásztorbíró  —  1649.  Vas  m., 
Nádasdy  Ferencz  utasítása  (Elő- 
tanulmányok 192.)  —  az  első 
valóságos  pásztorczéhben  annak 
elöljárója. 

*  Pásztor  elé  adni  —  a  lábas- 
jószágot =  legeltetés  végett  reá- 
bízni, hogy  szemmel,  azaz  :  maga 
előtt  tartsa.  (Előtanulmányok  163, 
196,  260.) 

*  Pásztor     eleiben      adni     — 

Kraszna  m.,  Statut.  1739.,  ma  is 
általános  —  a  pásztor  elébe  adni, 
hogy  a  rábízott  jószág  mindég 
szeme  előtt  legyen.  (Előtanulmá- 
nyok 260.) ;  pásztor  elé  adni. 

Pásztorember  —  Kecskemét, 
XVII.  század,  T.  S.,  Nyr.  32  :  154. 
—  Ménespásztor,  Csikós,  Gulyás, 
Göbölypásztor,  Lovász,  Ökörpász- 
tor, Csordapásztor,  Ny  áj  juhász, 
Kospásztor,  Fejős  juhász.  Fejős 
pásztor.  Ellető  pásztor,  Meddő 
juhász,  Sztrengahajtó,  Garabó 
csikós.  Bojtár  (v.  voydár)  1.  o., 
Rideg  legény,  Falkás  pásztor, 
Göbölyös,  Kondás,  Fejős  gulyás. 
Csikósbojtár,  Szénázó-,  Szalmázó- 
legény,  Marhagyújtő,  Ökrész, 
Sőrepásztor  v.  Sőrés. 


Pásztorkodni    —  1692.  Oklsz. 

—  őrizni :  „szőlőpásztoroknak, 
mikor  pásztorkodnak". 

*  Pásztorolás  —  a  régiségben  — 
a.  m.  legeltetés.  L.  pásztorolni. 

*Pásztorolni    —  a  régiségben 

—  legeltetni.  1581.  Oklsz.  „Ha 
valaki  lovát  vagy  egyébféle  bar- 
mát a  csóvás  parlagon  pásztor  ol- 
tatja vagy  rá  köti  Sz.  János  na- 
pig, 3  girán  maradjon".  1610 — 
1718  :  Marosszék  constitutiója  :  az 
határokat . . .  pásztor  alják  ;  1744  : 
Csík-Gyergyó  és  Kászonszék  con- 
stitutioi :  a  pásztorok  kikelettől 
hó  leestig  .tartoznak  pásztorolni  a 
marhát.  (Előtanulmányok  218, 
261.)  1719:  kiknek  juhait  hagyá 
pásztorolni.  (Cantionale  Catholicum 
p.  368.,  Nyr.  30:430.)  Vö.  pász- 
torolás. 

*  Pásztorok  rendje  —  Bugacz, 
T.  M.  I.  —  Marhánál:  Számadó 
gujás.  Öreg  huj  tár.  Második  buj- 
tár.  Harmadik  bujtár,  Kis  bujtár. 
Lakos.  Lónál :  Számadó  csikós. 
Öreg  bujtár.  Második  bujtár,  Har- 
madik, kis  csikós  bojtár.  Bang 
szerint :  Gulyás,  Csikós,  Juhász, 
Kanász. 

*Pásztoros  —  1581.  Oklsz.  — 
„Az  tilalmasban  ha  valami  bar- 
mot találnak,  \idi  pásztoros  leszen 
is,  behajtsák".  Fásztoros  tehát  = 
pásztor,  őrizete  alatt  levő,  nem 
bitang  marha. 

*  Pásztorszervezet  —  Kába  — 
Ökörgulyás,  Üszőgulyás,  Borjú- 
pásztor, Bojtár,  Csordás. 

♦Pénzesgazda  —  1796.  Nád- 
udvar a  régiségben  —  a  gazdák 


Persecutor 


170 


Rántmester 


választottja,  a  ki  a  pásztorok  el- 
tartására -szánt  pénzt  beszedte, 
fizette  és  elszámolt.  (Előtanulmá- 
nyok 382,  383,  384.)  Külön-külön 
volt  a  gulyának  pénzes  gazdája, 
csikós  pénzesgazda.  Vö.  kenyeres- 
gazda. Alföld. 

*  Persecutor  —  1794.  Előtanul- 
mányok 258.  —  csendbiztos,  ható- 
sági lovastiszt,  a  ki  a  közrendre 
ügyelt. 

*PÍ8tor  —  1169.  Előtanulmá- 
nyok 124.  —  „septem  domos  pi- 
storum  =  kenyérsütő,  kenyeres. 

Pógár  embör  —  Balatonmell., 
Somogy  m.  —  paraszt  földmíves. 
Nyr.  16:477. 

Pogonyics  —  Lz.  —  marha- 
hajtó kis  gyermek.  Oláh  szó. 

*Poszogó  —  Kiskunhalas  — 
fingó,  a  szamárháton  járó  juhász 
csúfneve  :  „A  poszogó  juhászkoma 
mögülte  a  Bertalant"  (a  szamarat). 

Pudar  —  Dunántúl  —  pásztor. 
Nyr.  5:228. 

*Puhánes  —  Puszta-Dinnyés- 
hát, Heves  m.  —  a  kisbéres. 

*Purzsás  —  Debreczen  —  er- 
délyi juhos  emberek,  kik  nyájaik- 
kal télire  bevonultak,  hogy  Deb- 
reczen körül  a  takarmány  fölös- 
legét felhasználják.  (Fényes  Elek 
M.  0.  geogr.  szótára  1851.) 

*Pusztabiró  —  Kecskemét, 
1829.  —  széles  hatáskörrel  bíró 
város-gazdája,  a  pusztákon  a  leg- 
nagyobb méltóság;  ügyelt  a  ha- 
tárra, a  határdombokra,  a  legel- 
tetés rendjére,  bírságot  szabott 
ki  és  szedett  be,  felügyelt  a  ku- 


takra, vályúkra  és  vedrekre,  szár- 
nyékokra, felvette  a  széksóseprés 
dézmáját,  a  „nyalatkodó"  pász- 
torra hat  botütést  mérethetett,  a 
pusztázó  hadnagyokat  és  csőszö- 
ket utasította. 

*  Pusztagazda  —  Kecskemét, 
1821  —  a  városnak  a  pusztán 
való  megbízottja. 

*  Pusztázó  —  1750,  Szeged 
statútuma  —  lovas  mezőőr.  (Elő- 
tanulmányok 278.)  Vö.  pusztázó 
hadnagy. 

*  Pusztázó  hadnagyok  —  Kecs- 
kemét, 1821.  —  a  biztonság  és 
rend  fenntartására  hivatott  fegy- 
veres lovasok,  kik  a  pusztázó 
legények  fölött  rendelkeztek ;  köz- 
vetlenül a  pusztabírónak  voltak 
alárendelve.  Vö.  pusztázó. 

*Pusztenmeister  —  XVIII.  sz., 
Székesfejérvár,  Ditz  —  a  juhász- 
czéhet  alkotó  külföldi  (német) 
juhászmesterek,  egygyek  a  bir- 
kásokkal.  (Előtanulmányok    253.) 

*Rácz  —  T.  S.  —  a  török  ki- 
verése  után  sok  rácz  pásztorko- 
dott az  alföldön  ;  ezeknek  jellem- 
zését úgy  adta  a  magyarság: 
„Ebtül  szakadt  rácz  pogány". 
(Előtanulmányok  176.) 

Baczó  —  Eger  vid.  —  gúnyo- 
san :  paraszt.  Nyr.  17  :  477. 

Bajtár  —  lovas ;  a  német  Rei- 
ter.  Nyr.  24:392. 

*  Rántmester  —  T.  S.,  Közös 
p.  ü.  min.  levéltár  1619.  —  annyi 
mint  a  német  Rentmeister. 


Rátarti 


171 


Rideg  legény 


*  Rátarti  —  Kiskunhalas  és  ál- 
^talánosan  —  a  hetyke  pásztorról. 

Bédeg  —  Visnye,  Somogy  m. 
—  nőtelen  ember.  Vö.  rideg.  Nyr. 
17  :  334. 

*Regia  —  T.  S.  —  1640.  ki- 
rályi okmány,  mely  a  marhának 
a  vásárra  való  indítását  megen- 
gedte. Salvus  conductus.  (Előta- 
nulmányok 181.) 

*Rend  —  1719,  Kraszna  m. 
statútuma  —  a  ki  a  bitangoló 
marhát  behajtja;  a  mai  rendőr  ér- 
telmében. (Előtanulmányok  298.) 

Renyhecsikós  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Wll  :  236  —  a  mezei 
munka  szünetelésekor  legelőre  ki- 
csapott, heverő  kanczák  és  herélt 
lovak  (azaz  a  renyheménes)  őr- 
zője. 

Renyhecsikósné  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vni :  237  —  a  renyhe- 
csikós felesége. 

*  Rideg  —  Szeged  —  1727  decz. 
20-iki  tanácsülésből:  „Determinál- 
tatott,  hogy  az  egész  városnak 
lakossal,  civisei,  sellérjei,  jövevé- 
nyei •  és  ridegjei  proxime  con- 
scrib áltassanak"  stb.  Reizner  J. 
in  litt.  és  azt  gyanítja,  hogy  idő- 
legesen felfogadott  pásztort  jelent- 
hetett. Hermán  Ottó  szerint  tűz- 
hely nélkül  valóra  vonatkozott,  a 
kinek  se  telke,  se  családja,  se 
rendes  szolgálata  nem  volt.  (Elő- 
tanulmányok 231.)  —  Rideg.  Kecs- 
keméten a  XVII — XVIII.  század- 
ban rideg,  rideg  legény,  rideg 
betyár  az  olyan  nőtelen,  család- 
talan  ember,  a  ki  ifjúságát  szol- 
gálatban töltötte   és   mint  mezei 


munkás,  részes  és  napszámos  él. 
(Előtanulmányok  363.)  Vö.  rédeg, 
rideg  adó,  rideg  ember,  rideg 
betyár,  rideg  legény. 

*  Ridegh  adó  —  Kecskemét  — 
1660.  évi  jegyzőkönyv  163.  old. : 
„Faragó  János  Ridegh  adót  Tall.  2 
Soluit".  Az  adónak  egy  neme,  a 
melyet  a  rideg  emberek  fizettek. 
L.  rideg. 

*  Rideg  betyár  —  Kecskemét, 
Nyr.  3  :  84,  222;  Előtanulmányok 
363  —  nőtelen  rideg;  azaz  ifjú- 
ságát szolgálatban  töltött,  férfi- 
korában nőtelen  maradt  mezei 
munkás,  részes  vagy  napszámos. 
A  nőtelenséget  a  rideg  is  jelzi, 
mert  rideg  az,  a  kinek  se  csa- 
ládja, se  telke,  se  rendes  szolgá- 
lata nincs,  de  jelenti  a  betyár  szó 
is,  a  mely  a  régiségben  =  nő- 
telen. Vö.  rideg. 

*  Rideg  ember  —  1734,  Kecs- 
kemét, T.  S. :  „ridegh  embör''  — 
az,  a  kinek  senkije  sincs,  ridegen 
él.  Ez  „jobbágysági  jussal  nem 
élhetett".  Vö.  rideg. 

Rideg  gulás  —  Rábaköz,  MTsz. 
—  a  gulya  őrzője,  ellentétben  a 
fejőssel. 

*  Rideg  legény  —  Kecskemét, 
XVII.  század,  T.  S.  —  család  nél- 
küli ember,  a  ki  ifjúságát  szol- 
gálatban töltötte,  aztán  is  nőtlen 
maradt,  nyáron  mint  mezei  mun- 
kás és  részes,  télen  mint  nap- 
számos tisztességesen  megélt.  Bi- 
deg  legény  az  a  pásztor  is,  a  ki 
a  rideg  marhát  (1.  szarvasmarha- 
categoria)  legeltette.  (Előtanulmá- 
nyok 363.)  Kecskemét,  1649.  — 


Ridegül  lakni 


172 


Szabad  legények 


Rideg  legény  1651.  évi  jegyző- 
könyve 59.  oldalán :  „Bidegh  le- 
gények számtartása"  stb.  Vö.  rideg. 

*  Ridegül  lakni  —  1677,  Kecs- 
kemét, T.  S.  —  „Pandúr  Mihály 
.  .  .  ridegül  is  lakott  Tóth  Mihály- 
nál". Ridegül  lakni  tehát  a.  m. 
szegődés  nélkül  lakni  valakinél. 
Itt  a  ridegnek  az  a  jelentése, 
hogy  se  telke,  se  háza  nem  volt, 
így  másnál  lakott. 

Rikkancs  —  Göcsej,  Nyr.  5: 
35;  Baranya  m.,  Tsz.  —  kanász; 
a  rikkantástól.  Seregélyesen  — 
Nyr.  10  :  189  —  tehénpásztort 
jelent. 

*Ringő  —  kecskeméti  régiség 
—  verekedéskor  a  „ringőre  le- 
rántani", nyilván  a  német  Ring, 
Ringen  átvitt  értelmében,  mint 
verekedés  helye  is. 

*Séda  —  T.  S.,  XVI— XVII. 
század  —  hajtási  tőzsérek  szava, 
a  marhahajtásra  vonatkozó  ok- 
mány. A  latin  Scheda  =  czédula. 
PPBod. 

*Series-őrzés  —  1748,  Karatna 
község  (Előtanulmányok  273.)  — 
mikor  pásztor  nem  akadt,  10  em- 
ber seriest  alkotott  s  egymás  után, 
sorrend  szerint  pásztorkodott,  1. 
Szerre  őrzés,  szerőrzés. 

*Skutár  —  1633-iki  kománai 
összeírás  (Előtanulmányok  187.)  — 
kondás,  disznópásztor;  magyaro- 
sítva oszkotár.  Vö.  szkotár. 

Skutárság  —  1637,  OklSz.  — 
„Uadnak  három  oszkotár sag  allya 
seregh  Juhok  . . .  Második  szkotar- 
sagh  allya  maiorsagh  Juh  etc". 


Itt  tehát  skotárság  juhásztanyát 
jelent;  az  oláh  skutár  magyaro-^ 
sítása.  Vö.  oszkotárság. 

Soros  —  Szeged  —  az  a  boj- 
tár, a  kin  az  éjjeli  őrzés  sora  van; 
1.  Eszakás.  —  Soros  —  Szatmár 
m.,  Nyr.  11  :  285  —  a  kint  háló 
pásztor  mellé  a  gazdák  a  faluból 
felváltva  mást  és  mást  rendelnek 
őrül ;  a  ki  sor  szerint  kimegy,  az 
a  soros. 

*  Sőrepásztor  —  T.  S.  —  ki  a 

hízott  marhát   őrizte.   Vö.    sőrés. 

*Sőrés  —  általánosan  —  a 
hízó  szarvasmarha  őrzője,  mert 
sőre  =  hízó  szarva;Smarha.  Más- 
ként sőrepásztor  és  göbölyös. 

*Subulcus  —  Anonymusnál,  I. 
fej.  —  kanász.  (Előtanulmányok 
118.) 

*Surbankó  —  Szeged,  de  más- 
hol is  —  siheder  gyerek,  rende- 
sen nyájak  körül. 

*  Suttyó  bujtár  —  Kiskun- 
halas —  újdonsült,  tapasztalatlan. 

*Sűdős  —  szerte  —  a  süldők, 
azaz  fiatal  és  előhasú  disznók 
pásztora. 

*Süldős  —  1.  súdős. 

Szabadhajtás  —  1603  —  a 
marháé,  ki  az  országból,  melyet 
illeték  nem  terhelt.  (Előtanulmá- 
nyok 174.) 

*  Szabad  legények  —  1661, 
Keszthely  rendtartása  —  ha  a 
császár  iratosai  között  legeltettek, 
évi  egy  garast  fizettek  minden 
öreg  marha  után.  (Előtanulmá- 
nyok 221.) 


Szájpénz 

*  Szájpénz  —  Kecskemét  — 
mint  bírságot  a  város  perceptora 
a  kecskeméti  Cyprián  vásárkor 
szedte  be,  a  jószág  száma  szerint. 

Szállásadó  —  Nyr.  8:552  — 
1251 :  „filii  jobagionum  qui  vulgo 
zalasodov  dicuntur". 

*Szalmázó  legény  —  T.  S.  — 
a  ki  nagy  marhaállomány  körül 
a  szalmát  mint  takarmányt  vagy 
almot  kezeli.  Vö.  szénázó  legény. 

*  Számadó  —  országszerte  — 
a  pásztoroknál  az,  a  ki  a  gazdá- 
val szemben  felelős  és  a  kezére 
bízott  jószágról  számot  adni  tar- 
tozik. Innen :  számadó  gulyás, 
csikós,  juhász,  kondás.  Bugacz- 
Monostoron  a  számadó  a  cserény 
feje.  Arad  m.  oláhjainál  sámádu- 
sag  =  számadóság.  Nyr.  17  :  60. 
Vö.    számadó    bojtár ;   —  csikós ; 

—  gulyás;  —  juhász;  —  kondás  ; 

—  pásztor. 

*  Számadó  bojtár  —  Hortobágy, 
Puszta-Szent-Miklós,  Bihar  —  az 
,első  bojtár. 

*  Számadó  csikós  —  ország- 
szerte —  az  a  pásztor,  a  ki  fele- 
lős a  kezére  bízott  ménesért.  Vö. 
számadó. 

*  Számadó  gulyás  —  ország- 
szerte ;  számadó  gujás  —  sok  he- 
lyen —  az  a  pásztor,  a  ki  fele- 
lős a  kezére  bízott  gulyáért.  Vö. 
számadó. 

*  Számadó  juhász  —  ország- 
szerte —  az  a  pásztor,  a  ki  fe- 
lelős a  kezére  bízott  juhnyáj  ért. 
Mezőtúron  —  MNy.  VII  :  279  — 
a  nyájjuhász  is  számadó  pásztor. 
Vö.  számadó. 


173  Szavaty 


*  Számadó  kondás  —  ország- 
szerte —  az  a  pásztor,  a  ki  fele- 
lős a  kezére  bízott  kondáért.  Vö. 
számadó. 

*  Számadó  pásztor  —  a  Király- 
hágón innen  általánosan  —  az,  a 
kire  a  gulya,  konda,  nyáj  bízva 
van,  ki  arról  felel.  L.  Felelő  pász- 
tor. Vö.  számadó  szolga. 

Számadó  szolga  —  a  régiség- 
ben, MNy.  II  :  75,  1576  —  „Jo 
Georgy  Captalanban  keteth  leuele, 
hogy  wgy  lakyk  az  ioszagban,  mint 
Zamado  zolgam'',  az  a  szolga,  a  ki 
felelt,  számot  adott  a  kezére  bí- 
zott jószágról.  Vö.  számadó  pász- 
tor. 

^  Szamárhajtó  —  Ver.  5.  — 
Agaso  (asinorum). 

*  Szamárpásztor  —  Bszsz.  — 
agaso.  Vö.  szamárhajtó. 

Számozkodik  —  Rimaszombat 
Nyr.  17  :  574.  —  leszámol,  pl.  a 
gazda  a  béressel  év  végén. 

*Szarcsolni  (!)  —  1649,  Vas 
m.,  Nádasdy  Ferencz  utasítása. 
Előtanulmányok  195.  —  eh.  sar- 
czolni. 

Szavatos  —  a  régiségben  — 
jótálló.  A  régiségben :  1239  — 
Oklsz.  —  cum  expeditore  quod  di- 
citur  Zuodus;  1468  —  uo.  —  ven- 
ditores  suos  wlgo  Zowathus;  1769 
—  Csanád  m.  statut.,  Előtanulmá- 
nyok 264.  —  „a  pásztorok  .  .  . 
olyan  szavatosokra  hivatkoznak, 
a  kik  ilyenekül  nem  tekinthetők 
stb.".  Vö.  szavaty. 

*  Szavaty  —  T.  S.,  XVI.  szá- 
zad —  ilyen  alkalmazásban :  „A 


Szék-disznópásztor 


174 


Taligás 


legtöbb  marhát  oda  hajtották,  a 
honnét  a  legtöbb  szavaty  futamo- 
dott^ —  tehát  biztosíték,  ajánlat, 
jó  ár,  kereslet.  Széli  Farkas  sze- 
rint szavaty  =  szavatos  =  zuvat 
(Nyr.  26  :  56).  Melich  a  sz  avagy, 
zavagy,  zuvat  =  jogszokás  szava- 
kat szláv  eredetűnek  tartja  (Nyr. 
27  :  289). 

*  Szék-disznópásztor  —  1733, 
Aranyosszék  —  a  széknek  saját 
disznópásztora.  (Előtanulmányok 
236.) 

Szekeres  —  általánosan  — 
pásztor,  a  ki  szekérrel  fuvaroz. 
Az  oláhban  is  megvan :  sekiras. 
(Nyr.  17:62.) 

*  Szemre  híni  —  Kecskemét 
régisége  —   bíróság   elé    idézni. 

*  Szénázó  legény  —  T.  S.  — 
a  ki  nagy  marhaállomány  körül 
a  szénát  hordja.  Vö.  szalmázó 
legény. 

*  Szerpásztor  —  XVII.  század 
az,  a  ki  másokkal  sorrendben 
végezte  a  pásztorkodást.  Vö. 
szerről- szerre  pásztorolás. 

*Szerről-szerre  pásztorolás  — 
Bereczk,  1802.  Előtanulmányok 
338.  —  sorrendben,  egymást  fel- 
váltó pásztorolás.  Vö.  Szerpásztor, 
szeriesőrzés. 

Szkotár  —  a  régiségben  — 
1637 :  Oklsz.  „Ezekett  bárányokat, 
kecskéket  stb,  miuel  karos  uolt 
az  baranyozas  miatt  be  haytatni 
Fogarasban,  az  Leblekj  sieteös 
polgárok  az  szkotarral  eggywt 
connumeraltak  s  nekwnk  az  mayor 
biro  igy  atta  szambán"  itt  tehát 


szkotár  =  juhász,  kecskés.  Magya- 
ros alakja  oszkotár,  a  szláv 
skutarhóX.  Vö.    Oszkotár,    skutar. 

*  Szolgarend  —  1754,  Kecske- 
mét, jegyzőkönyv  —  a  birtok- 
talan,  rendesen  bérért  szolgáló 
proletariátus. 

*Szón  megállani  —  1672, 
Győr  —  szándékánál  megmaradni, 
szavát  állani. 

*  Sztrengahajtó  —  T.  S.  —  a 
ki  az  Esztrangánál  fejeskor  a 
juhokat  a  fejőpásztor  keze  alá 
terelte.  Sztrenga  =  Esztrenga. 
(L.  Pásztorhajlékok  alatt.)  Vö. 
Monyátor. 

*  Sztrongahajtó  —  a  sztrenga- 
hajtó. 

Szúró  —  Tiszadob  —  a  kisebb 
vágómarhát,  borjút,  birkát,  ser- 
tést, leszúró,  ölő  mészáros.  Nyr. 
27 :  45. 

Tagpásztor  —  Királyf.,  Kis- 
küküllő  m.,  Nyr.  33  :  247.  —  csősz, 
a  ki  egy  tagot  őriz.  (Tag  Mtsz. 
=  egy  darabban  levő  szántóföld, 
tagosításkor  jutott  határrész.) 

Tahó  —  Adánd,  Somogy  m., 
Nyr.  28:335;  Baranyám.,  Nyr. 
14 :  142 ;  a.  m.  pásztorember, 
juhász,  béres,  különben  buta. 

Tajigás  —  1.  talyigás. 

*  Taligás  —  Debreczen  —  az, 
a  ki  a  taligát  kezelte.  A  Hor- 
tobágy nomád  pásztorainál  a  ta- 
ligás vitte  a  vonuló  nyájak  után 
az  eleséget,  ő  volt  a  gazda.  Úgy, 
a  mint  a  mozgó  állapot  meg- 
szűnt, a  taligás   kunyhót  kapott, 


Talyigás 

ott  gazdálkodott  és  gazdálkodik ; 
de  a  neve  ebben  az  állapotban 
is  és  ma  is  taligás. 

*  Talyigás  —  Hortobágy  — 
„tájig ás^  az  a  pásztor,  a  ki  a 
tanyán  gazdálkodik.  Kecskeméten 
„lakos"  a  cserényben.  A  Hor- 
tobágyon a  nomád  pásztorság 
maradványa,  de  ott  már  csak  a 
szó ;  a  taliga  használata  ott  a 
pásztoroknál  megszűnt.  Kecske- 
méten még  megvan.  A  talyigás 
teendői :  főzés,  mosogatás,  seprés, 
fejés,  vályumosás,  dögszállítás, 
vízhúzás  és  mialatt  a  pásztorok 
pihennek,  esznek,  a  jószágra  való 
ügyelés.  Idővel  bojtár,  sőt  számadó 
is  válhat  belőle.  Vö.  MNy.  VHI: 
236  és  Előtanulmányok  375.  Vö. 
Tanyás. 

*  Tanyás  —  Kiskunhalas  — 
a  tanyán  gazdálkodó  pásztor, 
ugyanaz,  a  mi  a  Hortobágyon  a 
talyigás,  Kecskeméten  a  lakos. 
h.  azokat. 

*  Társul  bocsátani  —  1672, 
Győr  —  társul  fogadni. 

*  Tartás  —  a  régiségben  és 
általánosan  —  a  pásztornak  ter- 
mészetiekben való  illetménye, 
mint  kenyér,  szalonna,  főzelék, 
só  stb. 

Tehénosordás  —  1750,  Kis- 
kunfélegyháza jegyzőkönyv,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII :  236.  —  a  fejős- 
tehenek őrzője. 

Tehenes  —  Csallóköz,  Nyr. 
16  :  140.  általánosan  —  a  tehenek 
őrzője.  A  régiségben,  Oklsz.,1296  : 
Thehuenustelke,  1344:  Tehenus- 
teluk,  1429:  Egidio  Thehenes. 


175 Tőzsér 

Tehenész  —  Gömör  m..  Torna, 
Tsz.,  tehenész  —  Fejér  m.,  Nyr. 
10 :  188,  a  tehenek  őrzője,  gon- 
dozója. 


Tehenisz 


1.  tehenész. 


Tehénpásztor  —  Székelyf., 
Tolna  m..  Tsz.,  sok  helyen  —  a 
tehenek  őrzője. 

*  Termetes  kéz  —  Kecskemét 
régisége  —  erős  kéz. 

*Tilalomrontók  —  1742,  Mis- 
kolcz  —  a  kik  a  tilalmat  nem 
tartják  tiszteletben.  (Előtanul- 
mányok 282.) 

*Tinó  gulyás — Lengyeltóti  — 
a  ki  az  uradalom  tinóit  őrzi. 

Toklyós  —  Jk.,    Balatonmell., 

—  egyesztendős  bárányok  vagy 
birkák  őrzője. 

*Tollcsiszár  —    a   régiségben 

—  ki  a  kócsag,  daru  és  egyéb 
ékes  tollal  kereskedett. 

Tőkegazda  —  Mezőtúr,  MNy. 
VI :  279.  —  az  a  választott  gazda, 
a  kit  a  közös  falkát  tartó  juhos- 
gazdák maguk  közül  megbíztak 
a  falka  és  a  juhász  felügyeleté- 
vel. Vö.  Tőkésgazda. 

*  Tőkésgazda  —  Bugacz-Mo- 
nostor,  Kecskemét  —  tökegazda. 
Mezőtúr,  az  öreggazda,  1.  o. 

*  Tőzsér  —  a  régiségben,  ál- 
talánosan. (Előtanulmányok  178.) 

—  marhakupecz.  1419  óta,  Oklsz., 
gyakori  személynév,  pl.  1442 : 
Tewser  György.  (Nyr.  5 :  510.) 
1670:  Debreczen,  Oklsz.,  tösir ; 
a  németben  Tauscher  (Nyr.  24 : 
410.) ;     az    erdélyi    Erczhegység 


Tőzsérség 176 

móczainál  téujer,  pl.  t'éujer  de  oi, 
de  boí  =  juh,  ökörkereskedő.  (Nyr. 
34:318.) 

*  Tőzsérség  —  T.  S.  — marha- 
kereskedés  is. 

Tulkos  —  a  régiségben  is  — 
személynév.  1453 :  Oklsz. ;  új 
korban  Kémeren,  Szilágy  m.,  Nyr. 
29  : 192,  juvencos  habens. 

Ustoros  —  Fejér  m.  —  osto- 
rosgyerek (a  béres  mellett),  hajtó. 
Nyr.  10:188. 

*Űnneptörés  —  Kecskemét 
régisége  —  részeg  fővel  az  ün- 
nepet rontani. 

*Ünőgulyás  —  Kába  —  az 
iinők  pásztora.    Ünő    és  Üsző  az 

egy. 

*Űrüs  —  Jk.,  Balatonmell.  — 
az  tirüjuhok  pásztora. 

*Vákáliii  —  1685,  Kecskemét 
—  az  el  nem  foglalt  nyaralókról. 

Vákáncsos  —  Debreczen,  Nyr. 
35  :  93  —  erdei  kaszálókban  lakó, 
a  város  fiatal  erdőültetvényeit 
művelő  család. 

Város  csordása  —  Oklsz.  — 
1668  :  Varos  Csordása  =  a  város 
csordáját  legeltető  pásztor. 

Viae  boariae  —  XVII.  sz.  — 
külön  utak,  a  melyeken  a  barmot 
vásárra  vagy  a  külföldre,  leg- 
inkább Bécsbe  terelték.  (Elő- 
tanulmányok 182.) 

Vigyázó  —  1792,  Bihar;  (Elő- 
tanulmányok 267.)  —  felügyelő. 
„A  pásztorok  aránt  kirendelte- 
tendő  vigyázók  hetenként  a  bírák- 
nak jelentést  tegyenek,   ha  ...  . 


Zsózsó 

nem    tapasztaltak    e  .  .    kóborló 
embereket  vagy  bitang  marhákat. " 

*  Vigyázó  csikós  —  Hortobágy, 
(Előtanulmányok  376.) —  a  csődör- 
ménes  mellett,  állandóan  künn- 
lakik. 

Zahin —  Alföldszerte  és  Dunán- 
túl általánosan,  Mtsz.,  Kecskemét 
régiségében  is  —  jómódú  vagy 
dúsgazdag  ember.  „Némely  jó- 
módú zahin  ember."  (Hornyik 
kézirat.)  Vaskosát,  köpczöset  is 
jelent  (Mtsz.).  Kecskemét  polgár- 
ságában a  zahinok  a  dúsgazdagok 
rétege,  a  „marhás"  gazdák,  a 
kik  egész  pusztákat  béreltek  és 
birtak,  a  melyeken  saját  gulyáik, 
méneseik  és  nyájaik  legeltek. 
(Előtanulmányok  363.)  Vö.  Za- 
hinyos. 

Zahinyos  —  Füzes-Abony  — 
rátartós  ember.  Nyr.  8  :  509. 

Zendes  —  Homoródszentmár- 
ton,  Udvarhely  m.,  Nyr.  25  :  429 
—  egy  szántó  neve,  ma  Endes. 
A  monda  szerint  a  tatárjárás  ide- 
jén az  a  hely  zengett  a  tábor- 
szekerektől ;  innen  eredne  a  név. 

Zsellér  —  a  régiségben  is  — 
Sz.  F.  B. :  sellyer :  inquilinus. 
1682-ben  —  Bars  m.  —  zsellér. 
(Előtanulmányok  227.)  Nyr.  24  : 
403  szerint  a  német  Seldner,  Söld- 
ner,  Einwohner. 

Zsitár  —  Lz. ;  Háromszék  m., 
Nyr.  25  :  383  ;  Lozsád,  Hunyad 
m.,  Nyr.  23  :  144;  Klézse,  Moldva, 
csángó,  Nyr.  7  :  477 ;  Székelyf., 
Mtsz.  —  határpásztor,  csősz. 

Zsózsó  —  Csallóköz  —  herélő. 
Nyr.  1  :  333. 


Abara 

Pásztortanya. 

Abara  —  Sziny érváralj  a,  Szat- 
már  m.,  Nyr.  15 :  188.  —  az  abora 
(1.   0.). 

Ablak  —  Ludashalma,  Horto- 
bágy, MNy.  VIII :  282.  —  vályog- 
ból vert,  vagy  deszkából,  téglából 
épült,  tehát  már  fejlett,  újkori 
kunyhón,  pl.  a  ludashalmi  csikós- 
tanyán áll  íoA:ból  (ez  a  keret)  és 
benne  ablakszemekhői  (üveg)  vagy 
rostélyhóX. 

Ablakszem — Ludashalma,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII :  282.  —  az  ab- 
laküveg. *  Eredetileg  hólyag  = 
lantorna,  1.  a  házsorozatban. 

Abora  —  Máramaros  m. ;  Krassó 
és  vid.,  Mtsz.  —  abara  —  Szi- 
nyérváralja,  Nyr.  15  :  188.;  aborha 
—  Bereg  m.,  Mtsz.  —  négyoszlo- 
pos, emelhető  és  sülyeszthető  te- 
tővel biró  széna-  v.  takarmány- 
tartó alkotmány. 

í  Aborha  —  Bereg  m.  északi 
vid.,  Mtsz.  —  =  abora  (1.  o.). 

Abrakos  pincze  —  1549,  Ta- 
káts  S.,  MMy.  H  :  127.  —  az  a 
pincze,  a  hol  az  abrakosok  (1. 
pásztorság  szervezete  alatt)  szá- 
mára az  élelmiczikkeket  tartot- 
ták ;  másképp  kenyeres  v.  prae- 
bendás  pincze. 

Ág  —  Kecskemét,  Kada  Elek 
in  litt.  1905  febr.  1.  —  a  szár- 
nyék fala.  Szólásban :  —  Gazd- 
uram! elpusztult  a  szárnyék  egyik 
ága  !  —  Melyik  ?  —  A  felső  ága. 

*Agas  —  általánosan  —  az  a 
villásan  végződő  fa,  a  mely  a  sze- 
lement támasztja   (1.    szelemen) ; 


177  Akol 


de  jelenti  általában  a  villásan 
végződő  fát,  pl.  Törökbecsén  — 
Nyr.  9  :  92.  —  köcsögtartó ;  gé- 
mes kútnál  a  gémet  tartó  oszlop. 

Ajtó  —  Ludashalma,  Hortobágy, 
MNy.  VIII :  284.  —  fejlett  pásztor- 
kunyhón, van  tokja  (ez  a  keret), 
küszöbe  és  szemöldökfája,  a  melyet 
Arany  is  ismer: 

Toldi  pedig  bement,  sötét  volt  a 

[házba. 
Bele  vágta  fejét  a  szemöldökfába. 

A  szemöldökfa  hasonlat,  mert  az 
ember  szemöldöke  magasságában 
van*  és  alakilag  is  megfelel. 

Aklos  —  Csallóköz  —  lóólas. 
Nyr.  1  :  231. 

Akó  —  Zalaapáti,  Malonyay; 
akó  —  Palóczság,  Nyr.  22  :  480. 
—  akol.  Zalaapátin  az  öreg  Tüttő 
szerint  „gané  az  ódala,  falábon 
tető". 

*Akoj  —  Bölön;  Zalaapáti,  Ma- 
lonyay; Székelyf.,   Tsz.  —   akol. 

Akol  —  M.  ó.,  Kecskemét  — 
csak  kis  részben  fedett,  télire 
trágyával  és  ízikkel  körülbástyá- 
zott alkotmány,  mint:  lóakol,  ba- 
romakol,  juhakol   és   csürheakol. 

*Akol  —  általánosan  —  fedett, 
de  fedetlen  alkotmány  is,  lábas- 
jószág tartására.  Leginkább  juh- 
akol íoTmáhan.  Zoltai  szerint  Fegy- 
verneken,  Ondód-puszta  egy  ré- 
szén (Debreczenhez  tartozva),  a 
gulya  legeltetésén  kívül  helyet 
adott  a  ménesnek  is.  (M.  Gazd. 
tört.  Sz.  Xn.  1905.  4.)  A  régi- 
ségben Oklsz.  1095.  uilla  que  uo- 
catur  ocol;  1240  körül  Nyrocol 
(Nyirakol);  1256.  Nyrokol;  1291. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


12 


Állás 


178 


Okul  fenére  ;  1292.  Okulfenevhath  ; 
1307.  Nyrokol;  1317.  Okol;  1346. 
Nyrakal;  1367.  Akolwelgh  (Akol- 
völgy) ;  1367.  Akaluta  (Akoluta) ; 
1380.  Akulalya;  1471.  Ipsos  Equa- 
ces  conseruasset  in  tribus  conser- 
uatoriis  sew  angariis  wlgo  akol; 
1476.  Pro  suis  pecoribus  habitacu- 
lum  sew  custodiam  wlgo  akol  vo- 
catum  erexisset ;  1517.  Stacionem 
equorum  vulgari  sermone  akol  vo- 
catum  ;  1520  körül  Pecorariis  quo- 
que  vulgariter  Akol  dictis;  1539. 
De  disponendo  akol  pro  equaciis  ; 
1716.  marha  akoly.  1577.  —  Ko- 
lozsvári glossz.,  Nyr.  36  :  17.  — 
akol  =  ein  schaffstal.  Sz.  F.  B. : 
„gödölye  es  Barany  akol".  Miklo- 
sich  szerint  új  szlovénben  okol; 
rumun:  okol  (Nyr.  11 :  71.).  Vö.  akó, 
akoj,  okaj,  okoly,  kollát.  A  horto- 
b ágy-ludashalmi  csikóstanyának  is 
tartozéka  az  akol  vagy  kollát ;  en- 
nek belső  részébe,  az  úgynevezett 
kis  kollátba  terelik  a  lovat,  hogy 
könnyebben  megfoghassák. 

Állás  —  általánosan  —  az  a 
hely,  a  hol  a  jószág  pihen.  1634. 
—  Oklsz.  —  Egi  hiazat  alat  va- 
gion  Disznók  ola.  Borink  ola.  Te- 
henek állása  eöt  riszben.  Vö.  há- 
latóállás.  (Székelyföldön,  Mtsz.  ál- 
lás =  csúrpadlás.) 

*  Állítás  —  Kiskunság  —  öreg 
Kormos  István  87  éves  gulyás 
szerint  XIX.  század  elején  a  cse- 
rény  kéthetenként  cserélt  helyet. 
A  gulya  hátul  ment  s  gyalog  te- 
relték. A  gulyáscserény  állítás- 
rendje ez  volt:  Elől:  kocsi  a  cse- 
rénynyel,  utána :  a  taliga,  hátul : 
a  gulya.    —   Pusztaszeren  teljes 


Árnyék 

pásztorcserény  állítási  és  vonulási 
rendje:  ménes,  gulya,  gúnyás  sze- 
kér, cserényes  szekér  taligával, 
apró  lábasjószág.  (Előtanulmányok 
109.) 

*Állófa  —  Bugacz-Monostor, 
Kiskunfélegyháza,  Szeged-Csön- 
göle.  Kiskunhalas  —  a  cserény 
előtt  leásott  magas,  hántott  ágas- 
(nyár)-fa ;  használtak  ilyet  a  cső- 
szök is,  a  hol  tanyát  ütöttek;  sőt 
még  a  40-es  években  is  a  csár- 
dák előtt  megvolt  az  állófa:  ehhez 
kötötte  a  lovas  népség,  lovas  be- 
tyárság hátaslovát;  újabb  időben 
az  erdővédelem  folytán  csak  hosszú 
pózna,  csúcsán  csóvának  megha- 
gyott ágakkal.  Régi  időben  tekintő. 
Vö.gólya,őrfa,  messzelátó,  gulyifa, 
lókaró,  láz. 

*  Anyaszárnyék  —  Karczag, 
Kába  —  a  karám  verőfényes 
része ;  meleg,  a  juhokat  a  szél 
ellen  védi.  L.  Juhászkarám. 

Arába  —  Ázsia  —  a  kétkerekű 
taliga;  orosz  telega ;  magyar  ta- 
liga. 

Arczalj  aszol  —  Nagykunság, 
Nyr.  3  :  233.  —  az,  a  melynek 
mindkét  oldalára  lehet  lovat  állí- 
tani (arczczal  egymásnak) ;  ellen- 
téte a  félszer  jászol. 

Argal  —  1.  Nyék  alatt. 

Árnyék  —  Velenczei  tó.  Fehér 
m.,  Szőllösgyörök,  Somogy  m., 
Mtsz.  —  széltől,  fagytól  védett 
hely.  Székelyföldön  és  Háromszék 
m.,  Mtsz. :  félszer,  szín.  „Béfekütt 
a  tehén  az  éccakára  az  árnyék 
alá,    megváltozik   az   üdő."    „Ta- 


Árnyék  alja 


179 


Bujdosó  pásztorok 


szítsd  bé  ezt  a  szekeret  az  árnyék 
alá." 

Árnyék  alja  —  Székelység, 
Mtsz.  —  félszer,  szín. 

Aszaló  cserény  —  a  régiség- 
ben és  Kemenesalján,  Vas  m., 
Tsz. :  cserény  =  gyümölcsszárító. 
1597.  —  Oklsz.  —  „apró  azalo 
ezerének^. 

*Bacsú  ^  Karczag  —  a  juhász- 
kunyhó,  a  melyben  a  bács  lakik 
és  dolgozik. 

*Bak  —  sok  helyen  —  czölöp, 
oszlop ;  ez  tartja  pl.  juhakolban 
a  sráglákat. 

*Bárányketrecz  —  Hortobágy 

—  a  juhászok  fejőaklának  az  a 
ketrecze,  a  melyben  a  bárányo- 
kat tartják.  Vö.  Dranka. 

Baromállás  —  E.  J.,  Hortobágy 

—  ezt  a  levert  dörgölőzőfa  jelezi. 

Baromélő  —  Csallóköz;  barom- 
illő  Naszvad,  Komárom  m.,  Mtsz. 

—  legelő. 

Baromjászol  —  1634,  Oklsz.  — 
„Azon  Czürös  kertben  vagion  egy 
hoszu  baromiaszol". 

*  Baromkert  —  Csíkszentmár- 
ton —  nyék.  (Nyr.  34 :  108.  akol- 
nak  magyarázza.) 

Baromól  —  már  a  régiségben, 
Oklsz.  —  1683. :  „Három  szakaszt- 
ban  való  barom  ólak". 

*Berszán  esztena  —  Vacsárcsi, 
Csík  m.  —  oláhoké.  Egy  gazdáé, 
ki  juhait  vagy  maga  pásztorolja, 
vagy  bacsókkal  pásztoroltatja.  Vö. 
gazdasági  esztena,  drék  esztena. 


Salamon  Péter,    az   esztena  fejő 
pásztorának  bemondása. 

BiUegő  peczek  —  sok  helyen 
önműködő  készülék  az  ajtó  ki- 
támasztására. 

*  Bitangkaró  —  Alföld  —  a 
p ásztorcser ény  mögött  levert  karó, 
a  melyhez  a  bitangolva  talált  jó- 
szágot kötötték.  Vö.  bitó.  A  be- 
köszöntő szegénylegénység  ehhez 
kötötte  lovát. 

*Bitó  —  Szeged-Csöngöle  —  1. 
Bitangkaró. 

Bitófa  —  Kálmáncsa,  Somogy 
m.,  Mtsz.,  Baranya  m.,  Nyr.  6  : 
474  —  jelzőoszlop  ;  az  Ormány- 
ságban,  Nyr.  7  :  524.,  tilalomfa. 

Bivalyakol  —  már  1246—1263 
körül  —  Oklsz. :  Byolokol  de  co- 
mitatu  Dobica.  Zimmermann  Wer- 
ner:  Urkundenbuch  z.  Geschichte 
der  Deutschen  in  Siebenbürgen. 
1892,  L,  p.  72. 

Bogárhátú  kunyhó  —  általá- 
nosan —  az  olyan,  a  melynek 
fonott  fedele  domború  s  így  a 
bogár  hátára  emlékeztet. 

*Borjúozüvek  —  Bugacz-Mo- 
nostor  —  az  állófa  és  cserény 
közötti  téren  bevert  négy  fejes 
czövek,  a  melyhez  a  borjúkat 
kötötték,    míg    a  tehenet   fejték. 

Borjúól  —  a  régiségben  Oklsz. 
—  1211 :  Juxta  cuius  ripam  in 
loco  qui  dicitur  Bureuohul  est 
méta;  1594:  Borjus  oll. 

Bujdosó  pásztorok  —  Com. 
Jan.  —  „Vagi  pastores  pascua 
mutantes,  mapalda  sive  magaida 

12* 


Bttrdé 


180 


Cserénysátor 


sua  carris  circumvehnnt",  ez  nyil- 
ván a  cserényköltöztetésre  vo- 
natkozik. 

*Búrdó  —  Alsórákos,  Nagy- 
KüküUő  m.  —  félig  földbeásott 
kunyhó,  putri.  (Nyr.  34:103.) 
Háromszék  m.,  Mtsz.,  viskó,  putri, 
az  oláhok  hurubája. 

Butik  (budik)  —  Dunántúl, 
Nyr.  5 :  128.  —  kis  kunyhó. 

Catur  —  1.  Sátor. 

Catyr  —  Almássy'  in  litt.  1904, 
VII.  29.  —  Ázsiában  szártoknál 
a  sátor,  egyébként  palatka. 

Cergá  —  törökben,  Alexics, 
Nyr.  19 :  408  —  csergesátor.  Tö- 
rökből magyarba  és  oláhba. 

Cetwer  —  1.  Sátor. 


Csárda 


vö.  sátor. 


Csavarás  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, (T.  M.)  MNy.  VIH  :  282.  — 
kolbász  alakú  szalmatekercs,  (kö- 
römrúgó) a  lovak  háta  mögött  az 
istállóban. 

*Cserény  —  Bugacz-Monostor, 
Kecskemét,Félegyháza,  Dorozsma, 
Szeged,  Halas  —  fedetlen,  vessző- 
ből táblásán  fonott  pásztorlakás, 
lovaknak  való  szárnyékkai,  melyet 
a  pásztorok  még  a  XIX.  század 
első  felében  is  legelőről-legelőre 
költöztettek.  1848-on  innen  las- 
sanként állandóbbá  vált,  palánkos 
lett  és  helyen-közön  félfedelet  is 
kapott.  (A  Hortobágyon  nem  volt 
meg,  csak  a  csirin  szót  ismerik. 
MNy.  VIII:  282.)  Szabatos  ősfog- 
lalkozási  meghatározása  a  fent  kö- 


zölt, egyéb  jelentéseit  1.  a  Mtsz.- 
ban,  így:  Udvarhely  m. -ben  szobai 
kemencze  belső  fala,  sövénykapu, 
kis  konyhaajtó,  vesszőből  font 
kerítés,  véka,  saroglya,  szekér- 
oldal, szikrafogó  szabadtűzhelyen, 
vesszőből  font  parasztházpadlás^ 
gyümölcsszárító  stb.  Az  oláh  is 
átvette  (az  aszalócserény  fo- 
galmat). Nyr.  17:321.  —  Cse- 
rény  —  belsejében  van :  Tüzelő, 
Szógavas,  Piszkavas,  Túzfogó 
vas.  Favágó  tőke,  Elesiges  láda. 
Dohán  láda.  Vizes  pad.  Nye- 
regpad, Pócz,  Vasfazék,  Vas- 
kanál, Főzőkanál,  Keverőkanál, 
Kanáltartó,  Késtartó,  Sótartó  v. 
Sósgurguja,  Falakat,  Csobojó, 
Iszák  (báránybőr),  Atalvető,  Sikár 
(faedényre).  Ülőszékek.  —  *Cse- 
rény  szérűjén  van  az :  AUófa, 
Fejőágas,  Borjúkaró,  Sózó,  Ke- 
nyeres taliga. 

*Cserénykaró  —  Bugacz-Mo- 
nostor —  a  melyhez  a  cserény 
süvénye  kötve  van. 

*  Cserénykorez  —  Kiskunhalas 
—  a  sövényfal  fonásának   széle. 

Cserényköltöztetés  —  Oom. 
Jan.  —  már  1643-ban,  1.  Bujdosó 
pásztorok.  A  Szilágyi  Benjámin 
István  fordítása  szerint :  „A  buj- 
dosó pásztorok  á  legelőé  mezoeket 
megváltoztatván,  az  oe  kalibájokat 
avagy  kunnyójokat  taligán  hor- 
dozzák ide  s  tova." 

*  Cserénysátor  —  Bugacz-Mo- 
nostor —  a  vándorcserénynek 
fedett  sarka,  a  melyben  a  szám- 
adó ládája  és  becsesebb  czók- 
mókja  áll. 


Csikós-kunyhó 


181 


Csöröglö 


*  Csikós-kunyhó  —  Szeged  — 
bogárhátú.  Részei :  Ágas,  Szele- 
men,   Horogfa,  Karczé  =  korcz. 

Csikóstanya     —     Hortobágy, 
MNy.  VIII :  282.  —  a  XX.  század- 
ban  a    csikósok    vályogból    vert 
hajléka.    Ludashalmon,    a    Hor- 
tobágyon vannak  vályogból   vert 
oldalfalai,  két    vége,    két    tűzfala 
{vértelke),  teteje,  eresze,  ereszaj  ja, 
egyik  végéhez   ragasztva   szénás 
hódé.  Ez  a  csikóstanya  kétosztatú ; 
áll  szoba-  és  istállóból,  köztük  fal, 
rajta  ajtó  (ennek   tokja    [kerete], 
küszöbe  és  szemöldökfája),  ablaka 
{ennek  tokjában  ablakszeme  vagy 
rostélya).    A    szobában  evöszékek, 
kenyérpócz   és   edény  állnak.    Az 
istállóban  több  ágas  duczfa  tartja 
a  csődöröket  egymástól  elválasztó 
rudakat,     az     ú.     n.     strájfákat. 
Str  áj  fa-karikák  lánczán  lógnak  a 
strájfák  a  jászol  és  duczfa  között. 
Fonás    az     ágasok    és     str  áj  fák 
szalmafonása.    A   jászolhoz  vagy 
zablóhoz  lánczkarikával  vagy  fék- 
karikával kötik  az  állatot ;  a  jászol 
•előtt    stand    a    ló     állóhelye.    A 
stand  és  a  fal   közötti  rész  a  ló 
,  háta    mögött    a   placz ;   a  kettő 
határán  csavarás,    azaz   kolbász- 
alakú szalmatekercs  (körömrúgó) 
húzódik  végig.  A  lovak  fara  fölött 
<?süngő  táblás  szalmafonat  a  yor- 
fogó.  Szerszámfogas  X?íYÍ]?i  dí.  cú\6- 
sok  szerszámait.   A  tanya   teteje- 
nők  részei  belül  a   majorpáng,  a 
horog  fák,  kakas-ülők,  folyógerendák 
és  szelemen,  kívül  a  gerincz,  szeges 
és  koporsó.  A   tanya   mellett    áll 
az  akol,  a  hágatódeszka  és  a  gané- 
domb. 


Csilsátor  —  Tömörkény,  Sze- 
gedi Napló,  1898,  Hl:  6.  Nyr. 
27:222.  —  vászonsátor.  Vö. 
Diittyán. 

Csiríny  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
mozgó  pásztorlakás.  Van  :  Vessző- 
csiriny,  Sövény-csiríny,  Deszka- 
csiríny. 

Csirínysátor  —  Bugacz,  T.  M. 
I.  —  a  cserény  egyik  sarkát  fedő 
deszkázat,  mely  alatt  a  számadó 
ládája  és  becsesebb  holmija  van. 

Csóva  —  általánosan  —  ágasfa, 
csúcsán  ágakból  csóva ;  rend- 
szerint tilalomjel.  Vö.  Csóvás, 
csóvázott. 

Csóvás  —  a  régiségben  —  csó- 
vával megtilalmazott  föld.  1581, 
Oklsz. :  „Ha  valaki  lovát  vagy 
egyébféle  barmát  a  csóvás  par- 
lagon pásztor  oltatja  vagy  rá  köti 
sz.  János  napig,  3  girán  marad- 
gyon.  Minden  tilalmasbeli  csóvás 
szénafű  vagy  parlag  ha  lészen, 
de  senki  semmi  birodalmával  rá 
nem  mehet  az  bírák  híre  nélkül". 
Vö.  Csóva. 

*  Csóvázott  —  Jakab  puszta, 
Szabadszállás  —  az  ágasfa, 
csúcsán  ágakból  csóva.  Vö.  Csóva. 

Csődörös  bódé  —  Hortobágy, 
(T.  M.),  MNy.  \in:282.  —  fa- 
falazatú  tetős  építmény  szobával 
és  istállóval,  kanfaros.  A  csődö- 
rök és  csikósaik  hajléka, 

Csöröglö  —  Sárköz,  Tolnám., 
Nyr.  33 :  338.  —  sátorkészítés, 
fiatal  menyecske  első  lebetegedé- 
sekor,  átvitt  értelemben  a  keresz- 
telő is. 


Csúcsos  sátor 


182 


Disznóól 


*  Csúcsos  sátor  —  Simics  — 
két  méternyi  kört  körülfogó, 
három  csúcsban  összefutó  s  ott 
háncskötéllel  összetartott  rúdból 
alakított  sátor,  kéregtakaróval  a 
kirgizeknél.  Közel  áll  a  kabai 
kontyoskunyhóhoz  stb.  L.  seggen- 
ülő. 

CsüUik  —  Karancs  vid.,  Mtsz. 

—  csürlik  =  csűr. 

Csűr  —  általánosan  —  gabona- 
tartó ház.  A  régiségben :  1493, 
Oklsz. :  Vnum  magnum  stabulum 
wlgo  chyr  pro  conseruendis  fru- 
gibus.  Zarwfath  pro  chyr,  1577, 
Kolozsv.  glossz.,  Nyr.  36 :  19., 
czwr  vei  ystalo.  1637 :  Az  czür- 
nek  tetein  ket  plehes  gombos 
vytorla.  1638 :  Czür,  mellnek  ol- 
dala tapasztos  ket  felől  oldalul 
való  fiokiaval,  hei  azattiaval  és 
vitorláival.  A  németben  Schinre 
=  bedeckter  Ort.  (Nyr.  24 :  158.) 
*  Scheuer. 

Csürheakol  —  Kunszentmiklós 

—  a  csürhe  hálóhelye,  fedett 
alkotmány. 

Csűrkert  —  Háromszék  m., 
Mtsz.  —  baromudvar. 

Csüröskert  —  Székelyf.,  Mtsz. 

—  szérű.  A  régiségben  1634 : 
Oklsz.  Az  czüröskerthen  vagon  eöt 
abora.  1638  :  Cziüröskert.  1683  : 
Egy  mayor  haz  cswrösk  érti  vei 
együtt. 

*Czangakarám  —  Karczag  — 
a  karámnak  az  a  része,  a  mely- 
ben a  fiavesztett  vagy  meddő, 
nem  tejelő  juhokat  tartják. 

*Czap  —  Bugacz-Monostor  — 
a     keskeny,     gyalogösvényszerú 


marhajárás ;      mondás      „czapon 
halad  a  barom  a  kútho". 

Czerkó  —  Nagykunság,  Nyr. 
2  :  135,  Tisza-Örs,  Mtsz.  —  nádból 
V.  kukoriczaszárból  csinált  kunyhó. 

Czuezálni  —  Zala  m.,  Nyr. 
28  :  523.  —  sátorfákat  leverni. 

*Delelő  —  általánosan  —  legelő 
gulya,  ménes,  déli  pihenő  helye, 
rendesen    itató    is ;    kérődzőhely. 

*Déli  szárny  —  Nádudvar  —  a 
juhászkarám  déli  szárnya,  a 
melyből  a  kontyos  kunyhó  is  meg 
van  alkotva. 

Déllelő  —  Balatonmell.,  Tsz. 
-^  a  delelő  (talán  inkább    déllő). 

*Déllő  —  sok  helyen  —  kö- 
zönségesen delelő,  a  kút  körüli 
hely,  a  hol  gulya,  vagy  ménes  is, 
itatás  után  megpihent,  a  gulya 
kérődzött. 

*Deszka-libitárus  —  Hatod, 
Háromszék  m.  —  Három,  kettős, 
függőleges  deszkaheveder  közé 
úgy  van  befoglalva  három  deszka, 
a  végein  és  közepén,  hogy  min- 
denik deszka  között  majdnem 
egy  deszka  szélességű  köz  marad. 
Vö.  libitárus. 

Disznó  akoj  —  Bölön,  Három- 
szék m.,  Nyr.  34  :  104.  —  disznyő- 
zakój.  Oroszfalu,  uo.  Nyr.  36  :  326, 
helyesen   disznóakol  =  sertéséi. 

Disznóól  —  általánosan  —  a 
sertések  éjjeli  nyugvóhelye.  A 
régiségben  1577,  Kolozsv.  glossz., 
Nyr.  36:19,  365—67,  dysnool, 
dizno  oll,  dysno  ol.  Sz.  F.  B. 
dizno     ool.     1228:    Nyr.    7:415, 


Disznópajta 


183 


Enyhely 


méta  vádit  adhinc  ad  gyznoowl; 
1307 :  —  Oklsz.  Méta  vulgariter 
Gyznouolfew  nuncupata. 

Disznópajta  —  Székelyf.  Mtsz. 

—  sertésól.  —  *  Disznópajta  — 
Málnás,  Háromszék  m.  —  a  csűr 
oldalsó  szakasza.  Egymás  mellett 
kettő  áll.  Föléjük  tető  alá  apróbb 
terményeket  raknak. 

Disznós  ól  —  Csúza  és  BéUye, 
Baranya  m.  —  sertésól.  Nyr.  18 : 
93  és  16  :  134. 

*Disztókarám  —  Kába  —  bo- 
gáncsból  alkotott  körkarám,  ka- 
puval, három  dörgölőfával,  kuny- 
hóval, melyet  sáncz  kerített; 
sertések  számára,  igazi  praehi- 
storikus  alkotmány. 

Dobogó  —  általánosan  —  az 
a  kis  deszkap adolat,  a  melyre  a 
juhot  fejeskor  állítják. 

Dom  —  Almássy  in  litt.,  1904, 
Vn.  29.  —  a  kirgizeknél  ház,  de 
nomád  sátor  is,  rendesen  jurt. 
A  Dom  szláv,  ill.  latin. 

*  Dörgölődző    fa   —  Hajdúság 

—  a  gulyás  kunyhója  körül  be- 
vert karók,  a  melyekhez  a  jószág 
dörgölődzik. 

*Dranka  —  Hortobágy,  (T.  M.), 
MNy.  Vin :  282.  —  négyszögletes 
birka-  és  juhakol,  drankákból 
építve.  „Ott  van  abba  a  drankába 
a  bárá";  a  dranka  a  tót  Stranka, 
tehát  tót  elem,  alapjában  oldal- 
rekesz. 

.  íDrék  esztena  —  Vacsárcsi, 
Csík  m.  —  több  gazdából  álló 
társulat  esztenája.  Vö.  Gazda- 
sági esztena,   Salamon   Péter  az 


esztena  fejő  pásztorának  bemon- 
dása. 

Dúczfa  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII:  282.  —  a 
csikóstanya  istállójában  a  stráj- 
fákat  tartó  ágasok. 

Duttyán  —  Dugonics :  Példa- 
beszédek és  jeles  mondások 
könyve,  11:4;  Szeged  vid.  tanyai 
népnél.  Tömörkény,  Szegedi  Napló 
1898.  in:6.  —  vászonból  való 
sátorponyva ;  régebben  Csilsátor- 
nak  nevezték.  (L.  Nyr.  27:87, 
222.)  Arab-törökben  diikian  = 
zárt   hely ;    délszlávosan    dutyán. 

Elemózsiás  taliga  —  M.  ó., 
Kecskemét  —  az,  a  mi  a  kenye- 
res taliga. 

*Élet  —  Székelység  —  a  telek 
házastul,  udvarostul." 

Ellető  —  Sárospatak,  Mátyás- 
föld, Bodrogköz.  Ónod  vid.,  Bor- 
sod m.,  Székelyf.,  Nyr.  17  :  554  ; 
Győr  m.,  Nyr.  25  :  473  ;  Kecske- 
mét, már  a  régiségben  Kecske- 
mét 1673.  évi  szabályzat  —  az  a 
védett  hely,  a  hova  a  juhokat 
elléskor  vitték.  Vö.  Fogadtató.  (Az 
ellető  juhoknál,  fiadzó  disznóknál 
használatos;) 

Eny  —  Alföld  —  az  a  hely, 
a  mely  véd,  enyhet  ád.  Már  a 
XVI.  században  előfordul  íróknál 
(Nyr.  17:11.).  Hermán  Ottó: 
Magyar  halászat  könyve,  p.  782., 
„a  pumaharcsa  tőkében  fa  eny- 
hében lakozik".  Vö.  Enyhely. 

*  Enyhely — Az  Ahföldön,  Kun- 
szentmiklóson tizenkét  nádkévéből 
vagy  deszkából  háromélre  készí- 


Enyhet  ád 184 

tett,  a  szobasarokra  emlékeztető 
mozgó  pásztorhajlék  ;  a  sz árnyék- 
nak és  karámnak  (Karczag)  az 
a  része,  a  hová  a  szél  nem  jut- 
hat ;  a  pásztorok  itt  tartózkodnak, 
Puszta-Bojáron  a  földbe  dugott 
karókból  alakított  szélfogó.  A 
pásztorhajlékon  kívül  enyhely 
minden  olyan  a  szél,  eső,  hó, 
nap  heve  ellen  védő  hely,  a  mely 
enyhet  ád.  (Ilyen  értelemben  ál- 
talános Mtsz.)  L.  Simonyi:  Nyr. 
17:11.;  Négyesy:  Nyr.  17: 
203—211.  —  Enyhfely  —  Alföld 
az  az  egyszerű  alkotmány,  a  hol 
a  pásztor  árnyékot :  enyhet  talál. 
Innen  :  faenyhibe,  házenyhibe  stb. 

*  Enyhet  ád  —  Bugacz-Monos- 
tor  —  a  szárnyék  a  jószágnak, 
azaz  :  védő,  különösen  a  széljárás 
ellen. 

Eresz  —  általánosan  — házon 
a  tetőnek  a  fal  elé   nyúló  része. 

Ereszaj  ja  —  általánosan  — 
ereszalja,  vagyis  a  tető  kiugró 
része  alatti  védett  terület. 

*  Ernyő  —  Szeged-Csöngöle  — 
az  isztronga  fedett  részén. 

Estálló  —  Hetes,  Nyr.    2  :  44 ; 

Palóczság,  Nyr.  22:33,  28:495; 
Székelyf.,  Mtsz.  —  istálló,  de 
néhol  pajta,  csűr   értelmében  is. 

*  Északi  szárny  —  Nádudvar 
—  a  juhászkarám  északnak  nyúló 
szárnya ;  a  leghidegebb,  itt  áll  a 
szamár. 

Észtena  —  Székelyf.,  Nyr. 
22:437.  Kozma,  már  a  régiség- 
ben, 1620:  Ménaság,  Mindszent  stb. 
székelyfalvak.     1715 :    Feselnek, 


Esztina 


Előtanulmányok  276.  Erd.  Okltár 
1 :  344,  moldvai  csángó,  Nyr.  30  : 
179,  Bukovina,  Nyr.  6:472.  — 
az  a  felállítható  és  szétszedhető, 
kerítésszerü  alkotmány,  a  melybe 
a  juhokat  fejés  előtt  behajtják  s 
a  „fiók"  részen  egyenként  ki- 
eregetve megfejik.  Itt  készül  a 
sajt  is ;  gyakran  itt  is  hál  a  juh- 
nyáj. Tót:  stena  =  fal;  oláhban 
stina.  A  magyar  esztena  a  stena 
lágyítása.  (Kolozs  m.,  Bánfihunyad 
mellett  fekszik  Esztána,  Sztána 
falu.  Nyr.  9 :  502.)  Vö.  sztronga, 
esztrenga,  esztina,  isztina.  — *  Esz- 
tena —  Hatod,  Háromszék  m.  — 
Hossza  és  szélessége  két-két  öl. 
Magassága  egy  öl  a  fedél  nélkül, 
mely  háromnegyedölnél  nem  emel- 
kedik magasabban.  Oldalai  gyalu- 
latlan deszkából  valók,  ágasok 
közé  szorítva.  Fedele  vékony 
deszka.  Ajtaja  deszkából,  heve- 
derekkel van  összefoglalva,  sorkon 
(sarok)  forog,  vasból  készült  ki- 
lincscsel befelé  nyílik.  Részei: 
1.  küszöb,  2.  küszöbláb,  3.  kü- 
szöblábboríték. 

*  Esztena  berendezései  —  Va- 

csárcsi.  Csík  m.  —  üst,  káva 
(sajtforma),  sajtruha,  sajtnyomó 
deszka,  sajtnyomó  kő,  ordaszedő 
kalán,  Ótós  kalán,  Fejővidrek, 
Savós  sétár,  ordamérő  sétár, 
1  kupástól  2  kupásig.  1  kupa  = 
IVs  1.,  ordafőző  üst,  kicsi  tekenő, 
kalántartó  kosár. 

*  Eszterága  —  Hortobágy  — 
1.  Ösztörú.  Mert  ez  hórihorgas, 
a  gólya  is  Eszterág. 

Esztina  —  Kalotaszeg  —  az 
esztena.  Nyr.  22:437. 


Esztrenga 

*Esztrenga  —  általánosan  — 
az  a  felállítható  és  szétszedhető 
kerítésszerú  alkotmány,  a  melybe 
a  juhokat  fejés  előtt  behajtják 
s  a  „fiók"  részen  egyenkint  ki- 
eregetve megfejik.  Száldoboson, 
Udvarhely  m.,  Nyr.  4 :  93,  eszt- 
mnga.  Karczagon  a  kunkarám- 
nak  része.  Általánosan  a  sajtot 
készítő  juhászoknál  az  egész 
alkotmány,  a  melyben  a  juhokat 
tartják.  A  régiségben  1554  óta 
szerepel  sztronga  alakban  (1.  o.). 
1619  :  Oklsz.,  Eztrenga.  Esztrenga 
az  oláh  strunga.  Vö.  esziena,  esz- 
tina,  isztina,  isztronga,  osztronga, 
sztena,  sztina,  sztronga,  sztrunga, 
továbbá  esztenázni  {juh  alatt),  ész- 
ten ás,  sztrengahajtó  és  sztronga- 
hajtó  {pásztorság  szervezete  alatt). 
Vö.  Fejőkarám.  —  í Esztrenga  — 
Márkod,  Maros-Torda  m.  —  a 
fejőkosáron  levő  hézag,  hol  a 
fejni  való  juhokat  kihúzza  a 
fejőpásztor.  Vö.  Fiók. 

*  Etető  —  Jk.  Balatonmell.  — 
a  juhakolban  „létraszerú,  két 
hosszú  durung  közt  elhelyezett 
fogakhói  áll,  oly  távolságban  egy- 
mástól, hogy  a  juh  orra  befér- 
jen ;  6 — 8  fog  után  jön  egy  záp, 
a  fogak  vékonyak,  hengeresek, 
a  zápok  szélesek  és  laposak.  Az 
etető  hosszában  van  a  válú,  a 
melybe  az  abrak,  zab  jön."  L. 
Juhakol. 

*  Evő  szék  —  Hortobágy  —  a 
vasalóban  kerek  kivágással  a 
bogrács  számára,  négylábú,  ét- 
kezéskor  körülüli    a   pásztorság. 

Farhajtásos  —  Kungyörgy, 
Hortobágy,  MNy.  VIH :  282.  —  v. 


185 Fejő  lik 

kanfaros,  a  csődörösbódé,  t.  i. 
széle,  hossza  egy  és  nem  tűz- 
falra van  építve.  (Debreczenben 
is  Mtsz.) 

*  Fecskerakás  —  H.-Hadház  — 
szalmával  elegyes  sárral  való  ház- 
építés. Füstifecske  technikája. 

*Peeskesár  —  Berzencze  — 
szalmával  vegyített  sár,  mint 
építési  anyag. 

Fecskevakolás  —  Heves  m., 
1840,  Mtsz.  —  a  falra  csak  rá- 
csapkodott, de  el  nem  simított 
vakolat ;  a  fecskefészek  ripacsos- 
ságáról  véve. 

*  Fejőágas  —  Kiskunhalas  — 
egy  a  Bugacz-Monostoron  dívó 
állófával ;  az  utóbbi  helyen  az 
állófa  mellett  leásott  kisebb  ágasfa, 
a  melyhez  a  fejőstehenet  fejés 
közben  kötötték. 

*Fejőágos  — Bugacz-Monostor 
—  az  állófa  mellett  kisebb  ágasfa, 
a  melyhez  a  fejőstehenet  kö- 
tötték ;  az  ágak  tárgyak  akasz- 
tására is  szolgáltak. 

*Pejőakol  —  Hortobágy  — 
juhászat,  van :  Szárnyékja,  Si- 
lépje — Zleb  (tót  elem),Drankája — 
Stranka  (tót  elem),  Bárányket- 
recze. 

*Fejő  karám  —  Karczag  — 
a  karámnak  az  a  része,  a  mely- 
ben a  fejő,  telelő  birkák  vannak, 
tehát  az  esztrenga. 

íFejő  lik  —  Hatod,  Három- 
szék m.  —  nyílás  a  kosár  libi- 
tárusán,  a  melyen  a  juhot  fejesre 
kibocsátják.  Úgy  áll  elő,  hogy  a 


Fejőszék 

libitárus  1 — 2  fogát  kiveszik.  Vö. 
Kosár  és  Fiók, 

*  Fejőszék  —  Hatod,  Három- 
szék m.  —  20 — 25  cm  magas, 
20—35  cm  széles;  35 — 40  cm 
hosszú  szék.  Vö.  Fejőtöke,  Ülőtöké. 

*  Fejőtöké  —  Hatod,  Három- 
szék m.  —  Vö.   ülőtöke,  Fejőszék. 


Fékkarika 


Lánczkarika. 


Félszerjászol  —  Nagykunság, 
Nyr.  3  :  233.  —  az  olyan,  a  mely- 
nek csak  egyik  oldalára  lehet 
lovat  állítani,  szemben  az  arczal- 
jászoUal. 

Fészkótatni  —  Balatonmell., 
Somogy  m.,  Nyr.  16  :  477.  —  czö- 
löpbeveréskor  a  czölöpöt  a  földbe 
fúrni  =  fészkeltetni. 

*Fiadzó  —  Somogy  m.  —  a 
kutricza  mellett  is;  szűkített  hely, 
a  hol  az  emsék  fiadzanak ;  1. 
Fiasztó,  Kutricza,  fiasztógödör, 
kecz.  (A  fiadzó  disznóknál  az 
ellető  juhoknál  használatos,  de 
lényegileg  ugyanaz.) 

*Fiaskarám  —  Karczag  —  a 
karámnak  kunyhószerú,  fedett 
része,  a  védelemre  szoruló  bárá- 
nyok tanyája;  ha  nincs  bárány, 
juhászlakás  is. 

*Fiasztató  —  Pusztasztmiklós, 
Bihar  m.,  Zilah,  Nyr.  28 :  187.,  Sá- 
rospatak, Mtsz.  —  kis  rekesz  az 
ólban,  a  hol  az  emsék  fiadzanak. 
Vö.  Fiadzó. 

*  Fiasztó  —  Hortobágy,  Puszta- 
Szanda  —  síralakú  gödör,  alom- 
mal, a  melybe  az  emsék  fiadzot- 
tak :    a   honnan   a   kis  malaczok 


186 Födi  61 

nem  bírtak  kiugrálni,  az  anya- 
emse igen.  L.  Fiadzó  és  fiasztó- 
gödör és  fogadtató.  Ez  a  gödör- 
fiasztó  messze  néz  a  nomádság 
múltjába. 

*  Fiasztógödör  —  Hortobágy  — 
1.  Fiasztó. 

*Fiók  —  Karczag,  Mezőtúr, 
MNy.  VI:  279.  —  a  fejőkarámon 
vagy  esztrengán  az  a  kibúvó,  a 
melyen  a  tejelő  juhot  kiszorítják, 
hogy  megfejhető  legyen ;  a  fiók 
V.  fióka  mellett  kuczorog  a  fejős 
juhász  és  itt  fej. 

*Fiók  szék  —  Karczag  —  a 
mire  a  fejő  juhász  leül,  mikor  a 
juhot  feji.  Rendesen  lókoponya 
volt.  Kiáltás :  Bujtár !  hóczi  a 
székemet !  =  lókoponyát.  Tréfá- 
san :  Hoczide  a  lúfejemet,  hadd 
üjjek  rá ! 

*  Fogadtató  —  Mezőtúr,  MNy. 
VI :  279.  —  kis  zárt  ketrecz,  a  juh- 
színben,  a  hová  elles  után  zárták 
az  anyajuhot  fiával,  ha  gyenge 
volt  vagy  nem  akarta  szoptatni 
fiát.  Kábán  ugyanaz  mint  fiasztó, 
avval  a  magyarázattal :  „Ebben 
hever  a  kocza,  hogy  a  malaczok 
szopni  tanuljanak". 

Folyógerenda  —  általánosan  — 
keresztgerenda,  pl.  a  ludashalmi 
csikóstanya  házán,  amajorpánkra 
fektetve. 

Fonás  —  Ludashalom,  Horto- 
bágy, MNy.  VIII :  282.  —  a  csikós- 
tanya istállójában  az  ágasok  és 
strájfák  szalmafonása. 

*Fődi  ól  —  Félegyháza  —  a 
cserény  mellett  malaczoknak  ásva, 


Főrgölő 

benne  födött  vaczok  és  földi   ól, 
messze  bevilágít  a   nomádságba. 

*Förgölő  —  Udvarhely  —  fa- 
retesz,  istállón.  Nyr.  31. 

*Püalja  —  Karczag  —  kuko- 
riczaszárból  készült,  kötött  párna 
=  fejalja.  Vö.  Ülőszék. 

Füst  —  E.  L,  Kunság  —  a 
kiveszőben  levő  kerek,  hegyes 
pásztorkunyhó. 

*  Füstölő  —  Szeged-Csöngöle 
—  szilárdan  épített  alkotmány, 
alul  tüzelővel,  félj  ül  füstölőpolczo- 
zattal ;  a  gomolyasajt  megfüstö- 
lésére  ;  van :  füstölőszája,  szele- 
lője és  tüzelőlyuka. 

*  Füstülőszáj  —  1.  Füstölő. 

Ganédomb  —  Ludashalom, 
Hortobágy,  MNy.  VIII :  282.  —  az 
a  hely  a  csikóstanya  közelében, 
a  hol  a  lóganajat  halmozzák. 

*Gángó  —  Ecseg-puszta  —  a 
szolgafa.  Különben  kurtítható, 
hosszabbítható  faszerszám,  a  bog- 
rács akasztására. 

Garádjás  akol  —  Heves  m., 
Nyr.  27 :  527.  —  garáddal,  azaz 
léczkerítéssel  kerített  akol ;  télen 
dudvával  rakják  körül. 

Gazdahely  —  Adánd,  Somogy 
m.,  Nyr.  28 :  334.  —  a  meghatá- 
rozás így  szól :  „gazdahell :  a  hun 
nagy  jószág  van". 

*  Gazdasági  esztena  —  Va- 
csárcsi.  Csík  m.  —  vö.  Drékesztena. 

*  Gazkötél  —  Pusztaszentmik- 
lós, Bihar  m.  —  a  mivel  a  boglya- 
kunyhón   a    szalmát    megkötik. 


187  Gugyész 


hogy  a  szél  el  ne  vigye.  Szalmá- 
ból sodorják. 


Gerincz 
tető  éle. 


általánosan 


Gógán  —  Dánántúl,  Székely- 
ség, Nyr.  9  :  525.,  Mtsz.  —  vessző- 
ből font,  sárral  betapasztott  ké- 
mény V.  szikrafogó.  Udvarhely  m. 
ugyanilyen  a  kemencze. 

*  Gólya  —  Ecseg-puszta,  Kun- 
ság —  ágasfa,  öt  méterig,  a  pász- 
torkunyhó mellett ;  arra  való  volt, 
hogy  a  pásztor  a  tetejéről  a  rét- 
ségben  szemlélhesse  a  gulyát.  L. 
Allófa,  messzelátó.  A  földmívelés- 
ben  emelő,  a  melylyel  szénát,  szal- 
mát raknak  a  kazalra.  (Érmei- 
lék,  Nyr.  29  :  334.,  Heves  m.  Nyr. 
27 :  524.) 

Góré  —  általánosan  —  napra- 
forgószárból vagy  léczből  tákolt, 
olykor  szalmával  fedett  kunyhó 
csősznek,  kukoriczának.  Felső- 
Csallóközön  (Nyr.  8  :  333.)  =  göré. 
A  régiségben,  1587.  Oklsz.:  „Az 
goreban  wagion  egy  aztal". 

Gödölyeakol  —  Szily,  Nyr. 
18 :  33.  —  kecskeistálló,  a  mely- 
ben gödölyék  vannak. 

*Gugyecz  —  Peszér-Adacs  — 
melléképület,  a  putri  alaprajza 
szerint  építve  és  a  földbe  beásva ; 
néha  sertéséi,  néha  majorság 
ketrecze ;  de  tehénistálló  is.  Min- 
denesetre ősi  építmény.  L.  Gur- 
gyecz,  gugyész,  gurda,  gurgyal, 
gurgyi,  kotyecz,  gurdon,  gurgyesz, 
gurgyal. 

Gugyész —  Adánd,  Somogy  m., 
Nyr.  28  :  333.  —  kis  szamáristálló, 


GugyoUő 

Budapesti  Hirlap  XI :  133.  (Nyr. 
22:233.)  „a  konvencziós  marhák 
szintén  földbe  vájt  sötét  gugye- 
szekben  voltak  elhelyezve".  L. 
Gugyecz. 

GugyoUó  —  Félegyháza  — 
kunyhó.  Nyr.  4  :  559. 

Gulaakó  —  Somogy  m. — gulya- 
akol,  azaz  tehénistálló.  Nyr.  11 :40. 

Guliba  —  általánosan  —  kis 
kunyhó.  Nyr.  20 :  19.,  így  szár- 
maztatja: gu[nyhó  +  gajlyiba.  Is- 
meri Zárka  Maximáiban  1807. 
(Nyr.  15:285.) 

Gulyás  kunyhó  —  Hortobágy, 
(T.  M.)  MNy.  VIII:  282.  —  fából 
szegezik  össze  vagy  vályogból 
verik. 

Gulyástanya  —  Hortobágy,  (T. 
M.),  MNy.  VIH  :  282. 

Gulyi  fa  —  Heves  m.,  1840., 
Mtsz.  —  kukoriczacsősz  ágasfája, 
a  melyre  felhágva,  az  egész  föl- 
det áttekinti. 

*  Gúnyapad  —  Bugaez-Monos- 
tor  —  deszkapad  a  cserény  be- 
járó oldalán,  a  gúnya  helye. 

*  Gúnyaszárító  —  Bocsár  — 
„így  is  nevezik  az  dllófát^  ez  té- 
vedés, mert  ez  a  fejő  ágasra  vo- 
natkozik. 

Gunyhó — Palóczság — kunyhó. 
Nyr.  22  :  35. 

Gurda  —  a  régiségben  —  gur- 
gustiolum,  a  mai  gurgyecz,  azaz  a 
putri,  alaprajza  szerint  a  földbe  be- 
ásott pásztorhajlék.  1516 :  Oklsz. 
In  prefata  domo  subulci  Gworda 


188 Gyalogszék 

appellata.  In  domo  Gwrdal  vocata. 
Vö.  Gugyecz. 

Gurdon  —  Szigetköz,  Győr  m., 
Nyr.  19  :  190.  —  szalmakazal  aljá- 
ban hagyott  üreg  szerszámok 
számára.  Rokonhangzású  és  alaki- 
lag is  rokon  a  gurdával. 

Gurgyal  —  Cz.  F.,  Nyr.  26: 
154.  —  alacsony  kunyhó  (a  mely- 
ben csak  gurnyadva,  görnyedve 
lehet  járni).  Vö.  Gugyecz. 

*  Gurgyecz  — Tisza-Duna  közén 
—  részben  a  földbeásott  őskunyhó. 
L.  Gurda.  Gugyecz,  nyilván  a  gur- 


Gurgyesz  —  Székesfehérvár, 
Mtsz.  —  viskó,  rozzant  ház ;  de 
lehet  az  is,  hogy  a  gugyecz. 

Gurgyi  —  Hatvan  vid.,  Nyr. 
25  :  575.  —  kerített  hely  a  takar- 
mány számára;  helyesen  a  gugyecz 
volna. 


Gumyó 

Nyitra  vid. 


—   Gerencsér  palócz, 
kunyhó.  Nyr. 33:461. 


Gutyesz  —  Vaál,  Fejér  m., 
Nyr.  18  :  573.  —  a  gugyecz  (a  Nyr. 
ugyan  kunyhóníxk  mondja,  de  pon- 
tos definitiója  gugyecz  lehet). 
Szarvas  Gábor  kutya  =  ku- 
tyácska =  kunyhóból  vezeti  le  a 
szerb  analógiával :  camac  =  csó- 
nak, magyarosítva :  csámesz  ;  kut- 
jicza  =  kunyhócska,  magyarosítva 
kutyesz  =  gutyecz.  (Nyr.  18 : 
567.)  Vö.  Gugyecz. 

*  Gyalogsári  —  Hortobágy  — 
az  ösztörú. 

*Qyalogszék  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  alacsony  négylábú  székek 


Gyepű ^ 

a  vasalóban  az  étkező  pásztorok 
számára.  A  régiségben  1566  — 
Oklsz.  —   „Három  galogh  zek". 

Gyepű  —  általánosan,  1.  dr. 
Sebestyén,  Ny.  28  :  466.  —  sövény- 
kerítés, *nem  elég,  mert  gyep- 
sáncz,  előtér  stb.  is. 

Hágató  deszka  —  ált.  —  a 
esikóstanya  közelében  az  az  alkal- 
matosság, hogy  a  csődör  a  kan- 
czával  szembenállva  a  deszka  által 
elválasztva  annál  inkább  tűzbe 
jöjjön  és  hágjon. 

Hágó  —  Kupa  in  litt.  1904 
szept.  10  —  a  veremház  (1.  o.) 
lejárata. 

Hajzás  —  Kapnik,  vö.  Nyr. 
2  :  183,  Szolnok-Doboka  m.,  MTsz. 

—  épületfedél. 

Hálás  —  Szilágyság,  Nyr.  9 :  477. 

—  a  marha   éjjeli   nyugvóhelye. 

*Hálató  állás  —  Hortobágy  — 
az  a  hely,  a  hol  a  gulya  éjen 
át  pihen. 

*  Hamvas  —  Túrkeve  —  régi 
formájú,  kerített,  tapasztott  sütő- 
főző alkotmány,  két  kemenczével 
és  négy  katlannal.  Aboglyakemen- 
czék  kupolaalakúak.  De  az  Alföl- 
dön durva  lepedő  is,  a  melybe  a 
fűtésre  szolgáló  szalmát  kötik 
(Mtsz.). 

Hasovány  —  Göcsej,  Nyr.  2  : 
437.  —  hasogatott  fából  készült 
kerítés. 

Hatszögletű  sátor  —  Huc  et 
Gabet  —  a  si-fanok  vagy  keleti 
tibetiek  vékony  vászonsátra,  belső 
támasz  nélkül.  Alsó  hat  sarkát  a 


189  Hiú 


földhöz  czövekelik,  a  fedélrészt 
kötelekkel  feszítik  ki;  a  sátortól 
kis  távolságra  rudakra  rakva  és 
a  földhöz  karikákkal  erősítve. 
A  tibeti  nomádoknak  ez  a  fekete 
sátra  (Przewalskij :  Schwarzes 
Zeit)  óriási,  magas  lábakon  moz- 
dulatlanul álló  pókra  emlékeztet. 
A  sátor  helyét  4 — 5  láb  magas 
faUal  kerítik  körül.  Vö.  Négyszög- 
letű sátor. 

Héba  —  Szent-Gál,  Veszprém 
m.,  Nyr.  2  :  185.  —  a  padlása  (ab: 
a  hiúba). 

Hevertető  —  Ormányság,  Ba- 
ranya m.,  Nyr.  9 :  285.  —  disznó- 
hevertető, azaz  fertő. 

Híd  —  Munkácsi  —  alán  elem : 
pons.  Innen  az  ól  és  istáUó 
Mdlása  (?) 

Hidas  —  Dunántúl  általánosan, 
Gömör  és  Nógrád  m.,  Nyr.  5  :  181., 
7:139.,  19:381.,  17  :  46.,  22  :  479. 
és  Mtsz.  —  gerendákkal  padlózott 
disznóól,  hogy  tisztogatni  lehessen. 
A  régiségben  1584  —  Oklsz.  — 
„az  hydasban  hyzlalnak  disznót 
ötöth".  1597  —  uo.  —  hizlaló 
hidas.  1750  —  Wagner  Phraseolo- 
gia,  N3rr.  22 :  505.  —  Egyéb  je- 
lentése hídbér,  komp,  hídhajó 
(MNy.  1:464.).  Vö.  Hidlás. 

*Hidlás  —  Hortobágy  —  a  juh- 
karám  fiókjában  arra  szolgáló 
deszka,  hogy  a  juh  fejeskor  azon 
álljon,  általánosan  gerendákkal 
padlózott  alkotmány,  hogy  lovat 
és  tehenet  istállóban  tisztogatni 
lehessen  (Mtsz.).  Vö.  Hidas. 

Hiú  —  általánosan  —  padlás. 
Vö.  Héba. 


Hizló  ól  190 


Hizló  ól  —  Adámos,  Kis-Ktiküllő 
m.,  Nyr.  33.  Hídvég,  Háromszék 
m.,  Nyr.  34  :  105.  —  disznóhíz- 
laló  ól. 

Hízó  —  Rimaszombat,  Gömör 
m.,  Buzita,  Abauj  m.  Mtsz.  — 
disznóhízlaló  hely. 

Hízó  pajta  —  Székelyf.,  Tsz. 
- —  disznóhízlaló  pajta. 

Hodály  —  Somogy  m.  és  Alföld- 
szerte  —  juhtartásra  alkalmas 
akol.  Az  oláhban  odae.  Nyr.  30 : 
180.  Szinnyei  szerint  török  =- 
magyar  :=-  szláv  =:-  oláh.  Nyr. 
23  :  6.  Balassa  szerint  törökből 
szláv  és  oláhba,  innen  magyarba 
került.  Nyr.  23  :  130. 

*Horogfa  —  Szeged- Csöngőié, 
Hortobágy,  MNy.  VIH  :  282.  —  a 
csikóskunyhón  az,  a  mely  a  fedél 
formáját  határozza  meg  (olló).  L. 
Rakfa. 

Huruba  —  Székelyf.,  Nyr.  2  : 
427.,  Nagybánya,  Szatmár  m., 
Nyr.  23  :  57.,  Zilah,  Nyr.  28  :  187., 
Erdély  Mtsz.,  moldvai  csángóknál: 
hurha  (Mtsz.)  —  putri  részben  a 
földbe  ásva,  tót  szó:  hrob  =  sír- 
gödör. 

Istálló  —  általánosan  —  a 
lábasjószág,  ló,  tehén,  ökör  éjjeli 
hajléka;  Ludashalmon  (MNy.  VIII: 
282.)  a  csikóstanya  egyik  szobája, 
a  hol  a  lovakat  tartják.  Az  er- 
délyi Erczhegység  móczainál  — 
Nyr.  34  :  255.  —  csak  a  lóistállót 
nevezik  maláü-nok,  a  többi  mar- 
háét ^o^aía-nak.  —  A  régiségben, 
1291 :  —  Oklsz.  —  Stabulum  eius- 
dem  quod  Sfallo  uulgariter  nun- 


Jászol 

cupatur;  1352:  Stallou;  1545:  Es- 
tallo;  1594:  istálló;  1637:  Suppal 
fedett  istálló.  Különben  semmi 
kétség,  hogy  magyar  lágyítással 
a  Stabulum-tól  ered  éppen  úgy, 
mint  a  német  Stall. 

Iszling  —  Arács,  Zalám. ;  Fertő- 
mell., Mtsz.;  Némedi,  Tolna  m., 
Nyr.  23  :  119  —  kis  rekesz,  fás- 
kamra, tyúkól.  Rokon  az  izikkel. 

*Isztina  —  Erdély,  havasok,  Ka- 
lotaszeg, Nyr.  22  :  437.  —  juhász- 
kunyhó, az  oláh  Stina.  A  szókez- 
det lágyítása  megfelel  a  magyar 
nyelv  szellemének.  Az  eredet 
nyilván  tót :  stena  =  fal.  Vö. 
Esztena.  L.  Iztina. 

*Isztronga  —  Szeged-Csöngöle 

—  fejőkarám;  van:  fejője  =  fiók, 
hídlása.  Vö.  Esztrenga,  Sztronga. 

Itató  tanya  —  a  régiségben  — 
folyó  mentén  az  a  hely,  a  hol  a 
jószágot  itatják.  1589:  —  Oklsz. 

—  „Az  eggyyk  itató  toniara  az 
bwdös  uyz  rea  zoretotta  uolna  az 
halat". 

*Izik  —  1353-ban  —  spelunca, 
vulgo  Izikuk ;  nyilván  többes  szám- 
ban; maga  az  építmény  részben 
a  földbe  vájt  mai  „verem"  lehe- 
tett, mely  még  ma  is  sokszoro- 
san eleségtartó  kamra;  de  cseléd- 
lakás is.  Vö.  Iszling. 

*  Iztina  —  Márkod,  Maros-Torda 
m.  —  a  hol  a  juhokat  fejik.  Vö. 
Fejőkosár. 

Jászó  —  Székelység,  Nyr.  2: 
427.  —  jászol. 

*  Jászol  —  Bugacz-Monostor  és 
általánosan  —  létraszerú  és  vá- 


Jászü 191^ 

lyús  etető  alkotmány  alúszárnyék- 
ban,  a  lovak  számára.  Vö.  nyári 
jászol,  zabló. 

Jászú  —  Veszprém  m.,  Nyr.  5  : 
470. ;  Pannonhalma,  Nyr.  12  :  187. ; 
Palóczság,  Nyr.  22:75.  — jászol. 

*Juliakol  —  sok  helyen  —  a 
kizárólag  juhoknak  épített,  terje- 
delmes, fedeles  akol,  belül  srág- 
lákkal  van  rekesztékekre  fel- 
osztva, a  melyeket  hakok  tarta- 
nak. L.  Etető. 

*  Juhászkarám  —  Kába  —  egy 
a  hajdúsági  szárnyékkai :  ^> — <^ 
mellette  tapasztott  kunyhó;  ré- 
szek :  tüzelőszárnyék,  meddő- 
szárnyék, anyaszárnyék,  szamár 
helye.  Vö.  Karám. 

Juhkarám  —  Ugocsa  m.,  Nyr. 
15  :  574.  —  1.  karám. 

Juhoda  —  Szendrő,  Borsod  m., 
Nyr.  11  :  236.,  16  :  35.  —  juh- 
hodály,  vagyis  juh  akol. 

Juhól  —  a  régiségben,  1208 — 
1359.  Oklsz. ;  Bszsz.  —  a  mai 
juhakol. 

Juhszállás  —  1588.,  Oklsz.  — 
„az  reghi,/w^^  szállások''  —  a  mai 
juhakol. 

Juhszín  —  Csallóköz,  Nyr. 
15  :  279. ;  Mezőtúr,  MNy.  VI :  279. 

—  juhakol. 

Jurt  —  Ázsia  nomádjainál  — 
nemezsátor ;  visszatükröződik  a 
dunántúli  nagyon  ritka  tatárház 
alkotmányában,  melynek  félkörű 
előcsarnoka  jurtszerú. 

Kaiba  —  Háromszék  m.,  Mtsz. 

—  kaliba. 


Kanfarú 

Kajiba  v.  kajba  —  Zilah,  Nyr. 

28  :  187.  —  pásztorkunyhó. 

Kakasülő  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, MNy.  YLll  :  282.  —  a  esi- 
kóstanya  tetején  az  ollókötések. 

Kalabina  —  Rimaszombat,  Nyr. 
5  :  272.,  182.  —  sátor  és  sátorfa. 
(Gömör  m.  ekeló.) 

Kaliba  —  sok  helyen  —  kunyhó. 
A  régiségben,  1496:  —  Oklsz.  — 
Aut  in  silua  aut  extra  siluam  edi- 
ficasset  sibj  thabernaculum  wlgo 
kályha.  1577,  Kolozsvári  glossz. 
—  Nyr.  36  :  261.  —  kaliba,  koliba. 
í  Málnásfürdő  —  a  sztinán  kívül 
két  ágasra  támaszkodó  fél  szalma- 
fedél. 

Kalodafa  —  Nyitrai  palócz, 
Nyr.  28:496.,  BalatonmeU.,  Szé- 
kelyf.,  Mtsz.  (és  Nyr.  27  :  224.)  — 
a  szalmatetőt  átfogó  kettős  lécz. 
(Kresznerics  szótárába  Nyr.  i.  h. 
szerint  bejegyezte  egy  röjtöki 
[Sopron  m.]  ember,  hogy  házon 
és  kazalon  van  k.). 

Kamó  —  Tolmács,  Nógrád  m., 
Nyr.  16 :  46.  —  ágbog,  ágasfa. 
*Gamó,  gajmó. 

Kandi  —  Győr  és  Veszprém 
m.,  Nyr.  35  :  434.  —  az  istállóban 
kerékjászol;  de  kútkávaalakú 
takarmánytartó  is.  (Vö.  Nyr.  12 : 
527.) 

Kanfaros  —  Kungyörgy,  Hor- 
tobágy, J^INy.  Vm  :  282  —  a  kun- 
györgyi csődörösbódé  előre  le- 
csapott fedele.  Vö.  Kanfarú. 

*  Kanfarú  —  H.-Hadház  —  a 
ház  előre  lecsapott  fedele.  Vö. 
Kanfaros,  Farhajtásos. 


Kappantanya 


192 


Kecskeakol 


Kappantanya  —  Kecskemét, 
Kada  Elek  in  litt.  —  a  nőtlen 
juhászok,  ú.  n.  „kappanok",  Kecs- 
keméten a  XIX.  sz.  elején  kör- 
alakú sánczokban  tanyáztak,  a 
melyeknek  bejáratával  szemben 
putri  volt ;  az  egész  tanya  tehát 
putri,  nyékkel.  (Vö.  H.  0.  MNy. 
1 :  25.) 

*  Karám  —  Karczag,  Nádud- 
var, Pusztaszentmiklós,  Túrkeve, 
Ecsegpuszta  és  sok  helyen  — 
kerítés,  a  melyben  a  jószág  éjen 
át  tartózkodik.  A  tót  Kram  és 
Chram.  A  régiségben  1737  :  Oklsz., 
Szeged,  azt  is  mondván,  hogy 
akár  ízrül  ízre  az  karámhul  ki- 
hányná fatensnek  marháját.  Az 
osztrák -bajorban  is  megvan: 
kramm  =  ein  kleines  Beháltniss 
bei  Bergbauen  und  Schmelzhütten 
zum  aufbewahren  der  Gerát- 
schaften  (Nyr.  24:297.).  Ilyen 
értelemben,  Lz. :  szénégetők  kuny- 
hója. Ösfoglalkozási  értelmében 
véve  Pusztaszentmiklóson,  Bihar 
m.,  ízikből  van  kerítésszerúen, 
szilárdan  rakva;  vastag,  ember- 
magasságú, az  egyik  sarkon  tágas 
kapu.  Túrkeve,  Ecsegpusztán  tu- 
lajdonképpen szárnyék  a  juhok 
számára,  három  szárnyú,  nádból, 
korczra  kötött  alkotmány,  mely 
a  nyájat  a  szél  ellen  védi.  A 
karczagijuhászkarám  nádból  való, 
részei :  Napkeleti  szárnyék,  reg- 
geli nap  felé  ;  Anyaszárnyékja,  a 
széltől  védett  rész  ;  Mátraszár- 
ny ékj  a,  a  Mátra  szelének  kitéve ; 
Fiaskarám,  fedett,  kunyhószerú; 
Czangakarám,  fiavesztett  és 
meddő  anyajuhok  helye;  Fejő- 
karám, a  melyben  a  fejő,  tejelő 


birkák  vannak.  A  nádudvari  ju- 
hászkarám  részei :  Északi-,  déli-, 
keleti-,  nyugoti-sz árnya,  a  déliből 
a  kontyos  kunyhó  is  megvan 
alkotva.  Juhászkarám  van  em- 
lítve Borsod  m.  (Nyr.  16:35.), 
Ugocsa  m.  (Nyr.  15 :  574.),  gulya 
és  ménes  számára.  Tokaj -Hegy- 
alja (Nyr.  24:48.)  és  Borsod  m. 
(i.  h.).  Kecskeméten  a  karám 
szót  nem  ismerik.  Mezőtúron 
(MNy.  VI  :  279.)  és  a  Hortobá- 
gyon nádból    verik   (MNy.    VIII: 

282.),  utóbbi  helyen  yV,X'  > — < 
alakú,  de  van  körkarám  is  (Peszér- 
Adacson).  Az  irodalomban  hasz- 
nálja Szenvey  (Messzinai  hölgy 
154.;  Nyr.  24:475.)  és  Tompa 
(uo.).  Vö.  Juhászkarám,  karán, 
körkarám,  léczkár,  korlát,  léczka, 
lésza,  lészka,  kosár,  mapalia. 

Karán  —  Szatmár  vid.,  Visk, 
Máramaros  m.,  Mtsz.  —  karám. 
(Tsz.  szerint  disznóól.) 

*Karczé  —  Szeged  —  karczél. 
Uo.  Nyr.  1 :  425.,  a  korcz.  Kun- 
Dorozsma. 

*  Katlan  —  Alföldszerte  —  ta- 
pasztott boglyaalakú  tűzhely  felül 
nagy  lyuk,  a  bogrács  elhelyezé- 
sére, oldalt  három  vagy  négy 
ívesnyílás  a  tüzelésre. 

*Katrocz  —  Somogy  — ketrecz. 

Katroczsráglya  —  Jk.,  Ba- 
latonmell. —  a  juhakolban  külön 
rekesztek  a  fiavesztett  juh  szá- 
mára, hogy  más  bárányt  elfo- 
gadjon. 

Kecskeakol  —  Sz.  F.  B.  — 
keczke  akol  =  caprile. 


Kecskeístálló 


193 


Kollát 


Eecskeistálló  —  Ver.  16.  — 
caprile. 

Kecz  —  általánosan  —  rekesz, 
elkerített  hely.  Hajdú,  Szabolcs 
m.,  Mtsz. ;  Szatmár  m.,  Nyr.  10 : 
430.,  18: 187.,281.;Bodrogköz,Nyr. 
17  :  554. ;  Tiszadob,  Nyr.  20  :  285. 
disznófiadztató  rekesz ;  Fekete- 
patak, Ugocsa  m.,  Nyr.  34:382. 
szénatartó  az  istállóban  ;  Somogy 
m.  Nyr.  9  :  283  :  borjuketrecz. 

Keczes  ól  —  Somogy  m.,  Nyr. 
10 :  430.  —  az  a  disznóól,  a 
melyben  több  kecz  van. 

*  Keleti  szárnya  —  Nádudvar 
—  a  juhászkarámnak  a  keletnek 
néző  szárnya. 

*  Kenyeres  polcz  —  Túrkeve, 
Ecsegpuszta  —  a  kontyoskunyhó- 
ban deszkapolcz,  a  melyen  a 
kenyeret  tartják. 

*  Kenyeres  taliga  —  Bugacz- 
Monostor  —  a  cserényhez  tartozó 
födeles  eleségtartó  taliga,  a  kö- 
zönséges födetlentől  megkülön- 
böztetve. Vonulásnál  a  cserényes 
szekér  után  van  kötve.  L.  Elő- 
tanulmányok p.  105. 

Kerités  —  1.  Kert. 

Kert  —  Munkácsi  —  alán 
elem  :  septunn,  septimentum,  hor- 
tus,  általában  kerített  hely.  Úgy 
látszik,  hogy  a  kecskeméti  kert 
a  legelővel  kapcsolatban  a  sep- 
tunnra  vág. 

*Kétosztatti  —  általánosan  — 
az  olyan  ház,  tanya,  lakóhely,  a 
melynek  két  külön  lakosztálya  van. 

Kibitke  —  Simics  —  a  kirgi- 
zek  csúcsos    kéregkunyhója;   jó 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvk 


rajzát.  L.  Stephen  Sommier  „Un 
estate  Siberia"  Firenze,  1885.  p. 
518,  519. 

Kigyóverem  —  Túrkeve,  Kupa 
Á.  in  litt,,  1904.  IX.  10.  —  domb- 
hátakba vájt,  szabálytalan,  néha 
kör  alakú,  nem  mély,  magtárul 
szolgáló  verem ;  a  nyúlveremmel 
együtt  a  legősibb  formának  lát- 
szik. Vö.  Kútverem. 

Kiháló  —  Székelység  ^  éjjeli 
szállás  marhalegeltetéskor.  Nyr. 
2  :  470. 

Kis  kollát  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII :  282.  —  rekesz 
az  akolban  =  koUátban. 

Kitámasztani  —  általánosan  — 
billegő  peczekkel  az  ajtót,  hogy 
nyitva  maradjon. 

*  Kitámasztó  —  Hortobágy  — 
bevert,  felül  beróvottczövekben, 
keresztszegen  forgó  peczek,  egye- 
netlen súlyozással,  úgy  hogy  a 
vékonyabb  =  könnyebb  vég  fenáll. 
Ajtónyitáskor  ennek  alsó  széle 
megbillenti  a  peczket,  a  mely  — 
visszaesve  —  kitámasztja  az  ajtót. 
Kunyhón,  vasalón  dívik. 

Kocsin  —  Lozsád,  Hunyad  m. 
—  ól,  istálló.  Nyr.  23  :  96,  200. 

Kojiba  —  Abauj  m.  —  kalyiba, 
azaz  kunyhó.  Nyr.  33  :  23. 

Kóléca  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32  :  324.  —  a  ház  oldalához 
ragasztott  kis  szín. 

íKoliba  — Moldvai  csángók  — 
kunyhó.  Nyr.  31  :  84. 

*  Kollát  —  Hortobágy,  Ludas- 
halom, MNy.  Vin  :  282.  —  vastag 

incse.  lö 


Kolyiba 

rudakból  való  korlát,  mely  a  vasa- 
lót a  marhák  dörgölődzése  ellen 
védi. 

Kolyiba — Palóczság — kunyhó . 
Nyr.  22 :  76. 

Komámyék  —  Csíkszentdomo- 
kos, Nyr.  32  :  327.,  Gerend  Torda- 
Aranyos  m.,  Nyr.  23  :  577.  —  juh- 
fej őhely.  A  tót  komaríiik. 

Komárnyik  —  Lz.  —  a  juh- 
ázalék  készítésére  szolgáló  üst 
helye  a  stina  közepén.  Tót  elem. 

Kondás-tanya  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  VIII :  282,  —  a  kon- 
dás lakása  az  aklokkal. 

*  Kontyoskunyhó  —  Túrkeve, 
Ecseg-puszta,  Nádudvar  —  nád- 
ból kötött  kerek,  csúcsos,  a  csú- 
cson szénából  csavart  kötéllel 
körülkötött,  peczekkel  keresztül- 
ütött konty  —  alacsony  bejárású 
hegyes  kunyhó,  váz  helyett  csak 
korczozva,  ez  rekettyevesszővel 
szilárdan  kötve.  Gulyásnak  és  csi- 
kósnak való. 

Koplaló  —  E.  L,  Hortobágy  — 
három  leásott  ágas  keresztülfek- 
tetett gerendával  a  fejőstehenek 
megkötésére. 

Kopolya  —  Alföld,  Dunántúl 
—  vízállás,  itatótócsa;  a  XVI., 
XVII.  században  két-két  szállás 
között.  Vö.  Szállás  ;  különben  idő- 
legesen ásott  kút  is. 

Koporsó  —  Ludashalom.  Hor- 
tobágy, MNy.  Vin  :  282.  —  a 
csikóstanya  teteje,  a  szegest  bo- 
rítva. *A  koporsó  nem  a  szegest, 
hanem  a  gerinczet  borítja. 

*Korcz  —    sok   helyen   —  az 


194  Kosár 


a  nádból  formált  kolbász,  a  mely- 
lyel  a  nádsövényzetet  vagy  fala- 
zatot megerősítik  (korczvessző- 
vel).  L,  Karczé. 

*Korozfa  —  Tyúkod  —  az,  a 
mit  a  kunyhókon  másutt  lécznek 
neveznek,  a  mi  a  szarufát  ke- 
resztezi. 

Korczoló  fatű  —  Hortobágy  — 
csak  a  mióta  vasdróttal  korczol- 
nak,  legújabbkori,  —  hasonlít  a 
hálókötőtúhöz. 

*Korezvessző  —  Hortobágy  és 
szerte  —  a  vasaló  korczának  kö- 
téséhez való  rakotytya  —  Genista 
—  vessző ;  de  fűz  is. 

Korlát  —  általánosan,  sok  he- 
lyen kollát  —  bekerített  hely  lo- 
vak, szarvasmarha,  juhok  szá- 
mára. Néhol  a  karámot  is  így 
nevezik.  (L.  Mtsz.,  MNy.  V :  141., 
Nyr.  16 :  35.)  A  régiségben  nyék. 

♦  Kosár  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  nagy,  négyszögű  udvar, 
melynek  kerítése  lihitarusokból 
van  összeállítva.  Rendesen  min- 
den gazda  szokott  adni  egy  libi- 
t árust,  sokszor  azonban  a  kas 
összes  libitarusai  a  bács  tulajdo- 
nai. Ez  esetben  a  bács  a 
gazdáktól  bizonyos  megfelelő  bért 
kap.  A  kosárnak  az  esztená- 
val  (1.  0.)  szemben  eső  oldalán 
szokott  végbemenni  a  fejés.  E 
czélra  az  egyik  libitarus  megfele- 
lően van  berendezve,  a  mennyi- 
ben egy,  esetleg  két  foga  ki  van 
véve  s  az  így  támadt  hézagon, 
fejölikon,  egyenként  jönnek,  ill. 
a  monyator  (1.  o.)  által  bocsáttat- 
nak ki  a  juhok,  melyeket  az  ott 


Kost 


195 


Kunyhóverem 


fejöszéken\.  fejötökén  (1.  o.)  ülő  bács 
(1.  0.)  egymás  után  megfej  az  előtte 
a  földön  fekvő  viderhe  (1.  o.),  mely- 
nek madzagai  közé  van  csíptetve 
a  fejöcsupor  (1.  o.)  arra  való,  hogy 
a  tej  habzását  akadályozza.  A  ko- 
sár úgy  van  összeállítva,  hogy 
2 — 2  libitarusnak  a  vége  egymás 
mellé  illesztetik  s  két  karóval  ösz- 
szefoglaltatik.  E  karók  felső  végei 
gúzszsal  vannak  összekötve.  A  ko- 
sár belseje,  udvara  két  részre 
van  osztva,  ugyancsak  libitaru- 
sokkal.  Az  egyik  részbe  a  fejő- 
ket, a  másikba  a  meddiket  (1.  o.) 
szokták  ereszteni.  Vö.  libitarus. 
*A  tótoknál  is  megvan  a  „kosjar", 
ül.  „kosjarisko".  —  *  Kosár  — 
Málnásfürdő  —  az  a  sztinán  kívül 
álló  kerítés,  melybe  a  juhokat 
zárják.  Körülbelül  kétméteres  da- 
rabokból (=  „kosarakból")  össze- 
állítva. Minden  juhosgazda  ad 
hozzá  egy  darabot.  —  Kosár  — 
Bereg  m.,  Nyr.  27  :  279.  —  szét- 
bontható, áthelyezhető  karám, 
galyból  és  tövisből,  marhák  szá- 
mára. A  föld  trágyáztatásához 
használják  s  a  művelet:  kosara- 
zás.  Vö.  Léczka. 

*Kóst  —  1803,  Középszolnok 
—  erdei  nyék,  marhák  tartására 
szolgáló  kerítés  (Verhau).  (Elő- 
tanulmányok 335.) 

Kotécz  —  Erdély  —  ól,  főleg 
sertéséi,  de  tyúkól,  kunyhó  is. 
Vö.  Kotyecz. 

Kotyecz  —  Erdélyszerte  — 
sertéséi.  Vö.  Gugyecz. 

*Körkarám  —  Peszér-Adacs  — 
vályogból    rakott    fallal   kerített, 


sokszor  40 — 50  lépés  átmérőjű 
karám,  kapuval ;  szarvasmarha 
számára.  Vö.  Karám. 

Közfa  —  Sopron  m.,  Nyr.  25 : 
526  —  az  istállóban  a  lovakat 
egymástól  elválasztó  lengő  rúd. 
Vö.  Strájfa. 

Kuburcz  —  Csallóköz,  Nyr. 
1  :  280.  és  Mtsz.  —  sár  és  sár- 
kemencze. 

Kujhó  —  Gömör  m.,  Nyr.  22: 
576  —  kunyhó. 

Kulina  —  E.  L,  Hortobágy  — 
a  fedett  hodálynak  vagy  akolnak 
az  a  része,  a  hol  a  pásztor  lakik: 
talán  a  tót:  „kuhina"  =  konyha. 

Kulipingyom  —  Mátyusföld, 
Nyr.  20  :  326.  és  szerte  —  viskó. 
A  név  tréfás  és  a  viskó  hitvány- 
ságára vonatkozik.  A  konyhalati- 
nításban  a  culus  =  anus,  ennek 
tájékán  levő  szőrökre  sokszor  rá- 
száradó merda  függnek  —  „pen- 
dere",  ezek  a  részek  a  culipen- 
dianok,    magyarítva    kulipingyók. 

Kulipintyom  —  Ipolyság,  Hon 
m.,Mtsz.  —  viskó.  L.  Kulipingyom. 

*  Kunyhó  —  Tyúkod  —  seggen- 
ülő, elől-hátul  ágas,  élő  fűzből  ki- 
zöldülve ;  körül  van  árkolva;  nád- 
alkotmány. 

*Kunyhófa  —  Csúza  —  rakfa; 
lásd  uromfa  is,  tulajdonképpen 
oromfa  =  szelemen. 

Kunyhóház  —  Gerencsér,  Nyitra 
m.,palócz,Nyr.  33  :  461. — kunyhó. 

Kunyhóverem  -  Túrkeve,  Kupa 
in  litt.  1904.  IX.  10.  —  vagy  tubus: 

13* 


Kwnnyő 

hét-nyolczméteres  vályog-  vagy 
.tömöttfalú  építmény.  Nö. veremház. 

Kunnyó  —  E.  L,  Hortobágy  — 
kunyhó  helyett. 

Kuripintyó  —  Kassa  vid.,  Mtsz. 

—  viskó.  L.  Kulipingyom. 

Kusornyó  —  Félegyháza,  Nyr. 
4 :  559. ;  Nagykőrös,  Nyr.  24  :  335. ; 
Halas,  Mindszent,  Csongrád  m., 
Szentes,  Mtsz.  —  (rőzse-)kunyhó. 

Kuszlil  —  Dunántúl,  Nyr.  5  : 
181.  —  viskó. 

*Kutricza  —  Puszta- Szanda, 
Bihar  m.,  Nyr.  3  :  232.,  Puszta- 
Dinnyéshát,   de  Somogyszerte  is 

—  sertésfiadzó,  alacsony  ól,  benne 
rekesztő  és  fiasztó.  (Az  oláhban, 
Nyr.  3  :  232. :  kotra.) 

Kútverem  —  Túrkeve,  Kupa 
in  litt.  1904  szept.  10.  —  szúk- 
szájú,  nagyhasú,  mint  a  túri  korsó, 
ha  kicsi  a  hasa,  fonnyadtnak  mond- 
ják. Ösi  magtár.  Akadnak  száza- 
dosok is,  csak  megfeketedett  szem- 
mel. Ezeket  használat  előtt  meg- 
füstölik. Az  ilyen  vermeket  előbb 
pelyvával,  majd  vesszővel,  utol- 
jára földréteggel  borítják.  Vö.  tu- 
bus V.  kunyhóverem,  sír-  v.  szük- 
ségverem, kígyó-,  nyiílverem,  ve- 
remház. 

Kutyácska  —  a  régiségben  — 
gurgustiolum,  azaz  itt  vaczok : 
1597.  —  Oklsz.  —  Zalma  hazach- 
kaya  awagy  kwtyachkaya. 

Kutyecz  —  Alföld  —  három- 
ágú, a  földbe  is  mélyedő  putri ; 
néha  gugyecz  —  a  gurgustiumból. 


196  Lebotolni 


Kuznyik 


Hidas,    Tornyos, 


Németi,  Abaúj-Torna  m.,  Nyr.  31 : 
351  —  tyúkól ;  tót  szó,  kúra  = 
tyúk. 

Küszöb  —  általánosan  —  az 
ajtófélfákat  alul  összekötő  lécz 
V.  gerenda. 

•  Küszöbláb  —  Hatod,  Három- 
szék —  az  esztena  ajtajának  ajtó- 
félfája. Vö.  esztena,  küszöbláb- 
boríték. 

*  Küszöblábboriték  —  Hatod, 
Háromszék  —  az  esztena  ajtajá- 
nak szemöldökfája.  Vö.  esztena, 
küszöbláb.  *  Hibás,  mert  a  szem- 
öldökfa mindig  az  ajtó  felső  ösz- 
szekötője. 

JLábas  —  Heves  m.,  Mtsz.  — 
disznóhízlaló-ól. 

*Lábfa  —  Somogy  —  a  pásztor- 
kunyhókban az,  a  mi  máshol  az 
ágasfa.  Háromszékben  és  Kézdi- 
vásárhelyen  marhanyúz  ásnál  a 
marha  lábát  fölnyilazó,  alátá- 
masztó ágasfa  (Mtsz.). 


Peszér-Adacs 


1. 


Láda 

Szekrény. 

Lakhangyi  —  Kiskunhalas,  Nyr. 
15  :  237.  —  V.  lakhandi  —  földbe 
ásott,  náddal,  gazzal  födött  pusztai 
lakás,  tehát  veremház. 

Lambó  —  Csallóköz,  Nyr.  1 : 
280.  —  csőszhágcsó. 

*Látófa  —  1.  Gólya,  Állófa,  Örfa. 

Láz  —  Hegyalja,  MNy.  1:378. 
—  a  kukoriczacsösz  őrfája. 

*  Lebotolni  —  Szeged  —  az 
álló  fáról  az  ágakat  levágni. 


Léczka 

Léczka  —  Bereg  m.,  Nyr.  27 : 
279.  —  szétbontható,  áthelyezhető 
karám  (léczekból  összeróva).  Ha  a 
földet  juhokkal  részenként  akar- 
ják niegtr ágyáztatni,  akkor  hasz- 
nálják ;  a  müvelet  léczkázás.  (Ha 
a  kerítés  galyból  és  tövisből  ké- 
szül, neve  kosár.)  Vö.  Léczkár, 
Lésza,  Lészka. 

*  Léczkár  —  Ivád  —  szétbont- 
ható, áthelyezhető  karám.  Vö. 
Léczka. 

Lésza  —  általánosan  —  pász- 
toroknál nád-  V.  galy-,  vessző- 
kerítés (karám)  a  jószág  körül- 
kerítésére. Vö.  léczka.  (A  halá- 
szatban vejsze  szárnya,  1.  H.  0.: 
Magyar  Halászat  Könyve  és  Mtsz.) 

Lészka  —  Hatvan  vid.,  Nyr. 
25  :  575  —  juhkarám.  Vö.  Léczka. 

íLibitarus  —  Hatod,  Három- 
szék m.  —  a  kosár  (1.  o.)  keríté- 
sét alkotó  létraszerkezet.  Részei: 
záp,  Uhitarus  zápja,  fogak,  egyenes 
hámozott  vagy  hámozatlan  vastag 
mogyoróvesszőből,  libitarus  felső 
álla,  libitarus  alsó  álla :  két  vége 
a  zápokon  vésett  lyukon  megy 
át.  Vö.  kosár.  A  kosár  a  libita- 
rusokból  úgy  van  összeállítva, 
hogy  2 — 2  libitarusnak  a  vége 
egymás  mellé  illesztetik  s  két  karó- 
val összefoglaltatik.  E  karók  felső 
végei  gúzszsal  vannak  összekötve. 
A  libitarusok  lehetnek  deszkából 
is.  L.  Deszkalihitarus. 

*  Libitarus  álla  —  Hatod,  Há- 
romszék m.  —  felső  és  alsó  lécze. 

Lóakol  —  a  régiségben  —  ló- 
istálló. Oklsz.  1193:  lovacol  (1.  Nyr. 
23  :  329.  is) ;  1319  :  luocul. 


197  Majofház 


Lóistálló  —  általánosan  —  a 
lovak  éjjeli  hajléka.  A  régiség- 
ben, 1597  :  Oklsz.  Az  lo  Istalonak 
fele  vekonj  nadal  födöth  az  töbj 
puzta,  Egj  kw  kémen  bene  azis 
törödöth. 

*Lókaró  —  Kiskunfélegyháza 
—  az  állóf a,  melyhez  lovat  kötnek. 

*Lókert  —  1632.,  T.  S.  — 
kerített  lelegelő. 

*Lókoponya  —  Karczag  — 
általánosan  mint  pásztorszék  dí- 
vott ;  a  mióta  a  dögöt  temetik  s 
a  lókoponya  ritka,  nádzsupot 
vagy  kukoriczaszárat  nyalábba 
kötve  használnak.  L.  Fúalja, 
Ülőszék. 

Lóól  —  a  régiségben  —  ló- 
istálló. 1297:  Oklsz.,  Luoul. 

*Lószámyók  —  Kiskunfélegy- 
háza —  a  cserény  része,  lovak 
beállítása. 

*Lúszárnyék  —  Bugacz-Mo- 
nostor  —  a  cserény  toldalékja  a 
lovak  beállítására. 

Lútanya — Kopács,  Drávamell., 
Nyr.  16 :  431.  —  a  ménes  éjjeli 
helye,    azonos    a   lósz árnyékkal. 

Macskafa  —  Erdély,  Mtsz., 
Nyitrai  palócz,  Nyr.  28 :  496.  — 
a  szalmakunyhó  kalodája.  Vö. 
Kalodafa. 

» Major  — Márkod,  Marostorda 
m.  —  juhásztanya  az  épülettel  s 
a  közelében  levő  juhfejő-  és  éjje- 
lezőteleppel  együtt. 

*  Majorház  —  Márkod,  Maros- 
torda m.  —  szétszedhető  épület, 
ácsolt  munka.  Hossza  két  öl,  szé- 


Majorház 198 

lessége  kb.  IV2  öl.  Magassága,  a 
fedelet  belé  nem  számítva,  egy  öl. 
Anyaga :  a  talpfák  és  oldalágasok, 
tölgy,  a  fedélágasok  vékony  fenyő- 
gerendácskák ;  épp  így  a  padlás- 
gerendák  is.  Oldalak,  falak  fenyő- 
deszkából. Fedél:  fenyőléczeken 
íenjőzsindely.  A  talpfák,  oldal-  és 
fedélágasok  egymásba  vannak 
vésményekkel  eresztve.  Az  oldal- 
ágasok válus  vésményeibe  illesz- 
kednek végeikkel  az  oldal-fal- 
deszkák, melyek  egymással  páron- 
ként vannak  hevederrel  egymáshoz 
erősítve.  A  zsindelyezett  fedél 
négy-négy  részből  áll :  a  fal-oldal 
három  egymás  mellé  illesztett  lap- 
ból áll  két-két  deszkával,  a  felső 
két  és  fél  deszkából,  melyek 
végeikkel  az  épület  négy  szög- 
letén az  oldalágasokba  vannak 
eresztve.  Az  oldalágasok  alól  a 
talpfába,  felül  a  koszorúgeren- 
dázatba  vannak  erősítve,  emebbe 
van  eresztve  a  fedélzet  ágasa, 
számszerint  három  pár.  Á  geren- 
dák, ágasok  egymással  vashorgok- 
kal vannak  szilárdul  összekap- 
csolva. Majorház  két  oldala: 
oldalágasok,  deszkafal  három  ha- 
sábja, lapja,  közepén  léczheve- 
derrel  összeerősített  deszkákból, 
végeikkel  az  ágasokba  csíptetve, 
koszorúgerenda,  talpgerenda.  A 
padlót  a  föld  nyers  talaja  képezi, 
mely  azonban  szépen  egyengetve 
s  talán  még  sikálva  is  van. 
Padlás  nincs,  ezért  a  fedél  ürege 
egybeolvad  a  falazat  üregével ; 
az  épület  egész  belvilága  tágas, 
kényelmes,  szellős  és  bár  ablak 
nincs,  nappal  elég  világos  még 
akkor  is,  ha  az  ajtó  nincs  nyitva. 


Megépíteni 


Levegőnek  és  világosságnak  elég 
utat  nyitnak  az  eszterhéjnál  és 
fedél  végénlevő  deszkázat  hézagai. 

—  Majorház  —  Selye,  Maros- 
torda  m.  —  Agasok  közé  foglalt 
deszkafallal  és  szalmafedéllel. 
Részei :  Tüzelő,  Üstakasztó,  Ki- 
rinta.  Sajtfacsaró,  Agy,  Szekrény. 
A  koszorúgerendázaton  szikra- 
fogó, sajtpóczok. 

Majorpáng  —  általánosan  — 
a  ház  falának  tetején  végigfutó, 
a  folyógerendákat  és  az  egész 
tetőt  tartó  gerenda.  Megvan  a 
szélmalomban  is.  A  német  „Mauer- 
bank". 

Malacztartó  —  Mátyusföld, 
Nyr.  20  :  326.  —  rekesz  a  disznó- 
ólban. 

Mapalia  —  MNy.  1:361.  — 
Molnár  Albert  szótárába  beírt 
egykorú  jegyzet  szerint  =  karám, 
kal3dba. 

Marhaakol  —  általánosan  — 
marhaistálló ;  már  1716-ban,  Oklsz. 
marha  akoly. 

Marhasátor  —  Iharos-Berény, 
Somogy  m.  —  a  nyékes  pásztor- 
kunyhónak fedeles  része,  a  mely 
alatt  a  beteg  jószágot  tartják. 

*  Mátra  szárnyék  —   Karczag 

—  a  karámnak  a  szép  időben 
oda  ellátszó  Mátra  hideg  szelének 
kitett  szárnya. 

*  Meddőszárnyék  —  Kába  — 
ajuhászkarámban,  a  hol  a  meddő 
juhokat  tartják,  1.  Czangakarám. 

*  Megépíteni  —  1701,  Kecske- 
mét—  épületekkel  ellátni  a  telelót 
(de  gyereket  is). 


Ménesakol 


199 


Nyugoti  szárnya 


Ménesakol  —  a  régiségben  — 
lóistálló  ;  1388  :  Oklsz.,  Ad  quen- 
dam  locum  Menés  akul  vocatum  ; 
1429  :  Terre  Menés  akol. 

Ménestartó  szállás  —  Sz.  F.  B. 

*Mereglye  — Bugacz-Monostor 
a  cserény  sövényén  azok  az 
ujjnyi  fúzvesszők,  a  melyek  közé 
a  szövésre  való  vesszők  fonatnak, 
szövetnek ;  a  kiálló  végekre  van 
az  apró  tárgy :  rovás  és  egyéb 
akasztva.  Egyéb  jelentését  főleg 
halászatban  1.  H.  0.  Magyar  ha- 
lászat könyve  és  Mtsz. 

*  Messzelátó  —  Kunság  és 
Zenta,  Nyr.  38 :  141.  —  a  gólya. 
L.  Örfa,  Állófa. 

*  Napkeleti  szárny  —  Karczag 
—  a  Karámnak  napkelet  felé 
nyiló  része,  ebben  van  a  tüzelő- 
hely. 

Négyszögű  sátor  —  Pfzew. 
Tib.  144.  —  a  tibeti  nomádok 
yak  szőrből  való  embermagasságú 
nemezsátra;  alapja  három  karó,  ol- 
dalfalak leczövekelve,  fedélrésze 
közepén  füstlyuk,  ez  egyúttal  ab- 
lak ;  középen  agyagtűzhely.  Több 
sátor  együtt  adja  a  falut.  Vö. 
Hatszögletű  sátor. 

Nomád  lakások  —  Huc  et 
Gabet,  Finsch  in  litt.  —  1.  a 
mongol  jurt,  si-fan  hatszögletű 
sátort  és  négyszögletű  sátort. 

*  Nyári  jászol  —  Pusztaszent- 
miklós, Bihar  m.  —  létraszerű, 
kerekeken  járó. 

*Nyék  —  Nagykunság — nád- 
ból alkotott,  kerek,  vagy  rendet-  I 


len  alakú,  korczolt,  fedetlen  al- 
kotmány, szemben  a  téli  putri 
ajtajával,  a  melyben  a  szilaj 
pásztor  kiválasztott  jószágot  tar- 
tott. Az  analógia  megvan  a  Kaspi 
környék  kirgizeinél,  hol  a  zeml- 
janka  =  putri,  a  rudaskar  ám 
=  nádnyék.  L.  Szárnyék.  A  nyék 
főf ormai :  1.  árokkal  és  föld- 
hányással körülfogott  kerek  nád- 
alkotmány, télen  tapasztva.  Nagy- 
kunság, Kecskemét  tája,  mint  a 
putri  járuléka.  2.  Ugyanilyen,  de 
szárnynyal,  Nagykunság,  a  verem- 
ház járuléka.  3.  Árokkal  és  föld- 
hányással, néha  vályogfallal  körül- 
fogott terület  pásztorépitmény ék- 
kel. Hortobágy,  Igar.  4.  Rudakból 
összealkotott  korlátszerű  alkot- 
mány. 5.  Nádfalazatokból  szárny- 
szerűén  összealkotott,  szél  ellen 
védő  alkotmányésekkor  szárnyék. 
(L.  bőven  H.  0.  MNy.  1 :  24—28.) 
M.  J.  1803  és  Ballagi  1857,  1867 
szerint  németben  Neckenmarkt ! 
A  régiségben  1193;  Negk  (Vö. 
H.  0.  i.  h.)  Horváth  Mihálynál  a 
hét  nemzetség  fejei :  Nyék,  Tar- 
ján, Kara,  Kaza,  Kund,  Ung, 
Megyer.  Szegeden  :  Nyr.  30 :  387., 
folyó  mellett  fekvő  erdő.  Nem 
ismerik  a  nyék  szót :  Kecskemét, 
Tiszaszeg,  Csengőd  (Pest  m.), 
Mátraalja  (Borsod  m.),  Bábolna 
(Komárom  m.),  Nyr.  30 :  386.  és 
Pálfa,  Kemenesalja.  Nyr.  30  :  546. 

*  Nyeregpad  —  Bugacz-Monos- 
tor —  a  cserény  lószárnyékában 
a  nyeregnek  való  pad. 

*NyTigoti  szárnya  —  Nádudvar 
—  a  juhászkarámnak  a  nyugat- 
nak néző  része. 


Nyül  verem 200 

Nyúlverem  —  Túrkeve,  Kupa 
in  litt.  1904,  IX.  10.  —  vizenyős 
talajba  vájt,  alig  egy  m  mély, 
felül  szélesebb  szájú  verem ;  a 
kígyóveremmel  a  legősibb  for- 
mának látszik. 

Odor  —  Székelység,  Nyr.  5  :  90. 
és  Mtsz.  —  a  csúr  oldalrekesze 
és  maga  a  csúr. 

Óka  —  Gyöngyös,  Nyr.  2  :  181. 

—  ól,  helyesen  akol. 

Okaj  —  Gerend,  Torda-Aranyos 
m.,  Nyr.  23  :  577.  —  juhakol. 

Okoly  —  Moldvai  csángó,  Mtsz. 

—  akol. 

*Ó1  —  általánosan  —  fedett 
építmény,  háziállatok  tartására ; 
van  disznóól,  tyúkól  stb.  A  pa- 
lóczságban  ^ól.  Nyr.  22  :  78. 

*01dalfa  —  Tyúkod  — a  pász- 
torkunyhón a  szaru  v.  rakfa. 

Oldalfal  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII:  282.  —  a 
vályogból  vert  csikóstanyán. 

Osztronga  —  Pusztafalu,  Abauj 
m.,  Mtsz.  —  az  esztrenga.  L.  azt 
és  Sztrunga,  isztronga  stb. 

Ököról — Bszsz. —  „eker-ol"  = 
ököristálló. 

*Őrfa  —  Orosi-puszta,  Bihar, 
Geszt  tájékán  —  a  rétség  idejé- 
ben a  rét  szélére  állított  magas 
ágasfa,  állófa,  hova  a  számadó 
felhágott,  hogy  betekintsen  a 
rétbe :  merre  jár  a  gulya.  Vö. 
AUófa,  Ösztörú. 

*Ösztörü  —  Hortobágy,  Debre- 
czen,  Nyr.  23  :  335.  —  embernél  jó- 


val  magasabb  ágaskaró,  vagy  ilyen 
karón  rossz  kerék,  a  mire  az  esett 
vagy  megölt  állatot  lenyúzás  és  ta- 
golás végett  a  horgasinnál  fogva 
felakasztják.  Vö.  eszterága,  gya- 
logsári. Jelent  általában  ágasfát, 
edény  stb.  felakasztására  (Mtsz.) 
és  a  Hegyalján  a  kukoriczacsősz 
őrfáját  (MNy.  1 :  378.).  —  Ösztörú 
—  Oklsz.  —  Clausura,  stagnum, 
fossatum,  insula.  1233  :  Voíumus 
etiam  ut  populus  ecclesíe,  nec 
ad  incidendas  indagines,  nec  ad 
clausuram  aqua  ultra  bobét  quod 
uulgo  dícitur  yztru  alquaquam 
uUomodo  cogatur  íre.  1264 :  Que 
quidem  terra  Janó  a  incípit  et 
orditur  a  plaga  septemtrionali 
iuxta  clausuram  domini  Regis 
vstrov  nuncupatum  et  uergit  ver- 
sus  Rabam.  Wenzel  VIII:  111. — 
Ösztörú  —  1279—1291 :  Latitudo 
uero  eiusdem  ab  Wztro  inquoatur 
et  uadit  usque  magnam  wallem. 
1282—1379:  Ad  stagnum  vztro 
nominatum.  1320 :  In  loco  Oztrou 
dicto  duo  jugera.  *Az  azonosság 
nem  meggyőző. 

Ösztörú  vas  —  Túrkeve,  Nyr.  3 : 
473.  a  nádas  házak  tetejének  s.  élé- 
hez illő  deszkákat  odaszorító  vas. 

Pajta  —  általánosan  —  desz- 
kából tákolt  akol,  ól,  istálló.  ?  Szé- 
kelyföld, csúr.  Kállay  gyújt.  =  is- 
tálló, ól  kotyecz. 

Palánk  —  általánosan  —  kerí- 
tés ;  az  oláhban  is  palánk,  pa- 
lánta (Nyr.  16:16.).  SBaranyam., 
Pápavid.,  Balatonmell.,  Székelyf., 
hasogatott  fából  rakott  kerítés. 
Tsz.  282. 


Falatka 


201 


Rüdkarám 


Falatka  —  Almássy  in  litt. 
1904.  YLl.  29.  —  Ázsiában  a  sátor. 
Vö.    Catyr. 

í  Faléta,  —  Kerkamell.  —  sátor- 
ponyva ;  penyva  —  penyva  hol ? 
Tsz.  325. 

Pasta  —  Hajdu-Szovát  —  szóllő- 
kunyhó.  Nyr.  24:587. 

Pihéskunyhó  —  Hajdúság  — 
a  kontyoskunyhó,  mert  a  „konty" 
nádbojtokból  áll,  a  melyeken  a 
mag  pihés. 

Plaoz  —  Ludashalom,  Horto- 
bágy, MNy.  VIII :  282.  —  az  istálló- 
ban a  lovak  mögötti  tér.  *  Né- 
met szó. 

Foiatá  —  Erdélyi  Érezhegység 
mócz,  Nyr.  34 :  255.  —  tehén-  v. 
ököristálló ;  a  lovaké  istaláú. 

*Polyvás  —  Szeged,  Pálfi-tanya 
—  tányiricz  asz  árból  (Helianthus) 
épült  kis  szín,  szalmának,  poly- 
vának. Vö.  Tutajra  építeni. 

Porfogó  —  Ludashalom,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIII:  282.  —  az 
istállóban  a  lovak  fara  fölött  le- 
csüngő táblás  szalmafonat. 

Porgolád  —  Csallóköz  és  Er- 
dély, Mtsz.  —  vesszőfonatú  kerí- 
tés a  mezőn ;  porgolár  és  porgo- 
lát  alakban  is.  Vö.  Porgoládkapu. 

Porgoládkapu  —  XVII.  század, 
Gömör  m.,  MNy.  1 :  413.  és  T.  S. 
1632.,  Mtsz.  —  vesszőfonatú  me- 
zei határkapú  az  olasz  pergolato  == 
lugasozás  után ;  porgolát  és  por- 
goláckapú  alakban  is  él. 


Fölé  —  Ormányság 
závár.  Nyr.  1 :  379. 


kilincs, 


Pözsövény  —  Tallós,  Mátyus- 
föld  —  vesszőkéve-sövény.  Nyr. 
16 :  334. 

*Puruttyán  —  Kiskunhalas  — 
tartani  a  cserényt,  azaz  :  rendet- 
lenül. 

Putri  —  sok  helyen  —  föld- 
kunyhó, földbeásott  izik ;  Túrke- 
vén,  Kupa  in  litt,  1904.  Hl.  27. 
szemben  a  putrival  áll  a  nyék 
(Vö.  H.  0.  MNy.  1 :  24.) ;  a  putri- 
nak megfelel  a  kirgiz  zemljanka, 
a  nyéknek  a  rúdkarám.  A  putri- 
nak éles  gerinczú  teteje  van  s 
ebben  különbözik  a  veremháztól, 
a  melynek  teteje  maga  a  föld. 

*Rakfa  —  sok  helyen  —  a 
házfödél  formáját  adó  fa,  mely  a 
szelemenre  támaszkodik.  L.  Ho- 
rogfa,  Kunyhófa,  Szarufa,  Oldalfa. 

Rakó  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32 :  328.  —  a  csúrpadlás 
polczai,  a  hová  a  szénát  rakják. 

*  Rekesztő  — Puszta-Szanda  — 
1.  Kutricza,  a  disznók  fiadzóhelye. 

*Rend  —  Pusztaszentmiklós, 
Bihar  m.  —  az  a  gerenda,  mely 
a  kunyhóban  a  földre  erősítve  a 
fekvőhelyet  a  tűz  felé  határolja. 
L.  Vaczoktartó. 

Rostély  —  Ludashalma,  Hor- 
tobágy, MNy.  Vni:282.  —  az 
ablakon,  üveg  helyett.  Idegen, 
rács  helyett. 

Rúdkarám  —  Simics  —  a  Volga 
árterén,  tekintős  rúdkarámok  van- 
nak, vihartetős  pásztorlakással ; 
a  rúdkarám  kerek,  rúdkerítésű 
karám ;  a  pásztor  helye  a  karám 


Rükarr 


202 


Sátort  vonni 


bejáratánál  van,  itt  emelkedik  a 
tekintőhágcsó,  ülőkével  (emlé- 
keztet a  tonnárára).  Az  egész  víz- 
zel kerített  dombon  áll.  A  rúd- 
karám  tehát  megfelel  a  nyéknek ; 
ha  zemljanka  is  áll  vele  szem- 
ben, ez  a  putrinak  s  így  az  egész 
a  putris  nyéknek.  A  hágcsó  az 
ülőkével  az  állófa  fejlett  formája. 

Rükarr  —  Przewalszkij  —  a 
karatangusoknál  a  sátor. 

*Sallasch  —  az  erdélyi  szá- 
szoknál, hontmegyei  tótoknál, 
Nyr.  29  :  332.  a  régiségben  — 
oláh  juhásztanya,  mindég  a  Wal- 
lach  ==  juhpásztor  oláh  szóval 
kapcsolatban.  Vö.  szállás. 


általánosan 


kerítés 


oszlopa. 

Sasfa 

oszlopa. 


általánosan  —  kerítés 


Sasolás  —  Tallós,  Mátyusföld, 
Nyr.  16 :  382,  —  a  pözsövény 
pereme,  ívben  font  túzvesszőkből 
alkotva. 

Sasolni  —  Tallós,  Mátyusföld, 
Nyr.  16 :  382.  —  a  pözsövény 
peremét  beszegni. 

Sátor  —  általánosan  —  rudak- 
ból és  borítószövetből  alkotott 
védőszerkezet ;  régen  a  nomád 
lakás.  A  mongoloknál  Sátra  (Prze- 
walszkij) ;  oroszul  satyúr,  mint 
mongol  átvétel ;  de  oroszból  is 
származtatva  :  cetwer  =  négyes, 
innen  catur,  a  négy  sátorfára  vo- 
natkoztatva. Az  orosz  magyará- 
zat Sziíy  Kálmántól  való,  ki 
tifliszi  Poggenpohltól  veÉte  (in  litt.). 


Almássy  (in  litt.  1904.  VII.  29.) 
tatár  :  cátyr  =  cihár  dur  =  4  osz- 
lop, a  perzsában,  a  hol  cihár, 
cehár,  cár  =  4.;  oroszban  satjor  ; 
törökben  üj,  ev.  Analógia :  csárda 
a  csárdákból  =  perzsa  car  =  4. 
Törökben  (Vámbéry :  Magyarok 
eredete  p.  299.)  sátor  =  catma  és 
catir  V.  cator  a  cat  v.  sat  tőből, 
a  mely  =  összehajtani  (ellentét- 
ben a  török  üm,  tam  szóval  =  kő- 
ház. Finsch  (in  litt.)  a  törököt 
tschadyrnak  írja.  Töröktől  vehette 
a  lengyel  is :  szater,  szatr,  szatra 
Nyr.  17  :  497. ;  tót  a  magyartól 
(ui.).  A  régiségben  ismeri  a  Fe- 
rencz-legenda  Nyr.  1 :  220 ;  1200 
óta  helynevekben.  Oklsz.  és  1484: 
Nos  comparauimus  et  enumus  a 
magistro  Johanno  Sathormesiher 
dicto  vnum  tentorium  wlgariter 
Sathor  vocatum.  Fej  érmegyében, 
Sárbogárdon  sátor  =  aputri  be- 
járója (máshol  garad) ;  Bugacz- 
Monostoron  a  cserény  fedett  sarka, 
a  hol  a  számadó  ládája  áll. 

Sátorásó  lapát  —  1556.  Oklsz. 

—  „sathor  aso  homorw  lapath^, 
amelylyel  a  sátor  czölöpeit  be- 
ásták. 

Sátorgat  —  Hegyalja,  Abauj 
m.,  Mtsz.  —  áztatott  kenderkévét 
szárítás  végett  sátorformára  föl- 
állítva. Vö.  Sátorit. 

Sátorit  —  Fülek,  Karancs  vid, 

—  a.  m.  sátorgat.  Nyr.  22 :  95. 

Sátoros  —  a  régiségben  Oklsz. 

—  1265  óta  helynév. 

Sátort  vonni  —  Szőkeli  János 
beodrai  öreg  földműves  szerint  — 


§atra 


203 


Strájfa-karika 


sátort  állítani :  „Kossuth  Lajos 
sátort  vont  Uj-Szeged  mellett". 

Sátra  —  1.  Sátor.  §atrá  alak 
él  az  erdélyi  Erczhegység  móczai- 
nál  is.  Nyr.  34:317. 

Satyúr  —  1.  Sátor. 

*  Seggenülő  —  sok  helyen  — 
a  csőszkunyhó,  mert  emlékeztet 
az  ülő  kutyára.  Hajduhadházon 
gulyáskunyhó,  benne  „szekrény". 
A  kunyhó  körül  van  sánczolva, 
bejáróját  korlát  védi,  a  sáncz 
előtt  sok  dörgölőzőkaró  (dör- 
gölőfa).  Csúzán,  Baranya  m.  Mtsz. 
seggenülő  bab  =  föl  nem  futó  bab. 

*Selleiicz  —  Dunántúl,  Cz.  F. 

—  a  szárnyék. 

Sertefa  —  Czegléd,  Mtsz.  — 
a  nádtető  szélén  kissé  kiálló  lé- 
czekbe  szúrt  fák,  a  melyek  a  nád- 
szegély tartódeszkáját  támasztják 
meg.  1740:  Oklsz.,  Gerendának 
avagy  Sertefának  írva. 

Sertevas  —  Czegléd,  Mtsz.  — 
a  nádtető  szélén  kissé  kiálló  lé- 
czekbe  szúrt  vasak  a  nádszegély 
tartódeszkájának  támasztására. 

Silapos  —  Somogy,  Nyr.  2  :  377 

—  nagyereszú  (ház)  innen  a  nagy- 
karimájú kalap:  silapos  kalap,  a 
német  Schlapphut. 

*Silép  —  Hortobágy  —  a  fejő- 
akol  része ;  a  tót  zleb. 

Sír  —  Túrkeve,  Kupa  in  litt. 
1904.  IX.  10.  —  vagy  szükség- 
verem :  kútformájú  ásott  verem, 
gabonatartásra;  rossz,  mert  a 
gabona  könnyen  megdohosodik 
benne.  Vö.  kútverem. 


Sorok  —  Zenta,  Dudás  L.  in 
Htt.  1904.  VII.  25.  —  sorban  álló 
tanyák.  Nevüket  nagyobb  gazdák- 
tól nyerték,  a  kik  régen  teleped- 
tek meg  s  családjaik,  ott  szapo- 
rodva, helyt  maradtak  s  új  tanyá- 
kat építettek.  A  sorok  leginkább  a 
közlegelők  szélein  állanak.  Zentai 
tanyákon  a  köv.  sorok  vannak : 
1.  Riegerek  sora.  2.  Kopaszok 
sora.  3.  Híres  sor.  4.  Sándorfalvi 
gunaros.  5.  Patócsok  sora,  Kevin. 
6.  Likasi-uti  belső  gunaros.  7.  Tor- 
nyosi  sor.  8.  Kadvánok  sora. 
9.  Külső  gunaros.  A  több  sor  nem 
szemben,  hanem  egymás  mögé 
építkezik :  a  legrégibb  hadirend. 

*  Sövényfal  —  Kiskunhalas  — 
a  rekettyevesszőből  font  egyes 
rész,  a  melyből  a  cserényt  össze- 
állították. L.  Süvény. 

*Srágla  —  sok  helyen  —  sa- 
roglya,  a  melylyel  a  juhakolt  re- 
keszekre osztják,  bakokon  nyug- 
szik. Nyr.  24  :  397. :  srág  =  lécz- 
kerítés. 

Stand  —  Ludashalom,  MNy. 
VIII :  282.,  de  szerte  is  —  a  lovak 
állóhelye  az  istállóban.  Német. 

*Stena  —  1.  Esztena. 


Stina 


1.  Esztena. 


Strájfa  —  Ludashalom,  MNy., 
VII  :  282.,  de  szerte  is,  Nyr.  24 : 
398.  —  istállóban  az  állatokat 
egymástól  elválasztó  rúd.  Vö. 
közfa. 

Strájfa-karika  —  Ludashalom, 
Hortobágy,  MNy.  VIH  :  282  — 
lánczain  lógnak  a  strájfák  a  já- 
szol és  duczfa  közt. 


Süvény 


*  Süvény  —  Bugacz-Monostor  — 
a  cserény  vesszőfalazata.  L.  Sö- 
vényfal. 

Szabad  konyha  —  Mezőtúr, 
Nyr.  10  :  568.  —  nyitott  vályog- 
túzhely  a  konyhában. 

Szabad  vaczok  —  E.  L,  Hor- 
tobágy —  puszta  hálóhelye  a  jó- 
szágnak, a  melyet  semmi  sem  véd. 

Szakasz  —  Győr,  Veszprém  m., 
Nyr.  35 :  434.  —  rész,  szoba;  ahány 
szoba  van,  annyi  szakaszból  áll  a 
ház.  1683 :  —  Oklsz.  —  „három 
szakasztban  való  barom  ólak". 

*  Szakasztó  cserény  —  1577., 
Oklsz.  —  Három  zakaztho  cheren 
=  vesszőfonás,  a  melyre  a  ke- 
nyeret kirakják,  mielőtt  a  sütő- 
kemenczébe  vetik. 

*  Szálas  —  a  régiségben  zallaas, 
1565.  Miksa  kir.  erdőrendtartásá- 
ban —  a  magyar  szállás,  mint 
juhásztanya,  a  tót  és  oláh  pász- 
torok átvették  a  szót :  salas,  plur. 
salase. 

Szállás  —  általánosan  —  ju- 
hásztanya, a  hol  a  tejgazdaság 
és  sajtkészítés  folyik.  A  tót  és 
oláh  pásztorok  átvették  a  szót : 
salas  (Nyr.  16  :  422.,  15  :  506., 
26  :  231.,  32  :  155.).  Kecskeméten 
a  XVI.,  XVII.  században  (T.  S., 
Nyr.  32  :  155.)  kemény  telek  ide- 
jén a  szilaj  jószág  számára  nád- 
ból és  gazból  tákolt  menedék. 
1598-ban  —  uo.  —  a  gazdák  kér- 
ték, a  város  adta,  s  a  ki  kapta, 
el  is  hagyhatta;  ezeket  mások- 
nak osztották.  Augsburgi  marha- 
kereskedők szerint  kemény  télen 


204 Szár 

a  magyarok  a  marhát  a  szállások 
nádfödelével  és  sásával  tartják ; 
két-két  szállás  között  kopolya  ál- 
lott. —  A  régiségben  —  OklSz.  — 
1211  óta  helynév;  1367:  Zallas 
patacha.  1514  :  Statútum  est  quod 
pro  Pecudum  aut  Pecorum  con- 
seruacione  interris  Aliorum  Nemo 
Rusticorum  eciam  Liberarum  vei 
aliarum  ciuitatum  Regiarum  do- 
nus  seu  Casas  decatero  Campe- 
strales  siue  Tuguria  communi  vo- 
cabulo  Zallaas  nuncupata  tenere 
aut  conseruare  possit,  vt  per  hoc 
malicia  Harydonum  cesseret  et 
depreat.  1573 :  Zallas  vei  ouile. 
1724 :  pecoribus  .  .  .  ex  arundini- 
bus  et  exiguis  structuris  in  Hun- 
gária vulgo  szállás  vocatis  locis, 
integro  anno  pecora  teneri  asso- 
lerent.  —  A  szállás  magyar  elem 
majdnem  valamennyi  keleteurópai 
nyelvben  a  pásztortanyák  jelölé- 
sére szolgál,  NjTT.  67  :  101.  Az 
erdélyi  szászoknál :  Salasch.  — 
*  Szállás  —  Vacsárcsi,  Csík  m. 
—  juhásztanya  minden  felszere- 
léssel s  az  elhelyezkedésre  és 
tartózkodásra  szolgáló  egész  terü- 
lettel, mely  lehetőleg  a  legelő- 
terület  középpontját  teszi.  —  Szál- 
lás —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — : 

Megígett  a  hortobágjd  állás, 
A  lovamnak  hol  találjak  szállást. 
Pásztornóták. 

*Igen  jó  meghatározás. 


*  Szamárhelye    — 

juhászkarám    része, 
szélnek  kitéve. 


Kába  —  a 
az    északi 


*Szár  —  Bugacz-Monostor  — 
a  háromszárnyú  szárnyéknak  egy- 
egy  szárnya. 


Szárnyék 

*  Szárnyék  —  Nagykunság,  de 
egyebütt  is  —  két  nyéknek 
szárral  való  egybefoglalása  a) — (b 
itt  a  6  a  két  nyék,  az  összekötő- 
vonal a  szár.  Nádból  alkotott 
korczolt  alkotmány,  mely  a  jó- 
szágot a  szél  ellen  védi.  A  három- 
ágú szárnyék  a  három  szél 
irányálioz  van  alkalmazva.  Kecske- 
méten a  háromosztatú  szárnyék 
(Kada,  in  litt.  1904.  IX.  25.),  a 
mikor  is  a  az  anyaszárnyék,  mert 
a  jószágot  a  K.  Ny.  E.  széltől 
védi.  Túrkevén  a  szárnyék  részei : 
Kisfias,  Mátraszárnyék,  Napkeleti 
szárnyék,  Czéhe,  Czangás  (Kupa 
in  litt.  1905.  II.  21.)  a  szárny 
neve  itt  áp.  Lehet  egyszerűen  | — 
alakú  is;  új  abban  deszkából  készül. 
A  szárnyék  védő  értelmét  át- 
viszik a  szűrre  is,  ha  a  tüzet  a 
szél  ellen  védi ;  sőt  a  marhát 
védő  erdőcskére  is.  Vö.  Nyék  és 
Sellencz. 

*  Szarufa  —  sok  helyen  —  a 
szelemen  és  koszorúgerendára 
támaszkodó  födéltartó  fa.  L.Rakfa, 
Horogfa. 

Szekeres  ló  állás  —  1634., 
Oklsz.  —  „Azon  vendigh  fogadó 
haz  mellet  vagion  egy  hoszu 
Istálo,  szekeres  Ló  állas"'  tehát 
itt  nyitott  szekérszín. 

*  Szekrény  —  Hajdúság  — 
pásztoroknál  az  a  kisebb-nagyobb 
láda,  a  melyben  az  eleséget  és 
a  czók-mókot  tartják.  Megvan 
Peszér-Adacs  körül  is,  hol  neve 
„láda".  Mezőkövesd. 

*  Szelelő  —  ].  Füstölő. 


*  Szelemen 


általánosan 


205 Szolgafa 

háznál,  kunyhónál  az  a  gerenda 
vagy  rúd,  a  mely  a  tető  gerinczét 
alkotja  meg.  L.  Uromfa. 

Szelep  —  Mánd,  Szatmár  m., 
Nyr.  19  :  383,  11  :  285.  —  háztető- 
alakú kunyhó,  tehát  olyan,  mint 
a  magyar  csőszkunyhó. 

Szemöldökfa  —  Ludashalma, 
Hortobágy,  MNy.  VIH  :  282.  —  az 
ajtófélfákat  fölül  összetartó  ge- 
renda. Arany: 

Toldi  pedig  bement,  sötét  volt  a 

[házba 
Bele  vágta  fejét  a  szemöldökfába. 

Szénás  bódé  —  Ludashalma, 
Hortobágy,  xMNy.  VIII :  282.  —  a 
csikóstanya  végéhez  építve. 

Szerszámfogas  —  általánosan 
—  az  istállóban,  a  melyre  a 
szerszámot  akasztják. 

í  Szikrafogó  —  Selye,  Maros- 
torda  m.  —  a  tüzelő  feletti 
1-50X1  ni  vesszőfonat,  felső  ol- 
dalán megtapasztva;  ez  a  két 
egymásba  szögellő  koszorúgeren- 
dán és  emezekre  átfogószerűen 
fektetett  szikrafogó  rúdon  fekszik. 

*  Szikrafogó  rúd  —  Selye, 
Marostorda  m.  —  Vö.  Szikrafogó. 

Szín  —  általánosan  —  nyitott 
istálló,  pl.  szekérszín,  tehénszín; 
a  közelmúltban  játékszín,  el  a 
színházig. 

Szoba  —  Ludashalma,  Hor- 
tobágy, MNy.  VIH:  282.  —  a 
vályogból  vert  csikóstanyában  az 
a  lakóosztály,  a  hol  a  csikósok 
hálnak,  holmijuk  áll. 

*  Szolgafa  —  Nádudvar  —  vas- 


Szópa 

höl,  becsapható  ;  a  számadó  meg- 
felelő kérdésre  ezt  felelte :  „Hát 
kérem,  van  fából  való  szolgafa 
is,  e'  meg  vasból  való;  de  má 
mink  azt  is  csak  Szolgafának 
mondjuk".  Ez  tehát  analogonja 
az  „újmódi  vasból  való  fej fának^. 
Vö.  gángó. 

Szópa  —  Nyitrai  palócz,  Nyr. 
33:467.  —  pajta;  a  tót  sopa,  a 
német  Schoppen,  Schupfen. 

*  Szoptatóketrecz  —  Puszta- 
szentmiklós —  a  juhakolban ; 
keskeny,  hogy  a  bárány  szorosan 
együtt  legyen  az  anyajuhhal  s 
így  tanuljon  szopni. 

♦  Sztina —  Málnásfürdő.  — Részei 
helül:  1.  kirinta,  2.  szűrő,  3.  cse- 
ber, 4.  sajtnyomtató,  5.  sajt- 
deszkácska,  6.  túzely,  7.  czé- 
pus,  8.  czépusszeg,  9.  üstrúd, 
10.  zsendiczefőzőüst,  11.  vidrek, 
12.  ordaszürőkalán,  13.  lisztes- 
kalán  (fából  faragva),  14.  tej  oltó 
(ez  is  kalán),  15.  karika  (sajt- 
karika szitakéregből),  16.  tek- 
nőcske, 17.  ejtel,  18.  savós  kártya 
(kártyus),  19.  kalántartó  kosa- 
racska,  20.  sajtpócz,  21.  sajtágas. 
Részei  kívül :  22.  kaliba,  23.  kosár, 
24.  csereklye.  Vö.  Isztina. 

*Sztrenga  —  1.  Esztrenga. 

*Sztronga  —  1616.  Munkácsi 
rend  —  hordozható  kerítés,  ju- 
hoknak, hol  fejik  is.  L.  Isztronga, 
Esztrenga,  Sztrunga;  az  oláh 
„staul"  mely  azonos  a  régi  „istal" 
és  élő  „stal"  szóval.  Vö.  (Előta- 
nulmányok 184.)  1554.  Oklsz. 
Ztronga  ;  1567  :  ztronga  ;  1569  : 
oues   majores   in   Ztronga  1570 : 


206 Targoncza 

tempore  stronga  (sztrongálás  ide- 
jén); 1619:  ztronga.  1621  :  stronga. 

Szükségverem  —  1.  Sír. 

Tag  —  általánosan  —  egy  da- 
rabban levő  szántóföld  (tagosítás- 
kor jutott  határrész).  Nagykállón, 
Nyr.  12  :  429.,  tanya  is. 

Talpfa  —  több  helyen,  Mtsz. 
—  faház  alapgerendája:  1683. 
Oklsz.  „vagyon  egy  jó  öregh  uj 
csűr,  mellyet  talp  fajatul  foghva 
építetett". 

Tanórok  —  főleg  Székelység, 
Mtsz.  —  rét  kerítése,  innen  Tanó- 
rok kapu,  uo.  vetéskapu,  falu- 
végi kapu,  mely  a  falut  a  külső 
határtól  elválasztja. 

Tanya  —  általánosan  —  pász- 
toroknál a  lakóhely  minden  járu- 
lékával. Halászoknál  1.  H.  0.,  M. 
H.  K. ;  tótban  tana,  stán,  stá- 
nek.  Nyr.  17:499.  —  *  Tanya — 
Szeged,  Pálíi-tanya  —  állatjai : 
Szarvasmarha,  Ló,  Sertés,  Birka, 
Tyúk,  Kacsa,  Lúd,  Kutya,  Macska, 
Galamb,  vadócz,  a  mely  maga 
keresi  eledelét. 

*  Tanyázni  —  Bihar-Udvari  — 
szárazmalom  alatt,  pásztoreny- 
helyeken  beszélgetve  időt  tölteni. 

Tányértartó  szeg— Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  a  vasaló  belső  korczába 
beszúrt  szegekről  lógnak  le  a 
tányérok. 

Tapaszos  —  1638.  Oklsz.  — 
csűr,  melinek  oldala  tapaszos  = 
tehát  vályoggal  tapasztott. 

*  Targoncza  —  Szeged  —  az 
a  horgas,  hajlott  rúd,  a  melyre  a 


Tehénszin 


207 


Udor 


bográcsot  és  a  csörgőkocsit  is 
akasztják,  hogy  a  vállon  vihessék. 
Ezenkívül  rudas  tolókocsit  is  jelent. 

Tehénszín  —  1594.   Oklsz.  — 

„Thehen  zin,  tehén  zen"'  tehén- 
istálló. 

*  Tejes  —  Szeged-Csöngöle  — 
a  juhászház  hátulsó  részében,  mé- 
lyen leásva,  hogy  a  tejet  hűvösen 
tartsa.  A  ház  belsejétől  lepedő 
választja  el. 

Ték  —  Hol  ?  Nyr.  12  :  528.  — 
kerítés. 


Tekintős  rúdkarám 

-  1.  rúdkarám. 


Simics 


Telek  —  általánosan  —  darab 
föld,  főleg  házhely,  de  a  ház 
összes  melléképületeivel  is.  Kis- 
kunhalason, Nyr.  15  :  429.  telek  == 
a  művelés  alatt  álló  föld  és  a 
ganaj  is  (teleköl  ==  ganéj  jal  be- 
ken). Kutyatelek :  az  a  hely,  a 
hol  a  kutyák  ganaj  óznak.  L,  Os- 
tortelek is. 

*Telelő  —  Kecskemét,  1775. 
a  juhok,  gulyák  telelésére  szol- 
gáló egész  alkalmatosság,  már  a 
régiségben.  (Előtanulmányok  360.) 

Tény  —  Hol  ?  Nyr.  12  :  528.  — 
kerítés. 

Tik-ój  —  Zsombor,  Udvarhely 
m.,  Nyr.  34 :  106.  —  tyúkól,  tyúk- 
ketrecz. 

Tik-okó  —  Ózd,  Baranya  m., 
Nyr.  27:479.  —  tyúkakol,  azaz 
tyúkketrecz. 

Tinó-tanya —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  Vm :  282.  —  tinógulyások 
hajléka. 


Tonya  —  Csík  m.  Nyr.  26  :  428. 

—  erdei  major,  azaz  tanya;  fel- 
vigyázója a  tonyás. 

*  Topos  —  Szeged,  Pálfi-tanya 

—  az  ágasfa :  „a  szelement  két 
topos  tartja".  Ormányságban,  Nyr. 
1 :  380.,  top  V.  táp. 

Tubus  —  Túrkeve,  Kupa  in 
litt.  1904.  IX.  10.  —  vagy  kunyhó- 
verem, 1.  0. 

Tulipintyom  —  Félegyháza, 
Nyr.  4  :  559.  —  kulipingyom,  azaz 
hitvány  viskó. 

*  Tutajra  építeni  —  Szeged, 
Pálíi-tanya  —  mikor  a  tányéricza- 
szárat  egymás  mellé  rakva  heve- 
derléczczel  átfogják,  a  mi  a 
tutajra  emlékeztet.   Vö.  Polyvás. 

*  Tüzelőlyuk  —  Szeged,  Csön- 
gőié —  1.  Füstölő. 

*  Tüzelő  szárnyék  —  Kába  — 
a  juhászkarámnak  az  a  része,  a 
hol  a  tűzhely  áll :  napkeleti. 

Tűzfal  —  Ludashalma,  Hor- 
tobágy, MNy.  Vin:282.  —  a 
vályogból  vert  csikóstanya  tető 
alatti  homlokfala,  azaz  a  vértelek. 

*  Tyúkól  —  Hortobágy  —  nád- 
ból készített,  korczczal  kötött 
házikó,  benne  pár  karó  ülőrúdnak 
áttolva.  —  *  Tyúkól  —  karczagi 
karámok  —  földbeásott  gödör,  rá- 
hányt náddal  fedve  ;  a  pásztor- 
tyúk ász  áthoz  való.  Arra  a  kér- 
désre :  —  Mit  tartanak  ebben  ? 
felelet :  —  Tyúk  vaot  a  míg  tyú- 
kunk vaot ! 

SUdor  —  Székelyf.  —  csűrben 
levő  gabonáshely  =Odor.  Tsz.  373. 


Uromfa 208 

*üromfa  —  Csúza  —  „oromfa", 
egyebütt  szelemen.  L.  Kunyhófa. 

*  Ülőszék  —  Karczag  —  mint 
a  fúalja,  1.  azt;  de  lókoponya 
helyett  széknek  használva.  Vö. 
Fúalja,  Lókoponya. 

*  Üstök  —  Somogy  —  a  pász- 
torkunyhókon a  kirúgó  fedélrész, 
melyet  külön  lábfa  tart.  Munkácsi 
szerint  alán  elem :  coma.  Ló 
üstöke,  pásztorkunyhó  üstöke,  em- 
ber üstöke  is. 

*  Vaczok  —  Szeged  —  mélyített, 
sokszor  fedett  fekvőhelye  az  álla- 
toknak ;  Karczagon  a  karám  mellett 
a  földbe  ásott,  fedett  gödör  a  nyáj- 
örző  kutyák  számára,  tyúkól  is. 

*Vaczoktaxtó  —  Pusztaszent- 
miklós, Bihar  —  1.  Rend. 

*  Vasaló  —  Hortobágy  —  patkó- 
vagy körtealaprajzú,  kúpos,  ki- 
vájt, lópatához  hasonló,  fedetlen 
nádalkotmány,  szolgafás  túzhely- 
lyel  rendesen  három  korczra 
kötve ;  evő-  és  gyalogszékekkel. 
A  felső  korczban  czövekekkel, 
tányérok  fel  akasztására,  iszákok 
és  zacskóknak  valók.  Csobolyóval, 
újabban  ivóbádoggal.  Itt  gazdál- 
kodik a  „taligás".  Az  egész  konyha, 
étkezőhely.  Van  ajtaja,  ajtóf él- 
és szemöldökfája,  küszöbe,  közé- 
pen a  tüzelőhely  bodonkával  a 
szolgafa  befogadására. 

Vasfazék  —  Hortobágy  —  egy- 
értelmű a  bográcscsal. 

Vége  —  Ludashalma,  Horto- 
bágy, MNy.  Vm :  282.  —  a  vályog- 
ból vert  csikóstanya  oldalfalait 
bezáró  két  vályogfal. 


Zemljanka 


Verem  —  Munkíícsi  —  alán 
elem :  fona,  crypta  =  gödör, 
barlang,  verem,  sírgödör.  Borsod- 
Ostoroson  az  a  hegyoldal,  a 
a  melybe  barlanglakások  mélyed- 
nek, a  Verempart.  Veremfajták 
Túrkevén :  tubus  v.  kunyhóverem ; 
sír-  vagy  szükségv.,  kút-,  nyúl-, 
kígyóverem  és  veremház. 

Veremház  —  Túrkeve,  Kupa 
in  litt.  1904.  V.  17.  —  a  földbe 
vájt  verem,  lakásul  szolgál:  teteje 
a  föld  (szemben  a  putrival,  a 
melynek  /\  teteje  van).  Keletre 
dűlő  dombokba  vájják.  Tartozéka 
gyakran  a  nyék  is.  A  veremház 
lejárata:  hágcsó. 

*  Verőm  —  Szeged,  Pálfi-tanya 

—  putriszerü    alkotmány   termé- 
nyek tartására, 

Villáncs  —  Székelység,  Nyr. 
2 :  472.  és  Mtsz.  —  éjjeli  pász- 
tortűz. 

Villáncsol  —  Mtsz.  —  pislog 
a  tűz,  halványan  világít  a  reves  fa. 

Vizesbádog  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  újkori,  régentén  híres 
túri  cserépkorsó  csecses  füllel,  leg- 
inkább pedig  mázatlan  cserép- 
korsó, mely  hűvösen  tartotta  a 
vizet ;  ú.  n.  vászonkorsó. 

*Záp  —  Hatod,  Háromszék  m. 

—  V.  libitárus  zápja.  Vö.  Libitárus. 

Zehána  —  Háromszék  m.,  Nyr. 
23  :  535.  —  juhhúsvágó  szín  (kü- 
lönben zsírjából  kifőzött  kecske- 
hús is). 

Zemljanka  —  Simics  —  a  halom 
lejtőjébe    ásott     földalatti    putri 


Zsombó 


209 


Butyikos  bot 


(kirgizeknél) ;  az  orosz  szó, 
ben  levő  lakást  jelent. 


föld- 


*  Zsombó  —  Kiskunhalas  — 
kiszárított  zsombék,  pásztorok 
ülőkéje ;  gyalogszék  helyett ;  a 
Hajdúság  némely  helyén  is. 

Eszköz,  ruha. 

Acskó  —  Alföld  —  tulajdon- 
képpen zacskó.  A  szó  úgy  kelet- 
kezett, hogy  „a tacskó"  „a^  acskó" 
lett  éppen,  mint  a  zászló-ászló. 
L.  Bacskó. 

*  Aczél  —  széltében  —  a  mivel  a 
pásztor  a  kován  tüzet  csihol  a 
taplóba. 

*  Arasz  —  Ver.  73.  —  Palmus. 
♦Mérték. 

Arzsak  —  Csallóköz  —  dorong, 
megarzsakolni :  megverni.  Nyr. 
1:231. 

Átalvető  —  Zilah  —  középen 
nyitott  s  ott  vállra  függesztett 
tarisznya,  melynek  egyik  ága  elül, 
másik  hátul  csüng.  *  Lovon,  sza- 
máron a  háton  átvetve  kétoldalt 
lóg  le.  Nyr.  14  :  286. 

Babó  —  Udvarhely  m.  —  juh- 
szőrből  készített  lomos  utazó- 
pokrócz.  Fehér  v.  szürke.  Nyr. 
17 :  432. 

Bacskó  —  Szolnokdoboka  m. 
—  zacskó.  Nyr.  11:188. 

*Bajszolóva8  —  nyeles  karima- 
vas, melylyel  az  ökör  orrára  fe- 
kete festéket  nyomtak,  hogy  a 
felhajtott  gulya  „jól  fessen". 
Kecskemét,  Kada  Elek. 


Báránysuba  —  Oklsz.  —  1523: 
Vestes  pergamal  et  Baran  suba. 
Orsz.  Ivt.  d.  26—312. 

Baszárka  —  Közép  -  Baranya 
—  vászontarisznya,  szíjtartón.  Tsz. 
Nyr.  2:236. 

*  Bityikós  bot  —  Székelyf., 
Marosszék  —  bunkós  bot.  (Bi- 
tyikó  =  butikó :  bütyök,  bog. 
Átvitt  értelemben :  a  dolog  hityi- 
kója  =  a  dolog  nehéz  része, 
nehéz  oldala). 

*Bojász  —  Orosháza ;  Pocsaj, 
Bihar  m.,  Mtsz.  1 :  151.  —  kutat, 
keres,  tarlóz. 

Borjú-czövek  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  VIII:  283.  —  fejeskor 
ehhez  kötik  a  borjút,  míg  az 
anyját  fejik.  *Ui.  Bugacz-Monos- 
toron  is. 

*Bot  —  Lengyeltóti  —  a  pász- 
torbot mindig  görbe,  mert  ez,  el- 
hajítva, nem  megyén  „bökőre", 
tehát  nem  tesz  kárt  a  marhában; 
az  egyenes  bökőre  megy.  Hor- 
tobágy, T.  M.,  MNy.  VHI :  283. 

*Botóka  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
A  legkeményebb  fa  görcsös  részé- 
ből készített  verő. 

*  Bökőre  —  Lengyeltóti  — 
menni,  t.  i.  az  elhajtott  pásztor- 
bot, ha  egyenes;  1.  Bot. 

íBörczül  —  Vas  m.,  Mtsz.  I: 
181.  —  botot  úgy  hajít  el,  hogy 
a  földet  a  végeivel  váltakozólag 
érintve  bukfenczezzék. 

*  Butyikos  bot  —  Székelyf., 
Mtsz.  1 :  204.  —  bunkós  bot.  (Fő- 
ként a  pásztorok  botját  hívják  így.) 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


14 


Bürök,  bürög 


210 


Csusza 


í  Bürök,  bürög  —  Szeged,  Bi- 
har m.,  Mtsz.  1 :  208.  —  burok. 

í  Csáfér  —  Kiskanizsa,  Zala  m., 
Mtsz.  1 :  256.  —  furkós  bot. 

Csahol  —  Gyöngyös  —  kohá- 
ból  tüzet  csihol.  Nyr.  2 :  180. 

♦  Csapáng  —  Szatmár  m.,  Mtsz. 
1 :  268.  —  nagy  bot,  rudacska. 

Csapópénz  —  Csíkszentdomo- 
kos —  borravaló  kocsisnak.  Az 
ostor  csapójától.  Nyr.  32 :  325. 

Csaptatu  —  Hetes,  Zala  m.  — 
csaptató.  Karvastagságú  két-két  és 
fé\  m.  hosszú,  többnyire  gyertyán- 
farúd.  Kötelet  v.  lánczot  szoríta- 
nak vele.  Nyr.  19  :  142. 

Csatóka  —  Gyergyó-Ditró  — 
sallang,  fityegő,  appendix.  Nyr. 
12 :  281. 

Csató-patóka  —  Csíkszentdo- 
mokos  —  apró  szerszám.  Nyr. 
32 :  325. 

*Csehel  —  Székelyi.,  Mtsz.  I. 
281.  —  csihol  ==  aczél  és  kovával. 


*CsUiar  —  Vas  m. 
Nyr.  30:99. 


nagy  bot. 


Csihol  —  Nagybánya,  Szatmár 
m.  —  aczél-  s  kovával  való  tűz- 
gerjesztés  míveletének  elnevezése. 
Nyr.   13:578. 

Csikós-czövek  —  Hortobágy, 
T.  M.,  MNy.  Vm:283. 

Csikósnyereg  —  T.  M.,  MNy. 
Vm :  283.  —  kápa  nélkül,  kincs- 
esei (pokróczdarab),  erről  két  szij 
és  egy-egy  kengyelvas  lóg  le.  A 
prics  katonamúszó. 


*  Csillagos  bicska  —  Debreczen, 
illetőleg  Hortobágy  —  ipari  ké- 
szítmény, becsapható  késsel  és 
reteszesen  hozzáilleszthető,  szin- 
tén becsapható  villával.  Nyelét 
berakott  ékes  rézcsillagok  ékesí- 
tik s  két  fajtája  van :  far  villás, 
ha  a  villa  a  nyél  végéről  és 
oldalvillás,  ha  oldalról  van  be- 
reteszelve. 

Csinetér  —  Csík  m.  —  egy 
feketés  kovaféle  kő,  melyet  jó 
kova  hiányában  túzütésre  hasz- 
nálnak. Nyr.  10:  227.  í  Csíkszent- 
györgy,  Mtsz.  1 :  322. 

*  Csippel-czuppal  —  Somogy 
m.  —  apránként. 

íCsontika  —  1.  Őrség,  Zala- 
szentgyörgyvölgye —  pipagyujtó 
fácska  V.  vékony  fenyőszilánk. 
2.  Göcsej,  Őrség,  Ormányság, 
Mtsz.  1 :  343.  fenyű-fáklyának  el 
nem  égett  maradékrésze. 

Csöngetyü  —  általánosan  — 
kis  harang;  rendesen  ifjú  álla- 
tokra kötik,  díszül. 

Csuha  —  Nógrád  m.  —  szúr, 
melynek  mindkét  ujja  be  van 
varrva ;  *  innen  a  kérdés :  „Mi 
van  a  csuhújban?"    Nyr.  6:273. 

t  Csuklya  —  a  szűrnek  hegyes, 
fejrehúzható  gallérja;  a  pakulá- 
rok  néha  eleségöket  is  hordozzák 
benne.  Kézdiszéki  szó.  Gucullus, 
Balatonmell.  Szúr,  Székely  szó, 
Tsz.  78. 

*  Csusza  —  Szeged  —  a  ma- 
gyar pásztorbocskor,  onnan,  mert 
a  füvön  való  járástól  talpa  nagyon 
simává  lesz  és  csúszik. 


Csfiszö  211 


Csüsző  —  Patóháza,  Szatmár 
m.  —  oldal  bőrtarisznya  az  oláhok- 
nál. Nyr.  18:431. 

SCzedele  —  Háromszék  m., 
Zeke,  Csík  m.,  Szokmán,  Gyergyó 
—  durva  gyapjúszövetből,  czondrá- 
ból  készült,  térdigérő  felöltő  vagy 
szúr  (=  szúrkankó,  H.  0.).  A  cze- 
dele  a  tót  cegidlo  =  szúrő,  mely 
nemezből  való,  tarisznyának  is 
szolgál.  Tsz.  84. 

*Czelőke  —  Vas  m.  —  rövid, 
vastag  bot.  Nyr.  30 :  99.  Veszp- 
rémben furkósbot,  fütykös.  N3rr. 
5 :  330. 

Czepőlék  —  Győr  m.  —  cze- 
lőke.  Nyr.  8:522. 

Czihol  —  1.  Csihol. 

Czirka  —  Nyitra  m.,  Nyr. 
28  :  496.  —  gyújtó.  Tót  jövevény- 
szó :  sirka  =  gyújtó  {sira  kénből). 
Nyr.  33 :  562. 

Czojta  —  Kiskunhalas  — rúd, 
nehéz  bot.  Nyr.  15 :  189. 

Czókmók  —  általánosan  —  a 
pásztorember  mindenféle  apróbb 
tulajdona. 

Czondra  —  Székelység  ^— 
czondra  nemezből  készült  zeke. 
A  Nyr.  magyarázata:  gatya,  té- 
vedés. Nyr.  2 :  426. 

Daku  —  Nagykunság  —  köd- 
mön. Nyr.  16  :  236.  Daku,  Szege- 
den sárgára  festett  gyermek- 
felöltő, báránybőrből.  Nyr.  2:43. 
Dóka,  Tsz.,  rövid  ködmen,  Dokány, 
Csallóköz,  kabát,  Nyr.  1 :  123. 

*Dakúködmen  —  Kiskunhalas 


Evőszék 

—  irhaködmen.  A  „ködmen''  csak 
derékig  ért,  de  ezt  már  nem 
viselik  s  újabban  daku  v.  ködmen 
mindegy.  Nyr.  14 :  476. 

iDallos—  Szentes,  Mtsz.  1:383. 

—  (tréf.)  suba. 

íDederúja  —  Szentes,  Mtsz. 
1 :  389.  —  (tréf.)  suba.  ' 

*  Derékra  való  —  Hortobágy  — 
mellény. 

*Dészú  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  pásztortüsző. 

íDob  —  Felső-Lok,  Csík  m., 
csángó  —  fatörzs.  Vö.  Karosszék. 

Dobó    —    Kopács,   Drávamell. 

—  két  drb.  faabrincs,  mely  félkör- 
ben van  összehajlítva  s  a  kettő 
egymáshoz  mintegy  20  cm-nyire 
összekötve  és  ritkán  behálózva 
zsineggel ;  ezzel  hordanak  szalmát 
a  marhák  és  lovak  alá.  Nyr. 
16 : 284. 

*  Dohányzacskó  —  Nagy-Gécz, 
Szatmár  m.  —  macskabőr,  szépen 
sallangozva.  A  gulyás  —  talán 
babonából  —  semmi  áron  sem 
adta. 

*Dorozmás  —  Somogy  — érdes. 

*Eevádúnyi  —  Somogy  —  el- 
vállalni. 

*Eroze-purczája  —  Somogy  — 
csínja-bínja. 

Evőszék  —  általánosan  —  a 
cserénynél  és  a  vasalónál  nagyobb 
négylábú  szék,  kerek  lyukkal,  a 
melybe  a  bográcsot  evéskor  be- 
állítják. 

14* 


Fejes-bocskor 


212 


Gúnya 


*  Fejes-bocskor  —  Csongrád^ 
Mtsz.  1 :  558.  —  lábszárig  szíjas 
bocskor. 

Fejőzsombó  —  Kecskemét  — 
ha  a  fejőjuhász  szék  helyett 
zsombékot  használ. 

Félkőtós  —  Csíkszentdomokos 
a  csizma  torka.  Nyr.  32 :  325. 

*Pésütartó  —  Szeged,  Pálfi- 
tanya  —  egy  darab  lófark  az 
ajtófélfához  szegezve.  Ebbe  vágj  ák 
belé  használat  után  a  fésút.  Igazi 
lovasnomád  „toilette". 

Foglantyú  —  Székelyf.  —  a 
késen  és  aczélon  olyan  fogantyú, 
melynél  fogva  szíjra  lehet  kötni. 
Nyr.  25:46. 

Püaj  —  E.  L,  Hortobágy  — 
fej  alj  a  =  párna,  de  a  pásztornál 
deszka  is. 

Pűzőtü  —  Barkóság,  Borsod 
m.  — gatyamadzaghúzó,  a  disznó 
hátulsó  lábszárcsontjának  a  kötő- 
csontjából (szárkapocs)  készül.  A 
kötőcsontot  simára  tisztítják,  csi- 
szolják, egyik  végén  kissé  meg- 
hegyezik, másik  végén  pedig 
hosszúkás  lyukat  vágnak  rajta. 
Komoróczy  Miklós  in  litt. 

*Gajló  —  Túrkeve  —  régi, 
már  kiveszett  csikószerszám  ;  bot, 
a  végén  vaskarikával,  a  nyereg- 
ből való,  tereléskor  az  elhajított 
bot  fölszedésére  való  csikósszer- 
szám. 

Gajmó  —  Hont  m.  —  gamó, 
kamó.    *  Juhászbot.    Nyr.    6 :  182. 

Gamó  —  Hajdú-Szoboszló  — 
juhászbot.  Nyr.  27:43. 


Ganaj  —  Oklsz.  —  Excremen- 
tum.  1544  :  Az  ganeit  az  uduarrol 
kiuitték.  1594:  Az  zeoleo  boitas 
es  ganey  nekwl  szwkös. 

Ganajhányó  villa  —  Oklsz.  — 
1587 :  Ganey  hauo  was  wella. 

Garagulya  —  Bőny,    Győr   m. 

—  1*5  m  hosszú  egyenes  rúd, 
melynek  két  végén  levő  két  ho- 
rogra két  vedret  akasztanak  s 
vállon  visznek  vele  vizet.  Nyr. 
16 :  144. 

Gatyamadzag  —  T.  S.  — 
czifra,  a  pásztoroknál  a  jegy- 
kendő mellett  az  eljegyzés  jele 
volt. 

*  Gémvilla  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  —  a  kanalasgém  csőré- 
nek alsó  kávájából  való  ;  evésnél 
használatos  villa. 

Guba  —  Oklsz.  —  1387  :  Vnum 
burum  (?)  quod  wlgo  Guha  dicitur. 
1440  :  Quatuor  Stamina  lane  wlgo 
negregguba.  1496 :  Induto  super 
se  quodam  Buro  wlgo  Ghwha. 
1528 :  Ad  véstem  gtvba.  1548 : 
Eg  gwha.  Hosszú  júhszőrből  készül 
ma  is.  —  Guba  —  ruhanévről 
vett  személy-  v.  helynév.  Árpád- 
kori  oklevelekben.  L.  Malonyay, 
Bud.  Hirl.  1908.,  VIH.  29. 

Gulyás  pásztori  —  Kecskemét, 
XVI.,  XVII.  sz.,  T.  S.,  Nyr.  32  :  90. 

—  bot.  *  Mindig  meggyfa,  mert 
kérge  szép  piros. 

Gúnya  —  általánosan  a  pász- 
torember  ruházata.    —    *  Gúnya 

—  Nagyszalonta  —  pásztoroké : 
Lékri  (rekli).  Szúr,  rajta  szúr- 
ósat,    szúrszíj,    Kapnis     csizma, 


Gunyacz 213 

Gatya,  ezen  korcz,  Ümög,  Kalap. 
„Kapni"  az  orrán  külön  burok,  a 
német  Kappe.  —  Bugacz.  T.  M.  L, 
ruha. 

Qunyacz — T.-Becse  —  paraszt- 
szúr. Nyr.  9:92. 

Gurgula  —  Székelység  —  fa- 
sótartó.  Nyr.  2:427. 

Gyalogszék  —  általánosan  — 
kis  négylábú  székek,  evéskor 
használják. 

*  Gyapjú  —  Ver.  53.  —  Lana. 
Német :  WoU  ;  Dalmát :  Vuna. 

*  Gyékény  (Gykiny)  —  Ver.  101. 
—  Storea.  Német :  Decken,  Ma- 
tzen ;  Dalmát  Sztura.  —  Gyékény 
Ver.  105.  —  Teges.  Német:  Decken. 

Gyolcs  —  Oklsz.  —  1303: 
„Deinde  uadit  ad  Mezeuteluk  et 
postea  transit  lacum  qui  dicitur 
Malechua  golchu''.  1400:  „Aquam 
que  vocatur  Ergyolch.  Tovább 
1421 :  u-ygyolch,  1426:  Kevesgyolch. 
Ezenkívül :  „  Kylsewgyolchfenek, 
Gyochfenek". 

í  Gyujtószálka  —  Hatod,  Há- 
romszék m.  —  gyufa.  Nedves  idő- 
ben járja  még  az  aczél,  kova  és 
tapló  is. 

*Gyürűcseszár  —  Szeged  — 
parasztpipába  való,  hitvány  fekete- 
gyúrübokorból  való  pipaszár. 

*  Hajasbot — Kecskemét  —  ren- 
desen furkós,  meggyfabot,  mely- 
nek kérge  szépen   megpirosodik. 

Hajintóbot  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  Vin :  283.  —  vö.  hajítóbot. 

Hajítóbot  —  Hortobágy,  T.  M., 


Iszák 

MNy.  Vin :  283.  —  hajítófa.   Vö. 
Hajintóbot. 

Hajítófa  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  Vm :  283.  —  vö.  hajítóbot, 
hajintóbot.  „Mingyán  meghajító- 
fázlak,  ha  szót  nem  fogaczcz". 

Harang  —  Alföld  általánosan — 
a  kolomp,  csöngetyú. 

Harangos  —  általánosan  —  1. 
Kolompos. 

Háti  bőr  —  Oklsz.  —  A  Mtsz. 
szerint  „kanászok  juhbőrkacza- 
gánya",  a  melyet  a  szúr  alatt  arra 
fordítanak ,  a  merről  a  szél  fuj. 
1759 :  Háti  bőrt  lopott  el.  Debre- 
czeni  jegyzőkönyv,  NyK.  XXVI: 
337.  A  háti  bőr  ma  is  él,  szél  el- 
len szolgál.  Ismerte  Tóth  Béla. 

Hát  suba  —  Oklsz.  —  1555 : 
Haat  swba  Maal  swba,  *  a  máiból 
készült. 

*Heszekusza  —  Somogy  m.  — 
tarka-barka. 

*  Husáng  —  több  a  botnál,  ke- 
vesebb a  rúdnál. 

Hütykösbot  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  Vni:283.  —  fogóján 
dúdorodás. 

Ing  váltság  —  Oklsz.  —  1545  : 
Czani  vramnak  imeg  valczagatol 
attam. 

Irhássuba  —  általánosan  — 
kidolgozott  báránybőrből  varrott, 
szőrös  felső. 

Iszák  —  Kiskunhalas  —  egész- 
ben (végigmetszetlen)  lehúzott 
birkabőr,  melyet  a  pásztorok  kü- 
lönféle eleség  eltartására  használ- 
nak. Nyr.  15 :  142. 


Ivóharang 214 

lyóharang  —  általánosan  — 
pohárrá  alakított  kolomp. 

Ivótülök  —  Hortobágy  —  te- 
liénszarvból alakítva,  hosszú  szí- 
jon iógva,  merítésre  való. 

*  Juhászati  eszközök  —  Hatod, 
Háromszék  m.  —  Ordas  kalán, 
Szűrő  szita,  Juhnyíró  olló  (fogója 
foncsikával  van  körültekerve).  — 
Selye  —  Maros-Torda  m.  —  ju- 
hászat eszköze :  Káva,  Sajtkáva, 
Savós  cseber,  Kártya,  Ordafőző 
üst.  Ordas  kalán,  Puíszkafőző 
fazék,  Puiszkakeverő  fa. 

*  Juhászkampó  —  Túl  a  Dunán 
—  a  barkóczafa  ága ;  nagyon  fé- 
nyesre kopik. 

*Kajraó  —  horgasvégú  bot, 
minővel  a  bárányokat  kifogják. 
Beké  gyújt.  Tsz.   184. 

Kákó  —  Túrkeve  —  görbe 
fahorog,  melyre  a  dohánypórékát 
szárítás  végett  kötözik.  Szeged 
táján  kuka.  Nyr.  3:472. 

Kalafínta  —  Székelység  — 
boronahorog,  az  az  eszköz,  mely- 
lyel  a  boronát  a  vonómarhák  után 
akasztják  (a  Nyárád  alsó  völgyé- 
ben ;  Háromszékben  azt  mondják, 
a  kit  meg  akarnak  verni :  meg- 
kalafintázlak).  Nyr.  8:474. 

«Kalános  —  Hatod,  Háromszék 
m.  —  kalán-  és  ordamérőkupa- 
készítők. 

»Kalántartó  —  Málnásftirdő  — 
kosaracska,  benne  evőeszközök, 
kés,  pléhkanál,  evő  fakanál  stb. 
áUanak.  Ordaszúrő  kalán,  lisztes 


kalán,   tej  oltó   kalán 
vannak  akasztva. 


Katyus 

a  falra 


*Kalézó(I) 
lót-fut. 


Somogy   m.   — 


*  Kampó  —  Karczag  —  juhász- 
bot, rajta  vas,  réz,  néha  pakfong 
kampó,  arra  való,  hogy  a  juhász 
a  juhot  a  hátulsó  lábánál  fogva 
„kifoghassa".  Botja  legtöbbször 
válogatott,  göcsös  somfa.  A  pe- 
dum  őse.  —  Kampó  —  Nádud- 
var —  juhászbot,  van:  Kampója, 
Horga,  Köpüje,    Botja,  Karikája. 

—  Kampó  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  VIH:  283.  —  Részei :  Nyele, 
Köpüje,  Kankalikja.  *A  püspök- 
pálcza  ettől  vette  eredetét. 

« Karosszék  —  Felső-Lok,  Csík 
m.  —  csángó,  két  oldalkarral,  egy 
dohhói,  fatörzsből  úgy  kifaragva, 
hogy  külső  részén  alól  és  oldal- 
karjain a  kéreg  is  rajta  van 
hagyva;  a  négy  láb  bele  van  ékelve. 
Egy  embeí  számára  való.  *  Ki- 
okoskodva. —  Karosszék  v.  szék 

—  Lóvész,  Csík  m.  —  elől  két, 
hátúi  egy  lábbal.  Egy  drb  termé- 
szetesen görbült  faderékból  fa- 
ragva. Ülőkéje  kisimítva,  alsó  és 
hátsó  lapja  kérgesen  hagyva. 
*  Kiokoskodva. 

*  Kásakavaró  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  —  püspöki  pedum,  pász- 
torbotalakú, jó  arasznyi  hosszú- 
ságú vasszerszám,  a  kása  kava- 
rásához  való.  A  kavárórész  lapos, 
a  másik  vége  füles ;  szára  kis- 
ujj nyi  vastagságú,  csavart. 

Kasziba  —  Lz.  —  kaszáslábú  (). 

Katyus  —  Lz.  —  kerge,  bolond 


Kavaró  215 


(mente  captus).  *  Minduntalan  zök- 
ken az  elméje. 

*  Kavaró  —  Bugacz-Monostor 
tarhonyakavarásra  való,  ékesen 
faragott,  lapiczkás  fa ;  fogóvégén 
oly  ékítménynyel,  hogy  a  bogrács 
fülére  akasztható. 

Kecskeláb  —  Oklsz.  —  1549 : 
Ferramentum,  uulgo  kechkelah 
vasalás  =  *  hasított  végű,  mint  a 
kecske  körme. 

Kent  bot  —  Szentes  —  az  al- 
földi pásztornép  félelmetes  ütő- 
szerszáma, így  készül:  leginkább 
erős  meggyfa-hajtást  embermagas- 
ságú, egyenes  botnak  vágta  a 
pásztor,  rajta  hagyva  héját  is.  Ezt 
mindennap  megkente  hájjal  vagy 
zsírral  s  napra  tette.  E  kenést 
addig  folytatta,  míg  a  bot  zsírral 
teljesen  át  nem  szívódott.  Nem 
tört,  nehéz,  hajlékony  és  felfogta  a 
kard-  v.  baltavágást  is.  Nyr.  2  :  137. 


-  Alföld  —  pipára  s 
egyéb  kis  eszközre  mondják,  ha 
egybe  van  foglalva.  Nyr.  4 :  329. 

Késze  —  Csúza,  Baranya  m.  — 
lapos,  hajlított  vas,  fanyéllel;  ké- 
ményvakaró formájára.  A  válú 
fenekét  tisztítják  vele  Nyr.  18:237. 


—  pásztor   túziszer- 
számtartója. 

Ketrán  —  Tatrangi  csángók, 
Erdély  —  gyufa.  Nyr.  2 :  477. 

Kircséj  —  Hétfalu,  Brassó  m. 
—  vas-ék.  Nyr.  21:528. 

Kiszarvaz-  —  Oklsz.  —  1754  : 
Az  első  rendbeli  Incattus  tavaly  is 
kiszarvaztatott,  kicsap attatott  pa- 


Koromvas 

ráznaságáért,  mindazáltal  bejött 
a  városba.  Debreczeni  Jegyzők^ 
NyK.  XXVI. 

Kittel  —  Oklsz.  —  zwilUch. 
1522:  Pastori  porcorum  V  vlnis 
kyttel  =  vászonkabát. 

*Koha  —  Békés  —  kova;  már 
csak  késfenésre  szolgált;  tüzet 
„masinával"  gerjesztettek. 

Kolomp  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
nagykolomp,  harang,  csengő,  csen- 
getyú:  mind  kisebbedő  sor.  L. 
Harang. 

Kolompos  —  ált.  —  az  az 
állat,  a  mely  a  kolompot  viseli  s 
evvel  vezérli  a  nyájat,  ménest 
stb.  az  emberről,  a  ki  a  rosszban 
elől  jár. 

Koloncz  —  ált.  —  a  kutya 
nyakára  kötött,  néha  faragott  fa, 
mely  a  futásban  gátolja.  Mintha 
a  német  Klotztól  eredne,  mert 
tényleg  a  „német  világban"  1850 
körül  lett  kötelezővé. 

Kondít  —  Oklsz.  —  1423:  Cle- 
mente  Kondoytho  =  „kondító 
Kelemen",  ergo:  ostoros. 

Kopis  —  Ormánság  —  görbe 
bot.  Nyr.  2  :  137. 

Kostök  —  ált.  —  a  kos  testi- 
culusbőréből készített  dohánytartó. 

Kotak  —  Szentes  —  túziszer- 
szám.  Nyr.  6:232. 

*Kova  —  széltibe  —  tűzkő. 
Ui.  Tsz.   118. 

Körömvas  —  a  kovácsok,  kő- 
faragók, kőfejtők  bizonyos  vas- 
eszköze. Hol?  és  mire  való?  Nyr. 
4 :  192. 


Kuka 


216 


Pásztorszfir 


*Kuka  —  Dárda  —  juhász- 
kampó. 

Kuna  —  Udvarhely  m.  —  kicsi 
aczél.  Nyr.  8:471. 

Kutyivátor  -7  Nyitra-Bodok, 
palócz  —  lókapa.   Nyr.   33 :  465. 

Kürtös  —  Oklsz.  —  1683:  Egy 
kürtös  sütő  kemencze  (=  kémé- 
nyes H.  0.). 

Lábító  —  Oklsz.  —  1435: 
Versusdictampossessionem  Zekel- 
hyd  usque  Maklahüho  (hágcsó). 
Károlyi  Oklvt.  II.  163. 

Lapiczka  —  Pannonhalma  — 
lapátalakú  keverőfa.  Nyr.  12  :  187 

«Lapittó  deszka  —  Lóvész, 
Csik  m.  —  tésztalapításra.  Erre 
teszik  ki  a  megfőtt  puliszkát  is. 

Lazsnak  —  Kunszentmiklós  — 
oly  takaró,  melyet  a  birkák  ki- 
sebbzett  vagy  csupasz  hátára  al- 
kalmaznak. *  Régente  a  teher  le- 
borítására  való  takaró.  Nyr.  15:47. 

Lel  be!  —  Heves  m.,  NyFüz. 
16.  sz.  50.  —  a  tyúkokat  e  sza- 
vakkal terelik  az  ólba  pásztor  ék  is. 

íMacsuka  —  Székelyf.  Tsz. 
247.  —  bunkó.  Macsukás,  matyuka 
bot,  különösen  a  pásztoroké. 
Marosszék,  s  általán  a  Székely- 
földön; de  oláh  eredetű  lesz. 

*Máglcsa  —  Somogy  m.  — 
támaszték. 

Magyar  búr  —  E.  I.  Hortobágy 
—  a  szamár  tergenyéje  alá  tar- 
tozik; juhbőr. 

*Mast  —  Somogy  m.  —  most. 


*  Megrögzült  —  Somogy  m.  — 
megzabált. 

*Merekje  —  Szilágyság  — 
szalmát  vagy  szénát  rakó  rúd 
magas  kazlaknál. 

*Merioskő  —  Karancsalja  — 
szépen,  sokszor  díszesen  faragott 
ivóedények  fából,  sok  alakú  fülek- 
kel, melyet  a  pásztorok  a  tarisz- 
nyán viselnek. 

Nyílpuska,  nyílvessző  —  Pálfa, 
Kemenesalja  —  gyermekjáték. 
Nyilván  az  ősi  lövőszerszám  le- 
származottja. Nyr.  30 :  534. 

Oeél  —  Mezőszilvás,  mezőségi 
oláh  —  acél.  *  Tótul:  ocel.  Nyr. 
37 :  221. 

Pányva  —  Oklsz.  —  1532: 
Pro  nygh  et  ponwa.  1544:  Keth- 
ewfek  Pannywa  Tanistra.  1545: 
Az  louaknak  panuanak  estrango- 
kat. 1552 :  Pro  nygh  et  panwa  dati 
sünt  estrang  zal  trés.  Hosszú  kötél, 
lovat  kiczövekelő,  kifogókötél. 

*  Parittya  —  Ver.  40.  —  Funda; 
olasz:  Tromba;  német:  Sling, 
*Schleuder;  dalmát:  Prachia. 

í  Pásztor  felszerelése  —  Hatod, 
Háromszék  m.  —  dészű  =  tüsző, 
tubákos  zacskó  =  dohányzacskó. 

Pásztorszűr  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  Vin:237.  —  Van: 
nyaka,  gallérja,  aj  ja,  ujjai,  ró- 
zsája több:  színes  czifra  varra- 
tok, gombja:  a  rózsák  szélére 
varrt,  ötkoronás  nagyságú  színes 
díszítő  szövetdarabka  szíjjá  és 
ennek  csattja. 


Pecek 

Pecek  —  Csíkszentdomokos  — 
csatt  nyelve.  Nyr.  32  :  328. 

Pemét  —  Szt.-Gál,  Veszprém 
m.  —  pemet;  szénvonópemét 
helyett :    szényvonó.  Nyr.  2  :  185. 

íPóráz  —  Ver.  120.  —  dalmát: 
Povraz,  *  német:  Strick,  magyar: 
kötél. 

Pörgő  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
a  disznó  nyakán  kis  kolomp. 

Pörtet  —  Hegyhát  —  hotot, 
mikor  valaki  eldohja  s  az  forogva 
repül.  Nyr.   1 :  467. 

» Puliszkaszelő  —  Lövész,  Csík 
m.  —  részei:  czérna,  csapócska 
hámozott  vesszőből  egyenletesen 
hajlítva,  íjforma. 

*Ráe8Íliolni  —  Szeged  táján  — 
a  pipára  =  rágyújtani  aczél,  kova 
taplóval.  Lótolvaj oknál:  belopa- 
kodni sötét  éjjel  a  lovak  közé, 
hogy  a  lovak  a  hirtelen  villanó 
fénytől  megriadjanak,  zavart  tá- 
masztva, a  lókötőnek  az  elkötést 
megkönnyítsék. 

Bénfa  —  Zenta  —  kétlábú 
fogas,  hüsfelakasztásra.  Nyr.  38: 
142. 

Rengő  —  Zemplén  m. — vászon- 
ból vagy  lepedőből  hevenyészett 
bölcső,  melyben  a  gyermeket  a 
mezőn  ringálják.  Nyr.  4  :  522. 

Saru  —  a  régiségben  —  szár- 
ral bíró  lábbeli  ==  csizma. 


217 Szer 

í  Sólya  —  Ver.  93.  —  Sanda- 
lium.  *Sandale,  bocskor,  saru. 

í  Sótartó  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
egy  darab  keményfából  vájva. 

Suba  —  Tóga  pellita.  Bőrsuba. 
1290  óta  gyakori. 

Subapénz  —  Oklsz.  —  1588: 
Minden  iobbagi  ad  suba  pénzt  dé- 
nár 4V2. 

Sujokbot  —  Zilah  —  nagy  fa- 
bunkó,  mivel  a  fejsze  fokát  ütik 
fahasításkor.  Nyr.  28  :  232. 

*Sveeka  —  Dárda  —  csörgős 
pásztorbot,  magyar  csikós  kezé- 
ben is  e  név  alatt. 

*  Szarva  —  Kemenesalja,  Tsz. 
341.  —  puskapor-tartó. 


*Sikolyáz    —    Somogy 
koltoz. 


si- 


*Soláta  —  Somogy  —  saláta. 


örv  —  ált.  —  kovácsolt, 
hosszútüskés  örv  a  komondor  nya- 
kára, hogy  a  farkas  harapásától 
védje. 

»Szék  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
Göcsös  fenyőgerenda-végböl  ha- 
sítva. Ülőlapja  sima,  alsó  része 
kérges  marad.  Négy  lába  van. 

♦  Szenes  —  Baranya  m.,  Tsz. 
344.  —  kis,  négyszegű  erszény, 
pipások  tüzszerszám-tartója.  L. 
Készség. 

íSzénszitó  —  Székelyf.,  Tsz. 
344.  —  vaskalán  (a  szénkeze- 
léshez). 

íSzer  —  Székelyf.,  Tsz.  345.  — 
rend,  sor.  „Se  szere,  se  száma" 
=  rendetlenül  és  sokszor.  „Rétad 
van  a  szer"  =  rajtad  van  a  sor, 
te  következel.  *A  szer  sokértelmű ; 
de  alapjában  sorrendet  jelent  és 


Szer 


218 


Törlő  szűr 


egymásutánt  is,  járt  vele  a  szer- 
rovás, mely  kimutatta,  ki  rótta  le 
a  reáeső  részt  ?  így,  ha  nem  volt 
pásztor,  a  gazdák  szerre  őrizték 
a  csordát,  csürhét,  lovat,  vagyis 
megállapodtak,  mikor  és  ki,  s 
milyen  sorrendben  végzi  az  őr- 
zést :  ez  volt  a  szerre  őrzés. 

íSzer  —  Székelyf.,  Tsz.  345.  — 
eszköz,  műszer,  szerszám.  *A  gyó- 
gyító s  mérges  szer  is. 

*Szíkikova  —  Karczag  —  1. 
Terméskova.  Leginkább  a  szike- 
ken legeltető  juhászok  találják 
záporesők  után,  melyek  e  kova- 
szilánkokat kimossák.  A  pászto- 
rok erősen  hiszik,  hogy  ott  te- 
remnek. Sok  a  paleolith-szilánk, 
nyílhegy  körte. 

*  Szikraverő  —  Erdély  —  a 
túziszerszám  aczélja. 

Szlószék  —  Ormánság  —  fa- 
ragószék. Nyr.  9  :  285. 

*Szívanó  —  Bodrogköz,  Tsz. 
348.  —  szénvonó. 

Szurka -piszka  —  Barkóság, 
Borsod  m.  —  pipaszurkáló  a  lúd 
sarkantyújából  (kulcscsont),  vagy 
süldődisznó  lábszárának  kötőcsont- 
jából (szárkapocs).  Komoróczy  Mik- 
lós in  litt. 

*Szürű  =  szerű  —  Pápa  vid.. 
Tsz.  354. 

*Szüvés  —  Peszér-Adács  —  a 
bocskor  fej  varrata. 

*Taka  —  Avas,  Szatmár  — 
két  karó  között  madzagon  függő 
jávorfadeszka  —  lm  hosszú  — , 
melyet  a  kotisokkal  vernek,  hogy 


a  vadat  a  szántóföldtől  távoltart- 
sák. Oláhok  mondták  be.  Vö.  Kó- 
tis,  a  taka  —  hangfestő.  A  lovas 
katonáknál  is  dívik,  bizonyos  mű- 
veletek j  élezésére. 

Tanyisztra  —  tarisznya,  már 
1544-ben.  L.  Pányva  alatt. 

» Tapló  —  Ver.  38. — Fomentum. 
*Tavalidén  —   Somogy  —  ta- 
vai ilyenkor. 

*Telekes  bocskor —  sok  helyen 
—  mely  hosszú,  a  lábszár  körül  te- 
kert szíjjal  volt  felkötve.  Pásztor- 
viselet. 

Tergenye  —  Alföld  —  a  sza- 
már nyerge,  nincs  kapája,  hanem 
szarva  van. 

*  Terméskova  —  Kunság  —  a 
sziki  pásztorságnál  a  tűzkő,  mely 
rendesen  praehistorikus  kovaszi- 
lánk vagy  nyílhegy  s  a  melyről 
a  pásztor  hiszi,  hogy  a  sziken 
terem.  Eső  után  szedik.  A  pász- 
torok ezt  kovának  használják. 
Vö.  Szíkikova. 

Tetű  V.  bóha  —  Győr  vidék  — 
kis  ék.  Nyr.  5  :  522. 

Tisztás  —  Alföld  —  a  szalonná- 
nak való  tiszta  vászonzacskó. 

íTobzás  —  Kemenesalja,  Tsz. 
365.  —  mellékék. 

Topló  —  palóczoknál  —  tapló. 
Nyr.  32  :  347. 

Törlő  szűr  —  Oklsz.  —  pan- 
nus  detersorius.  1524 :  Grisium 
pro  tergendis  equis  wlgo  thewr- 
leiv  zewrnek.  1528 :  Wlgo  therlew 
zer  equis.  Ikerle>r  zeiir  circa 
equos.  1552 :  Pro  therleo  z>rr  de- 
dimus  vnam  vlnam  grisli. 


Tőrök 


219 


Zsirbasfilt 


Tőrök  —  Kiskunhalas,  Nyr. 
15  :  473.  —  árforma,  de  ennél 
nagyobb  szerszám ;  tengerit  irdal- 
nak vele  morzsoláskor.  *Függelék- 
csont,  bőrvarrásnál  lyukak  tágítá- 
sára való. 

íTubákos  zacskó  —  Hatod, 
Háromszék  m.  —  dohányzacskó. 
*A  Királyhágón  innen  a  tubák  do- 
hánypor, melyet  az  orrba  tömtek. 

*Tükörfa  —  Zala,  Somogy  — 
kerek  vagy  négyszögletű,  szét- 
tolható vagy  nyitható,  szépen  fa- 
ragott és  sokszor  művészi  díszí- 
tésű pásztorszerszám,  az  egyik 
felében  tükör,  a  másikban  lapos 
vájás  bajuszpedrővel.  Ornamenti- 
kailag,  de  különben  is  rendkívül 
fontos  pásztorkészítmény. 

Tüszkü  —  Veszprém  —  tűzkő, 
kova.  Nyr.  2  :  135. 

Tűzköves  —  Tokod,  Esztergom 
m.,  1881-ben  —  dűlő  neve.  Nyr. 
35  :  238. 

Tűzszőr  —  Kiskunhalas,  Nyr. 
15  :  474.  —  kis  zacskó,  melyben  az 
aczél,  koha,  tapló  áll.  Vö.  Készség. 

Tüzütő  szerszám  —  Oklsz.  — 
chalybs.  1544  :  Uöttem  az  útra  eg 
tűz  ütő  szerszamot. 

Tűzvas,  tüzvasz  —  moldvai 
csángó  —  aczéldarab  a  kova 
mellé.  Nyr.  30 :  173,  177. 

Tyz  ythe  kw —  Kolozsv.glossz., 
1577.  —  silex  Z\  Tűz  ütő  kő. 
Nyr.  36:66. 

Ugarkő  —  Nagyszalonta  —  a 
kova,  tűzkő,  ha  kiássák  vagy  ki- 
szántják ;  rendesen  őskori. 


*Ümög  —  Somogy  m.  —  ing. 

í  Vakaró  —  Ver.  101.  —  Stn- 
giles.  Dalmát:  cseszadlo. 

Vanna  —  Oklsz.  —  alveus. 
1596 :  Wreos  wanna.  1619 :  Bo- 
ronza  egy  korczos  vannaval. 

Vasbíkó  —  Hortobágy,  T.  M., 
MNy.  VIH :  284.  —  vaslbéklyó. 

*Vaskalán  —  Székelyf.  —  vas- 
lapát, melylyel  az  égő  szenet, 
forró  hamut  stb.  kezelik. 

Vassikoltyú  —  Oklsz.  —  1520 
körül  Waschykoltho  Vehiculum 
cordam.  Nógrád  m.  1566:  Egy 
was  chykothe.  Nagykanizsa.  1567  : 
Was  c-hykotho.  1568:  Stimuli  ferrei 
Was  chykoto.  Ónod.  Vinculum 
ferreum  catenarium  temonum. 
*A  téslakapcsolásra  való. 

*  Vonyigó  —  Kállay-gyűjtemény 
—  vonyogó.  Balatonmell.,  szénát 
vagy  szalmát,  a  kazalból  húzó 
kampós  vas.  Tsz.  388.  A  székely- 
földön régebben  ez  az  eszköz  fá- 
ból volt  készítve. 

Zacskó  —  általánosan  —  leg- 
inkább dohány  és  száraz  eleség 
tartására.  Vö.  Acskó,  Bacskó. 


SZar    —    Schl.  sz.  j. 
croceus. 


szar. 


Zeenwono  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.  rutabulum  y^.  Nyr.  36:71. 

Zsírbasült  —  Tiszaujlak,  Ugo- 
csa  m.  —  fütykös  bunkós  bot, 
zsírral  kezelve,  hogy  szíjjas  le- 
gyen. Nyr.  27:383. 


Ostor,  ustor 


220 


Fej 


Ostor,  ustor. 

*Babka  —  Ivád  —  a  karikás 
ustor  része;  tót  elem. 

Bakló  —  Egerszeg,   Malonyay 

—  a  kocsisostor,  talán,  mert  bak- 
ról hajtanak  vele. 

Bakos  —  Abauj,  Ung,  Zemplén 
m.,  Nyr.  17  :  243.  —  hosszú  ostor, 
melylyel  a  négyes  fogatot  hajtják 
bakról ;  kenderből  készült  és  „kuli- 
mázzal" jól  kikenik.  (Kotaj  és 
Demecser,  Nyr.  28 :  123.,  rövid- 
nyelú,  vékonyvasú  fokos.)  Vö. 
Bakos-ostor. 

Bakos-ostor  —  Abauj,  Ung, 
Zemplén  m.,  Nyr.  17  :  273.,  Gömör 
m.,  Nyr.  17  :  136.  —  hosszú  ostor, 
melylyel  a  négyesfogatot  bakról 
hajtják  =  bakos-ostor.  *Szümyeg, 
Zemplén  m.,  Ütsz. 

Biszuszka   —   Moldvai  csángó 

—  ostor.  Nyr.  30 :  171. 

*Bojt  —  Nagygécz,  Szatmár 
m.,  Hortobágy  (T.  M.)  MNy.  VIII : 
283.  —  a  suhogó  az  ostor  végén. 

Bokor  —  1.  Pillangó. 

Csandarit  —  Csíkszentdomo- 
kos, Nyr.  32 :  325.  —  cserdít 
(ostort  V.  ostorral.). 

*  Csapó  —  Hortobágyon  és  ál- 
talánosan —  a  karikás  ostorvége, 
rendesen  lószőr;  ez  csördít  vagy 
kondít.  Mtsz.  szerint  van  kender- 
csapó, selyemcsapó,  bőrcsapó. 
(Kösd  az  ostor  végére  a  patkó- 
szeget.) Vö.  Sudár,  Sugár. 

Csápolni  —  Szabolcs  m.,  Nyr. 
33:364.,  Tokaj  Hegyalja,  Nyr. 
23  :  288.,    Nagykunság,  Nyr.    16  : 


191.,    *  Szilágyság   —  az  ostorral 
csapkodni,  hadonászni. 

Cserdíteni  —  Nagykunság, 
Nyr.  16  :  191.,  Nagykálló,  Nyr.  12  : 
430.,  Rimaszombat,  Mtsz.  sok  he- 
lyen —  az  ostorral  pattantani. 

Csergét  —  Debreczen,  Nyr.  7  : 
137.  —  a  csordás  ostorával  pattog. 

Csundi  —  Fehér  m.,  Nyr.  9 : . 
284.,  Veszprém  m.,  Nyr.  5:330. 
—  rövidnyelú  kanászostor. 

Csürcsavarintó  —  Pápa,  Veszp- 
rém m.,  Nagykőrös,  Nyr.  21 :  95., 
141.  —  ostorjáték. 

*Czifraság  —  Mezőkövesd  — 
az  ostor  czifrasága  =  apró  sal- 
langjai. 

*Czímeres  —  Hortobágy,  de 
másutt  is  —  derék,  rangos  p.  o. 
czímeres  nád ;  de  czímeres  ostor 
is,  a  melyik  ékesebb.  Nádudva- 
ron :  az  ostor  czímere.  Czímeres 
ökör. 

*  Derék  —  Puszta-Szanda,  Nóg- 
rád m.,  Nyr.  33:303.  —  az  os- 
tor dereka.  L.  o. 

Durgat  —  Csúza,  Baranya  m., 
Nyr.  18 :  94.  —  ostorral  pattog. 
Hangutánzó. 

Estáp  —  Dobronak,  Hetes,  Nyr. 
15  :  190.,  2  :  44.  —  ostor  v.  vessző: 
„majd  megestápollak"  =  megrak- 
lak ostorral. 

Észten  —  Székelység,  Nyr.  14: 
47.  —  ökörhajtó  vessző,  ha  végén 
tű  V.  szeg  van  :  szömös  észten. 

*Fej  —  Hortobágy  —  a  kari- 
kásnyél feje,  a  hol  a  telek   ízül 


Foganték 221 

Poganték  —  Balatonmellék, 
Jankó  —  az  ostor  nyelének  fogó- 
vége. 

Fogó  —  Balatonniell.,  Jankó  — 
az  ostor  nyelének  fogóvége. 

*  Fogó  vég  —  sok  helyen  —  az 
ostor  nyelének  alsó  része,  a  hol 
megfogják. 

*Fonó8  —  Hortobágy  —  kari- 
kás vagy  nehéz  ustor:  Apró  fo- 
nás 12  ágra.  Kígyóhát  16,  18— 
24-ig.  Egyszerű  8  ág. 

*  Forgó  —  1.  Rézforgó. 

*  Forgó  karika  —  széltibe  — 
vasból  vagy  rézből,  arra  való, 
hogy  a  karikás  ne  csavarodjék. 
Vö.  Rézforgó. 

*  Fűzni  —  Karczag  —  fonni 
értelmében :  „Megfúzöm  a  sal- 
langszíjat  kígyóhátra".  L.  Sallang- 
szíj. 

*Gomb  —  Pusztaszanda  — 
hurkolt  csomó  az  ostoron. 

*  Hadaró  —  Mezőkövesd  —  a 
karikáson  az  ostor  vastag  töve ; 
oly  viszonyban  van  a  nyéllel, 
mint  a  cséplő  hadarója  a  cséppel. 

*Hadarótelke  —  Mezőkövesd 
—  a  karikásnak,  a  mely  a  nyél- 
hez köti. 

*Ha8Í  —  H.-Böszörmény  —  a 
hasról  való,  nyersen  kikészített 
bőr,  melyből  az  ostorfonáshoz 
szükséges  szíjak  kerülnek. 

*Hegy  —  általánosan  —  az 
ostor  hegye  =  vékony  vége. 

*Högyi  —  Szandapuszta  =  az 
ostor  hegye. 


Korbács 

Kancsika  —  M.  ó.,  Kecskemét 
—  a  karikás ;  1849  óta  az  orosz 
kancsukától,  a  melytől  a  nép  és 
jószága  sokat  szenvedett.  L.  Nehéz 
ustor. 


*Karczé 


Korcz. 


*  Karikás  —  általánosan  —  a 
pásztorok  hosszú,  fonott,  forgó- 
karikán járó  ostora,  a  melynél  az 
ostorfej  és  telek  közt  karikasor 
van  beiktatva.  Helyes  neve:  „nehéz 
ustor''. 

Karikásostor  —  Hortobágy, 
MNy.  Vni :  283.  —  v.  ostorkarikás, 
„lúbúrbül  és  hasi  bűrbül  vagy 
kötébúl  font"  ostor.  Ma  már  csak 
telkes  karikás  ostorokat  használ- 
nak. A  régiségben,  1577.,  Oklsz. 

*Karszij  —  Hortobágy,   Békés 

—  a  karikásnyél  fogóvégén,  ha- 
sított sallang,  amelyet  a  pásztor 
a  karjára  fűz,  hogy  az  ostort 
megtarthassa. 

*  Kígyóhát  —  Karczag  és  Hor- 
tobágy —  a  karikásfonásnak  az 
a  formája,  a  mikor  a  fonat  a 
kígyó  hátára  —  tulajdonképpen 
hasára  emlékeztet. 

*  Kígyóhátra  —  Alföld  —  fonott 
ostor,  ha  a  fonás  menete  a  kígyó 
/vaslemezeire  emlékeztet. 

*  Kondítani — Bessenyey  György 

—  a  karikással,  a  csikósról,  de 
kondásról  is. 

*  Korbács  —  általánosan  — 
bőrből  font  s  régente  szarvas-  v. 
őzlábnyélre  erősített  rövid,  vastag 
ostor ;  lovasember,  de  olykor  kocsis 
is  használja. 


Korcz 


222 


Nyolczág-fonás 


*  Korcz  —  általánosan  —  rán- 
czos  fűzés. 

Körömszedés  —  Csík  m.,  Nyr. 
9  :  525.  —  parasztpárbaj,  ostorral 
megvívva. 

*  Kötés  —  Pusztaszanda  —  az 
ostornak  az  a  része,  a  melynél 
az  ostort  a  nyélhez  kötik.  L. 
Ostortelek. 

Kukela  —  Ordas,  Kalocsa  vid., 
Nyr.  31 :  286.  —  rövidnyelü  és 
kötelú,  végén  csomózott  ostor,  a 
melyet  itatáskor  használ  a  pásztor. 

*Kukuriczaszem  —  Karczagés 
másutt  —  a  karikásfonásnak  az 
a  formája,  a  mikorafonat  a  szemes 
kukoriczacsőre  emlékeztet. 

Lágyellő  —  Kiskunhalas,  Nyr. 
15  :  237. ;  Kecskemét,  Nyr.  19  :  46. ; 
Majsa,  Nyr.  9 :  526.  —  négy-hat 
ökör  hajtására  szolgáló  ostor  nyele. 

*Megfüzm  —  Karczag  —  a 
sallangot,  ostort,  fonatos  kötéssel, 
melyhez  csak  pásztorok  értenek. 

Négyellő  —  Halas,  Nyr.  9 : 
526.,  Heves  m..  Nyelv.  Füz.  XVI : 
51.  —  hosszú  négy  ökörre  való 
ostor.  Csík  megyében,  Nyr.  26 : 
428.,  az  a  rúd,  a  mely  mellé  né- 
gyesben szántáskor,  a  két  első 
tulkot,  ökröt  fogják.  (Uo.  négyeslő 
is.)  Megfelel  a  tézsolának. 

Négyeiül  —  Székelyf.,  Nyr. 
27  :  47.  —  megverni  (négy  ellő  vei.). 

*  Nehéz  ustor  —  sok  helyen  — 
karikás  ostor.  Pásztorszájon  a 
nehéz  ustor  a  „karikásnak" 
igazi    neve.    Karikás,    ha    díszül 


karikái  vannak.  Van :  Karszíja, 
Nyele,  ennek.  Fogóvége,  Dereka, 
Telkes  vége  vagy  nyélnyaka, 
Kengyele,  Telke,  Forgója,  Ostora, 
ennék  töve  a  pillengőkkel.  Dereka, 
Tőcsapója,  Csapója,  Sudara. 

*Nyak  —  Puszta-Szanda  —  az 
ostornak  a  nyélhez  illő  része. 

*  Nyakló  —  Nagygécz  —  a 
szatmári  oláhos  ostoron  az  a  szíj- 
hurok, a  melylyel  az  ostor  a  fara- 
gott, nyakszerű  ostornyél  fejhez 
kapcsolva  van.  Vö.  Ostortelek, 
Telek. 

*  Nyakló s  nehéz  ustor  —  Nagy- 
gécz —  az,  a  melynél  az  ostor 
a  faragott  ostornyél  fejéhez  szíj- 
hurokkal =  nyaklóval  van  erő- 
sítve ;  a  nyaklós  megerősítés  szláv 
forma.  Vö.  Telkes.  Vö.  Ostortelek, 
Telek. 

*  Nyalkaság  —  Nagygécz,  Szat- 
már  m.  —  a  nehéz  ostoron  a 
pillangók ;  1.  azt. 

*Nyél  —  általánosan  —  vagy 
ostornyél:  az  ostor  nyele.  Ennek 
van  feje,  dereka,  fogó  vége,  nyél- 
czifrája,  karszíja. 

*Nyélczifra  —  Nagyszalonta  — 
az  ostor  nyelének  czifrázott,  fara- 
gott része. 

*  Nyélfej  —  több  helyen  —  az 
ostor  nyelének  vastag  fogóvége. 
Vö.  Ostornyélfú. 

*  Nyélnyak  —  Békés  —  az  os- 
tor nyelének  vékony  része,  a  hová 
a  telek  lesz  erősítve. 

*Nyolczág-fonás  —  Hortobágy 
—  a  nehéz  ustornak  vagy  kari- 
kásnak   nyolcz    keskeny    szíjból 


Nyüstölni 

való  fonása.  Van  12-tes  és  több, 
24-ig. 

Nyüstölni  —  Tiszadob,  Nyr. 
27 :  45.  —  tréfásan  :  ostorral  csap- 
dosni :  „Eleget  nyüstöli  a  szegény 
párát,  még  se  húz". 

Ostor  —  általánosan  —  hajtó- 
eszköz ;  pásztoroknál  a  rövidnyelú 
nehéz  ustor  v.  karikás,  kocsisok- 
nál a  hosszúnyelú  kocsisostor. 
Csukcsoknál :  oschtol ;  sanskrit : 
á^trá,  vogul :  astier  (Munkácsi, 
Nyr.  31 :  38.).  Sok  helyen  osíormaga 
az  ostorkötél  v.  ostorszíj,  illetve 
annak    hossza,    közepe :   dereka. 

í  Ostor-adó  —  Ver.  63.  — 
Mulcta.  Német :  ein  Straff,  buess. 

*  Ostorderék  —  Nádudvar, 
Mezőkövesd,  Békés  m.  —  a  kari- 
kás ostor  hosszának  közepetája, 
dereka. 

*  Ostorfej  —  Mezőkövesd,  Nád- 
udvar —  a  karikás  ostornak  a 
nyélhez  ízülő  része. 

Ostorhegyet  futtatni  —  Hód- 
mezővásárhely, Nyr.  2  :  420.  — 
Szólás :  „ostorhegyet  futtat",  mi- 
kor az  ostorhegye  éri,    ösztökéli. 

Ostor-karikás  —  Hortobágy  — 
a  karikásostor,  nehéz  ostor. 

*Ostomyak  ^-  Békés  —  az 
ostornak  a  nyélhez  közeleső  része. 

Ostomyakló  —  Székelyf.,  Mtsz., 
Csíkszentdomokos,  Nyr.  32  :  328. 
—  a  nyakló. 

Ostornyél  —  általánosan  — 
az  ostor  nyele  ;  rendesen  faragva. 
„Jó  fogású  ostornyél".  Nagykun- 
ság, Nyr.  3 :  368. 


223 Sugár 

*Ostomyélfű  —  Nagyszalonta 
az  ostornyél  feje. 

*  Ostor  sudara  —  sok  helyen  — 
a  sudár  =  vékonyabb  vég,  a 
melyhez  a  suhogó  van  fűzve. 

Ostortelek  —  sok  helyen  — 
a  ieleky  a  hol  az  ostor  a  nyélhez 
kapcsolódik. 

*  Pillangó  —  Alföld  —  Kisúj- 
szálláson, Mezőkövesden,  pillengő 
is  —  a  karikáson  rövid,  három- 
szögű sallangok,  díszítésül ;  ha 
több  van  „bokrot"  alkot. 

*  Rézforgó  —  Nagy-Gécz,  Szat- 
már  —  a  karikásostor  telkén  két, 
lazán  kapcsolt  karika,  arra  való, 
hogy  az  ostor  össze  ne  csavaród- 
hassék. 

Rittyen  —  Udvarhely  m.,  Nyr. 
16 :  94.  —  az  ostor :  pattan.  Hang- 
utánzó. 

*  Rudas  —  Szandapuszta  —  a 
tőcsapó. 

Sallang  —  Nádudvar,  Kába, 
Pusztaszanda  —  rojtszerűen  vá- 
gott bór,  ékességül  az  ostornyélre. 

*  Sallangszíj  —  Karczag —  az 
a  keskenyre  vágott  bőr,  a  miből 
a  karikást  fonják,    vagy  „fűzik". 

Sasóka  v.  szolga  —  Balaton- 
mell., Jankó  —  az  ostor  része 
(melyik  ?) 

Sudár  —  általánosan  —  a 
csapó.  L.  azt. 

*  Sugár  —  Kiskunfélegyháza, 
Nagyszalonta  —  a  karikáson  a 
csapó.  L.  0.  (Az    oláhban  sugjar. 


Suhogó 

Nyr.  17 :  497.)  Nagyszalontán  a 
sugár  macska-  v.  kutyabőrből 
készül,  mely  nagyon  tartós. 

Suhogó  —  Szeged,  Tolna  m., 
Tsz. ;  Hortobágy,  MNy.  VIII :  284. 
az  ostor  csapója  (1.  o.),  de  Tolna 
megyében  „vékony  hosszú  ostor 
is,  mely  csóválva  suhog". 


224  UstOf 


Sújtó  —   Balatonmell. 
—  az  ostor  suhogója. 


Jankó 


Suttyanik  —  Lesencze-Istvánd, 
Zala  m.,  Nyr.  16  :  94.  —  az  ostor  : 
pattan,  suhog. 

*  Szíj  csapó  —  Békés,  Nád- 
udvar —  karikásostor  vékonyabb 
tája,  a  mely  már  a  csapó  előtt 
van  és  szíjból  készül,  nem  fonott. 

Szijkarikás  —  Hortobágy,  MNy. 
Vin:284.  —  marhabőrből  szíj- 
gyártók által  font  karikás. 

*Szijnyakló  —  a  nyaklós  ne- 
héz ustornak  az  a  szíja,  a  mely 
az  ustort  a  nyélhez  erősíti  (hu- 
rokszerúleg.) 


*  Szijtelek 
a  karikáson. 


Kába 


a  telek 


Szitel  —  Nyitra,  palócz,  Nyr. 
28 :  497.  —  az  ostor  nyeléhez 
kötött  madzag,  rövidítve  szíjte- 
lek\)6\. 

Szolga  —  Balatonmell.,  Jankó 
—  vagy  sasóka :  az  ostor  része 
(melyik  ?) 

Szömös  észten  —  Székelység, 
Nyr.  14  :  47.  —  szemes  észten  = 
végén  tűvel,  szeggel  ellátott  ökör- 
hajtó vessző. 


Telek  —  általánosan  —  az  a 
kettős  szíj,  a  melylyel  az  ostort 
nyeléhez  erősítik,  tulaj  donképen 
a  megerősítés  helye. 

*  Telekfogó    —  Puszta-Szanda 

—  karika,   ez   fogja  a  nyélen  a 
telket. 

Telektartó  —  Hortobágy  —  a 
karikás  ostor,  feje  nyelének  vége. 

Teleng  —  Pápa,  Veszprém  m., 
Nyr.  16  :  576.,  Beő-Sárkány,  Rába- 
köz, Nyr.  18:238.  —  a  telek, 
1.  azt. 

Telenk  —  BalatonmeU.,  Jankó 

—  a  telek. 

*  Telkes  nehéz  ustor  —  álta- 
lánosan —  telkes  karikás  ostor ; 
a  telkes  megerősítés  magyar 
forma,  szemben  a  szláv  nyaklóssal. 

Telkes  ostor  —  sok  helyen  — 
a  Palóczságban  telekes  ostor,  Nyr. 
28  :  414.  —  az  olyan  ostor,  a  mely- 
nél az  ostorszíj  v.  kötél,  szíjjal, 
azaz  telekkel  van  a  nyélhez  erő- 
sítve, szemben  a  Telketlen  ostor- 
ral,  Palóczságban  teleketlen  ostor 
uo.,  a  mely  egyenesen  a  nyélre 
van  hurkolva.  Vö.  Nyaklós  nehéz 
ustor. 

Telleg  —  Répczemell.,  Sopron 
m.,  Nyr.  2:561.,  4:29.  —  a 
telek ;  németes. 

*Tőcsapó  —  Nádudvar  —  a 
karikás  ostor  vékonyabb  vége,  a 
melyhez  a  csapó  kapcsolva  van. 

*Tűcsapó  —  Kába,  Nagysza- 
lonta, Békés  m.  —  1.  Tőcsapó. 

*  Ustor  —  sok  helyen  —  os- 
tor ;  Ivádon  a  karikás.    Ustor  je- 


Ustorhegy 


225 


Csimbókos  leves 


lenti  még  magát  a  kötél -v.  szíj- 
ostort is,  nyél  nélkül. 

*  Ustorhegy  —  Ivád  —  a  ka- 
rikás hegyes  vége,  a  csapó  után 
következik. 

*üstorkarika  —  Ivád  —  a  mely 
az  ostoresavarodást  lehetetlenné 
teszi,  általánosan  forgó. 

Pásztorkonyha. 

Angyalbögyörő  —  Körmend, 
Vas  m.,  MNy.  1:93.  —  bur- 
gonyás tésztából  készült  galuska- 
féle. 

Árvaleves  —  Lozsád,  Hunyad 
m.  MNy.  1:281.,  Zilah,  Szilágy 
m.,  uo.  —  u.  n.  hamisleves,  va- 
gyis olyan,  a  melyben  nem  főtt 
hús  (Zilahon  zsíros  tepertővel  vagy 
szalonnazsírban  pörkölt  hagymá- 
val megízesítve.)  Vö.  Arvatészta. 

Arvatészta  —  Zilah,  Somogy 
m.,  MNy.  1:281. 

*Ázalék  —  1772.  Hajdúság  — 
főzelék  a  nyájjuhász  járandósága, 
„kenyér,  ahhoz  való  dzalék". 

Bálmos  —  Székelység,  Mára- 
marossziget  és  Moldva :  Klézse, 
Mtsz.  —  kukoriczalisztből  juhíró- 
val  készült  étel.  Az  oláhban 
Gombocz,  MNy.  1 :  257.,  balmo^, 
balmu^. 

í  Bél-hús  —  Székelyf.,  Mtsz.  — 
vesepecsenye  =  bélszín. 

Bélpecsenye  —  Erdély,  Mtsz. 
—  vesepecsenye. 

•Bélszín  —  Kolozsvár,  Mtsz.  — 
vesepecsenye. 

Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvki 


Biracs  —  Hont  m.,Nyr.26  :  174., 
27  :  87.  —  ugyanaz,  mint  a 
csiripiszli.  L,  0. 

Birkapaprikás  —  Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  *A  birka  behozatala 
előtt  juhpaprikás  volt. 

Bocskoros  málé  —  Ada,  Bács 
m.,  Nyr.  27  :  412.  —  kukoricza- 
málé,  a  mely  alá  kenyérlisztből 
aljat  =  bocskort  készítenek. 

Bodon  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  ételhordóedény. 

*  Bodzavirág-leves  —  Karczag 

—  pásztorétel. 

Bogrács  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  vas  főzőedény,  melyet  fülénél 
fogva  akönyökös  szolgafára  akasz- 
tanak a  tűz  fölé,  vagy  az  átló 
szolgafáról  lelógó  kankalékra. 

Borjúkötél  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  étel  neve. 

Borjútömlő  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  egészben  lenyúzott  gyenge 
borjú  bőréből  készült  tömlő,  ruha- 
neműre, dohányra. 

*Borondza  —  Abaúj  m.  —  juh- 
túró ^  brindza. 

Bundásgölödin  —  Ada,  Bács 
m.,  Nyr.  27  :  412.  —  tréfásan  a 
sült  burgonya. 

Burjános  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32  :  325.  —  főtt  saláta  disznó- 
hússal. 

Csavirga  —  Gömör,  Heves  m., 
N3rr.  25  :  287.  —  gyönge  bor. 

Csimbókos  leves — Beregszász, 
Nyr.  36  :  93.  —  sóskaleves.  (A  Nyr. 
magyarázata  téves  lehet,  mert  cs. 

icse.  lő 


Csiripiszlí 


226 


Görhő,  görhöny 


valószínűleg  csipedettet  jelent, 
tehát  azt  a  sóskalevest,  a  mely- 
ben csipetkés  tészta  van. 

Csiripiszli  —  Ó-  és  Újszőny, 
Komárom  m.,  Nyr.  26  :  128.,  174. 

—  Csírázott  búzából  készült  pép, 
a  melyet  cserépedényben  pirosra 
sütnek.  L.  még  Biracs,  Keltés, 
Szaladós. 

Csiromálé  —  Ada,  Bács  m., 
Nyr.  27  :  87.  —  ugyanaz,  mint  a 
csiripiszlí.  L.  0. 

Csoban  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  1.  Csobolyó. 

Csobolyó  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  kulacsforma,  lapított,  ivóvíz- 
tartó faedény. 

Bort    ez   csobolyóba,   az  kecske- 

[tömlőben 

Kenyeret  hoz   amaz   bikkfateke- 

[nőben. 
Arany. 
Csöröge  —  1.  Perez. 

Czakompak  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  kásából,  kolompérból  és 
lebbencsből  főzött  levetlen  étel. 
*  Különben  katonai  műszó:  Sack 
und  Pack,  azaz  mindenestül. 

Czibere  —  Oklsz.  —  1475-ben 
tehén  neve  is;  máskülönben  sa- 
vanyú lé;  jusculum  acetosum. 

Czőkös  czipó  —  Gombocz,  MNy. 
1 :  161.  —  élesztős,  kovászolt  czipó. 
Czők  (P.  P.  tzők),  nyugati  me- 
gyékben cájg,  a  német  (bajor- 
osztrák) Zeug  =  élesztő  szóból. 

Dalma  —  Alföld,  Székelyf., 
(Gombocz  MNy.  I  :  256)  —  töltött- 
káposzta, illetve  a  töltelék. 


Délebéd  —  általánosan  —  a 
napközben  való  főétkezés.  A  jószág 
delelésével  egybeesik  és  rendesen 
szalonnázásból  áll. 

Domikát  —  Kassa,  Nyr.  19 :  189. 

—  juhtúrós  leves,  a  tótoknál 
Demikat. 

*Eetöllni  —  Kiskunhalas  — 
valami  étellel  jóllakni,  eltelni. 

*  Éhnyál  —  Kiskunhalas — mely 
valamely  szagra,  vagy  valamely 
ételnek  már  fölemlítésére  is  össze- 
fut és  kicsordul. 

*Élés,  eledel  —  Ver.  19.  — 
Cibm^ia. 

SÉtek  —  Ver.  20.,  26.  —  Dapes. 

Fehér  eczetes  —  Hortobágy, 
T.  M.  L  —  rántott  hagymaleves 
füstölt  disznóhússal. 

Fejér  —  Székelység,  Tsz.  — 
szalonna.  „Hány  ujjnyi  fejérje 
volt  a  sertésednek?" 

*  Fordított  kása  —  Kecskemét, 
Hortobágy,  T.  M.  I.  és  általánosan 

—  oly  sűrűre  főtt,  tepertyűvel 
rakott  kása,  hogy  a  bográcsból 
ki  lehetett  fordítani.  Karimáskása 
alatt  is  járta. 

Fröstök  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  reggeli,  a  német  „Frühstück" ; 
Gvadányinál :  fölöstököm. 

Gabonás  kása  —  Bugacz,  T. 
M.  I.  —  kása  tarhonyával. 

Görhe  —  1.  Görhő. 

Görhő,  görhöny  —  Nyr.  11 :  92. 

—  1.  Poroja. 


Guba 


227 


Kovrics 


Guba  —  Gömör  m.,  Nyr.  30:300. 

—  1.  Kruczon3dka. 

Gugyi  —  Hortobágy,   T.  M.  I. 

—  pálinka. 

Gujásos  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  gulyáshús. 

Gujásos  hús  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  lére  hagyott  húsétel. 
Csak  marha- vagy  juhhúsból  főzik. 

Gulás  —  Árva  m.,  tót,  Nyr. 
25  :  506,  —  gulyáshús. 

Gürüczi  —  Hortobágy,  T.  M.  I. — 
nudli  (sic !)  formára  nyújtott  tészta. 
Tepsibe  lerakják  s  kemenczében 
megsütik,  aztán  szétszakgatják  s 
forró  vízzel  leöntik,  a  megdagadt 
tésztából  zsírral,  túróval  levetlen 
ételt  készítenek  (Hajdúnánás). 


*  Handóka  —  Karczag 
leves.  Vö.  Kotyleves. 


kása- 


Hasán  tekercs  —  Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  ételnév,  szamárkötél. 
Hasán  sodrítja  az  asszonyféle  a 
kötélformára  kinyújtott  tésztát 
tekercsesé. 

Húsos  kóbász  —  Sárvár  vid., 
Vas  m.,  Nyr.  26 :  192:  --  húsos 
kolbász. 

Irdalt  —  Szeged  —  irdalt 
szalonna  =  megvagdalt.  Ütsz. 
1 :  952. 

Kanalas  —  általánosan  —  át- 
lyukgatott  deszka,  ma  már  bádog, 
kanalak  betűzésére. 

Kaneczetes  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  rántott  hagymaleves. 
Vö.  Fehér  eczetes. 


*Kása  —  általánosan  —  a  kö- 
leskása. Panicum  miliaceum  L., 
nagyon  kiadós,  kedvelt  pásztor- 
eledel volt ;  most  leáldozóban  van. 
Legfőbb  formája  a  fordított  kása: 
súrúre  főve,  úgy  hogy  a  bogrács- 
ból kifordítható  és  szelhető  ;  já- 
ruléka túró  vagy  tepertyú. 

Kásás  kóbász  —  Sárvár  vid.. 
Vas  m.,  Nyr.  26 :  192.  —  kásás 
kolbász. 

Keltés  —  Bars  m.,  Csallóköz, 
Nyr.  26 :  174.  —  kötés,  kötis ; 
Pozsony  m.,  német  uo. :  götisch ; 
nyitrai  tót  Nyr.  25:514.:  keltys ; 
csírázott  búzából  késztilt  pép. 
Vö.  Csiripiszli. 

Kemény  tarhonya  —  Bugacz, 
T.  M.  I.  —  levetlen  étel. 

Kenyerez  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  mikor  hideg  ételt  eszik  a 
pásztor,  akkor  kenyerez. 

Keszőcze  —  Csallóköz,  Nyr. 
1:279.  —  szilvafőzet. 

Kolompár  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  Solanum  tuberosum  L. 

hát  öcsém,  Juttka 
Éppen  most  búvik  be  a  kemencze- 

[lyukba, 

Sült   kolompért   szed  ki,   pofázza 

befelé . . . 

Petőfi. 

magyarí- 


*A  német  Krummbim' 
tása. 


*  Kotyleves  —  Karczag —  kása- 
leves. Vö.  Handóka. 

Kovrics  —.Hétfalú,  MNy.  1: 162. 
—  perecz.  Gombocz  szerint  oláh 
eredetű,  ahol  covrig  -<  szláv 
kovriga  =  kerek  kenyér. 

15* 


Kölödör 


Kölödör  —  Alföld,  MNy.  1 :  258. 
—  gölödény;  Gombocz  Zoltán 
szerint    az   osztrák-bajor  Knödel. 

Kötés  —  1.  Keltés. 

Kruczonyika  —  Szernye,  Be- 
reg  m.,  Nyr.  30  :  300.  —  kenyér- 
tésztából apróra  gömbölyített,  sü- 
tött eledel,  a  melyet  megzsirozva, 
megtúrózva  költenek  el.  Gömör 
megyében  ez  guha. 

Kudari  —  Felső-Somogy,  Nyr. 
10 :  190.  —  savós  leves. 

*Kukercza  —  Köpecz  —  or- 
das lé. 

Kúra  —  Püspökladány,  T.  M. 
I.  —  Gürüczi. 

*Lacsulia  —  Karczag  —  nynj- 
tott,  tépett  és  szárított  tészta, 
lébe  főzve ;  1.  Lebbencs ;  de  sok 
más  helyen  is.  Poroszló,  T.  M.  I. 
*A  gyűjtő  szerint  laczuha. 

Lágy  só  —  Debreczen,  ill. 
Hortobágy  —  az  őrölt  kősó. 

Lakozás  —  M.  ó.,  Kecskemét 
—  a  pásztorok  elszámolás  utáni 
vigadalma. 

Lángelő  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  *a  lángos. 

Lángos  —  általános  —  kenyér- 
sütéskor a  kész  tésztából  alakí- 
tott lepény  hirtelen  lángon  sütve 
és  megzsírozva. 

*  Laska  —  Gombocz,  MNy.  I: 
259.  —  persa  lakse.  Népiesen  a 
magyarban  is  van  laksa,  laska 
helyett ;  a  tót  lokse  is. 

*  Lebbencs  —  Kunság  —  lére 
és  öreg  ==  sűrű ;  levesszerű  pász- 
torétel. Vö.  Lacsuha.  —  Lebbencs 


228 Ódalas 

—  Hortobágy,  T.  M.  I.  —  kerekre 
nyújtott,  napon  megszárított  szét- 
tördelt tészta. 

Lefőzött  —  M.  ó.,  Kecskemét 

—  megfőzött,    röviden :    főtthús. 

Lúdnyak  —  Nádudvar,  T.  M. 
I.  —  gürüczi. 

Mácsik  —  Dunántúl,  MNy. 
1 :  258.  —  Gombocz  szerint  tulaj- 
donképpen mákcsík  (csíkmák) ; 
ma  metéltet,  itt-ott  csipedettet 
jelent.  Van  mákos  mácsik,  diós 
mácsik. 

Maláj  —  Brassó,  MNy.  1 :  257. 

—  köleskása.  Gombocz  szerint  az 
oláh  málaiu  =  köles,    kölesliszt. 

Málé  —  általánosan  —  a  ku- 
koricza,  Zea  Mays  L.  és  különö- 
sen a  kukoriczalisztből  tejjel 
vagy  vízzel  sütött  lepényféle.  M. 
A.  és  PPBod. :  málé.  Gombocz 
szerint  MNy.  1 :  257.,  az  oláh 
málaiu  —  kukoriczaliszt,  köles- 
liszt. 

Mamaliga  —  Erdélyi  magyar- 
ság, MNy.  1 :  257.  —  puliszkaféle  ; 
Gombocz  szerint  az  oláh  :  mámá- 
ligá  (szerb  :  mamaljuga ;  kisorosz : 
mamalyga;  újgörög:    [la^iakíyxa.) 

Nyúlkenyér  —  Jk.  Balaton- 
mell., Szepezd,  Zala  m.,  Nyr. 
17  :  237.  —  kenyérmaradék,  a 
melyet  a  pásztor  gyerekeinek 
visz,  ha  hazamegy  =  „madár- 
(Arany     János : 


látta    kenyér". 
„Családi  kör".) 


Ódalas  —  Sárvár  vid..  Vas  m., 
N>T.    26 :  192.    —    a   disznóoldal 
1  sülve. 


Odvas  méz 


229 


Pompos 


Odvas  méz  —  Ada,  Bács  m. 
Nyr.  27  :  412.  —  a  régiségtől  már 
szinte  barna  méz. 

Órgya  —  Sárvár  vid.,  Vas  m., 
Nyr.  26 :  192.  —  a  disznó  orjából 
készült  étel. 

Öhön  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 
—  slampucz,  ételnév. 

Öreg  kása  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  1.  Fordított  kása. 

Pampuska  —  Egyek,  Hajdú 
m.,  T.  M.  I.  —  ételnév.  *Sült 
tót,  a  mostani  fánk. 

*  Paprikás  —  Szeged  —  zsír- 
jára lefőzött  húsétel.  Paprikás- 
főzés  :  A  birkát  bográcsra  hányik. 
Alúra  töszik  a  fejit,  ekkörü 
a  dzségért,  mánmint :  a  májat, 
tüdőt,  szívet,  rá  a  gégéjit  a 
czopákot,  aztán  a  nyakát ;  a 
bogrács  óldaláhó  a  csontjával  ki- 
fele forgatva  az  ódalast,  azé', 
hogy  hozzá  ne  kapja,  mer'  akkó' 
kozmás  lönne ;  a  közepibe  gyün 
a  többi  hús,  de  mind  kétfalatnyira 
darabévá,  a  legtetejibe  oztán  a 
sós,  borsos  és  paprikás  kenyér- 
béllel tőtött  hurka,  akár  a  ko- 
szorú. Mikor  a  hús  főseje  rözög, 
akkó'  mán  az  aj  ja  mögfőtt.  Akkó' 
mög  kő  fordítanyi.  hogy  a  hurka 
essön  alú,  a  fej  meg  föjű.  Hanem 
a  húsfordításnak  is  fogása  van. 
Azt  ukkő'  mögtönni,  hogy  a  mint 
a  bográcsot  a  füliné  fogvást  mög- 
rázinti  az  embör,  akkó'  kettőt- 
hármat maga  felé  vet  rajta,  de 
úgy  ám,  hogy  eddarab  se  essön 
ki  belüle.  Mikó'  oztán  még  edda- 
rabig főtt,  akkó'  mán  lőhet  önni. 
(A  bojtároknak  csak  a  tüdő,  meg 


a    máj    jut;    máshoz  nem  nyúl- 
hatnak.) 

Paprikás  krumpli  —  Bugacz, 
T.  M.  I.  —  a  paprika  a  jellemző. 

*  Pásztorkonyha  —  ezekből 
áll:  Kondér,  Bogrács,  Szolgafa, 
Gyalogszék,  Evőszék,  Kavarok. 

Paszuj  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  Phaseolus  vulgáris  L. 

*  Pecsenye  —  Baranya  m..  Tsz. 

—  szalonna.  *A  tót  sült  hús. 

Perez  —  Balatonmell.,  Tsz.  — » 
kisütött  szalonnának  salakja,  más- 
képp   csörgé-nek,    töpörtö-nek    is 
nevezik. 

Pergelt  tésztaleves  —  Horto- 
bágy, T.  M.  I. 

Peszmeg  —  peszmet  —  Nyr, 
27  :  367,  MNy.  1 :  162.  —  kétszer- 
sült. Mikes  szerint  örmény  nemzeti 
eledel.  Kunos  Ignácz  a  törökből 
származtatja. 

Pirított  tésztaleves  —  Horto- 
bágy T.  M.  1. 

Pogácsa  —  általános  —  a  pa- 
lóczságban:  bogácsa,  Bszsz.  Schl. 
sz.  j.,  Calepinusnál :  azimus,  kouaz 
nelkwl  való  kinyer.  Gombocz  sze- 
rint a  latin  focacia,  panis  focacius. 
MNy.  1:161. 

Pokronta  —  Gombocz,  MNy. 
1 :  161.  —  Schl,  szsz.  hamuban 
sült  kenyér.  Szláv  eredetű;  a 
cseh:  pokruta. 

Pompos  —  Dunántúl,  Mtsz.  — 
czipó,  vakarcs,  kenyértésztából 
sütött  vastag  lepény.  (Hont  m. 
állítólag  fánk.)    Gombocz   szerint 


Poroja 


230 


Szemörcsökgaluska 


talán  a  tót:  pampúch,  pampuska. 
MNy.  1 :  162. 

Poroja  —  Szeged,  Nyr.  11  :  92. 

—  kukoriczalisztből  sütött  pogácsa 
V.  lepény:  a  görhő,prósza  ugyanez. 

Pörkölt  hús  —  Bugacz,  T.  M.  I. 

Pöszmételeves  —  Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  disznóhússal.  A  pösz- 
méte: Ribes  grossularia  L. 

Prósza,  porosza,  porócza,  prohe 

—  Dunántúl,  MNy.  I  :  257.  — 
kukoriczalisztből  sütött  pogácsa  v. 
lepény.  A  cseh:  proso.  Vö.  poroja. 

Puliszka  —  Gombocz  szerint 
MNy.  1 :  257.  —  szláv  eredetű  szó : 
poliska  =  staubmehl,  *  vízbe  főtt 
kukoriczaliszt. 

Ránguss  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  rerángoss  =  pálinka,  a  tót  = 
palenka,  égetett. 

Sajt  —  a  szó  Gombocz  szerint, 
MNy.  I  :  165.  —  a  honfoglalás 
előtti  török  hatás  emléke.  A  csu- 
vaszban:  t'séyét. 

Savanyú  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  „főzzetek  savanyút!" 

Siflileves  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  hitvány  leves. 

Slampucz  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  levesben  krumplis  tészta.  A 
pásztorok  kedves  étele.  *Krumpli 
a  Krummbirnből.  Vö.   Kolompér. 

Sóbafőtt  —  Szucsák,  Kolozs 
m.  *és  az  egész  erdélyi  részben, 
Nyr.   18  :  516.  —  főtt  marhahús. 

Sósszelencze  —  M.  ó.,  Kecs- 
kemét —  pásztor-sótartó ;    szino- 


nymjai:  sóskupa,  sósbödön,  sós- 
tülök, sósgurgulya. 

Sótartó  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  elnyűtt  csizmaszárból  csinált 
tömlő. 

Suplencz  —  Bugacz,  T.  M.  I. 

—  tarhoonyás  krumpli,  levetlen 
étel  ==  slampucz  a  Hortobágyon. 

Szalados  —  Sopron  m.,  Nyr. 
25  :  514.,  Vas  m..  Tolna  m.,  Pest 
m.,  Komárom  m.,  Mtsz.  —  ki- 
csiráztatott  búzából  készült  lágy, 
édes  sütemény.  B.  Sz.  D.  is  ismeri; 
Gombocz  a  cseh-tót  slad-\)ó\  szár- 
maztatja. MNy.  1 :  258. 

Szalonnabürke  —  Bárándi- 
puszta,  Malonyay. 

Szalonnás  zacskó  — Hortobágy, 
T.  M.  I. 

Szalonnázni  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  Szólás :  Jól  beszalonnáz- 
tunk  =  szalonnával  jóllaktunk. 

Szamárkötél  —  Nádudvar  — 
ételnév.  T.  M.  I. 

Száraz  hús  —  M.  ó.,  Kecskemét 

—  előbb  jól  megfőtt,  azután  a 
napon  megszárított  hús.  Pásztor- 
eledel. 

Szárított  hús  —  Bugacz,  T.  M.  I. 

—  a  csontról  lefejtett,  megfőzött 
és  gyékényen  megszárított  hús, 
melyet  azután  felaprózva  a  tar- 
honyába kevertek. 

Szemörcsökgaluska  —  Szé- 
kelyf.,  Tsz.  —  összevagdalt  sza- 
lonnából, tehénhúsból,  tojás  sárgá- 
jából készült,  lisztlángban  göm- 
bölyűre faragott,  levesbe  főzött 
galuska.  (Gombocz  MNy.  1:259., 
régen  zömörcsök.)  Gombát  is  j  elent. 


Szeredás 


231 


Zsírozó 


Szeredás  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  szőrszövésú  tarisznya. 

SSzolánna  —  Göcsej,  Tsz.  — 
szalonna. 

*Szörzötthús  —  Kecskemét  — 
nem  igaz  úton  szerezve. 

*Tarhó  —  Alföld  —  édesen 
altatott  tej.  Gombocz  szerint  a 
tót  tvaroh  =  tehéntúró.  Peisker 
189  szerint  a  turkotatár  tvarogz. 

*  Tarhonya  —  általánosan  — 
tojással  keményre  gyúrott  tészta 
úgy  felmorzsolva,  hogy  árpakása- 
nagyságú szemet  alkot,  ekkor  az 
árnyékban  j  ól  megszárítva ;  kitűnő, 
kiadós  eledel,  igazi  konzerv.  Gom- 
bocz MNy.  1 :  259.,  a  szláv  trhana^ 
perzsa  terykne. 

Tarló  —  a  régiségben  —  így 
is  a  tarhó,  1.  azt. 

Tekercs  —  Debreczen,  T.  M.  I. 

—  1.  Hasántekercs. 

Tekercsig  —  Egyek,  T.  M.  I. 

—  gtirüczi. 

STepertyű  —  Székelyf.,  Tsz. 
- —  a  szalonnának  a  zsír  olvasztás 
után  megmaradó  része.  Vö.  Perez. 

Térdentekercs  —  1.  Szamár- 
kötél. 

Tésztáskása  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  lebbencsből  és  kásából 
főzött  levetlen  étel. 

*  Tokány  —  Erdélyszerte  — 
zsírba  és  hagymába  vetett  felaprí- 
tott hús.  Vámbéry  szerint  a  kirgiz 
talkan ;  Gombocz  szerint  oláh 
tocaná  —  MNy.  1 :  255.  —  Szucsá- 
kon  (Kolozs  m.  Nyr.  18  :  575.)  és 
Somogy  m.,  Tsz.  gulyáshúsféle. 


Tom  —  M.  ó.  Kecskemét  — 
tor  helyett,  a  melyet  a  pásztorok 
nevezetes  alkalommal,  mint:  lo- 
vak, birkák  usztatása,  csikónyírás, 
marhabillegezés  stb.  tartanak. 

Töpörtő  —  általánosan  —  ki- 
olvasztott disznózsír,  szalonna  ma- 
radéka. 

Tutaj  OS  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
tarhonya  tört  krumplival. 

*Tvarog'b  —  tarhó,  turkotatár 
szó.  Peisker  189.  A  tót  Tvaroh, 
Gombocz  Zoltán  szerint. 

*  Vakaró  —  általánosan  —  ke- 
nyérsütéskor a  teknőhöz  tapadt 
tészta  vakarékjából  sütött,  meg- 
túrózott,  vastag  lepényféle. 

*  Vasásó  —  Bugaczmonostor  — 
a  szolgafának  hegyes  vasalása. 

*  Vasfazék  —  Bugaczmonostor 

—  a   bogrács.    —    Vasfazék  — 
Hortobágy,  T.  M.  I.  —  1.  Bogrács. 

Vetrecze  —  1.  tej  és  termékei 
categoriában. 

Villáskés  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  egy  nyelén  becsapható. 

Vizes  bádog  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  bádog  ivóedény,  újkori 
a  régi  cserépedény  helyett. 

Zabaréz  —  Barkóság,  Nyr. 
32  :  525.  —  forrázott  korpa-  vagy 
zabliszt:  disznó  eledele. 

Zsikora  —  Patóháza,  Szatmár 
m.,    Nyr.  18  :  432.   —  a   tepertő. 

Zsiradék  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
szalonna,  általában  zsír. 

Zsírozó  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  szalonna. 


Tűzhely 


232 


Kutyagerincz 


Tűzhely. 

-  Aszok  —  Barkaszó,  Bereg  m. 
: —  két  hasáb  fa,  a  melyre  tűz- 
gyújtáskor a  forgácsot  és  fákat 
keresztbe  teszik.  „Nem  lehet  a 
tűz  alá  gyújtani,  mert  vékony  az 
ászok".  Nyr.  27:478. 

Ételhordó  bot  —  Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  ölnyi  hosszú  bot,  mely- 
nek két  rovátkos  végére  akaszt- 
ják kantárnál  fogva  az  ételes 
edényt. 

Evőkanál  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  kerekfejú  vaskanál.  Fakana- 
lat nem  használ  a  pásztorság. 

*Főzőfa  —  H.-Hadház,  Békés 

—  a  szolgafa. 

Főzőkanál  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  hosszúnyelú,  kerekfejú  vas- 
kanál. 

*  Furkó  —  Bugacz-Monostor  — 
egy  méternyi  nyelén  göcsös  fa- 
tuskó,  a  karók   beverésére   való. 

*Gamó  —  Bugacz-Monostor  — 
fahorog,  a  melyre  a  vasfazekat 
akasztják.  M.  ó.  Kecskemét. 

Gangó  —  Mezőtúr  —  szolga- 
fáról, kéményből  lelógó  kötél  vé- 
gén levő  fahorog,  a  bográcsot 
akasztják  rá  a  főzés  alatt.  Nyr. 
10 :  477. 

*Gángó  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  három-négy  fokos  szolgafa, 
a  kunyhóban  való  főzéskor.  Ez 
kötélen  lóg  s  erre  akasztják  a 
tűz  fölé  a  bográcsot. 


Gúzs  —  voieda,  gúzsba :  üstfa, 
)a:  üsttartófa  a  tűz  felett; 
gúzsadt:  meggörbült.  Nyr.  11  : 
169. 

Gúzsba  —  Erdély  —  üsthorog. 
Oláh  elem  a  m.  nyelvben.  Nyr. 
22:537.  —  Gúzsba  —  Tatrangi 
csángók,  Erdély  —  üsthorog.  Tsz. 
gúzsba  és  gúsba.  Nyr.  2 :  477. 

*  Gyalogszék  —  Bugacz-Monos- 
tor —  alacsony,  négylábú,  pad- 
alakú székek,  a  bogrács  körüli 
letelepedésre  valók,  egy  cserény- 
ben  4—6  drb. 

*Kákó  —  Hortobágy  —  1. 
Szolgafa.  —  Kákó  —  Hortobágy, 
T.  M.  I.  —  felakasztható  láncz, 
végén  horoggal.  Erre  akasztják  a 
vasfazekat  a  forró  étellel,  ekkor: 
hütökákó. 

*  Katlan  —  H.-Hadház  —  a 
gyepbe  beásva,  tüzelővel  és  ké- 
ménjrnyel. 

Kirimáes  —  Hilib,  Háromszék 
m.  —  piszkafa ;  pásztortüzek  élesz- 
tésére  való  rúd.  Kirimancs-fa, 
uo.  ua.  Nyr.  38  :  237. 

Kiteperni  a  tüzet  —  Baranya 
m.  —  feléleszteni  a  t.  (*talán 
eloltani  ?).  Nyr.  2  :  184. 

Kondér  —  0.  Sz.  —  1594: 
„Égh  eoregh  vas  fazék  kondér'' 
nagy  bogrács,  üst. 

*  Kutyagerincz  —  Somogy,  Zala 
és  Alföld  —  egyforma,  szakos 
fácskákból  összetett  fakoszorú ; 
arra  való,   hogy  az  abroszra  te- 


Nyárs 233 

gyek  s  ezt  a  bogrács  kormától 
védjék.  Régentén  faluvégen,  pusz- 
tákon sok  ebnek  fehérített  gerincze 
hevergetett  s  az  óvó  szerszám 
csakugyan  erre  emlékeztetett. 

*  Nyárs  —  Ver.  68.  —  Ohelus. 
^émet:  Spiess.  Dalmát:    Rasany. 

Parázsesiptető  —  Alföld  — 
régen  fából,  újabban  vasból  élő- 
szén fogására  való. 

Pároskés  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  a  kettő  összejár.  Késes  munka. 

Piszkavas  —  M.  ó.,  Kecskemét 

—  vékony  vas  a  túz  felpiszkálá- 
sára,  egyszersmind  arra  való,  hogy 
az  ajtó  elé  leszúrva,  azt  elzárja. 

*  Sikár  —  Bugaezmonostor  — 
czirókból  —  Holcus  —  kötött  csu- 
tak, a  vasfazék  tisztítására  való. 

*Szen  —  Ormánság,  Tsz.  344.  — 
parázstúz ;  szén. 

Szógafa  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  főzőfa. 
Akasztott   egy  bográts  húst  a 

szógafára.  Gvadányi.  Kiskunhalas, 

Nyr.  15  :  428. 

*Szolgafa   —  Bugaezmonostor 

—  a  nagy  vasfazéknak,  kondor- 
nak való  könyökös,  a  földbe  szol- 
gáló végen  hegyesre  vasalt  fa;  a 
vasalás  neve  vasásó.  M.  ó.  Kecs- 
kemét „hold  fogytán  vágott  gala- 
gonya" —  Crataegus  oxyacantha 
L.  —  *  természetesen  könyökös 
fa,  melynek  hegyes  vége  a  földbe 
szolgál ;  rovátkos  vége  a  bogrács- 
fül beakasztására  való.  —  *  Szol- 
gafa  —  Túrkeve,  Ecseg-puszta  — 
könyökös,  a  hosszabb  száron  he- 


Üsfa 

gyes,  a  rövidebb  száron  a  végén 
rovátkos,  erős  fa,  melyet  a  túz 
mellé  leszúrnak  s  melyre  a  bog- 
rácsot fülénél  fogva  a  túz  fölé 
akasztják.  —  Szolgafa  —  Mező- 
túr —  felyül  összetákolt  s  a  föl- 
dön szélylyelálló  három  karóból 
készült  alkotmány,  melyről  gan- 
gos kötél  lóg  le.  A  pásztorok 
használják  a  bogrács  felakasztá- 
sára. Nyr.   10  :  569.  —  í  Szolgafa 

—  Matics  Imre  —  az  a  két  ágas- 
fa,  melyre  a  gulyásos  bográcsot 
akasztják.  Tsz.  350. 

Szolgavas  —  Kecskemét  — 
vagy  vasszolga  ugyanaz,  a  mi  a 
szolgafa,  1.  azt. 

Tonvadni  —  Füzesgyarmat,  Gö- 
mör  m.  —  A  pásztorok  a  mezőn 
sokszor  elteszik  későbbre  a  tüzet 
úgy,  hogy  elföldelik  s  a  parázs 
csak  belülről  lassan  ég;  ekkor 
mondják  a  gyereknek,  a  ki  a  túz 
körül  marad:  „Csak  tonvadjon 
az  a  túz,  vigyázz  reá!"  Nyr. 
35  :  141. 

*  Tüzelők  —  Pusztaangyalháza 

—  szabadok;  a  széljáráshoz  képest 
a  szárnyékban  változtatják  a 
helyet. 

*Tűzhúzó  —  Somogy  —  túz- 
igazításra  való   pásztorszerszám. 

*Tűzpaly  —  Gömör  m.,  Torna, 
Tsz.  372.  —  túzhely. 

Üsfa  —  Szárazpatak,  Nagy- 
nyujtód,  Háromszék  m.  —  vasból 
készült  horog,  mely  az  üstöt  a 
túz  fölött  tartja.  Hiába  vasból 
való,  neve  mégis  csak  üst/a,  mu- 
tatva  a   fejlődést.  Nyr.  36  :  328. 


üst 

SÜst  —  Székelyföld,  Tsz.  375. 

—  bográncs. 

Üst-forgó  —  Nagy  aj  ta,  Három- 
szék m.  —  sarkon  forduló  fa-  v. 
vaseszköz,  melynek  a  karjára 
akasztják  az  üstöt.  Nyr.  34  :  107. 

Üstláb,  üstkar  —  Marosvásár- 
hely —  a.  m.  szolgafa,  szolgavas, 
vas  szolgafa.  Nyr.  25  :  327. 

Válgém  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 
" —  ételhordó  bot.  *  Kitűnő  és  jel- 
lemző a  magyar  észjárásra:  a 
hasonlatot  a  kút  gémjéről  és  a 
gémmadárról  vette! 

Edény. 

*  Aranka—  Felcsík,  Nyr.  31:115. 

—  Csupor. 

Átalag  —  Csík  —  kisebb  hordó- 
alakú faedény,  hordócska.  Nyr. 
6  :  471. 

*Bandó  —  Pellérd,  Baranya 
m.,  Ütsz.  I.  95.  —  bőszájú  hasas 
korsó. 

*Bangyos  —  Baranyasztlőrincz, 
Utsz.1 :  97.  —  bőszájú  hasas  korsó. 
Vö.  Bandó. 

í  Bégre  —  Palóczság;  Szikszó, 
Abaúj  m.,  Gömör  m.;  Eger  és 
vidéke,   Mtsz.  I.    176.    —    bögre. 

íBegrike  —  Nógrád  m.,  Mtsz. 
I.    177.  —  bögrike;  bögrécske. 

Bendés  v.  böndő  —  Közép- 
baranya —  korsó  (vízhordó)  Tsz. 
bendő,  bendős.  Nyr.  2  :  237. 

íBendi  —  Ormányság,  Baranya 
m.,  Mtsz.  I.  117.  —  bőszájú  hasas 
korsó. 


234  Bokolyó 


íBendis  —  Bátta,  Tolna  m., 
Mtsz.  I.    117.  —  bendős. 

*  Bendő,  böndő  —  Dunántúl, 
Mtsz.  I.  117.  —  bőszájú  hasas 
korsó.  (Vö.  bandó,  bendi,  bendős, 
bangyos.) 

*  Bendős  —  Ormányság,  Bara- 
nya m.,  Mtsz.  I.  117.  —  bőszájú 
hasas  korsó.  (Vö.  Bangyos,  Bendi, 
Bendő,  Bandó.) 

t  Besterő  —  Hétfalu,  Brassó  m., 
Mtsz.  I.    168.  —  borstörő. 

Boeskás  -.-  Középbaranya   — 

csobolyó.  Nyr.  3  :  282.  *A  Bocka 
tót  szó.  Somogyszentbalázs  és  vi- 
déke —  dézsa,  melyben  a  mos- 
lékot tartják.  Nyr.  36  :  142. 

*Bodán  —  Hortobágy  —  Cso- 
bán  és  Csobolyó  is,  víztartó  fa- 
edény. 

*Bogoly6  —  Erdővidék.  Mtsz. 
I.    154.  —  csobolyó,  légej. 

Bokáj  —  Gyergyóditró — karcsú 
edény  (pokál),  néha :  kis  csupor, 
Nyr.  12  :  281.  *  Karcsú,  ékes  kor- 
sók, díszül  a  kendőszegre  és  ün- 
nepkor mézes  bornak  valók.  Mtsz. 
I.  153,  Ormánság,  Nyr.  2  :  473. 
Göcsej,  Mtsz.  I.  153.  Ui.  Csurgó, 
Somogy  m.  Kemenesalja,  Tsz. 
I.  153.  Munkácsi  B.  Nyr.  11:141. 

*Bokálla-korsó  —  Kemenes- 
alja, Vas  m.,  Mtsz.  I.  153.  — 
cserépkorsó. 

Bokolyó  —  Oklsz.  —  1731: 
Egy  bokolyó  haltól  pedig,  mivel 
háton  hozza  szombaton  és  köz- 
nap, a  vásárpénz  1  den.  M.  Gazd. 
tört.  Sz.  \^.  87.,  1.  Csobolyó. 


Borbolyó,  borboló 


235 


Bugyugós-korsó 


S Borbolyó,  borboló  —  Bács- 
falu,  Hétfalu,  Brassó  m.  Mtsz. 
I.  163.  —  csobolyó,  légej,  ivóvíz- 
tartó faedény.  Hétfalu,  mezőre 
hordozható  víztartóedény.  Nyr. 
3  :  523. 

Borhordóedény  —  Sz.  F.  B. 
—  Vas  vinarium. 

í  Borstörő  —  fa-  vagy  cserép- 
mozsárka,  Mtsz.  I.  168.  —  1.  Boss- 
törő,  Besterő,  Bostörő,  Böstörú 
változatokat. 


Bortóltb  desa 

Dolium. 


Sz.  F.  B. 


*Bo8störő    —   Háromszék   m. 

—  borstörő. 

Bóta  —  Háromszék  m.  — 
fenyőfa  víztartó,  tréfás  nevén : 
vizes  tarisznya.  Kádármunka,  la- 
pos. Nyr.  4 :  561. 

S  Bődre  —  Erdély,  Mtsz  I.  176. 

—  bögre. 

*  Bőgőre  —  Dráva  mell.,  Mtsz. 
I.  176.  —  bögre. 

*Bőgyőke  —  Kemenesalja, 
Vas  m.,  Mtsz.  I.  110.  —  kőkorsó, 
köcsög. 

*Bőngyő8  —  Baranyaszentlő- 
rincz,  Ormányság,  Baranya  m., 
Mtsz.  I.  117.  —  bendős,  korsó. 

»Bőrge  —  Dunántúl,  Mtsz.  I. 
176.  —  bögre. 

*Böstőrő  —  Balatonmell.,  Sza- 
lonta,  Szilágy  m..  Hétfalú,  Brassó 
m.  —  borstörő. 

*Bőstőrü  —  Göcsej,  Őrség, 
Mtsz.  1.  168.  —  borstörő. 


Bucsi  —  Somogy  m.  —  bucska, 
csobolyó,  kis  hordó,  lapos.  Nyr. 
2:375.  íMtsz.  I.  187. 

«Budé  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
kártyafonnájú  és  nagyságú  7 — 9 
1.  űrtart.  fületlen  faedény. 

SBudulék  —  Székelyf.,  Mtsz. 
1.  189.  —  víztartó  faedény.  L. 
Budulló. 

SBudulló  —  Lóvész,  Csík  m. 
10 — 12  1.  úrtart.  lapos,  kávás  ab- 
roncsos víztartó  faedény,  van  : 
füle,  szipkája.  Ez  a  felső  lapba 
beilleszthető.  A  tele  edényből  ezen 
keresztül  töltik  ki  a  vizet  és  ezzel 
isznak.  —  *  Budulló  —  Felső-Lok, 
Csík m.,  csángó  —  víztartó  faedény, 
mindkét  végén  befenekelve;  hen- 
geres. Egyik  végén  van  füle  s  fene- 
kén kij  áró  szipkája = csapj  a,  csöve. 

Budzsi  —  Ormánság  —  ivó- 
edény. Nyr.  1  :  424. 

Bugyoga  —  Eépczemell.,  Sop- 
ron m.  —  nagyobb  korsó,  mely- 
ben a  mezei  munkásoknak  vizet 
visznek.  Nyr.  2 :  517.,  Őrség,  kis 
korsó.  Nyr.  12:381. 

5  Bugyogó,  bugyoga  —  Dunán- 
túl, Mtsz.  I.  193.  —  szükszájú, 
füles,  csecseskorsó  (töltéskor 
„bugyborékol"  H.  0.).  Résznek, 
Göcsej,  kis  korsó.  Alföld  bütykös. 
Másutt  bucska.  Nyr.  12  :  188. 

Bugyogós  —  Tatrangi  csángók, 
Erdély  —  korsó.  Tsz.  bütykös. 
Nyr.  2:476.,  Hétfalú,  bőhasú, 
szűknyakú,  cserépedény.  Nyr. 
3 : 523. 

*  Bugyugós-korsó  —  Kiska- 
nizsa,  Zala  m.,  Mtsz.   I.  193.   — 


Bukán 

szúkszájú,  füles,    csecses   korsó. 
(Vö.  butykós).  *  Csörgő  korsó. 

*  Bukán  —  Szentes,  Mtsz.  I. 
153.  —  Bokal:  cserépkorsó. 

*Bukolyós-korsó  —  Pográny 
és  vid.,  Nyitra  m.,    Mtsz.    I.  154. 

—  szúkszájú  korsó. 

Burdu,  burdo  —  általános  — 
tömlő.  Szinnyei  török  jövevény- 
szónak tartja.  Nyr.  22 :  339.  Hét- 
falu, juhbőr,  melybe  a  túrót  eltöl- 
tik,  *  tömlő.  Nyr.  5:329. 

s Butykós  —  Dunántúl,  Gömör 
és  Torna  m.,  Mtsz.  I.  204.  — 
öblöshasú.  szúkszájú,  bugyogós 
korsó.  Szilágy-  és  Szatmár  me- 
gyékben :  szúknyakú  pálinkás 
korsócska. 

Csanak  v.  csinik-csanak  — 
jelenti  a  kalotaszegi  parasztház- 
ban a  czifra  fogasokra  fölakasz- 
tott kancsókat,  s  a  mi  oda  nem 
fér,  a  falba  vert  szögekre,  a  nagy 
tükör  köré  elhelyezett  tángyérok 
és  tálak  összességét.  Nyr.  27 :  186. 
*A  halászatban  a  kis  lapátforma 
fakanál,  a  melylyel  a  csónakból 
a  vizet  kihányják. 

*  Csatlós  —  Zilah,  Udvarhely 
m.,  Háromszék  m.,    Mtsz.  I.  276. 

—  kancsó,  kulacs. 

*  Csempész  —  Győr  m.,  Fehér 
m.,  Mtsz.  I.  285.  —  kétfülú  cse- 
répedény. 

*Cserhák  —  Eger,  Mtsz.  I. 
299.  —  cserpák  :  meregető  edény, 
meregető  csöbör,  *  vízhányásra 
való;  tót. 


286  Csobán 


Cserpák  —  Oklsz.  —  merítő 
faedény.  1731 :  Sernek  való  sza- 
lad. Léhok  3.  Cserpák  6.  Vottkás 
hordók  2.  Cserpák  6.  Miskolcz, 
MNy.  I.  276.,  sörfőzőház  esz- 
közei közt.  *Tót.  —  Cserpák  — 
a  tót  crpak,  merítőt  jelent,  leg- 
inkább betódult  víz  kihányására. 
Abauj  m.,  Nyr.  33:562.,  Arad, 
Szatmár,  Kasa,  Zemplén,  Bereg, 
Gömör  m..  Heves  m.,  Nyr.  27  :  95., 
stb.  Sátoraljaújhely,  Mtsz.  I.  299. 

Cserpka  —  Miklosich  —  Schöpf- 
gefáss,  forrásból  merítő  edény 
(Kreszn.)  cserpák :  kobak,  kupa 
(Tsz.)  ószlovén  :  crüpati :  haurire  ; 
ószlovén  :  crűpalo :  haustrum  ;  tót : 
cerpak:  merítő.  Nyr.  11:119. 

*Csinep  —  Szabadszállás,  Ja- 
kab-puszta —  a  csobolyóba  szol- 
gáló nádsíp,  1.  azt. 

*Csipor  —  Csík  m.,  Három- 
szék m.,  Zajzon,  Hétfalu,  Brassó 
m.,  Mtsz.  I.  368.  —  csupor. 

*  Csobán  —  Karczag  —  fából 
való,  kerek,  lapos  ivóedény,  mely- 
ből nádon,  nádsípon  át  isznak. 
Csobány,  Tsz.  74.,  Nagykunság, 
Nyr.  16:191.,  Szatmár,  Nyr.  14: 
96.,  Szabolcs  m.,  Nyr.  16:383., 
Palóczság,  Nyr.  24 :  191.,  Nagy- 
szalonta, Nyr.  8  :  130.,  Kiskunság, 
Mtsz.  I.  335.,  Répczemell.,  Mtsz. 
I.  335.  —  Csobán,  csobány,  cso- 
báncz  —  Miklosich  —  urceus, 
lágel,  ószlovén  cbami,  cvnnii ; 
szerb  :  dzhan  ;  cseh  :  cháu ;  rumun : 
zhanku  ;  ventosa.  Nyr.  11  :  120.  — 
Csobán  —  Oklsz.  —  Culigna. 
1559 :  Vnum  choban  ligneum. 
1590  :  Keth  choban.  Vö.  Fa  csobán. 


Csobáncz 237 

*Csobáncz  —  Komárom,  Mtsz. 
I.  336.  —  csobolyó. 

íCsobilló  —  Somogy  m.,  Mtsz. 
I.  336.  —  csobolyó,  víztartóedény. 

Csobojó  —  Bács  m.  —  na- 
gyobb kulacs,  melyben  az  aratók 
vizet  tartanak.  Xyr.  5:471. 

*  Csobolyó  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  —  lapos,  kerek  hordócska- 
féle, rendesen  vasfüllel.  Víztartó, 
a  melyből  nádsíppal  szívják  a  vi- 
zet. Vö.  Csobán.  Csobolló,  Vas  m., 
Csobolya,  Kiskunhalas,  Mtsz.  I. 
336.,  Csobojó,  Bács  m.,  Nyr.  5  : 
471.,  Csobilló,  Somogy  m.,  Nyr. 
2:238.,  Kecskemét,  Nyr.  10: 
380.,  Tsz.  74.,  Baranya  m.,  Nyr. 
3  :  565.,  Gömör  m.,  Nyr.  22  :  383., 
Nyr.  12:190.,  *  Szeged,  Csöngőié, 
Gyöngyös,  Nyr.  2 :  180.,  Palócz- 
ság,  Nyr.  22  :  38.  —  Csobolyó  — 
Oklsz.  —  Cirnea.  1329:  Prope 
locum  vinee  desolate  chobolow 
dicte  Zalai  Okm.  I.  239.  1557: 
Ketkőbles  chyobolyot.  1594Vagion 
egy  choboUo.  Vő.  Facsobolyó. 

*Csoborló  —  Sopron  m.,  Mtsz. 
I.  336.  —  csobolyó:  víztartóedény. 

»Csopor  —  Erdővidék,  Mtsz. 
I.  367.  —  csupor. 

Csorbolyó  —  Hont  m.  — 
kisebb  edény.  Nyr.  5:426. 

*  Csöböllő  —  Somogy  m.,  Mtsz. 
I.  336.  —  csobolyó :  víztartó- 
edény. 

Csömpe  —  Komárom  m.  — 
nagy  cserépcsésze.  Nyr.    4  :  235. 

Csörő-kosár  —  karra  való 
kosár.  Baranya,  Csúza,  Tsz.  I.  358. 


Czyobolio 

Csörő-kosárka  —  M.  —  fűz- 
vesszőből  font  kosár.  Tolnamegyei 
Sárköz. 

*Csubujó  —  Szatmár  m.,  Mtsz. 
I.  336.  —  csobolyó :  viztartóedény. 

íCsucsorka  —  Háromszék  m., 
Mtsz.  I.  362.  —  korsónak  ki- 
álló hegyes  ajka,  *csecscse. 

*  Csúcsos-fazék  —  Piszék  vid., 
Ormányság.  Mtsz.  I.  362.  — 
köcsög. 

*  Csutora  —  1.  Pécs  —  mezei 
munkások  és  pásztorok  lapos  víz- 
tartó hordócskája  (csobolyó,  légej). 

—  2.  Győr  m..  Kiskunhalas,  Kecs- 
kemét vid.,  Rimaszombat,  Szé- 
kelyf.,  Háromszék  m.,  Mtsz.  I.  373. 

—  pipaszár  szopókája.  3.  kulacs. 

*  Csücskés-korsó  —  Callóköz, 
Komárom,  Mtsz.  I.  374.  —  szük- 
szájú,  füles,  csecses  korsó. 

*Csücsörke  —  Háromszék  m., 
Mtsz.  I.  375.  —  korsónak  kiálló 
hegyes  ajka,  *csecscse. 

*Czepe  —  Kiskunhalas,  Mtsz. 
I.  224.  —  kancsó. 

Cziczés- korsó  —  Deregnyő, 
Zemplén  m.,  Mtsz.  I.  228.  = 
csecses  korsó. 


Czióbor 


Sz.  F.  B. 


Tina 


(PPBod.:     „boros    edények,    bor- 
hordó és  tsebernek  mondja). 

Czobőr  rud  —  Sz.  F.  B.  — 
Baculus  gestatorius,  *a  melyet 
csöbör  =  dézsa  két  fülén  keresztül 
dugnak. 

Czyobolio  —  Sz.  F.  B.  —  Óbba. 
*  Csobolyó,  lapos. 


Dacskó 

Dacskó  — Ormánság —  zacskó. 
Tsz.  Nyr.  1 :  379. 

*Deberke  —  Deregnyő,  Zemp- 
lénin., Nagybánya  és  vid.,  Malom, 
Szolnok -Doboka  m.,  Székelyi., 
Mtsz.  I.  388.  —  alul  szélesebb, 
fölül  szűkebb,  hordócska  alakú  fa- 
edény, melyben  túrót,  sajtot,  vajat, 
zsírt,  szilvaízt  stb.   eff.   tartanak. 

*  Dézsa  —  Kiskunhalas  — nagy 
víztartóedény,  kétfülű,  kádár- 
munka. 

Dobonka  —  Székelység  —  víz- 
tartó faedény,  olyan  mint  a  korsó. 
Nyr.  4 :  42.  —  t  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  vízhordó  faedény,  oldalán 
füllel. 

Dorkó  —  Szeged — fából  készült 
ivóedény,  kupa.  Nyr.  2  :  43. 

*Döbörke  —  Erdély,  Mtsz.  I. 
388.  —  deberke:  túró,  vaj  stb. 
tartására  való  faedény. 

DuduUó  —  Ormánság  —  szájas- 
korsó.  Vö.  BuduUó.   Nyr.   1 :  424. 

Fa  csobán  —  Oklsz.  —  1597: 
Faczoban,  1608:  Faa  choban.  Vö. 
csobán.  L.  Facsobolyó. 

Pacsobolyó  —  Oklsz.  —  1638: 
*Fa  cziobolio.  Lapos  kerek  víz- 
tartó edény  fából,  rövid  dongák- 
ból fenékkel  és  beöntő  lyukkal. 
A  vizet  csővel,  szivókával  szívják. 

» Fazék -kötő  —  Nagybánya, 
Szatmár  m.,  Mtsz.  I.  552.  — 
kasornya.  Fazékhordó  kantár. 

Fejő  sajtár  — Oklsz.  —  Mulctra. 
1559:  Parua  scaphia  föyö  seter. 
1587:  Feyő  seyter. 


238  Iszák 


*  Pék-szotyor — Székelyf.,  Mtsz. 
I.  566.  —  kasornya,  ételhordó- 
kantár. 

Fólköböl  —  Oklsz.  —  1596: 
A  csordapásztor  félköblöt  adott, 
ha  a  prédikátor  barmát  nem  őrzötte. 
Szuhay:  Az  egyházlátogatás,  p. 
139. 

«Gambács  —  ajkas  korsó.  Tót 
szó,  Gömör  m.  palócz.  Tsz.  133. 
*A  „gamba"  =  ajak   tót   szótól. 

5  Gébre,  göbre  — Hont  és  Komá- 
rom m. ;  Palóczság ;  Érsekiíjvár, 
Mtsz.  I.  176.  —  bögre. 

*  Göbre  =  bögre,  kis  fazék. 
Palóczság.  Tsz. 

*Qöndő  —  Háromszék  m.,  Mtsz. 
I.  117.  —  bendő. 

Homokkorsó,  bokállakorsó  — 

Kemenesalja,  Nemesmagasi,  Vas 
m.  —  megkülönböztetve  a  festett 
korsótól,  mert  ennek  olyan  színe 
van,  mint  a  fejéritetlen  vászonnak ; 
kb.  egy  iczczés.  Nyr.  19  :  191. 

*Hűtő  —  Tyúkod  —  gödör,  a 
melyben  a  csörgőkorsó  áll,  hogy 
a  víz  friss  maradjon. 

*  Iszák  —  általánosan  —  egé- 
szen hasítás  nélkül  lehúzott  juhbőr- 
ből  készült  szalonnatartó  zacskó, 
szák,  nyilván  ih  =  juh  és  szák ;  de 
nagy  tömlő  is  a  gúnya  csomagolá- 
sára, mikor  a  juhászság  tovább- 
vonult. *  Iszák  —  Kiskunhalas  — 
az  öreg  Gál  Lajos  szerint  tulaj- 
donképpen ihszák  az  ih  ^  juhtól, 
mint  a  pásztor  neve  Ihász.  A  szák 
különben  =  Sack.  íMarczal  mell. 
kettős,     elől-hátul    lógó    koldus- 


Ivóharang 

tarisznya.    Göcsej.   Vö.   Atalvető. 
Tsz.  178. 

Ivóharang  —  Alföld  —  kolorap- 
ból  alakított  ivó  pásztoredény;  a 
földbeütött  ásó  nyele  végére  bo- 
rítva a  nyájajuhásznál  helyfogla- 
lás jele  volt. 

*Ivóka  —  Alsótárkány  —  fából 
faragott  ivóedény,  a  pásztortarisz- 
nyán lóg;  sokszor  csínos  mú. 

*Ivókolomp  —  Kecskemét  — 
a  juhász  fényesre  zsurolt  ivóko- 
lompot  tart.  Mikor  a  juhász  tanyát 
ütött,  leszúrja  az  ásót  s  ennek 
nyele  végére  borítja  a  bojtár  az 
ivókolompot.  A  homokokon  való 
vándor  pásztorság  idejéből  való. 
Kada  Elek   in  litt.   1.  Ivóharang. 

*Káforka  —  Kiskunhalas  — 
pásztorok  ivófaedénye. 

» Kancsó  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
vö.  Korsó. 

í  Kandér  —  kupferner  oder 
eiserner  Késsel ;  réz-  v.  vaskandér, 
Székelyf., kondér,  Kecskemét,  Tsz. 
189.  Én  a  Székelyföldön  legtöbbször 
kondér-nak  hallottam,  s  értenek 
alatta  nagy  kétfülú  s  a  szája  felé 
szúkülő  cserépedényt  =  ugorkás, 
zsíros  kondért. 

» Kanta  —  szájas,  fa  ivóedény. 
Dunántúl,  Tsz.  190. 

5  Kántár  —  Selye,  Maros-Torda 
m.  —  edényhordó  kantár,  szilfa- 
háncsból kötve. 

Kapinya —  Ormánság — merítö- 
edény.  Nyr.  8:47. 

Kapsza  — (szl.  kapsa :  tarisznya) 
.  .  .   „ueue   egy   nemy   zegennek 


239 Kasornya 

capsayatt  (capellum)  Ferencz-le- 
genda  p.  83;  capsayat  hatara 
uettuen  Ferencz-1.  p.  84.  *A  kapsza 
tót  szó.   Szarvas  G.,  Nyr.  1 :  222. 

Karafina  —  Göcsej  —  széles, 
öblös  szájú  üveg.  Nyr.  6 :  180. 
*Die  Karaffe. 

Kármentő  —  Szepezd,  Zala  m. 
—  jó  széles  faedény,  melybe  azt 
az  edényt  teszik,  a  melyet  meg 
akarnak  tölteni  valamivel.  A  mi 
ebből  kifoly,  megmarad  a  kár- 
mentőben. Nyr.  17 :  191. 

Kárt  —  Oklsz.  —  culigna ;  höl- 
zernes  trinkgeschirr.  1535  :  Lignei 
cantari  karth  dicti.  1549 :  Kaarth 
seu  cantari  maiores  lignei.  1638 : 
Fakupa  vagy  kart.  A  mai  „kártya'^ 
=  fakanta.  *Palóczság,  kanna, 
kártika,  kiskanna.  Tsz.  194. 

Kártos  V.  fakupa  —  Akna- 
Szlatina,  Máramaros  —  vízhordó 
fakánna.  Nyr.  36:34.  í^  Székelyf., 
kártya,  dobonkó,  légely.  Tsz.  194. 

Kártus  —  Szatmár  m.  —  me- 
rítő veder,  kanta.  Nyr.  25  :  383. 
Földes,  Szabolcs  m.,  bormérő  fa- 
edény, Nyr.  3:37. 

Kártya  —  Háromszék  m.  — 
hosszúkás,  fazékalakú  fa  vizes- 
edény. Nyr.  5  :  90.  A  Királyhágón 
innen:  kanta.  í Székelyf.,  víz- 
merítő faedény.  Tsz.  194. 

íKártyus  —  kanna.  Székely 
szó.  Tsz.  194.  Szilágy  és  Szatmár 
megyékben. 

Kasornya  —  Oklsz.  —  corbis 
ciborum.  1637 :  Ket  kasornya. 
*Hám,  ételes  fazekak  vitelére, 
kantár   is.    *  Székely    szó,    kötött 


Kászú 240 

kas,    melyben     ételt     hordanak. 
Tsz.  194. 

♦Kászú  —  Selye,  Marostorda 
—  cseresznyefakéregből  készült 
nagy  tarisznya  *  sajtnak,  túrónak. 
Innen  a  híres  kaszutúró.  Nyr. 
2 : 427. 


Kaszutúró 


1.  Kászú. 


*  Kettős-zsák  (kettetis-Xaak). — 
Ver.  59.  —  Mantica  =  átalvető, 
Erdélyben. 

Kóficz  —  Csepreg  —  olyan 
véka,  mely  gömbalakúlag  van 
fonva  és  kicsiny  szája  van.  Ken- 
dermagot tartanak  benne.  Tsz. 
Nyr.  2:372. 

*Koncsu  —  Moldvai  csángók, 
Nyr.  31:87.  —  kancsó. 

sKondér  —  csoboUó.  Baranya 
m.  —  nagy  fazék,  öblös  edény. 
Kemenesalja.  Szatmár  m.  *Nagy 
tej  forr  aló  üst.  Tsz. 

Konpir  —  Kisháza,  Bihar  m. 
vízmelegítő  bádogüst.  Nyr.  25 :  575. 

Korcos  —  Oklsz.  —  ein  sechstel 
scheffel  fassend.  1619 :  Boronza 
egy  korczos  vannaval.  *  Űrmérték. 

Korsó  —  vékony  és  szoros- 
nyakú. Sz.  F.  B.,  Guttus. 

*  Korsó  —  Lóvész,  Csík  m.  — 
fekete  cserép,  két-négy,  1.  víz- 
tartó, kézi  használatra.  Vö .  Kancsó . 

*Kosornya  —  kötőkas;  1.  kasor- 
nya.  Kállay  gyújt. :  kantár  is.  Tsz. 
116. 


*Kossó 
116. 


korsó.  Székelyf.,  Tsz. 


Kőből  —  Sz.F.B. 
A  német  Kübel. 


Légei 

Amphora. 


♦  Köcsög  —  bögyöke,  kőkorsó. 
Kemenesalja.  Tsz.  119. 

♦  Köcsöge  —  nagyobb  cserép- 
edény, melyben  vajat,  zsírt  tar- 
tanak. Beké  gyújt.  Köcsök,  zsír- 
tartó cserépedény.  Balatonmell. 
Tsz.  119. 

*Kubucz  — szalmakosár,  tojás- 
tartásra. Gömör  m..  Tsz.  122. 

Kulac  —  Hont  m.,  tót  —  kulacs. 
Kétséges  magyar  jövevényszó. 
Nyr.  29:331. 

♦  Kulacs  —  Gömör  m.,  Torna, 
Kecskemét,  Csutura,  Dunántúl, 
Székelyf.,  Kemenesalja  —  *  boros- 
edény. Tsz.  124. 

*Kupa  —  Hevesmegye,  Diny- 
nyéshát  —  kanna.  —  Kupa  — 
Oklsz.  —  1448  óta.  1635:  Egy 
összejáró  kupától,  a  kiben  czifra 
ember  orczákkal  megékesíttetett, 
avagy  virágos  kívül-belül.  M.  Gazd. 
tört.  Sz.  Vin:474. 

*Kupujka  —  Karczag  —  kivájt 
és  megszárított,  tojástartásra  való 
tök.  Ui.  Gyékényből  szépen  fonva 
—  Alföld,  Kisújszállás  —  sokszor 
urna  alak. 

Lazsnak  —  Győr  és  Veszprém 
m.  —  lepedő,  a  miben  a  ta- 
karmányt az  istállóba  viszik. 
*  Kecskemét.  Nyájajuhászatban  a 
szamárteher  lebontására  való  volt. 
Képletesen:  „meglazsnakolni"  = 
veréssel  elborítani.  Nyr.  35:433. 

Légej  —  Lz.  —  átalag  forma 
víztartó  faedény.  *  Leginkább  fekvő 


Légely,  Négely 


241 


Rocska 


forma,  innen  a  német  Lagl.  Hét- 
falu,  B  ácsfalu  —  vizesedény,  1. 
Borbolyó.  Nyr.  3  :  564. ' 

»Légely,  Négely  —  facsobán, 
vízhordóedény.  Székelyf.  Tsz.  236. 
Vö.  Légej.  Zilah,  Nyr.  14  :  334. 
Háromszék  Nyr.  5  :  90.  —  Légely 
—  Oklsz.  —  butellia.  1560:  Eg 
negel  aprólék  marha.  1594:  Korsó, 
legeölli,  hoáon.  1595:  Anguilla  egy 
neghel  stb.  —  Légely,  óbba  stb. 
csobolyó.  Erd.  szász :  legel-h6\. 
Szepes.  szász :  lagel-,  lögel-,  legei- 
ből. Osztr.-bajor:  lagel,  lagl-ból. 
Nyr.  24  :  303. 

Lék  —  a  német  leck-hől.  Nyr. 
24 :  303. 

Lélöklik  —  Kiskunlialas  — 
kis  lyuk  a  kulacs  v.  csobolyó 
nyakán,  hogy  a  levegő  belemehes- 
sen, mikor  isznak.   Nyr.  15  :  237. 

Lendzsi  —  Dunántúl  —  korsó. 
Nyr.  5  :  228. 

Lóitatócseber  —  Oklsz.  — 
1638:  Loo  itató  czieher. 

SMaronna  —  Eszék  vid.  Tsz. 
253.  —  kis  kancsó. 

Mericske  —  Kecskemét  — 
meregetőedény  *a  merítéstől.  L. 
Ivóharang.  Nyr.  12  :  283. 

Merőké  —  Baranya  m.  —  füles 
fapohár.  Nyr.  5  :  331. 

*  Nádsíp  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  —  czímeres  nádszálnak 
két  bőtök  közötti  része,  mint  cső, 
a  melylyel  a  csobolyóból  a  vizet 
felszívják.  —  *Nád8ip  —  Kecs- 
kemét, [Karczag  —  a  csobolyó- 
vagy  csobányba  szolgáló  nádszál 


vagy  cső,  a  melyen  át  a  pásztor 
a  vizet  szíva  issza. 

*  Négely  —  légely,  dobonka. 
Székely  szó.  Tsz.  266. 

*Nider  —  vizmerö,  Sz.  F.  B.  — 
urna,  omula.  Sajtóhiba  uider  h., 
Melich. 

Opalka  —  Vágsellye,  Magyar- 
sók, Nyitra  m.  —  vesszőből  font 
abrakolókosár.  Nyr.  15  :  518. 
Vö.  opalko  —  Taksony,  Pozsony 
m.  —  hárskéregből  =  háncsból 
fonott  nagy  abrakolókosár.  Nyr. 
15  :  190.  *Mind  a  két  forma  tót. 

Spalaczk  —  csutura.  Székely 
szó.  Tsz.  282.,  *  kulacsforma,  lapos 
edény;  alakilag  innen  ered  a 
„palaczkféreg"  =  poloska. 

Pitli  —  Sárköz  —  lóitatóedény. 
Ui.  Törökbecse,  Ipolyság.  Tót  ere- 
detű. Nyr.  32  :  463. 

Putina  —  Beregszász  —  liszt- 
tartó faedény.  Nyr.  26  :  523. 

Puttón  —  Sz.  F.  B.  —  Oeno- 
pohrum.  *Háti  faedény. 

Puttonhordó  —  Sz.  F.  B.  — 
Staphilophoros.  *Szőlőhordó  edény. 

Rocska  —  tót  jövevény  — 
egyfülű  vízhordó  faedény.  Tót : 
rocka.  Nyr.  27 :  177.  Ásboth  0. 
szerint  fordítva  áll  a  dolog.  Nyr. 
27:218.  —  Rocska  —Bihar  m., 
Nyr.  4  :  182. ;  Csongrád,  uo.  6 :  373. ; 
Gömör  m.,  uo.  23  :  95. ;  Nádudvar, 
Hajdú  m.,  uo.  8 :  234.  —  faedény, 
a  melybe  fejnek.  Barsban  (Nyr. 
10: 138.)  lóitató.  Makón  (uo.9:377.) 
disznóetető.  Törökbecsén   (uo.  9 : 


Hermán  Oltó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


16 


Simicza 242 

93.)  vízmerítő  edény.  Borsodban 
vízhordó  faedény.  Vö.  zsajtár, 
tót  szó,  melyet  a  faedényes  tótok 
lehozogadtak  s  a  névvel  együtt 
elterjesztettek. 

Simicza  —  Somogy  —  fa- 
palaczk,  szláv.  Nyr.  2  :  377. 

Sirány  —  Dunántúl  —  kis 
fazék,  a  kibe  az  ételt  hordják  (!); 
a  tótságon  az  éjjeli  edény !  Nyr. 
5  :  182. 

Szájas  —  Szentgál,  Veszprém 
—  szájas  korsó.  Nyr.  2 :  185. 
Vas  m.,  Tsz.  338. 

Száj j OS  —  Fejér  m.  —  széles- 
szájú korsó ;  a  másikat  (keskeny 
V.  kisszájút)  egyszerűen  korsónak 
mondják.  Nyr.  10  :  189.  Vö.  Szájas. 

í  Szalonnás  iszák  —  Kiskun- 
halas —  idétlen  hornyának  egész- 
ben lehúzott  bőréből  készült  tartó, 
szalonna  számára  való. 

í  Szekrény  —  Selye,  Maros- 
tor da  —  egyik  szélén  vájúzott, 
bükkfalapokból  összeeresztett  fe- 
deles láda.  Vö.  Szekrényláda, 
Majorház. 

*Szeredás  —  Szilágyság  — 
gyapjúból  vagy  kecskeszőrből  font 
tarisznya.  —  Szeredás  —  Bihar  — 
tarisznya.  A  szerdai  hetivásárra 
viszi  magával  a  paraszt.  Nyr. 
3 :  232. 


*  Szipka  —  Felső-Lok,  Csík  m., 
csángó.  Vö.  Budulló. 


Válü 

íSzotyor  —  Székelyf.,  Tsz. 
351.  —  Szatyor,  gyékényből  font 
táska. 


*Szütykő 
tarisznya. 


Szilágyság 


*Szivóka    —   Hortobágy 
Nádsíp. 


1. 


Szütyő  —  Perkáta,  Fejér  m.  — 
kisebb  zsák.  Nyr.  3  :  36. 

*  Tálas  —  Balatonmell,,  Gömör 
m.,  Bodrogköz  —  edénytartó,  tál- 
tartó. Tsz.  356. 

Totyka  —  Csallóköz  —  ká- 
forka,  vizesedény.  Nyr.  1 :  333. 

Váláu  —  Erd.  Erczhegység, 
móczok  —  válú.  Nyr.  34 :  320. 

Váló  —  Abauj  m.  —  válú. 
Nyr.  33:24. 

Válú  —  Oklsz.  —  truUa.  1430 : 
Quoddam  vas  ligneum  wlgo  iv(dw 
dictum  stb.  1510  körül :  Pro 
equis  ívaaUv  laboravit.  Körösi 
Sándor,  Nyr.  16:63.  olasz  köl- 
csönvételnek  tartja  :  vaglio,  való  : 
vak  rostából  háziállatokat  is  ab- 
rakoltatnak Olaszországban.  Régi 
szótárainkban  váló  is  ismeretes. 
De  válú  nem  rosta  v.  rostaalakú 
etetőedény,  hanem  „levágott  és 
egész  hosszában  kivájt  fatörzs, 
melynek  üregéből  a  marhát,  lovat, 
sertést  stb.  szokták  itatni."  (Bal- 
lagi.)  Régen  is  ezt  jelentette,  mert 
Molnár  Alb.,  Páriz  P.  truUa,  trul- 
leum,  canalis,  wassertrognak  for- 
dítják. Van  malomválú  is  (Szabó  Dá- 
vid szerint  selép)  a  tót  zleb  =  csa- 
torna s  rendeltetése  más,  mint  az 
abrak  v.  itatóválúé  (így  Károlyi  bib- 
liája, Mózes  I.  k.  30.,  38.).  Munkácsi 


Vatalé 

szerint  a  válú  azon  forrásból  ke- 
rült hozzánk,  honnan  a  barom- 
tenyésztésre vonatkozó  legtöbb 
primitív  műveltség  szavunk,  t.  i. 
a  törökségből.  Nyr.  16:261.  M. 
elem  a  tótban :  válov,  válovcok, 
válovéc.  Csehben :  válov,  válovec, 
válovek.  Nyr.  17  :  500.  Válú  van  : 
disznóvályúy  madárválú  a  kalitká- 
ban, abrakolóválú  lovak  számára, 
ifatóválú  stb.  Nyr.  16  :  63. 

Vatalé  —  Melich  szerint  a 
román  vU'élahból  =  /fecsA;ebőrből 
készült  tömlő,  ered.  Megvan  a 
müncheni  Codexben  stb.  Nyr. 
25  :  116—120.  —  Vatalé  —  Csalló- 
köz —  fából  késztilt  vízhordó- 
edény, (csobolyó),  munkások  hasz- 
nálják. Nyr.  16  :  140.  Pozsony  : 
Nyr.  8  :  471.  Székelység :  Nyr. 
2  :  471.  Komárom,  Sopron:  Vatolaj. 
Nyr.  24 :  180.  Sopron:  Nyr.  6  :  373. 
—  Vatalé  —  Oklsz.  —  óbba, 
lagena.  1586 :  Egy  hituan  vataley. 
1587 :  Ket  watolait  lemonyak- 
nak. 

Veder  —  Oklsz.  —  urna. 
1525 :  Vnum  veder  emi.  1544 : 
Vöttem  eg  vödör  cikot.  1587 : 
Wödörre  walo  ket  karyka  fog- 
hateyawal  egéüth.  1597 :  Vödör 
vasastól  az  kankalekon.  Az  kan- 
kalek  vegén  vas  horog. 

*  Vendel  —  Ivád  —  a   bödön. 

Vider  —  víz  hordó.  Sz.  F.  B. 
Hydria.  *  Málnásfürdő,  kisebb, 
nagyobb  dézsa. 

í  Vízhordóedény  —  Márkod, 
Maros-Torda  m.  —  ?? 


243 Baléta 

Vízmerőharang  —  M.  ó.,  Al- 
föld —  1.  Ivóharang. 

Vódor  —  Sz.    F.   B.  —  Vrna. 

Vodbr,  vagy  merni  való  edény 

—  Sz.  F.  B.  —  Mergus  oris, 
hydria  quam  non  nuUi  situlam 
vocant,  vulgo  tamen  dicitur. 

*  Zsétár — Heves  m..  Dinnyéshát 

—  sajtár,  fából  való  fejőedény; 
a  tót  Sochtar. 

IV.  A  JÓSZÁG. 

A  jószágról. 

Álláspénz  —  Gyöngyös  város 
levéltárából  való  okiratban  — 
helypénz.  „Determináltatott,  hogy 
valakik  az  itten  leendő  sokadal- 
makra külső  helyekről  eladni  való 
marhákat  bé  hajtonak :  minden 
marhátúi  álláspénzt,  úgy  mint 
4 — 4  pénzeket  Birák  Uráimék 
kezéhez  letegyenek. "  Nyr.  9  :  413. 

*  Árulni  —  T.  S.,  Győr  v.  lev.- 
tár,  1615.  —  megalkudni :  „hozd 
be  a  marhát,  ha  megárulhatok 
veled,  meg  is  veszem". 

Aprómarha  —  Veszprém  m., 
MNy.  I. :  281.  —  juh,  sertés. 
Rendes   értelme   baromfi.  Cz.  F. 


Asztalpénz  -  T.  S.,  XVI— XVII. 
század,  B.  H.  1904.  35.  —  a  mit 
a  tőzsérek  a  megunszolás  után 
fizettek. 

Baléta  —  Alföld  —  czédula, 
melyet  a  fogyasztási  hivatalban 
adnak  a  juh-  és  sertésvágóknak. 
Nyr.  2  :  424. 

16* 


Barmok  járása 


244 


Bőrök 


Barmok  járása  —  Kiskunfél- 
egyháza jzők.  1781—1801. 

Baromjáró  föld  —  Oklsz.  — 
1588 :  Kwlen  három  yaro  föld,  Orsz. 
Ivt.  Urb  et  Conser  64.,  35.  1697 : 
Ott  volt  a  marháknak  dellői,  de 
telelő  sohasem  volt,  hanem  harom- 
járó  föld.  Pascuum. 

Bgcslevél  —  Barkóság  —  mezei 
kártételekről  felvett  hivatalos  jző- 
könyv.  Nyr.  32:520. 

*  Behajtani  —  általánosan  — 
a  jószágot  a  legelőről  haza.  De 
megbírságolás  végett  is. 

Behajtás  —  Oklsz.  —  1752: 
Bé  is  hajtsák  (a  tilosban  járó 
marhákat)  és  az  behajtást  tiszt- 
tartónak értésére  adják  azonnal. 
M.  Gazd.  tört.  Sz.  VI :  140. 

Beszaladás  —  Oklsz.  —  1613 — 
1696 :  Minden  esztendőben  sok 
embereknek  sok  károk  esnek  sző- 
lőjekben,  barmainknak  bészaladá- 
sok  miatt.  M.  Gazd.  tört.  Sz. 
VII :  410. 

Bír — Erd.  Erczhegység,  m  óczok 
—  bér.  Bir  de  drum  útbér,  Bir 
de  pádure  erdőbér.   Nyr.  34 :  147. 

Bitang  jószág  —  uratlan  ba- 
rom ;  barangoló  (bitangoló),  csa- 
tangoló (csavargó),  eltévelyedett, 
kóborló  (kószáló),  tévelygő,  tilos- 
ban (erdőn-mezőn  keresztül)  járó, 
nrahagyott  v.  uraveszett  marha. 
Egyes  törvényhatóságok  b,  m.-nak 
nevezik  azokat  az  állatokat  is,  a 
melyeket  közigazgatási  úton  el- 
koboznak (elkobzott  marha).  Nyr. 
27 :  185. 


*  Bitangkaró  —  Bugacz-Monos- 
tor  —  a  cserény  mögött  volt  le- 
verve ;  ehhez  kötötték  a  bitang- 
ban talált  marhát ;  de  a  betyárok 
is  lovaikat. 

Bitang  marha  —  Kiskunfél- 
egyháza jzők.  1781—1801.  1. 
Bitang  jószág. 

*Bitangolni  —  a  régiségben 
és  ma  is  —  állatról  felügyelet 
nélkül  járva  kárbamenni.  Ember- 
ről =  csavarogni. 

Sehonnai  bitang  ember 


Petőfi. 

Bitangságba  venni  —  Deb- 
reczeni  Ellenőr,  1897  okt.  6.  — 
a.  m,  a  bitang  jószágok  közé  fel- 
venni vagyis  gondját  viselni  a 
bitang  állatnak,  míg  gazdája  meg- 
kerül. „Földes  községben  egy  drb. 
koros  pej  kancza,  félszemű  és 
egy  10  éves  sárga  kancza  véte- 
tett hitangságba  ;  ki  nem  sajátítás 
esetén  elárvereztetnek".  Elöljáró- 
ság hirdetménye.  Nyr.  26  :  558.  — 
Bitangságba  venni  —  Hajdúság 
—  A  gazdátlan,  kóbor  jószág  bi- 
tangságba esik,  b.  kerül ;  ha  be- 
hajtják a  községházára :  bitang- 
ságban fogott  (gazdátlan  állat). 
Nyr.  27:87. 

Bogároztatni  —  T.  S.  —  a 
marhát  a  réteken,  azaz :  legel- 
tetni ;  képletesen. 

Bőrök  — Nyr.  38:263.  —   Egy 

pár  ne  gyed  fű  tinó  bőr.  Egy  pár 
harmadfű  tinó  bőr.  Harmadfű 
üszü  bőrt  hármat  egy  párban 
számlálván  párban.  Harmadfű 
csikó  bőr.  Rugot{t)  csikó  bőr.  Dög 


Busa  245 


birke  kosnak  .  .  .  bőre.  Egy  dög 
magyar  juh  kosnak  .  .  .  bőre.  Ma- 
gyar juh  toklónak  a  bőre.  Birka 
toklónak  a  bőre.  „Az  1794-dik 
Esztendőben  Böjt  más  Havának 
hetedik,  és  több  következendő 
napjaiban  tartatott  Tekéntetes  Ne- 
mes Bács  Vármegyének  Köz- 
Gyülésében  fel  Olvastatott  és  hely- 
ben hagyatott  Mester-Emberek 
kézi  Munkai  bérének,  és  némú 
nemű  hozzátartozó  Materialék 
árának  meghatározására  rendel- 
tetett Deputationak  Munkája". 
Eredetije  a  Bács-Bodrogvárme- 
gyei  Történelmi  Társulat  irat- 
tárában. 

Busa  —  kövér,  köpczös,  nagy- 
fejú. 

*Csikerósz  —  Göcsej,  Mtsz.  I. 
312.  —  böngészve,  csipegetve, 
szálalva,  gyér  növényzetű  ugaron 
v.  parlagon  legel  a  jószág. 

*Csipe  —  1737  Debreczen  — 
csipő  helyett.  Z.  L. 

« Csípős  —  Heves  m.,  Mtsz.  I. 
328.  —  sovány,  kiálló  csípőjű 
(állat). 

•  Csukerész  —  Székelyi".,  Mtsz. 
I.  312.  —  csikerész :  böngészve, 
csipegetve  legel  stb. 

Czablatni  —  Erdővidék  —  ti- 
lalmasba járni.  Talán  a  zabióX 
ered :  zabba  járni,  zablatni.  Be- 
nedek Elek.  N>T.  9:41. 

Cziopor  —  Erd.  Erczhegység, 
móczok  —  csoport.  Un  cíopor  de 
oi  =  egy  csoport  juh.  Un  cíopor 
de   porci  =  egy   csoport    disznó. 


Elé  adni 

Szarvasmarhára  cíurdá  =  csorda 
vonatkozik.  Nyr.  34 :  150. 

« Dalin  —  Bszsz.  —  simarius 
(jelentése  ismeretlen;  summarius, 
a  régi  sagmariusból  átalakult  szó 
teherhordó  állatot  jelent.  Fn.). 

Deg  —  Oklsz.  —  1.  Dög.  A  deg 
czigányforma. 

Dög  -^  Oklsz.  —  1240  mint 
személynév:  „Demutur  De^r*. 

*  Dögbőr — általánosan  napjain- 
kig is  —  az  elhullott  állatról  le- 
nyúzott bőr,  melyet  a  pásztor  a 
gazdának  felmutatni  tartozott.  A 
levágott  fül,  orr,  bélyeg  felmu- 
tatása nem  igazolta  a  pásztort. 

*  Döggel  számolni  —  Kecske- 
mét, 1821.  —  így  számolni  tilos 
volt.  Ha  a  marha  elhullott,  bőré- 
ben kellett  hagyni,  míg  hatósági 
megbízott,  ill.  a  tulajdonos  nem 
látta. 

*Dzégér  —  Kiskunhalas  —  a 
zsiger :  máj,  tüdő,  szív,  gége. 

*Egy  bot  —  1791.  Segesvár 
város  — alatt :  „unter  einem  Stáb", 
annyi  mint  egy  pásztor  alatt. 

Elakaszt  —  Perkáta,  Nyr.  2 : 
519.,  nem  perkátai,  Nyr.  10  :  189., 
1.  még  Nyr.  16 :  10.  —  terel  erő- 
szakosan és  rossz  szándékkal. 
„Nem  akasztottam  el  senki  gu- 
lyáját". 

*Elállani  —  1672.  Győr  —  a 
marha  mellől  =  kilépni  a  társ- 
üzletből. 

*Elé  adni  —  általánosan  —  a 
jószágot  a  pásztor  elé,  hogy  foly- 
ton szemmel  tarthassa. 


Elébe  adni 


246 


Falka 


*  Elébe  adni  —  általánosan  — 
a  pásztornak,  a  jószágot  =  rá- 
bízni, mert  a  jó  pásztor  a  jószág 
után  jár,  szeme  előtt  tartja. 

f*  Eleibe  —  általánosan  —  a 
pásztor  eleibe  adni  a  jószágot, 
hoLgy  szeme  előtt  tartsa. 

*  Ellegel  —  Hortobágy  —  ha 
a  jószág  mozogva  legel. 

*  Elterül  —  Hortobágy  —  ha 
a  jószág  téres  helyen  eloszolva 
legel. 

*Eltilalmaztatiii  —  1792.  Bi- 
har —  kitiltani,  eltiltani  valami 
legelőtől,  erdőtől. 

*  Eltudni  —  1739.    Kecskemét 

—  valakit    valaki    mellől    vagy 
valakik  közül,  módjával   kizárni. 

Eme  —  femina,  femella,  animál, 
femineum,  vei  mater,  nutrix.  S.  I. 
Kr.  I.  124.  Lásd  ebbe  a  régi 
szócsaládba  tartozó :  emik,  emli, 
emlő  stb.  szókat. 

*Emes  —  1.  Mammata.  2.  Ál- 
mos anyjának  tulajdonneve.  íJwesíí 
(Anonymusiml  Cap.  3.)  Kr.  I.  124. 

*Emik  — lactat',  szopik,  szopja. 
Emii :  lactat.  (Pesthy)  ^=  szoptat. 
Emle  :  Ubera.  „Boldogok  a  méhek, 
melyek  nem  szültek  és  az  emlék, 
melyek,  melyek  nem  emlettenek." 
Pázm.  Kr.  I.  124.  =  emlők,  me- 
lyek nem  szoptattanak.  L.  Emlő. 

*Emlő  —  Ver.  43.  —  Habena, 
Olasz  :  Redine,  Német :  der  Zugi, 
Dalmát :  *  Vzdenicza.  Tévedés,  mert 
nem  emlő,  hanem  gyeplő.  —  *  Emlő 

—  Com.    Jan.    —    mamilla.    (= 
onilw) :  mamilla.  Schl.  37G. 


«Emő  —  lactens,  sugens  = 
szopó.  Csöcs-emő :  infans  lactens : 
Csöcs-szopó.  Kr.  I.  124. 

*  Esett  —  Alföld-szerte  —  ál- 
latról, ha  megdöglik  ;  esett  birka, 
esett  disznó  stb.  Elfogyasztották. 

Esett  állatok  húsa  —  Pfzew. 
Mong.  p.  48.  A  Lámák  (mongol) 
nem  eszik  a  ló-  és  tevehúst,  de 
sem  ők,  sem  földieik  nem  vetik 
meg  az  esett  állatok  húsát,  külö- 
nösen ha  az  állatok  kissé  kövé- 
rek. *Akárcsak  a  karczagi  szike- 
ken. 

Ésszecsukorít  —  Csíkszentdo- 
mokos —  marhát  egy  csomóban 
hajt.  Nyr.  32  :  325. 

Étkés  —  Beret  —  egészséges, 
jógyomrú,  jól  emésztő  pL  tehén, 
sertés  stb.  Nyr.  2  :  475. 

Fajt  —  Veszprém  —  állatra, 
növényre  mondják:  jó  fajt,  rossz 
fajt  =  jófajú,  rosszfajú.  Fajta  ér- 
telemben. Nyr.  25  :  474. 

Falka  —  Oklsz.  —  frustum, 
portio  stb.,  pásztoroknál  rendesen 
egy  gazdának  kisebb  számú  jó- 
szága. —  Falka  —  Vas  m.  — 
frustum,  darab,  rész.  „A  búzám- 
nak égy  fókaját  eladom".  Nyr. 
21  :  28.  —  Falka  —  Lz.  —  tömeg, 
általános  értelemben.  Falkapénz, 
falkagúnya.  —  Falka  —  Kom- 
játhy Pál  „Szent  Pál  levelei" 
1532  —  „Arabyaba  es  Damas- 
comba  egy  falkayg  predicallotta 
az  Chrystosth"  p.  248.  tehát  egy 
falkáig  =  egy  darabig.  A  MNySz. 
szerint  falka  ==  pars  temporis, 
aliquod   tempus,    eine   zeit  láng. 


Far _247 

Vö.  német  ein  hischen.  Jelenté- 
sében megváltozott  szó.  Nyr. 
18  :  449. 


*Par 


kk. 


Podex. 


Pékes-penez  —  1240  —  IV. 
Béla:  „statuimus  quod  ydem  po- 
puli  nec  descensiim  comiti,  nec 
liberos  denarios,  nec  bovem,  nec 
fekespenez  soluant".   Nyr.  7  :  415. 

*  Felfogni  —  T.  S.  Kecskemét 
1701  —  „a  telelőt  felfogta,  meg- 
építette s  csinálta,  szántotta,  törte, 
telekesítette". 

*  Felhajtani  —  általánosan  — 
a  marháról,  legelőre,  erdőbe,  vá- 
sárra stb. 

*  Felolvasás  —  Kecskemét  — 
a  jószágot  felolvasni  =  megszám- 
lálni, ellenőrzés  értelmében. 

*  Felszabadulni  —  általánosan 
—  pásztornyelven:  a  tilalom  alól. 

Fóka  —  Répczemellék,  Sopron 
m.  —  falka,  egy  rész  : 

Gabona  egy  fókája, 
Csibék  egy  fókája. 

Nyr.  2  :  518. 

Foltba  verni    —    T.  S.    —  az 

eladó  marhát  elhajtás  végett  össze- 
terelni. 

Fölkelő  marha  —  Oklsz.  — 
1604  Az  zalagos  Embernek  ha 
feolkeleo  záloga  uagion,  azt  hoz- 
zak el ;  ha  nincz  feolkeleo  záloga 
peczetelliek  ki  hazából,  mind  ad- 
digh  az  migh  veget  eri  dolgának. 
Azután  megh  nem  ualtliatia  azon 
beczwn,  hanem  eoreokben  eoue 
lezen  akar  eoreokseg  akar  fel- 
keleo    Marha.    M.  Jogt.  Emi.    35. 


Ganajoz 

37.  A  régiségben  a  drágaság 
kincs  =  marha;  ettől  különbözteti 
meg  a  felkelő  jelző  a  jószágot. 

*  Föltekinteni  —  Szeged  —  a 
jószágot,  új  nyelven:  szemlét  tar- 
tani, számba  venni. 

Fölválasztás  —  Kiskunfélegy- 
háza jzők.  1781—1801.  „Moldvay 
Kanczák  föl  választása." 

SFüjel  —  Vas  m.,  Mtsz.  I.  659. 
—  füvei:  legel. 

*Fűköröm  —  Lengyeltóti  — 
a  kisköröm,  a  mely  csak  a  füvet 
éri. 

*Fültő —  a  koponya  fülmögötti 
része.  Kondásoknál  a  disznót  a 
kondásbaltával  úgy  kellett  „fül- 
tövön  sújtani",  hogy  holtan  ro- 
gyott össze. 

Fül-vásár  —  Székelyf ,  Mtsz. 
I.  653.  =  fülsár. 

*  Füvei  —  Kiskunság;  Ónod, 
Borsod  m.;  Bodrogköz,  Szolnok- 
doboka m.;  Székelyföld;  Vas  m., 
Mtsz.  I.  659.  —  legel. 

Füvelni  =  legelni. 

Gamba  —  ajak,  alsó  ajak,  kü- 
lönösen a  duzzadt.  Palóczság ; 
Rimaszombat,  Rozsnyó;  Bars  és 
Hont  m.,  Mtsz.  I.  673.  *Sült  tót. 

*  Ganaj  —  Ver.  36.  —  Fimus. 
Német:  Mist.  Dalmát:  Gnoy. 

Ganajoz  —  Oklsz.  —  1588.  Az 
káposztás  kerthet  kertelik,  ganez- 
zak,  be  wltetik.  1712  körül.  Az 
oltoványokat  hasonlóképen  irto- 
gassák  s  tövét  kapálják,  s  gana- 
jozzák,    hogy    a   kert    tisztuljon. 


Ganajoztatás 


248 


Kárban  kapni 


kövérebb  füvet  teremjen.  M.  Gazd. 
tört.  Sz.  VII.  416. 

Ganajoztatás  —  Oklsz.  —  1636. 
A  szántóföldek  ganaj oztatását  vagy 
egyik,  vagy  másik  földeken  min- 
den esztendőben  continuálja.  M. 
Gazd.  tört.  Sz.  I.  271. 

Gémpénz  —  T.  S.  XVI— XVII. 
század  —  ezt  a  tőzsérek  fizették 
marháik  itatása  után,  a  gémes- 
kutak  használatáért. 

Gerdsa  —  Kóvár  vid.,  Ipoly- 
völgye,  Mtsz.  I.  689.  —  gerincz. 

Gerhas  —  Mátyusföld — sovány. 
Nyr:  20 :  324.  *  Görhes  formában  is. 

Gyalogszer  —  XVI.  sz.  —  így 
szolgál  a  marhátlan  ember.  Vö. 
Marhátlan. 

Gyuha  —  (átv.  ért.)  gyomor, 
begy.  Tele  már  a  gyuhám  (=  gyom- 
rom). Kr.  I.  208.  *  Nyilván  egy  a 
Joh-ha\. 

Hajla  —  Csík  m.  —  sugár- 
növésü,  pálczavastagságú,  leg- 
gyakrabban mogyoró-  v.füzvessző, 
melylyel  abroncsozni  s  néha  mar- 
hát is  hajtani  szoktak.  Nyr.  7  :  139. 

í  Hajszolni  —  Szilágyság  — 
kergetni.  „Ne  hajszold  a  jószágot." 

*  Hajtani  —  Karczag  —  kinek 
jószágát  legelteted  helyett:  Kinek 
hajtól. 

*Horpasz  —  általánosan  —  a 
csípő  előtti  tájék. 

Hujjogatni  —  T.  S.  —  a  jó- 
szágot szóval  terelni. 

Hunyal  =  honalja.  Moldvai 
csángók.  Nyr.  31  :  87. 


^In  —  ér;  Moldvai  csángók. 
Nyr.  31  :  84. 

Jámbor  —  Kába  vidékén  — 
a.  m.  együgyű,  bárgyú  ember. 
Nyr.  25:426.*Szelíd,  jó,  az  állatról. 

Járatni  —  T.  S.  —  a  jószágot 
csordán,  gulyán. 

Jargaló  pénz  —  Oklsz.  —  1578. 
Unumhominemcaptinassent  super 
quem  florenos  12  accipere  pro 
mulcta  uulgo  jargálo  pynzth  uult. 

*  Járni  —  a  régiségben  [sokszo- 
rosan —   a  legelőt  =  legeltetni. 

Jártast  —  Csikszentdomokos  — 
lépésben   haladni.   Nyr.  32  :  326. 

*  Jártatni  —  1715.  Feselnek 
falu  —  a  szolgát  a  marha  után; 
legeltetni.  —  Jártatni  —  XVI. 
század,  1635.  —  egy  adott  területet 
nyájjal  legeltetni.  L.  Szabadítás. 

Jovlt  —  Kóvár  vidék,  Ipoly- 
völgy  —  javít.  Allatokra  vonat- 
kozólag :  hizlal.  Nyr.  16  :  476. 

«Kalobálni  —  lovas  katonáknál 
kotiskákkal  vmi  darab  deszkán 
jelt  verni,  abrakolási  jelt  adni. 
Bodrogköz.  Tsz.  187. 

Kárban  kapni  —  1613—1696. 
„Az  kerülők,  vagy  egyéb  rendbeli 
emberek  is,  kik  kárban  kapják  a 
marliákat,  tehát  pünkösdig  min- 
den baromtúl  nappal  egy  pénz, 
éjjel  2  pénz,  pünkösd  után  penig 
mindaddig,  míg  az  tarló  és  rét 
fel  nem  szabadulnak,  az  bíró  és 
község  akaratjábul  nappal  2  pénz, 
éjjel  is  2  pénz.  M.  Gazd.  tört. 
Sz.  VII.  411. 


Kéz  alá 


249 


Madárhüsú 


*Kéz  alá  —  sokszorosan  a  ré- 
giségben —  marhát  stb.  a  pász- 
tor keze  alá  adni,  rábízni. 

♦Kiállítás  —  Kecskemét  1821 

—  összeállítás  helyett ;  t.  i.  mé- 
nesek, gulyák  összeállítása.  A  ki- 
állított egységek  csak  akkor  kezd- 
hették meg  a  legeltetést,  mikor 
a  száj  pénz  le  volt  fizetve. 

*Kicsapni  —  1719.  Krasznam., 
de  általánosan  is  —  a  jószágot 
minden  felügyelet  nélkül  legelőre 
bocsátani. 

*Kifiggő  —  1748.  Karatna  köz- 
ség —  kirúgó,  kijáró  jószág,  mely 
a  falu  kerítésén  kívül  jár. 

*  Kihajtani  —  általánosan  — 
a  jószágot  a  legelőre. 

*  Kihaladott  —  1825.Tordam. 

—  a  marha,  a  mely  a  telelést 
elvégezte,  abból  „kihaladott". 

*  Kipányvázni  —  általánosan  — 
az  állatot  hosszabb-rövidebb  kö- 
télnél fogva  czövekhez  erősíteni, 
hogy  a  területet,  a  kötél  hosszá- 
hoz képest,  körben  legelhesse. 


*KÍ8  fw  —  Schl.  sz.  j. 
fő,  fonti culum. 


kis 


Kiszakasztás  —  sok  helyen  — 
lábasjószág,  különösen  marha- 
lopás; kiszakasztás,  a  gulyából 
elrabolni. 

*Kitárlani  —  1748.  Korotna 
község  —  a  kaput  kinyitni  =  ki- 
tárni. 

*  Kiverni  —  1729.  Esztergom  v. 
—  a  jószágot  a  legelőre  =  ki- 
hajtani. 


•Kodozni  —  erre-arra  eledelt 
keresni.  „Eme  puszta  sovány  he- 
lyen kodoztak  szegény  lovaink  — 
nem  kaptak  füvet",  =  a  marhá- 
nak étel  nélkül  lenni.  Székelyf. 
Tsz.  209.  Kodoz :  ennivalót  keres- 
gél.  Kodozik :    éhezik  :   Székelyf. 

*Kurtafalka  —  Kecskemét^ 
1721.  —  a  birtokosok  kötelesek 
voltak  jószágaikat  a  fennálló  négy 
gulyához,  ill.  méneshez  adni  s  így 
tilos  volt,  hogy  saját  jószágukból 
falkát  alakítva,  ezt  külön  legel- 
tessék :  ezek  voltak  a  tiltott  kurta- 
falkák. 

*Kűdök  —  Lengyeltóti  —  a 
köldök. 

*Líábasjószág  —  országszerte 
—  a  szárnyassal  szemben  ú,  m. 
szarvasmarha,  juh,  sertés.  A  ló 
különálló  kivétel.  Tompa  ismer 
lábas-  és  fejősjószágot.  Nyr.  20 :  271. 

*Lappangtatni  —  T.  S.,  Kecs- 
kemét —  a  jószágot;  tilos  módon 
rejtegetni. 

Látó  —  a  régiségben  —  az  a 
hatósági  megbízott,  a  ki  a  marha- 
kereskedést  ellenőrizte.  L.  Látó- 
pénz. 

Látópénz  —  T.  S.  XVI.— XVE. 

sz.  —  a  tőzsérek  a  vizsgálónak, 
látónak  fizették.  L.  Látó. 

*  Legel  —  Tiszamente  —  a 
köd  a  réten,  kaszálón,  mezőn,  de 
a  vizén  is,  mikor  vékony  réteg- 
ben mintegy  odatapad  s  csak  las- 
san száll  tova. 

Madárhúsú  —  Csúza,  Baranya 
m.  —  sovány.  Nyr.  18 :  286. 


Makkolás  250 


Makkolás  —  Kiskunfélegyháza 
jzők.  1781—1801.  —  a  sertés 
makkal  való  hizlalása. 

Maxha  —  Komjáthy  Benedek, 
1532.  —  vagyon,  jószág.  Nyr. 
18 : 495. 

Marhaindítás  —  XVII.  század 
a  legelőkről  a  vásárra. 

Marhajáró  föld  —  Oklsz.  — 
1701 :  ohatot  marhajáró  földnek 
kell  hagyni.  M.  Gazd.  tört.  Sz.  IX. 
9.  Ohat,  a  debreczeni  határ  része. 

Marhátlan  —  Oklsz.  —  1670 : 
Az  debreczeni  ember,  ha  őrni 
akar,  idején  szert  fogjon,  szénát 
vigyen  s  hét  számra  őrjön,  hogy 
sem  az  vidéki  örlős,  sem  az  itt 
való  marhátalan  ember  meg  ne 
fogyatkozzék.  Debreczen,  NyK. 
26  :  843.  1711.  Az  mely  rétek  vágy- 
nak azokban  a  marhátlan  emberek 
tartoznak  délig  kaszálni,  a  mar- 
hás  emberek  behordani.  Szuhay  : 
Az  egyházlátogatás  167. 

Marhátlanság  —  Oklsz.  — 
1683 :  Barma  nincsen  csak  gya- 
log szerben  szolgál  a  marhátlan- 
ság miatt. 

Márka  iránti  rend  —  Kiskun- 
félegyháza jzők.  1781—1801.  — 
Csordákra  és  Csürhés  eleibe  tar- 
tozandó Márkák  iránti  rend  (*  ta- 
lán Marhák?). 

Megcsapni  a  jószágot  —  Kis- 
kunhalas—  visszafordítani,  vissza- 
terelni. Nyr.  19 :  335. 

Megesztringol  —  l^óvár  vidék, 
Ipoly  völgy  —  jól  elver.  A  Bala- 
ton és  Pápa  vidékén  megesztren- 
gálni:    kordán    tartani,    megker- 


Nyotnaszt 

getni.  Nyr.  16:526.  *Az  esztren- 
gáról,  mert  az  korlátot  szab  a 
belé  zárt  jószágnak. 

Megfordít  —  Oklsz.  —  1721 : 
Hahogy  valaki  valami  marhát  jó- 
szágában tapasztal,  le  ne  légyen 
szabad  vágni  avagy  lúni,  hanem 
az  biró  házához  tartozik  hajtani, 
az  biró  pedig  tartozik  kárát  meg- 
fordétani.  M.  Gazd.  tört.  Sz. 
VII.  128. 

*Megfordítás  —  1812.  Erdélyi 
törvény  —  megtérítés  értelmében. 

Mégkesül  —  Csúza,  Baranya 
m.  —  megfakul,  kopik.  Nyr. 
18 :  286. 

*  Megnyúzni    —    Ver.    27.   — 

deglubere. 

Megócsódik  —  1.  Ócsódik. 

Megunszolás  —  1.  Unszolás, 
Asztalpénz. 

*Megvilágtalanodni  —  T.  S., 
Kecskemét  —  a  jószágról  =  el- 
veszni. 

Murdalló  —  Balaton  —  állat- 
hús; állathulla.  Nyr.  31:51. 

Nyáj  —  Pf  zew.  Mong.  p.  50.  — 
A  nyájak  szabadon,  minden  fel- 
ügyelet nélkül  járnak  s  az  itató- 
nál  találkoznak.  *A  szilaj  pász- 
torkodás idejében  nálunk  is  így 
volt. 

*  Nyílcsülök  —  Lengyeltóti  — 
csúd,  a  hátulsó  lábcsont,  a  me- 
lyen a  tőrök  van,  ennek  neve  nyílik. 

Nyomaszt  —  Balaton,  Tud. 
Gyűjt.  1839.  —  hajszolt  állatot 
elfog.  Nyr.  34:532. 


Ócsódik 

Ócsódik  —  T.  S.  —  olcsóvá 
lesz  a  marha. 

♦  Ocsu  —  1.  Ucsó. 

Ököradó  —  A  székely  „alkot- 
mány" a  hadviselés  kötelezettsé- 
gén és  a  királynak  némely  ese- 
tekben kiszolgáltatott  ököradón 
kivül,  minden  más  adófizetéstől 
mentesíté  a  székelyt.  Orbán  Ba- 
lázs után  Malonyay  2  :  25. 

*Őrzető  —  Kecskemét  —  a 
jószág  őrzetőben  í^^an  =  őrizet 
alatt  áll. 

*  Összeverni —  1816.  Hajdúság, 
de  másutt  is  —  a  jószágot  a 
legelőn  t.  i.  több  birtokosét  egybe- 
foglalni. 

Pánk  —  pók.  Moldvai  csángók. 
Nyr.  31:87. 

•  Poklája,  burok  v.  bürök  — 
Székelyf.,  Tsz.  302.  ~  burok, 
(secundaé) ;  Bihar  megyében  bürög. 

Pokolszökés  —  Szatmár  m.  — 
mérges  kelés.  Nyr.  25  :  383. 

*Poszka  —  Kaposvár  —  hit- 
vány emberről  és  állatról. 

Rédia  —  Nagykálló  —  marha- 
levél. Nyr.  12 :  430. 

Bémonda  —  Gyönk,  Tolna  m. 
—  komisz.  Nyr.  25:288.  *A  lo- 
vaknál a  még  tanulatlan  ló ;  a 
franczia  remonteriól  ered,  a  lova- 
sítás  viszonylatában :  „remonter 
un  régiment"  =  egy  ezredet  ló- 
val ellátni. 

Rémunda  —  Mátynsföld  — 
rendetlen,  átvitt  értelemben.  L. 
Remonda.  Nyr.  20:328. 


251 


Szénafű 


*  Sereg  —  Ver.  5.  —  Agmen. 
*Allatsereg  értelmében  is.  *Ca- 
terva.  Ver.  17.,  német:  Schar. 

*  Szabadítani  —  X\II.  század 
1635.  —  így:  „az  úr  szabadította 
őket  a  tilalmasra"  és  .,a  tilalmas 
jártatásra  nem  szabadított". 

*  Szabadítás  —  a  régiségben  is 

—  tilalom  alól  feloldani. 

*  Szájpénz  —  Kecskemét  ere- 
dettől fogva,  felemlítve  1773., 
1821.  —  a  legelőre  kiadott  min- 
den egyes  jószág  után  járó  ille- 
téknek neve  „szájpénz"  volt.  így 
rótták  ki  a  bitangoláson  kapott 
jószág  után  is  a  bírságot. 

Szakaszt  —  Oklsz.  —  Partior, 
divido  1715.  Erdeit  ne  usurpál- 
hassák,  mint  az  előtt  volt,  ezután 
is  úgy  legyen.  Szakasszanak  nékiek 
szántó-  és  kaszálóföldet  s  ma- 
gunk marháinak  is  szakasszanak. 
M.  Gazd.  tört.  Sz.  IX.  26. 

*  Számosjószág    —    Debreczen 

—  az,  a  mely  a  legelőre  be  van 
írva,  így  számot  teszen,  mert 
számot  kapott  a  lajstromban. 

Szárazallya  —  Mátravidék  — 
alom.  Nyr.  22:384. 

*Szél  alá  — Karczag —  menni 
=  széllel  menni. 

*Szél  ellen  legelni  —  Kiskun- 
halas —  a  jószág  legelve  szél  el- 
len halad,  fontos  akkor,  a  mikor 
keresni  kell. 

Szénaabrak  —  Kiskunfélegy- 
háza, jzők.,  1781—1801. 

Szénafű  —  Oklsz.  —  Foenum. 
1349  óta.  Erdélyben  fűtermő  ha- 
tárrész. 


Széna-portio 


252 


Tutuska 


Széna-portio  —  Kiskunfélegy- 
háza jzők.,  1781—1801  —  a  most- 
kori  „adag". 

« Szopni  —  Ver.  53.  —  lactere. 

'Szoptatni  —  Ver.  53.  — 
lactare. 

*  Szőrén-szálán  elveszett  — 
Pápa  vid.,  Tsz.  352.  —  hirtelen 
és  teljesen  eltűnt,  a  marháról 
véve. 

*  Szügy  —  kk.  —  a  két  első 
láb  köze,  pectus  equi. 

Szülés  —  Hidas  és  Tornyos- 
németi, Abaujtorna  m.,  Nyr.  31 : 
351. ;  szüllés.  Rimaszombat,  Nyr. 
17  :  374. ;  szülessig —  Répczeszent- 
györgy.  Vas  m.,  Nyr.  18  :  575. ; 
takarmány  a  marha  számára. 

*  Takarmány  —  Balatonmell., 
Tsz.  355.  —  marhák  számára 
télire  eltett  táplálék.  Ma  már 
országosan  használt  szó. 

Telek  —  Ada,  Bács  m.  — 
trágya,  ganaj,  ha  rakásba  van 
gyűjtve,  másképpen  határ  is. 
Nyr.  27:413. 

*Teleltetés  —  1838.,  Mára- 
maros,  de  egyebütt  is  —  a  jó- 
szágnak télen  át  való  tartása;  e 
czélra  idegen  jószágot  is  vállal- 
tak: telelőre  befogadták.  —  Te- 
leltetés  -^  T.  S.,  Kecskemét, 
1596.  —  egy  télen  át  való  tartás. 

*  Tenyészet — T.  S.,  Kecskemét, 
1701.  —  a  mai  szaporulat  helyett. 

*Teritöni  —  Szeged  —  a  jó- 
szágot szétoszlatni,  hogy  az  egyest 
meg  lehessen  nézni. 

Tétovázó  vas  —  Békés  — 
fogószerü   készülék,    a    melylyel 


az  állatok  fülét  színes  jegy  gyei 
látják  el.  A  jegyek  pontokból 
vannak  csoportosítva,  a  pontokat 
tűk  szúrják  be,  a  mely  tűk  fes- 
tékbe vannak  mártva.  Valóságos 
„tátovázás".  Behozta  gr.  Wenck- 
heim  Frigyes. 

Tilajgat  —  Kunság  —  a  ti- 
losba szabadult  jószágot  szép 
csendesen  visszahajtja  az  istál- 
lóba. Nyr.  14 :  526. 

Tilalomszegés  —  Oklsz.  — 
1581 :  Minden  esztendőben  a  hütös 
bírák  a  falut  megfeleltessék,  a 
falu  is  ahoz  embert  válaszszon 
és  valamint  a  falu  megfelel,  írva 
legyen  és  úgy  bűntessenek  min- 
deneket; valami  barmot  pedig 
kijelelnek  tilalom  szegesre,  annak 
birsága  12  dénár.  Székely,  Oki. 
V.  127. 

íTincselni  —  Székelyf.  —  hiz- 
lalni. Tincsödni,  Székelyf.,  hízni. 
Tsz.  364.  Ezt  a  szót  nem  hallot- 
tam;  talán  Csíkból  való. 


*  Tiporni  —  országosan  —  a 
jószág  tiporja  a  lábával  a  füvet, 
földet. 

STörek  —  Székelyf.,  Szilágy 
m.  —  a  gabonának  apróra  töre- 
dezett szalmája  (ilyet  szoktak 
éjjelre  a  marháknak  alomul  yetni). 
Tsz.  369.  —  Törek  —  Oklsz.  — 
spicarum  et  straminumfragmenta. 
1524  :  Georgius  Tewrek,  Michaelis 
tewrek.  1594 :  Theorek  vagyon  egy 
rakassál. 

S Tutuska  —  Barkó  szó  — 
apróbb  ganéjrakás  a  mezőn.  Tsz. 
371. 


Ucsó  253 


SUcsó  —  Székelyi.  —  gabona- 
alja, nyomtatáskor  a  szemetes 
huUadéka.  Vö.  Ucsu,  Ocsú.  Tsz.  373. 

íUcsu  —  1.  Ucsó. 

Unszolás  —  T.  S.,  XVI— XVII. 
sz.  —  megsürgetés.  L.  Asztalpénz. 

iVehem  —  Murm.  1533.  — 
pullus. 

♦Vékonya  —  Edvi  Illés  Pál  — 
1.  Horpasz. 

*  Verdik  —  Szilágyság  —  ved- 
lik;  szőrről  és  tollról  is. 

*  Verni  —  Alföld  —  a  jószágról 
általában:  kihajtani,  elválasztani, 
pl.  a  legelőre  kiverni  „az  anya- 
barmokbatinókat verni",  az  ökör- 
csordákat  szétverni  =  feloszlatni 
stb. 

Visszaindit  —  Oklsz.  —  1717. 
Midőn  Estvére  még  a  nap  fent 
volt,  itattni  hajtotta  volna  a  fatens 
szolgája,  és  Eöcse  az  ökröket,  a 
vizrül  visszaindítván  az  Istaló  felé 
semmiképpen  be  nem  hajthatták 
sokáig.  Borsod  m.  jegyzők. 

*  Zűrzavar —  Kecskemét,  1760. 
szabályzat  —  tétovázás  nélkül 
eleget  tenni. 

Szín. 

Állatok  színe  —  Szeged  — 
fehér,  fekete,  sárga,  szürke,  pej, 
deres,  vasderes,  almáspej,  almás- 
szürke, tarka,  kesej,  vörös  (tehén, 
kutya)  lóra  ezt  nem  haUotta, 
pedig  „vörös  kutya,  vörös  ló,  vörös 
embör  egy  se  jó"  közmondásban 
megvan ;  tarka  tehenet  svájczer- 
nek   mondják.    Borzsderes,    mely 


Homályszin 

nyugati  marhafajt  jelent;  e  vidé- 
ken a  nép  nem  használja.  Tö- 
mörkényi István,  Nyr.  32  :  295. 

Ciecergalamb  —  Eger,  Tud. 
Gyújt.  1838.  —  háta  hosszában 
fehér,  többi  része  vörhenyeges  v. 
fekete.  Nyr.  35  :  43. 

Csókaszem  —  Székelység  — 
világoskék  szem.  Nyr.  28  :  94. 

Fecske-hasú  —  Barkóság  — 
fehérhasú  fekete  állat.  Nyr.  32 :  521. 

Fehér  —  Englb.  —  az  albino- 
szerú  és  a  kékes.  Az  albinosze- 
rúnél  a  szőr  gyérebb,  festőanyag- 
nélküli, a  bőr  halovány  rózsaszínű, 
a  körmök  világosak,  a  farkbojt 
fehér,  a  szarv  töve  sárga.  A  ké- 
kesnél a  szőr  festőanyaga  kékes, 
a  bőr  szürkés,  a  köröm  szürkés- 
fekete, a  szarvtő  szürkés,  a  szarv 
hegye,  orrtükre,  szempilla  fekete. 
Ha  a  kékes  marhának  orrtükre 
világos,  szeme,  szőre,  pérája  vi- 
lágos, a  szarvak  sárgásak,  akkor 
nevük :  kesely. 

Galambszinek  —  Szeged  — 
fakó,  fehér,  fekete,  kék,  májas, 
rozsdás  v.  rezsdás,  sárga,  pöttyös, 
vörös.  Nyr.  32  :  295.  L.  Ciccer. 

Gengeszin  —  Losoncz  vidék  — 
rózsaszín.  Nyr.  30  :  301. 

Gyilán  —  Csík  m.  —  ölyves 
állat,  olyan  t.  i.,  melynek  nyaka 
más  színú,  mint  testének  egyéb 
része.  Nyr.  7  :  139. 

Homályszin  —  Kecskemét  — 
fehéres  barna,  bizonytalan.  Nyr. 
19 :  46. 


Iromba 


Iromba  —  a.  m.  tarka.  Iromba- 
tyúk,  (Szabó  Dávid  1792.)  olyan 
színű,  mint  a  petymeg.  Iromba, 
Sándor  I.  1808.  =  maculosus, 
striatus  stb.  Népnyelven  a.  m.  tar- 
kás,  babos,  pettyegetett  kender- 
magos (tyúk,  csirke,  kakas) ;  tarka 
szőrújbarnacsíkos  szürke  (macska). 
Nyr.  35  :  114.  —  Iromba  —  Lexi- 
con  Budense  p.  508.  —  kender- 
magos :  maculosus,  sparsus,  va- 
rius ;  gefleckt,  gesprenkelt.  M. 
elem  az  oláhban.  Alexics  Gy.  Nyr. 
17 :  371  —  Iromba  —  Kisújszál- 
lás —  barna  csíkosszürke.  I. 
macska :  barna  csíkkal  sávolt, 
szürke  macska.  Nyr.  20 :  191. 
Patóháza,  Szatmár  m.,  habos  vad- 
galambszínű csirke.  Nyr.  19 :  334., 
Besnyőd,  Szabolcs  m.,  szürkés 
színű  fekete  sávokkal  vegyítve 
pl.  iromba  macska.  Nyr.  12  :  48. 
Nagykunság,  tarka  szőrű  macska. 
Nyr.  16:286. 

Kesely  —  vö.  Fehér. 

Keselyédik  —  Kapnik  —  meg- 
fakul,   színe    kopik.   Nyr.  2  :  235. 

Kokasszín  —  Komárom  m. 
tatai  járás  —  kendermagos,  sárga, 
gyöngyös.  Nyr.  32  :  294. 

Roska  —  Háromszék  m.  — 
pirosszőrű  állat.  Oláh  elem  a  m. 
nyelvben.  Nyr.  23  :  488. 

Sárga  vei  ordas  —  Kolozsv. 
glossz.  1877.  —  flavens  vei  flavus 
I,.  Nyr.  36:368. 

Savószem  —  Székelység  — 
fejérre  elvékonyuló  világos  szem. 
Nyr.  28:94. 


254 Bőg 

Sikári  szőrű  állat  —  Halas  — 
a  melynek  nem  bodor  a  szőre, 
hanem  egyenes,  mint  a  sikárfú. 
Sikari,  uo.  sovány,  szikár.  Nyr. 
23  :  239. 

Szamár-színek  —  Marosvásár- 
hely —  fekete,  szürke,  egérszőrú. 
Nyr.  32:295. 

Szurmos  —  néhol  —  a  magyar 
bika  szemetáj  a,  nyaka  és  szügye 
=  kormos. 

Szűr-lúd  —  Fülek,  Karancs 
vid.  —  hamvas,  szürke.  Nyr.  22 :  95. 

Tyúkszínek  —  Gyöngyös  — 
fehér,  fekete,  kendérmagos,  ham- 
vas, sárga,  pettyes.  Nyr.  32  :  294. 

—  Tyúkszínek  Zovány,    —  Sz.- 
Nagyfalu,  Ipp,  Kémer,  Szilágy  m. 

—  kendermagos,   fehér,    fekete. 
Nyr.  32:295. 

Hangok. 

Beéget  —  Nagy  Istv.  Mart. 
Cöron.  Kr.  —  béget,  borjú,  bárány. 

Bég  —  Heltai  Mes.  M. 

Béget  —  PPBod.,  Nyt.  —  bá- 
rány, juh,  Csongrád,  a  juh  = 
bürge  ==  birka. 

Bekeg  —  BMsz.  —  mekeg, 
kecskéről.  Km.  Dug.,  Kr.,  a  juh. 

Berreg  —  BMsz.  —  kutya, 
farkas.  SCsíkgyímes,  csángó.  W. 
J.,  juh  és  bárány. 

SBőg  — Firtos- Váralj  a,  Udvar- 
hely m.,  J.  J.  —  a  juh.  1.  A  te- 
hén, Csongrád ;  tehén,  Csík-Gyí- 
mes.  A  szarvasmarha,  Firtos- 
Váralja.  A  tehén,  ökör,  bika ;  Rava, 
Udvarhely  m.  2.  A  disznó ;  Firtos- 
Váralja.  A  disznó;  Rava,  Udvar- 


Bőget 255^ 

hely    m.    Kár.    Bibi.,    Érdy    C, 
mugio,  balo.  Kr.,  mugit,  boát. 

Bőget  —  M.  A.  —  Kr.,  inugit. 

Bömböl  —  Com.  Jan.  —  biká- 
ról. Rava,  Udvarhely  m.,  Csongrád, 
Firtos-Váralja,  ha  ingerült.  M.  A. 
Az  oroszlán,  Sylv.  Ujt.  Ha  a  csor- 
dában sok  a  tehén,  a  bika  azt 
bömböli :  Az  ördög  győzi,  bú.  Al- 
föld, ugyanott,  kiáltása :  Mi — háj. 


Bong  —  Nyt. 


mugio. 


Bönget— M.  A.,  PPBod.,  Nyt. 
—  mugio.  M.  A.,  Kr.,  mugit. 


*Börönköl 

Gyimes  W.  J. 
haragos. 


Csángó,    Csík- 
a   bika,    mikor 


Disznóröhögés   —  PP.,    1708. 

—  grummitus.  *  Helyesen :  röfögés. 

Gágog  —  a  liba.  Csik-Gyímes. 
Csángók  és  általánosan. 

Gajdol  —  lármáz,  kiabál,  ék- 
telenül énekel  stb.  Dunántúl, 
Nagykunság,  Nagybánya,  Bereg- 
Rákos.  Mtsz.  I.  668.  Gajdorál: 
ua.  Gajdorász :  ua.  Gajdol :  tót 
szó  ==  dudál. 

*  Görög  —  Csik-Gyimes,  csángó 
W.  J.  —  a  disznó. 

Herreg  —  BMsz.  —  kutya, 
farkas  =^  berreg. 

*  Horkan —  a  ló,  mikor  megijed. 

SHortyan  —  M.  A.  Káldi  Prov. 

—  ronchissat,  stetit. 

Kaff  —  Kr.  —  a  fogak  össze- 
veréséből  előálló  liang. 


Nyivákol 

Kaffog  —  Kr.  —  1.  Kaff. 

Kahol  —  S.  I.  Kr.  —  latrát. 

S  Kattog  —  Sz.  D.  Kr.  —  fogá- 
val csattogtat,  dentibus  strepit. 

Mekeg  —  Kr.  —  a  kecske. 
*A  kecskéről  általánosan  így. 
Szorosan  hangfestő. 

Mekken  —  Kr.  —  kecskemódra 
szól. 

*Möczörög  —  Firtos-Váralja, 
Udvarhely  m.  J.  J.  —  a  czáp 
párzáskor. 

Nyaf  —  Kr.  —  kutya.  *Nyif- 
nyaf,  mikor  vadat  hajt. 

*  Nyafog  —  Rava,  Udvarhely 
m.,  I.  M.  —  a  kutyakölyök. 

*Nyahog  —  Nyr.  22.  —  nyafog. 
Palóczság. 

Nyavikol  —  Csongrád  —  a 
macska.  *  Helyesebben:  nyivákol. 

Nyerít  —  Kr.  —  hinnit.  *A  ló- 
ról, kizárólag.  ,. 

Nyervog  —  Csongrád  —  a 
macska. 

Nyikorgók  —  Eder  —  gannio, 
grunnio.  Ich  belle  wie  ein  Fuchs, 
grunze. 

íNyirbákol  —  Fülek,  Nyr.  22. 
—  nyafog. 

Nyírét  —  Kr.  —  a  lóról  mond- 
ják, midőn  kergetik  és  hangot  ád. 
*  Másképp:  nyerít. 

Nyírnak  —  Sz.  D.,  Kr.  — 
kutya-  vagy  macskakölykök. 

Nyivákol  —  Szilágyság  — 
kutya-  és  macskakölykök. 


Nyívog 256 

Nyivog  —  Szilágyság  —  kutya- 
és  macskakölykek.  —  *Rava, 
Udvarhely  m.,  I.  M.,  a  kutyakölök. 

*Nyivvog  —  Nyr.  21.  —  nyávog. 
Várpalota,  Veszprém  ni. 

Nyöfög  —  M.  A.,  Kr.  —  grunnit. 

Nyökörög  —  Sz.  D.  Kr.  — 
marha. 

Nyöszörög  —  Sz.  D.  Kr.  — 
marlia.  *A  beteg. 

*  Ordít  —  Csík-Gyímes,  csángó, 
W.  I.  —  a  kutya.  *  Inkább  a 
farkas. 

*  Orgonál  —  Rava,  Udvarhely 
m.,  L  M.  —  vonít  a  kutya.  Ha  a 
kutya  orgonál,  vagy  halál,  vagy 
vész  jő  a  házra.  *Vagy  tűz  van. 

*  Röfög  —  Rava,  Udvarhely  m., 
LM.  —  a  disznó,  ha  a  malacza 
veszélyben  van.  *U.  i.  Firtos- Vár- 
alj a,  Csik-Gyímes  és  mondhatni : 
általánosan. 

Böfögni  —  Eder  —  grunnire. 

Röhög  —  Com.  Jan.,  Njt.  — 
disznóról. 

*  Sikolt  —  Rava,  Udvarhely  m., 
LM.  —  a  malacz,  a  disznó,  ha 
megfogják,    vagy  ölik.  *L.  Visít. 

*Sipol  —  Rava,  Udvarhely  m., 
L  M.  —  az  ökör  és  bika,  mikor 
a  bömbölés  után  fülhasítóan  bőg. 

*Sír  —  Rava,  Udvarhely  m., 
LM.  —  a  malacz,  ha  éhes.  Vö. 
Bőg,  Visít. 

íTprünnyög  —  Rava,  Udvar- 
hely m.,  L  M.  —  a  tehén,  mikor 
a  hornya  közelébe  jut. 


Bereg 

•Ugat  —  Csík-Gyímes,  csángó, 
W.  J.  —  a  kutya.  Általánosan. 

*  Visít  —  Firtos- Váralj  a.  Udvar- 
hely m.,  J.  J.  —  a  disznó. 

*  Vonít  —  Csík-Gyímes,  csángó, 
W.  J,  —  a  kutya.  Altalános. 

*  Vonyít  —  Csongrád,  W.  J.  — 
a  kutya. 

Coitus. 

*Bagoz,  bagzik  —  Mtsz.  — 
coitus,  kutya,  macska,  nyúl,  far- 
kas, róka,  hal ;  Somogy,  Fehér, 
Baranya,  Zemplén  m.,  Palóczok, 
Csallóköz.  Baíjzani,  Miskolcz,  266., 
békáról.  Bagzás,  Miskolcz  302., 
Nyt.  164.,  coitus.  Bagzik,  M.  A., 
coitus.  Bagzik,  macska,  nyúl; 
Csongrád. 


Bagzódik 


M.  A. 


Baiisik  —  Nyr.   2L 
Karancs  vidéke. 


coitus. 
coitus ; 


Bakik  —  Nyr..2L  —  coitus; 
Karancs  vidéke.  Bakik,  Karancs 
vid.  Mtsz.  Bakik,  Kresznerics. 

Baklat  —  Mtsz.  —  coitus,  kutya, 
macska,  farkas  ;  Székelyföld,  Há- 
romszék. 

Baklatni  —  B.  M.  N.  —  coitus. 
Székelyföld,  kutyáról,  macskáról. 

Bakzani  —  általános  —  coitus. 

Benderész  —  Mtsz.  —  coitus, 
kakasról,  Háromszék. 

S Bereg  —  Rava,  Udvarhely  m. 
—  a  kecskék  és  a  juhok  ősszel 
beregnek.  Bereg,  a  juh,  Csík- 
Gyímes,  Csongrád,  hereg ;  Barcs, 
Vas,  109.,  a  juh,  hereg,  Mtsz.  Szé- 


Beregtet 

kelyf. ;    hereg,    a   macska,    Rava, 
Udvarhely  m. 


Beregtet    —    Háromszék 
Mtsz.    —    coitus. 


m. 


Berget  —  Háromszék  m.,  Mtsz. 

—  coitus. 

í  Berreg  —  Gyergyószentmiklós, 
Kovács  L.  jelentése,  1898.  IX.  28. 

—  a  juh  és  a  kecske  közösülése. 
A  kecske  berreghetnék.  A  czáp 
megberregte. 


Bikik  —  Karancs  vid. 
Nyr.  21:21.  Ui.  Mtsz. 


coitus. 


Bislet  —  Mtsz.  —  coitus,  un- 
talan jön-megy,  ide  s  tova  koslat, 
kutyafélék.  Kovászna,  Három- 
szék m. 


Bisletni  —  Székelyi, 
macskáról. 


coitus : 


*Börög 

varhely  m. 
a  kecske. 

Börrög 

coitus. 


Firtos- Váralj  a,  Ud- 
-  párosodik    a  juh, 

Székelyf.,  Mtsz.  — 


257 Folyat 

Burrog  —  a  disznó.  Három- 
szék m.,  Nyr.  4  :  561.,  mikor  erősen 
búg. 

Bütyköl  —  Békés   m.,    Mtsz. 
1.  210.  —  (coit),  a  disznó. 

Czaflat  —  Zilah  —  koslat, 
kóriczál.  Nyr.  22:223.  Irodalmi 
adat  újkori  szépirodalomból.  Nyr. 

28 :  280. 

*  Faját  —  Kisküküllö  m.,  Mtsz. 
I.  615.  —  fojat,  folyat,  *  leginkább 
kanczáról  és  tehénről. 

Fékni  —  Sima,  Somogy  m., 
Nyr.  19:381.  —  coitus,  megfékte 
a  kakas  a  tikot. 

Fislat  —  Mtsz.  —  coitus. 

Fislet  —  Mtsz.  —  coitus. 

» Fojat  —  Rava,  Udvarhely  m., 
József  M.  tanító  gyújt.  —  tehén. 
Sztirnyeg,  Zemplén  m.,  Mtsz., 
Nyr.  12:384. 

*Fójat  —  Székelyf.,  Mtsz.  I. 
615.  —  folyat. 


Búg  —  Tokaj -Hegy  alj  a,  Nyr. 
23  :  287.  —  a  sertés,  mikor  páro- 
sodik. *  Csongrád,  Lengyeltóti, 
Somogy,  Csík-Gyimes.  Sz.  D., 
Kr.,  Rava,  Udvarhely  m. 


Búgat 
disznó. 


Abauj 


a    kan- 


*  Búghatnék  —  Gyergyószent- 
miklós, K.  L.  —  a  gője  (9  disznó). 

Búgik  —  Firtos- Váralj  a.  Udvar- 
hely m.,  J.  J.  —  a  disznó. 

Búgni  — Pethe.  Hári  Maj.  6.  § 
3.  —  coitus,  disznóról.  PP.  1708. 


*Foj  áthatnék     — 

alja.    Udvarhely  m. 
kívánja  (a  tehén). 


Firtos-Vár- 
-  a   coitust 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse 


*Fojatik  —  Gyergyószentmiklós 
—  (coit  vacca  cum  tauro). 

íFolat  -^  Somogy  m.,  Mtsz. 
I.  615.  —  folyat. 

íFolyat  —  Somogy  m.;  Rima- 
szombat ;  Szürnyeg,  Zemplén  m. ; 
Szatmár  vid. ;  Szőkefalva,  Kis- 
küküllö m. ;  Székelyf.  —  páro- 
sodik, üzekedik  (tehén).  Csongrád, 
a  bika.  Gáti  T.  H.  134.,  coitus 
szamárról.    —   Folyat  —    S.    L, 

17 


Folyatás 


258 


Megcziczerélí 


Kr.  (I.  166.)  —  equit,  subát,  catulit, 
circum  currendo   coitum  quaerit. 


Folyatás 
coitus. 


—    Misk.     124. 


Forog  —  Kr.  —  coitus,  kutyáról. 
Nyr.  19:382.,  kutyáról,  Szatmár. 

Fürdik  —  Dunántúl  —  a  hal 
=  ívik,  1.  azt. 

íFútos  —  Rava,  Udvarhely  m., 
József  M.  tanító  jelentése  —  a 
tehén. 

*  Fútosik  —  Gyergyó  szentmiklós 
—  coit  vacca  cum  tauro.  A  bihal 
közösül. 

*  Futosnak  —  Csík-Gyimes, 
csángók  —  a  tehenek.    (Coitus.) 


Gácsérozódik 
a  kacsa. 


Csongrád  — 
Csik-Gyímes, 


Ganározódik    — 

csángók  —  a  liba. 

Görög  —  Kr.  —  coitus,  disznó- 
ról. Bőny,  Nyr.  15:285.  Győr, 
Fejér  m.  Nyr.  15  :  285. 

Görögni  —  Pethe  Hári  Maj. 
6.  §  3.  —  coitus,  disznóról. 

Gunározás  —  Misk.,  302,  310. 
—  coitus,  lúd. 

Hág  —  Kr.    —    coitus,    lóról. 

íHágatás  —  Rava,  Udvarhely 
m.  —  tehén,  kancza. 

SHágatni  —  Gyergyószentmik- 
lós  —  „viszik  hágatni"  a  tehenet. 

Iszik  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Nyr.  12  :  384.  —  coitus,  halról. 

Ivik  —  Szürnyeg,  Zemplén  m., 
Nyr.   12:384.    —   coitus,    halról. 


Kakasolódik  —  Csik-Gyímes, 
csángók  —  a  tyúk,  továbbá  ga- 
lamb és  minden  madár. 


Kancsolni 

95.  —  coitus. 


Fülek,  Nyr.  12: 


*  Kihágja  —  Gyergyószentmik- 
lós  —  a  bika  a  tehenet.  (Ascen- 
dit  taurus  super  vaccam.) 

*  Kihágta  —  Gyergyószentmik- 
lós  —  a  bika  a  tehenet. 

Kóborló  —  Sz.  D.,  Kr.  —  coitus. 

Koslat  —  Mtsz.  —  coitus  *a 
kutya.  Sz.  D.,  Kr.,  a  kutya.  Csong- 
rád, W.  J.,  a  kutya.  M.  A.,  S.  L, 
Kr.,  a  juh.  F.  90.,  a  juh. 

*  Koslathatnék  —  Rava,  Udvar- 
hely m.  —  a  kutya,  ha  „rájut  a 
párosulás". 

Koslatni  —  Székelyf.  —  coitus, 
kutyafélékről. 

Koslató  —  Sz.  D.,  Kr.  —  coitus. 

Közösülés  —  Misk.  44.  —  coitus. 

Kurittoló  —  Sz.  D., Kr.  —  coitus. 

Kurittyoló    —    Sz.  D.,  Kr.  — 

coitus. 

Lődörgő  —  Sz.  D.,  Kr.  —  coitus. 

Megbaboz  —  Sopron  m.,  Mtsz. 
—  coitus,  kakasról. 

í  Megbúg  —  Rava,  Udvarhely 
m.,  I.  M.  —  a  disznó.  Ui.  Gyergyó- 
szentmiklós. 

Mégbúgat  —  Palóczság,  Gömör 
és  Nógrád  m.,  Nyr.  22:480.  — 
közösül  a  disznó. 

Megcziczeréli  —  Sopron  m., 
Mtsz.  —  coitus,  kakasról. 


Megfut 

S  Megfut  —  Kr.  (I.  176.)  — 
Megfutott  a  tehén  ;  megüzekedett. 

SMegfútossa  —  Gyergyószent- 
miklós  —  bika  a  tehenet. 

í  Meghágja  —  Gyergyószent- 
miklós  —  bika  a  tehenet.  *A  mén 
a  kanczát. 

t  Meghágta  —  Gyergyószent- 
miklós  —  a  bika  a  tehenet. 

Megistyelődzik  —  (coit  ser o fa) 
„Gölye  megistyelődzött"  —  Mold- 
vai csángók.  Nyr.  31 :  85. 

*Megszökte  —  Firtos-Váralja, 
Udvarhely  m.  —  a  bika  a  tehe- 
net fedezte. 

Megtiporodik  —  {coit  gallina, 
anas)  —  Moldvai  csángók.  Nyr. 
31:85. 

Megtojózza  —  Sopron  m.  Mtsz. 
—  coitus,  kakasról. 

♦  Megüzetés  —  Rava,  Udvar- 
hely m.  —  tehén,  kancza. 

Megverődik  —  coit  cahalla, 
equa.  —  Moldvai  csángók.  Nyr. 
31 :  85. 


259 Vizslat 

í  Pereselődnek  —  Csík-Gyímes, 
csángók  —  a  kecskék. 

Peterészni  — általános  —  coitus. 

Ridzik  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Nyr.  12  :  384.  —  coitus,  disz- 
nóról. 


Ménez 
lóról. 


S.  I.,  Kr. 


coitus. 


Ménzik  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Nyr.  12  :  384.  —  coitus,  lóról. 

Nőszés  —  Misk.  266.  —  coitus. 

Ollózik  —  Rava,  Udvarhely  m. 
—  megollózik:  ellik,  megellik  a 
kecske. 

Összeelegyedni  —  F  79.  — 
coitus,  kutyákról. 


Sarhudás  - 
Sárhudni  - 
Sárithatna 


Misk.  69.  —  coitus. 
Misk.  44.  —  coitus. 


Szürnyeg,  Zemp- 
lén m.,  Nyr.  12 :  384.  —  coitus, 
kanczáról. 

Sárlik  —  általánosan  —  a 
kancza. 

*Szöketés  —  Rava,  Udvarhely 
m.  —  tehén,  kancza. 

Tojódzani  —  Szürnyeg,  Zemp- 
lén m.,  Nyr.  12 :  384.  —  coitus, 
szárnyas  állatokról. 

Tojózik  —  Csongrád  —  a 
kakas. 

*  Üzekedik  —  Balatonmell.,  Vas 
m.  —  folyat,  párosodásra  indul ; 
tehénféléről.  Tsz.  376.  Gyergyó- 
szentmiklós;  Fejér  m.  Nyr.  10: 188. 
a  tehénről.  F.  79.  a  kutyáról.  — 
í  Üzekedik  —  Csongrád  —  a 
birka. 

í  Űzeti  magát  —  Rava,  Udvar- 
hely m.  —  tehén. 

Űzik  —  Szürnyeg,  Zemplén  m, 
—  coitus,  juhról.  Nyr.  12  :  384. 

íűződik  —  a  birka.  Coitus.  — 
Csongrád,  Szürnyeg,  Zemplén  m. 
Nyr.    12  :  384.  Moldvai  csángók. 

Nyr.  31  :  85. 

Vizslat  —  Mtöz.  —  coitus. 
17* 


Betegség,  orvoslás 


260 


Légykíkezdés 


Betegség,  orvoslás. 


Agygyulladás 

E.  G.  (ló). 


Encephalitis. 


Büdös  sántaság  —  Alföld  — 
ha  a  juhok  körmit  nem  metszik, 
a  mélyedésekben  felgyülemlett 
szenny  megbüdösödik,  rothadást, 
majd  sántaságot  okoz,  a  melybe 
az  állat  belepusztulhat,  L.  Kör- 
mölés. 

Csira  —  Hydrocephalus  inter- 
nus  chronicus.  E.  G.  (ló). 

*  Csömör  —  Gross.  I.  p.  140. 
—  magyar  betegség,  a  sok  hús- 
evéstől. 

Dermenet  —   Tetanus,    E.  G. 

*  Emelgetős  —  Nádudvar,  Kecs- 
kemét, a  régiségben  —  a  beteg 
jószág,  a  mely  a  lábáról  leesett, 
hogy  emelgetni  kellett ;  ez  a  pász- 
tor kötelessége  és  jóságának  egyik 
próbája  volt. 

*Emelős  jószág  —  Alföld  — 
beteg  jószág,  mely  lábáról  leesett 
s  így  emelni  kell.  L.  Emelgetős. 

*  Esett  jószág  —  általánosan  — 
a  betegségben  elhullott  jószág ;  a 
régibb  időben  sokszorosan  elfo- 
gyasztották. Az  ázsiai  állatte- 
nyésztő nomádoknál  ez  általános 
szokás. 

Felfúvódás  —  dobkórság  — 
Timpanitis.  E.  G.  (Marha). 


*  Forróság 

L.  Csömör. 


Gross.   p.    140. 


Guga  —  általánosan  —  a  fej 
és  nyak  találkozása  táján  a  torok 
felől  kifejlődő  mirigydaganat. 

Gyík  —  Angina.  L.  Torokgyík. 

*Hagymázat  —  Gross.  I.  p. 
140.  L.  Csömör. 

Hashártyagyulladás  —  Perito- 
nitis.  E.  G.  (ló). 

Hasmenés  —  Diarrhoea.  E. 
G.  (ló). 

Hasrágás  —  Colica.  E.  G.  (ló). 

Húgykórság  —  Diabetes.  E.  G. 
(ló). 

*  Juhbetegségek  —  Békés.  Vér, 
Anthrax.  Sántaság.  Ürüsántaság. 
Kábaság,  Taenia  coenurus  Sieb. 
L.  Hólyagféreg.  Nyűvesség,  Oes- 
trus  ovis.  L.  lárvája. 

Juh-himlő  —  „Variola  ovis".  ZL 

Keh  —  Tussis,  PPBod.  —  elég- 
telen lélegzés.  E.  G.  (ló). 

*Kíkkű  —  Nagyszalonta  — 
kékkő,  gáliczkő  pora,  mint  gyógy- 
szer „légykíkezdés"  és  „szaka- 
dás" ellen. 

Kolótikus  —  M.-Sárköz,  Tolna 
m.  —  a.  m.  tuberkulotikus. 

Kútyíka  —  Nógrád  m.  —  ha 
valakinek  a  szája  széle  kipállik, 
arról  mondják,  hogy  „kútyikája 
van  a  száján".  *  Tóth  ól:  kut  = 
zug,  innen  kutyik  =  zugocska, 
tehát:  száj  zug  és  nem  széle.  Más- 
hol: zabla.  Nyr.  6:135. 

*  Légykíkezdés  —  Nagyszalonta 
—  ha  a  sebes  helyet  megköpi  a 
légy.  L.  Kikkú. 


Lépfájás 

Lépfájás  —  1.  Lépfene.  Zl. 

Lépfene    —   vérbetegség,    an- 
thrax.  Zl. 

Lépüszög  —  1.  Lépfene.  ZL 


Májgyulladás  —  Hepatitis.  E. 

G.  (ló). 

Marhavész  —  keleti  —  „pestis 
bovina  orientális".  Zl. 

Megnyilalás  —  a  ló  patkolá- 
sánál,  mikor  a  szeg  nem  a  pata 
szarujába,  hanem  az  elevenbe 
téved. 

Mellhártyagyulladás  —  Pleuri- 
tis.  E.  G.  (ló). 

Mirigyek  —  Adenitis.  PPBod. 
szerint  „futosó  mirigyek"  (ló). 

Nádravérzés  —  E.  G.  (ló). 

Nyelvfene  —  Anthrax  linguae. 
E.  G.  (ló). 

Nyírrothadás  —  a  ló  patája 
talprészén  levő  nyílszerú  kiemel- 
kedés rothadása. 

Orbáncz  —  Erysipelas.  Zl. 
(disznó). 

*Pók  —  részben  a  lóláb- 
csontokon, de  leginkább  az  inak 
állományában  képződő,  a  lábakon 
látható,  nem  fájdalmas  képződ- 
mények mint  a:  csánkpók,  vápás- 
csontpók, inpók,  csúzpók,  csüdpók, 
hüvelypók,  érpók,  vérpók  stb. 

*Rihelő  mesterség  —  Karczag 
—  szaruból  készített  tartók,  az 
unguentumot  tartják  benne,  a  mi- 
vel a  rühes  juhot  gyógyítják. 


261  Trokár 


*  Sertósorbáncz  —  Erysipelas 
suum. 

Sű  —  Bugacz-Monostor  —  a 
marha  pofáján  támadó  mérges 
kelés. 

Szájfojás  —  Aphthae,  PPBod. 

*  Szakadás  —  Ruptura,  legin- 
kább izom-,  ín-  és  vérérszaka- 
dás ;  az  ok :  erőmúvi.  —  Sza- 
kadás —  Nagyszalonta  —  sebe- 
sedés.  L.  Kíkkú. 

Szédülés  —  Vertigo,  E.  G.  (ló). 

Szégezés  —  Csúza,  Baranya  m. 

—  nyilalás    „Szúr   a    szégezés". 
Nyr.  18:382. 

Takonykórság  —  Mucus  equi, 
PPBod.  (ló). 

*Tarjó  —  Gross.  I.  156.  — 
morbus:  quum  vesica  feliis  in 
bove  tumescit  etc.  L.  Tarjag. 
PPBod.,  pustula  ulcus,  hólyagcsa, 
pattanás,  ragya. 

Tehénhimlő  —  varioli  vaccae. 

Tetem  —  csontos  képződmé- 
nyek, leginkább  a  ló  lábán  mint : 
őztetem,  nyúltetem,  holttetem, 
kaptatetem,  gyűrútetem ;  közös 
jellegük  az,  hogy,  a  gyűrútetem 
kivételével,  hosszúkások.  Vö.  Pók. 

Torokfájás  —  T.  S.,  Nyr.  32 : 
156.  —  szentül  hitték  a  pásztorok, 
hogy  a  fájós  torok  mindjárt  meg- 
gyógyul, ha  az  ember  nyakát 
háromszor  a  disznóvályúhoz  dör- 
zsöli. 

Torokgyík  —  Angina,  Syranche 
PPBod.  —  (sertés). 

Trokár  —  Udvari,  Nyr.  15  :  335. 

—  háromélú  kést  magában  rejtő 


Tfidőgyuladás 


262 


Balogtag-féle 


rézcsőalakú  állatorvosi  műszer, 
melylyel  a  lóherétől  fölfuvódott 
marhát  gyógyítják  olyan  formán, 
hogy  azt  oldalába  bocsátják  s 
rajta  keresztül  ömlesztik  ki  a 
bajt  okozó  anyagot.  A  franczia 
trocart  átvétele.  Nyr.  26:511. 

Tüdőgynladás  —  Pneumonia, 
E.  G.  —  (ló). 

*Vér  —  Anthrax,  1.  Lépfene 
ZL;  de  más  is:  ágyékvér,  hátvér, 
vérdaganat.  Erre  vonatkozik  a 
pásztorok  kifejezése:  „a  jószág 
vérbe  döglik". 

*  Vérbe  dögleni  —  Bükkösd  — 
szarvasmarhabetegség,  úgy  gyó- 
gyítják, hogy  meghasítják  a  fülit. 

Vérdaganat  —  Carbunculus  Zl. 

*  Véredzés  —  Hortobágy  —  a 
ló  bőrének  vérzése,  legyek  csípé- 
sétől. 

*Vér  ellen  —  Békés  —  a  szem 
fölött  a  homlokon  vágnak  ke- 
resztet. 

Vérhas  —  Dysenteria,  E.  G.  — 

(ló). 

Vértályog  —  1.  Lépfene,  Zl. 

Vérvizelés  —  Haematuria,  E. 
G.  -  (ló). 

Vesegynladás  —  Nephritis,  E. 
G.  -  (ló). 

Veszettség  —  Rabies  canum, 
PPBod. 

V.  A   FÖLD. 

A  föld,  a  nyíl. 

Aczintos  —  Nagykunság,  Nyr. 
16  :  141.  kiszáradt  föld.  Székelyf. 


Mtsz.:  „ojan  az  agyagfőd:  ha 
szárad,  megaczintosodik". 

Agyagos  homok  —  mely 
annyira  kötött,  hogy  a  szél  nem 
kapja  fel. 

*  Angyalhullásos  —  Karczag  — 
olyan  föld,  a  melyen  kiszáradt 
zsombék  van;  nagyon  rázós,  döczö- 
gős  =  a  Sziklapos. 

Apóka  —  Gömöri  palócz,  Nyr. 
22 :  480.  —  Mtsz.  szerint  homokföld, 
Nyr.  i.  h.  szerint  televény  agyag- 
réteg: „Ahogy  kimosta  a  víz  a  zar- 
kot,  megláccot,  hogy  milyen  apo- 
kás  a  föld". 

*  Area  —  XI.  század  —  equorum 
regis:  a  király  lovainak  szánt 
terület,  vagy  szérű.  A  zaztyi 
apátságnak  1067  körül  kelt  ala- 
pítólevelében. Előtanulmányok 
120. 

Atka  —  Aszófő,  Balatonmell., 
Nyr.  26  :  139.  —  rétmelléki  ter- 
méketlen, agyaggal  vegyes  liomok- 
réteg.  Vö.  Magyar  Halászat 
Könyve:  atkás  fenék  =  gyökeres, 
akadékos  vízfenék. 

Avar  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
avaros  k  mező,  mikor  a  kiszáradt 
fú  esőt  kap  és  felújul,  ez  gyepfú. 

Bakhát  —   Szepezd,  Zala  m., 

Nyr.  17:144;  Kiskunhalas,  Kecs- 
kemét, Balatonmell.  Mtsz.  —  föld- 
hát pl.  két  kerékvágás,  vagy  a 
szőllőtőkesorok  közt,  de  homok- 
domb is.  L.  Markaf  útja. 

Balogtag-féle  —  Pálfa,  Ke- 
menesalja, Nyr.  25  :  417.  —  Balog 
gazda  munkásai,  ha  a  tagra  men- 
nek  dolgozni,   nem  a  Balog-féle 


Bara 


263 


Bűrü 


tagot,  hanem  Balogtag-félét  mon- 
danak. Tudálékos. 

Bara  —  Bácska,  Nyr.  16 :  317. 

—  nádas  mocsár  és  kicsiny  esésű 
sekély  patak;  a  szerb  bara  = 
álló  víz,  mocsár. 

Baranyáim  —  Baranya  m.,  Nyr. 
2  :  184.  —  boronálni. 

Barázda  —  ált.  —  keskeny, 
sekély  árok;  az  ekevas  szántja 
a  földbe. 

Baromélő  —  Csallóköz,  Nyr. 
1:231.  —  legelő;  vö.  Baromélő 
Föld,  Baromillő. 

*  Baromélő  föld  —  1631  — 
legelő,  a  melyért  az  uraságnak 
adó  járt. 

Baromillő  —  Naszvad,  Komá- 
rom m.,  Nyr.  14  :  283;  Mátyusföld, 
Nyr.  20  :  322.  —  baromélő,  azaz 
legelő. 

*  Baromjáró     föld     —     T.    S. 

Kecskemét  —  a  melyen  a  barom 
legel. 

Bekompolnl    —    T.    S.    —    a 

legelőre  szükséges  területet  föld- 
hányással V.  más  tilalomjellel 
elhatárolni.  Vö.  Fúbocsátás. 

Beránnya  —  Hetes,  Nyr.  11  :  44. 

—  borona. 

Berek  —  általánosan  —  víz- 
járta rét;  vízmenti  fiatal  erdő, 

*  Beszabadul  —  Csík  Gyer- 
gyó  és  Kászónszék  konstitucziója 
1650  —  erdélyiesen  felszabadul  t. 
i.  a  tarló,  legeltetés  alá.  Előtanul- 
mányok 220. 

*  Birodalom  — 1740  Kecskemét, 
T.  S.  —  birtok,  tulajdon;  a  kertet 


valakinek  birodalmába  bocsátani. 
(Göcsej  és  Székelyf.  is,  Mtsz.) 

*  Bitangban  élni  —  1669  Ná- 
dasdy  Ferencz  rendelete  —  az 
erdő  tiltott  használatáról;  meg- 
tilalmazott erdőt  jogtalanul  hasz- 
nálni. 

Bitangpuszta  —  M.  ó.  —  a 
gazdátlan  puszta;  Kecskemét. 

Boglya  —  általánosan  —  magas 
halomba  rakott  széna.  Török 
analogonjait  1.  Gombocz,  Nyr. 
29  :  54,  134.  A  hozzá  hasonló 
kemencze  parasztházakban  a  bog- 
lyakemencze. 

*  Boglyás  kaszáló  —  Debreczen 
—  3600  D-öles  kaszálóterület, 
mely  egy  derék  boglya  szénát 
adott. 

Bongor  —  Cs.  K.  1628,  Udvar- 
hely m.,  Mtsz.  —  gyümölcsös, 
de  bokros  hely  is,  a  német  Baum- 
garten. 

Borozdafü  —  Alsófehér  m. 
magyarsága.  Lázár  120.  —  a 
mennyit  egy  kaszavágás  befog 
egész  nyíl  hosszán. 

*Bökővé  —  Tolnay  1786.  — 
tenni  a  földet:   göröngyössé. 

Buczka  —  Alföld  —  szélhordta 
homokalakulat;  akad  50  méter 
magas  is.  Legtöbbször  pusztán 
homok,  de  van  sok  megállapodott 
is,  a  mikor  t.  i.  a  növényzet  belép 
s  állandósítja. 

Búkor  —  Bugacz,  T.  M.  I.  — 
bokor. 

Bürü  —  Göcsej,  Őrség,  Nyr. 
28  :  133.,  Somogy  Mtsz.  —  gyalog- 


Csalit 

híd:  árkon  v.  patakon  átfektetett 
gerenda.  (Nyr.  i.  h.  szerint  dél- 
szláv.) 

*  Csalit  —  Tolnay,  1786.  —  bok- 
ros hely. 

Csapa— általánosan — nyom,  pl. 
kerék,  nyúl,  disznó,  szekér  csa- 
pája. 

Csapás  —  általánosan  —  nyom, 
marhajárás  az  erdőn,  széles  út 
vetéstáblák  közt.  (L.  még  H.  0.  M. 
H.  K.) 

*Csás  —  Kecskemét,  a  régi- 
ségben —  a  kocsikerék  forgásával 
való  kimérésnél  az  az  ember,  a 
ki  a  bal  kerék  küllőjére  kötött 
csóvát  tartotta  szemmel.  A  szarvas- 
marhafogatban a  balfelőli  ökör  a 
csás,  innen  történt  az  átvétel.  Vö. 
Hajszás. 

*  Csávái  fehér  föld  —  Edvi  Il- 
lés Pál  —  bizonyos  föld,  mely 
felső  Sopron  megyében  Csáva  — 
Stob  —  falunál  fordul  elő.  Jó,  a  te- 
hén  tejelésének    előmozdítására. 

Csegely —  Csík  m.,Nyr.  6  :  525., 
Székelység  Nyr.  11 :426.  és  Mtsz. 
—  a  szántóföldek  közé  ékalakúan 
benyúló  rét,  de  ékalakú  kaszáló  is. 

Csekharaszt  —  Vép,  Vas  m., 
Nyr.  30  :  446.  —  szántó  és  ka- 
száló. Gsekharasztálja  —  uo.  — 
ua. 

Csenderes  hely  —  PP.,  Nyr. 
18  :  370.  —  bokros  hely. 

Cseplesz  —  Székelység ;  Szat- 
már  m.,  Mtsz.  —  apró  csenevész 
bokor,  erdő. 

*Csepleszerdő  —  1808.,  Udvar- 
helyszék —  növendék  vagy  sarj- 


264 Csóva 

erdő,  mert   cseplesz  =  apró.  Vö. 
Cseplye. 

Cseplye  —Mátraalja,  Borsod  m., 
Nyr.  30  :  386.  —  sűrű,  íiatal  erdő. 

Cserő  —  Duna-Tisza  köze,  Nyr. 
36  :  187.  —  agyagos,  löszös  föld. 
Mtsz.  szerint,  Arad  m.,  sűrű  tüske- 
bokor. 

Csihe  —  Debreczen  Nyr.  35  :  93. 
és  Mtsz.  —  V.  csihés  =  kisebb 
csomókban  lerakott  takarmány-v. 
kis  szekér  széna. 

*  Csikér  —  Karczag  —  hévizes, 
álló  pocsolya. 

Csomó  —  Szilágysomlyó,  Nyr. 
16  :  238.  —  meghatározott  nagy- 
ságú szénarakás. 

Csordajárás  —  régiségben  — 
a  csorda  útja ;  már  1282.,  Oklsz., 
Charadajaras. 

í  Csordajáró  —  Mtsz.  1.  Csalló- 
köz ;  Székelyf.  csordára  járó  (mar- 
ha);  2.  Csallóköz;  Székelyf.  le- 
gelő, melyet  a  csorda  jár;  3.  Há- 
romszék m.,  csorda-út,  csorda- 
csapás. 

*  Csorda-kelő —  Háromszék  m., 
Mtsz.  —  csordagyülőhely. 

*  Csorda-nyom  —  Oklsz.,  már 
1525-ben:  „Quedam  via  Chorda 
Nyom  apelláta"  —  rovátkosan  ki- 
taposott út,  mely  a  csorda  egy- 
forma lépésétől  ered. 

Csorda-út  —  Oklsz.,  már  1291- 
ben:  „Que  via  uocatur  wlgariter 
Churda  uta"  —  vagy  csordajárás. 

*  Csóva  —  általánosan  —  egy 
kötés  ág,  szalma,  nád  vagy  széna, 
botra,  póznára  kötve;  ma  a  tila- 


Csőlle 

lom  jegye,  a  régiségben  valószí- 
nűleg az  időleges  jogszerzés  jegye 
is.  Osztozásnál,  kimérésnél  az 
egységek  jelzője.  Innen  a  példa- 
beszéd: „A  hol  a  csóva,  ott  a  ti- 
lalmas''. A  csóva  kitűzése:  kicsó- 
vázás. 

Csölle  —  Naszvad,  Komárom 
m.,  Nyr.  4  :  235.  —  nádkéve.' 

Csörmő  —  Nagykunság,  Mtsz. 
—  nádtörmelék;  tüzelőanyag. 

Csuha  —  moldvai  csángó,  Nyr. 
30  :  176.  —  rúd  vagy  bokor,  mint 
jegy  a  földmérésnél. 

Csutaj  —  Mátraalja,  Felsőbor- 
sod, Nyr.  30  :  386.  —  sűrű,  fiatal 
erdő. 

♦  Czabol  —  Székelyi'.,  Mtsz.  — 
tilosban  járva  gázolja  a  vetést. 

*Czapax  —  XVIII.  sz.,  1719, 
Fertőszentmiklós  —  legelőről,  a 
mai  „képes",  hogy  t.  i.  „négy 
határ  ötezer  juhot  (bír)  képes  ki- 
tartani" =  lat.  capax. 

Czelőke  —  Szőkedencs,  So- 
mogy m.,  Nyr.  3  :  140.  —  bokros 
hely;  különben  furkósbot. 

Czibakhát  —  Sárköz,  Nyr. 
32  :  461.  —  dűlőútak  végén  a 
határkarók  vonala,  mert  czibak  = 
czövek,  itt  határkaró  (Mtsz.). 

Czinkushúzás  —  Székelyföld, 
Mtsz.,  Alsófehér  m.  magyarsága, 
Lázár  35.  —  sorshúzás  közös  föld 
kiosztásakor. 

Dancza  —  Mezőtúr,  Nyr.  11  : 
285.  —  zsombékos  fenék,  a  mely- 
ben hó-  és  esővíz  megáll;  idővel 
jó  kaszáló. 


265 Égevényföld 


Delelő  —  általánosan.  L.  Déllő. 

Delelők  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  a  legelőrészeken  itt-ott  ültetett 
kis  erdők,  a  fanem  az  ákácz. 
Nagyon  rossz  időben  a  juhokat  és 
birkákat  a  delelőkbe  hajtják. 

*Déllő  —  Oklsz.  1436.  „Ipsum 
vadum  non  hoc  nomine  Agyagos 
sed  delien''  =  delelő.  Az  a  hely, 
a  hol  a  legelő  jószág  dél  idején 
megpihen ;  rendesen  az  itatóhe- 
lyen.  Csík  m.,  Mtsz.,  déllő :  a  szántó- 
földnek délre  fekvő  lába. 

Dénár—  (Századok,  14:682.), 
Nyr.  17  :  575.  —  „Kisújszálláson  a 
forintos  elnevezés  van  használat- 
ban, a  forint  102  dénárral  számít- 
tatik, egy  forintos  föld  =  1000"", 
itt  telekmérték,  de  értelme  ho- 
mályos. 

Disznófőd  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  a  melyen  a  csürhe  járt. 

Domb  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 
kisebb  halom. 

*Donatárius  —  XVII.  sz.,  foga- 
rasvidéki  tanuvallatás  —  adomá- 
mányos, ki  adomány  utján  jutott 
földbirtokhoz. 

Dűlő  —  Oklsz.  A  régiségben : 
dulew,  deley,  dellew,  dewleye ; 
már  1254-ben:  confinium,  coUimi- 
tium.  Kemenesalján  düW^ö-nek 
ejtik.  (Nyr.  32  :  510.;  szófejtése 
Nyr.  32  :  353,  445.) 

£bes  —  Hont,  Füzes-Gyarmat, 
Nyr.  30  :  386.  —  zsombékos,  csa- 
litos vízpart,  de  dűlő  is. 

Égevényföld  — Mátyásföld,  Nyr. 
20  :  324.;    Csallóköz,    Palóczság, 


Egy  fertály 266^ 

Mtsz.  —  homokos  v.  kavicsos 
sovány  föld,  a  mely  könnyen  ki- 
szárad és  benne  a  vetés  kisül, 
azaz  kiég,  innen  égevény. 

Egy  fertály  —  1.  Fertály. 

Egy  hely  —  1.  Fertály. 

Éjháló  —  Székelyföld,  csángó, 
hétfalusi  magyar,  Malonyay  2  :  45. 
—  ha  a  legények  a  marhával 
éjjeli  legeltetésre  vagy  favágásra 
kimennek. 

Ekényi  —  egy  ekényi  jog  az 
Árpádok  korában  120 — 150  hold, 
1.  Kötél  alatt  is.  Tagányi  F.  K. 
p.  31. 

*Élm  —  XVII.  század  —  a 
legelőről :  „hogy  azt  ne  élje  akárki" 
=  használni. 

*  Élőföld  —  Kecskemét  1737 
T.  S.  —  a  kompossessorok  szántó- 
földje; Veszprém  m.  élőfőd  = 
szántóföld,  Mtsz, 

Első  foglalás  —  sok  helyen 
dívott  még  a  XVII-dik  században 
is.  Az  első  foglalás  törvényét  ön- 
kénytelenül egészen  szabatosan 
mondja  ki  Debreczen  város  1673-i- 
ki  statútuma  így :  „Az  ki  az  Ele- 
pen  parlagot  felfog,  avagy  gyepet 
feltöret,  míg  élni  akarja,  élheti ; 
ha  eláll  mellőle,  az  foghatja  fel, 
az  ki  eléb  éri.  Tagányi  f.  k.  p. 
12.,  13.  A  székelyeknél  törvé- 
nyét a  Bogát  pusztán  így  mondták 
ki  még  1828-ban  is:  Kiki  annyi 
földet  foghat  fel,  a  mennyi  neki 
tetszik,  de  nem  adhatja  el  s  ha 
három  évig  nem  míveli  „ha  más 
elébb  beléakaszthatja  az  ekéjét, 
nála  nélkül  marad"  t.  i.  az  előbbi. 
Tagányi  f.  k.  p.  21. 


Faluszer 

Ér  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
vízszakadék  kis  parttal. 

Erdőkar  áj  —  Csitár,  nyitrai 
palócz,  Nyr.  33  :  462.  —  erdőszéle, 
a  tót  kraj  =  szél,  karima.  Nyr. 
33 :  467. 

Erdőlni  —  Háromszék  m.,  Nyr. 
3:324.,  5:36.,  Udvarhely  m., 
Mtsz.  —  fát  vágni  v.  gyűjteni  az 
erdőn  és  hazaszállítani.  A  régi- 
ségben 1623.  Brassó  város  legel- 
tetési rendjében  a  mai  faizás  ér- 
telmében. 

Erdőlőpénz  —  Oklsz.  —  „ge- 
bühr  für  das  waldumhauen". 
1480  körül :  Erdelewpenz  flore- 
num  1.  Reethpenz  florenos  2. 

*  Erdőpénz  —  1637.  A  j  aszói 
Convent  tanuvallatása  —  az  erdő 
legelésnek  taksája. 

Eresztvény  —  Hernádvölgy  és 
Cserehát,  Gömör  m.,  Tarczal, 
Paun,  Nyitra  m.,  Háromszék,  Nyr. 
17 :  554.  —  fakadó,  sűrű  bokros 
fiatal  erdő.  A  régiségben  :  Kolozs- 
vári glosszák  1577.  (Nyr.  36  :  19.) 
erezu-en  =  lucus,  silva,  nemus. 
Oklsz.  1231:  Eresteim;  1244,  1296. 
Ad  vnam  partiam  siluam  quod 
vulgo  vocabulo  erezteuen  dicitur 
stb.  Nyr.  6:123.  szerint,  XIV., 
XV.  században  az  az  erdő,  a 
melybe  a  jószágnak  szabad  bejá- 
rása volt.  Bátorkeszin  hegyhátnak, 
Kont-Füzes-Gyarmaton  szőlőhegy- 
nek, Leleszen  dűlőnek  neve.  Nyr. 
30 :  386. 

*Faluszer  —  Bereg  m.,  1556. 
—  a  sorrend,  a  mely  szerint  a 
nyílföldeket  juttatták. 


Favágító 

*Favágitó  —  sok  helyen  —  fa- 
vágóhely. 

Pehérföld  —  1.  Csávái  fehér- 
föld. 

Fejsze  —  Dósa,  Jászkunság, 
(Századok  14 :  682.)  Nyr.  17  :  576. 

—  egy  öl  föld  =  „egy  fejsze  föld''. 

*  Felfogni  —  Debreczen,  XVII. 
sz.  —  földet:  mívelés  alá  venni; 
vö.  Fúboesátás.  Feselnek  falu  1715. 
évi  constitueioiban  (Előtanulmá- 
nyok 276.)  felfogni:  területről 
valami  más  czélra  lefoglalni. 

í  Felkérni  —  Kecskemét  —  a 
feljelentő  (1.  Szűkös)  a  följelentés 
fejében  „felkérhette",  azaz  ma- 
gának kérhette  a  telelőkertet. 

*  Felnyesés  —  1807.  törvény- 
ben —  az  erdőszakaszok  felosz- 
tása és  megjelölése. 

*Felszabaditani  —  általánosan 

—  a  tarlót,  irtást  stb.  legeltetésre. 
XVII.  század. 

Férőjü  —  Székelyf.,  Nyr.  38: 
95.  —  „három  véka  féröjü  főd," 
azaz  három  véka  vetőmagot  ma- 
gába fogadó  föld ;  férőjü  tehát 
a.  m.  beleférő.  Vö.  Fértek. 

Fertály  —  általánosan  —  űr- 
mérték, de  a  föld  viszonylatában 
telekmérték  is.  A  Mátyusföldön 
(Nyr.  17:478.,  20:324.)  egy  fer- 
tály =  egy  egész  telek  ==  Veze- 
kényen  58,  Tallóson  66  hold.  Egy 
helynek  is  mondják.  Vö.  Fertó. 

Ferté  —  Oklsz.  —  1.  Fertő. 

Fertekü  —  Székelység,  Nyr. 
28 :  95.  —  „Hány  véka  fertekü  a 
főd?"  azaz  hány  véka  féröjü  = 


267 Forgóföld 


hány    véka    vetőmagot    magába 
fogadó  a  föld. 

Fertó  —  Ormányság,  Nyr.  7 : 
525.  —  egy  negyed  telek  (fertály- 
ból). 

Fertonpénz  —  Oklsz.  —  1700  : 
„Minden  vidéki  emberek,  valakik- 
nek helyünkben  házok  nincsen  s 
dézmaadó  szőlejek  vagyon,  ferton- 
penzt  denar  72  szoktak  őnagy- 
ságoknak  dézmájok  mellé  fizetni." 
M.  Gazd.  tört.  Sz.  VII.  405. 

Fertő  —  Oklsz.  —  már  1055- 
ben:  „Posthec  ad  elenni  humuk 
inde  ad  harum  ferteu''.  Később 
fertheic,  fertheu,  ferthoe,  fertu.  Sá- 
ros hely  pl.  itatóhelyeken ;  disznó- 
fertő. 

Ficzkó  —  Mátyusföld,  Nyr. 
20  :  324.  —  egy  negyed  telek  ;  a 
fertály  negyed  része.  Ilyennek  tu- 
lajdonosa ficzkós  gazda. 

Figur  —  Felsőszentgyörgy  (Szá- 
zadok, XIV :  683.)  Nyr.  17  ^576.  — 
„egy  kötél  földben  van  4  figur  ^ 
45  forintos  =  40  hold".  Vö.  Kö- 
tél, Forintos. 

*Fik  —  Tolnay,  1786.  p.  22.  — 
„a  földet  fikká  teszi".  Értelme 
talán  az,  a  mit  a  Mtsz.  közöl  a 
MarczallmeUékről :  „Agyon  fikja 
a  lovait"  =  agyonhajtja,  azaz 
tönkreteszi,  tehát  a  földet  fikká 
teszi  =  tönkreteszi,  rablógazda- 
sággal *  agyon  b..a. 

*Fok  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
vízszakadék,  magas  parttal. 

*  Forgóföld — Debreczen  a  régi- 
ségben —  három-,  illetőleg  hét- 
évenként új  osztásra  kerülő  föld. 


Forintos  föld 


268 


Gesztencze 


Forintos  föld — (Századok  XIV : 
682.)  Nyr.  17  :  576.  —  Jászkiséren 
egy  katasztrális  hold,  Kunhegye- 
sen 1275  négyszögöl.  Vö.  Denar 
(forintos  =  102  denar),  Figur. 

*Föld  —  alkalmazás  vagy  kap- 
csolat szerint:  baromjáró -föld, 
marhaj  áró-f öld,  nyilas- föld . 

*Földinspector  —  Debreczen, 
XVII.  század  —  a  ki  a  földosztást 
végezte,  ellenőrizte. 

Földkiosztás  —  Kecskemét, 
Kada  in  litt.  1905.  XI.  18.  — 
„Mérőeszköze  kecskeméti  őseink- 
nél a  kocsikerék  volt,  a  melylyel 
a  mérést  úgy  teljesítették,  hogy 
a  kocsi  két  első  kerekének  küllő- 
jére szalmacsóvát  kötöttek  és  meg- 
szabták, hogy  hány  kerékforgás- 
nak megfelelő  földterületet  adnak 
át.  A  kerékforgást  a  kocsi  két 
oldalán  ülő  polgár  ellenőrizte. 
Vö.  szakállal  mérni. 

*  Futóhomok  —  Alföld  —  leg- 
lazább,  mely  a  szél  hatására  meg- 
mozdul s  különböző  alakulatokat 
teremt. 

*Fűbér  —  a  régiségben  1588., 
Oklsz.,  1672.,  Győr,  T.  S.,  1676. 
szemerei  közbirtokosok  rendje ; 
Kecskemét  —  legeltetésért  min- 
den darab  jószág  után  fizetett  díj. 
Vö.  Szájpénz. 

*Fübocsátás  —  Kecskemét,  T. 

S.  —  a  legelésre  szükséges  terü- 
let átengedése ;  ezt  fel  kellett 
fogni,  megépíteni,  törni,  telekesíteni 
és  bekompolni.  1643-ban  a  Hajdú- 
ságban kaszálóhelyek  kiosztását 
is  jelenti. 


*Füliegyön  —  Kiskunhalas  — 
jár  tavaszkor  a  jószág,  a  fú  t.  1. 
kibúvik. 

Fülled  —  Répczemellék,  Sop- 
ron m.,  Nyr.  11:518.,  Alföld  és 
Fehér  m.,  Mtsz.  —  megmelegszik, 
erjed  az  összerakott  takarmány, 
széna. 

*Fűmegbocsátás- 1643.  Hajdú- 
ság —  kaszálók  kiosztása. 

Fűosztás  —  Tagányi  f.  k.  és 
Nyr.  24 :  182.  —  legelő,  kaszáló 
kiosztása. 

*Fűpénz  —  1.  Fúbér. 

*Fűszakasztás  —  1643.  Hajdú- 
ság —  kaszálóosztás. 

*Füvelni  —  XVII.  század  — 
füvet  gyűjteni  (sarlózni?).  1636., 
Oklsz.  Egy  rétecske  is  vagyon. 
Az  udvarbíró  füveli  lovát  rajta, 
tehát  legeltetni  is. 

*Füvelőhelyek  —  1646.  ló- 
legeltetési  rend  —  a  hol  legel- 
tetni lehet ;  védve  is  voltak  a  fel- 
szántás és  szűkítés  ellen. 

*  Füveskert  —  T.  S.,  Kecske- 
mét 1600.  —  legeltetésre  alkalmas 
helyek  a  pusztán,  a  melyeket  a 
város  osztogatott. 

Füvönosztás  —  gyepes,  füves 
pasztákkal  való  határjelölés  az 
egyes,  kiosztott  tagok  között. 
Tagányi  f.  k.  p.  30.,  Oklsz.  is  is- 
meri 1297-ből  ilyen  értelemben ; 
Fyunwztas. 

*Gaz  —  Szilágyság,  Mtsz.  — 
kis  erdő,  cserjés  erdő. 

Gesztencze  —  Csallóköz,  Nyr. 
27  :  524.  —  nádrakás. 


Gesztes 

Gesztes  — Bábolna,  Komárom 
m.,  Nyr.  30 :  386.  —  több  pagony 
együtt. 

Gezemicze  —  általánosan  — 
száraz  törmelék,  pl.  a  boglya 
körül  is. 

Göbölyjárás  —  általánosan  — 
a  régiségben:  Félegyháza,  1781 — 
1801.  évi  jegyzők.,  az  a  legelő, 
amelyre  a  hizómarha  jár.  Hód- 
mezővásárhelyen, Tud.  Gyújt. 
1819.  11.  37.,  határrész  neve. 

*  Gulya-járás  —  Hortobágy  — 
1.  Járás. 

Gyaka  —  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva,  Háromszék  m.,  Nyr. 
18  :  528.  —  szalmahordó  hegyes 
farúd,  közepén  faszeg. 

Gyalogföld  —  (Századok  XIV : 
682.),  Nyr.  17:516.  —  egy  gya- 
logföld Jászapátin  =  \U  sessio, 
azaz  400  forintos  váltsága  föld 
negyedrésze,  Jászladányban  =  12 
régi  hold  =  56  katasztrális  hold  és 
206  iZ-öl.  Értelmezhető  úgy  is, 
hogy  olyan  darab  föld,  a  melyet 
gyalog  (mondjuk  1  nap  alatt) 
körül  lehet  járni. 

*  Gyeppénz  —  T.  S.,  XVI— XVH. 
sz.  —  tőzsérek  fizettek  marháik 
után. 

Gyepszél  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  határ  vége,  legszéle. 

Gyepszélén  fehérlik  Toldi  Lőrincz 

[háza. 
Arany:  Toldi,  VI. 

*  Gyepű —  általánosan  — sáncz- 
szerú  földhányás,  bekerítése,  kü- 
lönösen a  marha  bebitangolása 
ellen.  Cs.  K.  1628,  Középszolnok 


269 Halhé 

m.  1728.,   Kraszna  m.  1725.  Vö. 
Határgyepú. 

Gyóta  —  Ormánság,  Baranya 
m.,  Tsz.  —  legelő. 

Gyöpszin  —  Kecskemét  — 
kivágott  gyepestéglák,  az  árkolá- 
sok  kirakására. 

*Hajszos  —  Kecskemét  a  régi- 
ségben, T.  S.  —  a  kocsikerék  forgá- 
sával való  kimérésnél  az  az  em- 
ber, a  ki  a  jobb  kerék  küllőjére 
kötött  csóvát  tartotta  szemmel. 
Hajszás  vagy  bajszos  az  ökör- 
fogatban a  jobboldali  ökör ;  innen 
vétetett  át.  Vö.  Csás. 

*Hajtópénz  —  1581.,  Gyergyó, 
Kecskemét  —  a  legelő  marha 
után  fizetett  taksa,  de  szerepelt 
a  marhakereskedésben  is.  Elő- 
tanulmányok 168. 

Halesz  —  Tiszaföldvár,  Nyr. 
29  :  233.  —  Tiszaföldvár  tövében 
keskeny  barázdákra  osztott  föld- 
darab van,  mely  a  község  sze- 
gényebb lakóinak  veteményes- 
kertje ;  az  egésznek  halesz  a  neve. 
Régente  ugyanis  a  Tisza  évente 
elöntötte  Földvárt;  a  területet 
mégis  bevetették,  mondván :  „ha 
lesz,  jó,  ha  nem,  hát  nem".  Szé- 
kesfehérváron szőlőkert  neve. 
Fóth  és  Tápiószele  szőlő,  t.  i.  ha 
lesz  szőlő.  Gömörben  „Hogy  ne 
vóna  gazdag,  mikor  két  pusztája 
van,  az  egyik  ha  vóna,  a  másik 
jó'VÓna.  Analógiák :  mihaszna, 
Neszürjhegy  (Szegeden  szőlő- 
hegy), Únomhegy,  Ebkérdi  csárda, 
Mitlátsz  (kutyanév). 

Halhé  —  Ada,  Bács  m.,  Nyr. 
27:413.,  Heves   m.,  Mtsz.  —  ol- 


Halogatni 


270 


Homokzátony 


dalra  fektetett  rend,  pl.  „a  kivi- 
ket halhéra  fektettük " = oldalukra, 
vagyis  úgy,  mint  a  halhéjak  =hal- 
pikkelyek,  egymást  félig  elfedve. 

Halogatni  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32:326.  —  kijárni  hálni, 
például  az  esztenába :  „nyáron 
halogatni  megyünk". 

Halom  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  kisebb    a   dombnál   és  kerek. 

—  Halom  —  Osv.  54,  Sárrét- 
domb —  rendeltetése  szerint  te- 
mető, őrhalom,  les,  akasztó,  ki- 
végző ;  a  vezérek  korában  a  sátor 
helye  is  —  állítólag. 

*  Haraszt  —  általánosan  a  ré- 
giségben is  —  a  mi  nem  kaszáló, 
nem  rét,  de  legelhető  növényzet- 
tel bír,  melyet  nem  kaszálnak, 
mely  tehát  őszkor  kiszárad  s  ekkor 
zörög. 

Nem  hiába  zörög  a  haraszt. 
Közm. 
Sok  helyen:  lehullott  lomb. 

*  Haraszton  legelni  —  XVII. 
század  — takarmányszúke  idején 
a  lehullott  lombot  föletetni. 

*Hát  —  Debreczen,  már  a 
régiségben  is  —  hátosahb  részei 
a  Hortobágynak,  melyeket  szán- 
tottak, t.  i.  domborulatok.  — 
Hát  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  —  a 
föld  hatja  (így),  bizonyos  föld- 
terület magasabb   fekvésű  része. 

*Határgyepű  —  két  helység 
közötti  ránczolás.  Cs.  K.  1628. 
p.  83.  Vö.  Gyepű. 

*Határszabaditás  —  XVIII.  sz., 

de  máig  is  él  —  a  tilalmi  idő 
leteltével  a   legeltetés   czéljából. 


Határvetós  —  Ozsdola,  Három- 
szék m.,  Nyr.  36:326.  —  határ- 
megállapítás (analóg  kifejezés: 
nyílvetés). 

Hátashely  —  általánosan  — 
emelkedettebb  hely  a  síkon. 

Hatló  —  Barkóság,  Nyr.  32: 
522.  — nehezen  járható  üt  (csak 
hat  ló  húzhat  rajta). 

Hátság  — M.  ó.,  Kecskemét  — 

húzódó  domborulat. 

*HéYar  —  Karczag,  de  Bihar- 
ban is,  B.-Udvari  —  vékony, 
hólyagos  jég,  mely  recsegve  sza- 
kadozik be. 

*  Heves-puszta  —  Prónay  „Váz- 
latok" 1855.  —  fátlan,  napsütéses 
puszta. 

*  Hidas  —  T.  S.,  XVI— X\1I. 
század  —  hídpénz  v.  vám  értel- 
mében, tőzsérek  szava. 

Hodáj  —  Udvarhely  m.,  Nyr. 
6:272.  —  hold,  pl.  sok  hodáj 
földje  van  =  sok  hold  földje  van. 

Homok  —  Alföld  —  homok- 
területek, melyek  sokszorosan 
gazdasági  jelentőséggel  bírnak  s 
különbözők ;  van :  agyagos-,  ka- 
vicsos-, meszes-  és  televényes- 
homok ;  végre  futóhomok. 

Homokság  —  Ortelius  —  „Ho- 
mogshag"  néven  már  1609-ben. 
Kecskemét  környezetének  homok- 
területei Treitz  vizsgálata  szerint 
szelek  szórása  a  Duna  völgyéből. 

Homokzátony  —  az  ártereken 
a  homoklerakodások,  főképpen 
a  Duna  árterein.  Hauer  Béla. 


Horh 

Horh  —  Dunántúl,  Nyr.  21  :  94., 
Mtsz.  —  mély  (hegyi)  út. 

Horog  —  Pannonhalma,  Nyr. 
19  :  37.  —  magas  partok  között 
fekvő  út. 

Hortobágy  —  általánosan  — 
Ohat,  Mdta,  Znm  pusztákból ; 
ezeknek  részei:  Halászköz,  Macs- 
katelek, Faluvéghalom,  Pente- 
zug,  Ludashalom,  Hármashalom, 
Szatmáritelek,  Kungyörgyhalom, 
Disznófőd,  Mátahát,  Feketerét, 
Szásztelek,  Derzsitelek,  Hármasi- 
járás,  Sárosér,  Papegyháza,  Má- 
taitelek,  Toronydomb,  Ökörföld, 
Elep,  Nagyálomzug,  Kösélyszeg, 
Csunyaföld.  Vizek:  Kösélyf olyas, 
Kadarcsf olyas,  Arkusf olyas.  Sáros- 
ér,  Hortobágyfolyó. 

Hóstát  —  szerte,  főleg  Kolozs- 
vár, Nyr.  24  :  251.  —  külváros,  a 
német  Hofstadt. 

Hogy —  M.  ó.,  Kecskemét  tája 
—  a  puszta  minden  domborulata, 
a  melyről  a  víz  lefolyik. 

Imeshold  —  1492 :  In  vérre 
autem  sessio  dimidia  soluet  mé- 
dium cubulum  auene:  cum  eodem 
verő  habent  seminare ;  quod  vo- 
cant  ymes  hold  (DL.  36992).  1492  : 
Item  in  autumno  et  vérre  quod- 
libet  aratrum  habét  arare  vnum 
juger,  quod  vocant  mezhold.  (Uo.) 
MNy.  1:377. 

Imola  —  Székeljrf.,  Csallóköz, 
Mtsz.  —  semlyék,  ingovány, 
szittyó  (Juncus.)  1193.,  Oklsz. 
Inde  ab  aquam  imola.  1476.,  Oklsz, 
Secus  quendam  vallem  Imyla- 
macharalio  nomine  Evzfeir  vo- 
catum. 


271  Kalangya 

Irtás  —  általánosan  —  kivá- 
gott erdőn  a  földben  maradt 
gyökerek  sürü  bozóthajtása,  egé- 
szen fiatal  erdő  is.   Nyr.  30  :  386. 

Irtványos  —  szerte  —  az  irtás. 

Iszkes  hely  —  Zselyk,  Besz- 
tercze-Naszód  m.,  Nyr.  18  :  576.  — 
északos  hely  (talán  ész  aknák  néző). 

Itó  —  Oklsz.  —  Itató.  Már 
1211.  Itnuh.  Jószággal  kapcso- 
latban. 1417 :  „E\vku2/f/ío''=  Ökör- 
itató. 1456:  „Oewkewri/í^o,  Wye- 
wkerytho''  =  Ököritató.  Ugyan- 
akkor „L0/////0"  =  Lóitató. 

*  Járás  —  általánosan  —  a  hol 
a  jószág  legelve  jár :  göbölyjárás, 
gulyajárás;  minden  csapatnak  kü- 
lön a  járása;  Kecskeméten  a 
gulya  mellett  azonegy  járáson 
egy  csürhe  is  jár. 

*  Jászhely  —  1746.  Jászság  — 
—  a  hol  jászok  laknak. 

Jobbágytelek  —  1.    Székhely. 

*Juhporos  —  Kunság  —  a 
karámban  kupaczokba  összesöp- 
rött,  száraz  juhtrágya,  mely  tüze- 
lésre való. 

Kabolaút  —  Patóháza,  Szatmár 
m.,  Nyr.  18 :  432.  —  több  össze- 
vágó szekérút  v.  gyalogösvény. 

*Kajtor  —  Aba,  Fehér  m.  — 
puszta.  Csiás  kajtor  vasútállomás: 
Csiás  család  pusztája;  Fiáth 
kajtor. 

*  Kalangya  —  Erdély  —  az  a 
mi  a  Királyhágón  innen  gabona- 
kereszt. 1715  Feselnek  falu.  L. 
Nyr.  28:439.  Asbóth;  28:399. 
Melich. 


Kapubirság 

Kapubírság  —  Oklsz.  —  1581 : 
Az  kapubirság  denar  50,  ha 
valami  barom  mégyen  bé  rajta, 
arról  valami  kár  lészen,  az  kapus 
ember  megfizesse  a  kárt  hajtó- 
pénzzel  edgyütt.  Székely  Oklvt. 
V.  124. 

Kapurováspénz  —  Oklsz.  — 
1573:  Hozót  kapu  rauas  pénzt 
het  kaputol  (a  kapu  használatáért; 
a  nyilvántartás   rováson  történt). 

Karaj  —  Serkes,  Gömör  m., 
Xyr.  19  :  45.  —  halom,  dombocska. 

Karóleütés  —  Alsófehér  m. 
magyar,  Lz.  —  a  föld  birtokba- 
vételének egyik  módja. 

Kaszacsapás  —  Zilah,  Nyr.  28 : 
283.  —  a  lekaszált  fűnek  a  földből 
kiálló  hegyes  szára.  Vö.  Csapás. 

*  Kaszáló  —  helyesen  —  pra- 
tum,  Wiese.  A  rétségek  eltűnése 
óta  mindinkább  rét. 

Kátyú  —  sok  helyen  —  sáros 
mélyedés,  járókelőnek  veszedel- 
mes. 

Kavicsos  homok — mely  kavics- 
csal van  elegyítve. 

Kavillás  —  Szeged,  Nyr.  2  :  44. 
—  őszi  időben  a  mezőnek  oly 
füves  része,  a  melyben  a  nyulak 
tartózkodnak.  „Kavillásban  talá- 
lod ősszel  a  nyulat." 


Kegyetlen 
Nyr.  2  :  520.  - 


-  Beret,  Abauj  m., 
sűrű,  csalitos  hely 


az     erdőben :     „kéki    kegyetlen, 
f orrai  kegyetlen". 

Keményszík     —     Kunság    — 
kemény,  nyáron  megcserepesedik. 


272 Kompolás 


Kepe  —  általánosan  —  1.  ga- 
bonakereszt; 2.  ezeknek  sora;  3. 
papnak,  kántornak  a  hívektől 
szolgáltatott  gabona  (szalmájában) 
és  fa;   van:  búza-,   zab-,  fakepe; 

4.  aratórész :  kepére  mennek  = 
aratni  mennek  részért.  Nyr.  33 : 
22.  1577 :  Kolozsv.  glosszák  Nyr. 
36  :  262. :  salarium. 

*Kert  —  Kecskemét,  XVII. 
század,  T.  S.  —  a  telelők,  1.  azt, 
vagy  tanyaföldek  kétfélék  voltak, 
ú.  m. :  „Város  adománya  kert"", 
melyet  a  város  bérbe  adott  és 
„Pénzes  kert"",  melyek  mint  örök- 
birtokok adás-vevés  tárgyai  vol- 
tak; a  kert  itt  kerített  legelőt 
jelent. 

*  Kertfogás  —  1643   Hajdúság 

—  kertnek  való  hely  foglalás. 
A  kert  kerített  legelő  értelmé- 
ben is. 

Két  ökör  megszántható  mez6 

—  Komáromi  Csipkés  Biblia,    T. 

5.  14  :  14.  Nyr.  36  :  100.  —  akkora 
mező,  amelyet  egy  pár  ökör  egy 
nap  alatt  felszánthat. 

*Kicsóvázás  —  XVI.  század  — 
a  hatalmasul  vett  területet  csó- 
vákkal megjelölni.  L.  Csóva. 

*  Kivirágzik  —  Kunság  —  a 
szik,  ha  a  széksótól  kifehéredik. 
Vö.  Széksós. 

Kocsikerék  —  vö.  földkiosztás. 

Komp  —  általánosan  —  határ- 
domb, határhányás,  halom. 

*  Kompolás  —  T.  S.,  Kecske- 
mét —  legelő-  vagy  földbekerí- 
tés. Vö.  Bekompol. 


Kopározás 

*Kopározá8  —  Kassa,  1664  — 
legelt  területen  újból  való  legel- 
tetés, azaz  kopárra  legeltetni. 

Kopasz  szik  —  Alföld  —  me- 
rőben növény  nélkül  való,  olyan, 
mint  az  „aszfalt",  erről  söpörték 
egykoron  a  szíksót.  Többnyire  víz 
alatt  áll  s  csak  nyáron  szá^^ad  ki, 
ha  pedig  kocsi  megyén  rája,  akkor 
zököq.  Hauer  Béla. 


Kopoltat  —  Patóháza,  Szatmár 
m.,  Nyr.  19  :  379.  —  csépeltet. 

*Kopolya  —  Alföld  —  állandóan 
megmaradó  állóvíz,  de  időleges 
ásott  kút  is. 

*Kóst  —  XIX.  század,  1803., 
Középszolnok  m.  —  az  erdőben 
a  lopott  vagy  duggatott  marha 
számára  készített  rejtekhely  ;  Er- 
délyben —  Mtsz.  —  takarmány. 

*  Kotú  —  Sárrét,  máshol  kátyú  — 
sáros,  süppedékes,  mélyedés  ;  ko- 
tús  hely,  süppedékes,  veszedelmes 
hely;  a  pákásztudomány  fontos 
tárgya.  Tetétlen,  Hajdú  m.  Nyr. 
26:238:  -  rét. 

*Kotúsföld  —  Karczag  —  egy- 
koron nádas ;  Kotú  itt  a  nád  töve  = 
zsombék.  Most  búzatermő  föld,  a 
melyből  az  eke  még  kivetegeti  a 
nádtorzsákat.  Vö.  Kotú  (botanica). 

Kottyanó  —  Túrkeve,  Nyr.  3  : 
472.  —  zökkenő,  a  kerékvájta 
mélyedés  kocsiúton.    Vö.  Kotyor. 

Kotyor  —  Szernye,  Bereg  m., 
Nyr.  30 :  300.  —  kerékvájta  mé- 
lyedés a  szekérúton,  a  kottyanás- 
tól.  „De  kotyoros  ez  az  út". 


273 Láncz 

tározó ;    a    hány    köblös    a    föld, 
annyi  köböl  termést  ad. 

Könyérváró  hogy  —  M.  ó., 
Kecskemét — földhullám,  a  melyre 
a  pásztorember  felhágott,  hogy  a 
kenyeresszekeret  lássa. 

Kötél  —  a  földosztásnál  mint 
mérték  szerepelt;  szerepelt  6 — 
10—12—24—30  stb.  öles,  de 
ugyanott  félkötélnyi  jog  = 
00 — 75  hold  föld,  minthogy  egy 
kötélnyi  =  egy  ekényi  jog  =• 
120—150  hold.  Tagányi  f.  k.  p. 
31.  Vö.  Rúdosztás,  Fúkötél.  Rima- 
szombatban, Nyr.  26  :  479.,  kötél 
=  kb.  1  hold.  Gömör  m.  (Mtsz.), 
egy  kötél  föld  =  egy  hold.  Do- 
rozsmán,  uo.,  egy  kötél  tanyás 
oszt.  föld  =  18  kat.  hold;  egy 
kötél  nyilas  =  8  hold ;  egy  kötél 
feketeíold=  1200  D-öl. 

Kövesföld  —  Sz.  F.  B.  — 
köues  fold  =  calculosus  ;  kavicsos. 

*  Közlegelő  —  általánosan  — 
közös    legelője    a   helységeknek. 

*  Közönséges  —  a  régiségben 
mindig  —  a  közös  helyet,  így 
közlegelő  =  közönséges  legelő ; 
közönséges  pásztor  =  közös  p.  stb. 

Láb  —  Alsófehér  m.  magyar- 
sága, Lz.,  35. ;  Szilágy  m.,  Mtsz. 
—  egy  tagban  levő  nagyobb  föld- 
birtok. 

Lábas  —  Mátraalja,  Borsod 
m.,  Nyr.  30:386.  —  lábos;  Há- 
romszék m.,  Mtsz. ;  lábán  álló, 
még  le  nem  aratott  gabona,  le 
nem  váe^ott  erdő. 


Köblösföld 
Nyr.    36:144. 


Bihar,  Hajdú  m., 
-    területmegha- 


Láncz 

hold  föld. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


—  általánosan  —  egy 
Alsófehér  m.    magyar- 
18 


Láp 


274 


Marha-élés 


ságánál  (Lz.  35.)  ma  10  m.,  ré- 
gente 10  öl  széles  és  dúlőhosszú- 
ságú  föld.  Vö.  Fúkötél. 

Láp  —  általánosan  —  ingóláp, 
a  melynek  felületét  vízinövény- 
szövedék borítja ;  alatta  a  mély- 
ség. 1261 :  Oklsz.,  Terras  Lap  etc. 

Lapácz  — 1310—1338.,  Oklsz. 
—  Ad  wallem  Lapaz   dictam  = 


Lápás  —  1468.,  Oklsz.  —  Ter- 
ras arabilesLapasweghath  vocatas. 

Lapos  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
vizenyős,  vízjárta  hely.  —  Lapos 

—  általánosan  —  csekély  mélye- 
désű  hely;  1288:  Oklsz.  In  Lopus- 
telek  tria  iugera. 

*Láz  —  1838 :  Máramaros,  de 
egyebütt  is  —  a  szláv  lázi ;  irt- 
ványok ;  de  fensík,  erdei  tisz- 
tás is. 

Lazna  — Tiszaadony,  Vásáros- 
namény,  Bereg  m.,  Nyr.  27:478., 
Szabolcs  m.,  Mtsz.  —  gizgazos 
hely,  fű.  „Ide  is  kell  hajtani  a 
jószágot,  hadd  legelje  le  a  laz- 
nát".   Laznahely  =  kaszálóhely. 

*Legelő  —  (Tolnay  1786.)  — 
javítás  lovak  után,  a  letaposott 
talaj  felporhanyítására,  ehhez  kell 

—  holsteini  parasztok  szerint  — 
egy  ló  után  öt  szarvasmarha;  a 
francziák  szerint  négy  ökör  és 
három  tehén.  —  Legelő  —  Pest 
városa  földjei  osztatlanok  voltak, 
mindenki  kénye-kedve  szerint 
használhatta.  1720-ban  az  egész 
határ  legelőnek  van  véve.  Világo- 
san kivehető,  hogy  a  súly  nem 
a  földmívelésen,  hanem  az  állat- 


tenyésztésen feküdt,   p.    16.   Ta- 
gányi  f.  k. 

*  Legelőhely    —   Ver.    74.    — 

Pascuum. 

Legelő  mező  —  1760.,  Oklsz. 

—  legelőhely. 

Lehen  — jobbágytelek.  (Német: 
geliehenes  Gut  ==  kölcsönzött.) 
Nyr.  24:303. 

Lirtpénz  —  Oklsz.,  —  Erdó- 
bér.  1520 :  Tenentur  dare  pe- 
cunias  que  vocatur  lirth  pénz 
idest  erdewber. 

*Lófőség  —  székely  szó  — 
birtok,  mely  a  lófőség  anyagi 
alapját  alkotta  s  úgy  látszik  40 
holdnyi  volt. 

Lok  —  Székelység,  Nyr.  11 : 
470.,  Mtsz.  —  völgylapos. 

Lonka  —  Bukovina,  Nyr.  6 : 
472.  —  a.  m.  lunka. 

*  Lopott  út  —  Pusztaszentmik- 
lós —  rossz,  hepehupás. 

*  Lunka  —  Kraszna  m.,   1719. 

—  egy  a  lankással. 

Máglya  —  több  helyen,  Mtsz. 

—  szénaboglya ;  értelme  :  rakás. 

Magyar  földközösség  —  az 
ősidőkbe  nyúlik  vissza.  Fokozat: 
a)  első  foglalás,  b)  nyílvetés, 
c)  nomád  gazdaság.  Tagányi  f.  k. 

Maláka  —  a  régiségben  — 
pocsolya:  a  szláv  mlaka.  1254 — 
1378  :  Aquam  que  Chorna  malaka 
dicitur.  1347  :  Vnam  aquam  palu- 
dosam  Malaka  vocatam. 

» Marha-élés  —  Székelyf.,  Mtsz. 

—  marhalegelő.     Marhaélöhely, 


Marhanyaraló 


275 


Nyerénk 


Székelyi.,   ua.  Marhajáró,   Hegy- 
alja, Mtsz.,  ua. 

*  Marhanyaraló  —  Kecskemét 
régisége  —  hely,  a  hol  a  marha 
nyáron  át  legelt. 

*  Marhatelelő  —  Kecskemét 
régisége  —  hely,  a  hol  a  marha 
telelt. 

Marikkal  rakott  főd,  zsom- 
békos,  befüvesedett  hely.  Vö. 
Monyas  szik. 

Markaf  útja  —  Kiskunhalas, 
Nyr.  15:282.  —  Markalf  útja: 
kocsiúton  a  két  kerékvágás  kö- 
zötti, rendesen  begyöpösödő  emel- 
kedés. L.  Bakhát. 

Megépíteni  —   1.    Fübocsátás. 

Megfordítani  —  Szőkefalva, 
Kisküküllő  m.,  Nyr.  15:283.  — 
a  csűr  födj  ét    agyaggal  bevonni. 

Meszes  homok  —  mely  mész 

—  szemcsés. 

Mező  —  Hortobágy,    T.    M.    I. 

—  a  telkeken  most  jó  mező  van. 

Gazdag  legelőkön  visz  az  út  ke- 

[resztül 
Ott  hever  a  göböly; 

Rekkenő     a    hőség,    azért    nem 

[fogyaszt  most 

A  kövér  mezőből. 

Petőfi. 

—  Mező  —  általánosan  —  füves 
puszta,  itt-ott  maga  a  fú  is. 
1055:  Oklsz.  „ad  bagat  mezee"" 
ezóta  gyakori  helynév. 

Mezőpuszta  —  Oklsz.  —  1564: 
Az  ki  zsellér  mező  pusztára  száll, 
annak  négy  esztendeig  való  sza- 
badsága legyen,  mind  adótúl  és 
minden  rendbeli  szolgálatiul.  (M. 
Gazd.  tört.  Sz.  I.  70.) 


Míres  —  Ek.  felföld,  rutén, 
Nyr.  25:298.  —  mérés  =  kb. 
egy  holdnyi  terület. 

Monyas  szik  —  Alföld  —  az 
Alföld  szikesein  kis,  féltojásalakú, 
füves  kupaczok,  melyek  a  szikes 
tócsák  szélein  állanak.  Hauer 
Béla. 

Monyókos(föld)  —  Nagykunság 

—  agyag-  és  szikvegyületú  föld, 
mely  a  vizet  nem  veszi  magába. 
Nyr.  3:281. 

Nád  —  Oklsz.  —  Arundo. 
1282 :  Nadmezeu  stb.  helyne- 
vekben. 

Nádas  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  nád,  Arundo,  termőhely. 

Elfeküdt  már  a  nap  túl  a  nádas 

[réten. 
Arany. 

—  Nádas  —  Oklsz.  —  arundinosus. 
1259 :  Nadoslaz  s   helynevekben. 

Nádderok  —  Csallóköz  —  ná- 
das tó.  Nyr.  27 :  524. 

*  Nemes  lábföld  —  Torda  —  a 
nemesek  része,  ellentétje  a  pa- 
raszt nyíl.   Tagánjd  f.   k.  p.  23. 

Nomád  földközösség  —  az 
adott  darab  földnek  kiélése  után 
való  más  darabnak  mívelés  alá 
vétele.  Tagánjd  f.  k.  p.  11. 

Nosztok  —  Nostoc  commune 
Vauch.  L.  Vakszík. 

*  Nyaraló  —  1678.,  Kecskemét 

—  nyári  legelő,  hol  a  gulya  az 
egész  nyarat   kihúzza.  L.  Telelő. 

Nyerénk,  nyerénkes  —  Udvar- 
hely   m.    —    a   mezei   út    vagy 

18* 


Nyersés 

országút    harmat    és    eső    után. 
Nyr.  26  :  330. 

Nyersés  —  Szentgyörgyvölgy, 
Zala    —    irtáshely.   Nyr.    2:280. 

Wyiristye  —  Klézse,  Moldva, 
Nyr.    5  :  89.  —  tarló  ;   oláhosítás. 

*  Nyomás  —  általánosan  a  ré- 
giségben is  —  az  a  határrész,  a 
melyre  a  barmot  azért  hajtják 
legelni,  hogy  azt  megtrágyázza. 
Oláhban  nimás,  imás.  (Nyr.  30 : 
177.) ;  a  régiségben,  1425 :  Nyr. 
22 :  362.,  Terres  arabiles  ...  in 
tribus  calcaturis  nyomás  dictis". 
1413 :  Oklsz.,  nyumas. 

Nyomós  —  Kecskemét,  Nyr. 
19:46. —  marhalegelö.  Vö.  Nyo- 
mós föld. 

Nyomós  föld  —  1612.  —  az,  a 
melyet  a  marha  legelve  jár, 
igy  nyomot  ró  és  trágyáz.  VÖ. 
Nyomás. 

Oktál  —  Mátyusföld,  Nyr.  20  : 
327.  —  egy  helynek  vagy  telek- 
nek fele ;  Mtsz.  szerint  sessio 
octava:  Jallóson  33,  Vezekényen 
28  hold ;  Horpácson,  Sopron  m., 
48  mérő. 

Ornyák  —  Orosztony,  Zala  m., 
Nyr.  24:384.  —  szúk  völgy- 
nyilásban  levő  rét. 

*  Ökörföld  —  Debreczen,  Hor- 
tobágy, T.  M.  I.  —  legelőtertilet, 
a  melyre  csupán  jármos  ökröket 
lehet  legelőre  hajtani. 

*  Ökörjáró  hely  —  1738,  Torda 
—  ökörlegeltető  hely. 

*  Ökörkert  —  1632.,  T.  S.  — 
kerített  ökörlegelő. 


276 Pap 

Ökörmező  —  Sonkád,  Erdőhát, 
Szatmár  m.,  Nyr.  3 :  382.  —  a 
mező  azon  része,  a  melyen  az 
ökröket  legeltetik. 

*  Ökörtilalmas  —  1738.,  Torda 
—  legelő,  mely  más  jószág  előtt 
tiltva  van. 

Öl  föld  —  Dósa,  Jásznagykun- 
szolnok m.,  Nyr.  17  :  576.  (Száza- 
dok XIV  :  682.)  —  egy  öl  föld 
szántóföldben  =  két  kat.  hold  és 
124  D  öl ;  kaszálóban  1422  G  öl. 

Ősz  határ  —  Nagyajta,  Három- 
szék m.,  Nyr.  ^4 :  106.  —  a  ha- 
tárnak azon  egyharmad  része,  a 
melybe  a  tagosítás  előtt  búzát  és 
rozsot  vetettek ;  a  vetés  idejéről 
így  nevezve.  Vö.  Tavasz  határ. 

*  Padkás  szik  —  Karczag  — 
szikes  helyek,  a  melyeken  a  le- 
futó hólé  lapos  folyásokat  vájt; 
ezeknek  partján  üldögél  a  pásztor, 
ezért  padkás. 

Pagom  —  Écs,  Győr  m.,  Nyr. 
30:386.  —  pagony. 

Pagon  —  Rábaköz,  Edve,  Nyr. 
30:540.  —  pagony. 

Pagony  —  szerte  —  bokrosodó 
erdővágás.  Nótában:  Halas,  Nyr. 
30 : 386. 

Pagonyonihan  széles  árok 
Vadat  lesni  oda  járok, 
Még  a  vadat  lesem,  várom 
Megjelenik  legott  három 
Barna  kis  lány  a  vágáson. 

Pap  —  általánosan,  Kába,  Nyr. 
25 :  426.  és  Mtsz.  —  a  gabona- 
kereszt legfelső  kévéje.  Tréfás. 


Papné 27j 

Papné  —  általánosan  —  az 
alatta  fekvő  kévék,  számszerint  17. 
Tréfás. 

Paraszt  — Tokaj,  Nyr.  19:432. 
—  szántáskor  szántatlanul  ma- 
radt föld. 


Parlag  —  általánosan 
vetetlen  föld. 


be- 


*  Párra  g  —  Somogy  —  1.  Parlag. 

*Pascua  —  a  régiségben  — 
legelők. 

Páska  —  Rimaszombat,  Nyr. 
5  :  229.  —  legelő,  a  latin  pascua. 
Tót:  pasa. 

Páskáczin  —  Hetes,  Nyr.  2 : 
373.  —  legelő,  a  latin  pascua; 
oláhos  alakban. 

Paskó  —  Nyitrai  palócz,  Nyr. 
32  :  467.  —  legelő,  a  tótban  pást  = 
legeltetni. 

Páskom  v.  páskom  —  álta- 
lánosan —  legelő,  pascua. 

Paskony  —  Komárom  m.,  Nyr. 
4 :  283.  —  legelő,  a  páskom. 

Paskum  v.  páskum  —  szerte 
—  legelő,  latin  pascua,  pascum. 

Passág  —  a  régiségben  — 
mocsaras  hely.  1426—1486.  Oklsz. 
„Venissent  ad  decursam  cuius  dam 
Riuuli  sew  loci  paludinosi  wlgo 
pasagh  vocati.  1430 :  Loci  palu- 
dinosi wlgo  passagh  vocati. 

Pást  —  Barkóság,  Palóczság, 
Tsz.  —  pázsit. 

Pázsit  —  általánosan  —  fú,  gyep. 

Pénzesföld.  —  XVII.  század, 
Debreczen  —  az,  a  melyet  a  gaz- 
dák pénz  ellenében  béreltek. 


[ Puszta 

*  Pénzeskert  —  Kecskemét,  T. 
S.  —  1.  Kert. 

Petrencze  —  általánosan  — 
kis  szénarakás,  a  melyből  a  bog- 
lyát állítják  össze. 

*Pocsvány  —  Karczag  — 
posvány. 

Poléta  —  Sárköz,  Tud.  Gyűjt., 
1833.,  Nyr.  34:486.  —  sorrend, 
a  mely  szerint  robotolnak.  (Balétá- 
ból,  a  mely  czédula  juhvágóknak 
a  fogyasztási  hivatalból.  Mtsz.) 

Porgolád  —  több  helyen  — 
gyepükerítés  a  mezőn,  a  bitangoló 
jószág  eUen.  Már  1613-1696- 
ban.  Oklsz. 

Porgoládkapu  —  általánosan, 
T.  S.,  K.  p.  ü.,  1632.  —  kerí- 
tések és  gyeptik  kapuja,  bitangoló 
jószág  ellen  való.  Vö.  Proglátkapu. 

Porszik  —  Alföld  —  melynek 
felülete  nem  kötött,  kemény. 

Pózna  föld  —  Jászalsószent- 
györgy (Századok  XIV :  682.)  Nyr. 
17  :  576.  —  egy  pózna  föld  =  négy 
kat.  hold  és  222  d-ö1  ;  24  pózna  = 
egy  sessio. 

*  Proglátkapu  —  a  határgye- 
pün,  úgy  készítse,  hogy  magátul 
betevődjék.  Cs.  K.,  1628.  p.  84. 
Vö.  Porgoládkapu. 

Próstya  —  szerte  —  fakerítés ; 
1721.  Oklsz.,  kiki  tartozik  jó  so- 
vént, árkot,  próstyát  tartani. 

Puszta  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 
síkság,  róna,  nem  mindég  az.  Kiet- 
len föld,  pusztaföld.  Nagy  róna, 
síkság,  a  hortobágyi   nagy   róna. 


Pusztás 


278 


Sarabolni 


Szólás :  Elgyött  már  megnízni  a 
rónát.  —  Puszta  —  általánosan 
—  síkon  fekvő  szántóföld,  legelő 
stb.  Oláhban  pustá  (Nyr.  17  :  120.); 
svábban  puszte  (Nyr.  23:231.); 
Zsolna  ióiimj\éi\  pusztosin a  is  (Nyr. 
26:423.);  Szláv:  pustí,  pustü ; 
finn :  autia,  gót  auths  (Nyr.  1 1 : 
414.).  A  régiségben  1306—1359. 
Puztaság,  1416.  Puztha  stb. 
(Oklsz.).  *A  puszta  nem  sivatag, 
hanem  gazdaságra  alkalmas  te- 
rület. 

Pusztás  —  a  régiségben  is  — 
sík,  erdőnélküli;  1700:  pusztás 
lévén  sokszor  a  szőUőben.  1712 : 
pusztás  helyekre  vad  fákat  ültes- 
senek (Oklsz.). 

*  Ráfeküdni  —  Kecskemét, 
XVII.  század,  T.  S.  —  a  területre: 
azt  elfoglalva  tartani. 

Beglő  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32:328.,  regelö,  Csík  m., 
Nyr.  26:428.  —  legelő. 

*Rét  —  helyesen  —  vizes,  vagy 
yízjárta  hely,  sással,  náddal  és 
egyéb  vízi  növénnyel  felverve,  a 
latin :  Palus,  a  német :  Ried.  Vö. 
Kaszáló.  1223  óta  helynevekben 
gyakori  (Oklsz.).  —  Rét  —  Hor- 
tobágy, T.  M.  I.  —  régente  a  gyé- 
kény és  nádtermelő  területeket 
nevezték  rétnek.  Ezeknek  a  he- 
lyén most  sík  talajon  rövidszárú 
fú  terem.  *A  rét  sokszorosan 
synomym  a  kaszálóval. 

Réteoske  —  1636.,  Oklsz.  — 
„Egy  rétecske  is  vagyon.  Az  ud- 
varbíró füveli  lovát  rajta",  itt 
legelő  az  értelme. 


Rétkert  —  1481.,  Oklsz.  — 
„Duas  particulas  pratorum  Reth- 
kert  vocatorum". 

Rezala  —  Gilvánfalva,  Baranya 

m.,  Nyr.  30:386.  —  irtás. 

Rezes  —  Moldvai  csángó,  Nyr. 
30  :  171.  —  helyesen  :  részes,  az 
a  kinek  egy  őse  a  földosztáskor 
részt  kapott. 

Rigya  —  Velenczei  tó.  Fehér 
m.,  Nyr.  17:431.  —  ladikkal  ne- 
hezen járható  zsombékos,  bucz- 
kás,  torzszsal  vegyes  nádashely. 
*  Mások  szerint  ritkás  náddal  fel- 
vert hely. 

Róna  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
ezt  a  szót  Konyi  János  vezette 
be    az    irodalomba.     Vö.     MNy. 
m : 125. 
Redő  árkok  nyílnak,  homloka 

[rónáján^ 
Petőfi. 

Rovásosföld  —  (Századok  XIV  r 
682.)  Nyr.  17:576.  —  Túrkevénr 
egy  rovásosföld  váltsága  22  frt 
volt ;  egy  rovásosföld  szántóban  = 
nyolcz  hold. 

*  Rudas  —  sok  helyen  —  pet- 
rencze  vagy  annál  valamivel 
nagyobb  szénacsomó;  12 — 16  ru- 
dasszéna ad  egy  boglyát.  Az  el- 
nevezés onnan  ered,  hogy  ruda- 
kon hordják  a  boglyarakáshoz  a 
szénát. 

Sarabolni  —  Dunántúl,  Mtsz. 
—  füvet,  gyepet  megnyírni  sarló- 
val. Az  osztrákbajorban  =  schrap- 
pen.  Nyr.  24:395. 


Sarlöpénz 


279 


Szárnyék 


Sarlópénz  —  T.  S.,  Kecske- 
mét —  legelőhasználat  után  járó 
taksa. 

Séd  —  Dunántúl,  Mtsz.  —  fo- 
lyás, csermely;  1095  óta  hely- 
nevekben, Oklsz. 

Ség  —  a  régiségben  —  domb  ; 
1055  óta  helynév,  Oklsz. 

Semlyékes    —   1.  Zsemlyékes. 

Sík  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

Szennyes   is,   rongyos  is  volt  az 
[öreg  csárda 
Oda  illett  volna  Hortobágy  síkjára. 
Arany. 

Sikár  fű  —  Alföld,  Andropogon 
ischámum  L.  —  az  első  fúfaj, 
mely  a  futóhomokból  alakuló  bucz- 
kát  megszállja  és  köti.  Hauer  Béla. 

*Sikór  víz  — Somogy -sekély  víz. 

Sió  —  a  Sió-folyó  név  a  csu- 
vaszban  is  meg  van  sivé  =  hideg- 
ből eredve:  sivé -jó  ^  sio  azaz 
hideg  folyó,  ad  analógiám  Hév -jó 
^  Héjó  =  meleg  folyó.  (Pápay, 
Nyr.  27:367.) 

*Sivány — Alföld. L.  Sivóhomok. 

*Sivóhomok  —  Alföld  —  a  futó- 
homok legterméketlenebb  faja. 

Slag  —  Szilágy  m.,  Mtsz. ;  slóg 

—  Csúza,  Baranya  m.,  Nyr.  18 :  382. 

—  erdővágás.  A  német  Holzschlag, 
röviden  Schlag. 

Sövény — általánosan  —  vessző- 
vagy bokorkerítés;  Oklsz.  1252. 
helynév ;  1613—1696.  sövényeket 
nem  akarnak  tartam,  ki  miatt 
nagy  károkban  esünk  barmaink 
kiszaladásával ;  1638.   Ezen  olto- 


vanios  kertnek  keörniös  körül 
vagion  reghi  oh  sövenie,  hasáb 
karokkal  állatott  lesza  nélkül. 

Surjás  —  Mátraalja,  Felsőbor- 
sod, Nyr.  30 :  386.  —  súrú,  fiatal 
erdő. 

*  Szabadítani  —  a  régiségben 
is  —  a  határt  aratás  után  legel- 
tetésre felszabadítani. 

Szabad  nyomás  —  Oklsz.,  1522. 
Omnia  pecora  de  libera  terra  wlgo 
Zabadnyomas  dicta  abigi  et  ab- 
duci  fecisset  —  az  a  határrész, 
a  melyre  szabad  marhát  hajtani 
legeltetésre. 

Szájbér  —  Kecskemét,  Nyr. 
37 :  327.  —  az  az  összeg,  a  melyet 
a  jószág  tulajdonosa  fizet  a  városi 
gazdasági  hivatalnak  a  legelőre 
kicsapott  marháért ;  a  kifizetésről 
adott  nyugta  a  szájbér-czéáula.. 


Szájpénz 

fűbér. 


általánosan 


Szakállal  mérni  —  Kecskemét, 
Kada  Elek  in  litt.  1905.  XI/18.  — 
a  mikor  a  régiségben  a  földet 
csak  úgy  gondolomra  mérték,  erre 
mondták,  hogy  „szakállal  van 
mérve".  Vö.  Földkiosztás,  Kocsi- 
kerék. 

Szamoga  —  Udvari,  Szatmár 
m.,  Mtsz.;  szomoga  —  hol?  Mtsz. 
—  vizenyős,  kákatermő  hely.  1425- 
ben,  Oklsz.,  Silua  Gyrv-zomoga. 
Arany  János :  Elveszett  alkotmány 
I.  ének:  szamuka;  magyarázata 
szerint  Avasújváros,  Szatmár  m., 
szomoga  =  csermely. 

*  Szárnyék  —  Hortobágy  —  a 
nádból  kötött  alkotmány  nevét  az 


Szecska 


280 


Sziki  növények 


újabb  időben  ültetett,  a  marha 
védelmére  szolgáló  erdőcskére 
vitték  át. 

*  Szecska  —  általánosan  —  zab- 
formára vágott  szalma.  Tót  szó : 
sekati  =  vágni. 

Szék  —  általánosan  —  a  szikes 
föld;  1095.  Oklsz.  Per  alueum 
salsuginis  que  dicitur  scequ.  1194: 
Ex  inde  tendit  ad  Weguhomoc, 
quod  est    Scecu ;    azóta   gyakori. 

Székhely  —  a  régiségben,  MNy. 
1 :  377.  —  1492. Primo infesto  beati 
Michaelis  Archangeli  quelibet  ses- 
sio  quartalis  wlgo  Sekkel  habes 
soluere  denarios  wiennenses  20  — 
tehát  egynegyed  jobbágytelek. 

*  Széksós  —  Alföld  —  a  melyen 
a  széksó  „kivirágzott",  azaz  oly 
bőven    van,    hogy   söpörni  lehet. 

*Szem  —  Edvi  Illés  Pál  —  mint 
táplálék,  mint  árpa-,  kukoricza-, 
stb.  búzaszem. 

*  Széna  —  Ver.  38.  Foenuw. 
Olasz:  Fieno.  Dalmát:  Szeno. 
*  Tótul  is  az. 

*  Szénafű  —  1758.  Torda  —  az, 
a  mi  a  Királyhágón  innen  a  ka- 
száló. Erdélyi  szó. 

Szénaság  —  Felsőboldogasz- 
szonyfalva.  Udvarhely  m.,  Nyr. 
34 :  106.  —  szénatermő  hely. 

*Szénázni  —  1713.  Győr  —  a 
juhokat  szénával  ellátni.  Vö.  Szal- 
mázni. 

íSzérő  —  Székelyf.,  Tsz.  — 
csúrföld.  Szérű,  Matics  Imre,  hol 
csépelik  V.  nyomtatják  a  gabonát. 


Szik  —  általánosan;  széksós 
Dunántúl,  Halas,  Szeged  —  szi- 
kes, azaz  Na.  CO  ,  nátrium  car- 
bonat. Féleségei:  Mezötiíron,  Mtsz., 
Patkós  szik,  Mészáros  szik,  Turtó 
szik ;  Gzegléden  Átal-szék,  Czigány- 
szék;  a  mezőtúri  patkós  szik  tk. 
a  padkás  szik,  Karczag,  1.  azt. 

*Szikér  —  Karczag  —  a  szike- 
ken az  a  sekély  árok,  a  melyet  a 
lefutó  hólé  mosott. 

Szikes  —  Alföld  —  vagy  szé- 
kes, széksóval  átjárt  talaj.  L. 
Vakszík,  Porszík,  Termő  szik, 
Virágosszik. 

Szikes  tócsa  —  Kunság  —  a 
hol  a  víz  tükröt  alkot. 

Szikfok  —  Hortobágy  —  a  hol 
a  szikes   végződik    és  víz  fakad. 

Sziki  kaszáló  —  Kunság  — 
melyen  tavaszkor  buja  növényzet 
terem,  mely  azonban  nyárra  egé- 
szen elszárad. 

Sziki  növények  —  Kunság  — 
Cripsis  aculeata,  C.  alopecuroides. 
Beckmannia  cruciformis,  Atropis 
fajok,  Festuca  pseudoovina,  ru- 
tila,  Hordeum  Gussoneunum,  Cype- 
rus  pannonicus,  Scirpus  maritimus, 
Ornithogalum  tenuifolium,  Iris 
spuria,  Rumex  limosus,  Atriplex 
microspermium,  Schoberia  salina- 
ria,  pannonica,  Camphorosoma 
ovata,  Salicornia  herbacea,  Salsola 
soda,  Ranunculus  pedatus,  Lepi- 
dium  perfoliatam,  crassifolium, 
Bupleurum  tenuissimum,  Sedum 
caespitosum,  Trifolium  fragiferum, 
diffusum,  angulatum,  parviflorum, 
filiforme,  striatum,  Lotus  cornicu- 
latus,    gracilis,    Statice    Gmelini, 


Szik  kotmany 


281 


Tanya 


Plantago  sibirica,  maritiina,  tenui- 
flora,  Aster  pannonicus,  canus, 
Matricaria  chainomilla,  Artemisia 
monogyna,  salina,  pontica,  Podo- 
spermum  Jaquinianum,  Triglochia 
maritimum,  Salsola  Káli,  Cori- 
spermum  nitidum,  canescens.  Fák: 
Tamarix  gallica,  Ulmus  glabra, 
Ulmus  montana,  Ailantlms  glan- 
dulosa,  Sophora  japonica,  Kol- 
reuteria  paniculata,  Salix  álba, 
Pruinosa  dentifolia,  Populus  álba, 
Fraxinus  excelsior,  Gleditschia, 
Robinia,  Ulmus  effusa,  Sambucus 
nigra,  Syringa  vulgáris,  Prunus 
spinosa.  Bernátsky  szerint. 

*Szik  kotmany  —  Pusztaszent- 
miklos  —  kátyú,  süppedés. 

*  Sziklapos  —  Karczag  —  lapos 
terület  súrún  álló  fejnagyságú 
zsombékokkal.  Ezen  a  kocsi  hi- 
hetetlenül ráz,  ezért  mondja  a 
magyarkún  „angyalhuUásosnak". 

Szíkpados  föld  —  Szentes, 
Csongrád  m.,  Mtsz.  —  az,  ame- 
lyen a  szik  kis  padok  alakjában 
virágzott  ki.  Vö.  Padkás  szik. 

*Szíkzöldje  —  Kunság.  Nostoc 
commune  Vauch.  L.  Vakszík. 

Szohát  —  Moldvai  csángó,  Nyr. 
30 :  181.  —  nyomás,  az  oláh  sohat. 

*  Szűkös  —  Kecskemét —  „föld- 
nélküli szűkös"  körülírással,  ki  a 
kerthez  juthatott,  ha  visszaélést 
jelentett  fel.  L.  Felkérés. 

*Szüzgyep  —  Alföld  —  mely 
sohasem  volt  fölszántva.  Nyr. 
29  :  17. 

Tábla  —  Lz.  —  Egységes,  na- 
gyobb földterület.  A  latin  fabula. 


Tag  —  általánosan,  Nyr.  25 : 
515.  —  egységes  földbirtok,  tagosí- 
táskorjutott határrész.  A  kifejezés 
csak  újabb  korban,  a  tagosítások 
óta  használatos. 


Tanárok 


1.  Tanorok. 


Tang  —  Hanva,  Gömör  m., 
Nyr.  27  :  524.  —  laza,  porhanyó : 
„A  hol  tang  a  föld,  a  marha 
megtaposná". 

Tanor  —  Dunántúl,  Mtsz.  — 
rét  kerítés,  azaz  tanorok. 

Tanórkapu  —  Székelyf.,  Nyr. 
4 :  478.,  Mtsz.  —  faluvégi  kapu, 
vetéskapu;  a  tanorok  kapuja,  azaz 
a  falu  kerítés  v.  kaszáló  kerítés- 
kapuja. 

*  Tanorok  —  székely  szó  — 
falu  kerítése,  rajta  kapu;  1337 
óta,  Oklsz.,  tornuk,  toronok  stb.; 
újabban  tanárok  (Dunántúl)  tano- 
rok is.  De  jelent  kerített  kaszálót 
is.  Székelység,  Nyr.  5  :  424.,  26  : 
428.,  32:329.,  PPBod.:  septum 
pascuarium. 

Tanorokkapu  —  Székelység, 
Tsz.,  Mtsz.  —  falu  kapuja,  a 
mezőkre  vezető  vetéskapu  v. 
kaszáló  kapuja.  Vö.  Porgolátkapu. 

Tanorokoldal  —  Homoród- 
Szent-Márton,  Udvarhely  m.,  Nyr. 
25  :  430.  —  szántó  neve,  mellette 
szép  kapu.  Az  elnevezés  onnan 
ered,  hogy  a  kaszáló  tanorokkal 
volt  körülvéve. 

Tanya  —  gazdasági  —  a  határ- 
ban levő  gazdálkodóhely,  pászto- 
roknál a  lakóhely  és  járulékai. 
Vö.  „A  magyar  halászat  könyve  "is. 


Tanyás 

Tanyás  —  Századok  XIV.  683., 
Nyr.  17 :  576.  —  Dorozsmán  egy 
kötél  tanyás  oszt.  föld  =  18  kat. 
hold ;  egy  kötél  nyilas  =  8  hold ; 
egy  kötél  fekete  föld   1200  C-öl. 

Taplocza  —  Székelység,  Nyr. 
5 :  424.  —  erdei  irtott  hely,  hely- 
ség neve  is. 

Taráta  —  Dunántúl,  Mtsz.  — 
kerítés  nélküli  puszta  hely. 

Tarló  —  általánosan  —  le- 
kaszált szántóföld,  1233/1345  óta, 
Oklsz.,  heljrnevekben  gyakori. 

*  Tatárszék  —  Kába  —  lapos 
halom,  lapos,  széles  árokkal  körül- 
véve; begyepesedve.  Alkalmasint 
tatár  táborhely. 

Tavasz-határ  —  Nagyajta,  Há- 
romszék m.,  Nyr.  34 :  106.  —  a 
határnak  azon  Vn  része,  a  melybe 
(a  tagosítás  előtt)  tavaszszal  török- 
búzát, zabot,  haricskát,  árpát, 
kölest  vetettek. 

Telek  —  általánosan  —  gaz- 
dálkodási földdarab,  gyakran  ház- 
hely is.  MNy.  I  :  240.  szerint 
„mint  hogy  a  telkeket  kötéllel  is 
szokták  mérni,  a  kimért  föld- 
területet a  mérőtelekről  lehetett 
elnevezni,  úgy  mint  Bácskában  a 
hold  földet  egyszerűen  láncznak 
nevezik  ma  is.  A  gazdaságban 
van  jobbágytelek,  telkesgazda, 
háztelek;  a  szerszámban:  ostorte- 
lek, bocskortelek,  telekesbocskor. 
—  Telek  —  a  fundus  értelmében 
1095  óta  szerepel.  Oklsz.  — 
Telek  —  Hortobágy,  T.  M.  I.  — 
a  legelő  partosabb  része:  „a  telke- 
ken most  jó  mező  van".  „Juh- 
telkes   hely,   ezek  a   helyek,  ha 


282 Toré 

megtrágyázódnak  termékenyek 
lesznek",  innen  juhtelkes  főd. 

Telekeríteni  —  1.  Fúbocsátás. 

Telekezett  föld  —  Zenta,  Nyr. 
18  :  383.    —   megtrágyázott  föld. 

*Telelő  —  T.  S.,  Kecskemét 
1724  —  a  pusztákon  azok  a 
helyek,  a  melyeken  a  marhát 
télen  át  tartották.  Ellentétje  a 
nyaraló;  1.  azt. 

*  Telelőkert— Kecskemét  1775 

—  a  pusztán,  a  juhok  teleltetésére 
való  terület.  L.  Felkérni. 

Tele  vényes   homok  —  Alföld 

—  könnyen  mívelhető,  kitűnően 
termő,  helytmaradó  homok.  Hauer 
Béla. 

Tenyeres  napszám  —  Udvar- 
hely m.,  Mtsz.  —  gyalog-  v. 
kézinapszám,  azaz  olyan  napszám, 
a  melyet  fuvar  nélkül,  szántás 
nélkül  (ökörnapszám)  tenyérrel 
végeztek. 

*Termőszík  —  Alföld  —  a 
melyen  a  szíksó  tartalom  nem 
zárja  ki  a  termést. 

Tilos  —  általánosan  —  bekerí- 
tett hely,  erdő,  kaszáló,  legelő, 
a  hol  tilos  a  legeltetés,  vadászat; 
a  tótban  tilas.   Nyr.  17  :  499. 

Tokái  —  Mátyusföld,  Nyr.  17 : 
523.  —  egy  helynek  vagy  egy 
teleknek  fele;  Tallóson  33  hold, 
Vezekényen  28  hold. 

Torgút  —  Nyr.  24:400.  — 
kapuadó,  a  német  Thorgut. 

Toró  —  Szepezd,  Zala  m.,  Nyr. 
17 :  191.  —  torró.  —  Székelység, 
Nyr.  4  :  328.  —  tarló,  ad  normám 
sarló-sórró. 


Törni 


283  Vakszík 


Törni 


1.  Fúbocsátás. 


Törvénylátás  —  Oklsz.  — 
judicatio.  —  1581:  Ha  valaki  a 
tilalmasban  kárt  tétet  és  meg 
nem  alkuszik  az  káros  emberrel, 
törvénylátásának  előtte,  ha  bírák 
eleiben  jutnak,  3  girán  maradjon 
érette  a  barmos  ember  a  mi 
módunk  szerint,  mivel  törvény 
vár  rája.  Székely  Oki.  V.  126, 127. 

Törvónyrét  —  Oklsz.  —  1577: 
Quoddam  foenetum  in  territorio 
possessionis  Hydwegh  quod  tenen- 
tur  officiali  defalcare  teorwen  reth 
vocatur. 

*  Tőzeg  —  Hortobágy  —  a  tüze- 
lésre szolgáló,  szárított  marha- 
hulladék. Kecskeméten  tözek ; 
Szent-Istvánon,  Borsod  m.,  teözik. 
Mtsz. 

Turjányríz  —  M.  ó.  —  Ürbő, 
Peszéradacs,  Balázs  baromjáráson 
a  kopolyából  felfakadó  fehéres 
víz;  főzésre,  ivásra  alkalmas. 

Ugar  —  általánosan  —  beve- 
tetlenül hagyott  szántóföld,  régente 
ezzel  védték  meg  a  talajt  a  ki- 
merülés ellen,  hogy  egy-két  éven 
át  ugaron  hagyták;  újabban  ezt 
váltógazdasággal  érik  el. 

ügarszer  —  Nagy  aj  ta,  Három- 
szék m.,  Nyr.  34 :  107.  —  a  határ- 
nak azon  Va  része,  a  mely  (a  tago- 
sítás előtt)  ugaron  maradt;  szer 
t.  i.  jelent  részt  is.  Vö.  ősz-, 
tavaszhatár.  *Az  ugaron  maradás 
egymásutánhoz  volt  kötve,  tehát 
szerre  következett. 

Unokasarjú  —Dombóvár,  Tolna 
m.,  Nyr.  25 :  192.  —  a  harmadik 


kaszálás;  a  rokonsági  fokozatról 
véve :  első  az  apa,  második  a  fiú, 
harmadik  az  unoka. 

Útpénz  —  a  régiségben,  Nyr. 
8  :  552.  —  1229:  uoth  penez;  1230 
ut  piniz;  útadó. 

Üdülő  —  Csík  m.,  Nyr.  31 :  114, 
34 :  107.  —  a  szántóföld  fordulója, 
mert  a  míg  fordul,  pihen  s  egy 
kissé  felüdül. 

*Űltetni  —  T.  S.,  K.  pü.  levt. 
1589  —  telepíteni,  így:  „falut 
ültetni". 

Vadlegelő  —  Oklsz.  —  1386: 
In  monte  Vadlegelew  (a  mely  nem 
tilalmas). 

Vágás  —  általánosan  —  kivá- 
gott erdőrész,  de  növendékerdő 
is.  Vö.  Slag. 

Vágat    —    Makó,    Kalotaszeg, 

Nyr.  28  :  429.  —  vágás,  azaz 
kivágott  erdőrész. 

*Vákálni  —  T.  S.,  Kecskemét 
1685—  üresedésben  lenni ;  nyaraló- 
és  telelőhelyekről,  a  melyeket  a 
város  osztogatotti  a  latin  vacuum 
=  úr. 

Vakbarázda  —  Ermellék,  Nyr. 
29 :  335.  —  az,  a  melyet  az  eke 
nem  vájt  jól  kis  ezért  újra  rájár. 

*  Vakszík —  Kunság  —  a  min- 
den növényzet  nélkül  való  szik; 
a  mi  itt-ott  mégis  előfordul  az  a 
Nostoc  commune  Vauch.,  mely  a 
német  nép  hite  szerint  a  hulló 
csillagok  orrfuvása ;  a  kunsági 
pásztor  szerint  az  a  szik  zöldje, 
melyet  a  juh  mohón  felnyal  s  a 
mitől  hamar  hízik.  Vö.  Kopasz  szik. 


Városkert 


284 


Fölnyílazní 


Városkert  —  Kecskemét,  T.  S. 
^  L.  Kert. 

Velálföld  —  Nyr.  33  :  52.,  1597- 
ben  —  község  földje. 

Vetéskapu  —  Székelység  — 
a  falu  végén,  hogy  a  marha  a 
vetésre  ne  menjen.  Vö.  Tanórok. 
Nyr.  2:471. 

*Villangó  —  T.  S.,  K.  pü.  levt. 
1632.  —  határ  =  vitás  határ. 

*  Villongó  erdő  —  XVII.  század, 
1630.  —  a  leleszi  convent  tanu- 
vallatásában,  vitás  értelmében. 

Virágosszík  —  mikor  őszfelé  a 
kopasz-  vagy  vakszík  kijegeczese- 
dik,  hogy  a  sziksót  seperni  lehet, 
akkor  mondják,  hogy  „kivirág- 
zott" V.  „virágos"  a  szik.  Hauer 
Béla. 

Vízfolyás  —  általánosan  —  a 
hol  minden  víz  lefolyik. 

Vonás  —  Barkóság,  Nyr.  32 : 
525.  —  határvonal. 

Vontató  —  Alföld-szerte  — 
kis  széna-  v.  gabonaboglya. 

Zsambó  —  Bugaez  —  T.  M.  I. 
—  zsombék. 

Zökög  —  Alföld  —  a  nyáron 
kiszáradt  kopaszszík,  ha  szekér 
szalad  rajta.  Hauer  Béla. 

*Zsemlyékes  —  1740.,  Kecske- 
mét —  föld  =  lapos,  nedves,  süp- 
pedős; Czegléd  körül   Semlyékes. 

Zsombék  —  általánosan  — 
1.  földpúp,  2.  káka,  3.  nádüstök 
gyökérzete,  4.  hangyaboly  és  va- 
kondtúrás is.  1137—1262.  Oklsz. 
Duobus  mancipiis  scilicet  Somboc 


et  Keleb.  1386 :  Sombokos.  *Az 
igazi  zsombékot  egy  Carex-faj 
alakítja. 

Nyíl. 

Falu  nyílfölde   —  1.  Nyílföld. 

*  Felnyilazni  —  nyilak  szerint 
felosztani  a  földeket.  Tagányi  f. 
k.  p.  8. 

Fertőn  pénz  —  Oklsz.  —  1594: 
Az  kinek  egez  nüa  vágjon  mel- 
liet  ferthon  pénznek  is  hínak  iök 
egez  niltol  12  pénzt  adnak  az 
ispánnak  fel  nylthol  hat  pénzt. 
1600 :  Pecuniam  fertőn  pénz  voca- 
tam  de  hortis  a  singulis  portis 
denar  11.  1668:  Fertőn  pénz  az 
kit  hínak. 

*  Fogni  —  1700.,  Ecsed  ur- 
báriuma, T.  S.  —  foglalni  helyett: 
„A  ki  nyilast  fog,  egy  öl  széná- 
val tartozik". 

*  Forgó  nyilak  —  oly  földek, 
melyek  nyílvetéssel  osztattak  ki, 
hol  ennek,  hol  másnak  jutottak. 
Székely  jog :  Jutott  pedig  nemes- 
embernek négy,  szabad  székely- 
nek kettő,  darabontnak  és  job- 
bágynak egy  nyíl.  Tagányi  f.  k. 
p.  20. 

*  Földközösség  —  oly  terüle- 
tek, a  melyek  nyilvetés  vagy  első 
foglalás  útján  kerültek  haszná- 
latra; eredete  határozottan  ősi. 
Tagányi  f.  k.  Vö.  Magyar  föld- 
közösség. 

*  Fölnyilazni  —  Tagányi  f.  k. 
p.  25.  —  a  földet,  nyílvetéssel 
felosztani ;  már  a  régiségben  Nagy- 
bánya XVI.  sz.  jegyzőkönyvében: 
„a   város   egy  puszta  földet  fel- 


Fűkötél 285 

nyilaztatott"  (Nyr.  15  :  371.).  Jelent 
azonban  emelőrúddal  való  feltá- 
masztást is :  fölnyilalni.  (Kopács, 
Dráva  mell.,  Nyr.  16  :  284.) 

*Pükötél  —  fúosztáskor  hasz- 
nált mérték,  mint  helyen-közön 
a  „láncz".  Vö.  Rúdosztás.  —  Fű- 
kötél  —  „fyuketel"  a  földosztás- 
nak neve  is,  vagyis  a  földosztás- 
kor kapott  nyű.  Tagányi  f.  k.  p.  30. 

*Komplárkodiii  —  Debreczen, 
XVII.  század  —  kézalatt  közö- 
sen használni,  a  níjílas  földről. 
Ez  tilos  volt 

Nyíl  —  Oklsz.  —  1.  sagitta, 
1577  óta,  2.  sors,  Loos;  1726  nyíl- 
lal oszt.  M.  Gazd.  tört.  Sz.  III. 
91.,  3.  pars  1418  óta.  Vö.  Tagányi 
A  földk.  tört.  M.  Gazd.  tört.  Sz. 
I.  *4.  Érczzúzókban  a  zúzóczölöp 
neve  nyíl.  *5.  Kendertörőben  az 
ütőczölöp  neve  nyíl.  —  Nyíl  —  Lz. 
Ha  közös  birtok  a  föld,  akkor  a 
nyíl  természetesen  annál  nagyobb, 
minél  kevesebb  az  élvezője.  Ist- 
vánházán az  erdönyilakat  három 
öles  rúddal  mérik;  egy  rúd  a 
szélessége,  tíz  a  hosszúsága.  Fel- 
enyeden.  Magyarlap ádon.  István- 
házán stb.  az  úrbéresek  az  ura- 
dalomtól napszámért  vagy  a  cse- 
lédek konvenczióban  kaptak  1 — 1 
földterületet  s  azt  nyilakra  osz- 
tották. A  kétökrös  napszám  volt 
a  szántás  egysége,  a  négyökrös 
két  nyilat  kapott,  a  kinek  ökre 
nem  volt,  tenyér  napszámot  telje- 
sített. A  kiosztás  sors  útján,  Enye- 
den  és  közelében  czinkushúzással, 
a  marosújvári  járásban  nyílhúzás- 
sal történt.  Mindkettő  ugyanegyet 


Nyíl 

jelent  s  úgy  látszik,  ez  a  nyíl,  mint 
földdarab  nevének  is  eredete ; 
azonban  a  név  eredeti  jelentése 
a  köztudatból  egészen  kiveszett 
s  ma  már  keskeny  földdarabokat 
jelent,  melyek  nagyobb  földterü- 
let részei.  Nyilakba  gabonát  rit- 
kán vetnek,  inkább  szénafű  vagy 
házi  szükségletre  való  vetemé- 
nyek termelésére  használják  fel; 
innen  ered:  borsónyíl  stb.  L.  még 
i.  h.  csegej,  jugerum,  vékás,  bo- 
rozdás  stb.  —  Nyíl  —  Lz.  — 
olyan  keskeny  terület,  a  mely 
nagyobb  földdarabok  felaprózásá- 
ból  keletkezett.  Pl.  családfő  halála 
után  az  egy  tagban  maradt  néhány 
holdnyi  birtokot  a  testvérek  fel- 
osztják egymás  között.  —  Nyíl 
—  Bibarczfalva,  Udvarhely  m.  — 
földmérték  „Learattam  egy  nyi- 
lat". Nyr.  35  :  341.  —  Nyíl  — 
Gr.  Sztár ay-család  okit.  „In  ter- 
ris  nigris,  nec  non  sex  mensuris 
nyl  dictis  sorté  missis"  (2  :  199) 
1418.  Ma  is  használatban  van : 
egy  nyilas  föld.  Nyr.  22  :  362.  — 
Nyíl  —  Oklsz.  1594:  „Az  kinek 
egész  nila  vagion,  meliet  ferthon 
pénznek  is  hínak  vvk,  egész  niltól 
12  pénzt  adnak  az  ispánnak  fel 
nylüiol  hat  pénzt".  Vö.  Ferton- 
pénz.  —  *Nyü  —  XVII.  sz.  Felső- 
fehér megye,  1788.  —  erdőterület 
is.  —  Nyíl  —  1788.,  Felsőfehér 
megye  —  az  erdő  nyilakra  volt 
felosztva;  a  részek  egyenesbe 
egymás  mellett  kihasítva,  mint  a 
nyilak  a  tegezben.  —  *Nyil  — 
Verespatak — a  székelyektől  eredő 
zúzókban  a  vasalt  gerenda-zúzók 
szorosan  egymásmellett  működ- 
nek, nevők:  „nyíl";  a  zúzok  ezek- 


Nyilacska 


286 


Nyilas  kaszáló 


nek  számához  képest:  3  nyilas, 
6  nyilas,  12  nyilas.  —  Nyíl  —  a 
közösföld  kiosztásra  való  egy  része, 
Zemplén.  Tagányi  f.  k.  p.  7.  — 
Nyíl  —  Melich  J.  szerint  —  a 
régiségben  a  szerencse  magyar 
elnevezése.  Pedig  a  nyíl  csak 
eszköz,  a  melylyel  sorsot  vetnek, 
tehát  szerencsét  keresnek,  éppen 
úgy,  mint  a  koczkával ;  ezért  nyi- 
lat vetni,  nyilat  ereszteni  stb. 
(Melich  J.  Szláv  jövevényszavaink 
I.  1.  1903.  p.  8—9.) 

Nyilacska  —  Oklsz.  —  1725: 
„Ezen  tövises  föld  végében  Ko- 
zárvár  felől  egy  nyilacska,  melyet 
senki  sem  colált  régtül  fogva; 
az  alsó  végit  Dadái  uram  maga 
földihez  szántotta."  M.  Gazd.  tört. 
Sz.  III.  187. 

Nyilai  —  Szatmárhegy  —  házat 
nyilalni.  —  Nyilai  —  Dengeleg 
—  lovat  nyilalni  vasaláskor.  Nyr. 
19  :  382.  —  Nyilai  —  Rábaköz, 
Győr  m.,  valami  nehéz  tárgyat 
hosszú  rúddal  (emeltyűvel:  nyű) 
fölemelni.  Nyr.  15:431. 

*  Nyilas  —  kaszálók,  borsodi 
Bükk,  csak  használatra  a  kincstár 
részéről  kiosztva.  —  Nyilas  — 
Debreczen  —  egy  nyilas  300  öl 
hosszú,  30  öl  széles,  tehát  9000 
négyszögöl.  Debreczeni  polgár  16 
nyilasnál  többet  nem  bírhatott, 
mert  csak  8  lovat  foghatott  a 
szekérbe  ;  egy  ló  megmunkált  két 
nyilast,  8  ló  16-ot.  Egy  nyilas 
után  tarthatott  12  nagy,  60  darab 
kis  jószágot.  Ma  a  legtöbb  egy 
gazdánál  180  drb  nagy,  900  drb 
kis  jószág.  Nánásy  László  köz- 
jegyző szerint.  —  Nyilas  —  Deb- 


reczen —  9000  n-öl ;  három  nyilas 
a  legkisebb  tanya,  16  nyilas  a 
legnagyobb.    Fényen.    —   Nyilas 

—  Hajdúnánás  —  egyvékás  föld, 
mert  annyit  vetnek  bele.  Ter- 
jedelme Hajdúnánáson  400  G-öl. 
Nyr.  27  :  141.  —  Nyilas  —  Hajdú- 
nánás, (1.  még  Nyr.  27  :  94, 
és  140.)  —  nem  föld,  szántóföld 
mérésére,  hanem  szőUőskert  egyes 
kisebb  részeire  használatos.  Egy 
nyilas  szőUő  cca  20 — 22  sor  szől- 
lőt  tesz  ki.  Nyr.  27  :  225.  —  Nyilas 

—  Vámosgyörk,  Heves  m.,  Nyr.  34 : 
440.  —  egy  dtillő  neve;  közös 
föld,  nyilat  húzva  apró  részekre 
osztva  adják  ki.  —  Nyilas  —  Szí- 
halom  —  Borsod  m.  —  kaszáló- 
rét egy  része,  mely  több  emberé. 
Nyr.  24  :  432.  —  Nyilas  —  Tokaj 

—  erdő- vagy  rétrész.  Nyr.  19  :  384, 

—  Nyilas  —  Kecskemét,  Kada 
in  litt.  1905.  XI/18.  —  az  erdő- 
nek tisztás  része.  Kada  szerint 
nem  a  „nyíl"  (főnév),  hanem  a 
7iyílik  igével  van  kapcsolatban. 
(Ez  tévedés.)  Vö.  Nyilazás.  — 
Nyilas  —  Oklsz.  1.  sagittarius, 
1343  óta  személynév,  2.  pars  sorté 
"obtenta,  1290  óta  helynév. 

Nyilas  ember  —  Oklsz.  — 
1596  :  Nilas  embernek  kith  hinak 
az  ki  az  nilat  fel  weszi  tartozik 
V2  köböl  zabbal. 

*  Nyilasföld  —  Debreczen  a 
régiségben  —  a  nyílvetéssel  osz- 
tott föld.  Vö.  Nyílföld.  Oklsz.  1694. 

*  Nyilas  házhely  —  1693.  Kö- 
zös p.  ü.  T.  S.  —  sorrendben  osz- 
tott házhely. 

Nyilas  kaszáló  —  Oklsz.  — 
1597 :  Az  Hanon   walamy  kewes 


Nyilasocska 


287 


Nyilat  húztak 


óztál  nylas  kazalo  (melyet  nyíl- 
vetéssel mértek  ki  hajdan.). 

Nyilasocska  —  Oklsz.  —  1597 : 
Az  Hanban  reth  heleth  nylasoch- 
kaya  wagyon. 

Nyilas -osztás  —  az  osztásra 
való  földet  annyi  egyenlő  darabra 

—  a  jobbat  kisebbre,  a  rosszab- 
bat nagyobbra  —  osztották,  a 
hányan  azokra  jogot  formáltak, 
azután  következett  a  nyílvetés, 
1.  azt.  Tagányi  f.  k. 

Nyilastag  —  Bihar  és  Hajdú 
m.,  Nyr.  36  :  144.  —  egy  bizonyos 
terület. 

*  Nyilast  fogni  —  1706.,  Ur- 
bárium, Ecsed,  Közös  p.  ü.  T.  S. 

—  kaszáló  nyilast  foglalni. 

ISyilat  vetni  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.,  Nyr.  36  :  423.  —  nylat 
úetny  =  sortiri,  nilat  vessúnk  ra, 
igazan  meg  ózzuk,  uo.  divamus 
Aag. 

Nyilaz  —  Alföld  —  rét  vagy 
nádas  felosztásakor  nyilat  vetnek, 
hogy  meljdk  darab  kinek  esik, 
ezt  nyilazásúak  mondják ;  a  fel- 
osztott darab  pedig  nyilas.  „Ne- 
kem ugyan  kijutott  a  nyüazásból, 
mert  ugyancsak  hitvány  nyilas 
esett".  Nyr.  14:527. 

Nyilazás  —  Kecskemét,  Kada 
in  litt.  1905.  XI.  18.  —  A  föld- 
terület elosztása  sorshúzás  útján. 
Eszköze  a  nyílvessző.  Vö.  Nyilas. 

Nyüczédula  —  Magyar- Valkón, 
1800-ban  így  ment  végbe  a  „nyil- 
vetés"" :  „a  kiosztandó  föld  annyi 
darabra  osztatott,  a  hány  telket 
bíró  gazda  volt,  „mindenik  darabra 
nyüczédulát    készítenek    és   azon 


czédulákot  valami  edénybe  bete- 
szik ;  kiki  a  communitás  tagjai 
közül  húz  belőle  s  kinek  melyi- 
ket mutatja  az  általa  kihúzott 
nyüczédula,  azon  esztendőben  an- 
nak a  nyílnak  veszi  hasznát", 
ányi  f.  k.  p.  24. 


*  Nyílföld  —  Bereg  m.,  1556. 
—  telek  után  kihasított  föld.  Vö. 
Nyilasföld.  —  Nyílföld  T.  S. 
Nagy  Guth,  1556.  —  Tornosy, 
Bereg  alispánja  írja  :  „mely  után 
való  helyhez  annyi  nylfwldet  ad- 
gyanak,  a  mennyit  az  falu  zery- 
ben  egy  helyhez  adnak".  — Nyíl- 
föld —  kiosztásra  való  közös 
föld,  Zemplén.  Tagányi  f.  k.  p.  7. 

Nyílfüvek  —  kaszálók  Mára- 
marosban  —  1622-iki  statútuma 
Máramarossziget  városának.  Ta- 
gányi f.  k.  p.  26. 


Nyílhúzás 

1.  Nyíl. 


Alsófehér  m. 


Nyilat  húztak  —  „a  nyíl  esek 
Bertalanra^,  Arany  Toldi  estéje  = 
sorsot  húztak.  P.  Erdősi :  Az  én 
ruhámra  nyilat  vétenek.  Károlyi- 
nál „az  én  köntösömre  sorsot  veié- 
nek^ és  „Nyilat  vontak  az  én 
népemre"  : 

„Azután  a  nyilat  húzták  ki  sorjába, 
Hogy  szép  rendbe  menjen,  ne  csak 
[bolondjába". 
Daliás  Idők  11.  ének. 

„Holnap  az  ifjú  had  —  rendeli  — 

[kövessék. 

Tízre  öreg  harczos,  nyíllal,    egy- 

[egy  essék". 

Buda  Halála  X.  ének. 

=  nyílhúzás  v.   sorsvetés  útján : 

„Hagyjátok  azért,  hogy  nyü 

legyen  a  többi   Három   közt  a 


Nyil  nagysága 


288 


Polgári  nyíl 


sorsot  adó  —  tehát  ö  is  nyilat 
ád,  s  miután  megesett  a  sorshú- 
zás'' stb.  A  kióvi  csatal98 — 199. 
Ma  is  húz  a  nép  nyilat,  de  már 
nem  igazit  (mint  a  Gyulafi  test- 
vérek), hanem  hosszabb,  rövidebb 
csomós  kórószárat,  sima  vagy  cso- 
mós pálczikát,  fejes  vagy  nem 
fejes  gyújtót  stb.  Nyilasnak  hív- 
ják a  sorshúzással  valakinek  ju- 
tott rétet,  kaszállót  stb.  Sokszor 
hallani :  „Annak  három  helyen  is 
volt  nyilasa''  (Nép.).  Nyilaz  y. nyilai 
=  sorsot  húz.  Kétszer  nyilal- 
tunk (Nép.). 

„Nyilat  vetett  rám  a  fináncz, 
de  nem  tudott  elcsípni".  (Nép.) 
Vö.  „A  melyre  esett  az  Ur  nyila". 
Biblia.  Lehr.  MNy.  1:17. 

Nyíl  nagysága  —  Helmecz, 
lo67-ben  —  hat  hold ;  Kis-Géres 
két-három  hold ;  Zombor,  1584 
egy  nyíl  =  egy  kötél  =  10  köblös 
föld,  Zemplén.  Tagányi  f.  k.  p.  8. 

Njrílrendszer  —  volt  Zemplén- 
ben, Szabolcsban,  a  Hajdúságban, 
Miskolcz  (nomád  forma).  Heves  m., 
Bihar  m.,  Debreczen,  Jászság, 
Győr  m.,  Erdély,  Fogaras  vidéke, 
Hunyad  m.,  Torda  m.,  Partium, 
Kraszna  m.,  Középszolnok.  Ta- 
gányi f.  k. 

Nyílvetés  —  közös  földek  osz- 
tásánál a  sorsolás,  Zemplén.  Ta- 
gányi, f.  k.  p.  7.  Vö.  Nyílvonás.  — 
*  Nyílvetés  —  Debreczen,  a  ré- 
giségben —  a  kiosztott  földnek 
sorsolása,  az  ősiségben  az  össze- 
adott nyilak,  ma  bárczák  húzá- 
sával, a  melyekre  átment  a  „nyíl" 
elnevezés. —  Nyilvetés  —  Hajdú- 


szoboszló —  egyáltalában  sors- 
húzás, leginkább  szalmával,  újabb 
időben  gyufával,  egyike  rövi- 
debbre van  letörve:  a  ki  a  hosz- 
szabbat  húzza,  az  nyer.  Szívós 
Béla  szerint.  Vas.  Ujs.  1902. 
1.  szám  —  örökösök  osztozkodá- 
sánál is. 

Nyílvonás  —  1.  Nyílvetés. 


Ökörnapszám 
nyíl. 


1.     Polgári 


*Ősi  foglalás  ^  Máramaros- 
sziget  város  1680.  évi  statútumá- 
ban „. . .  az  városnak  régi  szokása 
szerint  is :  ha  valamely  embernek 
földe  mellett  bokros  erdő  vagyon, 
azt  a  maga  földéhez  applicálhatja 
és  irthatja,  míg  egy  szekerczéctl 
elhajíthatná!"  Ez  szinte  bizonyossá 
teszi  a  nyílvetés  =  lövés  foglaló 
jelentőségét  is.  Tagányi  f.  k., 
p.  26. 

Paraszt  nyil  —  a  nyílvetéssel 
parasztoknak  osztott  föld  illető 
részei,  Torda.  Ellentétje  a  nemes 
lábföld.  Tagányi  f.  k.,  p.  23. 

Polgári  nyil  —  Lz.  —  Nagy- 
Enyeden  azon  bekebelezett  pol-. 
gároknak,  kik  a  közügy  munkálásá- 
ban érdemeket  szereztek,  v.  a 
lakosságot  fenyegető  veszedelmek 
alkalmával  kitűntek  éberségükkel 
s  elszántságukkal,  a  községi  bir- 
toktestből 1200  öles  darabot  adtak 
haszonélvezetre.  Később  a  kérel- 
mezők között  kisorsolták.  Ma 
szavazás  útján  adják,  melyért  a 
tulajdonjog  elismeréseért  1  frt  40 
kr.  taksát  fizetnek.  A  vidéken  és 
valamely  nagyobb,  legtöbbször  kö- 


Rüdosztás 


289 


Bunda 


zös  földterületmúvelésre  kiosztott 
V.  bérbe  adott  egyes  parczelláit 
jelenti.  Ha  egy-egy  parczella 
haszonélvezője  lialdokolt,  a  jog- 
igénylők tömegesen  vonultak  ki 
ekéjükkel,  hogy  mihelyt  a  halál 
a  nyilat  gazdátlanná  tette,  ekéjük 
beakasztásával  azonnal  ténylegesen 
hiriokukba  venni  igyekezzenek, 
mert  azé  lett  a  haszonélvezet,  a 
ki  először  elfoglalta.  Sokszor  tett- 
legességre került  a  dolog.  — 
Polgári  nyíl  —  Lz.  —  A  közös 
V.  bérbe  vett  erdőterület  vágás 
alá  került  egyes  részei;  akár 
sorsolás  útján  osszák  ki  egymás 
közt  a  jogosultak,  akár  árverésen 
veszik  meg,  ritkábban  pénzért, 
többször  ökör-,  vagy  tenyérnap- 
számért. 

Rúdosztás  —  rúddal  való  fel- 
osztása a  nyílföldeknek.  L.  Fúkötél 
és  Kötél  is.  Tagányi  f.  k. 

*Ürgenyilás  —  Debreczen  — 
a  legkisebb  tanyánál  is  kisebb 
bérlet.  Fényes. 

Tenyérnapszám  —  kézi  nap- 
szám, megkülönböztetve  az  igás- 
napszámtól ;  a  nyilas  rendszernél 
is  divott. 

Kút  és  a  kopolya. 

*Ágas  —  Heves  megye,  Dinnyés- 
hát —  a  gémeskútnak  a  földbe 
szolgáló,  fölső  végén  kétágii  fája, 
a  melyen  a  gémfa  jár.  L.  Kút.  — 
Ágas  —  Beodra,  Torontál  m.  — 
a  gémeskút  földbe  ásott,  a  gémet 
tartó  fája.  L.  Fordító  kocsiágas; 
kunyhóágas.  —  Ágas:  1.  köcsög- 


tartó, Török-Becse;  2.  oszlop,  pl. 
kapufélfa;  3.  a  kocsi  rúdját  két- 
felől összefoglaló  horgas  fa;  4.  a 
szár  nyelén  a  villás  rész,  Komárom, 
Hermán  0.,  Hal.  K.  Mtsz.  I.  10. 

Ágas  füle  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  az  ágas  kétfelé  álló 
villája  fülre  emlékeztet. 

Ágos  —  Győr  és  Veszprém  m.  — 
kútágas.  Nyr.  35  :  434.  Debreczen, 
Xyr.  7:90. 

Ájos-kutájó  —  Orosztony,  Zala 
m.   —   kútmester.   Xyr.    24:384. 

Ásott  kút  —  Sz.  F.  B.  — 
aasot  kut  =  puteus. 

Behéj ázott  kút  —  Sz.    F.    B. 

—  Be  heiazot  kut  =  puteus  tes- 
tudinatus*  =  Káváskút,  1.  azt. 

Blána  —  Alsófejér  m.  —  a 
miyel  a  kút  fala   ki   van  rakva. 

*Borta  —  Szolnokdoboka  m., 
Mtsz.  I.  169.  —  odvas  v.  kivájt 
fatörzszsel  bélelt  és  kővel  fedett 
mezei  kút.  Vö.  Burtaka. 

Bodonos  kút  —  Somogy.  — 
L.  Bödönös  kút. 

Bödön  —  Beregszász  —  a 
kútba  helyezett  kivájt  fatörzs. 
Megakadályozza  a  bedőlést.  Nyr. 
27 :  95.  Győr  és  Veszprém,  Nyr. 
35:434.  Sopron,  Nyr.  34:486. 

Bödönös    kút   —   Somogy   m. 

—  kivájt  fával,  bödönnel  bélelt 
kút,  V.  Bodonos  kút.  Nyr.  19  :  380. 

Bunár  —  Aracs,    Torontál   m. 

—  kút  és  gémeskút  is.  Oláh  elem. 

Bunda  —  Gömör  m..  Tud. 
Gyújt.  1818.  -  kút  (?)  Nyr.  34  :  483. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


19 


Butykó 

Butykó  —  Kalotaszeg  —  fa- 
tuskó;  a  kútgém  butykója:  az  az 
idomtalan  vastag  fadarab,  melyet 
a  kútgém  végére  kötnek ;  másutt 
koloncz.  Nyr.  12:379. 

Csanak  —  Torna,  Veszprém 
m.  —  kis  cserépedény,  mezőn 
levő  kutaknál  szokott  lenni,  ivó- 
eszköznek használják.  *  Halászok- 
nál is  merítő,  melynek  nyele  van. 
Nyr.  15:382. 

Csatorna  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  a  vályúba  szolgál  s  ebbe 
vezeti  a  dézsából   zúdított   vizet. 

Csatornakút  —  Sz.  F.  B.  — 
cyatorna  kut  =  cisterna. 

Csatornás  kút  —  Kolozsv. 
glossz.  1577.,  Ifi.  Nyr.  36  :  316.  — 
chiatomas   kut  =  fons,    canalis. 

Cseber,  csöbör  —  Miklosich  — 
medimnus,  zuber,  ószlovén  :  cíhrt; 
újszlovén:  ceher;  cseh:  cher,dzher, 
zber.  Vö.  litván:  kibirras;  német: 
Eimer ;  latin :  chybrio :  cum  duabus 
chybrionibus  cerevisiae  ;  rumun  : 
cubür.  Nyr.  11 :  118*;  a  tót:  dzbar. 

Cséve  —  Felső-Somogy  —  cső 
pl.  kútnál.  Nyr.  8:432.  *Takács 
mesterszó. 

Cseviee,    cévice,    csevicce  — 

savanyú  víz,  ilyen  kút.  Tót  jöve- 
vény: sfavica  —  Sauerbrunn 
(Loos).  Nyr.  33:562    és    17:238. 

Csiga  —  1.  Csigáskút. 

Csigáskút  —  különösen  Bara- 
nyában, hol  a  gémet  csiga  helyet- 
tesíti. A  csiga  ágasfán  forog. 
Rendesen  gémeskútnak  értelme- 
zik. Mtsz.  I.  309.,  Nyr.  18 :  93. 


290 Fertő 

*Csorgóvég  —  Békés  —  az 
itatóvályúnak  a  fertőbe  szolgáló 
vége,  hol  a  víz  lecsapolható.  Vö. 
Kút. 

Czibak  —  Tsz.  —  kútágas 
szege,  mely  körül  a  gém  forog. 
Német  Zwack-N Si^elhől.  Nyr.  24 : 
103. 

»Czíp — .Hétfalu,  Brassó  m. — 
Mtsz.  I.  238.  —  csorgós-kút. 

Deszkázat  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  ha  a  kút  öble  deszkával 
van  bélelve. 

Dézsa  —  Hortobágy,    T.  M.  I. 

—  a  kankalékra  akasztott  merítő 
faedény. 

Friss   mézet    is    adott   neki   egy 
[dézsával. 

Gvadányi. 
A  dézsának  két  füle   van,  a  két 
fül   között    a    keresztfa :    forgó- 
tengely. 

Fakötések  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  a  deszkás  kutat  erősítő 
kötések. 

Faküjü  —  Székelység  —  kút- 
foglalvány.  L.  Káva.  Nyr.  5  :  376. 

Falazat  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  ha  a  kút  öble  téglával  van 
kirakva. 

*  Fertő  —  szerte  —  sár,  a 
melyben  a  bivaly,  sertés  „fertő- 
zik". L.  Kút.  —  Fertő  —  Békés 

—  a  gémeskút  vályújának  csor- 
gója  fertőbe  vezet,  erős  sövény- 
fonatba  foglalva,  hogy  a  marhát 
távoltartsa  s  a  kút  környéke  ne 
legyen  sáros. 


Furka 


291 


Hankalékos-küt 


Furka  —  Torontál,  Ozora  — 
ágas;  latin  elem,    fiirca  =  villa. 

Gárd  —  Hortobágy,    T.    M.  L 

—  a  kút  kerete,  gárgya  —  ezen 
belől  van  az  álló,  melyen  a  víz- 
húzó  ember  áll. 

Gárd  —  kút  gárgya  —  Porcsal- 
ma,  Szatmár  m.,  kút  kávája.  Nyr. 
20:191.  Alföld,  Nyr.  13:478. 
Segesvár,  Nyr.  9:44. 

Gárdolat  —  Tiszaadony,  Bereg 
m.  —  a  kútnak  a  föld  felszíne 
fölött  készült  deszkarésze,  gárgya 
= kerítése,  f oglalatj  a.  Nyr.  26 :  476. 

Gárgya  —  Gyergyó  —  kútkáva. 
Oláh  kölcsönszó.  Nyr.  34 :  82. 
Csík  m.,  Nyr.  7 :  92.  Szamoshát, 
Nyr.  10:139. 

Gárgyás  kút  —  Oklsz.  — 
1638 :  Egy  fa  gargias  kut  kan- 
karekiaval.  Gárd  =  gárgya  stb. 
a.  kút  kiálló  kerete. 

*Gém  —  Alföldszerte  —  1.  Kút 
és  Gémeskút.  Győr  és  Veszprém, 
Nyr.  35  :  434.  Aracs,  forrás  nélkül. 
Beodra,  Torontál.  Tsz.  156.,  rosszul, 
kankaléknak  magyarázza.  —  Gém 

—  Hortobágy,  T.  M.  I.  —  hosszú, 
karcsú  gerenda,  mely  a  két  fül 
közt  a  vasszegen  billen. 

*  Gémeskút  —  általánosan  — 
melynek  ágasfán  gémje  jár  s 
erről  az  ostorfája  a  vedret  a 
mélységbe  ereszti.  L.  Kút.  — 
Gémeskút  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  az  ágasok  száma  szerint 
van  egyes,  kettős,  hármas,  négyes 
kút. 

OGémfa  —  Heves  m.,  Dinnyés- 
hát —  a  kút  járógerendája,  mely- 


nek vékonyabb  végén  a  kútostor 
lóg,  vastagabb  végén  a  koloncz 
van. 

Gémpénz  —  T.  S.,  X\l— XVH. 
század  —  ezt  tőzsérek  fizették 
marháik  itatása  után,  a  génjes- 
kutak  használatáért. 

G^ermano  —  Torontál,  Ozora, 
oláh  —  gém. 

Gözme  —  Ormánság  — „A  szi- 
várványos kút,  ha  fábul  van, 
mindig  teli  van  gözmével".  N>t. 
7 :  525. 

Gulyakút  —  Székesfehérvár  — 
kút  neve.  Nyr.  2  :  565. 

*  Gulyásdézsa  —  Karczag  — 
a  gémeskút  vödre.  L.  Kút. 

Gura  bunariului  —  Torontál, 
Ozora  —  kútgárgya.  Kút  'szája 
V.  torka. 

Gyámolok  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  az  ágast  tövén  támogató, 
rézsünt  álló  czölöpök.  Minden 
ágasnak  van  négy  gyámola. 

Gyémes-kdt  —  Lz.  —  Barom- 
itató. A  gémre  deszkát  szögeznek, 
hogy  az  eső  ne  verje. 

Hangarék  —  Szamoshát  — 
kútostor  végén  levő  horgas  vas. 
L.  Kankalék.  Nyr.  10 :  139. 

Hankalék  —  Felső-Csallóköz 
—  függvény,  azon  része  a  kút- 
ágasnak,  melyre  a  veder  van  al- 
kalmazva, s  mely  a  kútba  lejár 
s  a  suj tóhoz  van  alkalmazva  (na- 
gyon czifra,  azért  homályos !)  L. 
Kankalék.  Nyr.  8:377. 

Hankalékos-kút  —  Garam- 
völgy, Zeliz  vidék  —   gémeskút. 

19* 


Hankalik 


„Hankalék"  a  kútágasra  fektetett 
gém ;  másutt  „kankalék"-nak 
mondják  és  a  kútgémen  lógó  os- 
tort értik  rajta.  Nyr.  14  :  287.  *Az 
utóbbi  volna  a  helyes,  ha  a  gyűjtő 
a  kútostor  vasalását  mondta  volna 
hankaléknak. 

Hankalik  —  Vág-Királyfalva, 
Nyitra  vid.,  palócz  —  kútgém. 
Nyr.  33:466.  *Azaz :  a  kútostor 
vasalása.  L.  Kankalék.  —  Han- 
kalik —  Komárom  m.  —  hibásan 
kútgémnek  magyarázva.  Nyr.  4 : 
283.  L.  Kankalék.  Ugyanígy 
Nyitra,  palócz.  Nyr.  28;  495. 

Hankalik  —  Mátyusföld  — 
kútveder  rúdja.  Nyr.  20 :  325. 
*  Kútostor,  de  a  Hankalék  = 
Kankalék,  1.  azt. 

Hankalik  —  Érsekújvár  — 
melyen  a  kútveder  lóg.  Nyr.  8 : 
282.  *L.  Kankalék. 

*Harog  —  Pinka-Mindszent  — 
hosszú  rúdon  kapaalakú  fa,  ki- 
rovással, melybe  a  vödör  füle 
szolgál ;  a  kútból  való  vízm érésre. 
Hetes,  Nyr.  2 :  44.,  de  itt  széna- 
húzó is. 

Heveder  —  Taksony,  Pozsony 
m.  —  a  sujtón  lóg  s  a  vedret 
tartja.  L.  Sújtó.  Nyr.  15 :  190. 

Horog  —  Sz.  F.  B.  —  kúton 
való   horog  =  harpax,    harpago. 

Járom  —  Beodra,  Torontál  m. 
—  a  kútágas  két  ága  közötti  fa- 
pálcza,  mely  körül  a  gém  jár. 
Ha  e  pálcza  vasból  van,  neve : 
vaspálcza.  Járom-fa :  a  mester- 
gerendához V.  a  keresztgerendá- 
hoz szegezett  álló  gerenda,  Sáros- 


292 Kankaiét 

patak,  Nyr.  17  :  527.  Járom-tézsla : 
kisegítő  járomrúd,  a  mely  mellé 
a  négyes  ökörfogat  első  párja 
van  fogva  (Bereg  m.,  Beregrákos 
vid..  Pap  Károly).  Mtsz.  I.  981. 

Kabo  —  Aracs,  Torontál  m.  — 
megfelel  a  vödörnek. 

Kallanytyú—  Győr  és  Veszprém 
m.  —  a  vödör  fülét  fogja  a  kan- 
kalékba.  Nyr.  35:434. 

OKámva  —  Heves  m.,  Dinnyés- 
hát —  a  kút  külső  kerete.  Csalló- 
köz, káva.  Nyr.  1 :  279.  —  Kámva 
—  „Megfogta  az  ostorfát,  felhá- 
gott a  kút  kámvájára.  Ott  sunyi 
tekintettel  körülnézett,  egyet  lódí- 
tott magán,  s  mint  a  macska,  a 
kútkáván  keresztül  az  ellenkező 
oldalon  leugrott  a  földre".  Baksay : 
Gy.  Ö.  2  :  184.  Nyr.  24  :  474. 

Kámváskút  —  Seregélyes  — 
gémeskút.  Nyr.  10:189.  ♦Föld- 
feletti foglalattal. 

Kámvo  —  Győr  és  Veszprém 
m.  —  káva.  Nyr.  35 :  434. 

*  Kankalék  —  helyesen:  a  gé- 
meskút ostorának  a  kútba  járó 
végén  való  horogvasalás,  retesz- 
szel ;  a  vödör  befogadására.  Néha 
fából  is.  Somogy,  Nyr.  2 :  376. 
partim.  Hortobágy,  T.  M.  I. 

Kankalekos  —  Oklsz.  —  1594 : 
Kankalekos  kwt  vágjon.  A  mai 
gémeskút  ostorának  vasalásától 
„kankalekos".  L.  Kút  és  kankalék. 
1786:  Tolnaynál  ugyanígy. 

Kankaiét  —  Erdővidék  —  a 
kút  vedrét  tartó  rúd.  Nyr.  8 :  188. 
*A  rúd  vasalása.  L.  Kankalék. 


Kankalík 

SKankalík  —  Vas  m.,  Tsz.  190. 

—  kútostor.  *  Vasalása.    L.    Kan- 
kalék. 

Kankalin  —  Nagy-Lózs,  Sop- 
ron m.  —  kútágas.  Nyr.  30 :  443. 
*Azaz :  a  kútágas  gémjén  lógó 
kútostor   vasalása.    L.   Kankalék. 

Kankarék  —  Oklsz.  —  1519: 
sünt  putei  septem  supra  quos 
noscitur  wlgo  kankarék  septem 
esse.  1597 :  Vödör  vasastól  az 
kankalékon.  Az  kankalék  végén 
vashorog  (az  a  vashorog  a  kan- 
kalék). 1638  :  Egy  fa  gargias  kút 
kankarékjával.  L.  Kankalék. 

Kankarékgém  —  Ormánság, 
Nyr.  8  :  47.  —  *Azaz  :  a  gémeskút 
gémjén  lógó  kútostor  vasalása. 
L.  Kankalék. 

Kankarik  —  Mezőtúr  —  a  kút- 
ostor végén  levő  eszköz,  mely  a 
vedret  tartja.  L.  Kankalék.  Nyr. 
10 :  285. 

*Kánva  —  Karczag  —  a  gémes- 
kút foglalatja,  kerítése.  L.  Káva  és 
Kút.  Felső-Csallóköz,  Nyr.  8  :  378. 

Kárva,  gárgya  —  (Szláv).  Lz. 

—  a    kút    bedeszkázott    oldala. 
*A  helyes :  foglalatja  v.  kerítése. 

Káva  —  általánosan  — \  fog- 
lalat: kútkáva;  de  abroncs  is, 
varsa  káva,  szák  kávája  „Kawas- 
kut^  már  1235-től  fogva.  —  $Káva, 
kútkáva  —  koszorúforma  kerí- 
tés a  kutakon,  többnyire  fából. 
Vas  m.,  Szatmár  vid.,  Tsz.    197. 

Káváskút  —  Oklsz.  —  1235— 
1270 :  Uersus  orientem  eundo  ad 
Kauaskuth.    Haz.    Okm.  VI.  164. 


^3 Kopolyakút 

1397  :  Primo  circa  quendam  locum 
Kawaskuth  nominatum  incepis- 
sent.  1402 :  Versus  orientem 
eundo  ad  Kawaskuth  1597:  Fa 
kauas  kut.  Befoglalt  kút,  való- 
színűleg gémeskút. 

Kereszt  —  Kézdivásárhely,  Há- 
romszék m.  —  a  kút  fenekén 
elhelyezett  deszkából  kerekre  ké- 
szült alkotmány,  mely  a  vázat 
széttartja.  L.  Koszorú. 

Keresztfák  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  a  melyek  a  deszkázatot 
a  kút  öblének  falához    szorítják. 

Koloncz,  kölöncz  —  1.  kút- 
gém  végére  nehezékül  ráerősített 
tuskó;  2.  állat  nyakába  akasztott 
fadarab,  mely  az  első  lábai  közé 
akadva  a  futásban  akadályozza. 
Tsz^  Nyr.  24:323. 

Kompona  —  Udvarhely  m.  — 
kútgém.  Diemár  K.  szóbeli  közi. 
*A  mérlegről  hasonlatképpen  véve. 

Kopoja  V.  kopó j  akut  —  Sze- 
ged —  ásott  kút,  a  mely  nincs 
kővel  kirakva.  L.  Kopolya.  Nyr. 
8 :  235. 

*  Kopolya  —  Kecskemét,  1775. 
—  a  város  jegyzőkönyvéből:  he- 
venyészett kút,  melyet  ivóvíz 
nyerése  czéljából  a  pásztorok  ás- 
tak „lapos  helyeken",  hol  már  pár 
ásónyomnyira  fakadt  fel  a  víz. 
Nomád  maradvány. 

*  Kopolyakút  —  Kecskemét  — 
a  gulyák  és  a  ménesek  itatására 
szolgáló,  leginkább  homokba  ásott 
kutak,  a  melyeket  helyváltozta- 
táskor betemettek.  Nomád  ma- 
radvány. 


Koszmacska 


294 


Kutak 


Koszmacska  —  Veszprém  — 
egy  háromágú  horog,  melylyel  a 
kútba  esett  vödröket  szokták  ki- 
húzni. Vasmacskának  is  mondják 
Nyr.  15:334. 

Koszorú  —  Beodra,  Torontál 
m.  —  a  kút  fenekén  deszkából 
kerekre  készített  alkotmány,  mely 
a  falakat  tartja  szét.  L.  Kereszt. 

Koszorúfa  —  Sz.  F.  B.  — 
Mutuli,  vei  mutili. 

Kölömp  —  Hétfalu  —  a  fa- 
törzsből kirovott  fadarab,  nevezik 
rakamaznak  is.  Nyr.  3 :  373.  *  Nyil- 
ván egy  a  kolonczczal.  L.  azt  és 
Kölöncz. 

Kölöncz  —  Felső-Somogy  — 
tuskók  a  kútgémen.  L.  Koloncz. 
Nyr.  10:190. 

Kút  —  kibe  esö  viz  esott  — 
Sz.  F.  B.,  Puteus,  displuuiatus.  — 
Kút  —  Anjoukori  okmánytár  I. 
kötetében  1301—1321.  —  „ad  fon- 
tem  putei  lanc-kuta  uocatum  . . ., 
aqua  kurthu-el-kuthapothoka  .  .  ., 
puteus  chihyn-kuta  .  .  .,  fons  do- 
man-ciita".  Nyr.  7:516.  —  *Kút 
—  Karczag  és  Alföldszerte  — 
gémeskút,  a  jószág  itatására  való. 
Részei:  Ágas,  ebben  jár  a  Gém, 
ennek  vékonyabb  végén  lóg  az 
Ostor  =  a  kútba  szolgáló  vékony 
rúd,  rajta  lóg  a  kankalék;  a  gém 
vastagabb  végén  van  a  Koloncz, 
súlyozó,  mely  a  teli  dézsa  felhú- 
zását könnyíti;  az  ostoron  lóg  a 
Gulyásdézsa,  van  körösztfája, 
melybe  az  ostor  vége  szolgál,  a 
kutat  keríti  a  Kánva,  a  kút  mel- 
lett van  az  Itatóvályú,  ennek  vé- 
gében,  a  hol   a  fölös  víz   lefoly. 


van  a  Csorgó,  ez  alatt  a  Fertő  = 
sár.  Ostornyak,  a  láncz,  mely  a 
kútostort  a  gémmel  kapcsolj  a  össze. 

—  *Kút — Pusztaszentmiklós.  Van 
Ágasa,  Gémje,  Ostora,  Gargya, 
Állása,  Rovása,  Feneke.  A  kút 
alapja  a  koszorúfa,  erre  jön  a 
tégla:  ez  a  rovás.  —  Kút  — 
Marczalmellék  —  kankalékos,  ré- 
szei: Ágas;  a  kút  Ménje  =  gémje, 
vagy  Nyila,  Csigája,  Sudara  (os- 
tora) a  végén  a  Kankalék  a  veder 
beakasztására.  Tsz.  189 — 190.  — 
Kút  —  Lz.  —  oldalai  blánával 
vannak  kirakva,  még  többször 
vesszőből  fonva  és  bevájkolva. 

Kútágas  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  az  a  felül  ágakra,  villásan 
oszló  erős  fa,  a  melyen  a  gém 
jár.  Kiskunhalas,  kútágast  áll  = 
tótágast  áll.  Nyr.  15  :  184. 

Egy  szomjú  kútágas  ácsorgott  előtte 
Bencze    nyerges    lovát   a   mellé 

[kötötte. 
Arany. 
Amott  egy  nagy  ágas 
Áll   szomorúan,    egykor   kútágas 

[lehetett 
Mellette  a  gödör,  hanem  már  be- 

[omlott 
Be  is  gyepesedett 
Elmerengve  nézi 
Ez  a  kútágas  a  távol  délibábot 
Nem  tudom  mit  nézhet  rajta  hisz 

[effélét 
Már  eleget  látott. 

Petőfi. 

*  Kutak  —  Kecskeméten,  Bugacz- 
monostoron:  Balog  kútja,  Dékány 
kútja,  Droski  kútja,  Eprös  kútja, 
Ferenczi  kútja.  Görbeszéki  kút, 
Hajtski  kút.  Lestár  kútja,  Lóho- 
moki  kút.  Sió  kút.  Szél  kútja, 
Tassi  kút.  Templom  kút.  Új  kút. 

—  Szegeden:  Agyagvógyi,  Ződfás, 


Kútásó 


205 


Kűtostor  nyaka 


Szitafája,  Sövényfája.  —  ^agy- 
körösön :  Encsikút,  Kőkút,  Kiskút, 
Padlóskút.  Nyr.  2  :  47.  —  Gzeylé- 
den :  Apáczák  kútja,  történeti. 
Igenyes  kút.  Város  kútja,  SzőUó 
V.  Szalyi  kút,  Új  kút,  Bajdora  kút, 
Kis  kút,  Tófő  kút  (gulya  kút),  Nyr. 
1  :  385. 

Kútásó  —  Sz.F.B.  —  kut  aso  == 
puteariiis. 

*Kútbér  —  Debreczen  —  az 
itatókút  használatáért  szedett  bér, 
minden  jószág  után  10kr.  =  20fill 

Kút  és  ostorfa  —  Ángyom  el 
terpeszkedik,  bátyám  beleeresz 
kedik.  Kecskeméti  találós  kérdés 
Vö.  M.  Népk.  Gy.  II.  352.  és  M 
Nyszet  I.  372.  1.  (62.)  Nyr.  2 :  90 

Kútfara  —  Beodra,  Torontál 
m.  —  a  gémnek  közvetlen  a  ko- 
loncz  előtti  része. 

Kútfő,  forrás  —  Sz.  F.  B.  — 

kut  fő,  forrás  =  fons. 

Kút-gárda  —  Kalotaszeg  — 
kútfoglalat  pereme.  Nyr.  29  :  479. 

Kútgárgya  —  Székelység  — 
kút  foglalatja.  Nyr.  4:  183. 

Kútgém  —  Gömör,  Torna  és 
általános  —  a  kútágason  billenő 
gerenda. 

Kútka  —  Abaúj  m.  —  forrás- 
kút feje.  Nyr.  33  :  23. 

Kútkankarék  —  Zala  m.  —  a 
kútostor  végén,  melybe  a  vedret 
akasztják.  Nyr.  8  :  469. 

Kútkarzat  —  néhol  —  kútkáva. 

Kútkáva  —  Oklsz.  1594.  — 
Faragoth     a     faragatlan     aitora 


ablakra    es    kuth     kavara    való 
kőnek. 

Kútköböl  —  Székelység  —  kút- 
kerítés.  Nyr.  4 :  183.  Bibarczfalva. 
Nyr.  35  :  341. 

Kútköpü  —  Székelység  —  kút- 
káva. Nyr.  2  :  470.  —  Kútköpü, 
kútküpü  —  forrás  vagy  kútfalul 
alkalmazott  tágasöblú  (kiodvaso- 
dott  vagy  kivájt)  faderék.  Székely- 
föld. Tsz.  228a.  229b.  Nyr.  2  :  470. 
Mtsz.  I.  1260. 

Kútküpü  —  Paal  Gyula,  Nyr. 
2  :  555.  —  Kőrész  Kelemen  szerint 
a.  m.  kútkáva.  Helyes  meghatá- 
rozás, mert  a  régi  méhes  köpüi 
is  csupa  kivájt  fatörzsek  voltak, 
tehát  alkalmasak  kutak  foglalá- 
sára is.  A  szigonynak  is  van  küpüje, 
a  melybe  a  nyél  szolgál.  A  vájat 
a  lényeges. 

Kútleirás — T.  M.  I.  —  elsőrendű : 

ÖsvAöwéTkútágashoTihoTgSisgéínrnel 
Mélyen  néz  a  kútba  s  benne  vizet 

[kémlel. 

Óriás  szúnyognak  képzelné  valaki. 

Mely  az  öreg  földnek  vérét  most 

[szíja  ki. 

Válúnál     az     ökrök     szomjasan 

[delelnek, 

Bögölyök  hadával  háborúrakelnek; 

De  felült  Laczkó  béresek  nyakára. 

Nincs    ki    vizet    merjen,    hosszú 

[csatornára. 

Arany. 

Kútostor  —  Hortobágy,  T.  M. 
I.  —  vékony  rúd,  mely  a  kút- 
gémről  csüng  s  a  kútba  szolgál. 

*  Kútostor  —  Alföld.  L.  Kút. 

*  Kútostor  nyaka  —  Túrkeve 
—  az  a  rövid  láncz,  a  melylyel 
a  kútostor  a  kút  gémjéhez  van 
erősítve.  Vö.  Kútostor  telke. 


Kútostor  telke 


296 


Ostorfa 


*  Kútostor  telke  —  Körösmente 

—  1.  Kútostor  nyaka.  A  körös- 
menti elnevezés  igen  jellemző  a 
magyarság  észjárására  nézve.  A 
gémeskút  az  ágas  és  gém  viszo- 
nyánál fogva  a  gémre  vág;  de 
miután  a  kútba  szolgáló  vékony 
rúd  ostorra  emlékeztet,  az  ostort 
pedig  a  nyélhez  a  telek  kapcsolja, 
ennélfogva  a  kútostor  láncza  is 
már  telek. 

Kút  öble  —  Hortobágy,  T.  M.L 

—  a  kút  belső,  le^iti  része. 

Kútródolás  —  Sárköz  —  kút- 
kánva  összerovása.  Nyr.  32 :  462. 

—  Tolna  m.  —  kútgerendák  össze- 
rovása. Nyr.  33  :  335. 

Kútrovás  —  Kiskunfélegyháza, 
Palóczság,  Göm.ör  m.  —  kútkor- 
lát,  kútkáva,  kútkerítés.  Mtsz.  I. 
1260.  —  Kútrovás  —  Érsekújvár 

—  kútkarzat,  foglalat.  Nyr.  8  :  282. 

—  Kútrovás  —  Haj  dunádudvar  — 
kútkáva.  Nyr.  37  :  375. 

Kútszája  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  az  állója  és  kút  öble  közötti  rész. 

Kútszér  —  Sóvárad,  Maros- 
torda  m.  —  a  gémeskút  egész 
felszerelése.   Nyr.  33  :  246. 

*Lápikút  —  Tyúkod  —  egy 
czimeres  nádszál,  melynek  leg- 
alsóbb anyabogja  nem  volt  keresz- 
tiüütve ;  alatta  a  szál  résünt  élesre 
volt  levágva,  a  bog  fölött  oldalt 
lyukak  vagy  rések.  A  többi  bog 
lyukasztva  volt.  Ezt  a  nádat  ke- 
resztülütötték az  ingó,  vagy  lera- 
gadt lápon,  hogy  a  mélység  friss 
vizét  szívhassák  =  ihassak.  Ösi 
Norton  kút. 


sLórugta  kút  —  S.  I.  Kr.  II. 
20.  Híppocrene;  Múzsák  kútja  a 
Helikonliegy  alatt.  A  lórugta  kút- 
ból kevesett  ivott  =  a  költéshez 
nem  igen  ért. 


Mén  —  Marczalmell. 
kalékos  kút  gémje. 


a  kan- 


*Mény  —  Kemenesalja,  Tsz. 
257.  —  kút  gémje. 

Mohos  kút  —  Sz.  F.  B.  — 
Puteus  muscosus.  Ma  is,  ha  a  kút- 
építés  kötőanyaga  moha. 

Nyíl  —  Marczalmell.  —  a  kút 
gémje. 

Nyomaték  —  Beodra,  Toron- 
tál m.  —  a  gém  hátsó  részére 
erősített  nagyobb  kődarab  vagy 
fatuskó ;  megkönnyíti  a  vizet  húzó 
munkáját.  L.  Súly. 

Nyomtaték  —  Hétfalu,  Raka- 
maz,  Nyr.  3  :  373. 

Ontora  —  Udvarhely  m.  —  a 
cseber  alsó  párkánya.  Nyr.  17  :  32. 
*Az  ontástól  véve. 

Ostor  —  legtöbb  helyen  —  a 
kút  ostorfája,  mely  a  kút  gémjén 
lóg  s  a  kútba  szolgál. 

O  Ostorfa  —  Dinnyéshát,  Heves 
m.  —  a  gémeskúton  a  kútba  szol- 
gáló rúd.  Szeged,  Tolna  m..  Tsz. 
276.  —  *  Ostorfa  —  meregetőrúd 
a  kútgémen.  Szeged,  Tolna  m., 
Tsz.  276. 

Ostorfa  —  a  kútgémről  le- 
függő rúd,  a  meljTiek  végére 
a  vödör  van  akasztva.  (Tolna  m., 
Szeged.  Tsz.)  Mtsz.  H.  26. 


Rocska 


297 


Valu 


O  Rocska  —  Dinnyéshát,  Heves 
m.  —  a  gémeskút  vedre;  Borsod- 
ban a  konyhában  szolgáló  víz- 
hordó faedény.  Tót. 

Bovás  —  Ó-Becse,  Bács  m.  — 
a  földből  kiálló  kútkeret.  L.  Káva, 
Kánva. 

Sáxkoloncz  —  Hortobágy,  T. 
M.  I.  —  súly  a  gém  vastagabb, 
föld  felé  járó  végén. 

Csikorog  a  kiUgém  ott  künn  az 
[udvaron 

Lovait  itatja  a  kocsis  éjszakára. 
Petőfi. 

Nagy  koloncz  köszönget   a  kút 
[méla  gémén. 
Arany. 

Siba  —  Aracs,  Torontál  m.  — 
megfelel  a  gémeskút  ustorfájának. 
*01áh  elem;  lehet  tót  is  a  sibat 
=  ostorral  csapni  után. 

Sibie  —  Torontál-Ozora  — 
ustorfa.  L.  kútostor.  Kút  és  Siba. 

Sír-kút  —  M.  ó.  Kecskemét  — 
árokszerú  kopolya,  hogy  a  jószág- 
nak itatásra  szolgáljon. 

Sudár  —  Marczalmellék  —  a 
kankalékos  kút  ostora.  L.  Kút. 

Sudár  —  Győr  és  Veszprém 
m.  —  egy  a  kútostorral,  ostor- 
fával. Nyr.  35 :  434. 

Sújtó  —  Taksony,  Pozsony  m. 
—  a  kútnak  *az  ostorfája.  Nyr. 
15 :  190. 

Súly  —  Udvarhely  m.  — 
nyomtatók.  *L.  Koloncz.  Diemár 
K.  szób.  közi. 

Szip  —  Hétfalu,  B ácsfalu  — 
esős  kút,  melyből  folyvást  foly  a 
víz.  Nyr.  3:564. 


Szivárványos  kút —  Kun-Majsa 

—  szivattyús  kút.  Nyr.  8:470. 

Szója  —  Törökbecse,  Aracs  — 
megfelel   a   gémeskút  ágasának. 

*Telegraf  —  Alföld  —  a  leg- 
régibb magyar  T.  a  gémeskút,  a 
raelylyel  különösen  a  betyárvilág- 
ban sűrűn  éltek  a  betyárok  és 
pártolóik.  A  gém  különféle  állá- 
sának jelentősége  volt. 

Tengely  —  Hortobágy,  T.  M.  I. 

—  erős  vasszeg  a  füleken  keresz- 
tülütve. 

*  Törökbori  —  Karczag  — 
híres  kút,  három  gémje  jár,  az 
ostorán  gulyásdézsa  lóg;  a  gulya 
itatására  való ;  még  a  törökvilág- 
ból származik,  neve  a  töröknek 
a  bortól  való  tartózkodására  czé- 
loz:  ebből  a  kútból  ivott,  mert 
vize  jó. 

Túrj  ány  víz  —  Alföld  —  a 
turjányba  ásott  kopolya,  melynek 
felfakadó  vize  fehéres,  de  iható. 

Tyinga  —  moldvai  csángó  — 
kötés  a  kútban:  az  ásott  kút 
oldalfala  ezekből  áll.  Nyr.  30 :  173. 

Ustorfa  —  Beodra,  Torontál 
m.  —  a  gémhez  láncz  közvetítésé- 
vel erősített  rúd,  melyen  a  vödör 
lóg,  mely  a  kútba  merül. 

Vadra  —  Torontál-Ozora  — 
vödör. 

Vajor  —  Toroczkó  —  a  város 
utczáján  levő  itató-  és  mosókutak. 
Malonyay  2:302. 

Valu  —  Sz.  F.  B.  —  Concha, 
TruUa,  alueolus. 


Vályú 

*  Vályú  —  Karczag  és  szerte 
—  itatóvályú,  mélyen  kivájt  fa- 
derék.  L.  Kút,  Fertő.  Hortobágy, 
T.  M.  I. 

Gemkútból  teletölte  vr/?djukat. 

Gvadányi. 
Vályiihoz  mék,  lovam  inni  kíván. 
Petőfi. 

Vályú  —  Sz.  F.  B.  —  Kut 
mellet  való  valu  =  canedium, 
canalis. 

Vaspálcza  —  Beodra,  Torontál 
m.  —  az  ágas  két  ága  közötti 
vaspálcza,  mely  körül  a  gém  jár. 

Vider  —  Szatmár  —  veder.  Nyr. 
15 :  335. 

Vidor  —  Ormányság  —  védér. 
Nyr.  3  :  230.  Csúza,  Nyr.  18  :  429. 

Zvod  —  tótul  —  kút  gémje. 
Zwód,  zvod  —  lauzici,  szerb  — 
kútostor.  Asbóth  Oszkár,  Nyr. 
29 :  70. 

VI.  A  LÓ. 

A  ló  testrészei.  Van:  feje, 
rajta:  füle,  fejeéle,  homloka \  ezen: 
üstöke \  orra  a  likakkal'^  szeme,  vak- 
szeme; szája, álla,  állkapcsa^  nyaka, 
van:  éle,  ezen:  sörénye,  van:  nyák- 
szirtje, nyakatöve,  torokéle,  marja, 
háta,  válla,  ágyéka,  lágyéka,  véknya, 
horpasza^  fara,  szügye,  farka, 
ennek:  töve,  farkcsíkja,  szőre; 
van :  vaszora,  f .  .  .  a,  illetőleg 
pérája ;  az  első  lábon  van :  lapocz- 
kája,  felsöszára,  térgye  a  térgy- 
kalácscsal,  alsószára,  bokája,  ezen 
a  kapczaszőr,  patája  a  koszorúval, 
talpán  a  nyír;  a  hátulsó  lábon  a 
tompor  vagy  czomb,  felső  lábszár, 


298 Ajosfülű 


a  csánk  ahoryasinnal,  alsó  lábszár, 
boka  a  kapczával,  a  csüd,  a  pata, 
talpán  a  nyír. 

A  ló  szótára. 

*  Abrak  —  általánosan  —  a 
ló  jobb  eledele,  mint:  a  zab,  árpa, 
melyet  a  fejre  akasztott,  átvetett 
tarisznyában  adnak.  Vö.  Abrakol, 
Megabrakol.  Ver.  120,  dalmát: 
Obrak. 

Abrakol  —  általánosan  —  a 
ló  =  abrakot  eszik.  Vö.  Meg- 
abrakol. 

Abrakoló  válú  —  lovak  szá- 
mára. Nyr.  16 :  63. 

Abrakostarisznya  —  általáno- 
san —  az  a  tarisznya,  a  melyben 
az  abrakot  a  ló  fejére  akasztják, 
úgy,  hogy  az  egész  száj-,  áll-, 
orrrész  a  tarisznyába  jut. 

Ag  marha  —  Oklsz.  —  1630— 
1648:  ne  legyen  az  a  ló  ag  marha 
=  ne  legyen  vén. 

Agrat  —  Erdővidék,  Udvarhely 
m.  —  megabrakol.  Zolnai,  MNy. 
I.  139. 

Aj j ázni  —  Mezőtúr,  általánosan 
is  —  a  ló  V.  tehén  alá  éjszakára 
almot  rakni.  Vö.  még  szarvasmarha 
és  disznókategóriában:  almozni, 
mert  ajj  =  alom.  Vö.  Kiajjazni. 
Nyr.  10:285. 

*Ájos  —  1742  Debreczen,  Tan, 
jzők.  —  így  a  lóról:  „a  jobbik 
fiiléből,  alól  ájosan  ki  van  véve", 
tehát  V  illetőleg  /\  formára.  Vö. 
Ajosfülű. 

*Ájo8fülü  —  Csíkszék  —  ló- 
ról,    „konyafülúvel"     azonosnak 


Ájoz 


299 


Balogos 


magyarázva,  hibás.  Az  ájos  /\ 
vagy  V  szerű  kivágás  a  nyíl- 
vessző alján  —  vastagabb  végén 
—  levó  rovátka,  a  melybe  az  íj 
húrja  beléfekszik.  Gyakori  tulaj- 
donjegy disznónál,  juhnál  is. 

«Ájoz  —  Székelyföld,  Maros- 
Torda  m.  —  kifeszíteni  a  ló  szá- 
ját, a  liba  csórét.  Ha  a  kifeszí- 
tett szájba  a  peczek  belejut,  A 
alakot  látunk. 

*Á11  —  Kálmánesa  —  a  ló  álla. 

*Állaközi  —  Kálmánesa  —  a 
ló  állaköze  =  állkapocs  köze. 

Állás  —  Csíkszentdomokos, 
Nyr.  32  :  324.  —  az  istállóban  két 
ló  számára  való  rekesz.  Innen 
a  szólásban:  három  állás  lova 
van  =  hat  lova  van.  A  j-égi  út- 
menti  vendéglők  mellett  fedett, 
tágas  szín,  a  hol  a  fuvarosok  lo- 
vastól, szekerestől  éjszakáztak. 

«ÁUkapcza,  állkapocs  —  Sajó- 
völgye, Gömör  m.,  Ütsz.  I.  32., 
Szilágy  m.,  Erdély.. 

*Anyakaiicza  —  Kiskunfélegy- 
háza —  nőstény  ló,  mely  már  ellett. 

*Árkáiiy  —  sok  helyen  —  a 
hurkos  pányvakötél,  a  melylyel 
a  lovat  kifogják. 

Armesszár  —  Moldvai  csángó, 
Nyr.  30 :  179.  —  ármosszár  = 
hím  ló.  *  Nyilván  az  equus  armen- 
tárius  =  ménesbeli  mén. 


Ármosszár  — 


Armesszár. 


Avas  —  Hódmezővásárhely, 
MNy.  n:91.  —  az  állat  tavalyi 
szőre,  az  avasságról  =  régiségről 
véve.    Szólás :    A    ló   hányja   az 


avast  =  vedlik  ;  de  *  a  színről  is, 
lia  sötét  s  fehérrel  mintegy  őszbe- 
csavarodott. 

Bágatni  —  Veszprém  m.,  Nyr. 
17:575.  —  kanczát  fíklöztetni  a 
ménnel.  *  Tulajdonképpen  hágafMi, 
innen  Hágómén =Csődör,  1.  azokat. 

Baklós  —  Palóczság,  Nyr.  22 : 
32.  —  baklaós  =  fejét  folyton  le- 
vágó, csökönyös  ló.  Szólás  :  Bak- 
lóságot  kap  ==  csökönyös  lesz. 
(M.-Gyerővásárhely,  Kalotaszeg, 
Nyr.  27  :  527.)  Vö.  Bakol. 

Bakóczál  —  1.  Bakol. 

Bakol  —  Tiszadob,  Nyr.  25 : 
474.  —  bakói.  Hanva,  Sajó  völgye, 
Gömör  m.,  Nyr.  20 :  286.,  Palócz- 
ság, Nyr.  22 :  32.,  bakból,  uo., 
bakol ;  Borsod  m.,  Mtsz.,  bakóczál; 
Tokaj-Hegyalja,  Nyr.  23:240.,  a 
ló  =  bólintgat,  fejét  le-  s  föl- 
hányja, nyári  melegben,  de  Han- 
ván  különösen  ősszel,  ha  a  legyek 
csípik  vagy  nyáron  a  déllőn,  ivás 
után.  Nyr.  24 :  60.  A  német  bocken- 
ból  származtatja.  Vö.  Baklós,  bó- 
kol, bóktat,  bőcsikél,  habókol. 
*A  német  bocken  =  hőköl. 

*Baksa  —  Oklsz.  —  a  régi- 
ségben, már  1211-ben  =  csikó. 
Család  neve  is. 

Balkéz  felől  való  —  Sztripszky 
—  ló,  *  nyerges. 

Balog  —  Debreczen,  1691.  évi 
jegyzőkönyve  —  szeplős,  szürke, 
balogkörmü   ló  =  befelé  álló  k. 

Balogos  —  Székelység  —  be- 
felé álló,  p.  0.  balogos  körmű  ló, 
befelé  hajlott  körmű.  Nyr.  14 :  334. 


Barkorom 

Barköröm  —  T.  S.,  1699.  — 
lóról,  XVIL  század,  Debreczen. 
„Miud  a  négy  lábára  //arkörmú". 
Homályos.  Nyr.  32  :  154. 

Befog  —  általános  —  lovat 
hámba  fogni  a  kocsi  elé.  Vö.  Be- 
fogdos, Betámogat. 

Befogdos  —  Csúza,  Baranya 
m.,  Nyr.  18 :  46.  —  lovat  befogni 
a  kocsi  elé. 


Béhámoz 


1.  Hámoz. 


*Béka  —  Csokonya,  Hortobágy, 
Kálmáncsa  és  általánosan  — ^  a 
ló  „szárain"  az  a  varrszerú  cse- 
repesedés, mely  fekvéskor  a  pata- 
nyomástól ered  és  öröklődik.  A 
Nagykunságban  kishéka  a  neve. 
Békának  nevezik  sok  lielyen  még 
a  pata  talpának  középső  szarú- 
állománynyal  boritott  részét  is,  a 
melynek  helyes  neve  nyir.  Béka 
a  nyír  értelmében  használatos 
Baranya  m.,  Nyr.  33  :  49  ;  Nagy- 
kunság, uo. ;  Hortobágy,  Király 
Hegy  János  XVIL  századbeli  lőcsei 
Cisiojában,  Nyr.  29:257.  „Az 
melly  Lónak  békája  vagyon".  Vö. 
Kisbéka,  Vadköröm,  Kötőköröm, 
Kötőhely,  Kődökköröm,  Lótalp 
békája. 

Békó  —  általánosan  —  kötél, 
gúzs,  vagy  vasbilincs,  a  melylyel 
egy  lovat  mind  a  két  és  két 
lovat  egy-egy  előlábánál  fogva 
össze  lehet  kötni,  hogy  legelve 
messze  ne  mehessen.  A  kötél- 
béklyót rendszerint  a  csüdhöz 
kötik.  A  régiségben  compes,  com- 
pedes  1468  —  Oklsz,  —  Com- 
pedibus  ferreis  vulgo  Beko.  Vö. 
Nyűg,  Békóvas. 


300 Bokros 

Békóvas  —  1548.  Oklsz.  — 
Beko  was  =  ugyanaz,  mint  a 
békó. 

Bergány  —  Pellérd,  Baranya 
m.,  Mtsz.  —  tüzes  ló.  (Munkácsi 
B.  szerint  a  Kaukázusban  barkán, 
burxan  =  ló.  Nyr.  31:33.) 

Betámogat  —  Ibafa,  Baranya 
m.,  Nyr.  20  :  46.  —  lovakat  befog. 
Vö.  Befog. 

*Bmyaménes  —  Heves  m. 
1840,  Mtsz.  —  hámoslovak  ménese 
(megkülönböztetésül  a  szilaj  ménes- 
től). 

*  Bitang  ló  —  Edvi  Illés  Pál  — 
mely  felügyelet,  pásztor  nélkül 
jár-kél.  1469:  —  Oklsz.  —  Equum 
vnum  Bithang.  1569:  —  uo.  — 
Bythang  seu  pecora  errabunda. 
A  legmagyarabb  városok  —  Kecs- 
kemét —  ily  lovakról  Bitang- 
jegyzökönyvet vezettek. 

Bogár  —  Szeged,  Mtsz.  — 
tréfásan:  ló.  „Dejszen  az  én 
bogaraim  kitesznek  magokért." 

*  Bogaras   —   Szeged-Csöngöle 

—  a  Gastrus  equi  nyüvétől  —  a 
ló.  Kun-Dorozsma. 

*  Bogáros   idö    —    Kálmáncsa 

—  jár  a  ménesre  =,  a  Gastrus 
környékezi  a  lovat  s  ekkor  nyug- 
talankodik. 

*  Bokaszár  —  P.-Szt.-Míklós, 
Bihar  m.  —  a  ló  bokabőréböl 
készül  a  pásztorerszény. 

*  Bókol  —  Kálmáncsa  —  a  ló 
mikor  a  fejét  fel-le  hajtogatja. 
Vö.  BakoL 

Bokros  —  általánosan,  1.  Lehr 
MNy.  I.  17.  —  az  a  ló,    a   mely 


Bokrosodni 


301 


Cseberbe  hágó 


könnyen  megijed,  a  szólás  szerint 
megbokrosodik,  tehát  ijedős,  tüzes, 
szilaj.  Arany:  Nagyidai  czigányok 
„Bokros,  mint  a  jó  ló".  Tompa: 
„De  a  ló  nem  bokros,  hogy  meg- 
ugrott volna".  Czuczor:  „Ménem 
bokros  vére".  Baróti  Szabó:  „Na- 
gyon bokros  almásszürke  lováról 
földre  lehuUtában".  Vö.  Bokro- 
sodni. 

*  Bokrosodni  —  általánosan  — 
lóról,  makacskodni,  megriadásból 
ellenkezni.  Vö.  Bokros. 

Bóktat  —  Sárköz,  Nyr.  32  :  461. 

—  a  ló:  fejét  a  melegben  le-föl 
hajtogatja.  Xyr.  24 :  65.  szerint 
bókk  a  német  huck-hol.  Vö.  Bakol. 

Bonta  —  Gvadányi,  Nyr.  35 : 
113.  —  tarka;  rendesen  disznó- 
ról (buntadisznó),  de  Gvadányinál 
„Barna  bontacsikót  adott  alám". 

*  Talán  a  Bűnt. 

*Bőcsikél  —  Hortobágy  —  a 
ló  mikor  veszteg  áll  és  fejével 
nagyokat  bólint.  Vö.  Habókol  és 
Bakol. 

*Bulyakoncza  —  Debreczen  — 
a  meddő  kaneza,  azaz  nőstény  ló, 
ha  meddő. 

Chykuragathu  —  Oklsz.,  1232. 

—  esikórángató. 

Csaőbg  —  Lehr  A.  szerint 
MNy.  1 :  13.  —  a  ló  fogával,  ha 
jóllakott. 

*Cság  —  Békés,   Orosi-puszta 

—  a  ló  csánkja. 

Csakkant  —  Barkóság,  Nyr. 
32 :  521.  —  az  olyan   ló,  a  mely 

*  futás  közben  első  lábát  a  hátsó- 
val veri. 


*  Csánk — Csokonya,  Hortobágy, 
Kálmáncsa,  Lengyeltóti  és  általá- 
nosan —  a  ló  hátsó  lábának  az  a 
része,  mely  az  ember  lábtövének 
felel  meg.  Vö.  Cság. 

*Csánkgomb  —  Lengyeltóti  — 
a  hátsó  lábon  a  csánk  sarok- 
csontjának szabad  vége,  a  mely- 
hez a  horgasin  kapcsolódik. 

Csánkpók  —  Hutyra  —  lova- 
kon a  csánkízület,  ritkábban  a 
szárizom  inát  köriilvevő  hüvely 
gyuladásával  kapcsolatban  kifej- 
lődő csontkinövés,  az  ízületet 
alkotó  egy  vagy  több  csont  belső 
oldalán.  Vö.  Himpók,  Inpók,  Pók. 

Csap  —  1.  Kicsap. 

*Csapásozni  —  Alföld  —  el- 
kötött jószágot  nyomozni,  külö- 
nösen a  lóról. 

Csapottfarú  —  Dunántúl,  Mtsz. 
—  laposfarú  ló.  Alsólendván,  Zala 
m.,  Mtsz.,  csapottfarú  ló  az,  a 
melynek  farka  hosszú  lévén,  két- 
rétúen  fel  van  kötve.  *A  mely 
lónak  fara  meredeken  le  van 
csapva. 

Csata  —  Székelyföld,  Udvar- 
hely m.,  Mtsz,  —  csapat:  „Csata 
ménes".  Vö.  a  szarvasmarha-ka- 
tegóriában: Csata. 

*  Cseberbe  hágó  —  1700.  Deb- 
reczen, jegyzőkönyv,  T.  S.  Nyr. 
32  :  158.  —  „mindkét  lábával  cse- 
berbe hágó  ló"  az,  a  mely  lábát 
magasra  emeli,  mintha  cseberbe 
hágna.  Emberre  is  mondják.  H.  0. 
Vö.  Csöbörbe  hágó.  Pusztaszanda, 
spanyol   ló,    a   faj    tulajdonsága, 


Csecsfog 

melyet  az  iskolalovasok   szépnek 
tartottak. 

*CsecBfog  —  Tolnay,  1786.  L. 
Csikófog. 

*Cséder  —  L.  Csódör. 

Csena  —  Barkóság,  Nyr.  32  : 
521.  —  gyenge  csikó. 

Cserepcsik — Kiskunhalas,  Nyr. 
14  :  429.;  cserepcsíp,  Balatonvid., 
Mtsz. ;  csipcsalap,  Ormányság,  Nyr. 
7  :  525.  —  a  lóherélésnél  a  here- 
zacskók összeszorítására  szolgáló 
csíptetőfák.  Vö.  Mtsz.  és  Magyar 
Halászat  Könyve. 

Csetkó  --  Munnelius,  1533  — 
csikó. 

Csidu  —  Abaúj  m.,  Nyr.  33  :  21. ; 
Bodrogköz,  Ts^.  —  kis  csikó. 

Csíka  —  Vácz,  Mtsz.  —  kis 
csikó. 

Csikaj  —  Perkáta,  Fejér  m., 
Nyr.  2  :  519.  —  csikó. 

Csikeri  —  Baranya  m.,  Szabolcs 
és  Pécsbányatelep,  Nyr.  28:414. 

—  csikó.    (Németes  kicsinyítés  a 
csikóból.) 

Csikla,  csiklya  —  Hétfalu, 
Brassó  m.,  Nyr.  5:330,    16:478. 

—  a  lóboka  forgója. 

*Csikló  —  Hajduhadház.  L. 
Csüd,  Csikla. 

Csiklya  —  1.  Csikla. 

*  Csikó  —  általánosan  a  ló,  kb. 
5  éves  koráig,  míg  a  csikó  fogai 
megvannak.  Csokonyán  *4  éves 
koráig. 

Csikócsa  —  Szlavónia,  Nyr. 
33  :  358.  —  Csikó. 


302  Csiku 


Csikócska  —  Szürnyeg,  Zemp- 
lén m.  Nyr.  10  :  278.  —  kis  csikó. 

*  Csikófog  —  Tolnay,  1786.  — 
a  melyet  a  csikó  leghamarább, 
4 — 5  éves  korában  elveszít.  Edvi 
Illés  Pál  pontos  meghatározása 
szerint  a  két  középső  kapafog,  a 
melyet  azonban  2'/2  éves  korában 
vet  ki  s  helyébe  a  lófog  nő.  Vö. 
Csecsfog,  Lófog. 

Csikóherélés  —  Kiskunfélegy- 
háza, jzők.  1781—1801.  —  a  fiatal 
hím  ló  heréinek  kivágása. 

Csikólép  —  Hajdú  m.,  Nyr. 
32  :  527.  —  népies  gyógyszer, 
„jeles  szíverősítő  ijedtségnél  a 
csikólép,  az  a  nyákdugasz,  a  mely 
a  világra  jött  kis  csikó  orrából 
az  első  tüsszentéskor    szabadul". 

*  Csikónyírás  —  Kiskunhalas  — 
másod-  és  harmadfű  csikóknál  az 
üstök  és  a  fark  és  sörény  első 
nyírása;  az  üstököt  és  a  sörényt 
tőből  vágták  le,  a  farkat  a  farh- 
csík,  a  fark  végső  íze,  hegyéig  ; 
a  meghagyott  szőrt  négy  gará- 
dicsra  nyírták,  hogy  a  gazda  egy 
évig  még  be  ne  foghassa,  a  míg 
t.  i.  a  szőr  újból  ki  nem  nő;  nyí- 
rottfarkú  lovat  befogni  szégyen- 
számba ment. 

*  Csíkozás  —  Tolnay,  1786.  — 
a  csikó  ellése. 

*  Csíkozik  —  Edvi  Illés  Pál, 
Sima,  Somogy  m.,  Nyr.  19 :  380. 
—  a  kancza,  azaz  ellik,  fiat  szül. 
Vö.  Csikuz,  Csitkózik. 

Csíku  —  Északkeleti  felföld, 
rutén,  Nyr.  25 :  298.  —  csikó, 
nyilván  a  magyarból  véve. 


Csikuz 

Csikuz  —  Őrség,  Vas  m.,  Mtsz. 
—  fiat  szül  a  kancza;  a  csikóz- 
ból.  Vö.  Csikóz. 

Csillag  —  Lengyeltóti  *,  Palócz- 
ság,  Nyr.  23  :  384.  —  lójegy  :  a 
ló  homlokán  kis  fehér  folt.  Vö. 
CsiUagos. 

Csillagos  —  Hortobágy,  T.  M. 
L,  MNy.  VIII :  189.,  Rozsnyó,  Gö- 
mör  m.,  Nyr.  32 :  452.  —  az  a 
ló,  a  meljrnek  homlokán  kis  fehér 
folt  van.   Vö.  Csillag. 

*Csimbók  —  Kiskunhalas  — 
a  mivé  a  lószőrt  kötik;  régente 
az  is,  a  melybe  a  pásztor  saját 
haját  kötötte. 

Csiná  —  Palóczság,  Nógrád  m., 
Nyr.    24:48.,    6:134.    —    csikó. 

Csinuská  —  Nógrád  m.,  Nyr. 
7 :  134.  —  csikó,  beczézés. 

Csipcsalap  —  1.  Cserépcsík. 

Csípő  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Nyr.  10 :  278.  —  a  ló  csípője. 

Csira  —  1.  Czéra. 

Csitkó  —  Csík  m.,  Nyr.  22: 
334.,  Csíkmadaras,  Nyr.  19  :  527., 
Csíkszentmihály,  Nyr.  30 :  493., 
Gyergyószentmiklós,  K.  L.,  Gyer- 
gyó,  Nyr.  30  :  260.,  Háromszék  m., 
Nyr.  4 :  561.,  7  :  283.,  Maros-Torda 
m.,  Nyr.  10 :  48.,  Rava,  Udvarhely 
m.,  J.  M.  —  ifjú  ló  kb.  4 — 5 
éves  koráig.  Vö.  Csikó,  Szitku, 
Csitkuó,  Fiatal  Csitkó. 

Csitkódzik  —  1.   Gsitkózik. 

Csitkós  kabala  —  Gyergyó- 
szentmiklós, K.  L. — fias  nőstény  ló ; 
a  kifejezés  analogonja :  borjas 
tehén. 


303 Csődör 

Csitkózik  —  Székelyf.,  általá- 
nosan ;  csitkódzik.  Moldvai  csángó, 
Nyr.  30 :  174.,  Székelyf.,  Mtsz.  — 
fiat  szül  a  nőstény  ló.  Vö.  Csíkozik. 

Csitkuó  —  Hétfalusi  csángó, 
Nyr.  37: 11.  —  csikó. 

*  Csókaláb  —  sok  helyen  — 
„csókalábat  vet  a  pányva",  ha 
nincs  forgója  s  a  jószág  körül- 
járással összesodorja. 

Csókaszem  —  általánosan,  1711 . 
Debrecz^n  —  a  jószágnál  és  házi- 
állatoknál a  csóka  szeméhez  ha- 
sonló kékcsiUagos  szem.  A  kék 
szín  a  szem-irisen  van.  L.  Kék  ló. 

*  Csomóra  állni  —  Csokonya 
—  a  lóról,  mikor  a  legelőn  vesz- 
teg összeáll. 

Csontorag  —  Háromszék  m., 
Nyr.  22  :  296.  —  béna ;  innen  : 
csontorag  ló  =  béna  ló. 

Csöbörbe  hágó  ló  —  Győr  m., 
Nyr.  3  :  427.  —  az,  a  mely  há- 
tulsó lábát  minden  lépésnél  föl- 
kapja. Vö.  Cseberbe  hágó  ló. 

Csőd  —  1.  Csüd. 


Csőder 


1.  Csődör. 


Csődője  a  lónak  —  Lexicon 
Budense  p.  116.  —  astragallus, 
talus  equi,  knöchel,  knorren  des 
pferdes.  M.  elem  az  oláhban. 
Alexics,  Nyr.  17:321. 

*  Csődör  —  általánosan  —  hím 
ló.  A  régiségben  1521  —  Oklsz.  — : 
Equum  vnum  wlgo  Czewder,  1541 : 
Cheder,  1548 :  czoeder,  1594 : 
cheödeör,  és  equus  emissarius. 
(Simonyi  a  német  zelter-ből  szár- 
maztatja. Nyr.  12:435.)  — Somogy- 


Csődörcsikó 


304 


Csüngszőr 


ban,  Mtsz.  —  a  ló  hímvesszeje. 
Vö.  Armesszár,  Cődör,  Csődörcsikó, 
Csődörménes,  Csődörparipa,  Mén. 
L.  Cződör. 

•Csődörcsikó  —  Kiskunfélegy- 
háza, Hortobágy,  T.  M.  I.,  MNy. 
VIII.  188.  —  fiatal  hím  ló.  A  ré- 
giségben Kiskunfélegyházi  jegyző- 
könyv 1781—1801:  csődörcsikó. 
Vö.  Méncsikó. 

Csődör  Ló  —  Kiskunfélegyházi 
jzök.  1781—1801.  —  hím  ló. 

*  Csődörménes  —  Dfebreczen 
—  válogatott  apalovakból  alkotott 
tenyésztőménes. 

Csődörparipa  —  Kónyi,  Nyr. 
22  :  545.  —  „A  csődörparipák 
kényeken  he  vertek."  Herélt  hímló. 

Csög  —  Székelyföld,  Mtsz.  — 
„a  ló  lábcsontja",  melyet  korcso- 
lyának  használnak. 

Csőgös  —  Csík  m.,  Nyr.  10: 
330.  —  a  rossz  lóról  mondják, 
ha  lába  el  van  bogosodva. 

*Csök  —  Orosipuszta,  Nagy- 
szalonta —  a  ló  hímvesszeje.  Vö. 
Szarvasmarha  kategóriában :  Csék. 

Csökkentyü  —  Kórógy,  Szlavó- 
nia, Baranya  m.,  Nyr.  3  :  565.  — 
csikó. 

*  Csukló  —  Csokonya,  Kál- 
máncsa,  Szürnyeg,  Zemplén  m., 
Nyr.  10 :  278.  és  általánosan  — 
a  német  Gelenk. 

Csúnya  —  Tolna  m.,  Mtsz.  — 
vad,  megvadult;  lóról,  bikáról, 
emberről  mondják. 

Csura  —  Csurgó,  Somogy  m., 
Nyr.  21 :  143.  —  csikó.   1587-ben 


már  személynév:   Csurra  Mihók, 
Oklsz. 

Csurka  —  Szürnyeg,  Felső- 
Zemplén  m.,  Nyr.  10:278.  —  ló 
testrésze.  Oláh  családnév :  Csurku. 

Csüd  —  Hortobágy,  *  Hegyalja, 
Miskolcz,  Nyr.  17:420.  —  a  ló 
és  marha  patája  feletti  csukló, 
de  általában  a  metacarpus  illetve 
metatarsus.  A  régiségben  Debre- 
czen  1708,  Nyr.  22  :  518.  Vö.  Csög, 
Csüg,  Csuk,  Csűr. 

Csüd  —  0.  Sz.  —  már  1240 
körül  mint  személynév,  mint  láb- 
rész világosan :  „1708  Zelizi  János 
érsemjéni  predicator  talált  P]rdős 
Jánosnénál  egy  barna  pej  herélt 
lovat,  első  jobb  lába  csüdben 
merő". 

*Csüg  —  Nádudvar,  Kiskun- 
halas, Nyr.  14:430.,  Székelyföld, 
Mtsz.  —  a  ló  és  marha  lábán  a 
pata  fölötti  csukló.  1666  Debre- 
czen:  hátulsó  lába  az  csügben 
fejér  =  kese.  Vö.  Csüd. 

*Csüg  —  1666,  Debreczen,  Zl. 
—  „hátulsó  lába  az  csügben 
fejér"  —  tehát  kese. 

Csuk  —  Debreczen,  1667,  Nyr. 
22  :  518.  —  „Az  első,  felülő  felül 
való  lába  csükben  fejér",  a  ló 
csüdje.   L.  0.  különben  Balláb. 

Csülök  —  Szólás :  Csülökre 
állani,  csülökre  magyar,  csülökre 
legények.  Nyr.  25 :  497.  Külön- 
ben a  csősz  ösztörú  hágcsói. 

*  Csüngszőr  —  Nádudvar  —  a 
ló  csüdjének  lelógó  szőrözete.  L. 
Kap  ez  a. 


Csűr  a05 


Délczeg 


Csűr  —  Palóczság,  Nyr.  21 :  46. 
—  ^Hisz  a  mi  lovunknak  csüriig 
se  ér,  pornak  is  kicsi  oda^  —  a 
ló  csüdje. 

Csütben  fejér  —  T.  S.  —  ló. 
XVII.  század,  Debreczen.  Mai  ér- 
telemben keseláhű. 

Czáfol  —  Csallóköz,  Nyr.  1 : 
232.  —  hátrál  a  ló. 

Czéra  —  Székelyi.,  Mtsz.  — 
czira,  uo.  veszedelmes  kelés  a  ló 
fejében.  ^Hogyaczéra  verjen  ki", 
mondják  a  lónak  v.  kecskének 
Vö.  Csira. 

*  Cziframénes  —  Debreczen  — 
válogatott  kanczákból  alkotott  te- 
nyésztő ménes.  (T.  M.  I.  is  említi 
a  Hortobágyról.  MNy.  \1U  :  91.) 

Czigánybékó  —  sok  helyen  ^ 
lakat  nélkül.  L.  Gönczi  békó. 

*Czigányosan  hajtani  —  Edvi 
Illés  Pál  —  a  lovat,  vagyis,  a  ló 
vezetése,  mászkálása. 

Czikó  —  Sz.  F.  B.  —  csikó. 

Czira  —  1.  Czéra. 

Czoczó  —  Csík  m.,  Nyr.  6  :  524. : 
Gyergyó,  Nyr.  34  :  83. ;  Nagykun- 
ság, Nyr.  19  :  576.  —  gyermek- 
nyelven a  ló. 

*Czomb  —  Kálmáncsa,  Orosi 
puszta,  általánosan  is  —  a  ló 
czombja,  vagyis  a  femur. 

Cződör  —  Balatonmell.,  Mtsz. ; 
Fehér  m.  Nyr.  9  :  284.  —  csődör. 

Czubukkol  —  Szatmár  vid., 
Nyr.  34  :  483.  —  a  ló,  ha  a  sár- 
ban lépked;  hangutánzó  a  czup- 
pogásról. 


Czuczó  —  Csíkmadaras,  Nyr. 
19  :  527.  —  gyermeknyelven  a  ló. 

Czuczúl — Ormányság,  Baranya 
m..  Nyr.  7  :  525.  —  a  lovat  nyelv- 
csettentéssel  (tsz,  tsz)  nógatni. 

Czúgat  —  Udvarhely  m.,  Mtsz. 

—  lovat   indulásra   nógatni.    Vö. 
Czulálgat. 

Czulálgat  —  Szilágy  m.,  Mtsz. 

—  lovat    indulásra   nógatni.   Vö. 
Czúgat. 

Czurukkol  —  általánosan  — 
hátrál  a  ló.  A  német  zurückból. 
(Nyr.  24 :  105.).  Vö.  Czurukkoltat. 

Czurukkoltat    —    általánosan 

—  lovat  hátráltat ;    a   német  zu- 
rückból. Vö.  Czurukkol. 

Czüvekelni  —  Csallóköz,  Nyr. 
15  :  473.  —  a  lovat  czövekhez  ki- 
kötni, hogy  el  ne  menjen. 

*  Dajka-far  —  Udvarhely  m,, 
Mtsz.  —  hirtelen  hajló,  lejtős, 
nem  gömbölyű  fara  a  lónak. 

«Dalm  —  Schl.  sz.  j.  —  sima- 
rius,  drommodarius.  (A  latin  szó 
ismeretlen ;  a  magyarra  nézve 
némi  felvilágosítást  ad  a  követ- 
kező idézet :  1335 :  Duo  equi  in- 
domiti  item  duo  emissarii,  unus 
palefridus  quinque  equi  vulgariter 
dalm  dicti  et  sex  equi  curriferi. 
Anj.  0.  III.  179.  Szamota.)  Oklsz. 
szerint  equus  sagmarius. 

Déczeg  —  1.  Délczeg. 

Dólezeg  —  M.  A.  —  1621  : 
déczeg,  uo.,  a  ménes,  a  délczeg- 
tartásról.  Oklsz.,  1597 :  déczeg. 
Alexics  szerint,  Nyr.  17:321., 
az  oláhba  a  magyarból  került. 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


20 


Pigdáncs 


306 


Ephippiarius 


Digdancs  —  Pápa,  Veszprém 
m.,  Nyr.  16  :  527.  —  dikhancz  ; 
Rimaszombat,  Gömör  m.,  Nyr. 
5  :  271.,  dikhencz ;  Rimaszombat, 
Nyr.  28:  91.,  Tokaj,  Nyr.  23:336., 
rossz  ló,  gebe. 

Dikhancz  —  1.  Digdancs. 

Dikhencz  —  1.  Digdancs. 

*Dobogó—Tseh  Márton,  1740. 

—  ló  a  ménesbe  nem  alkalmas. 
Vö.  Szívverő. 

Egér  —  Tokaj,  Nyr.  23  :  336. 

—  lóbetegség,  mely  a  szomjúság- 
tól ered.  Gyógyítása :  orrát  befogva 
kergetik.  Szólás:  „egere  van". 

Egész  ló  —  T.  S.,  Nyr.  32  :  159. 

—  mely  nincs  herélve.  1729.  Kecs- 
kemét, jzők.,  tehát  csődör  vagy 
ménló. 

Eingatni  —  Göcsej  (Tud.  Gyújt. 
1838.),  Nyr.  35  :  42.  —  megker- 
getni a  lovat. 

Éles  vasalás  —  Tokaj,  Nyr.  23  : 
336.  —  a  patkolásnak  az  a  módja, 
a  mikor  hegyes  szöget  használ- 
nak, hogy  a  ló  el  ne  essen  a 
jégen. 

*  Elkötni  —  általánosan  —  a 
lovat  ellopni,  azaz  a  jászoltól  el- 
oldani és  elragadozni. 

Ellik  —  Győr  m.,  Nyr.  14:527. 

—  a  ló,  szül. 

Előjáró  —  Drávavidék  és  Ba- 
ranya, Nyr.  7  :  477.  —  a  kocsi 
elé  fogott  ló.  *A  négyes  fogatnál 
az  első  pár. 

Elragadozni  —  1608.  Oklsz. 
„Jó   lovaimat    elra2:adozták",    itt 


a.    m.    ellopták.    Egyértelmű    az 
elkötéssel. 

Elrúg  —  általánosan  —  az 
anyaló  elrúgja  a  csikót,  ha  a  tej 
fogytán  van.  Szólás  :  Székelyföld : 
Erugott  a  kanczám ;  Kiskunhalas : 
a  csikót   éri'ikta  az  annya. 

Elszágódozik  —  Mezőtúr,  Nyr. 
10  :  569.  —  a  csikó :  kiválik  a 
többi  közül  és  össze-vissza  nyar- 
galász. 

*  Elszakajtani — Kiskunhalas — 
a  gulyából,  ménesből  jószágot  ki- 
szakítani, azaz  rabolni.  Lovas- 
betyárok módja,  kik  vágtatva  vit- 
ték el  a  prédát.  Nomád  vonás. 

Elválasztani  —  Somogy  m., 
Nyr.  3  :  275.  —  a  csikót  az  any- 
jától: elszoktatni  az  anyatejtől. 
Szólás:  „csikót,  borgyut  tőttibe 
kő  eválasztanyi,  nem  fottán  vagy 
ujján". 

Elvetélt  csikó  —  Perkáta,  Fe- 
jér m.,  Nyr.  2  :  519.  —  döglött 
anyából  kimetszett,  de  élő  csikó. 
*A  meghatározás  téves,  mert  az 
elvetélés  értelme  az  embryonak 
az  anyaméhből  idő  előtt  való  eltá- 
vozása. Vö.  Elvetélt  borjú  (szarvas- 
marha-kategóriában). 

Eme-ló  —  S.  L,  Kreszn  — 
nőstény  ló.  Az  eme  (=  emse)  szó 
rendesen  a  disznónál  jelenti  a 
nősténységet ;  onnan  vétetett  át 
a  lóra  is. 

*Emissarius  —  a  régiségben 
—  a  mén,  csődör. 

Ephippiarius  —  Finály —  nyer- 
ges; Ephippiatus,  Finály,  ephip- 
piumot    használó,    eques.  EpMp- 


Equa  equatialis 


307 


Farkcsik 


pium  -ii,  Finály,  többnyire  többes 
számban,  puha  lótakaró,  nyereg. 

*Equa  equatialis  —  a  régiség- 
ben —  niénesbeli  anyakancza. 

*Equa  subdita  —  a  régiség- 
ben —  a  mén  alá  adott  kancza: 
„Emissarii  cum  subditis  equabus". 

*Equatium  —  a  régiségben, 
H.  I.  —  ménes. 

*Equi  equatiales  —  a  régiség- 
ben —  ménesből  való  =  tenyész- 
tett lovak. 

*Equus  indomitus  —  XI.  szá- 
zad —  ló,  mely  még  nem  volt 
befogva. 

*Equus  spado  —  XIII.  szá- 
zad —  herélt  ló,  paripa. 

*Equus  sylvestris  —  XI.  szá- 
zad —  a  szilaj  ló,  mely  a  sza- 
badban ki  is  telelt. 

Erkölcsös  —  Szatmár  m.,  Nyr. 
11  :  284.  —  csökönyös,  makran- 
czos  ló.  Szürnyegen,  Zemplén  m., 
Mtsz.,  szólás:  „erkölcsös  lú  ez; 
nem  indít  a  szentnek  se,  ha  eccer 
belebújik  az  ördög". 

*Érző  in  —  Tolnay,  1786.  — 
ideg  értelemben. 

Falka  —  általánosan  —  a  juh- 
nyáj r  a,  helyenként  a  disznóra 
mondják,  de  Petőfi  a  ménes  egy 
részére  is  mondja: 

Csak  jön,  csak  jön,  halk  lépést  tart 
Egyszer  a  méneshez  ugrat 
Kiszakít  egy  jó  nagy  falkát 
Kiskunság,  most  Isten  hozzád. 

Kisebb  számú  csoport. 

*Par  —  általánosan  —  az  ana- 
tómiában általánosan  „a  medencze 


hátulsó  felszínén  kétoldalt  kiemel- 
kedő duzzanat"  (Mihalkovics).  Ló- 
nál erre  sütik  tüzes  vassal  a  bé- 
lyeget tulaj  donjegyül  s  innen  ered 
a  szólás:  jobb  farán,  bal  farán 
bélyeg. 

*Parib  —  Sclil.  sz.  j.,  Bszsz.  — 
paripa,  dextarius. 

*Fark  —  általánosan  —  a  ge- 
rinczes  állatok  törzsének  az  „al- 
felnyíláson"  túl  eső  része,  melybe 
a  gerinczoszlop  folytatódik  s  iz- 
mok mozgatják  (Entz).  Elnevezé- 
sek:  Lengyeltóti:  töve,  szára, 
lombja,  ugyanígy  Kálmáncsán  és 
a  Hortobágyon ;  Csokonyán  a  lomb 
neve:  farkalambja.  (Szarvasmar- 
hánál ugyanígy). 

*Park  —  Pusztaszanda.  Van: 
Töve,  Farcsíkja,  Bojtja. 

*  Farkalambja  —  Csokonya  — 
a  fark  lombja.  Vö.  Lomb. 

*  Farkasfog  —  Szeged,  Csön- 
gőié és  általánosan  —  vagy  ebfog 
a  lónál,  kutyánál,  sertésnél  stb. 
az  agyar  és  alsó  zápfog  között 
egyesével  álló  fog,  a  mely  csak 
egyszer  jelenik  meg  s  nem  vál- 
tatik. A  lónál  a  ferdén  álló  és  a 
szomszédos  lágy  részeket  súroló 
zápfogakat  farkasfogaknak  mond- 
ják, a  foghús  által  takart  vagy 
igen  megnőtt  agyart  kihúzzák, 
mert  ártalmasnak  tartják  (Cselkó). 
Vö.  Kiütni  a  farkasfogat. 

*Farkasügetés  —  általánosan 
—  aló  járása,  mely  a  kutya  oldalgó 
ügetéséhez    hasonlít  (Hundstrab). 

*  Farkcsik  —  Kiskunhalas,  Nád- 
udvar —  a  ló  farkának  végső  íze, 
tehát  nem  a  szőr.  Vö.  Farokczímer. 

20*       • 


/ 


Farokczitner 


308 


Fogókötél 


*Farokczímer  —  Lengyeltóti  — 
a  ló  farkának  végső  íze  ;  tehát 
nem  a  szőr.  Vö.  Farkcsík. 

*  Fartol  —  Abauj  m.,  Palócz- 
ság,  Nyr.  20:34.  —  a  ló,  ha  fa- 
rával jobbra  vagy  balra  tér  = 
farol.  Átvette  a  németség  és  a 
tótság  Fartő  alakban. 

Fedeztetni  —  Borsod  m.,  Nyr. 
9  :  333.  és  általában  —  „fedez- 
tetni a  kanczát  a  ménnel"  =  kö- 
zösültetni.  Vö.  Hágatni,  Födöztetni. 

Félcsípejü  kancza  —  Debre- 
czen,  1670.,  T.  S.,  Nyr.  32  :  158. 
—  „fekete,  negyedfú  félcsípejü 
kancza,"  =^  talán  magas  csípőjű. 

*  Félfül  —  általánosan  —  az 
egyik  fül,  éppen  ügy,  mint  fél- 
szem stb. 


Felhámoz 


1.  Hámoz. 


*  Féloldalog  ^-  Pusztaszentmik- 
lós, Bihar  —  a  ló  a  féloldal  két 
lábát  egyszerre  rakva  ==  Pass- 
gánger. 

*  Félszem  —  általánosan  — 
p.  0.  „sötétpej,  félszemére  vak". 

*Félszilaj  ménes  —  1.  Fél- 
szilaj  gulya.  (A  szarvasmarha- 
kategóriában.) 

Feltódani  —  Székelyf.,  Nyr. 
25 :  46.  —  ha  két  ember  lovat 
cserél,  az  olcsóbbikat  pénzzel  kell 
feltoldani,  hogy  értéke  a  drágáb- 
bikéhoz  érjen  fel. 

*Felülő-fél  —  1670,  Debreczen 
—  a  ló  baloldala,  a  mely  felől  a 
lovas  a  nyeregbe  száll.  Z.  L. 
T.  S.,  Nyr.  32 :  158.,  csókaszemü 
ló,  felülő  felől  szárlábú. 


*Fel^ág  — Puszta-Szanda,  Nád- 
udvar és  széltibe  —  a  ló  mikor 
vágtat,  két  lábbal  felváltva  egy- 
szerre haladva. 

*Feszítőzabla  —  Szeged-Csön- 
göle  —  egy  darabból  való  vas- 
szerkezet, a  melylyel  a  ló  száját 
szétfeszítik,  a  mikor  a  farkasfogat 
kiütik. 

*Fí  —  Tseh  M.  1740.  —  fú,  a 
ló  korának  meghatározásáról,  így: 
harmad/ií,  negyed/'i,  egészen  he- 
ted/ií  a  fűre,  azaz  legelőremenés- 
től. Vö.  Fú. 

S  Fiatal  csitkó  —  Firtos-V  ár- 
alja, Udvarhely  m.,  J.  J.  —  fiatal 
csikó,    a   ló   2 — 3  éves  korában. 

Finczol  —  Székelyf.,  Nyr.  25 : 
46.  —  ficzkándozik  a  délczeg  ló. 
Mtsz.  szerint  fincál.  Vö.  Ginczáz. 

*Fog  —  általánosan  —  az  állat 
csontszerú  elmeszesedett  rágó 
szerve.  A  lónál  Edvi  Illés  Pál 
szerint  van:  alul,  felül  hat  kapa- 
fog, ezek  közöt  két  középső  a 
csikó  fog;  ezeket  27*  éves  korban 
kiveti  s  jő  a  lófog  helyette;  ekkor 
a  ló  harmadfuves.  37.  éves  korban 
kiveti  a  lófogak  szomszédságában 
levőket,  ekkor  negyed  füves.  5  éves 
korában  kiváltja  a  két  szélsőt, 
ekkor  ötödfüves.  Vö.  Fúrtfog  és 
Kiütni. 

*  Fogókötél  —  Túrkeve,  Ecseg- 
puszta  —  több  méteres  hüvelyk- 
vastagságú kötél,  liurokkal;  lovak 
vetve  fogdosására  való.  L.  Pányva 
(azonos  a  Lassóval).  A  hurkot 
vaskarikával  alakítják. 


Folyó  epéjfi 

*  Folyó  epéjű  —  Tseh  Márton, 
1740.  —  ló  a  ménesbe  nem  al- 
kalmas. 

Forgó  —  Szürnyeg,  Nyr.  10  : 
278.  —  a  ló  testrésze. 

Födöz  —  Dunántúl,  Mtsz.  — 
hág  a  csődör,  azaz  közösül.  Vö.  Hág. 

Födöztet  —  Szihalom,  Borsod 
m.,  Mtsz.  —  csődörrel  hágatni  a 
kanczát,  azaz  közösültetni.  Vö. 
Fedeztetni. 

Fölad  —  1595.,  Oklsz.  —  az 
eladás  értelmében:  „Barta  Jakab- 
nak az  ménes  lovat  adtam  fel 
két  magyar  pénzen". 

*  Fölkapni  —  Kiskunhalas  — 
a  fejit;  az  ijedező  ló,  ökör  teszi. 

Fölöltöztetni  —  Bibarczfalva, 
Udvarhely  m.,  Nyr.  35 :  341.  — 
a  lovat  =  felhámozni. 

*  Fölvágni  —  Kiskunhalas  — 
a  farkat,  a  megijedt  ló  felfelé 
fordítja  a  farkát  s  így  rohan. 

Furkós  —  1709  Debreczen, 
Nyr.  22  :  519.  (Széli  F.)  —  „fekete 
herélt  ló,  az  orra  fel  vagyon 
hasítva,  a  füle  is,  a  lábai  furkó- 
s.ik",  itt    a   furkós  a  m.  görcsös. 

*Fúrtfog  -—  1741  Debreczen 
—  így:  „Hadadról  deres,  fúrt 
fogú  kancza  ló''.  Z.  L.  Úgy  lát- 
szik mesterséges  jegy.  Vén  lovak 
fogának  oly  vésése,  hogy  mint 
fiatalabbaknak  látszók,,  jobb  áron 
keljenek  el.  Kupa  A. 

Futoshatnék  —  Gyergyószent- 
miklós,  K.  L.  —  közösülne  a 
kancza.  (A  fútosás  rendszerint  a 
szarvasmarha  közösülését  jelenti.) 


309  Gáncs 


Futrás  —  Marosvásárhely,  Nyr. 
17 :  566.,  Gömör  m.  uo.  —  az  a 
szalma,  v.  szénatekercs,  a  melyet 
a  hosszú  útra  kelt  huszárok, 
lovaik  számára  a  nyeregkápához 
kötnek.  Vö.  Mtsz.  Alkalmasint  a 
német  Futter. 


Fű 


kor  értelmében  1.  Fi. 


*  Függő  nyakú  —  Tseh  Márton, 
1740.  —  ló  a  ménesbe  nem  alkal- 
mas. Vö.  Szomorú. 

Fül  —  általánosan  —  az  állat 
hallószerve  és  különösen  annak 
külső  hangfelfogó  kagylója.  Vö. 
Ajosfülú,  Kimetszés,  Kónya.  Tseh 
Márton  szerint  1740  a  hegyes- 
fülű  ló  alkalmas  a  ménesbe. 

*Füvelni  —  XVII.  sz.  —  lovat 
pányvánál,  árkánynál  vagy  veze- 
téknél fogva  legeltetni. 


Gabancs 


1.  Gabbancs. 


Gabbanes  —  Beő  -  Sárkány, 
Rábaköz,  Nyr.  18:94.  Petőfinél 
gabancs  =  rossz  ló,  gebe. 

Gacsos  —  1700  Debreczen 
jegyzők.,  T.  S.,  Nyr.  32 :  158.  — 
„jobb  lába  gacsos"  hibás,  csomós 
lábról. 

Gama  —  Békés  m.,  Mtsz.  — 
pókoslábú,  nehézjárású  ló.  Vö. 
Gama-lú. 

Gama-lú  —  Ermellék,  Nyr. 
29 :  334.  —  vén  gebe.  Vö.  Gama, 
Gamancs. 

Gamancs  —  Paks,  Tolna  m. 
Mtsz.  —  gebe.  VÖ.  Gama. 

Gáncs  —  Tseh  Márton,  1740. 
—  „magával  hozott  (veleszületett) 


Gángoló 


310 


Gyermekded  ló 


gáncs  nélkül  való  ló"  itt  a  gáncs  = 
testi  hiba. 

*  Gángoló  —  Kiskunhalas  —  a 
kényes  nevelésű  ló,  melynek 
minden  könnyen  megárt.  (Nyr, 
14 :  572.  tévesen  rossz,  sovány 
lónak  definiálja.) 

Garas  —  Oklsz.  —  a  lóval 
kapcsolatban  az  adó  egy  neme : 
1584 :  Mykoron  menesth  haytanak, 
myndenekttil  eg  eg  Garasth  fyzeth- 
nek.  Ha  melette  wezetykön  wyzy 
es  el  adny,  vgan  vg  Garassal 
tartozik  tüle.  1597 :  Mykor  decze- 
geth  haythnak,  myndenykthewl 
egy  egy  garast. 

Gavallár  —  Bukovina.  Nyr.  6 : 
472.  —  gavallária.  Uo.  Ménes. 

Gebe  —  általánosan ;  géhe,  Hét- 
falu, Brassó  m.,  Nyr.  21  :  478 ; 
ghetbe,  erdélyi  Érczhegység  mócz, 
Nyr.  34 :  252.  —  rossz,  sovány  ló. 
Vö.  Gabbancs,  Gama,  Gamancs, 
Gebencs,  Gerhes,  Gernye,  Gibercs, 
Gircsás,  Girhes,  Göcsöre. 

Gébé  —  1.  Gebe. 

Gebencs  —  Ordas,  Kalocsa 
vid.,  Nyr.  31 :  286.  —  rossz  ló, 
gebe. 

Gerhes  —  1.  Girhes. 

Qemye  —  Háromszék  m.,  Nyr. 
17  :  381.  —  gerincz.  Gernye  ló  = 
sovány  ló,  gebe,  mert  gerincze 
kilátszik. 

Gibercs  —  Kiskunfélegyháza, 
Nyr.  5 :  35.  —  rossz  ló,  gebe. 

Ginczáz  —  Csepreg,  Nyr.  2  : 
372.  —  a  ló:  jókedvűen  ficzkán- 
dozik. 


Gircsás  —  Czegléd,  Nyr.  22  : 
375.  —  kehes  ló. 

Girhes  —  Czegléd,  Nyr.  22  : 
375. ;  Nagykunság,  Nyr.  16  :  285. ; 
Palóczság.  Nyr.  21:46;  gerhes, 
Apa-Nagyfalu,  Szolnok-Doboka  m., 
Nyr.  12  :  429.  —  rossz,  sovány  ló, 
gebe,  görhes. 

Göcsöre  —  NytSz.  I.  1111.  — 
gebe. 

Gönczibékó  —  sok  helyen  — 
vasból,  lakatrajáró,  a  ló  első 
lábára  való,  hogy  bitangba  ne 
menjen. 

*Görbe  kabla  —  T.  S.,  1597, 
Kecskemét  —  hibás  kanczaló. 

*Görcsló  —  Equus  macié  con- 
fectus.  S.  I.,  Kr.  I.  195. 

Görhes  ^  Mohács,  Nyr.  17  : 
112.  —  rosszul  táplált,  sovány  ló, 
gebe.  Vö.  Girhes. 

Graszt  —  Ada,  Bács  m.,  Nyr. 
27:412.  —  ló:  „ez  a  vin  graszt 
nem  akar  húzni". 

*Gunámyakú  —  Lengyeltóti  — 
a  ló,  a  mikor  a  nyaka  Ívesen 
hajlott. 

*  Gyeplős  —  Debreczen,  de 
általánosan  is,  H.  0.,  MNy.  VI. 
54.  —  négyes  fogatban  az  első 
sor  baloldali  lova.  1577-ben  a 
Kolozsvári  Glosszák  gjeplöswek 
írja  és  antecessariusnak  magya- 
rázza. (Nyr.  36  :  179.)  Kemény 
Zsigmond:  Rajongók  IV.  140.  (Nyr. 
22  :  275.)  „Egyik  a  horkanó  gyep- 
lőst  .  .  .  tartá". 

Gyermekded  ló  —  1630—48 
Oklsz.    —    ifjú    ló,     csikó    „hét 


Gyermekló 

vagy  nyolczad  fú"  (tehát  a  míg 
csikófogait  nem  veszti.  Vö.  Gyer- 
mekló. 

Gyermekló  —  Martonos^  Komá- 
rom m.,  Nyr.  30 :  338.  és  a  régi- 
ségben —  fiatal  lócsikó.  1544 : 
Az  germek  louakat.  1556 :  Neg  zab- 
laczka  gyermeklora  walo,  Oklsz. 
Pázmány  Predik.  Kreszn:  Egy 
botlásért  inát  el  nem  vágják  a 
gyermeklónak.  L.  Takáts,  Nyr. 
32:156.  Kecskemét.  Vö.  Gyer- 
mekded ló. 

Gyilok  —  kézdiszéki  szó,  Tsz. 
—  a  ló  torkában  nőni  szokott 
csomó.  Nyr.  24:249.,  a  német 
dolchhó]  származtatja.  A  régiség- 
ben :  gyolkos,  meg  is  őrizte  a 
német  dolch  alakot. 

S  Gyorsan  futó  ló  —  Murm., 
1533.  —  veredus. 

*  Gyorsan  levél  viselős  — 
Murm.  1533.  —  veredarius.  L. 
Hírviselő.  Nysz. 

Gyöktet  —  Rava,  Udvarhely 
m.,  J.  M.  —  a  ló,  mikor  nehéz- 
kesen halad. 

Habaró  —  Olasztelek,  Erdő- 
vidék, Nyr.  15 :  575.  —  a  ló 
alsó  ajka. 

Habókál  —  1.  Habókol. 

*Habókol  —  Hortobágy,  Nád- 
udvar, Nagyszalonta,  Nyr.  21 : 282., 
Nagykunság,  Nyr.  2  :  325.,  21 :  90., 
habókál,  Nagykunság,  Nyr.  16 : 
285.,  21 :90.  hajbókol,  Zilah,  Nyr. 
28 :  280.  —  a  ló,  mikor  veszteg 
-áll  és  a  fejével  nagyokat  bólint. 
Vö.  Bakol,  Harangozik. 


311  Hámoz 


*Hág  —  általánosan  —  közösül 
a  mén  v.  csődör  ;  innen  hágómén. 
Vö.  Hágát,  Meghág. 

*Hágatni  —  Edvi  Illés  Pál,  ál- 
talánosan, Palóczság,  Nyr.  22  :  35., 
Székelyf.,  Tsz.  —  a  kanczát  a 
csődörrel,  fi  ásítás  végett. 

*  Hágómén  —  általánosan  — 
a  hím  ló  a  h ágasról. 

Hagymán  — ^  ?  —  „Az  nyer- 
gesek egy  hátas  lónak  nyereg  alá 
való  posztó  nélkül  való  hagymánt 
16  pénzen  adgyanak".  (Tört.  Tár. 
XVHI :  227.),  Nyr.  21 :  38.  L.  NytSz. 

Hajbókol  —  1.  Habókol. 

Hajtós  —  Pannonhalma,  Nyr. 
12  :  187.  —  az  a  lusta  ló  és  ökör, 
a  melyet  hajtani  kell. 

*  Hamar  ja  —  1731.,  Debreczen 

—  lóról,  így :  „felülő,  felől,  hátúi 
a  hamarjárúl  darulábforma  ...  el- 
sütött bélyegű,  konyafülú,  sere- 
gélyszőrű .  .  .".  Z.  L.  A  NytSz. 
szerint  nyíd  hamarja  =  a  nyúl 
lábának  csuklójában  egy  kis  csont 
vagy  inas  hús.  Közli  Cserényi, 
1592.  évi  adatát :  „Hogy  nagy 
vala  lova  Masistiusnak,  a  hamar- 
ját  lőni  találák  annak;  a  ló  a 
seb  miatt  eltántorodék. 

Hámol  —  1.  Hámoz. 

Hámosló  —  Sz.  F.  B.  —  hel- 
ciarius  equus,  hámba  fogott,  fel- 
szerszámozott  ló.  L.  Igás  ló. 

Hámoz  —  általánosan;  hámol, 
Szabófalva,  moldvai  csángó,  Nyr. 
30  :  175.,  béhámoz,  Udvarhely  m., 
Mtsz. ;  felhámoz,   Csallóköz,  Mtsz. 

—  hámba  fogni  a  lovat,  felszer- 
számozni. 


Hamut  312 


Hamut  —  Oklsz.  —  Helcium. 
*Húzóháin,  szügyhám.  1490 :  Ha- 
mwth  in  quo  equi  trahunt.  1554 : 
Corollarium  hamuth  vocatum  in 
quo  equi  solent  currum  trahere. 
1564  :  Pectoralia  equorum  helicia 
hamut  vocata.  1566 :  Lo  nyakba 
walo  hamoth.  1597 :  Harom  ne- 
meth  lóhoz  való  hamuth  szakado- 
zot  zabloiamal  eoszueo.  (Kumét, 
Mtsz.)  Tagányi:  Századok  1893: 
323. 

Happoltat  —  Makó,  Nyr.  9: 
377.  —  lovat,  marhát  hátrafelé 
lépdeltet,  hátráltat. 

Hara  —  Tiszadob,  Nyr.  25 :  474., 
Nagyszalonta,  Mtsz.,  Ermellék, 
Mtsz.  —  leginkább  lósörényból 
készített  durva,  lótakaró  vászon- 
pokrócz.  Vö.  Lúhara. 

*  Harangos  —  Kiskunhalas  — 
az  a  ló,  a  melyre  a  harangot  kö- 
tik s  a  mely  szerint  a  ménes 
igazodik.  Egy  a  szarvasmarhák 
kolomposával.  L.  Kabola  Vezér, 
Vezér,  Vezérkancza. 

*  Harangozik  —  Puszta-Szanda 

—  a  ló,  ha  veszteg  állva  fejével 
nagyokat  bólint.  Vö.  Habókol. 

í Harmadfű  ^  Bszsz.,  Sz.  F.  B. 

—  triennis  (lóról),  azaz  harmad- 
szor hajtják  legelőre,  fűre,  tehát 
harmadik  évében  van.  Vö.  Har- 
madfüves. 

*  Harmadfüves  —  Edvi  Illés 
Pál,  harmadfüves  csikó,  Szürnyeg, 
Nyr.  10:278.  —  a  ló  életének 
harmadik  évében,  a  mikor  a  csikó- 
fog helyébe  a  lófog  nő  ki. 

*Háromfü  kancza  —  T.  S.  — 
hároméves,  mert  háromszor  érte 


Hergely 

meg  az  új  füvet.  L.  Háromfú 
marha  a  szarvasmarha-catego- 
riában. 

Hasas  —  1.  Poezos. 

*Hát  —  általánosan  —  az  állat 
törzsének  a  mellel  ellentett  felső 
része ;  erre  teszik  a  nyerget. 

*  Hátas — Kecskemét  —  kancza, 
hátasló  =  nyereg  alatt  járó. 
Bitang,  Jk. 

Hátasló  —  általánosan  —  Iiá- 
tasló,  Sz.  F.  B.,  hatasluv,  észak- 
keleti felföld  rutén,  Nyr.  25  :  298. 
1544 :  hatás  lo,  Oklsz.,  nyerges 
V.  lovaglásra  szolgáló  ló. 

Hátralépő  ló  —  Murm.,  1533. 
—  hatra  lepő,  mászó,  Sz.  F.  B. 
Equus  cespitator. 

Hegyesfülű  üstökös  ló  — 1668., 
Debreczen,  jegyzők.  Nyr.  22  :  519., 
521. 

*  Herélt  —  Csokonya,  Szür- 
nyeg, Nyr.  10:278.,  Fáb.  504., 
herélyt,  Tolnay  1786.,  herélt  ló, 
Ver.  16.,  Hortobágy,  MNy.  VIII: 
189.,  herélt  lú,  uo.,  hereth  lo,  Schl., 
sz.  j.,  Bszsz.,  PPB.,  Sz.  F.  B.  —  he- 
réitől megfosztott  hím  ló.Vö.Paripa. 

Herélt  ló  —  1.  Herélt. 

Herélt  lú  —  1.  Herélt. 

*  Herélyt  —  Tolnay,  1786.  — 
lierélt,  paripa,  azaz  heréitől  meg- 
fosztott hím  ló. 

Hergely —  Moldvai  csángó,  Nyr. 
10 :  203.,  23  :  6.  —  ménes.  Török- 
ben :  liargele.  hergele ;  oláhban: 
lierfi:elie.  Vö.  Hergia. 


Hérgiá 

Hérgiá  —  Szlavónia,  Nyr.  23 : 
359.  —  ménes ;  a  horvátban : 
ergela.  Vö.  Hergely. 

*Hertelen  álló  ló  —  Tseh  Már- 
ton, 1740.  —  valószínűleg  csökö- 
nyöset  jelent,  mert  Tseh  szerint 
az  ilyen  ló  nem  alkalmas  a  mé- 
nesbe. 

Heveder  —  az  oláh  nyelvben 
a  Lexicon  Budense  szerint,  Nyr. 
17 :  371.  —  döglovat,  rideglovat 
jelent.  Tulaj donképeni  értelme  öv, 
átalvető. 

Hever  —  XVII.  század.  Király 
Hegyi  János,  Cisio,  Nyr.  29  :  258. 

—  „Az  mely  Lónak  heverje  va- 
gyon", tehát  lóbetegség.  A  Szé- 
kel>'földön,  Mtsz.,  kólika  vagy 
farzsába  miatt  nem  tudván  a  lá- 
bán állani,  heverész  a  ló. 

Heverő  ló  —  Lehr  A.,  MNy. 
1:61.  —  az,  a  melyik  nincs  hasz- 
nálatban. Vö.  Heverő  ökör. 

*Hibá8  ló  —  Tseh  Márton,  1740. 

—  a  ménesbe  nem  alkalmas :  1 . 
Szalonnanyakú ;  2.  Hertelen  álló  ; 
3.  Késtető;  4.  Szívverő  v.  dobogó ; 
5.  Taknyos ;  6.  Függőnyakú  v. 
szomorú  ;  7.  Kőmonyos  ;  8.  Folyó 
epéjú;  9.  Holttetemes;  10.  Tellyes 
körmű ;  11.  Ha  valami  növést 
magával  a  világra  hozott. 

*  Hibátlan  ló  —  Tseh  Márton, 
1740.  —  a  ménesbe  alkalmas  ló 
jegyei:  1.  tiszta  száj;  2.  szép 
nagy  szem ;  3.  szép  karcsú  (szá- 
raz) fej ;  4.  liegyes  fül ;  5.  sima 
lábszár,  végre  magával  hozott 
(veleszületett)  gáncs  nélkül  való. 

Hím  —  1,  Hím  ló. 


313  Homlok 


Hím  ló  —  Sz.  F.  B.,  Kreszn., 
1548.,  Oklsz. :  hymlo  —  a  ló 
hímje,  azaz  csődör  vagy  mén. 

Himpók  —  Sima,  Somogy  m., 
Nyr.  19:381.,  Balatonmell.,   Tsz. 

—  a  ló  lábának  csánkja  alatt 
támadt  mégcsomósodás,  mely 
sántaságra  vezet.  Pontos  meg- 
határozását,!. Csánkpók.  Vö.  Inpók. 

Himpókos  —  Sima,  Somogy 
m.,  Nyr.  19 :  381.  —  az  a  ló,  a 
melynek  himpókja  van. 

*  Hímvessző  —  Orosi-puszta  és 
általában  —  az  állat  s  így  a  ló 
penise. 

Hinnyog  —  Nagybánya,  Nyr. 
21:283.,  Tiszadob,  Nyr.  25:474., 
Székelyföld,  Mtsz.  —  vihog,  nyi- 
hog a  mén  és  a  kancza  pároso- 
dáskor  vagy   egymással  játszva. 

*  Hintázó  —  Puszta-Szanda  — 
a  ló  egy  oldalon  két  lábával  lép. 
(A  német  Zelter,  Passganger.) 

Hógat  —  Kiskunhalas,  Mtsz., 
Csallóköz,  Székelyföld,  Háromszék 
m.,  Mtsz.;  Csík  m.,  Nyr.  10:330. 

—  h^ogat;  Palóczság:  kóggat; 
Kecskemét,  Mtsz.:  hó!  kiáltással 
megállásra  szólít  lovat,  ökröt. 

*Hóka  —  Lengyeltóti,  Horto- 
bágy, MNy.  Vin:189.  —  a  ló 
homlokán  az  orrig  lenyúló  fehér 
csík ;  lójegy,  hibás  magyarázat. 
A  hóka  nagyobb  a  csillagnál, 
kisebb  a  lámpásnál  és  a  piszránál. 

*Holt  tetem  —  Tseh  Márton, 
1740.  —  L.  Kaptatetem.  A  holt- 
tetemes ló  ménesbe  nem  alkalmas. 

*  Homlok  —  Kálmáncsa,  álta- 
lános —  a  fej    szemközötti  tája. 


Horgasín 

*Horgasiii  —  Hortobágy,  Len- 
gyeltóti, Orosi-puszta,  Székelyföld, 
Tsz.  —  a  hátulsó  lábon  a  sarok- 
csonthoz kapcsolódó  erős  in.  Vö. 
H.  0.  MNy.  II :  247. 

*  Horkan  —  általánosan  —  a 
ló,  ha  megijed  és  hangot  ad. 

Horpasz  —  Balatonmell.,  Tsz., 
Sárköz,  Nyr.  31 :  462.,  Tokaj,  Nyr. 
23 :  384.,  általánosan  —  az  állat- 
nak ágyék  alatti,  kétoldali  behor- 
padása  ;  ha  az  állat  jóllakik,  meg- 
telik. 

Höjköl  —  1.  Hőköl. 

Hőköl  —  általánosan ;  höjköl  : 
Angyalos,  Bessenyő,  Gidófalva, 
Háromszék  m.,  Nyr.  18:528.; 
hőköl :  Esztergom  m. ;  hükköl : 
Balatonmell.,  Mtsz.  —  hátráltatni 
lovat  (v.  marhát)  szekérrel.  Vö. 
Hőköltet. 

Hőköltet  —  Debreczen,  Nyr. 
7  :  329  ;  hükköltet,  Balatonmell. ; 
hükkötet,  Szepezd,  Zala  m.,  Mtsz. 
—  lóval  szekeret  hátráltatni. 

Hucsi  —  Sárköz,  Nyr.  32  :  462., 
Baja,  Nyr.  33:530.  —  csikó. 

Huzalom  —  Ormányság,  Nyr. 
11:477.  —  húzás:  „Majd  ha 
huzalomba  gyönnek  a  lovak". 

Hükköl  —  1.  Hőköl. 

Hükköltet  —  1.  hőköltet. 

Hüvelyk  —  általánosan  —  a 
lovak  testmértéke,  körülbelül  2-5 
cm,  4  hüvelyk  =  egy  marok. 

Igás  ló  —  általánosan  —  mun- 
kát végző,  nem  kényelemre  való 
ló.  L.  Hámos  ló. 


314 Jártatni 

*Igetés  —  Székelyf.,  Tsz.  173. 

—  ügetés. 

Imádkozni  —  Lóval  imád- 
kozni =  hiábavalóság. 

Impok  —  1.  Inpók. 

*In  —  1737.,  Debreczen  — 
„inán  pedig  .  .  .  bélyeg.  Z.  L. 

*Inpók  —  Tseh  M.,  1740.  —  a 
német  Spat.  XVII.  sz.  Király 
Hegyi  János  :  Cisio.  Nyr.  29  :  258. : 
„mikor  az  Lólábán  impok  indul". 
Az  inpók  magyarázatát  1.  Csánk- 
pók  alatt.  Vö.  Himpók. 

*Inpókosodás  —  Edvi  Illés 
Pál  —  a  lovaknál  a  lábromlásnak 
egy  fajtája.  Magyarázatát  1.  Csánk- 
pók  alatt. 

Iromba-járású  —  Háromszék 
m.,  Mtsz.  —  a  ló:  iramodó.  Az 
iramodásról. 

Síromba  menő  —  Rava,  Udvar- 
hely m.,  J.  M.  —  a  ló,  ha  lábait 
gyorsan  szedve  halad.  (Vö.  Iromba- 
járású.) 

Slromlani  —  Székelyföld,  Tsz. 

—  szapora  lépésekkel  menni  p.  o. 
lónak,  iramlani. 

Itató  fék  —  1548.  Oklsz.  —  fék, 
a  melynél  fogva  itatóra  vitték  a 
lovat. 

Iz-víz  —  XVII.  sz.  Király  Hegyi 
János  Cisio  Nyr.  29  :  258.  „Az 
mely  Lónak  tsépőjén  avagy  tér- 
dén, avagy  bokáján  seb  esik, 
avagy  iz-víz  járna  ki  belőle.  Az 
iz-vizet  megállítytya  szépen". 

*  Jártatni  —  Tolnay,  1786.  — 
a  kanczát  és  a  csikót  egészségi 
és  erősödési  szempontból. 


Játszik 


315 


Kanczabör 


*  Játszik  —  Puszta-Szanda  —  a 
ló;  pajkoskodik. 

Jeszke    —   Székelység,    MNy. 
I  :  17.  —  ijedős  ló. 


Jobbkéz  felől  való 
-  *nidas. 


Sztripszky 


Jó  futó  ló  —  Kolozsv.  glossz., 
1577.,  Nyr.  36  :  317.  —  verediis, 
equus  laboriosus. 

*Jólépő    —   Kiskunfélegyháza 

—  a  ló    mozgásáról  ==  helyesen 
lépő. 

Jó  lótartó  —  Nyr.  31  :  55. 
örségi  község  jeUemző  elneve- 
zése: Jó  lótartó  Kis-Rákos. 

Kabala  —  Miirm.  1533. ;  Bszsz. ; 
PP.;  1329—1335.  Oklsz.,  Kabala- 
fey;  Székelyföld,  Tsz.;  Firtosvár- 
alja,  Udvarhely  m.  JJ.;  Gyergyó- 
szentmiklós,K.L. ;  Moldvai  csángó, 
Nyr.  31  :  85.;  Marosszék,  Három- 
szék, Mtsz. ;  Kriza,  Nyr.  24  :  472. ; 
Nyr.  22  :  543.  —  nőstény  ló;  a 
tótban  kobula.  Vö.  Ekekabala  (az 
eke-eategoriában).  Vö.  Kabla,  Ka- 
bala ló,    Kabola   vezér,    Kabalik. 

Kabala  ló  —  Schl.  sz.  j.  1353. 

—  nőstény  ló. 

Kabalik  —  Moldvai  csángó,  Nyr. 
30 :  173.  —  nőstény  ló.  Vö.  Kabala. 

Kabla  —  T.  S.  —  ló.  XVI.  szá- 
zad, Kecskemét,  nyilván  egy  a 
székely  Kabala,  tót  Kobila,  Ko- 
bula =  kanczával. 

*  Kabola  vezér  —  R.  M.  K.  — 
nem  „ductor  equi"  hanem  vezér- 
kancza  (mai  szó:  vezér-ürü).  Szily, 
Nyr.  28  :  121.  Irodalmi  adat.  *L. 
Harangos. 


Kacsiba  —  Mikes,  1717.  (Dri- 
nápoly,  okt.  29.)  Tör.  lev.  Abafi 
kiadás,  1880 :  6.  —  „ki  jó,  ki 
kacsiba  lovakon"  jött.  Mtsz.  a 
kacsibát  görbének,  horgasnak  ma- 
gyarázza. 

Kaczola  —  Sz.  F.  B.;  PP. ; 
M.  A.  —  nőstény  ló,  azaz  kancza. 
Oklsz.  1545.  Kaczola.  1548.  Ka- 
chyola.  1549.  Thatar  kaczola.  1584. 
Öregh  kaczola.  Arany  János :  ka- 
czolatej  =  kanczatej.  Vö.  Kaczola 
ló. 

Kaczola  ló  —  Kreszn.  —  nős- 
tény ló,  kancza.  1594.,  Oklsz., 
Eoregh  kaczola  lo.  Comenius : 
Janua,  Nyr.  22  ;  543.  „A  teher- 
hordó nyergek  kacola-lóra  tétet- 
nek fel."  Vö.  Kaczola. 

Kamfarú  ló  —  Székelység,  Tsz. 
—  az,  a  melynek  hirtelen  bebü- 
tüződő  fara  van,  mint  a  kamnak, 
azaz  a  disznókannak.  Vö.  Kan- 
farú.  *A  háztetőről  is. 

Kancza  —  M.  A.,  PPB.,  Firtos- 
váralja,  Udvarhely  m.,  J.  J. ; 
Gyergyószentmiklós,  K.  L. ;  Rava, 
Udvarhely  m.,  J.  M. ;  Szürnyeg, 
Nyr.  10:278.  —  nőstény,  rende- 
sen lóról.  1435:  Oklsz.,  Kancha. 
1584:  kancza.  XVI.  század  Új- 
bánya, Nyr.  15  :  228.,  kancza,  nős- 
tény ló. 

*  Kancza  borjú  (!)  —  Kecske- 
mét —  fiskális  irta  be  a  Bitang 
Jk.-be.  Tulajdonképpen  kancza 
csikót  kellett  volna  írni,  ha  lóra 
vonatkozik. 

Kanczabör  —  1637.,  Oklsz.  — 
nőstény  ló  bőre. 


Kanczacsikó 


316 


Kártol 


*  Kanczacsikó  —  általánosan  — 
nőstény  csikó.  Vö.  Kanczacsitkó. 

Kanczacsitkó  —  Rava,  Udvar- 
hely m,,  J.  M.  —  nőstény  csikó. 

Kanczaló  —  Kr.,  Sz.  F.  B., 
Nyr.  22 :  548.  —  nőstény  ló. 

*Kanczaménes  —  Kecskemét, 
Bugacz,  T.  M.  I.  —  csupa  kanczá- 
ból  álló,  tenyésztésre  szánt  ménes. 

Kancza  vehem  —  Oklsz.  — 
1587:  Tawaly  kancza  vehem  = 
kancza  csikó;  vehem  a  míg  az 
anya  méhében  van. 

Kanfarú  —  T.  S.  —  ló,  mely- 
nek fara  mint  a  kandisznóé  le 
van  csapva  XVII.  sz.  Debreczen; 
a  Hajdúságban  házfedelekről  is. 
Vö.  Kamfarii. 

*  Kapafog  —  Edvi  ülés  Pál  — 
n  ló  metszőfogai,  alul-feltil  6. 
A  két  középsőt  csikófognak  is 
nevezik. 

*  Kapálódzik  —  Székelyf.,  Tsz. 
—  vág  a  ló  a  lábával. 

*Kapcza  —  Lengyeltóti  —  a 
ló  csúdjén  levő  hosszú  szőrözet. 
Vö.  Kapczás. 

*Kapczás  —  Debreczen,  1748. 
. —  ló,  „szíjhátú  fakó,  két  első 
lába  kapczás'',  nyilván  kaptás 
helyett;  —  Mezőszilvás,  oláh, 
N>T.  37  :  221.  —  kapczás  ló, 
Székelyf.,  Mtsz.,  kaptás  az  olyan 
ló  V.  ökör,  a  melynek  körömházán 
baja  van  (ez  tehát  a  kaptás  1.  o.). 
Vö  Kapta. 

*  Kapta  —  1741  Debreczen  — 
így:  „piros  pej  ló  .  .  .  első  két  lába 
kapta''.  Z.  L.  Külső  erőszak  (trau- 


matikus)  útján  előállott  csont- 
szerű  dudorodás,  legtöbbje  mozgó. 
Kupa  A.  Heves  m.,  Erdély  Mtsz. 
szerint  a  ló  körme  fölött  a  csüd- 
csontján  elül  képződött  kemény 
daganat,  kinövés  (pók).  Vö.  Kap- 
tás, Kaptatetem. 

*  Kaptás    —  Debreczen,    1741. 

—  „Bárándi  ló,  első  jobb  lába 
kaptás";  kapta:  külső  erőszak 
folytán  keletkezett  csontdudoro- 
dás,  legtöbbje  mozog".  Kupa  A.  — 
Balatonmell.,  Xagy-Igmánd,  Er- 
dély, Mtsz.  —  csomós  csuklója, 
pókoslábú  ló.  Vö.  Kapta,  Kapta- 
tetemes. 

*  Kaptatetem  —  1670  Deb- 
reczen, Nyr.  22  :  519.  —  ló, 
„szeplős,  herélt,  kaptatetemes, 
felülő  felől  való  lába".  Kaptate- 
tem ridegen  (magánosan)  fekvő, 
sohasem  mozgó,  hússzerú  dudoro- 
dás, mely  nem  ered  külső  erő- 
szaktól. Kupa  A.  L.  Holttetem, 
Kapta.  (A  különbség:  kapta  = 
erőszaktól  ered,  kaptatetem  = 
nem  külső  erőszaktól.) 

Káré  menni  —  Orbai  járás, 
Háromszék  m.,  Nyr.  25 :  524.  — 
„káré  ment  a  lovam"  ==  elpusz- 
tult; ab  :  kárba  ment. 

Karikásmester  —  MNy:  I.  377. 

—  1506:  „magistro  karykas- 
mesther  dedit  fl.  11".  Talán 
csikós  ? 

Kártol  —  Nyr.  24  :  296.  — 
lovat  vakar,  Ballagi  szerint  a 
német  Karden-ből  =  mittels  der 
Kardé  rauhen,  aufkratzen,  strei- 
clien.  A  magyarság  a  kártolás 
alatt  a  gyapjú  fésülését  érti. 


Kaszál 


317 


Kimetszés 


*  Kaszál  —  Kiskunhalas  —  a 
csikó  magának  kaszál  =  maga 
keresi  táplálékát;  már  maga  legel. 

Kecskelábú  —  Hortobágy,  T. 
M.,  MNy.  Ylll.  189.  —  olyan  ló, 
a  melynek  hátulsó  két  lábán  a 
csüd  előrebukó   állásban  van. 

*Keh  —  Tseh  M.,  1740.,  Kál- 
máncsa,  általánosan  —  lóbeteg- 
ség;  faja  a  „száraz  keh",  oka  a 
„tüdő  és  máj  rothadása".  Vö. 
Kehe. 

Kehe  —  általános,  mezőszil- 
vási  oláh,  Nyr.  37  :  221. ;  chelie, 
erdélyi  Erczhegység,  mócz,  Nyr. 
34  :  149. ;  kehi  Olaszfalu,  Veszp- 
rém m.,  Nyr.  17:46.  —  igavonó 
háziállat  gyógyíthatatlan  lélegzési 
nehézsége  ;  felső  légutak  hurutja, 
mirigyek  genyes  gyuladása  (Huty- 
ra).  Vö.  Kehecsomó,  Keh,  Kehes. 

Kehecsomó  —  Székelyf.,  Mtsz. 
^  ló  torkában  támadt  csomó. 

Kehes  —  Gyergyó,  Nyr.  34: 
261.,  chekes  ;  erdélyi  Erczhegység, 
mócz,  Nyr.  34:149.  —  1630— 
1648:  kehes  ne  legyen  a  ló. 
Oklsz. 

♦Kerengőbe  —  (Tolnay,  1786.) 
—  állani,  körbe  állani,  lovakról, 
hogy  magukat  kirúgással  védjék. 

*  Keresztcsont  —  általános  — 
az  állat  öt  keresztcsigolyájának 
összef orradásából  keletkező  tája 
a  gerinczoszlopnak,  mely  a  me- 
denczecsontokkal  ízesül. 

*  Kesecsillag  —  Lengyeltóti  — 
fehér  bokájú,  homlokán  csilla- 
gos ló. 


*  Késtető  —  TsehM.,  1740.  — 
ló  a  ménesbe  nem  alkalmas  ;  kés- 
lekedő, lassú  ló  lehet. 

Kettyentő  —  Magyar  Egregy, 
Baranya  m.,  Mtsz.  —  csikó. 

*  Kezes  ménes  —   sok   helyen 

—  a  melyből  az  idomításra  alkal- 
mas lovak  kerülnek.  Kiskunfél- 
egyháza, 1781 — 1801.  évi  jegyző- 
könyveiben már  említve. 

Kiajjazni  —  Mezőtúr,  Nyr.  10  : 
285.  —  a  ló  vagy  tehén  alá  éj- 
szakára rakott  almot  reggel  ki- 
hordani. 

Kicsapni  —  Nyr.  16:  10.  —  a 
jószágot  a  legelőre  =  kihajtani, 
kizavarni.  Szólás :  „kicsapja  ve- 
lünk, hogy  mi  jártassuk  meg" 
stb. 

í  Kicsi  csitkó  —  Firtos-Váralja, 
Udvarhely  m.,  J.  J.  —  fiatal  csikó. 

Kifogás  —  sok  helyen  —  a 
lovat  a  lókötő  tolvaj  „kifogja  a 
ménesből",  azaz  ellopja,  elköti, 
leginkább  pányvával. 

Kifő  —  Mezőtúr,  Nyr.  10  :  477, 

—  kiizzad,  tajtékzik  a  ló  nagy 
melegben  vagy  sebes   hajtásban. 

Kimarjul  —  sok  helyen  és  a 
régiségben  is  —  kisebesedik.  1488 
körül,  Oklsz.  „meg  santulth  a  ló, 
merth  lába  ky  mariulth"  ;  XVII. 
század.  Király  Hegyi  János  :  Cisio, 
Nyr.  29:258.,  „az  melly  Lónak 
ki-marul  az  lába". 

Kimarni  —  1.  Kimarjul. 

*  Kimetszés —  1665.,  Debreezen 

—  a  szoboszlai  ló  fülén.  Z.  L., 
füljegy.  Vö.  Juh-csoportban. 


Kinövés 


Kinövés 


318 


Kónya 


1.  Növés. 


*Kinyügöziii  —  Alföld  —  a 
lónak  két  első  lábát  nyűgbe  vetni, 
hogy  legelve  ne  mehessen  mesz- 
szire.  A  nyúgbevetni  úgy  is  lehet, 
hogy  két  lovat  egyazon  nyűggel 
egymáshoz  fűzik.  Vö.  Nyűg. 

*  Kipányvázni  —  Bugacz-Mo- 
nostor,  Alföld  ;  Gömör  m.,  Keme- 
nesalja; Tolna  m.,  Tsz.  —  az 
állatot  pányvánál  fogva  czövek- 
hez  kötni,  hogy  körben  legelhes- 
sen. Göcsejben  átvitt  az  értelme, 
Tsz.,  „kipányváztattam  a  rétemet" 
azaz  póznákat  bögdöstettem  fel, 
hogy  tudják,  meddig  az  enyém, 
meddig  a  másé. 

*  Kirúg  —  általánosan  — a  ló: 
rúg.  Szólás  :  „kirúgni  a  hámból", 
egy  vagy  mind  a  két  hátulsó  lábá- 
val. Kirúgni  a  hámból  =  a  ren- 
des életből  kizökkenni. 

Kisbéka  —  Finta  Miklós  be- 
mondása. Kupa  Árpádnak,  H.  0., 
MNy.  II :  247.  —  az  a  varrszerű 
cserepesedés  a  ló  szárain,  a  mely 
fekvéskor  a  patanyomástól  ered. 
Vö.  Béka. 

Kis  csikócska — Szürnyeg,  Nyr. 
10:278.  —  fiatal  csikó. 

*Kis  ló  —  Murm.,  1533.  —  equu- 
lus,  tehát  termete  szerint  kicsi 
vagy  fiatal,  azaz :  csikó. 

Kitörni  —  Kopács,  Drávamell., 
Nyr.  6:374.,  16:431.  —  kiherél 
lovat.  Szólás :  „tegnap  törte  ki  a 
csikónak  a  tokit".  „Tegnap  töret- 
tem ki  a  monyast". 

*  Kiütni  —  Szeged,  Csöngőié 
—  a  farkasfogat  vésővel  és  kala- 


pácscsal a  feszítő  zabián  át,  mert 
a  farkasfogat  (1.  o.)  ártalmasnak 
tartják. 

Kivájni  —  Nagykunság,  Nyr. 
33 :  49.  —  patkoláskor  vésővel 
vagy  más  kovácsszerszámmal  ki- 
nyesik, kivájják  a  ló  patakörma 
alatti  fehéres  szürke,  szarunemű 
anyagot,  a  melyen  a  ló  a  pata- 
körmön kívül  közvetlenül  jár. 


Kocsiló 


Kocsisió. 


*  Kocsis  —  általánosan  —  a 
lovat  ápoló  és  hajtó  cseléd.  A 
német-sváb  gazdáknál  a  kocsis 
rendszerint  magyar. 

Koesisló  —  1552.,  Oklsz.  — 
kochys  lo ;  Sz.  F.  B. :  koczis  lo ; 
1558.,  Oklsz.,  kochis  zekeres  lo ; 
1549.,  Oklsz.,  kwchylo,  kochylo, 
kocsi  elé  fogott,  tehát  fuvarozó 
vagy  teherhúzó  ló. 

Kocsó  —  Zemplén  m.,  Mtsz.  — 
csikó. 

*Koezog  —  széltiben  —  a  ló, 
mikor  lassan,  nagy  port  verve 
fel,  üget. 

*Koczogás  —  széltibe  —  a  ló 
lassú  ügetése.  L.  Koczog. 

*  Komor  ló  — Debreczen;  Tisza- 
roff,  Mtsz. ;  Hortobágy,  T.  M.,  MNy. 
VIII  :  189.  —  a  rosszul  herélt, 
még  ingerlékeny  hím  ló.  A  Hor- 
tobágyon az  a  hím  ló,  a  melynek 
csak  egyik  testiculusa  vétetett  ki. 
Vö.  Komor  bika  (szarvasmarha- 
categoria). 

Kónya  —  általánosan  —  a  fül- 
ről, mikor  lelógó ;  leginkább  lóról : 
fél  füle  konya  =  lekonyuló.  Deb- 


Koppodzik 


reczen,  1762.  „kónyaftilú,  balfelól 
darulábferma  sütéssel  jegyes  ló". 

*  Koppodzik  —  Hortobágy, 
Piiszta-Szanda,  Nádudvar;  Nagy- 
kunság, Nyr.  3  :  281.  —  a  ló, 
mikor  kettesével  szemben  össze- 
áll és  kölcsönösen  koppasztgatja, 
csipkedi,  rágja  a  marját. 

*  Kosorrú  —  Lengyeltóti,  de 
kk.  is  —  a  ló,  ha  feje  éle  olyan 
hajlott,  mint  a  kosé. 

*  Koszos  —  Kecskemét  —  ló- 
nál a  szőrről,  ha  beteg.  Bitang  Jk. 

*  Ködök  —  Kálmáncsa,  de  álta- 
lánosan is  —  az  állat  hasi  olda- 
lán fekvő  heges  behúzódás;  a 
magzat  köldökzsinórjának  kiindu- 
lási helye. 

Köldök  —  1.  Ködök. 

Köldökköröm  —  Kiskunság, 
Finta  Miklós  öreg  számadó  be- 
mondása Kupa  Árpádnak.  MNy. 
1 :  247. ;  ködökköröm,  Nagykunság, 
uo.  —  az  a  varrszerú  cserepese- 
dés a  ló  szárain,  mely  fekvéskor 
a  patanyomástól  ered.  Vö.  Béka, 
Kisbéka. 

*Kőmonyas  —  Tseh  Márton, 
1740.  —  ló  a  ménesbe  nem  alkal- 
mas, ha  töke  betegesen  kemény. 

Körmölni  —  1.  Körmúnyi. 

Körmünyi  —  Tolna  m.,  Nyr. 
6  :  523.  —  lovak  patakörmét  le- 
vágni. 

Köröm  —  általánosan  —  a 
ló  patakörme.  1691.  Debreczen, 
Oklsz.,  „szeplős,  szürke,  balog 
körmű  ló" ;  1737., Debreczen,  Z.L., 
„a  két  lábán  fehéres  körmű  ló"; 


319 Kötőhely 

1786.,  Tolnay,  „A  körömnek  nyírja 
és  szeglete". 

Körömfaragó  — 1597.,  Oklsz. — ■ 
Az  kovács  házban :  keöröm  faragó 
stb.  véső  a  ló  patakörmének  fara- 
gásához. 

Körömfogó  —  Bethlenfalva, 
Udvarhely  m.,  Nyr.  33  :  290.  — 
éles  vasfogó  az  állat  patakörmé- 
nek nyírására. 

Körömház  —  Szürnyeg,  Zemp- 
lén m.,  Nyr.  10  :  278.  —  a  lópata 
körmének  külső  része,  Nyr.  sze- 
rint „tokja". 

Körömkeritő  —  1597.,  Oklsz. 
—  keorom  keriteo  kovácsszer- 
szám a  ló  patakörmének  levágá- 
sára. 

Körömnyil  —  Kemenesalja, 
MNy.  V  :  141.  —  Sztrokay  szerint 
a  nyírt  nevezik  itt  körömnyílnak. 

Körömszedés  —  Bethlenfalva, 
Udvarhely  m.,  Nyr.  33  :  290.  — 
az  állat  hibásan  fejlődött,  vagy 
eltorzult  körmének  oUóval  vagy 
körömfogóval  való  levágása.  Szó- 
lás :  körmöt  szednek ;  megszedik 
az  állat  körmét. 

Körömvas  —  Oklsz.,  1552.  Fer- 
ramentum  kérem  was.  1597.  Keö- 
röm vass.  Kovácsszerszám  a  pata- 
köröm vágásához. 

Kötőhely  —  Solt  m.,  Finta 
Miklós  öreg  számadó  bemondása 
Kupa  Árpádnak.  H.  0.,  MNy.  II : 
247.  —  a  béka,  azaz  az  a  varr- 
szerú cserepesedés  a  ló  szárain, 
mely  fekvéskor  a  patanyomástól 
ered.  Vö.  Béka. 


Kötőkőrötn 


320 


Lépés 


Kötőköröm  —  Bácsbodrog  m., 
Finta  Miklós  öreg  számadó  be- 
mondása Kupa  Árpádnak.  H.  0. 
MNy.  II :  247.  —  az  a  varrszerú 
cserepesedés  a  lószárain,  a  mely 
fekvéskor  a  patanyomástól  ered. 
Vö.  Béka. 

Kunhátas  —  Tiszamell.,  Tsz., 
kumhátas,  Alföld,  Mtsz.  —  makacs, 
csökönyös  ló.  NySz.szerintkunász, 
kuntat,  a.  m.  csökönyösködni. 

■  *Kúpol  — Hortobágy  —  a  mé- 
nes, mikor  a  lovak  fejjel  össze- 
állanak. 

*  Kurta-ménes  —  Kiskunhalas 
—  egy  birtokosnak  a  ménese. 

*  Kurva  —  Tolnay,  1787.  —  a 
kancza,  mely  idegen  ménesbe  ki- 
csap és  idegen  ménnek  adja  alá 
magát. 

Kusi    —    Szlavónia,    Nyr.    23  : 

358.  —  csikó. 

*  Lábéle  —  Karczag  —  a  ló 
hátulsó  lábközép  csontjának,  — 
metatarsus  —  függelék  csontja. 
Ebből  készül  a  pásztor  ár:  a  török. 

Lábszár  —  általánosan  —  az 
emlősállatok  mellső  végtagjának 
metacarpusa,  hátsó  végtagjának 
metatarsusa.  Tseh  Márton  1740 
szerint  sima  lábszárú  ló  alkalmas 
a  ménesbe. 

*Lágy  —  Tolnay,  1786.  —  a 
ló  körme,  ekkor  rossz  ;  átöröklődő 
állapot.  Ilyen  lóról  mondja  Tolnay, 
hogy  „még  ingyen  is  drága". 

Lamb — 1.  Farkalambja= szőre. 

*Lapoczka  —  általánosan  — 
az  állatok  os  scapulae-ja. 


Lassú  ügető  ló  —  Sz.  F.  B.  — 
sonipes :  lassú  igető  lo. 

Lazukál  —  Nagykunság,  Nyr. 
16  :  382,  —  a  ló,  mikor  nem  húz. 
Mtsz.  szerint  lazukál  =  tétlen- 
kedik, *mert  ekkor  az  istrángok 
meglazulnak. 

*Lecsikózás  —  Edvi  Illés  Pál 

—  a  kancza  szülése. 

*  Legyes    —    Szeged-Csöngöle 

—  a  ló,  mikor  a  fejével  erősen 
bókol,  a  farkával  csapdos.  Kun- 
dorozsma. 

*  Legyeskedik —  Szeged,  Csalló- 
köz, Csik  m.,  Mtsz.  —  mikor  a 
ló  a  legyektől  háborgatva  nyug- 
talankodik. 

*  Legyes  lesz  —  Kiskunfélegy- 
háza —  a  ló,  mikor  fejjel  össze- 
búvik, védekezik  a  Gastrus-légy 
ellen. 

*  Lekonyuló  —  sok  helyen  — 
1.  Kónya. 

Lekötelezni  —  Paks,  Tolna  m,, 
Nyr.  19 :  479.  —  szilaj  lovat,  a 
mely  még  nem  volt  kötélen,  fekti- 
ben  megfogni. 

*  Lé-lé  —  Tisza-Salamonban  — 
^-  felhívó  szócska,  ilyen  értelem- 
ben :  lé-lé  !  amoda  egy  bitang  ló  ! 

Lentet  —  Mezőtúr,  Nyr.  9  :  183. 

—  a  ló,  ha  lassan  koczog.  Általá- 
ban, Mtsz.,  lomhán  járni. 

Lép  —  általánosan  —  a  ló  s  ál- 
talában az  állat  járása.  L.  Csikólép. 


*  Lépés 

járása. 


ált^ánosan  —  aló 


Lépésbe  321 


Lójárás 


*  Lépésbe  —  széltében —  jár  a 
ló,  lassan  egyik  lábát  felváltva 
a  másik  elé  rakva. 

*Lépésbe  mén  — Pnszta-Szanda 

—  a  l(')  lépésben  megy. 

*  Lépés  ben  —  halad  a  ló,  lépe- 
getve keresztbe  szedi  a  lábát. 

Lépő  ló  —  Sz.  F.  B.  —  lepő 
lo  =  gradarins. 

*Letlen  —  Fülek,  Nógrád  m.. 
Székelyi.,  Mtsz.  —  meg  nem 
született,  hanem  az  anyja  hasá- 
ból kivágott  és  életben  maradt 
(m/co,    bárány,   borjú,   gyermek). 

Ló  —  általánosan  —  lo,  Derczen, 
Bereg  m.,  Nyr.  22:432;  hl,  sok 
helyen,  plurálisa  Szent-Lőrinez, 
Baranya  m.,  Ormányság,  Xyr. 
17:380:  lohak,  lohakok,  laak ; 
Csököly,  Kaposvár  mellett,  Xyr. 
25  :  93:  lohak  ;  Baranya  m.,  Nyr. 
3  :  565 :  lohok ;  Tolna  m.,  Nyr.  5  : 
379 :  laak.  1.  Equus  caballus.  L. 
2.  A  ló  3 — 4  éves  korán  túl, 
addig  csikó :  Csokonya,  *  Gyergyó- 
szentmiklós  K.  L.,  Rava,  Udvar- 
hely m.,  J.  M.  3.  A  herélt  him  ló 
(v.  paripa)  Firtosváralja,  Udvar- 
hely m,  J.  J. ;  Gyergyószentmiklós, 
K.  L.;  Rava,  Udvarhely  m.  J.  M. 
A    régiségben:    1295    —    Oklsz. 

—  Hotlonnoguta ;  1461  —  uo.  — 
lo.  Bszsz.  low;  Murm,  1533.  Sz. 
F.  B. 

Lóállás  —  Oklsz.  —  1524: 
Solui  lo  allaserth.  1544:  Széná- 
ért, zabért,  lo  állasért. 

*Lóbeli  sor  —  Mezőtúr  —  a 
hajdan  híres  lókötők,  mikor  ügy- 
védet vállaltak,  mindég  így  kezd- 
ték:   „Ekkis   lóbeli  sorom  vóna". 


SLócsitkó  —  Rava,  Udvarhely 
m.,  J.  M.  —  herélt  hím  ló  3  éves 
koráig. 

*Lócsorda  —  Szerencs,  Abauj 
m.,  Mtsz.  —  ménes. 

*Lódögében  sietni  —  Szeged, 
Csallóköz,  Mtsz.  —  lóhalálában 
sietni. 

*Lóf .  sz  —  általánosan  —  a  ló 
hímvesszeje,  a  penis. 

Lófiú  —  Csík  m.,  Mtsz.  —  ló  fi 
—  Murm.  1533.  —  csikó. 

*Lófog  —  Edvi  Illés  Pál  — 
a  ló  két  középső  metsző  foga, 
a  mely  a  3-ik  évben  a  csikófog 
helyébe  nő. 

Lófő  —  Székelység  —  a  had- 
ban lóháton,  a  maga  költségén 
szolgáló  székely.  A  régiségben 
1346  —  Oklsz.  —  Cum  Terris 
Toty  Lwfewet.  1367  —  Uo.  — 
Inter  duos  fluvios  Palyazow  et 
Loir-feir  vocatos. 

*  Lóhalálában  —  általánosság- 
ban —  sietni  erővesztésig,  a  czélt 
mindenáron  elérni.  Vö.  Lódögében. 

*  Lóhátról  terelni  —  Orosi- 
puszta  —  a  csikósok  lóhátról 
terelnek  =  legeltetik  a  ménest. 
Vö.  „Nádudvari  rend".  Előtanul- 
mányok 378—385. 

*  Lójárás  —  a  ló  lépésben  tuegtj  : 
lassan  keresztbe  szedi  a  lábát ; 
koczogva  halad :  felváltva  maga- 
sabbra szedi  a  lábát ;  üget :  hatá- 
rozottabb a  koczogásnál ;  felvág  : 
az  első  és  hátulsó  lábat  felváltva, 
ugorva  szedi;  vágtat:  az  első 
és  hátulsó  lábát  nagy  ugrásokban 
szedi.  —  Lójárás  —  Pusztaszent- 


Hermán  Ottó:  A  magyar  pásztorok  nyelvkincse. 


21 


Lókaró 322 

miklós  —  lépés,  koczogás,  fel- 
vágás, féloldalog  =  Passganger, 
máshol :  örményes  (örvénylő) ;  nem 
rossz  ! 

Lókaró  —  M.    ó.,    Kecskemét 

—  a  taliga  előtt  levert  karó, 
lovak  megkötésére. 

*Lókötő  —  általánosan  —  ló- 
tolvaj,  onnan  véve,  hogy  a  tolvaj 
elköti  a  ménesből  a  lovat. 

*Lókötőhely  —  1610.,  Maros- 
szék —  a  községek  határában, 
hova  a  postálkodók  és  czirkáló 
tisztviselők  lovaikat  kipányváz- 
hatták és  legeltethették.  Vö.  Elő- 
tanulmányok 186. 

*Lomb  —  Kálmáncsa,  Lengyel- 
tóti —  az  állat  farkának  lombja, 
a  szabad  szőrözet.  Vö.  Farka- 
lambja. 

Lombár  —  Sopron  m.,  Nyr. 
34  :  485.,  35 :  42.  —  nagy,  testes 
ökör  vagy  ló. 

Lómérték  —  1.  Marok. 

Lónyüg  —  általánosan  —  ken- 
derkötélből vagy  lószőrből  való, 
a  legelő  lovak  lenyúgözésére, 
azaz :  az  előlábak  összekapcso- 
lására. 

Lópipa  —  Kisújszállás,    Mtsz. 

—  szájkosár-féle,  melyet  a  ko- 
vács patkoláskor  a  lónak  orrába 
csíptet,  hogy  csendesen  álljon. 

Lópor  — Borsod,  Gömör,  Abauj, 
Zemplén,  Szabolcs  m.,  Mtsz.  — 
a  ló  szőréből  ló vakaróval kifésült 
por. 

Lóravaló  —  MNy.  1:377.  — 
a  régiségben  a  lószerszám;  1540: 


Lü 


vnum    magnum    naygba    wetew 
lorawalo  ex  Argento. 

Lórend  —  Toroczkó,  Orbán  B., 
Nyr.  37  :  92.  —  a  lovak  tartása  és 
útiköltség  czimén  szedett  költség. 

Lótalp  békája  —  Szentes,  MNy. 
11 :  137.  —  a  lópata  talpának 
szaruállom ánynyal  borított  része. 
L.  Béka,  Nyíl,  Nyír. 

Lóterű  —  Székelyf.,  Orbán  B., 
Nyr.  37  :  42.  —  lóteher. 

*Lótetű  — általánosan — Gryl- 
lotalpa  vulgáris  L.,  rovar. 

Lótok  —  Csík  m.,  Mtsz.  — 
h;ím.  A  régiségben,  1487  :  Oklsz., 
Armi  equi  wlgo  lothok ;  1490 : 
Lothok;  1528:  Lwthok. 

Lótörő  — Kopács,  Drávamell., 
Nyr.  6:374.,  16  :431.  —  lóherélő. 

*  Lovagolni  —  Teleki  codex, 
1525 — 1531. —lóra  ülve  haladni. 

*  Lóval  imádkozni  —  Kiskun- 
halas —  hiábavaló  dolog  az  os- 
toba emberrel  a  véleményt  vagy 
jótan ácsot  elfogadtatni. 

Lóvám  —  Oklsz.  —  1597 :  Egy 
pynth  chykkal  es  lowammal  tar- 
toznak. A  csíkhalat  mindig  űr- 
mértékkel mérték. 

*  Lovat  elkötni  —  Szeged  táján 

—  betyár  szájon  =  ellopni. 

*  Lőcsláb  —  Pusztaangyalháza 

—  a   lónál,    állatnál  az,  a  mely 
térdben  szűkül,  alul  szétáll. 

Lú  —  Beregszász,  Nyr.  25 :  192. ; 
Felső-Ör,  Vas  m.,  Nyr.  36  :  46. ; 
Szürnyeg,  Zemplén  m.,  Nyr.  10: 
278. ;  Zemplén  m.,  Nyr.  4  :  522. ; 
Zselyk,  Besztercze  m.,   Nyr.    18 : 


Lúdtalpü 


Megcsikózni 


576.  és  Mtsz.  —  ló.  Equus  cabal- 
lus  L. 

Lúdtalpú  —  T.  S.,  Nyr.  32 : 
158.  —  ló.  XVn.  sz.,  1678.,  Deb- 
reczen.  Valószínűleg  betegesen 
szélespatájú  ló.  Lehet  telitalpú 
is,  a  mikor  nincs  nyírje,  nyila 
V.  békája.  Vö.  Telitalpú,  Teljes 
köröm. 

Lúhara  —  Tiszadob,  Nyr.  26: 
474.  —  lótakaró  pokrócz.  L.  Hara. 

*Lú  után  menni  —  Baja  — 
lovat  legeltetni. 

Macsi  —  Csíkmadaras,  Nyr. 
19:527.,  Székelyf.í;  Hétfalusi 
csángó,  Nyr.  37  :  11.  —  gyermek- 
nyelvben és  megszólításban  csikó. 

Macza  —  Vas  m.,  Nyr.  30  :  99. 

—  csikó. 

Maczi  —  Csurgó,  Somogy, 
Nyr.  29  :  336. ;  Kemenesalja,  Tsz. 

—  csikó. 

Maczkó  —  Göcsej,  Székelj^., 
Tsz.  —  csikó.  (Göcsejben,  kis 
parlagi  ló.) 

Madáxhúsú  —  Földes,  Szabolcs 
m.,  Nyr.  3  :  181.  —  sovány  ló,  a 
melyet  sehogy  sem  lehet  meg- 
hizlalni. 

Magkancza  —  Paks,  Tolna  m., 
Nyr.  19  :  479.  —  tenyésztésre  ren- 
delt, csikót  nevelő  nőstény  ló,  a 
melyet  hámba  nem  fognak.  A 
szólásban :  makkancza.  A  mag 
mindenkor  a  szaporítást  jelenti, 
így    magmarha,    magdisznó    stb. 

Mag-ló  —  Erdély,  Mtsz.  — 
szaporítás  végett  tartott  csődör, 
azaz  hím  ló  (Sándor  L,  Kreszn.). 


Nem  tévesztendő  össze  a  maglŐYSbl^ 
a  mely   szaporító    disznót  jelent. 

Makkancza  —  L.   Magkancza. 

Maksa  —  Barkóság,  Nyr.  32 : 
523.  —  vén  anyakancza,  a  mag 
szóból,  tehát  tenyészőt  jelent. 

Mar  —  általánosan  —  marj: 
Szürnyeg,  Zemplén  m.,  Nyr.  10: 
278.,  Székelyf. ;  mor :  Csallóköz, 
Csík  m. ;  morj :  Csallóköz,  Székely- 
föld, Mtsz.;  az  áUat  nyakatövé- 
nek felső  éle  mögött  és  a  hát 
előtt  kimagasló  gerinczrészlet ;  az 
első  hátcsigolyák  tövisnyúlványai 
hosszabbak  a  hátsóknál;  ezért 
emelkedik  ki  a  mar. 

Marok  —  általánosan  —  a 
lovak  testmértéke.  A  marok  négy 
hüvelyk,  körülbelül  10*5  cm. 

Másodfú  ló  —  Bszsz.,  masod- 
fiw  —  kétéves,  másodfúre  kelő 
ló.  L.  Fűre  kelni  (disznó-categoria). 

Medvemenő  ló  —  Dőr,  Sopron 
m.,  Nyr.  30:119.  —  nehézkes, 
czammogó  járású  ló. 

Megabrakol  —  általánosan  — 
abrakkal  megetetni  a  lovat.  Vö. 
Abrakol. 

Megbaklik  —  Gömör  m.,  Nyr. 
17  :  88.  —  mebbaklik,  uo.  22  :  576.;- 
meyboka^gyik,  Runya,  Gömör  m., 
Nyr.  22  :  286.,  a  ló  megcsökönyö- 
södik. 

Megboka<^gyik  —  1.  Megbaklik. 

Megcsapkod  —  általánosan  — 
lovat  ostorral  érinteni.  1734: 
Oklsz.,  megcsapkod  a  lóhajtó. 

Megcsikózni —  Csúza,  Baranya 
21* 


Megcsitkózni 


a24 


Megsárhatni 


m.,  Nyr.  18  :  286. ;  Wagner  Phra- 
seologia,  1750.  Nyr.  22:464., 
megcsitkózni ;  Gyergyószentmik- 
lós,  K.  L.  —  az  anyalónak  fiat 
szülni. 


Megcsitkózni 


- 1.  Megcsikózni. 


Megcsöndesedni  —  Szentlő- 
rincz,  Tolna  m.  Nyr.  3 :  177.  — 
megállni  (lovakkal). 

Megdob  —  Mohács,  Nyr.  26: 
330.  —  megrúg  a  ló. 


Megereszt  — 
lovat  a  hámból, 
kiengedni,  hogy 

*Megfútosni 

miklós,    K.    L. 
nőstény  lóról).  A 
a   szarvasmarha 
lenti. 


Székelyf.,  Mtsz. 
ökröt  az  igából 
legelhessen. 

—  Gyergyószent- 

—  közösülni    (a 
fútosás  rendesen 

közösülését  je- 


Meghág  —  Tolnay,  1786.,  Fir- 
tos-Váralja  J.  J.,  Gyergyószent- 
miklós,  K.  L.  —  a  him  ló  közö- 
sülése. Meghágja  a  monyas  a 
kanczát.  Vö.  Hág. 

Meghányó  ló  —  Murm.  1533., 
Sz.  F.  B.  —  az,  a  mely  lovasát 
a  földre  veti. 

Meghégat  —  Alsórákos,  Nagy- 
küküllő  m.,  Nyr.  34 :  105.  — 
mekhégat;  lovat  farával  visszafelé 
terelget ;  a  hő,  vagy  hé !  kiál- 
tásról. 

Megheverni  —  Zilah,  Nyr.  28  : 
287.  —  hengerkezni  a  földön. 
Szólás  :  „megheveri  magát  a  lú 
a  fődön". 

Meghőköltetni  —  Háromszék 
m.,  Nyr.  5 :  36.  —  hők  kiáltással 
hátráltatni  a  lovat. 


Megkötni  magát  —  Székelyf., 
Tsz.  —  makacsul  megállani.  Szó- 
lás „megköti  magát  a  ló". 

Megnyilal  —  1.  Megnyilaz. 

*  Megnyilaz —  Székelyf.,  Mtsz., 
1813  :  „Néma  orvos"  p.  87.  Nyr. 
17  :  126. ;  PPBod.  1767  ;  megnyilal, 
Dombóvár,  Tolna  m.,  Nyr.  25 : 
192. ;  Dengeleg,  Szatmárm.,  Mtsz. ; 
Koritsánszky,  NyT.  33  :  525  ;  mén- 
nyilal,  Palóczság,  Nyr.  22  :  77.  ; 
megnyild',  Somogy;  Kiskunhalas, 
MNy.  II  :  248.  —  patkoláskor  a 
patkószeget  az  elevenbe  verni. 
Vö.  Nyilaz. 

Megpatkolni  —  általánosan  — 
a  ló  patáját,  kopás  ellen,  patkó- 
val megvasalni.  1544 :  Oklsz., 
megpatkoltak.  Sz.  F.  B.  nieg- 
patkolni. 

Megrezzen  —  XVII.  sz.,  Kecs- 
kemét, T.  S.,  Nyr.  32  :  90.  —  meg- 
ijed. A  ménes  megrezzen,  ha  pl. 
tolvaj  megtámadja. 

Megrúg  —  általánosan  —  az 
állat  lábának  hirtelen  mozdulata. 
1544 :  Oklsz.,  az  louak  meg  rúg- 
tak vala. 

*Megsánlott  —  Tolnay,  1787.— 
kancza,  sárlott  helyett.  Megsár- 
lik  =  sárlik,  a  nemi  ösztön  in- 
gere alattnedvet  bocsátani.  Lehet 
sajtóhiba. 

Megsántul  —  általánosan  — 
az  állat  valami  lábhibát  kap. 
1488  körül,  Oklsz.,  meg  santhulth 
louad. 

Megsárhatni  —  Székelyföld, 
Tsz.  —  meghágni  a  ménnek  a 
kanczát.  Átvitt  értelemben  a  sár- 
lástól. 


Megsárlott 


325 


Ménesriasztás 


Megsárlott  —  általánosan  —  a 
kancza,  mikor  párzási  ösztöne 
lecsillapult. 

Megsárodzani  —  Gyergyószent- 
miklós,  K.  L.  —  közösülni;  a  nős- 
tény lóról.  Vö.  Megsánlott. 

Megszedni  —  a  körmöt  —  1. 
Körömszedés. 

Megszökni  —  Gyergyószent- 
miklós,  K.  L.;  Moldvai  csángó, 
Nyr.  30  :  174.  —  közösülni;  a  hím 
lóról,  meghágni.  Szólás :  meg- 
szökte  a  monyas  a  kabalát  = 
a  ménló  a  kanczát. 

Megtökélleni  —  Beősárkány, 
Rábaköz,  Nyr.  18  :  143. ;  megtökil- 
lette  magát  —  megcsökönyösödött 
a  ló. 

Megverődik  —  Moldvai  csángó, 
Nyr.  31  :  85.  —  párosodik  a  ló. 
Szólás :  kabala  megverődött. 

*Megzabál  —  Edvi  Illés  Pál  — 
a  ló,  ha  annyit  eszik,  hogy  meg- 
árt neki.   Emberről  is  mondják. 

Megzabállik  -  Csíkszentgyörgy, 
Nyr.  10  :  238.  —  a  ló  bizonyos 
betegségbe  esik.  „A  ló  is  meg- 
zabállik, ha  izzadtan  állva  hül  le", 
vagy  ha  kimelegedve  iszik. 


Meló 


Ménló. 


*Mén — Munkácsi  —  alán  elem  : 
equus  admissarius;  ménló,  mén- 
csikó. Általánosan  hím  lovat  je- 
lent. Anonymus  caput  XIX.  Bszsz. 
1525.,  Oklsz.,  duos  equi  Thurcales 
wlgo  Men.  Már  Anonymusnál  sok- 
nejüséget  is  jelent:  Mén  Marót. 
Nyr.  23  :  155—162.  Vö.  Ménló, 
Monyas,  Monyas  ló,  Mory". 


*  Méncsikó  —  általánosan  — 
a  hím  ló  addig,  a  míg  a  csikó- 
foga megvan. 

*  Ménes  —  Alföld  —  sok  bir- 
tokos lovát  egyesítő  sereg,  mely 
tavaszkor  kihajtva,  őszig  nem  tér 
vissza,  sokszor  künn  telel  is.  Vö. 
Kurtaménes.  Gután,  Komárom  m., 
Nyr.  28  :  524 :  menés.  Hortobágyon, 
MNy.  VIII  :  91 :  mines.  A  régiség- 
ben Bszsz.,  Bécsi  Codex  24. 1436. 
1439.  Equatium.  1301.,  Oklsz., 
Menüs  pathalla.  1517.,  uo.,  menés. 
1521.,  uo.  Equos  wlgo  Meneseketh. 
Csík  megyében,  Nyr.  10  :  238.  és 
a  Székelyföldön,  Nyr.  2  :  470., 
27  :  47.,  Mtsz. :  egy  lovat  is  ménes- 
nék neveznek.  —  Ménes  —  a 
Hortobágyon,  T.  M.  I.  szerint  van, 
MNy,  VHI :  91.,  csődörménes,  czifra- 
ménes,  renyhe  ménes,  városi  cső- 
dörménes és  törzsménes.  Petőfinél: 

Csak  jön,  csak  jön,  halk  lépést  tart 
Egyszer  a  méneshez  ugrat 
Kiszakít  egy  jó  nagy  falkát 
Kiskunság,  most  Isten  hozzád. 

Méneses  —  Heves  m.,  Mtsz. ; 
méneses  ló,  XYll.  sz.;  Kecskemét, 
T.  S.,  Nyr.  32  :  90.  —  ménesre 
várt,  tehát  nem  hámolt  és  nem 
nyergelt  ló. 

Méneses  ló  —  1.  Méneses. 

*  Méneslovak  —  a  régiségben 
„Equi  equatiales'-.Sz.F.B.  „menés 
kózöt  jarodelczeglo  =  equus  ar- 
mentalis. 

Ménesriasztás    —    XVII.    sz. 

Kecskemét,  T.  S.,  Nyr.  32  :  90. 
—  a  ménes  gyors  terelése.  Ha  a 
ménes  éjjel  a  vetésbe  tévedt, 
közös  erővel  terelték  el  onnan. 
Ezt  mondták  ménesriasztásnak. 


Ménló 326 

Ménló  —  Firtosváralja,  Udvar- 
hely m.,  J.  J. ;  Rava,  Udvarhely 
m.,  J.  M.;  Edvi  Illés  Pál;  meló, 
Csikgyimesi  csángó,  W.  J.  A  ré- 
giségben 1577.,  Kolozsv.  glossz. 
Nyr.  37:  317.;  Sz.  F.  B.;  1498., 
Oklsz.,  Septem  equaees  cum  emis- 
sario  wlgo  menlw,  1545.,  uo., 
equum  meum  menlo  —  hím  ló ;  a 
latinságban  equus  admissarius  vei 
emissarius. 

Menni  —  1.  Lú  után  menni, 
lovat  legeltetni. 

Ménzik  —  Szürnyeg,  Zemplén 
m.,  Nyr.  12  :  384.  —  a  ló:  páro- 
sodik. 

Mokány  ló  —  Erdély,  Mtsz.  és 
Nyr.  23  :  438.  —  a  havasi  moká- 
nyok  kicsiny,  zömök,  bozontos- 
farkú  teherhordó  lova.  Márama- 
rosban  is  megvan,  (Kovácsy-Mo- 
nostori:  A  ló  és  tenyésztése,  386.) 

Moldvay  Kancza  —  Kiskunfél- 
egyháza, 1781 — 1801. jegyzőkönyv 

—  feltűnő,  mert  moldvai  marhát 
ismerünk,  de  moldvai  lovat  nem. 

Monyas  —  Csúza,  Baranya  m., 
Nyr.  18  :  286.;  Csíkszentgyörgy, 
Nyr.  10:238.,  9:43.;  Gyergyó- 
szentmiklós,  K.  L.;  Kiskunhalas, 
Nyr.  15  :  282.,  23  :  191;  Rava, 
Udvarhely  m.,  J.  M. ;  Rimócz,  Nóg- 
rád m.,  Nyr.  6  :  273.;  Somogy  m., 
Nyr.  14:479.;  Balatonmell.,  Gö- 
csej, Csongrád  m.,  Háromszék  m., 
Mtsz.,  Tolnay  1786.,  Edvi  Illés  Pál 

—  hím  ló.  Vö.  Mén,  Csődör. 

Monyasió  —  Baranya  m.,  Mtsz.; 
Csikgyimesi  csángó,  W.  J.,  Kreszn. 

—  hím  ló.  Vö.  Mén. 


Növés 


Monyasos  —  Sorokmellék,  Vas 
m.,  Nyr.  22  :  144.  —  hím  ló  tu- 
lajdonosa. 

Monyl  —  Háromszék  m.,  Mtsz. 

—  hím  ló.  Vö.  Mén. 

*Mögadni  magát  —  Alföld  — 
szilaj  csikóról,  tinóról,  mikor  erő- 
szakkal megülik  vagy  befogják  s 
addig  sanyargatják,  míg  csak  föl 
nem  hagy  az  ellenállással. 

Murga  —  Csallóköz,  Nyr.  1  : 
280.;  Székelyföld,  Nyr.  2  :  556.  — 
apró,  sovány  ló,  gebe.  A  Székely- 
földön elhullott  lónak  csontváza, 
különösen  irongának  használt  ki- 
száradt lábszár  csontja. 

*  Nádkéscsikó  —  Kiskunhalas, 
Nyr.  8  :  85.  —  gyenge,  hitvány, 
a  nádkés  vékonyságáról  vett  ha- 
sonlat. 

*  Nádra  —  Tolnay,  1786.  — 
méh  (uterus)  a  lónál. 

*  Negyedfüves  —  Edvi  Illés  Pál 

—  a  ló  4  éves  korában,  a  mikor 
negyedfüre  kél.  Ekkor  veti  ki  a 
lófogak  szomszédságában  levő  fo- 
gakat. Vö.  Fűre  kelni  (szarvas- 
marha-categoriában). 

Német  ló  —  1597.  Oklsz. 

Nérávás  —  Hétfalu  és  Tatrang, 
Brassó  m.,  Nyr.  17  :  527.,  23  :  440.; 
Nyén,  Háromszék  m.,  Mtsz.  — 
fortélyos  ló  vagy  ember.  Oláh 
elem. 

Nőstény  ló  —  I.  Kancza. 

*Növés  —  Tseh  Márton,  1740. 

—  kinövés  az  állaton ;  a  ló,  ha 
valami  növést  hozott  magával  a 
világra,  ménesbe   nem  alkalmas. 


NumusloH 


327 


Nyiret 


Numuslou  —  1249.  évi  okmány, 
Nyr.  7  :  318. 

*Nyak  —  általánosan  —  az 
állatnak  fejét  a  törzszsel  össze- 
kötő testtája. 

*Nyakazni  —  Gyarmathi  S.  — 
a  csikót,  megfékezni. 

*  Nyakhegy  —  Hortobágy  — 
az  első  csigolya. 

Nyakszíj  —  Hortobágy,  MNy. 
VHI  :  283.  —  a  pányvás  ló  nya- 
kán levő  szíj;  forgó  karikáján 
csüng  a  pányvás  kötél,  a  karika 
mellett  a  pergő. 

*  Nyargal  —  általánosan  —  a 
ló.  A  XVI.  században  a  magyar- 
ban jargalnok  hangzik.  Ez  Simonyi 
szerint  török  eredetű  (Nyr.  26  : 
176.).  A  csagatajban  jorga,  jorgala 
a.  m.  poroszkáló,  poroszkálni. 
Budenz  az  észt  karga  szóból  szár- 
maztatja, a  mely  annjdt  jelent : 
gyorsan  futni  (Nyr.  26  :  176.). 
A  Budenzmagyarázat  okoskodó. 
H.  0. 

Nyekeg —  Ormányság,  Baranya 

m.,  Nyr.  9  :  285;  nyehög,  Somogy 
m.,  Mtsz.  —  nyerít  a  ló. 

*  Nyereg  —  Orosi-puszta  —  a 
számadóé,  van :  Kapája^  Nyereg- 
bundája, Körösztvasa,  Köröszt- 
vaskötése.  Szárnya,  Jizzasztó  bűre, 
Felrántója,  Csattja,  Hevedere,  Ken- 
gyelvasa, Kengyelszíja;  mint  járu- 
lék: Szúgyellője,  Farmatringja. 

Nyeregpad  —  általánosan  — 
a  kecskeméti  cserényben  a  lő- 
sz árnyék  padja,  a  melyen  a  nyer- 
gek állanak. 


*  Nyerges  —  Vas  m.,  Nyr.  30  : 
99.;  Edvi  Illés  Pál;  Kiskunfélegy- 
háza, 1781—1801.  évi  jegyző- 
könyve és  országosan  —  a  sze- 
kér vagy  kocsi  elé  balkéz  felől 
befogott  ló.  Ha  nem  bakról,  hanem 
nyeregből  hajt  a  kocsis,  úgy  a 
nyereg  ezen  a  lovon  van. 

Nyerges  ló  —  Kiskunfélegy- 
háza, 1781 — 1801.  évi  jegyző- 
könyve —  nyereggel  felszerelt 
vagy  balkéz  felől  befogott  ló. 

*  Nyerít  —  általánosan  —  a  ló 
hangjáról.  Vö.  Nyeheg. 

*  Nyihog  —  Eava,  Udvarhely  m., 
J.  M.  —  a  kancza,  azaz  nyihogó 
hangot  ad,  ha  közelít  a  mén. 

*  Nyilaz  —  Balatonmell.,  Tsz., 
Vö.  H.  0.,  MNy.  n.  —  a  ló  lábán 
a  patkószeget  az  elevenbe  verni. 
Vö.  Megnyilaz. 

*  Nyílcsülök  —  Lengyeltóti  — 
Vö.  Nyíllábszár. 

*  Nyíllábszár  —  Lengyeltóti, 
Somogy  m.  —  a  ló  hátulsó  lábá- 
nak metatarsusa  =  lábközép- 
csontja az  árszerű,  nyíl  függelék- 
csonttal, az  OS  calamiformeval.  Vö. 
Tőrök. 

*Nyír  —  Tolnay,  1786.  —  „A 
körömnek  nyírját  és  szeglel  ét 
veszteg  kell  hagjTii".  A  „szeglet" 
alatt  a  szélét  érti.  Tovább :  „A 
hosszú  körömnek  lemetszése  a 
rothadt,  evetséges  nyírját  helyre 
hozza".  A  ló  talpán  a  béka  v.  nyír. 

Nyírás  —  1.  Csikónyírás. 

Nyiret  —  Balatonmell.,  Vas  m., 
Felső-Csallóköz,  Mtsz.  —  nyüret, 
nyüret;  Csallóköz,  Felső-Csallóköz, 


Nyiretez 


328 


Ötödfüves 


szúkölő  hangot  ad  a  ló.  Miskolczi 
G.  p.  140.  nyerítés  értelmében 
használja. 

Nyiretez  —  Hetes,  Dobronak, 
Nyr.  3 :  474.  —  a  ló  v.  szarvas- 
marha, síró  hangot  ad. 

*Nyirett  csikó  —  Edvi  Illés 
Pál  —  1.  Rúgott  csikó,  mikor  a 
kancza  a  szopástól  elrúgja. 

*  Nyírfa  —  Udvarhely  m.,  Nyr. 
6  :  272.  —  rossz  fehér  ló.  Szólás  : 
Oláhfalun,  Udvarhely  m.,  1891. 
VIII :  11.  Pungur  Gy.:  „Adja  keed 
oda  Están  bá'nak  délig  a  kabaláját, 
mett  az  ő  nyírfája  ehejt  a  hidnál 
kidőle  s  ahajt  nem  tud  Udvar- 
helyre menni". 

Nyűg  —  sok  helyen  —  lószőr- 
fonadékból,  kötélből  vagy  gúzsból 
készített  kötés,  melyet  a  ló  két 
első  lábára  vetnek,  hogy  legelve 
messze  ne  távozhasson.  A  régi- 
ségben copulae.  L.  Békó,  a  mely 
vasból  van. 

Nyűgbe  vetni  —  1728,  Mis- 
kolcz  —  a  ló  láb